Mini-ősrobbanásokra készül az LHC

"A vizsgálatok feltárulhatják a jelenlegi kozmoszt " - a' fel! 😊
-Vajon a fizikusok tudatában vannak annak hogy világegyetemeket ütköztetnek?
Képzeljétek ha a mi galaxisainkkal szórakoznának így a fölöttünk élõ tudósok.
Monnyuk úgy is olyan lassú a folyamat, hogy ezen ma még senki nem sopánkodna.

Te vagy az n+1-ik értetlen ember, aki ezt itt megkérdezi.
Az elsõ n-nek én még elmagyaráztam.

galaxishalmazokon belül lehetnek galaxisok melyek egymás felé mozognak.

Én csak azt nem értem, ha egy táguló univerzumban élünk, akkor hogy a fenébe ütközhetnek össze galaxisok?<#fejvakaras>

Egy link segítségképpen:
http://www.jimfurey.com/sciencenow/teleport/teleport.html
Itt (angolul) nagyon röviden összefoglalják a lényeget.
A konkrét kisérlettel együtt.
"Én pl nagyon nem hiszem el,..." Ezekután nem kell semmiben sem hinned.

két részecske közötti összeköttetés fénysebességnél gyorsabb azonnali, a mi megismerésünk errõl fénysebességû.

Tudom misztikus és paranormális fogalom a telepátia, de az nem lehet ennek egy változata? lásd ikrek megérzik ha a másikkal baj történik, vagyis az összekapcsolt részecskéknél és ikreknél (makroszint) az információ fénysebességnél gyorsabb is lehet?

A második mondatban az alany nem "részecske" hanem "részecskék"? Gondolom nem erre gondoltál. 😊

Szóval nem látom hol hibáztam, kérlek mond el hogy is lehet ezzel információt továbbítani.

"Én pl nagyon nem hiszem el, hogy egy energiahullámot kettévágnak"
Nem vágnak ketté semmit. A két részecske egyként kezelendõ, amíg nem történik velük semmi, hivatalosan: amíg nem történik rajtuk mérés, megint másként: amíg nem lépnek kölcsönhatásba a környezetükkel. Függetlenül attól hogy milyen távol vannak egymástól.

A (sors) tudomány fintora hogy ezt a gondolat kísérletet, fotonok távolba hatását, Einstein fogalmazta meg elõször a kvantum mechanika cáfolataként, mármint õ azt mondta ilyen nem lehet.

Szerintem rossz ott a kaja és inkább otthon vacsizom.

"Az összefonódott állapotokkal nem lehet információt továbbítani fénysebességnél gyorsabban. A részecske állapota tényleg egyszerre változik meg, de ezzel önmagában nem lehet információt továbbítani. (Azért nem mert a foton állapotát nem lehet fixen valalyen értékre beállítani.)"

Ezt azért gondold át újra, jó? Ha nem látod, hogy hol hibázik, akkor szólj, és elmondom, de szerintem te is látod, hogy ez biza információközlés, méghozzá a fénynél gyorsabban. ( mármint ha igaz ez az egész. Én pl nagyon nem hiszem el, hogy egy energiahullámot kettévágnak, és messze vezetik egymástól a két részt, és ha az egyikkel csinálnak valamit, akkor a másikkal is az lesz, csak azért, mert a hullám akkor keletkezett, amikor egy elektron egy távolabbi pályáról egy közelebbire lépett. )

és most gondolj bele, hogy létezik 0 (nulla) valószínûség, és mégsem lehetetlen esemény! ehhez képest annak, hogy ma a Szíriusz Vegáján vacsorázol, végtelenszer nagyobb a valószínûsége!

Illetve ugye minden ember állapotfüggvényében egy fekete lyuk is szerepel, pont errõl szól a topic , nehogy az egész emberiség állapotfüggvénye egyszerre omoljon ebbe a függvénybe.

Errõl Armstrong anekdotája jut eszembe, Mikor a szomszédban levõ néni bizonyos dolgot a szomszédban játszó fiú holdon levõ állapotfügvényéhez kötött.

"Amugy az a furcsa hogy az emberek jobban megbarátkoznak a teleportáció, alagut effectus , összeségében a kvantum fogalmakkal"

Biztos vagy benne? Az emberek elfogadják azt hogy nincsennek egy bizonyos helyen, hanem véges kis valószínûséggel bárhol megtalálhatóak? Gyakorlatilag minden ember az egész univerzumot "áthatja"?
Mert a kvantummechanikából ez is következik.

