Együnk tücsköt, bogarat!

"Hát lehet hogy te bogarakat és gilisztát eszel gyerekkorod óta, de nem sok ilyen alak van itt. A bogarakat, gilisztákat mi többiek meghagyjuk a tyúknak, kacsának."

Te tényleg ilyen megbolondult vagy? A középkor és az újkor háborúiról volt szó. Szerinted én melyik háború alatt éltem? Azért van annyi román Erdélyben, mert betelepítettük a kihalt lakosság helyére. Szerinted amikor évtizedekig eltartott egy háború, és felütötte a fejét az éhinség, akkor nem ettek meg bármit az emberek? Utána meg már a mindennapokba is beépült ha volt háború, ha nem volt.

Nemzeti öntudatossági kérdést csinálsz abból, hogyan éltek õseink évszázadokkal ezelõtt? Persze, minde paraszt Dolce Gabana meg Hugo Boss ruhákban szaladgált, a menyecskék meg Luis Vutton krokodilbõr táskából hintették a vetõmagot.

Az eszem megáll, hogy emberek nemzeti öntudat okán mennyi hülyeséget hordanak össze.

"ööö nem illesztettünk be semmi ilyet."

Aha, a középkorban meg az újkor kezdetén, amikor fel-alá járkáltak a török, osztrák csapatok.

Jó de ha higiénikus körülmények közt van tartva a patkány, tehát nem a pestishordozó-férges-bolhás-csatornapatkány hanem úgy van legalább tartva mint a csirkék, akkor azt is meg lehetne enni. Nekem egyáltalán nem fordul fel a gyomrom a gondolattól. A patkány farka undorító mondjuk, de a csirke kaparólába meg a feje is az, azokat nem is esszük meg.

És látom nagyon arra hajtasz, hogy összemosd azokat az embereket, akiknek nincs gondja az ízlésesen elkészített, különleges alapanyagból álló ételekkel, azokkal, akik feltûnési viszketegségbõl esznek meg undorító dolgokat.

Volt a suliban hozzád hasonló ízlésû figura. Az is megette az élõ bogarat, gilisztát. De pont attól nézte mindenki hülyének...

Én bármit megeszek, sõt megzabálok! Csak legyen gusztán széttrancsírozva, nekem ne akadjon tücsökláb a fogaim közé! :-)

- Csókolom, friss a tücsök?
- Igen, ezek reggel még ciripeltek!
- Akkor kérek egy kilót a rétibõl!

Van még valami.

Nem tartom igazán biztonságosnak azt, hogy rovarokat gyûjtsünk étkezési célokra. A kezdetektõl fogva írtjuk a kártevõ rovarokat mindenféle kemikáliákkal. Mostanra a fene tudja hogy mit ki nem bírnak, meg mi fel nem halmozódhatott bennük.
Meg majd bennünk is, ha vagyunk olyan hülyék, hogy megegyük.

Csak az, hogy sohasem volt az étkezési kultúránk része a pirított cserebogár-pástétom....

Az ilyesmit meghagyjuk a maláj-indonéz-kínai konyhának. A békát az olaszoknak, a csigát meg a franciáknak.

Én inkább maradok a régi, jól megszokott magyar konyhánál.

Tulajdonképp tenyészthetnénk patkányt is étkezési célokra, hisz az is rágcsáló, mint a nyúl, de valahogy nem sok embernek lenne itt rá gusztusa. Pedig azt is megeszik néhol...

Nemtom mi a gond a rovarokkal, én sztem simán megenném, ahogy el van készítve a képen, egyáltalán nem gáz.

Középkortól a monarchiáig csodálkoztak a nyugat-európai vándorok, hogy milyen termékeny és kincsekben gazdag a Kárpát-medence.
Magyarországon is voltak járványok és éhínség, de soha sem olyan mértékû, mint pl. gyakran Nyugat-Európában.
A tisztálkodásban, egészséges, harmónikus életmódban, ruházkodásban, evõeszközök használatában, tárgyak míves megmunkálásában, egyéni gazdagságban is gyakran élen járt hazánk, sokat ezek közül az õsmagyarok hoztak Európába.
Az újkor elején a mai Anglia és Franciaország területén nem fürödtek még a királyi udvarokban sem és a sarokba szartak ill. a városokban az utcára öntötték a fekáliát; csigát, békát, gilisztát ettek, azalatt a magyar nép általánosságban messze mûveltebb volt és higiénikusabban élt, tisztelve környezetét és a természetet úgy, hogy még a jobbágy is vadászhatott, mert annyi vad volt erdeinkben. Az éghajlat és folyóink mellékágainak sûrûsége lehetõvé tette a napi fürdést mindenki számára és éltek is vele, a hagyomány része volt. A szagot elfedõ parfõm és a díszes parókavakaró nem része a magyar tradíciónak, ezek az osztrákok uralmával jöttek be hazánkba.

