-
#946
A The Game album:
![]()
Az album kiadása előtt már tudni lehetett, hogy itt valami új készülődik a Queen háza táján. Elég volt csak Freddie-re ránézni miután levágatta haját teljesen rövidre és bajuszt növesztett igame-váltás céljából. Azt mondta erre:"Ez már nem a 70-es évek! Nem fessük ki a körmünket nem hivalkodunk magunkkal. Mi már pusztán a zenénkkel akaunk feltűnést kelteni és hódítani." Mindenesetre a rajongók eleinte nem nagyon tudták hova tenni az új kinézetet, több helyen borotvákat dobáltak be a színpadra a későbbi koncertek alkalmával.
Az új alubról sejteni lehetett, hogy Queen-mércével mérve kissé pop-os lesz. Ez a jóslat be is vált, mindazonáltal a Queen-mércén nagy a hangsúly. Mégsem tudták eltitkolni igazi énjüket. Az album egy normál pop LP-hez képest nagyonis változatos. Található rajta funky-sláger, Elvis-utánérzet, feketezenei elemek, és persze rock és líra.
Az album apropójából persze megint elkezdődött a banda és a sajtó közötti csata. Ekkorról származik Roger elhíresült mondata, amit egy épp az ő zenéjüket kritizáló újságíróhoz intézett:"Az a lényeg, hogy a közönség, a rajongók mit mondanak, a többi kutyaszart sem számít. Ha sikeres a zenénk, leszarom ki mit ír rólunk!" A kissé nyers tálalásmód persze teljesen igaz volt, de csak olaj volt a tűzre.
Ez az album volt az első, mely 2 után jelent meg, érthetően ezért nagyon várták már és az eredmény meg is lett. A Queen egyetlen olyan albuma lett, amely az amerikai listákon első lett. Ez óriási tett, ha belegondolunk, hogy ekkor volt az amerikai "new-wave" stílusirányzat aranykora a Blodie-val, a Police-szal, stb. Az európai szereplés is természetesen sikeres lett bár eleinte nehezen barátkoztak az ősrajongók az újfajta hangzással.
Még egy fontos dolog történt. A zenekar most már nem titkolva szerzett be egy új cuccot, egy Oberheim OBX szintetizátort. Többen is megvádolják őket, hogy nem tartották be az ígéretüket, hogy nem használnak ilyen "segítséget". Erre Brian szólalt meg:"A szintetizátor miatt nem változik a zenénk gyökeseren. Észre sem lehet benne venni szinte, viszont nekünk is muszály fejlődnünk, nem szabad lemaradnunk".
A sok kezdeti bírálás lassan elcsendesedett. Lássuk akkor az egyik legsikeresebb Queen album felhozatalát akkor:
Az első dal a Play The Game, a félig meddig címadó dal. Itt sarkosodik ki leginkább a szintetizátor az albumon. Akár valamelyik korabeli "new-wave" albumon is lehetne. És láss csodát! Ez a modern-sablonos zene (mely a Queen-féle irányzat egyik támadója volt pár évvel azelőtt) a Queen tálalásában ott van az angol listák előkelő helyein. Csípősebb fricskát nem is adhatott volna a Queen az új hullám támadására: amit te el tudsz játszani, azt én is el tudom, sőt a slágerlistákon! Nem a legvadabb Queen-fanatikusok kedvence, nem is miattuk lett sláger.
A következő a Dragon Attack, megy ritka csemegével ajándékozza meg a zenekedvelőket. Amellett, hogy remek dinamikával szól benne John hangszere, a dalt egy dobszóló teszi igazán különlegessé.
A következő dal annyira jelentős volt, maga is megér egy kicsit nagyobb figyelmet. Az Another One Bites The Dust John szerzeménye, igazi funky-dal, melynek különlegessége, hogy az akkori fekete-zenészek felvételeinél sokkalta jobb minőségű, a domináns mélyhangok élvezetesebbek, mint mondjuk a Kool and the Gang esetén, az énekteljesítményről pedig ugye nem is kell beszélnünk. A Queen megint nagyon aratott! Ismét meghódított egy zenei műfajt! A dal Angliában "csak" második lett, de az USÁ-ban ez lett az első number one-juk. A dal egyedülálló tettet vitt véghez azzal, hogy egyszerre szerepelt több slíusirányzat slágerlistájának élvonalában. Külön érdekesség, hogy jópár effektet Brian csinál meg a Red Special-ön.
A következő dal a Need Your Loving Tonight egy vérbeli pop-dal, amolyan If You Can't Beat Them folytatás. Nem lett különösebben sláger, pedig nagyon összeállt kis dal.
Az album másik jelentős dala a Crazy Little Thing Called Love lett, mely egyántalán nem lódott volna ki Elvis Presley késői repertoárjából sem. És láss csodát: a Queennek ez is jól áll! A dal lemásolta az Another One Bites The Dust sikerét (USA: 1.; Anglia:2.) és pletykák keringtek arról, hogy állítólag John Lennon a dal hatására határozott úgy, hogy újra alkotni kezd. Ez különösen doppingolta a srácokat, hisz mindannyian nagyon szerették az egykori Beatles frontemberét. Remek táncdal. A videoklip egy kisebbfajta sajtócsatát is eredményezett. A klipben a tagok bőrszerkóban vannak és Freddie harisnyakötős lányok között énekel és egy classic-american motor is feltűnik. A klipet látva Rob Halford, a Judas Priest énekese, azzal vádolta a zenekart, hogy ellopták az image-üket. Felszólította Freddiet, hogy bizonyítsa be, hogy van annyira "tökös" fickó mint ő és álljon ki ellene egy bőrcuccos motorversenyre. Freddie bólintott, ababn az esetben kiáll, ha Halford kiáll ellene egy balettversenyen. Természetesen az egészből nem lett semmi.
Az LP második oldala a Rock It (prime jive) dallal nyit. Roger talán addigi legjobb dala egy rendkívül dinamikus rockzene, melyet ő maga is énekel, folytatva ezzel a tradíciót.Valószínű, hogy pár évvel korábban sláger lett volna, amikor még az új hullám támadott.
A Don't Try Suicide amolyan modern music-hall, kissé legyszerűsítve a lá new wave. Csípős pikantéria a kor üresfejű cicababáinak.
Nem hiányozhat persze erről az albumról sem a líra. A Sail Away Sweet Sister szintét hordozza magában az új Queent, de ezt úgy, hogy semmivel sem élvezhetetlenebb.
A Coming Soon kissé kilóg a sorból, nem annyira eltalált próbálkozás. Túlságosan egyszerű mind a szöveg, mind a zene a Queennek.
A végére hagytak egy másik nagy sikert, a Save Me-t. Ez a dal is inkább a régi Queen idézi a szép lírikus betéteivel és a klasszikusnak ható zongora- és gitárkísérettel. Így utólag belegondolva kissé kockázatos volt ez a stílust akkoriban mégegyszer előadni, mégis sláger lett és az egyik legszebb Queen-dalként marad fenn.
Epilógusként érdemes felmérni az album sikerességét azzal, hogy 4 dal is felkerül a nemsokára kijövő Greatest Hits albumra.
