38447
-
vajakos21 #16874 Nem játéktipus függő,hogy ki az aki vizszintes vonalba beáll egy bomber faroklövésze mögé...nem te voltá ügyes.. -
Amaymon #16873 FRB-n jön ki legjobban a bomberek erőssége amiatt, hogy nem 1 km-ről lőnek hanem 500m-en belül. Emiatt érzed másnak. -
#16872 Én meg azt látom, ahogy annál könnyebb, minél nehezebb módban tolod. Arcadeban halomra mészárolnak, HB-n már én is érek el légigyőzelmet, FRB - bár nem vadásszal tolva tehát lehet, hogy ehhez nincs FM-je az A-20-nak - eddig egyszer lőtt le "vadászgép", az is egy Do-217-vol, aminek picit nagyobb a tűzereje, mint a faroklövészemé. A kisebb gépeket elég rendesen lerendeztem a faroklövészemmel és ott, ha kérem, akkor van support is, nem kretének repkednek. Egy Blenheimmal, 8 (!) gépet szedtünk le ketten. HB-n kéz A-20-szal egymás fedezve 3 gépet nyírtunk ki. Az arcade agyatlan hentelés. Szégyen, hogy ahhoz van a legtöbb pálya. Mondjuk ebből látszik, hogy ez nagy WIP. Szerintem kb. a játék 10%-ha a készen van. -
Amaymon #16871 Nekem kell vagy 1-2 hónap amíg belejövök, inkább 2. HB se ment azonnal. -
#16870 Nekem az van, 1 pontos, de hiába. soha se repülőszimeztem ez előtt. 70 küldetés alatt 5 gépet szedtem le. Öt. Szégyenteljes teljesítmény :DDD Észrevettem, hogy ha valamit élvezek, akkor abban biztosan kurva béna vagyok :DD -
Amaymon #16869 "ez nekem még mindig nem megy, leszednek mint a szart miközben üldözök valakit, és találatom is alig van, nemhogy kill."
Nekem se, kevesebb mint egy hete játszom, de ez volt a végcél. A headtrackerem jó minősége volt a döntő pont a váltáshoz. -
#16868 Jaja, eltalálnak frb-n szinte biztos, hogy lőttek a gépnek. Néha sikerül elmenekülni, de ha nem vagyok elég magasan, akkor már a földön teszem csak vízszintesbe a gépet. Olyan könnyen kerül dugóhúzóba... Nekem is volt egy killem, ahol egy pár tizedes sorozattal szedtem szét a kétfedelűt. De ez nekem még mindig nem megy, leszednek mint a szart miközben üldözök valakit, és találatom is alig van, nemhogy kill. -
Susarc #16867 " hogy ez egy játék, így balance is van. Ez pedig a Tier besorolás..." ami nem működik:P:))) -
Amaymon #16866 "tehát a pár másodperces géppuska sorozatoknak kell(ene) el dönteniük egy-egy légi csatát. Néha meg is valósul.
Ma már volt arra példa, hogy szemből egy kis sorozattal kiszedjek egy LaGG gépet. Haladás ... :) "
Amikor ennek a rajtja volt hatalmas őrjöngés volt a fórumokon, hogy könnyen hullanak a gépek. Minden részegység szárny, farok, törzs, stb. saját tartósságot kapott, ami nem lett igazán golyóálló. HB, AB még a mai napig rácsodálkozik egy sniper shotra. FRB-n pedig szinte default a prok közt 400m, fél másodperc lövés, kill. -
#16865 Teljesen alaptalan pedig a folyamatos kiszólásod, lévén jelenleg főleg a német és amerikai gépeket OP-olják, miközben a német Bf-109G-10-est és K-4--est például mindenki jó gépnek tartja. A maga tierjében a Bf-109E-3 is jó szerintem. A szovjet gépeknél főleg az induló gépek jók, meg a La-5, La-7, MiG-15 gépeket tekintik erősnek.
Csakhogy egy apróságot nagyon hajlamos vagy elfelejteni. Itt van még egy "apró" probléma, mégpedig az, hogy ez egy játék, így balance is van. Ez pedig a Tier besorolás... -
#16864 Ami viszont megfogott a grafika és az FPS. Ha ás kereskedelmi szimulátor ekkora terepet modellezne és ilyen részletességgel... -
Yag #16863 ezer bocs. a scriptet nem írtam jól be :((( -
Yag #16862 "... Az új motor volt ugyan a teljesen fémből készült egyfedelű repülőgép szíve, de ezernyi további probléma merült fel a repülőgépvázzal is, s ezeket szintén sorra meg kellett oldani. Az egyfedelű gép szárnyait úgy kellett megtervezni, hogy elbírják a nagy sebességű repülésből adódó terhelést és rezonanciát, valamint a fellépő centrifugális erőt."