Mondjuk az egész kvantum fizika errõl a cáfolatról szól.

Amugy az a furcsa hogy az emberek jobban megbarátkoznak a teleportáció, alagut effectus , összeségében a kvantum fogalmakkal, mint azzal hogy az idõ megáll vagy lassul.

Az idõ állandósága annyira beépül az életünkbe hogy ezt a legnehezebb elképzelni hogy az változhat. Ösztönösen tagadjuk , pedig olyan fogalmakat el tudunk simán fogadni mint párhuzamos univerzumok, a fenti teleportáció makroszkopos méretekben is, vagy az idõutazás( nem Eistein szerinti, multba is)

Mivel a kvantum mechanika a valószinüségekel számol és ezért olyan dolgok is megtörténhetnek aminek a valószinüsége kicsiny. Ezt a mindennapi életünkben is tapasztaljuk: valaki megnyeri a lottó ötöst. Ez lehet az, ami miatt a kvantum mechanikát jobban elfogadjuk, mivel a valószinüség egész életünket végig kiséri.

"Pl a relativitás elmélet kizárja hogy információ a fénysebességnél gyorsabban terjedjen, erre a kvantum fizikusok találnak két fotont akik gyakorlatilag idõtõl függetlenül tudnak egymásról"
Az összefonódott állapotokkal nem lehet információt továbbítani fénysebességnél gyorsabban. A részecske állapota tényleg egyszerre változik meg, de ezzel önmagában nem lehet információt továbbítani. (Azért nem mert a foton állapotát nem lehet fixen valalyen értékre beállítani.)
Ha megnézel egy kvantumteleportációs kísérletet magyarázó ábrát, azon mindig ott van egy hagyományos összeköttetés, ami a fénynél lassabb. Ez ahhoz kell hogy a túloldalon lévõ fotonon végre tudják hajtani az a mérést amibõl meghatározható az átküldött információ. (A mérés nem egyértelmû, az eredménye függ attól, hogy pontosan hogy mérünk.)

Tehát a kvantumteleportáció tehát létezõ dolog. Akár információt is lehet rajta keresztül küldeni. Viszont az információ kinyeréséhez szükség van egy hagyományos és éppen ezért fénynél lassabb komunikációs csatornára.

Ha az egészet az információ szempontjából nézzük akkor az információ akkor ér át a túloldalra, amikor a hagyományos kom. csat.-án átér a mérés körülményeit tartalmazó információ. Mivel ez a fénynél lassabban halad, így az információ is csak a fénynél lassabban fog terjedni. Tehát ez az egész nem ütközik a relativitáselmélettel.

"sõt vannak már olyan kisérletek ahol az ok és az okozat felcserélõdött: elõbb van interferencia mint ahogy odaérhetne a fény."
A világ felbontása ok-okozati összefüggésekre a determinisztikus világkép része. Ezek a kísérletek csak a determinisztikus világképet cáfolják.

amennyire nem fizikusi diplomával az intereten és pár könyvbõl olvasva meg lehet állapítani:
A fõ gond a fizikában hogy a relativitás elmélet és a kvantum mechanika nagyon úgy néz ki hogy üti egymást legalábbis nem nagyon tudják összeegyeztetni, matematikailag 11 dimenzióval kezd sikerülni.

Pl a relativitás elmélet kizárja hogy információ a fénysebességnél gyorsabban terjedjen, erre a kvantum fizikusok találnak két fotont akik gyakorlatilag idõtõl függetlenül tudnak egymásról, sõt vannak már olyan kisérletek ahol az ok és az okozat felcserélõdött: elõbb van interferencia mint ahogy odaérhetne a fény.

Szóval nekem az a véleményem hogy megint át kellene gondolni az egészet hogy is van ez mert ( fekete) lyukak, energiák, anyagok vannak a rendszerben.

Viszont ha õk nem gondolkodnak, akkor lehet hogy mi sem...

Persze ez lehetetlen, õk hülyék, mi nem!

És természetesen nem csak a kvantummechanika az egyetlen közelítõ elmélet amelynek használhatósága egyre szélesebb körû.

