#36
Középkortól a monarchiáig csodálkoztak a nyugat-európai vándorok, hogy milyen termékeny és kincsekben gazdag a Kárpát-medence.
Magyarországon is voltak járványok és éhínség, de soha sem olyan mértékű, mint pl. gyakran Nyugat-Európában.
A tisztálkodásban, egészséges, harmónikus életmódban, ruházkodásban, evőeszközök használatában, tárgyak míves megmunkálásában, egyéni gazdagságban is gyakran élen járt hazánk, sokat ezek közül az ősmagyarok hoztak Európába.
Az újkor elején a mai Anglia és Franciaország területén nem fürödtek még a királyi udvarokban sem és a sarokba szartak ill. a városokban az utcára öntötték a fekáliát; csigát, békát, gilisztát ettek, azalatt a magyar nép általánosságban messze műveltebb volt és higiénikusabban élt, tisztelve környezetét és a természetet úgy, hogy még a jobbágy is vadászhatott, mert annyi vad volt erdeinkben. Az éghajlat és folyóink mellékágainak sűrűsége lehetővé tette a napi fürdést mindenki számára és éltek is vele, a hagyomány része volt. A szagot elfedő parfőm és a díszes parókavakaró nem része a magyar tradíciónak, ezek az osztrákok uralmával jöttek be hazánkba.
#36