Mini-õsrobbanásokra készül az LHC
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
#89
Ha egy ember átlagos élettartamára vetítjük. De tényleg, ki nem sz*ja le a következõ generációt, elvégre ez mifelénk szép hagyomány..
#88
Ha?
,,Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.\" //INRI
#87
" Ha a kimerülõ energia és az elfogyó nyersanyagok nem nulláznának le"
A bibi csak ott van, hogy az energia nem merül ki, a nyersanyagok meg nem fogynak el. ( Ha csak nem lõdözzük szét a nyersanyagokat az ûrbe )
A bibi csak ott van, hogy az energia nem merül ki, a nyersanyagok meg nem fogynak el. ( Ha csak nem lõdözzük szét a nyersanyagokat az ûrbe )
,,Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.\" //INRI
#86
Kirajzás: egyetértek, ez volna az ésszerû, _amíg még lehet_, és most lehetne mert most megvan hozzá minden, persze nem kis áldozatot kéne hozni - az Orion/Daedalus projektekre gondolok, tehát a földi körülmények elégséges legyalázása szükséges ahhoz, hogy mármindegy-alapon komolyan fontolóra vegyék (ez mondjuk csak idõ kérdése) - de megvalósítható, útnak lehet indítani néhány bárkát, optimista becsléssel is a nullához közelítõ eséllyel a sikerre, ami viszont mégiscsak több a semminél..
De szvsz. kipusztulunk mielõtt bármi hasonlóra sor kerülhetne 😄
De szvsz. kipusztulunk mielõtt bármi hasonlóra sor kerülhetne 😄
#85
Elõre leszögezem, NEM értek hozzá 😊
@doctore8 - "...vannak oylan kozmikus részecskék melyeknek sokkal nagyobb az energiájuk mint amit a CERN-ben eleve elõ tudnak állítani és ezek a részecskék sem okoztak még katasztrófát a földön mikor ütköznek a légkörrel."
Ez alapvetõen igaz lehet, annyival megtoldanám az aggályok sorát, hogy ezek a folyamatok a relatíve ritka és könnyû légkörben játszódnak le, nem a föld alatt, adott esetben mindenféle nehézfém telérek közvetlen közelében (nem tudom az LHC alagútját mibe fúrták, de biztos nem a felsõlégkörbe) - következésképp hasonló /természetes/ körülmények között nem zajlanak részecskeütközések sehol az egész Univerzumban (csillagokban sem, ennyire koncentrált nehéz anyag hiányában, és kisbolygókon sem, ahol bár nincs légkör és van sok nagy tömegszámú elem, nincs gravitáció, aminek a mûködését ugye épp ezekkel a kísérletekkel próbáljuk megérteni). Ha élünk azzal a feltevéssel, hogy az egyre apróbb részecskék közti erõhatások egyre magasabb energiatartományokban mûködnek, és ha a ma eleminek gondolt kvarkok is tovább bomolhatnak, megeshet hogy a maghasadást (és megfelelõ körülmények között láncreakciót) elõidézõ neutronsugárzáshoz hasonló, eddig ismeretlen, sokkal erõsebb "még elemibb" sugárzással és annak bizonytalan következményeivel szembesülünk.
Mondom elõfordulhat, és nem is értek hozzá, ez csak játék a hülye ötletekkel, nyilván minden kísérlet egyedi körülmények között zajlik, a váratlan eredmény esélye pedig per definitionem benne foglaltatik a kísérlet fogalmában.
@halgatyó: Azt hiszem a "folytassuk-e vagy ne" kérdésben született döntéseket észérvek helyett már rég a kényszer szüli, itt már nincs más hátra mint elõre.. Ugye ha tehetnénk, a többség kiegyezne a jelenlegi technológiai szinten, "nyugati életszínvonalon" leélt boldog és gondtalan élet jövõképével, de egyre világosabbá válik hogy ez nagyon nem így lesz, már mi is látni fogunk néhány durva változást, az utódainktól meg így elõre is elnézést.. 😊 Vagyis a fejlõdés többé nem arról szól hogy jobbá tegyük az életünket, hanem hogy valamilyen módon megakadályozzuk az egész instabil alapokra, véges és pont mostanában kimerülõ forrásokra épült rendszer összeomlását. Ezért áldozatokat fogunk hozni, mind, kényszerbõl. Elég szar ügy. 😊
@doctore8 - "...vannak oylan kozmikus részecskék melyeknek sokkal nagyobb az energiájuk mint amit a CERN-ben eleve elõ tudnak állítani és ezek a részecskék sem okoztak még katasztrófát a földön mikor ütköznek a légkörrel."
Ez alapvetõen igaz lehet, annyival megtoldanám az aggályok sorát, hogy ezek a folyamatok a relatíve ritka és könnyû légkörben játszódnak le, nem a föld alatt, adott esetben mindenféle nehézfém telérek közvetlen közelében (nem tudom az LHC alagútját mibe fúrták, de biztos nem a felsõlégkörbe) - következésképp hasonló /természetes/ körülmények között nem zajlanak részecskeütközések sehol az egész Univerzumban (csillagokban sem, ennyire koncentrált nehéz anyag hiányában, és kisbolygókon sem, ahol bár nincs légkör és van sok nagy tömegszámú elem, nincs gravitáció, aminek a mûködését ugye épp ezekkel a kísérletekkel próbáljuk megérteni). Ha élünk azzal a feltevéssel, hogy az egyre apróbb részecskék közti erõhatások egyre magasabb energiatartományokban mûködnek, és ha a ma eleminek gondolt kvarkok is tovább bomolhatnak, megeshet hogy a maghasadást (és megfelelõ körülmények között láncreakciót) elõidézõ neutronsugárzáshoz hasonló, eddig ismeretlen, sokkal erõsebb "még elemibb" sugárzással és annak bizonytalan következményeivel szembesülünk.
Mondom elõfordulhat, és nem is értek hozzá, ez csak játék a hülye ötletekkel, nyilván minden kísérlet egyedi körülmények között zajlik, a váratlan eredmény esélye pedig per definitionem benne foglaltatik a kísérlet fogalmában.
@halgatyó: Azt hiszem a "folytassuk-e vagy ne" kérdésben született döntéseket észérvek helyett már rég a kényszer szüli, itt már nincs más hátra mint elõre.. Ugye ha tehetnénk, a többség kiegyezne a jelenlegi technológiai szinten, "nyugati életszínvonalon" leélt boldog és gondtalan élet jövõképével, de egyre világosabbá válik hogy ez nagyon nem így lesz, már mi is látni fogunk néhány durva változást, az utódainktól meg így elõre is elnézést.. 😊 Vagyis a fejlõdés többé nem arról szól hogy jobbá tegyük az életünket, hanem hogy valamilyen módon megakadályozzuk az egész instabil alapokra, véges és pont mostanában kimerülõ forrásokra épült rendszer összeomlását. Ezért áldozatokat fogunk hozni, mind, kényszerbõl. Elég szar ügy. 😊
#84
Ezeket ki fogja leállítani? A halál?
#83
A cikkhez írt hozzászólások olvasásakor még egy érdekes kérdéskör felvetõdik.
Egyik oldalon az egyre hatalmasabbá és bonyolultabbá váló tudásanyag, amely a valóságban egységes egészet képez, minden összefügg mindennel egy hatalmas logikusan áttekinthetõ tudás-tömegben.
