139
-
halgatyó #99 "az energia nem merül ki, a nyersanyagok meg nem fogynak el"
Igen-igen optimista vagy. De legyen igazad.
Annyi bibi azért akad, hogy a fosszilis energiák fogyóban, a megújulók nagyon környezetérzékenyek, szétszórtak és időben ingadozóak, az atom épp most is bevadult tiltakozók célpontja a Német-Francia határ környékén, stb..)
A nyersanyagforrásokat jelenleg érceknek meg hasonlóknak hívjuk, ezek mennyisége véges. Ha sokkal alacsonyabb koncentrációból (és/vagy mélyebbről) kell kinyerni a vasat, rezet, krómot, nikkelt, vanadiumot, kobaltot, wolframot, hafniumot, ólmot, antimont, berilliumot, fluort, mangánt, cinket, galliumot, germániumot, cirkóniumot, nióbiumot, palládiumot, higanyt, platinát, aranyat, stb...stb... ahhoz sokkal több energia kell. (per kilogramm anyag) Akár nagyságrendekkel is több.
De egy olyan "hétköznapi", és óóóóriási tömegben felhasznált anyag, mint a víz sem egyszerű kérdés. Ma egy ember naponta kb. 100-120 liter vizet használ fel, csak otthonában. (saját adatom)
Ha ehhez hozzávesszük az ipari vízfogyasztást, akkor valamivel több lesz, de ezt most két okból nem számolom: egyrészt nem tudom hogy mennyi, másrészt az ipari vízfogyasztás nagyobb része nem szennyeződik durván (nem lesz szaros), max. felmelegszik, másrészt az ipar nagy része nem ivóvizet használ.
Ha 8 milliárd ember csak naponta 100 liter/fő ivóvizet használ el, az bizony naponta 800 millió köbméter, vagyis évente 30ezer köbkilométer, azaz 30 ezer miliárd tonna (30 billió tonna)
Ha az édesvíz készletek a Föld nagy részén elfogynak, ezt a rengeteg vizet soha senki nem fogja tudni szélerőművekben nyert ingadozó és kevéske energiával sótalanítani. -
Deus Ex #98 Most pedig azt gondolom, publikálás előtt nem ártana elolvasni az irományomat.. -
Deus Ex #97 #92: Elgondolkodtató és érdekes megközelítés, ezt az eddigiekben nem gondoltam át, és igazából azt gondoltam, az aktuális fizikai modellek összetettsége most érte el az emberi határokat, s a jelentősebb előrehaladás az embert lényegesen meghaladó mesterséges intelligencia bevonását követően várható. Remélem, neked lesz igazad.
#95: A nagy energiájú részecskék a légkör nélküli égitesteken közvetlenül a felszínt érik, vagyis elfogadható valószínűséggel az említett nagy sűrűségű rétegek közelében zajlanak a reakciók.
Korábban írta valaki az álló légkört, és le lett hurrogva, hogy nem gondolt a szélre. Ha egy ütközés egyik résztvevője közel fénysebességgel halad, a másik pedig néhány tucat méterrel másodpercenként, akkor talán nem nagy hiba a légkör részecskéjét állónak tekinteni..:-)
Mivel másokhoz hasonlóan én sem szeretnék kin0s helyzetbe kerülni, leszögezem, hogy érteni én sem értek hozzá, de itt a fekete lyukasodás kapcsán korábban ezen a fórumon is a következő aggályokat fogalmazták meg:
- A Hawking sugárzás gyönyörű elmélet, de semmiféle bizonyíték nincs arra nézve, hogy egy fekete lyuk képes ilyen módon megsemmisülni.
- Az említett nagy energiájú kozmikus mélységekből érkezett részecskék bolygótesttel avagy felsőlégkörrel ütközése nem teljesen jó analógia, mert itt a keletkező fekete lyuk az égitesthez képest valószínűleg jelentős sebességgel bír, a kísérletek során pedig létrejöhet a környezetéhez képest minimális sebességű lyuk is.
