9010
-
#949
ez is nagyon jól sikerült 
-
#948
Dehogy is... a heavy metal már 1970-től rendesem működött.
lásd Led Zeppelin - 1968-tól
Deep Purple- 1968-tól
Black Sabbath - 1969-től
A nagy metal himnusz, a Sabbath Paranoid-ja 1970-es
A Queen korai zenéje sztem messze állt a blues alapú hard rocktól. Fémesebb, keményebb volt... -
#947
bezony bezony :) -
#946
A The Game album:
![]()
Az album kiadása előtt már tudni lehetett, hogy itt valami új készülődik a Queen háza táján. Elég volt csak Freddie-re ránézni miután levágatta haját teljesen rövidre és bajuszt növesztett igame-váltás céljából. Azt mondta erre:"Ez már nem a 70-es évek! Nem fessük ki a körmünket nem hivalkodunk magunkkal. Mi már pusztán a zenénkkel akaunk feltűnést kelteni és hódítani." Mindenesetre a rajongók eleinte nem nagyon tudták hova tenni az új kinézetet, több helyen borotvákat dobáltak be a színpadra a későbbi koncertek alkalmával.
Az új alubról sejteni lehetett, hogy Queen-mércével mérve kissé pop-os lesz. Ez a jóslat be is vált, mindazonáltal a Queen-mércén nagy a hangsúly. Mégsem tudták eltitkolni igazi énjüket. Az album egy normál pop LP-hez képest nagyonis változatos. Található rajta funky-sláger, Elvis-utánérzet, feketezenei elemek, és persze rock és líra.
Az album apropójából persze megint elkezdődött a banda és a sajtó közötti csata. Ekkorról származik Roger elhíresült mondata, amit egy épp az ő zenéjüket kritizáló újságíróhoz intézett:"Az a lényeg, hogy a közönség, a rajongók mit mondanak, a többi kutyaszart sem számít. Ha sikeres a zenénk, leszarom ki mit ír rólunk!" A kissé nyers tálalásmód persze teljesen igaz volt, de csak olaj volt a tűzre.
Ez az album volt az első, mely 2 után jelent meg, érthetően ezért nagyon várták már és az eredmény meg is lett. A Queen egyetlen olyan albuma lett, amely az amerikai listákon első lett. Ez óriási tett, ha belegondolunk, hogy ekkor volt az amerikai "new-wave" stílusirányzat aranykora a Blodie-val, a Police-szal, stb. Az európai szereplés is természetesen sikeres lett bár eleinte nehezen barátkoztak az ősrajongók az újfajta hangzással.
Még egy fontos dolog történt. A zenekar most már nem titkolva szerzett be egy új cuccot, egy Oberheim OBX szintetizátort. Többen is megvádolják őket, hogy nem tartották be az ígéretüket, hogy nem használnak ilyen "segítséget". Erre Brian szólalt meg:"A szintetizátor miatt nem változik a zenénk gyökeseren. Észre sem lehet benne venni szinte, viszont nekünk is muszály fejlődnünk, nem szabad lemaradnunk".
A sok kezdeti bírálás lassan elcsendesedett. Lássuk akkor az egyik legsikeresebb Queen album felhozatalát akkor:
Az első dal a Play The Game, a félig meddig címadó dal. Itt sarkosodik ki leginkább a szintetizátor az albumon. Akár valamelyik korabeli "new-wave" albumon is lehetne. És láss csodát! Ez a modern-sablonos zene (mely a Queen-féle irányzat egyik támadója volt pár évvel azelőtt) a Queen tálalásában ott van az angol listák előkelő helyein. Csípősebb fricskát nem is adhatott volna a Queen az új hullám támadására: amit te el tudsz játszani, azt én is el tudom, sőt a slágerlistákon! Nem a legvadabb Queen-fanatikusok kedvence, nem is miattuk lett sláger.
A következő a Dragon Attack, megy ritka csemegével ajándékozza meg a zenekedvelőket. Amellett, hogy remek dinamikával szól benne John hangszere, a dalt egy dobszóló teszi igazán különlegessé.