Másik oldalon ott áll az ember, korlátozott élettartamával, viszonylag lassú tanulási képességével, az egyes emberek egymástól elszigetelt agyával, az elszigeteltséget megszüntetni hivatott nagyon lassú és sok hiányosságot hordozó beszéddel, és persze az agykapacitásunk sem teszi -- ma már -- lehetõvé a teljes tudásanyag befogadását, logikus rendszerezését és egyidejû áttekintését.
Szerintem ahhoz, hogy a tudomány fejlõdése a nem túl távoli jövõben ne torpanjon meg, az embernek át kell alakulnia. Hogy hogyan, azt nem tudom. De néhány szempont asszem valamennyiünknek beugrik:
-- hosszabb élettartam (fiatalos egészségben)
-- nagyobb agykapacitás
-- gyorsabb tanulási képesség (nem biflázási, hanem logikus rendszerezési)
-- az egyes agyak közvetlen összekapcsolása (hogy úgy gondolkodjanak, mintha egyetlen hatalmas agy lenne, ez most a sci-fi területe)
-- az emberi agy kiegészítése valamilyen hozzácsatolt elektronikus eszközzel (ez is sci-fi manapság, rásadásul ha meg is valósul, ez mostani rálátásom szerint inkább a biflázási-memorizálási feladatokat tudná inkább ellátni, de az is jelent némi segítséget)
-- a tudomány módszereinek egyszerûsítése (ez már nem is sci-fi, csak fi:-))
csak azért írtam ide, mert logikailag nem lehet kihagyni, tartalommal nincs megtöltve
A Nagy Végzetes Kisérletek (ha egyáltalán léteznek ilyenek) hatását úgy lehetne a legjobban kivédeni, ha kirajzunk a világûrbe. Ez nemcsak a kisérletek következményeitõl, de az elég hosszú idõ alatt szinte törvényszerûen bekövetkezõ kozmikus katasztrofáktól is védené az emberiség létezését.
(Egyet ne feledjünk el: akik azt állítják, hogy vigyázat, mert még nem ismerjük eléggé az anyagot, azoktól visszakérdezném: biztos-e, hogy a Napot ismerjük?)
Egyik oldalon az egyre hatalmasabbá és bonyolultabbá váló tudásanyag, amely a valóságban egységes egészet képez, minden összefügg mindennel egy hatalmas logikusan áttekinthetõ tudás-tömegben.
Másik oldalon ott áll az ember, korlátozott élettartamával, viszonylag lassú tanulási képességével, az egyes emberek egymástól elszigetelt agyával, az elszigeteltséget megszüntetni hivatott nagyon lassú és sok hiányosságot hordozó beszéddel, és persze az agykapacitásunk sem teszi -- ma már -- lehetõvé a teljes tudásanyag befogadását, logikus rendszerezését és egyidejû áttekintését.
Szerintem ahhoz, hogy a tudomány fejlõdése a nem túl távoli jövõben ne torpanjon meg, az embernek át kell alakulnia. Hogy hogyan, azt nem tudom. De néhány szempont asszem valamennyiünknek beugrik:
-- hosszabb élettartam (fiatalos egészségben)
-- nagyobb agykapacitás
-- gyorsabb tanulási képesség (nem biflázási, hanem logikus rendszerezési)
-- az egyes agyak közvetlen összekapcsolása (hogy úgy gondolkodjanak, mintha egyetlen hatalmas agy lenne, ez most a sci-fi területe)
-- az emberi agy kiegészítése valamilyen hozzácsatolt elektronikus eszközzel (ez is sci-fi manapság, rásadásul ha meg is valósul, ez mostani rálátásom szerint inkább a biflázási-memorizálási feladatokat tudná inkább ellátni, de az is jelent némi segítséget)
-- a tudomány módszereinek egyszerûsítése (ez már nem is sci-fi, csak fi:-))
csak azért írtam ide, mert logikailag nem lehet kihagyni, tartalommal nincs megtöltve
A Nagy Végzetes Kisérletek (ha egyáltalán léteznek ilyenek) hatását úgy lehetne a legjobban kivédeni, ha kirajzunk a világûrbe. Ez nemcsak a kisérletek következményeitõl, de az elég hosszú idõ alatt szinte törvényszerûen bekövetkezõ kozmikus katasztrofáktól is védené az emberiség létezését.
(Egyet ne feledjünk el: akik azt állítják, hogy vigyázat, mert még nem ismerjük eléggé az anyagot, azoktól visszakérdezném: biztos-e, hogy a Napot ismerjük?)
#82
Érdekes dilemma vetõdik fel az összes, a mostanihoz hasonló témájú cikkel kapcsolatban: merjünk-e tovább kisérletezni, vagy mindent le kell állítani?
Mert hátha létezik valahol egy elõre nem látható, végzetes kisérlet?
Akik a félelem oldaláról látják a kérdést, azok arra hivatkoznak, hogy a tudásunk két oszlopon áll: a kisérleti tapasztalatokon és az elméleti MODELLEKEN.
Ezt nehéz cáfolni, mert az elmélet bizony mindaddig elmélet, amíg a kisérlet nem igazolja. Sõt, minél mélyebbre megyünk le az anyag építõköveinek a vizsgálatában, annál közvetettebbek lesznek a kisérleti bizonyítékok is. Továbbá:
-- megnehezül a kisérleti eredmények értelmezése és a gyakolrtai valósággal alkotott kapcsolatának értelmezése,
-- egyetlen emberi agy egyre kisebb részét tudja átfogni a TUDÁS-nak, ami miatt nõ a több-emberes együttmûködés szerepe, de ezzel együtt a nehézségei is.
Ami miatt -- szerintem -- nem szabad leállítani a kisérleteket, az a következõ:
A kisérletek leállításával járó tudományos megtorpanás majd az azt idõvel követõ technikai megállás az emberiséget TELJES BIZTONSÁGGAL elintézi a nem túl távoli jövõben. Nem egy apró valószínûséggel, mint a kisérletek folytatása, hanem teljes biztonsággal. Ha a kimerülõ energia és az elfogyó nyersanyagok nem nulláznának le, akkor majd a kisbolygó-becsapódás, vagy a genetikai degeneráció, vagy új és halálos mikroba okozta járvány, vagy a naptevékenység jelentõs változása, vagy a földi vulkanizmus okozta jégkorszak, vagy még ezer más veszély.
Valaki felvetette azt az ufonauta érvet, ami mindannyiunknak eszébe jut: talán azért nincsenek itt az idegenek, mert õk már túl vannak a Nagy Végzetes Kisérleten. (ami kinyírta õket)
Csakhogy ennek van egy másik oldala is: talán azért nincsenek itt, mert besz**tak és leálltak minden fejlesztéssel. Most kistestû majomként tengetik napjaikat néhány ezren.
Mert hátha létezik valahol egy elõre nem látható, végzetes kisérlet?
Akik a félelem oldaláról látják a kérdést, azok arra hivatkoznak, hogy a tudásunk két oszlopon áll: a kisérleti tapasztalatokon és az elméleti MODELLEKEN.
Ezt nehéz cáfolni, mert az elmélet bizony mindaddig elmélet, amíg a kisérlet nem igazolja. Sõt, minél mélyebbre megyünk le az anyag építõköveinek a vizsgálatában, annál közvetettebbek lesznek a kisérleti bizonyítékok is. Továbbá:
-- megnehezül a kisérleti eredmények értelmezése és a gyakolrtai valósággal alkotott kapcsolatának értelmezése,
-- egyetlen emberi agy egyre kisebb részét tudja átfogni a TUDÁS-nak, ami miatt nõ a több-emberes együttmûködés szerepe, de ezzel együtt a nehézségei is.