". Minket is sújtott éhínség, ezért mi is beillesztettük az étrendbe a rovarokat, gilisztákat, csigákat."

Hát lehet hogy te bogarakat és gilisztát eszel gyerekkorod óta, de nem sok ilyen alak van itt. A bogarakat, gilisztákat mi többiek meghagyjuk a tyúknak, kacsának.

Ami azt illeti, a magyarok szinte mindig el tudták látni magukat, sõt terményfeleslegük is volt. Nem véletlenül irigyelte a földünket az össze környékbeli uralkodó.

"mi is beillesztettük az étrendbe a rovarokat, gilisztákat, csigákat."

ööö nem illesztettünk be semmi ilyet.

"A magyar ember hogy rovarokat evett volna, nem volt jellemzõ sosem.
Mellesleg én nem undorodom a sáskától, ettem már többféleképpen is."

Egész Európában szokás volt a giliszták, rovarok evése néhány száz esztendeje. Nem az ízlés, hanem a kényszer vitte erre rá az embereket. Itt hazánkban is.

A történelem ismerete arra korlátozódik jó esetben, hogy melyik király mikor kivel háborúzott. A versailesi palota érdekessége, hogy rengeteg szoba, de illemhelyiség az nem volt benne. A nagy kertbe jártak ki szarni, de télen simán odahugyoztak a függöny mögé. A füstölõ, amit a papok lóbálnak, nem egy rituálé része volt eredetileg, mint ma, hanem olyan büdösek voltak az emberek, mint ma a csövesek, és ha beszabadultak egy templomba több százan, nem lehetett volna kibírni. A legyezõ sem a légkondicionálást szolgálta, azzal vakargatták a tetveket a paróka alatt. Úgyhogy felejtsük el ezt a mi magyarok kultúr nemzet voltunk szólamokat. Mi pont olyan életet éltünk, mint a kontinensen bárhol a többi nép. Minket is sújtott éhínség, ezért mi is beillesztettük az étrendbe a rovarokat, gilisztákat, csigákat.

Hétvégére somogyi bográcsost tervezek... fene gondolta, hogy tücsköt is kell bele tenni. Eddig elég volt, ha ott ciripelt a kertben míg fõzök...

Hát ez sötét jövõnek tûnik küzdj, harcolj ellene, leplezd le, szervez tüntetést, bilincseld magad egy fához......

Hogy sokan megveszik a vietnámi "csirkét" a Tesco-ban, az sajnos tény. Tény, hogy az ételek, alapanyagok minõsége általánosságban romlik az egész világon a nagyüzem, ipari méretek, monokultúra stb. miatt.
Összességében társadalmunk több pillére is rogyadozik.
Hamarosan nem lesz külön francia és magyar konyha, ahogy kultúra sem, hanem egy igénytelen globálmassza lesz.
De addig is, aki nem hülye és igénye van, hozzájuthat helyi, háztáji alapanyagokhoz, fõzhet hagyományosan vagy ahogy akar.

Arra gondolsz, hogy a burgonya nem õshonos? :-) Az azért kicsit más dolog.
És nincs kettõsmérce, csak egyszerüsítettem. Az angol konyháról többet tudok, mint egy átlagos angol, de nem akarom részletezni.

Arányokban jobban állunk és álltunk mint azok az országok, ahova szállítunk. Még ha nem is olyan jól, mint régebben, vagy mint szeretnénk. A gond azzal van, hogy ami van, abból külföldre megy a jó minõségû, mi meg kapjuk a nyesedéket. (és hungarikumot csinálunk belõle) Az EU meg persze hogy sipákol, mert nem tetszik neki, hogy esetleg még képesek is lennénk import nélkül ellátni magunkat élelmiszerrel.