A RAF szakértői ötszáz km/h körüli sebességet és tízezer méter repülési csúcsmagasságot írtak elő. Ekkora sebesség feltétlenül áramvonalazást kívánt; viszont a szárnyakba behúzható kerekek rengeteg bonyodalmat idéztek elő.
Szem előtt kellett tartani azt is, hogy ezeknek az új gépeknek a kormányánál nem kizárólag sebességrekorderek fognak ülni: átlagos vadászpilótáknak kell majd vezetni őket, és legfeljebb étszázötven-háromszáz méter hosszú, füves mezőkön fognak leszállni velük. Kis leszállási sebességre volt tehát szükség, és megbízható fékeket kellett beépíteni a kerekekbe ...
A leszállási sebesség csökkentésére féklapokat helyeztek el a szárnyakon. A nagy repülési csúcsmagasság miatt a pilóta számára oxigént, a motornak pedig magassági feltöltést kellett biztosítani. Végül pedig, mivel a nagy sebességű repülés közben vívott légi harcban a pilóta éppen csak egy pillanatra látja az ellenséget, tökéletesebb irányzékokat és olyan géppuskákat kellett beépíteni, amelyek két másodperc alatt is végzetes erejű sorozatokat adhatnak le.
Végezetül a géppuskáknak feltétlenül megbízhatónak kellett lenniük, hiszen ha a szárnyakba szerelik be őket, a pilótának többé nem áll módjában, hogy kinyúljon és kipiszkálja a töltényűrből a beszorult lőszert. A RAF végigkísérletezte a világ valamennyi géppuskáját, és végül a Colt-Browning mellett döntött. Ez kiváló fegyvernek bizonyult: csupán minden tizenötezredik sorozat akadt el. Hét másik géppuskatípussal összehasonlítva, ez kiváló eredménynek minősült.
tehát a pár másodperces géppuska sorozatoknak kell(ene) el dönteniük egy-egy légi csatát. Néha meg is valósul.
Ma már volt arra példa, hogy szemből egy kis sorozattal kiszedjek egy LaGG gépet. Haladás ... :) -
bgabor #16861 Pedig néhány kivételtől eltekintve (Chaika, 9T, MiG-15) itt az orosz gépek totál szutykok. Németek között elég sok a jó gép. -
bgabor #16860 Na, egy óra arcade reserve szarozás és nulla victory után átálltam japán HB-ra, és két óra alatt meglett a 10 victory. -
Susarc #16859 -
ikarus44 #16858 én nem az orosz gépek OP-ságára gondoltam, hanem hogy a német vadászokat nem épp valóságnak megfelelő tulajdonságokkal ruházzák fel, tessék itt van rá a bizonyíték hogy az Emil jó volt fordulásban, mégis ugyanúgy szívatják, mint a többi Bf típust. és ezt nem fogják javítani.
(sajnos a WOT óta kissé előítéletes vagyok az orosz fejlesztőkkel szemben. ami a német eszközök hitelességét illeti.) -
twi452 #16857 Nekem most sikerült összehoznom 24/10..
Minden körben a prémium buffaloval tettem amit csak tudtam ha kiszedtek új kör :) -
vajakos21 #16856 Az ember azt hinné hamar megvan a win. 10/2 (arcade kiszállásos ) -
vass17 #16855 A 163hoz azért szerintem sokkal több tudás kell, mint a Mig15-höz, mert ha egy tankból nem sikerül elrendezni a veszélyes ellenfeleket, akkor leszálláskor nagyon sebezhetőek. Azt az egy tankot pedig szerintem maximum 10 percre lehet kihuzni a vitorlázással. A mig15nek igazán nincs ellenfele, legfeljebb a tudás hiányzik. -
Yag #16854 A Messerschmitt Bf-110-es ...
[spoiler]"... A Messerschmitt Bf-110-es
A Luftwaffe vadászrepülő-egységeiben kétféle típusú gépet alkalmazott. Egyetlen együléses vadászgépe a Messerschmitt Bf-109-es, amelynek hatósugara olyan korlátozott volt, hogy a legészakibb Fanciaországi támaszpontokról is csak Londonig és vissza tudott repülni.