A következő dal annyira jelentős volt, maga is megér egy kicsit nagyobb figyelmet. Az Another One Bites The Dust John szerzeménye, igazi funky-dal, melynek különlegessége, hogy az akkori fekete-zenészek felvételeinél sokkalta jobb minőségű, a domináns mélyhangok élvezetesebbek, mint mondjuk a Kool and the Gang esetén, az énekteljesítményről pedig ugye nem is kell beszélnünk. A Queen megint nagyon aratott! Ismét meghódított egy zenei műfajt! A dal Angliában "csak" második lett, de az USÁ-ban ez lett az első number one-juk. A dal egyedülálló tettet vitt véghez azzal, hogy egyszerre szerepelt több slíusirányzat slágerlistájának élvonalában. Külön érdekesség, hogy jópár effektet Brian csinál meg a Red Special-ön.
A következő dal a Need Your Loving Tonight egy vérbeli pop-dal, amolyan If You Can't Beat Them folytatás. Nem lett különösebben sláger, pedig nagyon összeállt kis dal.
Az album másik jelentős dala a Crazy Little Thing Called Love lett, mely egyántalán nem lódott volna ki Elvis Presley késői repertoárjából sem. És láss csodát: a Queennek ez is jól áll! A dal lemásolta az Another One Bites The Dust sikerét (USA: 1.; Anglia:2.) és pletykák keringtek arról, hogy állítólag John Lennon a dal hatására határozott úgy, hogy újra alkotni kezd. Ez különösen doppingolta a srácokat, hisz mindannyian nagyon szerették az egykori Beatles frontemberét. Remek táncdal. A videoklip egy kisebbfajta sajtócsatát is eredményezett. A klipben a tagok bőrszerkóban vannak és Freddie harisnyakötős lányok között énekel és egy classic-american motor is feltűnik. A klipet látva Rob Halford, a Judas Priest énekese, azzal vádolta a zenekart, hogy ellopták az image-üket. Felszólította Freddiet, hogy bizonyítsa be, hogy van annyira "tökös" fickó mint ő és álljon ki ellene egy bőrcuccos motorversenyre. Freddie bólintott, ababn az esetben kiáll, ha Halford kiáll ellene egy balettversenyen. Természetesen az egészből nem lett semmi.
Az LP második oldala a Rock It (prime jive) dallal nyit. Roger talán addigi legjobb dala egy rendkívül dinamikus rockzene, melyet ő maga is énekel, folytatva ezzel a tradíciót.Valószínű, hogy pár évvel korábban sláger lett volna, amikor még az új hullám támadott.
A Don't Try Suicide amolyan modern music-hall, kissé legyszerűsítve a lá new wave. Csípős pikantéria a kor üresfejű cicababáinak.
Nem hiányozhat persze erről az albumról sem a líra. A Sail Away Sweet Sister szintét hordozza magában az új Queent, de ezt úgy, hogy semmivel sem élvezhetetlenebb.
A Coming Soon kissé kilóg a sorból, nem annyira eltalált próbálkozás. Túlságosan egyszerű mind a szöveg, mind a zene a Queennek.
A végére hagytak egy másik nagy sikert, a Save Me-t. Ez a dal is inkább a régi Queen idézi a szép lírikus betéteivel és a klasszikusnak ható zongora- és gitárkísérettel. Így utólag belegondolva kissé kockázatos volt ez a stílust akkoriban mégegyszer előadni, mégis sláger lett és az egyik legszebb Queen-dalként marad fenn.
Epilógusként érdemes felmérni az album sikerességét azzal, hogy 4 dal is felkerül a nemsokára kijövő Greatest Hits albumra. -
#945
pont ezt akartam irni... a heavy metal sokkal kesob keletkezt -
#944
Ja! És biztos elírtad: nem heavy metal bandának idultak hanem hard rock bandának -
#943
Csak annyit tennék hozzá, hogy az It'd Late az kemény-rock nem pedig líra
Valamint nem írtad le (biztos elfáradt az ujjad :)) a később is meghódított stílusokat, mint a funky (Another One Bites The Dust), vagy heavy rock (Gimme The Prize), disco (You Don't Fool Me), szimfonikus rock (Who Whants To Live Forever?).
És még csak annyit tennék hozzá:
Csak egy picit gondolkozzon el mindenki miközben hallgatja pl. a Radio Ga Ga-t. A dal ugye 1984-es, de annyira profi a hangskála kitöltése, a telített (akkor rendkívül) modern hangzás, hogy ebben a mai borzasztóan gyenge zenei mezőnyben is simán megállná a helyét!!!!!!! És a szám 22 éves!!!!!!!!!!!!