Kezdem egy kis "bla-bla"-val:
Az elméletek folyamatosan tesztelõdnek.
Amikor kidolgoznak egy új elméletet azt valamilyen konkrét problémára, vagy problémák szûkebb csoportjára teszik. Itt meglehet különböztetni az elméletek két nagy csoportját:

-nagy általános elméletek (kvantumtér, általános relativitás elmélet, remélhetõleg ide fog tartozni valamelyik húrelmélet): ezek jelenlegi tapasztalataink szerint a lehetõ legpontosabbak. Pontosabbak mint amennyire pontosan mérni tudunk. (Vannak sötét foltok de azok ezeken az elméleteken belül kezelhetõek. Az ilyen sötét foltok csillagászati megfigyelésekbõl származnak. Ezek miatt vezették be a sötét anyag, sötét energia fogalmakat.)

-közelítõ elméletek (gyakorlatilag az összes többi elméletünk) A nagy átfogó elméletekkel a legnagyobb baj, hogy használatuk gyakorlati akadályokba ütközik. Ezeknek az akadályoknak a leküzdésére egyszerûsítések hierarchiáját vezetik be. Ezek az elméletek alapvetõen hibásak, viszont mindegyiknek van egy érvényességi köre amin belül kis hibával használhatóak. Az érvényességi kör általában tapasztalat útján adják meg. Sok esetben viszont a hibát a közelítésekbõl becsülni is lehet.
A közelítõ elméletekhez tartoznak még az "egyszerû" tapasztalati összefüggések is. Ezeket általában közvetlenül a mérési eredmények kiértékelésére használják fel. Régen ezek teljesen függetlenül léteztek, de ma már mindet közvetve vissza lehet vezetni a nagy általános elméletekhez.

Na most a közelítõ elméleteket nem lehet cáfolni, csak az érvényességi körüket szûkíteni.

A nagy általános elméleteknek is csak az általánosságát lehet cáfolni. amint kiderül hogy bizonyos esetekben rossz eredményt ad valamelyik, átkerülnek a közelítõ elméletek közé.

A CERN-ben most olyan kísérleteket keresnek melyek a kvantumtérelmélet általánosságát cáfolja. Ha találnak ilyet akkor a kvantumtérelmélet átkerül a közelítõ elméletek közé. Remélhetõleg ez a kísérlet magyarázható valamelyik húrelmélettel és így az elfoglalhatja a helyét a nagy általános elméletek között. Mivel a húrelméletet úgy alkották meg hogy abból következzen az általános relativitáselmélet ez utóbbi sem lesz már különálló nagy általános elmélet. Ekkor lesznek a fizikusok nagyon de nagyon boldogok mert sikerült egy általános elmélettel megmagyarázni mindent.

"bla-bla" vége.
Amit most leírtam azt a tudósoknak csak egy töredéke végzi.
A nagy része a már meglévõ elméleteket csiszolgatja. Egészen pontosan az alkalmazhatóságukon próbál javítani. A hibájukat próbálják csökkenteni és ezzel az érvényességi körüket növelni. Ezenkívül a számítási igényüket próbálják csökkenteni, amivel a gyakorlati alkalmazásukat könnyítik meg. Tehát összességében próbálják gyakorlatban használhatóvá tenni õket. Ezek az elméleti tudósok.
Amint a gyakorlatban használhatóvá válnak a gyakorlati tudósok rávetik magukat és elkezdik használni gyakorlati problémák megoldására. Ebbõl lesz majd új számítógép, új gyógyszer, új hipererõs szerkezeti anyag, új nanotechnológiás lószar.

Ennek a folyamatnak még csak a legelején vagyunk. A kvantummechanikát már régóta ismerjük de a gyakorlatban 30 évig csak a hidrogén már kurv@jól ismert színképét számolgatták. Azután újabb 30 évig 4-5 atomos molekulák szintén unásig mért termodinamikai adatait számolták gõzfázisban. Az utóbbi 20 évben jutott el az egész oda hogy 20-30 atomos molekulákra egész jól lehet reprodukálni a kísérleti adatokat, illetve 2-3 atomos rendszerekre a lehetõ legpontosabb mérési eredményeket is pusztán számítás útján meg lehet adni. Én magam részérõl bízom benne, hogy a következõ 10-20 évben 200-500 atomos rendszerekre tudunk rutinszerûen elméleti számolásokat végezni.