A Luftwaffe azonban olyan módon oldotta meg a bombázóalakulatok vadászgépfedezetének problémáját, ami teljesen eltért a korábbi légierő gyakorlatától. Kísérő gépekként ugyanis nagy hatósugarú vadászgépeket adott a bombázók mellé. Ezekbe a kétmotoros Messerschmitt Bf-110-esekbe kiváló DB-601A motorokat szeltek, s a Luftwaffe legkiválóbb pilótáit a Bf-109-es gépekkel eltört századoktól ide helyezték át. Mindez szerves része volt Göring tervének, hogy a romboló-Geschwaderokat elit alakulatokká fejleszti.
A Bf-110-est gyakran becsmérelték, és a történészek sokszor hanyagolható tényezőnek nevezték az 1940. évi légi csaták jellemzésekor. Pedig érdemes figyelmesen megvizsgálni adatait. A M-110-es orrába négy 7,9 mm-es MG-17-es típusú géppuskát és 1 húsz mm-es MG-FF gépágyút, a rádióslövész számára pedig ég egy hátrafelé tüzelő 7,9 mm-es MG-17-es géppuskát építettek be.
Utólag már jól látható a Luftwaffe rombolóelméletének minden hibája. A németek azonban a háború utolsó napjáig gyártották a M-110-es típusú repülőgépeket, s mindvégig ugyanazokat a nagy teljesítményű motorokat szerelték ezekbe is, mint az együléses vadászgépekbe. Jóllehet az ellenséges vadászgépekkel a Bf-110-es nem szállhatott szembe azonos eséllyel, a háború későbbi szakaiban bombázók ellen hatékonynak bizonyult. A keleti arcvonalon, továbbá az USAAF-repülőerődök ellen nappal, végül pedig radarral felszerelve éjszakai vadászgépként a „vasbordájúak” veszedelmes ellenfélnek bizonyultak. Egyébként ez volt a németek legolcsóbb kétmotoros harci gépe.
A Bf-110-es súlyos gép volt; kiválóan alkalmas a klasszikus vadászrepülő-harcászat alkalmazására: zuhanórepülésben támadt ellenségre, hosszú sorozatot adott le az előretájolt fegyverekből ez a Bf-110-es esetében többnyire végzetes eredménnyel járt), majd elszakadva az ellenségtől, elmenekült. Ha magasan repülő kísérő gépként szigorúan betartotta ezt a taktikát, kitűnően bevált. ... "[spoiler] -
Yag #16853 A német könnyű bombázók ...
SPOILER! Kattints ide a szöveg elolvasásához!"... A Heinkel He-111-es
Ez a típus alkotta a német légiflották bombázóinak túlnyomó többségét. Erőteljes törzsén könnyűszerrel végezhették el a legkülönfélébb módosításokat. A spanyol polgárháborút követően vadonatúj, üvegezett orr-részt kapott. Csaknem kétszer akkora volt a bombaterhelése, mint a Do-17-esnek. De Heinkelnek is át kellett adnia a Daimler-Benz motorjait Willy Messerschmittnek. A He-111P-t (amelyet ugyanolyan DB-601A motorokkal láttak el, mint a Bf-109E-t), a Jumo-211A motorokkal repülő He-111H követte. Ez volt a leglassúbb német kétmotoros bombázógép, még a Do-17-es sebességét sem érte el. Az ezekre a gépekre beosztott repülőszemélyzet számára azzal próbálták megédesíteni a keserű pirulát, hogy az új Heinkel-gépeket erős védőpáncélzattal látták el (egyes típusokra kétszázhetven kg súlyú páncélzatot is szereltek), és még külön géppuskákat is kaptak. A He-111-es azonban így sem tudott megbirkózni az elszánt angol légvédelemmel, s jóllehet más frontokon továbbra is bevetették, nyugaton a Heinkeleket már csak éjjeli bombázásokra (1940. szeptember közepén), később pedig hajók támadására és teherszállításra használták. ... "
"...A Junkers Ju-88A
A Ju-88A nemcsak a Luftwaffe, hanem a maga idejében alighanem a világ legkiválóbb bombázógépe volt; állta az összehasonlítást a későbbi RAF Mosquitókkal. Példátlanul gyorsan elkészült: az 1936-ban tervezett gép még ugyanabban az évben megtette próbaútját. Jóllehet bombaterhelése elmaradt a He-11 l-esé mögött, sokkal gyorsabb volt, és az 1940. évi hadinaplók tanúsága szerint a Ju-88A legénységének nagyobb esélye volt a harcban, több volt a lehetősége a túlélésre, mint a német légierő bármely más bombázótípusa pilótáinak.