Ami miatt -- szerintem -- nem szabad leállítani a kisérleteket, az a következõ:
A kisérletek leállításával járó tudományos megtorpanás majd az azt idõvel követõ technikai megállás az emberiséget TELJES BIZTONSÁGGAL elintézi a nem túl távoli jövõben. Nem egy apró valószínûséggel, mint a kisérletek folytatása, hanem teljes biztonsággal. Ha a kimerülõ energia és az elfogyó nyersanyagok nem nulláznának le, akkor majd a kisbolygó-becsapódás, vagy a genetikai degeneráció, vagy új és halálos mikroba okozta járvány, vagy a naptevékenység jelentõs változása, vagy a földi vulkanizmus okozta jégkorszak, vagy még ezer más veszély.
Valaki felvetette azt az ufonauta érvet, ami mindannyiunknak eszébe jut: talán azért nincsenek itt az idegenek, mert õk már túl vannak a Nagy Végzetes Kisérleten. (ami kinyírta õket)
Csakhogy ennek van egy másik oldala is: talán azért nincsenek itt, mert besz**tak és leálltak minden fejlesztéssel. Most kistestû majomként tengetik napjaikat néhány ezren.
#81
Senki sem fölényeskedett.
Én örömmel olvastam a tudós barátok hozzászólásait.
Mellesleg egyetlen képletet sem írtak le. Ha egyszer belelapozol egy komolyabb könyvbe, meglátod a különbséget.
Nem kötelezõ minden hozzászólást elolvasni, át lehet ugrani
Én örömmel olvastam a tudós barátok hozzászólásait.
Mellesleg egyetlen képletet sem írtak le. Ha egyszer belelapozol egy komolyabb könyvbe, meglátod a különbséget.
Nem kötelezõ minden hozzászólást elolvasni, át lehet ugrani
#80
Nem nagyon értek a kvantumfizikához. Arról, hogy ólmot használnak a kísérletekhez, rögtön az jutott eszembe, hogy a régi alkimisták is abból csináltak aranyat, a legendák szerint. A mi tudósaink is betakaróznak ezekkel a kamu dumákkal, hogy õsrobbanás meg stb. azután "véletlenül" aranyat sikerül csinálniuk és hatalmas hír lesz!
Egyébként még mindig az a véleményem, hogy annyira a tudásunk határán kapirgálnak ezek a tudósok, hogy szerintem nem tudják, mi lesz a kísérlet vége! Volt itt szó az atombomba beindításáról! Micsoda kis energia kell egy hatalmas folyamat beindításához. Ez lenne a másik vége a dolognak, hogy beindítanak "véletlenül" egy láncreakciót amit nem tudnak kordában tartani, és nem lesz idejük még bocsánatot kérni sem! <#eplus2> Bár ezért nem is tudnám sajnálni õket, csak mi megmaradjunk!<#nevetes1>
Egyébként még mindig az a véleményem, hogy annyira a tudásunk határán kapirgálnak ezek a tudósok, hogy szerintem nem tudják, mi lesz a kísérlet vége! Volt itt szó az atombomba beindításáról! Micsoda kis energia kell egy hatalmas folyamat beindításához. Ez lenne a másik vége a dolognak, hogy beindítanak "véletlenül" egy láncreakciót amit nem tudnak kordában tartani, és nem lesz idejük még bocsánatot kérni sem! <#eplus2> Bár ezért nem is tudnám sajnálni õket, csak mi megmaradjunk!<#nevetes1>
#79
gondolom magneses tebe zarjak az anyagot, es eleg kis ideig fog tartani
#78
"Az kozmikus részecskék energiája nem csak a sebességüktõl függ! "
Ménem?
Ménem?
,,Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.\" //INRI
#77
Itt mindenkinek van fizika diplomája tök jó csak éppen a diploma mentesek nem értenek semmit de nem baj engem nem zavar ha fölényeskedtek a tudásotokkal.
#76
Bakker, az ufosok erre vártak már mióta! Szépen odaraknak egy almamagot, és bumm, egész Svájc egy nagy alma lesz! Megérdemlik, mert nem szeressük a svájci frankot <#alien2><#taps>
#75
nem fog megolvadni az LHC?:o
~~o ~~o ((O))o~~ o~~
#74
Én nem mindent értek amiket leírtatok, de szerintem nagyon érdekes eredményei lesznek, kíváncsi vagyok rá nagyon. 😊
#73
Gondolom szélrõl még nem hallottál, igaz? Ha igen akkor nem kellen olyat írni hogy nem mozog a földi légkör... Nem? Egyébként nem a levegõ részecskéi mozognak fénysebességgel hanem a kozmikus részecskék. Az kozmikus részecskék energiája nem csak a sebességüktõl függ! A kozmikus részecskék energia a következõképpen írható fel N(>E) = k*(E+1)-a (E: a részecske energiája GeV-ban; N(>E): az E-nél nagyobb energiájú részecskék száma; k≅5000 részecske/m2; a≅1.6). A legnagyobb energiájú részecskék akár a 10 a 20-on eV-ot is elérhetik.
Lehet hogy mindkét részecske fénysebességél ütközik egymásnak CERN-ben, de ez messze elmarad a kozmikus sugárzás energiaszintjétõl. (Nem beszélve az extrém értékekrõl.)
Lehet hogy mindkét részecske fénysebességél ütközik egymásnak CERN-ben, de ez messze elmarad a kozmikus sugárzás energiaszintjétõl. (Nem beszélve az extrém értékekrõl.)
#72
Én nem értek a fizikához, de van egy dolog, ami nem tiszta: sok fizikus állítja, hogy "...vannak oylan kozmikus részecskék melyeknek sokkal nagyobb az energiájuk mint amit a CERN-ben eleve elõ tudnak állítani és ezek a részecskék sem okoztak még katasztrófát a földön mikor ütköznek a légkörrel.". Azt akarom mondani, hogy amivel példálóznak, az nem ugyan az a helyzet. A föld légkörének részecskéi nem mozognak, de legalábbis jóval kisebb sebességgel, mint a fénysebesség és így a légkörnek fénysebeséggel ütközö részecske egy "kb mozdulatlan" részecskét talál el. A CERN-ben viszont mind kettõ részecske fénysebességgel száguld egymás felé. Bocs, ha baromi nagy hülyeségeket mondtam.
Mindezzel nem a CERN ellen próbáltam érvelni, csak laikusként kiváncsi vagyok.
Mindezzel nem a CERN ellen próbáltam érvelni, csak laikusként kiváncsi vagyok.
#71
1. A proton részecske.
2. Minden körülmények között. Mert van neki tömege.
2. Minden körülmények között. Mert van neki tömege.
,,Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.\" //INRI
#70
"Vegyük például a vizet, amit ha megfagyasztunk szilárd lesz, majd ha kitesszük egy asztalra, folyékonnyá válik, végül ha felforraljuk gáznemû lesz"
még pontosabban, ha felforraljuk hajtómû lesz <#idiota>
még pontosabban, ha felforraljuk hajtómû lesz <#idiota>
#69
És végezetül két konkrét kérdés:
1. A protont részecskének tekinted-e?
2. Ha igen akkor milyen körülmények között, és miért?
1. A protont részecskének tekinted-e?
2. Ha igen akkor milyen körülmények között, és miért?
Ĥ|Ψ>≈iħ∂|Ψ>/∂t (Az ember) \"Tudásra törpe és vakságra nagy.\" \"Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.\" Használj TE is szinkrotronsugárzást!
