141
-
Caro #101 Akkor számoljunk :)
Én úgy tudom az ionhajtások hatásfoka elég jó, 50% körül mozog, de most mindegy, vehetjük 100-nak.
Amit napelemet lehet kapni itt a földön, 10 kg/m^2 körüli tömegűek. Az alufóliás nyilván sokkal könnyebb lenne.
Most vegyük a hűtőfelületnek is ezt a tömeget egységnyi felületre.
A legjobb napelemek 30% körül tudnak, vagyis jóindulattal ad 500 W-ot /m^2 (Földtávolságban).
30 km/s kilépési sebességgel ez 10^-6 kg/s tömegáramot tesz lehetővé, ami egyenlő 3*10^-3 m/s^2 gyorsulással.
Ez nem is olyan kicsi szám, naponta +288 m/s, egy év alatt már +105.120 km/s. Persze elhanyagolva a meghajtás és az üzemanyag tömegét.
Ha a napelem tömegét a tizedére vesszük (alufólia), akkor ezek is tízszeresére növekednek.
Nézzük mi a helyzet a reaktorral. Legyen 600 K-es hőleadás és 1100 K-es kilépő hőmérséklet.
Ezek eléggé a határok, amiket ma tudunk. Ez esetben a Carnot-folyamat megengedne 45% hatásfokot, de ennyit az űrben nehéz lenne összehozni, fogadjuk el a 30%-ot.
Ekkor 1 m^2 lesugároz ~7 kW-ot, ami azt jelenti hogy 10 kW-ot ad a reaktor, ebből 7 megy a hűtőre 3 megy a generátorra.
Vagyis itt a specifikus energia hatszoros négyzetméterenként, tehát a gyorsulás is hatszoros lesz. (elhanyagolható tömegű reaktor, meghajtás és üzemanyag mellett)
És ez igaz lesz a Mars távolságában is, nem csak a Földnél.
Az elhasznált üzemanyag viszont sajnos látszik, hogy nem elhanyagolható. A napelemesnél lenne 31 kg/év/m^2. Azaz háromszor annyi, mint a napelem tömege. -
#100
Értelek én téged, és a fókuszálásban egyet is értek veled, csak azt nem magyaráztad meg, szerinted miért lenne olyan nehéz a napelem. Ezt már az előbb is kérdeztem, de nem válaszoltál rá. A napelemek felületének növelése meg csak akkor számít olyan keveset, mint írod, ha az általa leadott teljesítmény alig több annál, ami önmaga gyorsításához elegendő ill. a napelemek össztömege összemérhető az egész űrhajó tömegével, inkluzíve napelemek és reaktív anyag. A szükséges minimális gyorsítást meg az össztömeg és a kívánt utazási idő adja meg.
Szóval egyrészt van adott teljesítményű napelem, másrészt pedig adott elektromos teljesítményű reaktor + hűtőfelület. Érdemes lenne konkrét számolásokat végezni, csakhogy űrbe szánt reaktorokról nem tudok, de a tengeralattjárók reaktorainak tömegéről sem tudok semmit.
Az előbb elkezdtem számolni, mekkor tömeget lehetne 1m2 napelemmel gyorsítani, de rájöttem, hogy nincs értelme számolgatni, mert az igazán súlyos korlát az ionhajtómű rendkívül rossz hatásfoka. Ez egyben szerintem megkérdőjelezi az ionhajtómű létjogosultságát is pl. egy marsutazásnál, hiszen egyrészt nagyon sok energia megy el a reaktív anyag ionizálására (amiből még nem lesz tolóerő), másrészt a hatásfok ettől függetlenül is pocsék, mert az igen nagy kiáramlási sebesség miatt azonos tolóerő eléréséhez sokkal több energia kell, mint kisebb kiáramlási sebességnél. Vagyis meg kell találni az optimumot a reaktív anyag tömege és a kiáramlási sebesség között, adott teljesítményű meghajtás esetén.
Érdemes itt megnézni az egyes létező ionhajtóművek teljesítményigényét és tolóerejét, plusz az Isp-jüket.
Viszont ez a probléma fennáll atomreaktor esetén is. -
lajha az igaiz #99 mit nekunk a tomeg, merjunk nagyban gondolkodni mi az az ISS zeropontos szereloallomast letrehozni, az a tuti:D -
Caro #98 Az a baj a napelemmel, ha veszed a ráeső teljesítményt és azzal hajtasz meg egy ionhajtóművet, önmagát nem fogja nagyon gyorsítani, mert olyan nehéz a napelem. Ha végtelen sok napelemet veszel akkor sem, mert lineárisan nő a teljesítmény a tömeggel.