- Bár fekete lyuk, de kicsi a tömege, így igen lassan lép kölcsönhatásba a környezetével, feltéve, ha elektromosan semleges töltésű. Ha elektromos töltéssel rendelkezik, a tömegnövekedéssel járó kölcsönhatás gyorsan mehet végbe.
Végezetül megemlítem, hogy pár évvel ezelőtt a brookhaveni RHIC-ben látni véltek valami olyat, ami fekete lyuk keletkezés majd megsemmisülés is lehetett.
Ha valaki megtalálja a tudományos közleményt, belinkelhetné, én csak azt találtam perpill..
http://news.bbc.co.uk/2/hi/science/nature/4357613.stm -
Merces #96 ...hmm egy valódi intersztelláris űrhajóhoz legalább egy bolygóra ,vagy kettőre lenne szükség meg a napra 
-
teddybear #95 Szerintem te a Stargate-sorozatban szereplő űrhajókra gondolsz.
Volt azonban jóval előtte is orion tev, de ezt az Angol Bolygóközi Társaság terve volt pár évtizeddel ezelőtt.
![]()
Ez az űrhajó kis atombombákat robbantott volna meghajtásként maga mögött.
Ugyanennek a csoportnak volt a terve a Daedalus is. -
Sir Ny #94 Ha? -
csimmasz #93 Szerintem meg visszavetné a fejlődést,igaz nem azonnal látványosan.
Szerintem elérünk egy olyan fejlettségi szintet amikor a cern eredményeire lenne szükség a tovább lépéshez.
Hülye példa de mintha az anyagot kutatnánk,és a mikroszkóp kifejlesztését leállitva próbálnánk megtudni többet. -
philcsy #92 "- a tudomány módszereinek egyszerűsítése (ez már nem is sci-fi, csak fi:-))"
Ez egyáltalán nem "fi". A tudomány fejlődése nem csak azt jelenti hogy újabb dolgokat írunk le hanem azt is hogy a má leírt dolgokat egyszerűbben újrafogalmazzuk. Új technikák jelennek meg amivel a már megoldott problémákat egyszerűbben és/vagy átfogóbban lehet kezelni. Ebből a szemszögből a tudomány folyamatosan egyszerűsödik.
A legegyszerűbb példa a mátrix-ok használata. Nincs olyan probléma amelyet ne lehetne megoldani ezek nélkül az absztrakt matematikai fogalmak nélkül. Mátrixok használatával viszont nagyságrendekkel egyszerűbben meg lehet fogalmazni a dolgokat. Egy egyszerű mátrixegyenlet helyettesíthet akár több ezer oldalnyi áttekinthetetlen egyenletrendszert.
A mátrixok használata is a tudomány fejlődését jelentette. Ennek segítségével sikerült gyakorlatban is használhatóvá tenni a kvantummechanikát.
Mondhatnám még azt is hogy a kvantummechanikai soktestproblémában a másodkvantálás formalizmusa szintén jelentősen leegyszerűsíti a megfogalmazást. (Akik hallottak már a másodkvantálásról: ez nem az, csak formailag hasonló.)
Az atomok szintje fölötti és a bolygók szintje alatti tudomány elméletileg nagyon egyszerű, néhány "egyszerű" egyenlet az egész. (Az egyik az aláírásomban, egy másik valaki máséban.) Csak éppen ezeket az egyenleteket szinte soha sem lehet közvetlenül megoldani. Ez az egyik oka annak hogy a XXI.sz-ra a tudomány ezen területén így elbúrjánzott az elmélet. A régi elméleteket, és az újak ilyen-olyan egyszerűsítéseit kényszerűségből tartjuk csupán meg. A kényszer pedig az hogy gyakorlati problémákat szeretnénk megoldani velük. Viszont a módszerek használhatósága folyamatosan fejlődik. Ez viszont ahhoz vezet hogy sok módszerre egyszerűen nem lesz szükség. Ez nem egy újkeletű dolog, sok módszer halt már ki egyszerűen azért mert már nem volt rá szükség.
Tehát a tudomány ebből a szemszögből folyamatosan egyszerűsödik.
