Igen, nekem is az űrcsata említéséről ugrott be, pedig annyira nem jellemző. Van néhány bennük, amik viszont elég izgalmasak, de azért én se merném állítani, hogy űrcsatamérgezést kaptam tőlük:)

Amikor űrcsatákat kértek formációkkal, nekem is egyből a Thrawn-trilógia ugrott be, de nem mertem beírni. :D

Egyébként akinek nincs baja a Star Wars univerzummal, annak melegen tudom ajánlani a Timothy Zahn könyveket. Én nagy Star Wars rajongóként még anno kicsit fanyalogva nyúltam hozzájuk, gondolván Star Wars könyvadaptációtól nem várok semmit, de hihetetlen kellemes csalódás volt. Remekül megírt, izgalmas könyvek, az már csak a hab a tortán, hogy Csillagok Háborúja kontextusban játszódnak. A Thrawn-trilógia különösen kiváló, ezek nálam vitték a prímet, de a Császár Keze köré összpontosuló könyvek is igen jók, illetve az Allegiance (angolul olvastam, magyar címét nem tudom) is remek. Ez utóbbinak külön pikánssága, hogy rohamosztagosok játsszák a főszerepet, így kicsit közelebbről is megismerhetjük ezeket a filmekben csak arctalan, balfasz rosszfiúként feltűnő katonákat. Sajnos az Ébredő Erő megjelenésével a Timothy Zahn könyvek hivatalosan fanfiction kategóriába kerültek, de ez nem von le az élvezeti értékükből. Megjegyzem ez utóbbi számomra a Disney számlájára írható legnagyobb sérelem, és az SW világát, de úgy általában a szórakoztató sci-fi ipart ért legnagyobb blaszfémia, hogy a zseniális Thrawn-trilógia adaptálása helyett írtak egy új, fényévekkel gyengébb folytatást az Ébredő Erő személyében, ezáltal gyakorlatilag egy csettintéssel kidobva az ablakon, és semmissé minősítve Timothy Zahn munkásságát.

Nekem olyan kéne amibe sok űrcsata van :D

Vének Háborúja :d Sorry faszságot írtam.

Az Ősök Háborúja nem egy Warcraft könyvsorozat?:)

Tudom hogy nem ide tartozik, de hátha te olvastad az ősök háborújában van űrcsata ? flottaharc ? mint a lost fleetben ?

Ha már sci-fi könyvek, gyorsan belepofáznék egy gondolat erejéig én is.

Nemtom ismeri-e valaki, de nekem az Örök Háború Joe Haldeman-től mai napig etalon. Nem is hagyományos értelemben vett sci-fi, inkább katonaregény, sci-fi környezetben. Hihetetlenül jól mutatja be, csupaszítja le a sereget, a katonaságot, az egész életérzést, ami nem is csoda, elvégre vietnámi veterán az író. Emellett még meglepően profi tudományos magyarázatokkal szolgál a sci-fi elemekkel, féreglyukakkal, kollapszárugrásokkal, egyebekkel kapcsolatban, amiknek persze valószínűleg a java baromság, de amíg az ember nem kvantumfizikus, addig nem tűnik fel:)

Ami hihetetlenül tetszett benne, hogy annak ellenére, hogy lézerfegyverek, űrhajók és féreglyukas ugrások kontextusában zajlik a cselekmény, mindez egyszer sem hat erőltetettnek, egyszer sem érzi úgy az ember, hogy itt most tudatosan próbálják lenyűgözni, az orra alá dörgölni a "szifiséget", minden katonás egyszerűséggel, tárgyilagossággal van ábrázolva, sőt, inkább csak megemlítve, mintha a harci szkafander, a tachionbomba, és egyebek teljesen mindennapi, megszokott dolgok lennének. Épp ezért hihetetlenül hihető (szép kis képzavar) az egész, az ember abszolút elhiszi, hogy tényleg egy jövőből érkezett katona naplóját olvassa. Ez a megdöbbentően őszintének ható puritánság végigkíséri a könyv minden elemét, még a romantikus szálat is, ami egyébként szerintem pont ezért tudott sokkal jobban megérinteni, mint bármilyen manapság divatos, dagályos nyálsztori. Hozzáteszem, váratlan fordulatokra nem érdemes számítani, még hagyományos értelemben vett története se nagyon van a könyvnek, inkább egy katona karrierjének végigkísérése, kvázi katonanapló, engem mégis teljesen beszippantott, egy-két évente újraolvasom. Csúnya dolog, mert azért összetettségben illetve univerzumban a közelébe sem érhet a nagy sci-fi címeknek (már csak műfajánál fogva sem), de én mégis jobban szerettem olvasni, mint például az Asimov klasszikusokat.