Ezért írtam a koncentráltat, mert ott ?alufóliával? vagy más könnyű és vékony anyaggal lehet fókuszálni.
Egy reaktor meg lehet, hogy nehéz, viszont ott jóval fölé lehet menni az 1400 W/m^2-nek és függetlenül a Naptól való távolságtól. -
#97
Hát, az sem egyszerűbb, ha az űrben állítják elő az alapanyagokat is. De a Holdra ipart telepíteni sem egyszerűbb. -
Epikurosz #96 Egy szóval nem mondtam, hogy a Földről kell felvinni. -
#95
Mennyivel egyszerűbb a szükséges alapanyagok mellett még a nyomtatót is felvinni az űrbe? Plusz a kinyomtatott fóliára az űrben ráapplikálni az ugyancsak a Földről felvitt csatlakozókat stb. -
Epikurosz #94 A napelemeket az űrben kell kinyomtatni, az a legegyszerűbb. S a napelemek "fényesen, suhogva, keringenének, szállnának a magasban". -
#93
Nem látom, miért lenne nagyobb az azonos felületű napelemtáblák tömege. Vagy akár dupla felület esetén is, mert a hűtőfelület mindkét irányban sugározhat, míg a napelem csak egyik oldalára kapja a sugárzást. A hűtőfelületben folyadéknak kell áramolnia, tehát kellenek csövek, a minél kisebb hőellenállás érdekében vagy a csövek vannak sűrűbben, vagy vastagabb aluból kell készíteni a felületet (a réznél még így is kisebb lesz a tömege). Ehhez merevítés kell, ami lehet maga a csövezés is, de akkor is tömeg.
A napelem viszont lehet vékony fólia is, a merevítése lehet sokkal könnyebb. Épp ezért számoltam 10% hatásfokkal. Ráadásul napelemnél elmarad maga a reaktor is. A cellákat kellőképpen sorba kötve elég kicsi maradhat a vezetékek keresztmetszete, a konverterek sem nagy tömegűek. Akkuk meg nem kellenek. -
#92
Ez így önmagában a valóság nagyon durve elferdítése. A legyártott fegyverek nagy része soha nem került bevetésre és a kiképzett katonák nagy része sem harcolt élesben soha. A cél elérve, mert az igazán jó haderő a puszta létével megakadályozza a háborút. -
#91
Az utolsó megjegyzés pont rávilágít a problémára. Egy típusra is alig futja, de azt meg nem tudják, hogy milyen legyen. Ha kevés $ van meg kell fontolni, hogy az a kevés is mire megy. A NASA-nál ráadásul mintha szétaprózódna a forrás. -
Caro #90 Na jó, csak azt is vedd bele, hogy a napelemtábláknak feltétlenül nagyobb a tömegük, mint egy ekvivalens hűtőfelületnek. Tehát a végén akárhova növeled az energiamennyiséget, mert a tömegegységre jutó energia nem lesz nagyobb, tehát nagyobb sebességet sem tud elérni.
Ide valami koncentrált napenergia jellegű dolog kellene inkább, csak olyat megint nehéz csinálni. -
#89
Túldramatizálod a dolgot, a redundancia eléggé elterjedt az iparban. Pl. nincs valamirevaló szerver redundáns táp, RAID-1 vagy akár RAID-6 nélkül, nincs valamirevaló szerverfarm saját, akár redundáns UPS és dieselgenerátor nélkül, de az sem ritka, hogy emellett két független forrásból és úton kapják a villamos áramot.
Már az Apollo űrhajókon 3 számítógép számolt párhuzamosan és a részeredményeknél szavaztak: ha csak kettőnek jött ki azonos eredmény, akkor a harmadik átvette azok eredményét, ha meg mindháromnak más jött ki, akkor újra kezdték.
Jó, van, ahol nincs redundancia, de szívünk is csak egy van.