#68
Átolvasva az általad leírtakat, van egy olyan érzésem hogy egy kicsit elbeszéltünk(tem) egymás mellett (melletted).
A kvázi részecske megnevezést két helyzetben használjuk. Az egyik az amikor egy összetett rendszer speciális körülmények között (a feltétel annyi hogy a belsõ állapota ne változzon) részecskének tekinthetõ. Ezek nem jönnek létre és nem tûnnek el, egyszerûen az adott körülmények között a rendszer részecskeként viselkedik.
(Eek alapján a protonok/neutronok is valójában kvázi-részecskék, mert szerkezetük csak "speciális" körülmények között állandó. Viszont ez a "speciális" körülmény a gyakorlatban általános. Ezért nevezzük õket valódi részecskének.)
Ha ezt most összevetem az általad leírtakkal:
"A részecskék mondhatni olyan lehetséges kvantumállapotok, amelyek kielégítik az energia megmaradás kritériumát, idõben egyfajta állandóságot mutatnak, valami fajta kauzalitást hoznak létre." Az adott körülmények fennállásáig a kvázi-részecskék részecskék.
A másik eset megfogalmazása kicsit bonyolultabb. Egyes rendszerek viselkedése egyszerûen leírható ha bennük kvázi-részecskéket definiálunk. A plazmonok esete ilyen. Itt az elõzõektõl eltérõen nem lehet a kvázi-részecskék belsõ szerkezetérõl vagy állapotáról beszélni. Sõt egy plazmon pl.: egy kétdimenziós térben "létezik". Tehát a valósággal csak az köti össze hogy a segítségével egyszerûen leírható a rendszer.
Ami mind a két kvázi-részecske esetre igaz: Nincs szükségünk rájuk ahhoz hogy leírjuk a rendszert! Csak és kizárólag kényelmi szempontok miatt használjuk õket. Adott körülmények között így is helyes eredményt adnak. De nélkülük is ugyanolyan jól le tudjuk írni a rendszert. (Igazából még jobban mert nem kötnek a feltételek, csak jóval nehezebben lehet kezelni a dolgokat.)
Tehát a kvázi-részecskéket csak kényelmi szempontok miatt használjuk(, egyébként Occam-borotvája elintézné õket).
Amirõl te beszélsz azok a virtuális részecskék. Ezekre szükség van a kvantumtérelméletben. És ez a legnagyobb különbség a kvázi és a virtuális részecskék között. (Szerintem.)
A kvázi részecske megnevezést két helyzetben használjuk. Az egyik az amikor egy összetett rendszer speciális körülmények között (a feltétel annyi hogy a belsõ állapota ne változzon) részecskének tekinthetõ. Ezek nem jönnek létre és nem tûnnek el, egyszerûen az adott körülmények között a rendszer részecskeként viselkedik.
(Eek alapján a protonok/neutronok is valójában kvázi-részecskék, mert szerkezetük csak "speciális" körülmények között állandó. Viszont ez a "speciális" körülmény a gyakorlatban általános. Ezért nevezzük õket valódi részecskének.)
Ha ezt most összevetem az általad leírtakkal:
"A részecskék mondhatni olyan lehetséges kvantumállapotok, amelyek kielégítik az energia megmaradás kritériumát, idõben egyfajta állandóságot mutatnak, valami fajta kauzalitást hoznak létre." Az adott körülmények fennállásáig a kvázi-részecskék részecskék.
A másik eset megfogalmazása kicsit bonyolultabb. Egyes rendszerek viselkedése egyszerûen leírható ha bennük kvázi-részecskéket definiálunk. A plazmonok esete ilyen. Itt az elõzõektõl eltérõen nem lehet a kvázi-részecskék belsõ szerkezetérõl vagy állapotáról beszélni. Sõt egy plazmon pl.: egy kétdimenziós térben "létezik". Tehát a valósággal csak az köti össze hogy a segítségével egyszerûen leírható a rendszer.
Ami mind a két kvázi-részecske esetre igaz: Nincs szükségünk rájuk ahhoz hogy leírjuk a rendszert! Csak és kizárólag kényelmi szempontok miatt használjuk õket. Adott körülmények között így is helyes eredményt adnak. De nélkülük is ugyanolyan jól le tudjuk írni a rendszert. (Igazából még jobban mert nem kötnek a feltételek, csak jóval nehezebben lehet kezelni a dolgokat.)
Tehát a kvázi-részecskéket csak kényelmi szempontok miatt használjuk(, egyébként Occam-borotvája elintézné õket).
Amirõl te beszélsz azok a virtuális részecskék. Ezekre szükség van a kvantumtérelméletben. És ez a legnagyobb különbség a kvázi és a virtuális részecskék között. (Szerintem.)
Ĥ|Ψ>≈iħ∂|Ψ>/∂t (Az ember) \"Tudásra törpe és vakságra nagy.\" \"Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.\" Használj TE is szinkrotronsugárzást!
#67
Mivel ehhez abszolute nem tudok hozzászólni ...
(Csak zárójelben: a papír sok mindent elbír.)
(Csak zárójelben: a papír sok mindent elbír.)
Ĥ|Ψ>≈iħ∂|Ψ>/∂t (Az ember) \"Tudásra törpe és vakságra nagy.\" \"Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.\" Használj TE is szinkrotronsugárzást!
#66
Korábban írtad:
"A részecskék mondhatni olyan lehetséges kvantumállapotok, amelyek kielégítik az energia megmaradás kritériumát, idõben egyfajta állandóságot mutatnak, valami fajta kauzalitást hoznak létre. Az idõ és az energia egymással szimmetria viszonyban van. "
Azt ugye tudod hogy ilyen állapotok a valóságban nem léteznek csak korlátozott ideig. Csak amíg a rendszeren mérés nem történik, vagyis nem lép kölcsönhatásba a környezetével.
"A részecskék mondhatni olyan lehetséges kvantumállapotok, amelyek kielégítik az energia megmaradás kritériumát, idõben egyfajta állandóságot mutatnak, valami fajta kauzalitást hoznak létre. Az idõ és az energia egymással szimmetria viszonyban van. "
Azt ugye tudod hogy ilyen állapotok a valóságban nem léteznek csak korlátozott ideig. Csak amíg a rendszeren mérés nem történik, vagyis nem lép kölcsönhatásba a környezetével.
Ĥ|Ψ>≈iħ∂|Ψ>/∂t (Az ember) \"Tudásra törpe és vakságra nagy.\" \"Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.\" Használj TE is szinkrotronsugárzást!
#65
Pontosítok. Bármely részecske két különbözõ energiájú állapota közötti átmenethez tartozó energiakülönbséget ha megméred, ugyanilyen bizonytalanságot fogsz tapasztalni.
Ĥ|Ψ>≈iħ∂|Ψ>/∂t (Az ember) \"Tudásra törpe és vakságra nagy.\" \"Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.\" Használj TE is szinkrotronsugárzást!