Az a döntés, hogy a Junkers Ju-88A-nak eleget kell tennie a zuhanóbombázókkal szemben támasztott követelményeknek is, felvetette a repülőgépvázak túlterhelésének a kérdését. A gépek legénységét figyelmeztették, tanúsítsanak óvatosságot a manőverezésnél, ennek nyomán viszont kételyek kaptak lábra, és rémhírek terjedtek el e típus repülési alkalmasságát illetően. Tovább rontották a helyzetet a bombázókötelékek által 1940-ben elszenvedett nagy veszteségek; a rossz hangulatot tovább szította Milch tábornagy, aki kicsinyes bosszúvágytól és nagyravágyásától indíttatva, valóságos hadjáratot indított a Junkers Ju-88-as ellen.
A Junkers Ju-87B
A Ju-e7-est egy korai Junkers-terv alapján fejlesztették ki azt követően, hogy Udet megszemlélte a Curtiss Hawkok egyik bemutatóját. Merőben elütött a Kampfgeschwader-ok (bombázó-Geschwa-der) többi közepes bombázójától; ez a tömör, tört szárnyú, futókerék-burkolatos, sivító szirénákkal ellátott egymotoros gép volt az egyetlen igazi Stuka (zuhanóbombázó).
A Luftwaffe főparancsnokságának értékelése szerint a Ju-87-essel végrehajtott pontbombázások igen nagy pénz-, anyag- és embermegtakarítással jártak. Ehhez foghatóan specializált gépet azelőtt nemigen gyártottak sorozatban. A repülőgép padlójába ablakot illesztettek, hogy a pilóta lássa is a célpontot, a pilótafülke tetejébe pedig vonalakat véstek, amelyek segítségével pontosan mérhette a zuhanás szögét. A zuhanófékeket automata sebességkiegyenlítő vezérművel kötötték össze. Ezek a féklapok nagyon lelassították a zuhanást (amely gyakorlott pilóta esetében akár függőleges is lehetett), s így a pilótának módja nyílott a gondos célzásra. Az 1940-ben használt Junkers Ju-87B gépek azonban csak egyetlen ötszáz kg-os bombát, vagy egy kétszázötven kg és négy ötven kg súlyú bombát vihettek magukkal. Ugyanakkor a Do-17-es ezer kg súlyú, a He-111-es pedig kétezer kg súlyú bombaterhet szállíthatott a legkülönfélébb típusú és méretű összetételben. A Ju-87B hatósugara mindössze háromszáz km, motorja csak kilencszáz lóerős volt, a repülőgép rendkívül nagy ellenállású aerodinamikai alakja miatt pedig sem a bombaterhet nem lehetett növelni, sem pedig páncélzattal nem lehetett ellátni a gépet. A Bertha már a lengyelországi harcok idején súlyos veszteségeket szenvedett kézifegyverek és légvédelmi ágyúk tüzétől. Az angliai légi csata idején ezért már tervezték a tökéletesített Ju-87D-t. Addig azonban a Stukák személyzetének meg kellett elégedniük a Berthával, amely háromszázhetvenhárom km-es óránkénti sebességével a háborúban bevetett leglassúbb harci repülőgépnek számított.
A Ju-87R hatósugara csak annyival volt jobb a B-típusénál, hogy nagy mélységű bevetéskor üzemanyag-póttartályokkal látták el. 1940 elején már ezek a repülőgépek is megjelentek a harcterek fölött; az első szállítmányokat a kiválóan képzett St. G. 1. kapta.
A Stuka-alakulatok mindvégig a német propagandagépezet kedvencei maradtak. A becsvágyó fiatal pilóták szemében sokkal nagyobb megtiszteltetést jelentett, ha egy Stuka– (vagy egy Messerschmitt Bf-110-es) alakulathoz osztották be őket, mint ha egymotoros vadászgépet bíztak rájuk. ... " -
vass17 #16852 Igen, ez az, egy nyári special volt, azért ilyen fényes:)
SPOILER! Kattints ide a szöveg elolvasásához!
A 109ekről annyit, hogy.míg az E széria kevésbé bnz, addig a későbbiek inkább elmentek abba az irányba. Tömegnövekedés, erősebb motor és a szárnyakon elhelyezett gépágyúk, gondolák is a manőverezhetőség ellen hatnak. A G6 például nekem soha nem tetszett a 3db 30mmessel, túlzásnak érződött hbben, arcadeban persze egy gyilkológép, mert ott nem ront annyit rajta.
-
Amaymon #16851 "arra is. ezért mondom hogy látszik kik a fejlesztőik."
Egyetlen OP gép a MiG 15, de ki akar lökös géppel menni ebben a gémben? A GER 163 countereli, ha skilles a pilóta. Specteltem egy meccset a srác 3db mig 15-öt lőtt ki. -
Amaymon #16850 "A Bf-109-es szárnyának a problémáját sohasem sikerült megoldani..."