Nem kizárt hogy valamikor a jövőben majd egy ember újra képes lesz átlátni az egészet. -
philcsy #91 Ha most a CERN-t és a hasonló "veszélyes" intézményeket leállítanánk, attól még a fejlődés nem állna meg. Ezek a nagyon elméleti fizikai kutatások a gyakorlat szempontjából túlságosan is előremutatóak. Gyakorlati hasznuk annyi hogy a felhasznált technológiák fejlődését fokozzák. Viszont nincs olyan alapvető technológia amit csak itt használnának. Ergó ha ezek a nagy energiájú gyorsítók leállnának a fejlődés alig észrevehetően lassulna.
(Persze fel lehet hozni érvnek a még ki nem fejlesztett technológiákat, de ez elég instabil érv.)
Ami ezeknek a nagyenergiájú részecskekutatásoknak a gyakorlati hasznosítását illeti: annak az esély hogy valaha közvetlen gyakorlati hasznuk lesz összemérhető annak az esélyével hogy egy rosszul sikerült kísérlet elpusztít minket. Ez az én teljesen szubjektív véleményem.
Egyébbként ha most hivatalosan nemzetközileg le is állítanák az ilyen kísérleteket, előbb vagy utóbb úgyis újrakezdenék, ha más nem titkosan.
Ami miadt nem örülnék annak hogy "emberiségre túlzottan veszélyes" bélyeget ráütve befagyasztanak egy kísérletet az az, hogy ezt precedensként felhasználva más kísérleteket (genetikai, nanotechnológiai, mesterséges intelligencia, stb.) is leállíthatnának. Na ez már komoly probléma lenne. Persze ezeket a kísérleteket is biztos hogy tovább folytatnák titkosan, de ez a fejlődésünk ütemét már érezhetően visszafogná. -
boond #90 És mégis hova akarnál menni? Mert jelenleg sehova sem tudnál eljutni. Alkalmatlan erre a technológiánk. Még a Marsra jutás is hatalmas költségekkel jár, nem beszélve az utazás idejéről, minőségéről.
s0nik
"Orion/Daedalus projektekre gondolok"
Az orion egy Ős csatahajó, semmiköze a földhöz, az emberekhez.
A Daedalus szintén segítséggel készült manapság senki nem tudna ilyent építeni egyedül. (jelenlegi ismereteink szerint)
Ha már a gravitációt, a pajzsot (ami védd pl a sugárzástól)
Az energiát (/ellátást)
és a gyors meghajtást megoldják akkor lehet ilyenekben gondolkozni...
Addig is meg felfedezzük remélhetőleg a Marsot... -
s0nik #89 Ha egy ember átlagos élettartamára vetítjük. De tényleg, ki nem sz*ja le a következő generációt, elvégre ez mifelénk szép hagyomány.. -
Sir Ny #88 Ha? -
Sir Ny #87 " Ha a kimerülő energia és az elfogyó nyersanyagok nem nulláznának le"
A bibi csak ott van, hogy az energia nem merül ki, a nyersanyagok meg nem fogynak el. ( Ha csak nem lődözzük szét a nyersanyagokat az űrbe ) -
s0nik #86 Kirajzás: egyetértek, ez volna az ésszerű, _amíg még lehet_, és most lehetne mert most megvan hozzá minden, persze nem kis áldozatot kéne hozni - az Orion/Daedalus projektekre gondolok, tehát a földi körülmények elégséges legyalázása szükséges ahhoz, hogy mármindegy-alapon komolyan fontolóra vegyék (ez mondjuk csak idő kérdése) - de megvalósítható, útnak lehet indítani néhány bárkát, optimista becsléssel is a nullához közelítő eséllyel a sikerre, ami viszont mégiscsak több a semminél..
De szvsz. kipusztulunk mielőtt bármi hasonlóra sor kerülhetne :D -
s0nik #85 Előre leszögezem, NEM értek hozzá :)
@doctore8 - "...vannak oylan kozmikus részecskék melyeknek sokkal nagyobb az energiájuk mint amit a CERN-ben eleve elő tudnak állítani és ezek a részecskék sem okoztak még katasztrófát a földön mikor ütköznek a légkörrel."
