Vol Jin#33
"A magyar ember hogy rovarokat evett volna, nem volt jellemző sosem.
Mellesleg én nem undorodom a sáskától, ettem már többféleképpen is."
Egész Európában szokás volt a giliszták, rovarok evése néhány száz esztendeje. Nem az ízlés, hanem a kényszer vitte erre rá az embereket. Itt hazánkban is.
A történelem ismerete arra korlátozódik jó esetben, hogy melyik király mikor kivel háborúzott. A versailesi palota érdekessége, hogy rengeteg szoba, de illemhelyiség az nem volt benne. A nagy kertbe jártak ki szarni, de télen simán odahugyoztak a függöny mögé. A füstölő, amit a papok lóbálnak, nem egy rituálé része volt eredetileg, mint ma, hanem olyan büdösek voltak az emberek, mint ma a csövesek, és ha beszabadultak egy templomba több százan, nem lehetett volna kibírni. A legyező sem a légkondicionálást szolgálta, azzal vakargatták a tetveket a paróka alatt. Úgyhogy felejtsük el ezt a mi magyarok kultúr nemzet voltunk szólamokat. Mi pont olyan életet éltünk, mint a kontinensen bárhol a többi nép. Minket is sújtott éhínség, ezért mi is beillesztettük az étrendbe a rovarokat, gilisztákat, csigákat.