Eddig pusztán számolás útján a már ismert dolgokat "fedezték fel újra". Gyakorlati hasznuk eddig nagyon kevés volt, hiszen azokat az egyszerû rendszereket, amelyeket kezelni tudtak elméleti szinten, már nagyon-nagyon jól ismerték a gyakorlati szakemberek. A 200-500 atomos rendszerek viszont már gyakorlati szempontól is fontosak. Lehet pusztán elméleti számítások alapján pl gyógyszereket vagy nano-szerkezeteket tervezni. Az ilyen kutatásokat eddig elméleti megfontolásokon alapuló sötétben való tapogatózással (kísérletezéssel) végezték. Ha ennél a képnél maradunk, akkor a kvantummechanika még csak most (80 évvel a kidolgozása után) kapcsolja fel a villanyt. A néhány-száz atomos rendszerek már nagyon tág kutatási területet lefednek. A század közepére pedig elérhetjük az ezres tízezres méretet is. A század végére akár nagyon egyszerû biológiai rendszereket is szimulálhatunk pontos elméleti számításokkal.

Nem pontos számításokkal egyébként már ma is szimulálnak 10000-1M atomos rendszereket. Csak ezeknek a pontossága annyira rossz hogy nem nagyon lehet õket elõrejelzésként használni.

Akaratomon kívül úgy látszik egy kis vihart kavartam.
Természetesen én is a világ tényleges létezése mellett vagyok, praktikus szempontok miatt is. (Akár létezik, akár nem, ha megráz az áram, akkor elrántom a kezem, és nem azon kezdek filózni, hogy ez most nincs is vagy mégis van..)

Az elõzõ hozzászólásom csak a 103. utolsó bekezdésére vonatkozik.
(én is megkombináltam:-)

" jól elvannak gondolkodás nélkül. Ezek után pedig már a "Cogito ergo sum!"-ban sem bízhatunk. "
Még szerencse, hogy egyes szám elsõ személyre érvényes, mert még nem találnánk létezni!<#nevetes1>

Egy kicsit megkombináltad<#vigyor4>
Most nem akarom kétségbe vonni az elméletek hasznát, sõt még a jóságukat sem (bár ez utóbbit lehetne, mert ha egy elméletet csak 100+ év múlva tudnak kisérletileg bizonyítani, akkor az az elmélet egyelõre nem túl erõs lábakon áll<#vigyor4>)

Szóval ha jól értem, akkor annyi elméletünk van, hogy még 500 évig lehetne kisérletezgetni ezek alapján
Igen, csak a mostani felvetések pont az ellenkezõjérõl szólnak: nem az elméletgyártást, hanem a kisérleteket szeretnék többen is visszafogni, az általuk részletezett veszélytõl tartva, amiáltal az az 500 év még több lenne

Ha nem állítod akkor oké!<#nevetes1>

Ki állította hogy nem létezik a világ?
Itt max csak annyi szerepelt hogy kétkedésekkel eljuthatunk a "létezik-e egyáltalán a világ, vagy csak képzet az egész" típusú vitához. Ezek olyan eszmefuttatások ahol szépen sorban minden létezésében elkezdünk kételkedni. Ezt pedig az emberi megismerés korlátos volta miatt tehetjük meg.

Hétköznapi tapasztalatom hogy az emberek nagyon jól elvannak gondolkodás nélkül. Ezek után pedig már a "Cogito ergo sum!"-ban sem bízhatunk. 😊

Egy halmaz saját maga nem valódi részhalmaza.
Nem semmit állított, hanem trivialitást.

Miért, aki azt állítja, hogy a világ nem létezik az mit állít? <#nevetes1>

...eh jól van totó te egy világ vagy <#nevetes1>, egyébként nincs két halmaz mert akkor a világ te vagy,az egész halmaz és nincs részhalmaza, gyakorlatilag semmit nem állitottál.

Ha halmaz elméletet nézzük, akkor adva van két halmaz: A világ és én.
Én része vagyok a világnak, tehát egy részhalmaza vagyok. Ha ez a részhalmaz nem üres, akkor a világhalmaz sem az.

A tétel kimondja a világ létezését, de azt nem, hogy milyen a világ.
Ha én létezem, létezik a világ is, még akkor is, ha csak én létezem egyedül. Ez azért van így, mert a tétel szerint bármilyen lehet a világ, olyan is, hogy csak én létezem, de az akkor is már világ.

Mivel én nem hiszek, olyasmikben ezért nekem tisztán, fizikai, kémiai folyamat a gondolkodás. De ha nem az lenne, akkor a kémia, fizika is szellemi lehetne, és akkor mégis létezne a világ. Mert definiálva lenne a szellemi világban fizika, mint létezõ, a fizika pedig definiálja a világot.
Ez utóbbi gondolatsor természetesen marhaság, mert az elsõ az igaz.
Ha viszont a szellemi alatt szoftvert értünk (virtuálisan létrejött világkép), akkor mindenképpen létezik a világ, mert ha más nem az a hardver létezik, amin fut a szoftver.