Ez alapvetően igaz lehet, annyival megtoldanám az aggályok sorát, hogy ezek a folyamatok a relatíve ritka és könnyű légkörben játszódnak le, nem a föld alatt, adott esetben mindenféle nehézfém telérek közvetlen közelében (nem tudom az LHC alagútját mibe fúrták, de biztos nem a felsőlégkörbe) - következésképp hasonló /természetes/ körülmények között nem zajlanak részecskeütközések sehol az egész Univerzumban (csillagokban sem, ennyire koncentrált nehéz anyag hiányában, és kisbolygókon sem, ahol bár nincs légkör és van sok nagy tömegszámú elem, nincs gravitáció, aminek a működését ugye épp ezekkel a kísérletekkel próbáljuk megérteni). Ha élünk azzal a feltevéssel, hogy az egyre apróbb részecskék közti erőhatások egyre magasabb energiatartományokban működnek, és ha a ma eleminek gondolt kvarkok is tovább bomolhatnak, megeshet hogy a maghasadást (és megfelelő körülmények között láncreakciót) előidéző neutronsugárzáshoz hasonló, eddig ismeretlen, sokkal erősebb "még elemibb" sugárzással és annak bizonytalan következményeivel szembesülünk.
Mondom előfordulhat, és nem is értek hozzá, ez csak játék a hülye ötletekkel, nyilván minden kísérlet egyedi körülmények között zajlik, a váratlan eredmény esélye pedig per definitionem benne foglaltatik a kísérlet fogalmában.
@halgatyó: Azt hiszem a "folytassuk-e vagy ne" kérdésben született döntéseket észérvek helyett már rég a kényszer szüli, itt már nincs más hátra mint előre.. Ugye ha tehetnénk, a többség kiegyezne a jelenlegi technológiai szinten, "nyugati életszínvonalon" leélt boldog és gondtalan élet jövőképével, de egyre világosabbá válik hogy ez nagyon nem így lesz, már mi is látni fogunk néhány durva változást, az utódainktól meg így előre is elnézést.. :) Vagyis a fejlődés többé nem arról szól hogy jobbá tegyük az életünket, hanem hogy valamilyen módon megakadályozzuk az egész instabil alapokra, véges és pont mostanában kimerülő forrásokra épült rendszer összeomlását. Ezért áldozatokat fogunk hozni, mind, kényszerből. Elég szar ügy. :) -
Zoliz #84 Ezeket ki fogja leállítani? A halál? -
halgatyó #83 A cikkhez írt hozzászólások olvasásakor még egy érdekes kérdéskör felvetődik.
Egyik oldalon az egyre hatalmasabbá és bonyolultabbá váló tudásanyag, amely a valóságban egységes egészet képez, minden összefügg mindennel egy hatalmas logikusan áttekinthető tudás-tömegben.
Másik oldalon ott áll az ember, korlátozott élettartamával, viszonylag lassú tanulási képességével, az egyes emberek egymástól elszigetelt agyával, az elszigeteltséget megszüntetni hivatott nagyon lassú és sok hiányosságot hordozó beszéddel, és persze az agykapacitásunk sem teszi -- ma már -- lehetővé a teljes tudásanyag befogadását, logikus rendszerezését és egyidejű áttekintését.
Szerintem ahhoz, hogy a tudomány fejlődése a nem túl távoli jövőben ne torpanjon meg, az embernek át kell alakulnia. Hogy hogyan, azt nem tudom. De néhány szempont asszem valamennyiünknek beugrik:
-- hosszabb élettartam (fiatalos egészségben)
-- nagyobb agykapacitás
-- gyorsabb tanulási képesség (nem biflázási, hanem logikus rendszerezési)
-- az egyes agyak közvetlen összekapcsolása (hogy úgy gondolkodjanak, mintha egyetlen hatalmas agy lenne, ez most a sci-fi területe)
-- az emberi agy kiegészítése valamilyen hozzácsatolt elektronikus eszközzel (ez is sci-fi manapság, rásadásul ha meg is valósul, ez mostani rálátásom szerint inkább a biflázási-memorizálási feladatokat tudná inkább ellátni, de az is jelent némi segítséget)
-- a tudomány módszereinek egyszerűsítése (ez már nem is sci-fi, csak fi:-))
csak azért írtam ide, mert logikailag nem lehet kihagyni, tartalommal nincs megtöltve
A Nagy Végzetes Kisérletek (ha egyáltalán léteznek ilyenek) hatását úgy lehetne a legjobban kivédeni, ha kirajzunk a világűrbe. Ez nemcsak a kisérletek következményeitől, de az elég hosszú idő alatt szinte törvényszerűen bekövetkező kozmikus katasztrofáktól is védené az emberiség létezését.