Sok mindent el lehet lesni a természetből, de nem kell mindig vakon követni, van más megoldás is. -
kukacos #88 Hát, a l'art pour l'art emberi kíváncsiság valahogy nemesebb, mint a hatékony emberölés. Az utóbbira valamiért mégis százszor annyit költünk. -
kukacos #87 Az Apollo 13 sikeresen elhárított egy hibát, ami azzal fenyegetett, hogy meghalnak a hibaelhárítók. Elmés. -
#86
Elvileg most is van világos cél, csak sajnos igazából senki nem akarja. Illetve akik akarnák, azok nem dönthetnek.
Arra kíváncsi lennék, vajon a 60-as években is annyira mindenek felett uralkodó volt-e az a szűkkeblű fiskális szemlélet, ami manapság minden komoly fejlesztést megakadályoz. Mert amit én mostanság látok, az egy lefelé irányuló spirál (tudom, nem spirál, hanem helix, de így szokták mondani): minél többet takarékoskodnak a tudományos fejlesztésekkel, s ezzel egy időben minél inkább "posztindusztriálissá" változtatják a gazdaságot (ami csak az egyre nagyobb pénzügyi lufit jelenti), annál erősebben lassul a fejlődés - az meg könnyen megjósolható, hová vezet mindez.
Az is jellemző, amit az USAF-ról írtál. 20 év alatt két irányban is kifejleszthettek volna egy-egy jó típust és akkor mára lennének valahol. -
kukacos #85 Írtam olyat, hogy a szondának van? De nem is kerül a címlapra gyászkerettel, legfeljebb küldünk másikat. Ez az "űrhajós karbantartja eszközeit" meg elég vicces, tekintve, hogy ma már kínai bedolgozó üzemek hada nélkül egy egyszerű autót sem lehet szervizelni, nemhogy egy űrhajót. Mit csinálnak majd a Marson az űrhajósok, ha valami nem úgy megy, ahogy várták, rendelnek katalógusból, vagy felhúznak egy öntödét?
Az egész iparunk alkalmatlan űrhajózásra, beépített hibatűrés nélküli részegységekre épül, ahol mikromenedzselni kell a legkisebb elemet is, és fokozódó komplexitás mellett bármelyik hibája lavinaszerű, javíthatatlan meghibásodásokat okoz. Az élőlények testének példája mutatja, hogy lehet máshogy is. -
#84
Akkor volt világos cél. A Holdra, szinte bármi áron. Azóta sokszor azt sem tudják igazán, hogy mit akarnak. Az nem csak a NASA igaz érdekes módon. A USAF 20 éve nem képes kitalálni, hogy milyen legyen a jövő nagy hatótávolságú bombázója... -
#83
Jogos a felvetésed, mert a jelenlegi fejlesztési irány csak még több kidobott pénzt jelentene, én legalábbis zsákutcának látom és ezzel nem vagyok egyedül.
De azért azt is biztos látod, hogy a 60-as években, amikor a pénz nem volt szempont, akkora eredményeket értek el, hogy ma is csak nézünk, mint a moziban. A NASA ma mást sem tesz, mint egyik zsebéből a másikba rakosgatja azt a kevés pénzt, azt meg tudjuk a hétköznapi életből is, hogy a lassú fejlesztés mindig a legdrágább.
Ma önteni kellene a pénzt a műszaki fejlesztésekbe. Párhuzamosan legalább 2 irányban kellene fejleszteni, mert ez csak látszólag drágább. A valóságban annak az iránynak is lenne műszaki hozadéka, amelyet végül nem valósítanak meg teljesen, de a menet közben kiderülő gondok nem döntik dugába az egész menetet.
Tudom, idealista vagyok, de számomra a tudomány fejlődése sokkal fontosabb, mint a háborúzás. Pedig igazából pacifista sem vagyok. :) -
#82
Szerintem az a legnagyobb baj, hogy a NASA elmúlt pár évtizedére folyamatosan az újítások lenyomása jellemző - ahogy most is a régi "bevált" megoldásokat erőlteti.
Pedig az egész "csak" energia kérdése, amit atomreaktorral vagy akár napelemekkel is lehetne fedezni. Valaki korábban írta, hogy egy 100kW termikus teljesítményű reaktornak 200m2 hűtőfelületre lenne szüksége, ha az abszolút fekete test 300K-en sugározná le a hőt.
Ha félnek az atomreaktortól, akkor 200m2 napelem a Napról 150 millió km-re 260kW energiát kap, amiből 10% hatásfoknál is lenne 26kW. Ám nem irreális a 2000m2 sem, ami már 260kW-ot jelentene. A Marsnál ugyan ez a harmadára esne vissza (aphélionban), de ez (némi egyszerűsítéssel) csak annyit jelentene, hogy az odaúton hamarabb, a visszaúton meg később kell elkezdeni a lassítást.