#64
"A virtuális részecskék rövid idõre -a Planck-féle határozatlansági állandóval kifejezhetõ mértékben- megsértik az energia"
De ez nem csak a virtuális részecskékre igaz hanem bármely részecskére.
De ez nem csak a virtuális részecskékre igaz hanem bármely részecskére.
Ĥ|Ψ>≈iħ∂|Ψ>/∂t (Az ember) \"Tudásra törpe és vakságra nagy.\" \"Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.\" Használj TE is szinkrotronsugárzást!
#63
Mivel ezt semmi sem bírná ki egy mezõ tartja kordában. (legalábbis így tudom)
#62
Nem, de roppant közel vagyok hozzájuk, úgy tûnik ez munkahelyi ártalom.
<#nyes>
<#nyes>
Histeria est magistra vitae. Ez nem trollkodás, ez online graffiti! ;) https://suno.com/@nexus65ongs
#61
ÿǝsǝɯǝ ʞnظuozsoʞ
,,ɐןq ɐןq ɐןq ɐןq
ɐןq ɐןq
ɐןq ɐןq ɐןq ɐןq ɐןq ɐןq,,
,,ɐןq ɐןq ɐןq ɐןq
ɐןq ɐןq
ɐןq ɐןq ɐןq ɐןq ɐןq ɐןq,,
,,Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.\" //INRI
#60
Azért tegyük hozzá, h jól tudsz süketelni a semmirõl.Jó, persze vélemény, meg a saját kis elképzelésed meg világocskád.Nem vagy te politikus? <#eplus2>
FX6300 4.5G " GTX1070 " DDR3 2000 CL9 " CTG 550W80P
#59
Képzeljünk el egy bonyolult, de koherens, a kvantum-összefonódás elve alapján létezõ világot, ahol azonban nincs tér, nincs idõ. Kb, mint a világ kinézhetett az õsrobbanás elõtt. Azonban ennek a világnak nincs mérete sem, hiszen ez is olyan értelmetlen kifejezés, mint az idõ, ebben az állapotban.
Szüntessük meg az összekapcsolódást egy szimmetria sértés szerint és már is megkapjuk a teret és idõt, meg anyagot.
De vajon ez a tér és idõ a valós, vagy éppen ez a virtuális?
Egy ilyen világ persze a saját idejében kifejezve tarthat akármeddig, évmilliárdokig, azonban nem biztos, hogy valóban olyan szinten elkülönült ettõl az õsi állapottól, mint azt mi képzeljük.
Mi van, ha az õsrobbanás valójában még mindig nem történt meg, még mindig ugyan abban az idõtlen univerzumban vagyunk, csak létrejött egy parányi kis fluktuáció benne, ami a mi számunkra persze nagyon is fontos és valós, de valójában még pillanatnyi zavarnak sem nevezhetõ?
Ilyen szempontból nem is kell hogy sérüljön az energia megmaradás soha, hiszen valójában nincs is anyag, legalább is úgy ahogy mi hisszük.
😊
Szüntessük meg az összekapcsolódást egy szimmetria sértés szerint és már is megkapjuk a teret és idõt, meg anyagot.
De vajon ez a tér és idõ a valós, vagy éppen ez a virtuális?
Egy ilyen világ persze a saját idejében kifejezve tarthat akármeddig, évmilliárdokig, azonban nem biztos, hogy valóban olyan szinten elkülönült ettõl az õsi állapottól, mint azt mi képzeljük.
Mi van, ha az õsrobbanás valójában még mindig nem történt meg, még mindig ugyan abban az idõtlen univerzumban vagyunk, csak létrejött egy parányi kis fluktuáció benne, ami a mi számunkra persze nagyon is fontos és valós, de valójában még pillanatnyi zavarnak sem nevezhetõ?
Ilyen szempontból nem is kell hogy sérüljön az energia megmaradás soha, hiszen valójában nincs is anyag, legalább is úgy ahogy mi hisszük.
😊
Histeria est magistra vitae. Ez nem trollkodás, ez online graffiti! ;) https://suno.com/@nexus65ongs
#58
A virtuális részecskék rövid idõre -a Planck-féle határozatlansági állandóval kifejezhetõ mértékben- megsértik az energia megmaradás elvét, energiát kapnak, majd természetesen megszabadulnak tõle, ezt másképp vákuum-fluktuációnak is nevezik ugye. Makro szinten a hatásuk gyakorlatilag zéró, leszámítva pl. a Casimir effektust, vagy a Davies-Unruh effektust, vagy atomi szinten a színképvonalak felhasadását. A hatás bizonyos szempontból sérti az energiamegmaradás elvét.
Histeria est magistra vitae. Ez nem trollkodás, ez online graffiti! ;) https://suno.com/@nexus65ongs
#57
Az biiztos.
http://www.tradeximp.com/
#56
Roppant értelmes hozzá szólás volt, csak így tovább, de úgy látom, hogy még lehetõséged van a fejlõdésre kedves Emese!
De azért köszönjük, Nexus.
<#nyes>
De azért köszönjük, Nexus.
<#nyes>
Histeria est magistra vitae. Ez nem trollkodás, ez online graffiti! ;) https://suno.com/@nexus65ongs
#55
"akkor olyan anyagi formák jönnek létre a "semmibõl" amelyek azt a képet mutatják, mintha bizonyos történetiséggel rendelkeznének."
Ha ez a baj. "semmi" Az nem semmi! Meg lehet keresni hogy mibõl keletkeztek és mivé lettek. Ha vesszük rá a fáradságot akor nem fog sérülni az energiamegmaradás.
Ha ez a baj. "semmi" Az nem semmi! Meg lehet keresni hogy mibõl keletkeztek és mivé lettek. Ha vesszük rá a fáradságot akor nem fog sérülni az energiamegmaradás.
Ĥ|Ψ>≈iħ∂|Ψ>/∂t (Az ember) \"Tudásra törpe és vakságra nagy.\" \"Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.\" Használj TE is szinkrotronsugárzást!
#54
"Azonban a "nem reális" részecskék, a virtuálisak, vagy lehet, hogy a kvázi részecskék is az energia megmaradás kritériumait hosszabb rövidebb idõre megsértik, keletkeznek eltünnek, de létezésük idejéig hatással vannak az anyagra."
A keletkezés és eltûnés nem sérti az energia megmaradás kritériumait, ha közben más is eltûnik keletkezik.
Konkrét példákkal:
Egy egész atom pl tekinthetõ kvázirészecskének (eredõ spintõl függõen kvázi-fermion vagy kvázi-bozon). Természetesen megfelelõ körülméyek között. A megfelelõ körülmény itt az hogy a folyamat során ne változzon az atom állapota (se az elektronok energiaállapota, se az atommagok energiaállapota). Ha ez teljesül, (nagyon alacsony hõmérsékleten,) az atomok közötti kölcsönhatás egyszerû részecske-részecske kölcsönhatás. Itt elég ehéz definiálni mi a keltés mi az eltûntetés. A kvázi-részecskék itt igazából egymásba alakulnak át egy-egy atomon belüli energiaátmenettel. Az energiamegmaradás sem sérül, hiszen foton hozza-viszi az energiát.
Itt a kvázirészecskék a valódi elemi részecskék összetett rendszere.