Egyszóval a Led Zeppelin is tudott természetesen a hard rockon kívül mást is, jó is lett, de vajmi kevés a Queen repertoárja mellett -
#942
Persze a Queenhez ezen a téren sem érhet senki
heavy metal bandának indultak, aztán a zene lágyult, eljátszották a saját kis himnuszaikat, majd a 80-asok elején diszkóra és funkyra váltottak (180 fok!) aztán újabb kirándulás a keményebb zene felé (The Works) végül szép lassú enyhülés az elmúlás felé vezető úton, úgy, hogy 1991-ben egy értelmiségi, igényes-pop banda távozik a porondról.
Egyedülálló. Igazából sosem értettem, miért szapulják oly aokan a bandát, hogy "a bevált zene mellett maradtak, meg nem kockáztattak". Azért a The Game, de méginkább a Hot Space igen nagy változás volt, és nagy kockázat is (ez is lett a legsikertelenebb lemezük), vagy az 1990 fele lágyuló zenéjük, olyan számokkal, mint a The Invisible Man, az I'm Going Slightly Mad és a The Show Must Go On, afféle őskövület Dephece Mode voltak (persze nagyon eltúlozva).
Tény és való, hogy innovatív zenekar volt.
Még ha nem is a korszakaitm hanem az egyes lemezeket nézzük:
A Night At The Opera:
hard rock - Sweet Lady, Death On Two Legs, I'm In Love With My Car
líra - Love Of My Life
progresszív - BohRhap, The Prophet's Song
music hall - Lazing On A Sunday Afternon, Seaside Randezvous
pop - You're My Best Friend
dixieland - Good Company
country - '39
A Day At The Races:
hard rock - Tie Your Mother Down, White Man
líra - You Take My Breath Away, Long Away
music hall - Good Old Fashioned Lover Boy, The Millionaire Waltz
gospel - Somebody To Love
pop - You And I
News Of The World:
hard rcok - We Will Rock You, We Are The Champions
blues - Sleeping On The Sidewalk, My Melancholic Blues
líra - Spread Your Wings, It's Late
pop - Who Needs You
punk - Sheer Heart Attack
stb...stb...
Huhh, ez kikívánkozott belőlem...
-
#941
igen, a May-íz elég leutánozhatatlan a gitárosok körében, aztán ott van még a brilliáns technika és a kreativitása, nagyon jó :) -
#940
Fenet tudja, pont a Zep volt az amely játszott bluest, hard rockot és heavy metalt is... -
#939
Az az igazság (elfogultság nélkül mondva), hogy a Queenhez képest szinte az összes együttes rétegzenét játszott (kiv. pl. Beatles) -
#938
Elég a gitár hangzását megfigyelni. Page is hatalmas gitáros volt, de May még hatalmasabb. -
#937
Ami Freddie-t illeti, egyértelmű, hogy jobb énekes, mint Plant, a May-Page összehasonlításban már nem lennék ilyen merész... -
#936
azért ne becsüld le Page-t, bár nekem is jobban bejön a May-féle játék, Page is nagyon ottvan :)
Én azt szeretem a Queenben, hogy többféle stílust is hallgathatok, a Zeppnek egyfajta stílusa volt, azt játszották mesterien, a Queen pedig sok műfajban alkotott maradandót, ezért szeretem jobban :)
-
#935
nekem neha ugy tunik, hogy a Ledzepbol hianyzik az elet vagy a harmonia vag az a valami amire oda lehet figyelni zenehalgatas kozben. Ledzepre nem tudok nagyon odafigyelni, inkabb hatterzenenek jo. Persze azert meghalgatom oket. Stairway to heaven persze nalam is elokelo helyet foglal -
#934
Hasonlítsd össze a Queen és Led Zeppelin összes eladott lemezét. A Queen kb. 3-szor annyit adott el
Én nagyon szeretem a Zeppelin, mert azt a zenét játszották, amit a Queen az elején, csakhogy a Queen sokkalta jobban csinálta, sokkal jobb felvételeket készített, Brian jobb gitáros, mint Page, Freddienek pedig jóval jobb a hangja mint Plantnek. De emellett a Stairway To Heaven, a Whole Lotta Love, a Kashmir vagy a Dazed And Confused örök bestek nálam -
#933
Nem vagyok ott túlzottan a Led Zeppelin zenéjét, sikerét illetően, de most suedem össze a diszkográfiájukat, és olvasom, hogy az a lemezük, amely amerikában 23x platina lett, azaz 23 milló fogyott (konkrétan a Led Zeppelin IV), nos ez a lemez angliában 5x platina lett. Ha hozzávesszük azt, hogy a Zep a világ öt legsikeresebb zenekara közt van, akkor elmondhatjuk, hogy a Queen Made In Heaven-je kimagaslóan sikeres volt Angliában, hiszen az is 5x platina lett. -
#932
nemtom sztem kurvajó :D -
#931
Igen. Emlékszem, hogy az anno nekem is nagyon tetszett -
Gaborku #930 Mercurynak az a kék zakója! Naon állat! 