Ehhez persze kicsit többet kellene foglalkozni a nagy teljesítményű ionhajtóművek fejlesztésével, mert ami most megy, az alig több barkácsolásnál. -
Epikurosz #81 "Az emberi szervezet sugárzástűrő épességét szintén jó lenne valami gyógyszer JELLEGŰ kezeléssel fokozni."
Amikor sugártűrő bacikra céloztam, nem gondoltam komolyan hogy az ember génállományát úgy lehetne manipulálni, hogy jobban bírja a káros sugárzást. Igazából, az emberi szervezet, bonyolultsága miatt is eléggé érzékeny ezekre a hatásokra, így továbbra is a külső védelem az, ami reális. A genetikai manipulációnak, legalábbis ilyen céllal, komoly következményei lennének, kétfelé szakadna az emberi faj. Nem mintha most annyira egységes lenne, de ilyen mélyreható változás nagyon durva változásokat indíthatna el. -
Epikurosz #80 "és ha valami meteortalálat vagy más elpusztítja a Föld felszínét, akkor az a kolónia együtt pusztul velünk."
Ennek egyre kevesebb az esélye. Csak az aszteroidáktól való félelem miatt kár innen elmenni. Ez nem lehet egyedüli vagy legfőbb motiváció. Természetesen én az űrkutatás folytatása mellett vagyok, nagyobb támogatásokkal, de nem siettetném a dolgokat. Ezt tudják az amerikaiak is, ezért nem hamarkodják el az emberes Mars-küldetést. Nincs szükség felesleges emberi áldozatokra. Most, hogy Kína is megjelent a placcon, kicsit jobban igyekeznek, de szerintem szép tempósan haladnak előre. -
#79
Viszont itt jön képbe egy fontos kérdes. Igazából milyen kézzelfogható haszna lenne annak, ha a NASA évente kapna 100 milliárd dollárt? A foglalkoztatást nem nagyon növeli. Cép eszme a tudományos kutatás, de a kutatások nagy része azért van és volt, mert profitot remélnak tőle. Az űrkutatás nem nagyon ilyen.
Persze én ellene vagyok a profitorientált felfogásnak, de az emberi természettel és azért a racionalitással nehéz szembe menni. Máshol is jó helye van annak a pénznek. -
halgatyó #78 A részleteket figyelve látszik, hogy az űrutazás nem lesz könnyű.
Az árnyékolhatóság követelménye kisméretű lakótereket enged meg.
Viszont a súlytalanság negatív hatásainak a kiküszöböléséhez nagyobb terek szükségesek, főleg ha megpörgetéssel akarnak mesteréges nehézkedést kelteni.
A súlytalanság káros hatásait mindenképpen gyógyszeres segítséggel kell majd kivédeni, ehhez a tornászgatás nem elég. Az emberi szervezet sugárzástűrő épességét szintén jó lenne valami gyógyszer JELLEGŰ kezeléssel fokozni.
Ezeknek a megoldása ma még hátravan.
Marad az ősi kapitalista megoldás: több pénz azoknak akik vállalják:-) -
halgatyó #77 Van igazság abban, amit írsz, de a (majdani) Mars-kolóniáknak nemcsak a madárdal-hallgatás lesz a céljuk.
Ha itt a Földön hozunk létre kolóniát sóbányában vagy a tenger mélyén, akkor az a kolónia a Föld erőforrásait használja. Innen veszi a nyersanyagokat, az energiát (hová teszi a napelemeket, ha minden terület foglalt fölötte a felszínen), és ha valami meteortalálat vagy más elpusztítja a Föld felszínét, akkor az a kolónia együtt pusztul velünk. -
Epikurosz #76 "Talán felszín alatti barlangokban, ki tudja."
Nagy értelme nem lenne. Akkor már itt is le lehet költözni egy sóbányába, és interneten sugározni az élményeket. Pusztán tartalék mikro-bioszféraként természetesen jól jönne, mint az antarktiszi kutatóállomások, de sokáig ott élni nem lenne egy élvezet.