Másik példa:
Plazmonok. (A fémek felületén egy "elektron tenger" található. Ha egy foton éri el a felületet, eltûnik, és az elektronok tengerében hullámokat kellt. Ezek a hullámok ha megfelelõ körülmények között vizsgáljuk részecske tulajdonságokat mutatnak. Ezeket nevezik felületi plazmonoknak, és ezek is kvázi-részecskék.) Ezek az elõzõ példával szemben nem egy egész összetett rendszert adnak, hanem egy összetett rendszer (elektronok) egy részét képezik. Egy atomnál meg lehet mondani hogy az x db protonból, y db neutronból, z db elektronból áll. Itt viszont nem lehet azt mondani hogy egy plazmon w db elektronból áll. A plazmonok keltése foton elnyelõdésével, az eltûnése foton kisugárzással történik. Ez sem sérti az energiamegmaradást.
Harmadik példa:
Az atommagot is szokták kvázirészecskeként kezelni.
A protonok és a neutronok is kvázirészecskék ebbõl a szempontból. Az ok amiért nem használjuk ez rájuk az az hogy nem nagyon találkozunk olyan körülményekkel ahol a proton/neutron nem részecskeként viselkedik.
Hol sérül az energiamegmaradás?
(A protonok/neutronok atommagok esetében a keltés/eltûnést nem részleteztem, de szerintem ott sem.)
A keletkezés és eltûnés nem sérti az energia megmaradás kritériumait, ha közben más is eltûnik keletkezik.
Konkrét példákkal:
Egy egész atom pl tekinthetõ kvázirészecskének (eredõ spintõl függõen kvázi-fermion vagy kvázi-bozon). Természetesen megfelelõ körülméyek között. A megfelelõ körülmény itt az hogy a folyamat során ne változzon az atom állapota (se az elektronok energiaállapota, se az atommagok energiaállapota). Ha ez teljesül, (nagyon alacsony hõmérsékleten,) az atomok közötti kölcsönhatás egyszerû részecske-részecske kölcsönhatás. Itt elég ehéz definiálni mi a keltés mi az eltûntetés. A kvázi-részecskék itt igazából egymásba alakulnak át egy-egy atomon belüli energiaátmenettel. Az energiamegmaradás sem sérül, hiszen foton hozza-viszi az energiát.
Itt a kvázirészecskék a valódi elemi részecskék összetett rendszere.
Másik példa:
Plazmonok. (A fémek felületén egy "elektron tenger" található. Ha egy foton éri el a felületet, eltûnik, és az elektronok tengerében hullámokat kellt. Ezek a hullámok ha megfelelõ körülmények között vizsgáljuk részecske tulajdonságokat mutatnak. Ezeket nevezik felületi plazmonoknak, és ezek is kvázi-részecskék.) Ezek az elõzõ példával szemben nem egy egész összetett rendszert adnak, hanem egy összetett rendszer (elektronok) egy részét képezik. Egy atomnál meg lehet mondani hogy az x db protonból, y db neutronból, z db elektronból áll. Itt viszont nem lehet azt mondani hogy egy plazmon w db elektronból áll. A plazmonok keltése foton elnyelõdésével, az eltûnése foton kisugárzással történik. Ez sem sérti az energiamegmaradást.
Harmadik példa:
Az atommagot is szokták kvázirészecskeként kezelni.
A protonok és a neutronok is kvázirészecskék ebbõl a szempontból. Az ok amiért nem használjuk ez rájuk az az hogy nem nagyon találkozunk olyan körülményekkel ahol a proton/neutron nem részecskeként viselkedik.
Hol sérül az energiamegmaradás?
(A protonok/neutronok atommagok esetében a keltés/eltûnést nem részleteztem, de szerintem ott sem.)
Ĥ|Ψ>≈iħ∂|Ψ>/∂t (Az ember) \"Tudásra törpe és vakságra nagy.\" \"Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.\" Használj TE is szinkrotronsugárzást!
#53
"bla bla bla bla bla bla
bla bla
bla bla bla bla"
Köszönjük Emese.
bla bla
bla bla bla bla"
Köszönjük Emese.
,,Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.\" //INRI
#52
Az elõzõekbõl következik, hogy ha van egy olyan erõ, ami képes virtuális részecske rendszereknek komplexitást és akár egymásra épülõ stabilitást adni, akkor olyan anyagi formák jönnek létre a "semmibõl" amelyek azt a képet mutatják, mintha bizonyos történetiséggel rendelkeznének.
Ilyen formán ennek a teremtõnek a fizika törvényei szerint sem kell kielégíteni azokat a kritériumokat, amiket az anyagi világ létezéshez kapcsolunk, ráadásul ezzel nem mondana ellent a fizika jelenleg is ismert törvényeinek.
<#nezze>
Ilyen formán ennek a teremtõnek a fizika törvényei szerint sem kell kielégíteni azokat a kritériumokat, amiket az anyagi világ létezéshez kapcsolunk, ráadásul ezzel nem mondana ellent a fizika jelenleg is ismert törvényeinek.
<#nezze>
Histeria est magistra vitae. Ez nem trollkodás, ez online graffiti! ;) https://suno.com/@nexus65ongs
#51
"csupán arra próbáltam rávilágítani hogy teljesen nyilvánvaló módon fogalmunk sincs róla hogy mit találunk, pont ezért folynak ezek a kísérletek."
Én úgy fogalmaznék hogy tudjuk hogy mit fogunk találni, és a kisérletek csak azért folynak hogy azt mondhassuk, na ugye megmondtuk.
Kicsit árnyaltabban: Sokan sokmindent tudnak, aztán majd néhányan elmondhatják hogy õk tudták.
Én úgy fogalmaznék hogy tudjuk hogy mit fogunk találni, és a kisérletek csak azért folynak hogy azt mondhassuk, na ugye megmondtuk.
Kicsit árnyaltabban: Sokan sokmindent tudnak, aztán majd néhányan elmondhatják hogy õk tudták.
Ĥ|Ψ>≈iħ∂|Ψ>/∂t (Az ember) \"Tudásra törpe és vakságra nagy.\" \"Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.\" Használj TE is szinkrotronsugárzást!
#50
A részecskék mondhatni olyan lehetséges kvantumállapotok, amelyek kielégítik az energia megmaradás kritériumát, idõben egyfajta állandóságot mutatnak, valami fajta kauzalitást hoznak létre. Az idõ és az energia egymással szimmetria viszonyban van.
Azonban a "nem reális" részecskék, a virtuálisak, vagy lehet, hogy a kvázi részecskék is az energia megmaradás kritériumait hosszabb rövidebb idõre megsértik, keletkeznek eltünnek, de létezésük idejéig hatással vannak az anyagra.
Amennyiben a téridõ paraméterei jelentõsen megváltoznak, a virtuális részecskék, de lehet, hogy a kvázi részecskék is egyfajta realitást kapnak, na szerintem ez az ami érdekes.
Az hogy egymásnak lõdözünk nagy energiájú részecskéket még nem feltétlenül vezet a téridõ ilyen mértékû torzulásához, bár igazság szerint ezt sem tudjuk, mert errõl nagyon keveset tudunk. Ha a téridõ sokkal instabilabb, mint azt ma gondoljuk, akkor az is lehetséges, hogy a fizikai objektumok már az elött részecskepárokat keltenek maguk körül, mint hogy feketelyukakká válnának és aztán ezek a részecskék stabilak is maradhatnak. Ilyenkor azt látjuk, hogy az univerzum tele van fekete lyukakkal és kvazárokkal, amelyek körül nagy energiájú folyamatok játszódnak le pedig nem is ez történik valójában.