(Egyet ne feledjünk el: akik azt állítják, hogy vigyázat, mert még nem ismerjük eléggé az anyagot, azoktól visszakérdezném: biztos-e, hogy a Napot ismerjük?) -
halgatyó #82 Érdekes dilemma vetődik fel az összes, a mostanihoz hasonló témájú cikkel kapcsolatban: merjünk-e tovább kisérletezni, vagy mindent le kell állítani?
Mert hátha létezik valahol egy előre nem látható, végzetes kisérlet?
Akik a félelem oldaláról látják a kérdést, azok arra hivatkoznak, hogy a tudásunk két oszlopon áll: a kisérleti tapasztalatokon és az elméleti MODELLEKEN.
Ezt nehéz cáfolni, mert az elmélet bizony mindaddig elmélet, amíg a kisérlet nem igazolja. Sőt, minél mélyebbre megyünk le az anyag építőköveinek a vizsgálatában, annál közvetettebbek lesznek a kisérleti bizonyítékok is. Továbbá:
-- megnehezül a kisérleti eredmények értelmezése és a gyakolrtai valósággal alkotott kapcsolatának értelmezése,
-- egyetlen emberi agy egyre kisebb részét tudja átfogni a TUDÁS-nak, ami miatt nő a több-emberes együttműködés szerepe, de ezzel együtt a nehézségei is.
Ami miatt -- szerintem -- nem szabad leállítani a kisérleteket, az a következő:
A kisérletek leállításával járó tudományos megtorpanás majd az azt idővel követő technikai megállás az emberiséget TELJES BIZTONSÁGGAL elintézi a nem túl távoli jövőben. Nem egy apró valószínűséggel, mint a kisérletek folytatása, hanem teljes biztonsággal. Ha a kimerülő energia és az elfogyó nyersanyagok nem nulláznának le, akkor majd a kisbolygó-becsapódás, vagy a genetikai degeneráció, vagy új és halálos mikroba okozta járvány, vagy a naptevékenység jelentős változása, vagy a földi vulkanizmus okozta jégkorszak, vagy még ezer más veszély.
Valaki felvetette azt az ufonauta érvet, ami mindannyiunknak eszébe jut: talán azért nincsenek itt az idegenek, mert ők már túl vannak a Nagy Végzetes Kisérleten. (ami kinyírta őket)
Csakhogy ennek van egy másik oldala is: talán azért nincsenek itt, mert besz**tak és leálltak minden fejlesztéssel. Most kistestű majomként tengetik napjaikat néhány ezren. -
halgatyó #81 Senki sem fölényeskedett.
Én örömmel olvastam a tudós barátok hozzászólásait.
Mellesleg egyetlen képletet sem írtak le. Ha egyszer belelapozol egy komolyabb könyvbe, meglátod a különbséget.
Nem kötelező minden hozzászólást elolvasni, át lehet ugrani -
Piel #80 Nem nagyon értek a kvantumfizikához. Arról, hogy ólmot használnak a kísérletekhez, rögtön az jutott eszembe, hogy a régi alkimisták is abból csináltak aranyat, a legendák szerint. A mi tudósaink is betakaróznak ezekkel a kamu dumákkal, hogy ősrobbanás meg stb. azután "véletlenül" aranyat sikerül csinálniuk és hatalmas hír lesz!