Nem vagyunk már tele szarvasmarhával és disznóból is hiány van az az állapot amirõl írsz már a múlt.

Most próbál tenni valamit a mezõgazdasági tárca, hogy vissza álljon a régi állapot, de nehéz lessz.....az EU sem partner benne..

A kettõs mércéd gáz, nem az ízlésed. Az angolok konyhája szar, MERT import, bezzeg a magyar konyha, ami alapanyagainak bõ kétharmada Amerikából származik, AZ aztán õshonos, echte, igazi!

Az ilyen szintû szálka-gerenda szituációtól azért egy kiegyensúlyozott embernek felfordul a gyomra ám...

A zsírban tocsogó tojás helyett a magyar konyha kínál neked zsíros kenyeret ami tömény zsír, meg zsírszalonnát reggelire.
Nem véletlenül pusztulnak el olyan sokan az 50-es éveikben nálunk szív és érrendszeri zavarokban.

Miben rosszabb a vesepuding, mint mondjuk a disznósajt vagy a májas hurka? (remélem az addig tiszta, hogy angolban a "pudding" mást (is) jelent, mint magyarban) Másnak más, de hogy rosszabb..? Mondjuk nem is tiszta már nekem, hogyan keveredtünk bele ebbe az angolos dologba, reagáltam egy kommentre, miszerint az angolok úgy "importálták" a konyhájukat, most meg olyan, mintha én az angol konyhát védeném. A fish&chips mondjuk szerintem kifejezetten jópofa dolog.
A magyaroknak ott van nagy hátránya, hogy mióta világ a világ, exportálják az élelmiszer színe-javát, nekünk meg itthonra eladják a zsíros cupákot (a SAJÁT gazdáink, tenném hozzá). Tele vagyunk szarvasmarhával, de "valamiért" a marhahús ára az egekben. De birka, kecskefronton ugyanezt lehetne elmondani. A magyar ember meg egyen csülökpörkûttet mer' az hungarikum meg ésanemzet meg ésahagyomány. Egészségtelen meg amúgy sem csak zsírtól lesz valami. Magas energia, alacsony tápanyag-tartalom. Ebben viszont biztosan az élbolyban vagyunk. Lehetne sokkal jobb a magyar konyha, ha javarészt nem szemetet etetnének velünk.
De visszakanyarodva a cikk eredeti mondandójához: engem bizony semmiféle üres szájbarágós dogma vissza nem tartana attól, hogy megkóstoljak egy új ételt, akármibõl is készült. Max ha nem ízlik, nem kérek repetát. Ha meg ízlik, kit érdekel, ki mit gondol róla?

Az angolok nem ismerik a normális kajákat,fish & chips,tatárbifsztek,vesepuding (fúj),aztán kb ennyi.Reggelire meg zabálják a zsírban tocsogó sült szalonnát tükörtojással,na az csöpög a zsírtól igazán.Még a lecsót sem ismerik.A rovarokat pedig meghagynám a franciáknak,azok esznek mindenféle férgeket,kétéltûeket.

A nomád idõszakban állatokat tartottunk, azokat ettük. Meg kölest vetettek, mert az hamar megérett.

Ami a konyhánkat illeti, sok mindent átvettünk, mert az átlagember tanulékony. Paprika, paradicsom, krumpli, kukorica, de rengeteg féle gyümölcs, zöldség, ezt mind átvettük és beépítettük a saját konyhánkba.

Aki szerint csak zsírból áll a magyar konyha, az csak a menzakaját ismeri...Sajnálom szegényt.

Ami az amerikai gyorséttermi kajákat illeti, az olyan általában, mint az itteni menzakaja. Gyorsan bekaphatod, de egy-két óra múltán már nemigen emlékszel rá.

"És akkor itt halkan megjegyzem, hogy 300 éve javában ettük a tücsköt, bogarat, csigát, gilisztán, ürgét, pockot. Csak, ha valaki nagyon hagyományõrzõ akar lenni, nem árt ezt tudnia. :-) Persze rizs helyett hajdinát ettünk, meg ami a törököknél jellemzõ, és most nem jut eszembe a neve. A búza szeme darabosra törve, és rizsként fogyasztva. Nem a kuszkusz, mert az õröltbõl van készítve, mint nálunk a tarhonya, csak nem annyira tésztás állagú, hanem ilyen grízes."