Ez alátámasztja amiről egy hónapja vitáztunk, miért törik könnyen a szárnya :) -
Amaymon #16849 "de az E-vel is aláznak amikor szerencsétlen helyzetbe kerülök"
Pedig az E az egyetlen dogfighter 109-es a gémben. Kiemelkedő a fordulásban. -
ikarus44 #16848 a YER tényleg nagy dög, F4U-1d-vel sem tudtam kiszedni. -
Susarc #16847 baszki ráhúztak 2 réteg arm,ort a bombázókra? /B17/egy yak 9t 2x!! töltött rajtam újra kilőttem:P és egy KingCobra se bírt velem....egy motorom meg a torzs lett fekete ,de nem lőttek le meccs végéig....
írtam lentebb én se bírtam a B24-el.... meg a Yer2 Tu2 kel.... -
ikarus44 #16846 arra is. ezért mondom hogy látszik kik a fejlesztőik. -
Susarc #16845 egyenrangúnak tartották a Spitfire-val...hmm itt a forduló harcra gondolnak? -
ikarus44 #16844 megnyomorították a Bf-eket, és még így is szétverték az ellenséges gépeket?!, szép! -
Yag #16843 Valóban. Willy Emil Messerschmitt gépeiről írnak ebben a könyvben inkább.
SPOILER! Kattints ide a szöveg elolvasásához!"... Messerschmitt 1938-ban elkezdte gyártani a Bf-109E vadászgépeket, népszerű nevükön az Emileket. Az alapvető változtatást a Daimler-Benz 601A motor beszerelése jelentette; további négyszáz lóerő teljesítményt adott a gépnek. Az új motornak azonban nagyobb hűtésre volt szüksége, mint az előző modellek Jumo-motorjának. Ha a gép orra alatt csupán megnövelték volna a szívótorkot, az így előidézett légellenállás felemésztette volna az új motorral nyert teljesítmény jelentős részét. Egyetlen megoldás kínálkozott: új hűtőrendszert kellett kidolgozni megfelelő radiátoros hűtővezetékekkel, vagyis szabályozott légáramlású radiátorokkal, amelyek a minimálisra korlátozzák a légellenállást. Ezeket viszont csak egyetlen helyre szerelhették fel: a szárnyak alá. Ismét módosítani kellett a szárnyakat, hogy a hűtőrendszernek legalább egy részét a súlypont mögé építhessék be, s így ellensúlyozzák az új motor megnövekedett súlyát.
Az angliai légi csata után még számos módosított Bf-109-es jelent meg. Egészen a háború végéig gyártották; a Bf-109-es olyan kitűnő vadászgép volt, hogy a sok átalakítás sem bizonyult végzetesnek. 1940-ben még valamivel jobb volt a Hurricane-nél, egyenrangúnak tartották a Spitfire-ral, de amikor megváltoztatták az eredeti, két géppuskás egyfedelűre vonatkozó műszaki követelményeket, végképp megnyomorították. A Bf-109-es szárnyának a problémáját sohasem sikerült megoldani..." -
ikarus44 #16842 oh, értem. de az E-vel is aláznak amikor szerencsétlen helyzetbe kerülök, és fordulózni kell. (bár F6F-et szedtem le így) -
#16841 Szerinted általánosan 229 méter volt a messzerek fordulóköre az Adolf verziótól a Kurt-ig? A Bf-109-esek fordulékonysága jelentősen romlott a verziók fejlődésével, lehet, hogy jobban emelkedtek, és nagyobb volt a végsebesség, de a mozgékonyságot áldozták fel ezért. A legjobban manőverező Bf-109 verziók tudomásom szerint a Dora és Emil verziók voltak. -
Susarc #16840 Gratu! megmutatod nekünk is?
-
ikarus44 #16839 szerintem általánosan érthette az összesre nem? -
vass17 #16838 Próbálkozni kell, minden héten van Screenshot of the week a hivatalos fórumon, én nemrég kaptam az egyikért 2000 GE-t, és igazán nem nagy dolog, persz helyezéstől függ :) -
#16837 Van egy erős tippem, hogy Yag adatai nem a Gustaf féle messzerekre vonatkozik, hanem inkább az Emil-re, de lehet, hogy a Dora-ra. :P
Szóval ne ítélkezz elhamarkodottan. -
#16836 A felületi terhelés az egyik lerosszabb stat mutató, ami létezik. Semmit nem mond el pl. az állásszög maximumáról. Az "igényt" mutatja meg én nem azt, hogy mire képes a gép... -
#16835 Csakhogy Fenrir nem a Charlie F4U-ban repül, hanem az Able változatban még...