..ahogy philcsy elõttem emlitette a cogito ergo sum a valódi szkeptikus egyetlen igazsága és nem tartalmaz más téziseket csak a saját létezésem bizonyosságát tehát a te létezésed felöl már nincs bizonyosságom....<#vigyor2>

Gondolkodom tehát vagyok. De rajtam kívül van más? Ha nem riadunk vissza az elképzeléstõl hogy a gondolkodás alapvetõen nem fizikai folyamat, akkor ebbõl nem következik az, hogy a világnak léteznie kell.

Szerintem a gondolkodás magyarázható tisztán fizikai folyamatokkal, de ez még mindig nem jelenti azt hogy tényleg tisztán fizikai folyamat lenne, és ne létezne semmi "szellemi" háttere.

Juhé, õsrobbanástól az ezoterikáig.

Kogito ergo sum!
Tehát létezik-e a világ? Egyértelmû a megállapítás végett, hiszen nem tudnál megállapítást tenni, ha nem létezne.

(Bár ha errõl valahol vita alakul ki az törvényszerûen el szokott vezetni a "létezik-e egyáltalán a világ, vagy csak képzet az egész" tipusú hitvitához)
Pont ezért nincs értelme arról vitázni hogy a modelljeink a valóságot írják-e le vagy nem.
Miért olyan fontos ez a kérdés? Nem teljesen lényegtelen amíg a modell a tapasztalattal azonos eredményt ad? Amíg mûködik? Nem ez a tudománytól elvárható egyetlen dolog?
Fõleg ilyen szinten.
Bár szerintem a "Valójában tényleg létezik-e?" kérdések úgy általában teljesen értelmetlenek a tudományon belül. Ugyanis egybõl felmerül a kérdés hogy "Hogyan honnan tudjuk hogy valami tényleg létezik?" Innen pedig egyenes út vezet oda amit te mondtál. Ez alapvetõen hitvita. Éppen ezért fölösleges, sõt ártalmas a tudományon belül kezelni. (Mint sok más jelenleg ott kezelt kérdést.)

"Csak kb. 10-20 év múlva." A tudomány egy nagyon szûk részénél max. A többi, ami igazából minket elsõdlegesen érdekel, hiszen a bennünket körülvevõ világ elvan a nagy egyesített elmélet nélkül is, ugyanúgy fejlõdne tovább még nagyon-nagyon sokáig. Bocs elméleti fizikusok de ez az igazság. Természetesen rengeteget veszítenénk ez kétségtelen úgyhogy hajrá CERN hajrá FERMILAB!

"a radioaktivitás bõ 100 évvel ezelõtti felfedezése óta nem talált az emberiség újabb energiaforrást"
"Nem találtunk -- eddig -- az atomenergiánál is koncentráltabb, és esetleg nagy bõségben meglévõ valamit."
Minek nekünk az atomenergiánál is koncentráltabb valami amikor még az atomenergiát sem tudjuk igazán felhasználni? Majd ha ezt megtanuljuk akkor lehet gondolkozni a következõ lépcsõn.

Az elméletekhez képest úgy el van maradva a gyakorlat hogy ha mostantól 500 évig nem vezetnénk le új összefüggéseket is tudnánk fejlõdni! (Aztán szépen lasan szarban lennénk, szóval kellenek az elméletek.)

#101: Picit elszalad az elmélet a kísérleti fizikától, talán Dávid Gyula írta vagy mondta valahol, hogy elõreláthatólag 500 év múlva lesz a húrelmélet kísérleti ellenõrzésére alkalmas teljesítményû gyorsító. S valóban, a húrelmélet kapcsán sokszor felmerült, hogy vajon van-e az egésznek bármi köze a természethez, vagy az egész csak egy matematikai konstrukció, amely irtózatosan bonyolultan leírja a relt és a kvantumfizikát, de semmi több köze nincs a valósághoz..

A tudományban valóban tapasztalható bizonyos egyszerûsödés és letisztulás, legalábbis eddig így volt. Kérdés, hogy ezután is így lesz-e és hogy mennyire.