Egyébként még mindig az a véleményem, hogy annyira a tudásunk határán kapirgálnak ezek a tudósok, hogy szerintem nem tudják, mi lesz a kísérlet vége! Volt itt szó az atombomba beindításáról! Micsoda kis energia kell egy hatalmas folyamat beindításához. Ez lenne a másik vége a dolognak, hogy beindítanak "véletlenül" egy láncreakciót amit nem tudnak kordában tartani, és nem lesz idejük még bocsánatot kérni sem!
Bár ezért nem is tudnám sajnálni őket, csak mi megmaradjunk!
-
Lollerka #79 gondolom magneses tebe zarjak az anyagot, es eleg kis ideig fog tartani -
Sir Ny #78 "Az kozmikus részecskék energiája nem csak a sebességüktől függ! "
Ménem? -
pifoeko #77 Itt mindenkinek van fizika diplomája tök jó csak éppen a diploma mentesek nem értenek semmit de nem baj engem nem zavar ha fölényeskedtek a tudásotokkal. -
Darth Dave #76 Bakker, az ufosok erre vártak már mióta! Szépen odaraknak egy almamagot, és bumm, egész Svájc egy nagy alma lesz! Megérdemlik, mert nem szeressük a svájci frankot 
-
#75
nem fog megolvadni az LHC?:o -
alexandra232 #74 Én nem mindent értek amiket leírtatok, de szerintem nagyon érdekes eredményei lesznek, kíváncsi vagyok rá nagyon. :) -
Irasidus #73 Gondolom szélről még nem hallottál, igaz? Ha igen akkor nem kellen olyat írni hogy nem mozog a földi légkör... Nem? Egyébként nem a levegő részecskéi mozognak fénysebességgel hanem a kozmikus részecskék. Az kozmikus részecskék energiája nem csak a sebességüktől függ! A kozmikus részecskék energia a következőképpen írható fel N(>E) = k*(E+1)-a (E: a részecske energiája GeV-ban; N(>E): az E-nél nagyobb energiájú részecskék száma; k≅5000 részecske/m2; a≅1.6). A legnagyobb energiájú részecskék akár a 10 a 20-on eV-ot is elérhetik.
Lehet hogy mindkét részecske fénysebességél ütközik egymásnak CERN-ben, de ez messze elmarad a kozmikus sugárzás energiaszintjétől. (Nem beszélve az extrém értékekről.) -
doctore8 #72 Én nem értek a fizikához, de van egy dolog, ami nem tiszta: sok fizikus állítja, hogy "...vannak oylan kozmikus részecskék melyeknek sokkal nagyobb az energiájuk mint amit a CERN-ben eleve elő tudnak állítani és ezek a részecskék sem okoztak még katasztrófát a földön mikor ütköznek a légkörrel.". Azt akarom mondani, hogy amivel példálóznak, az nem ugyan az a helyzet. A föld légkörének részecskéi nem mozognak, de legalábbis jóval kisebb sebességgel, mint a fénysebesség és így a légkörnek fénysebeséggel ütközö részecske egy "kb mozdulatlan" részecskét talál el. A CERN-ben viszont mind kettő részecske fénysebességgel száguld egymás felé. Bocs, ha baromi nagy hülyeségeket mondtam.
Mindezzel nem a CERN ellen próbáltam érvelni, csak laikusként kiváncsi vagyok. -
Sir Ny #71 1. A proton részecske.
2. Minden körülmények között. Mert van neki tömege. -
Sir Cryalot #70 "Vegyük például a vizet, amit ha megfagyasztunk szilárd lesz, majd ha kitesszük egy asztalra, folyékonnyá válik, végül ha felforraljuk gáznemű lesz"
még pontosabban, ha felforraljuk hajtómű lesz
-
philcsy #69 És végezetül két konkrét kérdés:
1. A protont részecskének tekinted-e?
2. Ha igen akkor milyen körülmények között, és miért?
-
philcsy #68 Átolvasva az általad leírtakat, van egy olyan érzésem hogy egy kicsit elbeszéltünk(tem) egymás mellett (melletted).