-
Gaborku #929 Nagyjából egyet értek. A Miracle-ben nekem a fotó az ami még naon tetszik. Olyanok rajta mint valami maffiózók 
-
#928
MADE IN HEAVEN:
Szerintem szintén az egyik legjobb, nagyszerűen oldották meg, hogy Freddie (sajnos) már nem élt. A montroux-i szobor a tóparton és a maradék 3 tag. -
#927
INNUENDO:
Barokkos rajz, egy korabeli grafika alkalmazása, a banán nem volt rajta az eredetin, az Freddie ötlete volt. Kissé kényszermegoldás volt, készült is egy kép a bandáról, de Freddie annyira rosszul nézett ki rajta, hogy nem vetették be. Nem rossz, nem rossz, de... -
#926
THE MIRACLE:
Bravúros computer-trükkel megvalósított fantáziakép. Szerintem az egyik legjobb -
#925
A KIND OF MAGIC:
A videoklipben szereplőkhöz hasonló, a tagokat idéző karikatúrák, véleményem szerint meglehetősen gyenge tálalásban -
#924
THE WORKS:
Kissé ugyanaz az érzet, mint a Game-nél -
#923
HOT SPACE:
Ez egy igazán jó borító szerintem. A négy főszínbe olvaszott portré -
#922
FLASH GORDON:
A film címfelirata. Nem tartozott rájuk (kivételesen) -
#921
THE GAME:
Nem csak a zene, a borító kissé egyszerűbb lett. Csak ez gyenge is -
#920
JAZZ:
Sajtáságos hanglemez-ábrázolás. Ha figyelembe veszzük Freddie válaszát a Jazz fogalmára (lsd: #839) akkor nem rossz -
#919
NEWS OF THE WORLD:
Egy akkor igen népszerű grafikus (nem tudom a nevét, de asszem ő csinálta a Led zeppelin Houses Of The Holy borítóját is) szerintem igen gyenge rajza -
#918
A DAY AT THE RACES:
Az előző album megismétlése.. -
#917
A NIGHT AT THE OPERA:
A híres Queen címer, Freddie rendkívül precíz grafikájára lefordítva. Nagyon jó szerintem, de egyszerű -
#916
SHEER HEART ATTACK:
Egy akkoriban divatos recept alapján készült borító. Egymás hegyén hátán. Én inkább a viccesebb (elröhögött) verziót tettem volna fel, de amellett ez a borító egy kicsit "lapos" -
#915
QUEEN II:
A később emblémává vált kép róluk, ami a BoRhapban is benne van. A sziluettot Freddie állította be. Szerintem eléggé eredeti -
#914
QUEEN:
Egy egyszerű grafika Freddie-ről amin egy mikrofonállványt tart a kezében (Tim Staffel munkája) -
#913
Na akkor elemezzük a borítókat! :) -
#912
Kis pisis!! :DD -
Gaborku #911 Szerintem is az egyik az egyik legjobb borítójuk , bár nekem az Innuendo-é a kedvencem. (amúgy énis egy 20 éves kis hülyegyerek vagyok
)
-
#910
Á, szerintem tényleg szörnyű, főleg a hátoldala :-)
A legjobb borító a Queen címeres Opera és Races, na meg a Magic