Van egy pár lehetséges buktató is. Egyik az, hogy a matematikai formalizmus mintha kezdene elszakadni magától az anyagtól. Nagyon szépek az egyenletek, de ezek modellek. Hogy eközben mi történik az anyag mélyén ténylegesen, azt egyre kevésbé lehet tudni, érzésem szerint. (Bár ha errõl valahol vita alakul ki az törvényszerûen el szokott vezetni a "létezik-e egyáltalán a világ, vagy csak képzet az egész" tipusú hitvitához)

A modern tudományos kisérletek, köztük a részecskefizikai kisérletek leállítása valóban nem azonnal okozná a tudományos fejlõdés megállását. Csak kb. 10-20 év múlva. Történelmi léptékkel nézve ez igen rövid idõ.

Amit a vége felé írsz, hogy nemcsak az egyik fajta kisérlet esne áldozatul, hanem a többi is, azt én is így gondolom. Az okára igen lényeges kitérni:
Bármi történik egy társadalom-gazdaságban, az soha nincs magától, hanem valamiféle társadalmi erõ hatására történik.
(Bár mostanában sokat dicsekednek a demokráciával meg az átláthatósággal, meg a szabad ember szabad döntéshozatalával, a valóság az, hogy a minket érõ hatások ás változások mögött álló, azokat elõsegítõ vagy épp akadályozó társadalmi erõket bizony nem látjuk. Ez vezet aztán a sokak által összeesküvés elméleteknek titulált felismerésekhez, amelyeknek valamilyen szinten magam is autodidakta szakértõje volnék<#vigyor4> állítólag)
Nos, azok a társadalmi erõk, amelyek általában a technikai civilizáció ellen vannak, és jól láthatóan mûködnek is, bizony nem állnának meg csak a részecskefizikánál.

Hogy lesz-e hasznuk ezeknek a kisérleteknek? Ezt bizony nem lehet tudni. De egy érdekes észrevétel: a radioaktivitás bõ 100 évvel ezelõtti felfedezése óta nem talált az emberiség újabb energiaforrást. Nagy mennyiségben pedig a 2000 (vagy több) éve felfedezett olajat használjuk.
Nem találtunk -- eddig -- az atomenergiánál is koncentráltabb, és esetleg nagy bõségben meglévõ valamit. (Hogy mit, azt nem tudom. Ha tudnám, akkor 100 Nobel-díjat kaphatnék, annyira fontos lenne az emberiségnek)
De még az is nagy eredmény lenne, ha a más módon megtermelt energiát nagyon koncentráltan és biztonságosan tudnánk eltárolni, az ûrkutatás nagy lendületet kapna. És persze gazdaságosan tudnánk bekoncentrálni. (az antianyag a 3 kívánság közül kettõt nagyon nem teljesít, valami másra lenne szükség)

"az energia nem merül ki, a nyersanyagok meg nem fogynak el"

Igen-igen optimista vagy. De legyen igazad.

Annyi bibi azért akad, hogy a fosszilis energiák fogyóban, a megújulók nagyon környezetérzékenyek, szétszórtak és idõben ingadozóak, az atom épp most is bevadult tiltakozók célpontja a Német-Francia határ környékén, stb..)
A nyersanyagforrásokat jelenleg érceknek meg hasonlóknak hívjuk, ezek mennyisége véges. Ha sokkal alacsonyabb koncentrációból (és/vagy mélyebbrõl) kell kinyerni a vasat, rezet, krómot, nikkelt, vanadiumot, kobaltot, wolframot, hafniumot, ólmot, antimont, berilliumot, fluort, mangánt, cinket, galliumot, germániumot, cirkóniumot, nióbiumot, palládiumot, higanyt, platinát, aranyat, stb...stb... ahhoz sokkal több energia kell. (per kilogramm anyag) Akár nagyságrendekkel is több.
De egy olyan "hétköznapi", és óóóóriási tömegben felhasznált anyag, mint a víz sem egyszerû kérdés. Ma egy ember naponta kb. 100-120 liter vizet használ fel, csak otthonában. (saját adatom)
Ha ehhez hozzávesszük az ipari vízfogyasztást, akkor valamivel több lesz, de ezt most két okból nem számolom: egyrészt nem tudom hogy mennyi, másrészt az ipari vízfogyasztás nagyobb része nem szennyezõdik durván (nem lesz szaros), max. felmelegszik, másrészt az ipar nagy része nem ivóvizet használ.
Ha 8 milliárd ember csak naponta 100 liter/fõ ivóvizet használ el, az bizony naponta 800 millió köbméter, vagyis évente 30ezer köbkilométer, azaz 30 ezer miliárd tonna (30 billió tonna)

Ha az édesvíz készletek a Föld nagy részén elfogynak, ezt a rengeteg vizet soha senki nem fogja tudni szélerõmûvekben nyert ingadozó és kevéske energiával sótalanítani.