A kvázi részecske megnevezést két helyzetben használjuk. Az egyik az amikor egy összetett rendszer speciális körülmények között (a feltétel annyi hogy a belső állapota ne változzon) részecskének tekinthető. Ezek nem jönnek létre és nem tűnnek el, egyszerűen az adott körülmények között a rendszer részecskeként viselkedik.
(Eek alapján a protonok/neutronok is valójában kvázi-részecskék, mert szerkezetük csak "speciális" körülmények között állandó. Viszont ez a "speciális" körülmény a gyakorlatban általános. Ezért nevezzük őket valódi részecskének.)
Ha ezt most összevetem az általad leírtakkal:
"A részecskék mondhatni olyan lehetséges kvantumállapotok, amelyek kielégítik az energia megmaradás kritériumát, időben egyfajta állandóságot mutatnak, valami fajta kauzalitást hoznak létre." Az adott körülmények fennállásáig a kvázi-részecskék részecskék.
A másik eset megfogalmazása kicsit bonyolultabb. Egyes rendszerek viselkedése egyszerűen leírható ha bennük kvázi-részecskéket definiálunk. A plazmonok esete ilyen. Itt az előzőektől eltérően nem lehet a kvázi-részecskék belső szerkezetéről vagy állapotáról beszélni. Sőt egy plazmon pl.: egy kétdimenziós térben "létezik". Tehát a valósággal csak az köti össze hogy a segítségével egyszerűen leírható a rendszer.
Ami mind a két kvázi-részecske esetre igaz: Nincs szükségünk rájuk ahhoz hogy leírjuk a rendszert! Csak és kizárólag kényelmi szempontok miatt használjuk őket. Adott körülmények között így is helyes eredményt adnak. De nélkülük is ugyanolyan jól le tudjuk írni a rendszert. (Igazából még jobban mert nem kötnek a feltételek, csak jóval nehezebben lehet kezelni a dolgokat.)
Tehát a kvázi-részecskéket csak kényelmi szempontok miatt használjuk(, egyébként Occam-borotvája elintézné őket).
Amiről te beszélsz azok a virtuális részecskék. Ezekre szükség van a kvantumtérelméletben. És ez a legnagyobb különbség a kvázi és a virtuális részecskék között. (Szerintem.) -
philcsy #67 Mivel ehhez abszolute nem tudok hozzászólni ...
(Csak zárójelben: a papír sok mindent elbír.) -
philcsy #66 Korábban írtad:
"A részecskék mondhatni olyan lehetséges kvantumállapotok, amelyek kielégítik az energia megmaradás kritériumát, időben egyfajta állandóságot mutatnak, valami fajta kauzalitást hoznak létre. Az idő és az energia egymással szimmetria viszonyban van. "
Azt ugye tudod hogy ilyen állapotok a valóságban nem léteznek csak korlátozott ideig. Csak amíg a rendszeren mérés nem történik, vagyis nem lép kölcsönhatásba a környezetével. -
philcsy #65 Pontosítok. Bármely részecske két különböző energiájú állapota közötti átmenethez tartozó energiakülönbséget ha megméred, ugyanilyen bizonytalanságot fogsz tapasztalni. -
philcsy #64 "A virtuális részecskék rövid időre -a Planck-féle határozatlansági állandóval kifejezhető mértékben- megsértik az energia"
De ez nem csak a virtuális részecskékre igaz hanem bármely részecskére. -
boond #63 Mivel ezt semmi sem bírná ki egy mező tartja kordában. (legalábbis így tudom) -
#62
Nem, de roppant közel vagyok hozzájuk, úgy tűnik ez munkahelyi ártalom.
-
Sir Ny #61 ÿǝsǝɯǝ ʞnظuozsoʞ
,,ɐןq ɐןq ɐןq ɐןq
ɐןq ɐןq
ɐןq ɐןq ɐןq ɐןq ɐןq ɐןq,, -
who am I 7 #60 Azért tegyük hozzá, h jól tudsz süketelni a semmiről.Jó, persze vélemény, meg a saját kis elképzelésed meg világocskád.Nem vagy te politikus?
