A két­fe­de­lű gépek pi­ló­tái azt ál­lí­tot­ták, hogy gépük moz­gé­ko­nyabb az egy­fe­de­lű­ek­nél. A Spit­fl­re-ok, Hur­ri­ca­ne-ek és Bf-109-esek pi­ló­tái vi­szont egy­ön­te­tű­en azt val­lot­ták, hogy az ő gé­pük­nek van a leg­ki­sebb su­ga­rú for­du­ló­kö­re. Va­ló­já­ban a Bf-109-es 9,75 méter fesz­tá­vol­sá­ga révén fö­lény­ben volt összes ve­tély­tár­sá­val szem­ben. A nagy fe­lü­le­ti ter­he­lés el­le­né­re mind­össze két­száz­hu­szon­ki­lenc méter su­ga­rú volt a for­du­ló­kö­re (szem­ben a Spit­fi­re két­száz­hat­van­nyolc mé­te­res, a Hur­ri­ca­ne két­száz­negy­ven­négy mé­te­res su­ga­rú for­du­ló­kö­ré­vel), már­pe­dig ez légi harc­ban sors­dön­tő le­he­tett.

A gép­nek gép el­le­ni légi har­cá­ban a két fél tűz­ere­je nem­igen kü­lön­bö­zött egy­más­tól, de a na­gyobb re­pü­lő­gé­pek, vagy­is a német bom­bá­zók szer­ke­ze­ti szi­lárd­sá­ga na­gyon meg­ne­he­zí­tet­te gép­pus­ká­val való le­lö­vé­sü­ket. Jól szem­lél­te­ti ezt egy légi harc pél­dá­ja, ami­kor a 74. re­pü­lő­szá­zad hat Spit­fi­re-gé­pe össze­sen hét­ezer lö­ve­dé­ket lőtt ki egy Dor­ni­er Do-17-es­re, s még­sem si­ke­rült meg­sem­mi­sí­te­ni­ük.

Jól­le­het a há­bo­rús évek­ben sokat vi­tat­ták, vajon a gép­pus­ka vagy a gép­ágyú elő­nyö­sebb-e, a RAF tit­kon arra a meg­győ­ző­dés­re ju­tott, hogy a gép­ágyú sok­kal cél­sze­rűbb. 1940-ben so­ro­za­tos kí­sér­le­te­ket haj­tot­tak végre egy régi pán­cé­lo­zott Blen­heim re­pü­lő­gép­sár­ká­nyon. A kí­sér­le­ti ered­mé­nyek lis­tá­ján csak a ne­gye­dik hely­re ke­rült a nyolc gép­pus­kás el­ren­de­zés, míg az első he­lyen a két gép­ágyús meg­ol­dás állt.