Fenéket. Maximum a legnagyobb éhínségek idején, de az nem számít. Az ürge meg olyan mint a nyúlpecsenye.

A magyarok mindig jó parasztok és állattartók voltak. Évszázadokig hajtották nyugatra a lábasjószágot tõlünk, hordták hajóval fel a Dunán a gabonát. Bécs abba gazdagodott meg, hogy árumegállítói jogot lobbizott ki a vezetõség.
Volt olyan idõ, hogy az egész Európát sújtó szárazság miatti éhínséget a magyar lábasjószágok miatt tudták korlátok között tartani.

Az egyen bogarat, aki mondja....
Arra kíváncsi lennék, hogy elõtte egyenként kibelezik ezeket a rovarokat? Vagy csak úgy, szõröstül-bõröstül-szarosbelestül eszik az "ínyencek"?

Oszt lehet hogy a 3. világháború után én is meg fogom enni.... csak itt papolok.

Gondolom, nem rosszindultból csak a magyar konyháról beszélsz a keveredéssel, átvétellel kapcsolatban - ahogy ez a legtöbb nép esetén megtalálható - hanem egyszerû tudatlanságból.
Mûveld magad egy kicsit más népek konyháival/aspektusából is. ;-)

A magyar ember hogy rovarokat evett volna, nem volt jellemzõ sosem.
Mellesleg én nem undorodom a sáskától, ettem már többféleképpen is.

"Véleményem szerint, aki tudatosan táplálkozik (egyszer sem harap mellé :-D), térjen vissza a magyar hagyományokhoz; A többieknek nem kell tanács, majd sodródnak a tücsökcsipsz felé."

Azt ugye tudod, hogy a magyar konyha totál szláv és osztrák eredetû, attól eltekintve, hogy nálunk nem számít, ha zsíros, és tele szórjuk paprikával, aminél nem probléma, ha csípõs is egyben.

És akkor itt halkan megjegyzem, hogy 300 éve javában ettük a tücsköt, bogarat, csigát, gilisztán, ürgét, pockot. Csak, ha valaki nagyon hagyományõrzõ akar lenni, nem árt ezt tudnia. :-) Persze rizs helyett hajdinát ettünk, meg ami a törököknél jellemzõ, és most nem jut eszembe a neve. A búza szeme darabosra törve, és rizsként fogyasztva. Nem a kuszkusz, mert az õröltbõl van készítve, mint nálunk a tarhonya, csak nem annyira tésztás állagú, hanem ilyen grízes.

Elõször kiakadsz, hogy a magyart jobbnak tartom az angolnál, mert hogy jövök ahhoz... most meg te emeled ki a mediterrán konyhát, miszerint jobb, mint a magyar. :-D
Természetesen mindenki összehasonlíthat, rangsorolhat mindent ahogy neki teszik és jó, ha azt alá is tudja támasztani logikus érvekkel.
Azt nem vitatom, hogy a mediterrán de még inkább a japán konyha egészségesebb a magyarnál. Ezzel egyetértek.
Az egészségesség fontos a felhasznált alapanyagok sokszínûsége és az ízek harmóniája mellett.
Sokan zsírosnak és túl fûszeresnek gondolják a magyar konyhát, ami gyakran a családi szokások alapján van megítélve, de én a hagyományos konyháról beszéltem, ami persze módosítva van az aktuális életmódhoz.
Egyértelmû, hogy a zsíroskenyér, a pacal, a zsírszalonna stb. nem az irodai munkásnak való.
Elég kinyitni egy hagyományosként aposztrofált szakácskönyvet és megviszgálni az akkor hozzávalókat, ami a magyar éghajlaton, a Kárpát-medence földjében termett, komplex ásványi anyag, nyomelem és vitamintartalma messze különleges a többi országéhoz képest.
Az alkalmazott gyógynövények hatóanyaga kiemelkedõ a környezõ országokéhoz képest is.
Durván komplex a megítélés, hiszen az ízek hatnak az érzelmekre a természetes harmóniákkal együtt, ami miatt mûvészetrõl is beszélünk.
Az ízek része pl. a falat állaga is, de az evõeszköz formája is befolyásolja az érzékelést.
A magyar borok is kiválóak, amik mellé (a jobbakról beszélek csak!) csak a franciát lehet tenni (többnyire Bordeaux-it).
Érdemes olvasni pl. Hamvas Béla idevonatkozó írását.