Most pedig azt gondolom, publikálás elõtt nem ártana elolvasni az irományomat..

#92: Elgondolkodtató és érdekes megközelítés, ezt az eddigiekben nem gondoltam át, és igazából azt gondoltam, az aktuális fizikai modellek összetettsége most érte el az emberi határokat, s a jelentõsebb elõrehaladás az embert lényegesen meghaladó mesterséges intelligencia bevonását követõen várható. Remélem, neked lesz igazad.

#95: A nagy energiájú részecskék a légkör nélküli égitesteken közvetlenül a felszínt érik, vagyis elfogadható valószínûséggel az említett nagy sûrûségû rétegek közelében zajlanak a reakciók.

Korábban írta valaki az álló légkört, és le lett hurrogva, hogy nem gondolt a szélre. Ha egy ütközés egyik résztvevõje közel fénysebességgel halad, a másik pedig néhány tucat méterrel másodpercenként, akkor talán nem nagy hiba a légkör részecskéjét állónak tekinteni..:-)

Mivel másokhoz hasonlóan én sem szeretnék kin0s helyzetbe kerülni, leszögezem, hogy érteni én sem értek hozzá, de itt a fekete lyukasodás kapcsán korábban ezen a fórumon is a következõ aggályokat fogalmazták meg:

- A Hawking sugárzás gyönyörû elmélet, de semmiféle bizonyíték nincs arra nézve, hogy egy fekete lyuk képes ilyen módon megsemmisülni.

- Az említett nagy energiájú kozmikus mélységekbõl érkezett részecskék bolygótesttel avagy felsõlégkörrel ütközése nem teljesen jó analógia, mert itt a keletkezõ fekete lyuk az égitesthez képest valószínûleg jelentõs sebességgel bír, a kísérletek során pedig létrejöhet a környezetéhez képest minimális sebességû lyuk is.

- Bár fekete lyuk, de kicsi a tömege, így igen lassan lép kölcsönhatásba a környezetével, feltéve, ha elektromosan semleges töltésû. Ha elektromos töltéssel rendelkezik, a tömegnövekedéssel járó kölcsönhatás gyorsan mehet végbe.

Végezetül megemlítem, hogy pár évvel ezelõtt a brookhaveni RHIC-ben látni véltek valami olyat, ami fekete lyuk keletkezés majd megsemmisülés is lehetett.

Ha valaki megtalálja a tudományos közleményt, belinkelhetné, én csak azt találtam perpill..

http://news.bbc.co.uk/2/hi/science/nature/4357613.stm

...hmm egy valódi intersztelláris ûrhajóhoz legalább egy bolygóra ,vagy kettõre lenne szükség meg a napra<#nevetes1>

Szerintem te a Stargate-sorozatban szereplõ ûrhajókra gondolsz.

Volt azonban jóval elõtte is orion tev, de ezt az Angol Bolygóközi Társaság terve volt pár évtizeddel ezelõtt.


Ez az ûrhajó kis atombombákat robbantott volna meghajtásként maga mögött.

Ugyanennek a csoportnak volt a terve a Daedalus is.

Ha?

Szerintem meg visszavetné a fejlõdést,igaz nem azonnal látványosan.
Szerintem elérünk egy olyan fejlettségi szintet amikor a cern eredményeire lenne szükség a tovább lépéshez.

Hülye példa de mintha az anyagot kutatnánk,és a mikroszkóp kifejlesztését leállitva próbálnánk megtudni többet.

"- a tudomány módszereinek egyszerûsítése (ez már nem is sci-fi, csak fi:-))"
Ez egyáltalán nem "fi". A tudomány fejlõdése nem csak azt jelenti hogy újabb dolgokat írunk le hanem azt is hogy a má leírt dolgokat egyszerûbben újrafogalmazzuk. Új technikák jelennek meg amivel a már megoldott problémákat egyszerûbben és/vagy átfogóbban lehet kezelni. Ebbõl a szemszögbõl a tudomány folyamatosan egyszerûsödik.