A téridõ valódi stabilitására/instabilitására/rugalmasságára, vagy nevezzük akárhogy a gravitációs tér anomáliái mutathatnak, amikbõl viszont elég gyakran észlelünk. Pl bizonyos szupernóvák anomáliás vöröseltolódása is ilyen lehet, amire alapozva a világegyetem gyorsuló tágulására következtettek, amely lehet, hogy megint csak téves elképzelés.
Azonban a "nem reális" részecskék, a virtuálisak, vagy lehet, hogy a kvázi részecskék is az energia megmaradás kritériumait hosszabb rövidebb idõre megsértik, keletkeznek eltünnek, de létezésük idejéig hatással vannak az anyagra.
Amennyiben a téridõ paraméterei jelentõsen megváltoznak, a virtuális részecskék, de lehet, hogy a kvázi részecskék is egyfajta realitást kapnak, na szerintem ez az ami érdekes.
Az hogy egymásnak lõdözünk nagy energiájú részecskéket még nem feltétlenül vezet a téridõ ilyen mértékû torzulásához, bár igazság szerint ezt sem tudjuk, mert errõl nagyon keveset tudunk. Ha a téridõ sokkal instabilabb, mint azt ma gondoljuk, akkor az is lehetséges, hogy a fizikai objektumok már az elött részecskepárokat keltenek maguk körül, mint hogy feketelyukakká válnának és aztán ezek a részecskék stabilak is maradhatnak. Ilyenkor azt látjuk, hogy az univerzum tele van fekete lyukakkal és kvazárokkal, amelyek körül nagy energiájú folyamatok játszódnak le pedig nem is ez történik valójában.
A téridõ valódi stabilitására/instabilitására/rugalmasságára, vagy nevezzük akárhogy a gravitációs tér anomáliái mutathatnak, amikbõl viszont elég gyakran észlelünk. Pl bizonyos szupernóvák anomáliás vöröseltolódása is ilyen lehet, amire alapozva a világegyetem gyorsuló tágulására következtettek, amely lehet, hogy megint csak téves elképzelés.
Histeria est magistra vitae. Ez nem trollkodás, ez online graffiti! ;) https://suno.com/@nexus65ongs
#49
"Pl.: Vannak kvázirészecskék, amellyek hagyományos érelemben nem léteznek. Abban a rendszerben amelyben ezek jelen vannak, viszont teljesen úgy viselkednek mintha valódi részecskék lennének. Ezek léteznek vagy nem?"
A kvázirészecskék csak a nyápicoknak valók! Pl a fotont is lehet részecskének tekinteni, tömeget aggatni rá, de az igazi fizikus tudja, hogy a foton nem más mint egy nyaláb energia, ami egyenesen megy, és nincs neki tömege, hanem csak a tér hajlik el.
A kvázirészecskék csak a nyápicoknak valók! Pl a fotont is lehet részecskének tekinteni, tömeget aggatni rá, de az igazi fizikus tudja, hogy a foton nem más mint egy nyaláb energia, ami egyenesen megy, és nincs neki tömege, hanem csak a tér hajlik el.
,,Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.\" //INRI
#48
Majd ha meglesz a Higgs-részecske akkor igaz a dolog, persze nagyon valószinû hogy meglesz, de amig nincs meg addig ez egy modell ami jól müködik.
"Elvileg ki lehet számítani hogy ismert tömegû fénysebesség közelébe felgyorsított ütközésbõl mekkora energia jön létre.
A kérdés az amirõl szerintem halvány fogalma sincs senkinek, ha léteznek a kvarkok és azok kötését felszaggatjuk az mekkora energiával jár."
Azon már régen túl vannak. Egy proton vagy neutron három kvarkból áll, és amikor kellõ energiával ütköznek, létre jönnek két kvarkból álló részecskék.
A kérdés az amirõl szerintem halvány fogalma sincs senkinek, ha léteznek a kvarkok és azok kötését felszaggatjuk az mekkora energiával jár."
Azon már régen túl vannak. Egy proton vagy neutron három kvarkból áll, és amikor kellõ energiával ütköznek, létre jönnek két kvarkból álló részecskék.
Munkaállomás: C64 64K RAM 5,25\" floppy & Dataset Szerver: XT8086 640K RAM 10 MB MFM HDD 12\" Hercules Monitor DOS 1.0 Megy rajta a Crisys, mint az állat!
#46
Egy biztos, ha valami balul üt ki, az rövid úton vet véget az életünknek, szóval nem kell idegeskedni, lehet, hogy észre sem vesszük, hogy már nem létezünk. A kockázatot mindenképp megéri, mert ennek jelen ismeretek szerint mérhetetlenül kicsi a valószínûsége, de persze nem nulla. Viszont lehet, hogy az ilyen kísérletek miatt nem találjuk az magasabb intelligencia nyomát a világegyetemben, mert önpusztító evolúciós zsákutca a túl magas intelligencia?<#zavart1>
#45
Nem az a cél hogy bárki komolyan vegyen, nem értek hozzá, nem is állítottam semmit - csupán arra próbáltam rávilágítani hogy teljesen nyilvánvaló módon fogalmunk sincs róla hogy mit találunk, pont ezért folynak ezek a kísérletek. Sajnos a spagettiszörny felébresztése is benne van a pakliban, de megéri a kockázatot, szerintem <#idiota>
#44
A stílusod jó, ezért nem kommentálok.
Ĥ|Ψ>≈iħ∂|Ψ>/∂t (Az ember) \"Tudásra törpe és vakságra nagy.\" \"Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.\" Használj TE is szinkrotronsugárzást!
#43
Jaj mekkora lenne... 2 év múlva az UFO-k beszélgetnek: te, ET, szóltál az embereknek, hogy ne ütköztessenek ólomionokat?! <#mf1><#eplus2>
#42
Az a szép hogy arról 97%-ról nincsennek közvetlen bizonyítékok, tehát lehet hogy nem is létezik a világnak az a része amirõl beszélsz.
Konkrétan. A komológiai megfigyelések nincsennek összhangban a gravitációs elmélettel, és a hagyományos anyag megfigyelt elhelyezkedésével. Még világosabban. Ennek a paradoxonnak két triviális, egyenértékû, feloldása van:
-nem csak azok az anyagok (és energiák) vannak amit ismerünk (Ebben benne van a sötét anag, sötét energia.)
-nagy távolságokon a gravitáció másként mûködik (Ehhez nem kell sötét anag, sötét energia.)
A fizikusok töbsége valamiért az elsõre szavaz (nem kell új képleteket megtanulni), de nem veti el a másodikat sem.
Az is lehet hogy a kettõ egyenértékû. Ilyen a hétköznapi tapasztalástól távol esõ dolgoknál már az is kétséges hogy mit fogadunk el a "létezés" bizonyítékának.
Pl.: Vannak kvázirészecskék, amellyek hagyományos érelemben nem léteznek. Abban a rendszerben amelyben ezek jelen vannak, viszont teljesen úgy viselkednek mintha valódi részecskék lennének. Ezek léteznek vagy nem?
Nem hiszem hogy bármi amit ott tapasztalnánk meglepné a fizikusokat. (Egy-kettõt lehet, de általánosságban nem.) Annyival elõrébb jár az elméleti fizika a gyakorlati fizikánál, hogy akár 30 különféle eredmény is meg tudunk jósolni.