Szubjektív sorrendem a következõ:

best of:
magyar
görög
francia
japán

...
spanyol
horvát
szerb
lengyel
olasz
osztrák
német
orosz
thai
kínai
ír

...legalja, a gasztronómia megcsúfolása:
angol (a mai ausztrál, új-zélandi hasonló)
amerikai


A történelem során az írek és a lengyelek (és más népek) esetén elõfordult nemzetszintû éhezés, aminek komoly hatása volt az alkalmazott konyhájukra.
Az USA-ban sokféle konyha jelen van, de van egy kifejezetten USA konyha, ami leginkább silány minõségû, GMO alapanyagokból, laboraromákból, rosszulsült sztékekbõl és gyorskajákból áll, Kaliforniába telepített magyar szõlõk, csapnivaló boraival kiegészítve.
Az európai kínai és thai éttermeknek nem sok köze van a forrásország ételeihez. Csak az ízfokozó "autentikus", de talán jobb is. Azokban a térségekben az emberek megesznek mindent, ami mozog, válogatás és ízharmonizálás nélkül, a túlélést tartva elsõdlegesnek. :-)

Nem kötekedésként, hanem észrevételként, saját tapasztalatként írtam amit, nem ismerve még sok-sok mindent. Várom mások építõjellegû kritikáit, észrevételeit a különbözõ cousine-okkal kapcsolatban.

A kitinnel semmi gond sincs, a gombák sejtfala is abból van.

Ne keverjük össze a konyhát a fogyasztási szokásokkal. Se magyar, se angol esetben. (ezért nem bírom azt sem, amikor a géneket hibáztatják... mutasson nekem valaki egy "génhibás", 500 kilós busmant...)Továbbra is tartom magam az elsõ kommentes állításomhoz, az én szememben a görög (vagy akármelyik mediterrán) konyhát nem veri semmi, és a magyart továbbra is túl zsírosnak és nehéznek érzem.

Egészségtelen fos mind a kettõ a világ legrosszabb konyhái a némettel kiegészülve.

Szal a magyar konyha egészségtelen? Akkor menj ki Angliába. Mi sem vagyunk átlagban nyápicak, de az angol csajok mindent visznek (testsúlyban).
XD

Mondjuk kezdjük ott, hogy az nem igaz, hogy az emberi fogyasztás elterjedése elõtt két évszázadig takarmányozásra volt használva a többi mind1.

A magyar meg az angol konyha pedig megküzdhet a világ legrosszabb konyhája címért nyugodtan.

Hát ha nem lenne más akkor meg enném de amúgy felejtõs.

Miért nem írtad az egészet capslock-kal? Úgy még meggyõzõbb lett volna az érvelésed.
Kit érdekel hogy milyen nemesítés? Ha máshonnan nem hozzák be, nincs is mit nemesíteni (nem mintha magában az édespaprika olyan baromi nagy kulináris élmény lenne, de ezt most hagyjuk). Az angoloknak meg könnyû nyakába varrni az "importot", amikor Anglia régen a világ legnagyobb gyarmatbirodalma volt. Mondhatni "belülrõl importáltak".
Nem arról beszéltem, mit hogy lehet, mert lehet kínai kaját is fõzni szürkemarhából, hát aztán... De alapvetõen a magyar ételek laktatásra mennek rá. Nem csak az ám a zsír, amit a boltban veszel tömbökben, "Jobb ha tolem tudod". Az ételek magukban is tartalmaznak, és idehaza különösen szeretnek is tartalmazni. Az olajnak még az említését se értem, de ha már itt tartunk: lángos, palacsinta, mindenféle rántott húsok. Nesze neked hungarikum. Akkor már inkább egy nyugati stílusú grill, vagy ha magyar, akkor valami jó kis nyársonsült. Arról már nem is beszélek, hogy a napraforgóolaj és olívaolaj között milyen különbségek vannak.
Akik az angol étkezést párolt zöldség és félig nyers, ízetlen hús alapján képzelik el: Nézzétek meg, hogy néz ki egy igazi angol "Full breakfast", aztán nézzetek rá a szottyadt boltikenyeres parizeres szendvicsre, amit reggelire ettetek.
Mielõtt félreértés esnék: én nem bántom a magyar konyhát, de nem tartom jobbnak, mint akármelyik másikat. (egyedüli járható útnak meg fõképp nem)