A legegyszerûbb példa a mátrix-ok használata. Nincs olyan probléma amelyet ne lehetne megoldani ezek nélkül az absztrakt matematikai fogalmak nélkül. Mátrixok használatával viszont nagyságrendekkel egyszerûbben meg lehet fogalmazni a dolgokat. Egy egyszerû mátrixegyenlet helyettesíthet akár több ezer oldalnyi áttekinthetetlen egyenletrendszert.

A mátrixok használata is a tudomány fejlõdését jelentette. Ennek segítségével sikerült gyakorlatban is használhatóvá tenni a kvantummechanikát.

Mondhatnám még azt is hogy a kvantummechanikai soktestproblémában a másodkvantálás formalizmusa szintén jelentõsen leegyszerûsíti a megfogalmazást. (Akik hallottak már a másodkvantálásról: ez nem az, csak formailag hasonló.)

Az atomok szintje fölötti és a bolygók szintje alatti tudomány elméletileg nagyon egyszerû, néhány "egyszerû" egyenlet az egész. (Az egyik az aláírásomban, egy másik valaki máséban.) Csak éppen ezeket az egyenleteket szinte soha sem lehet közvetlenül megoldani. Ez az egyik oka annak hogy a XXI.sz-ra a tudomány ezen területén így elbúrjánzott az elmélet. A régi elméleteket, és az újak ilyen-olyan egyszerûsítéseit kényszerûségbõl tartjuk csupán meg. A kényszer pedig az hogy gyakorlati problémákat szeretnénk megoldani velük. Viszont a módszerek használhatósága folyamatosan fejlõdik. Ez viszont ahhoz vezet hogy sok módszerre egyszerûen nem lesz szükség. Ez nem egy újkeletû dolog, sok módszer halt már ki egyszerûen azért mert már nem volt rá szükség.


Tehát a tudomány ebbõl a szemszögbõl folyamatosan egyszerûsödik.
Nem kizárt hogy valamikor a jövõben majd egy ember újra képes lesz átlátni az egészet.

Ha most a CERN-t és a hasonló "veszélyes" intézményeket leállítanánk, attól még a fejlõdés nem állna meg. Ezek a nagyon elméleti fizikai kutatások a gyakorlat szempontjából túlságosan is elõremutatóak. Gyakorlati hasznuk annyi hogy a felhasznált technológiák fejlõdését fokozzák. Viszont nincs olyan alapvetõ technológia amit csak itt használnának. Ergó ha ezek a nagy energiájú gyorsítók leállnának a fejlõdés alig észrevehetõen lassulna.
(Persze fel lehet hozni érvnek a még ki nem fejlesztett technológiákat, de ez elég instabil érv.)

Ami ezeknek a nagyenergiájú részecskekutatásoknak a gyakorlati hasznosítását illeti: annak az esély hogy valaha közvetlen gyakorlati hasznuk lesz összemérhetõ annak az esélyével hogy egy rosszul sikerült kísérlet elpusztít minket. Ez az én teljesen szubjektív véleményem.

Egyébbként ha most hivatalosan nemzetközileg le is állítanák az ilyen kísérleteket, elõbb vagy utóbb úgyis újrakezdenék, ha más nem titkosan.


Ami miadt nem örülnék annak hogy "emberiségre túlzottan veszélyes" bélyeget ráütve befagyasztanak egy kísérletet az az, hogy ezt precedensként felhasználva más kísérleteket (genetikai, nanotechnológiai, mesterséges intelligencia, stb.) is leállíthatnának. Na ez már komoly probléma lenne. Persze ezeket a kísérleteket is biztos hogy tovább folytatnák titkosan, de ez a fejlõdésünk ütemét már érezhetõen visszafogná.

És mégis hova akarnál menni? Mert jelenleg sehova sem tudnál eljutni. Alkalmatlan erre a technológiánk. Még a Marsra jutás is hatalmas költségekkel jár, nem beszélve az utazás idejérõl, minõségérõl.

s0nik
"Orion/Daedalus projektekre gondolok"

Az orion egy Õs csatahajó, semmiköze a földhöz, az emberekhez.
A Daedalus szintén segítséggel készült manapság senki nem tudna ilyent építeni egyedül. (jelenlegi ismereteink szerint)

Ha már a gravitációt, a pajzsot (ami védd pl a sugárzástól)
Az energiát (/ellátást)
és a gyors meghajtást megoldják akkor lehet ilyenekben gondolkozni...
Addig is meg felfedezzük remélhetõleg a Marsot...