Konkrétan. A komológiai megfigyelések nincsennek összhangban a gravitációs elmélettel, és a hagyományos anyag megfigyelt elhelyezkedésével. Még világosabban. Ennek a paradoxonnak két triviális, egyenértékû, feloldása van:
-nem csak azok az anyagok (és energiák) vannak amit ismerünk (Ebben benne van a sötét anag, sötét energia.)
-nagy távolságokon a gravitáció másként mûködik (Ehhez nem kell sötét anag, sötét energia.)
A fizikusok töbsége valamiért az elsõre szavaz (nem kell új képleteket megtanulni), de nem veti el a másodikat sem.
Az is lehet hogy a kettõ egyenértékû. Ilyen a hétköznapi tapasztalástól távol esõ dolgoknál már az is kétséges hogy mit fogadunk el a "létezés" bizonyítékának.
Pl.: Vannak kvázirészecskék, amellyek hagyományos érelemben nem léteznek. Abban a rendszerben amelyben ezek jelen vannak, viszont teljesen úgy viselkednek mintha valódi részecskék lennének. Ezek léteznek vagy nem?
Nem hiszem hogy bármi amit ott tapasztalnánk meglepné a fizikusokat. (Egy-kettõt lehet, de általánosságban nem.) Annyival elõrébb jár az elméleti fizika a gyakorlati fizikánál, hogy akár 30 különféle eredmény is meg tudunk jósolni.
Ĥ|Ψ>≈iħ∂|Ψ>/∂t (Az ember) \"Tudásra törpe és vakságra nagy.\" \"Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.\" Használj TE is szinkrotronsugárzást!
#41
Ha elkezd kialakulni egy fekete lyuk akkor majd kihúzzák a konnektorból ezt a részecske miafaszt. <#nevetes1><#eplus2>
#40
Akkor meghalunk vagy nem? Döntsétek már el 😊
Egyik oldalról adott az érvelés: a világegyetem, a téridõ bolondbiztos szerkezet, kimondottan a létezés támogatására hangolva, ha valami nagy gebasz lehetne akkor már rég megtörtént volna, és most nem agyalnánk ilyeneken.
Azt viszont tudjuk hogy minden bolondbiztos megoldáshoz megvan az a bolond, akivel az alkotó nem számolt. Elég komolyan feszegetjük a pofonosládát, mert zabszem van a seggünkben, hiszen már rég terraformálnunk kéne, meg kolonizálni a galaxist, ehelyett itt ülünk a seggünkön és a saját készen kapott, gyárilag tökéletes világunk megbolygatásából adódó problémákkal sem tudunk mit kezdeni 😊 Szóval muszáj tovább ûzni a megváltást, nincs visszaút..
A korban, amikor még nem fedezték fel a maghasadást, amikor az E=mc^2 kijelentés egyenes utat jelentett volna a zártosztályra, a legdurvább energiafelszabadulást úgy idéztük elõ, hogy raktunk egy jó nagy tüzet. Aztán jöttek ezek a Curie-k meg késõbb a többi nagy koponya, volt akkor is para, hogy a kísérleti atomok majd jól begyújtják a légköri nitrogént és jajmeghalunk, akkor szerencsére ez a tipp nem jött be, a fissziós majd fúziós bomba teremtette körülmények se kémiai, se nukleáris láncreakciót nem idéztek elõ. Ma már tudjuk hogy miért, akkor nem tudta senki elõre, de az ember kíváncsi, elõbb vagy utóbb megcsináljuk azt az energiaszintet ahol újból valami teljesen váratlan történik - hogy ennek milyen következményei lesznek.. ismét csak nem tudja senki.
A legvalószínûbb hogy elfolyik még sokmilliárd €, megtelik néhány könyv minden gyakorlati hasznot nélkülözõ részecskefizikai szentírással és a konklúzíóval, miszerint Isten vagy van vagy nincs - majd az egész a feledés homályába vész.
Persze olyasmi is elõfordulhat hogy egy újfajta reakcióban a kvarkok is tovább bomlanak, miközben kibocsátják a selfdestruct-bozont, a Föld teljes anyagát Európástul-részecskefizikusostul atomos hidrogénné, esetleg puszta gammasugárzássá redukálva. Pár év elteltével az Alpha Centauri kis szõrös csillagászai elnyerik az ET Nobel díjat egy szokatlan fehérzajt sugárzó közeli csillagrendszer hirtelen kettõscsillag-rendszerré alakulása és a jelforrás megszûnése közti összefüggések tudományos magyarázatával.
Bár ez utóbbi forgatókönyv nem túl valószínû, de nem is kizárható, és az egész pont ettõl olyan baromi izgalmas 😊
Egyik oldalról adott az érvelés: a világegyetem, a téridõ bolondbiztos szerkezet, kimondottan a létezés támogatására hangolva, ha valami nagy gebasz lehetne akkor már rég megtörtént volna, és most nem agyalnánk ilyeneken.
Azt viszont tudjuk hogy minden bolondbiztos megoldáshoz megvan az a bolond, akivel az alkotó nem számolt. Elég komolyan feszegetjük a pofonosládát, mert zabszem van a seggünkben, hiszen már rég terraformálnunk kéne, meg kolonizálni a galaxist, ehelyett itt ülünk a seggünkön és a saját készen kapott, gyárilag tökéletes világunk megbolygatásából adódó problémákkal sem tudunk mit kezdeni 😊 Szóval muszáj tovább ûzni a megváltást, nincs visszaút..
A korban, amikor még nem fedezték fel a maghasadást, amikor az E=mc^2 kijelentés egyenes utat jelentett volna a zártosztályra, a legdurvább energiafelszabadulást úgy idéztük elõ, hogy raktunk egy jó nagy tüzet. Aztán jöttek ezek a Curie-k meg késõbb a többi nagy koponya, volt akkor is para, hogy a kísérleti atomok majd jól begyújtják a légköri nitrogént és jajmeghalunk, akkor szerencsére ez a tipp nem jött be, a fissziós majd fúziós bomba teremtette körülmények se kémiai, se nukleáris láncreakciót nem idéztek elõ. Ma már tudjuk hogy miért, akkor nem tudta senki elõre, de az ember kíváncsi, elõbb vagy utóbb megcsináljuk azt az energiaszintet ahol újból valami teljesen váratlan történik - hogy ennek milyen következményei lesznek.. ismét csak nem tudja senki.
A legvalószínûbb hogy elfolyik még sokmilliárd €, megtelik néhány könyv minden gyakorlati hasznot nélkülözõ részecskefizikai szentírással és a konklúzíóval, miszerint Isten vagy van vagy nincs - majd az egész a feledés homályába vész.
Persze olyasmi is elõfordulhat hogy egy újfajta reakcióban a kvarkok is tovább bomlanak, miközben kibocsátják a selfdestruct-bozont, a Föld teljes anyagát Európástul-részecskefizikusostul atomos hidrogénné, esetleg puszta gammasugárzássá redukálva. Pár év elteltével az Alpha Centauri kis szõrös csillagászai elnyerik az ET Nobel díjat egy szokatlan fehérzajt sugárzó közeli csillagrendszer hirtelen kettõscsillag-rendszerré alakulása és a jelforrás megszûnése közti összefüggések tudományos magyarázatával.
Bár ez utóbbi forgatókönyv nem túl valószínû, de nem is kizárható, és az egész pont ettõl olyan baromi izgalmas 😊