Jobb ha tolem tudod hogy ez edes voros paprika magyar nemesites.
Szal igen az angol "konyha" alsobrendu, sot.
SZAAAAAAR

Meg marhasagokat is beszelsz, mert a magyar konyha a fuszerezeserol szol, nem arrol, hogy csopogjon a zsirtol.
A parpika az alapfuszer meg a komeny.
Lehet magyarosat fozni kevesebb soval, zsirral vagy anelkul is.
Amugy az olaj meg sokal durvabbat tesz a gyomorral mint a zsir.
Nezz meg egy edenyt zsirral fozes utan, meg egy olyat amiben olajjal foztel.

En akkor vallalom az ember evest, de specializalnam magam a rovarevokre...

Én ettem fûszerezett pirított tücsköt, nekem ízlett. Édeskés csirke ízû a hús, jólesõen ropogós a páncél és meglepõen laktató (egy kínai levesestálnyi elég volt). Csigát, kagylót bármelyik francia, holland étteremben kapsz (itthon is van pár étterem), azokért nem vagyok oda, bár az is fûszerezés és köret kérdése. Kínában van még egy gilisztafaj is, a nevét nem tudom, de az is finom (ropogósra sütve, fûszerezve).

Kétlem, hogy a felvilágosodás-kori társadalom hemzsegett a dietetikusoktól, akik a bélbolyhok egészségéért aggódtak 😄 És azt is, hogy a kitin sokkal egészségesebb lenne hosszú távon. De attól még nekem jöhet(ne) bármelyik.

A krumpli egészségtelen, nem véletlenül lett a szegény réteg étke. Tartós fogyasztása esetén a bélbolyhoknak, de ami nagyobb baj, hogy a bélfalnak sem tesz jót.

Egyébként KETTÕ nap után gond nélkül zabálnám az ilyesmit... szóval, amíg tele a hasi, addig lehet itt fújjogni, aztán van az a szint amikor már a sült patkány sem téma...

Mondjuk a magyar konyhánál is lehetne alkalmazni a rovar alapanyagokat. Kellõ szakértelemmel, és lehet a végeredmény jobb lenne mint gondolnánk. 😄

Alá-és fölérendelt konyhák? Atyaúristen, hova jutottunk... "az angolok importáltak"... a paprikát talán mi sz*rtuk? Én például -kivéve pár ételt- nem szeretem a magyar konyhát. Általában zsíros, túl van fûszerezve, agyon van sózva (fõleg a magyaros sonka és szalonna) egyáltalán: egészségtelen. A személyes kedvencem a görög. De ez az egész teljesen szubjektív, ettõl még nem lesz egyik jobb a másiknál. Viszont az biztos, hogy attól nem lesz kevesebb senki, hogy valami újat próbál meg. Attól még vígan megeszem a magam kis túróscsuszáját, hogy esetleg másnap tücsökchips a menü. Egyiktõl se nõ USA- vagy magyar zászló a hónaljamban.

Lehet a homar, csiga, beka, kagylo, stb puhatestuek, csuszomaszok, stb manapsag kulinaris elvezet, de erre azt mondom, egye, akinek gusztusa van hozza. Ezt mondom a tucsokre is, lehet trendi lesz, meg sznobkaja, de attol meg ugynaz a visszataszito alja etelkent fogok ratekinteni, es azokra is akik eszik. Lehet kovezni.

Azt persze hozzá kell tenni, hogy az angolszász konyha gasztronómiában messze alulmarad a magyar konyha melett. Bármi aminek köze van a gasztronómiához, azt az angolok pl. úgy importálták és ma sem tudják rendesen használni mondjuk a hozzávaló fûszereket.
Emellett van a globális jelenség, miszerint ez a "primitív" angolszász kultúra terjed mindenfelé, így Magyarországon is, ahol az emberek és a nemzeti konyha ízvilága degradálódik.
Véleményem szerint, aki tudatosan táplálkozik (egyszer sem harap mellé :-D), térjen vissza a magyar hagyományokhoz; A többieknek nem kell tanács, majd sodródnak a tücsökcsipsz felé.