Valahogy, amikor az ember jól szeretné érezni magát homokos, pálmafás tengerpartra vagy madárdalos erdőre vágyik. A barlangászat és a homok-, kő- vagy hósivatagi túra max. egy hónapig érdekes. Mellesleg a tengerek fenekén is lehetne állandó kutatóállomásokat építeni, azt se nagyon akar senki. -
#75
"Az emberes repülés reklám, politikai kirakat, amivel az űrhajózásra fordított milliárdokat eladják a választóknak."
Azt a keveset, amit űrhajózásra költenek, már-már indokolni sem kell. Kis túlzással elmegy kerekítési hibának a költségvetésben. -
halgatyó #74 Amikor a nagyenergiájú részecskék leárnyékolására gondoltam, akkor egy jó nagy testes üzemanyag-tartály lebegett a szemem előtt, a sugárzás irányába helyezve (az emberi tartózkodásra szolgáló helyiségekhez képest). Néhányszor 10m üzemnyag már árnyákolna valamit, bár abban igazad van, hogy a konkrét helyzetben csak méréssel lehet eldönteni, hogy mennyit. Ezért próbáltam arra terelni a kérdést, hogy a nagyenergiájú részecskék mennyire jönnek csak bizonyos irányokból.
Biztos, hogy vannak erre vonatkozó mérések, amelyek eredményeit én nem tudom, kamov-tól rákérdeztem.
Tisztán gamma sugárzó izotópok valóban nincsenek, de a primer béta kibocsátás után visszamaradt gerjesztett mag élettartama esetenként eléggé hosszú is lehet, ezért GYAKORLATILAG úgy kezelhető az izotóp, mintha tisztán gammát sugározna (pl. Ag-110m felezési ideje 252nap, a Tc-99m néhány óra) -
#73
"Ja a Marson hosszú távú kolóniának épp ez a baja, hogy nincs a bolygónak akkora vasmagja, mint a Földnek, így Van-Allen öv sincs."
A kisebb vasmag még hagyján, az már nagyobb baj, hogy nincs folyékony része, így nem jön létre az a dinamóhatás, ami a Föld esetén.
"... a NASA a végén jött rá, hogy legalább ne pilótákat küldjön, akik fő haszna, hogy fessül mutatnak az amcsi zászló mellett, hanem geológusokat, akik legalább értenek ahhoz, melyik követ hozzák haza."
Ezt szerintem kezdettől tudták, csak eleinte érthető módon a pilótatudás volt a legfontosabb.
"Egy űrhajósnak nagyon minimális beavatkozási lehetősége van. Azt kell használnia, amit kapott, nincs nála gyalupad, hogy helyben rittyentsen valami hi-tech pofás kis megoldást egy problémára. Haszna kimerül a ragasztószalag kreatív használatában."
Amire a legjobb példa épp az Apollo 13... Vagy mégsem? -
#72
Azt kell használnia, amit kapott, nincs nála gyalupad,
Miért? A szondának van? Ha a szonda elromlott senki nem javítja meg. Az úrhajós képes az eszközeti karbantartani.
-
kvp #71 Az emberiseg szamara azert fontos mas bolygok elerese es az azokon letrehozott koloniak meglete, hogy nojon a tulelesi eselyunk arra az esetre ha va Foldon valami nem jol sulne el. Legkozelebb a Mars van, ezt el tudnank erni. Egy foldalatti koloniat mar a mostani technikai szintunkon is letre tudnank hozni, igy megketszerezodne az emberek altal lakott bolygok szama.
Az emberes urrepules ezek fenyeben azert fontos, hogy valahogy eljussanak a telepesek a kivalasztott bolygora. Alapvetoen egy teljesen automatizalt, de embereket szallito urhajo is megfelelne (ilyen volt soyuz, a buran es ilyen lesz a szemelyszallito atv is). Egyebkent elonyos, ha egy marsi kuldetesre mernokoket es tudosokat kuldenek, de a nasa eseten az utobbi idoben odafigyelnek, hogy mindenkinek legyen legalabb egy tudomanyos es egy mernoki diplomaja. (attol, hogy valaki pilota meg lehet mernok vagy orvos is)
A jelenlegi lepcsofokok, amiket el kell erni egy sikeres Mars utazashoz:
-Fold koruli bazis
-Hold felszini bazis
-Mars koruli bazis
-Mars felszini bazis
Ebbol egyelore az elso lepes lesz kesz nemsokara. -
kukacos #70 Ez egyszerű teljesítménymutató kérdése. Minden megoldható, de abból a pénzből, amiből pár nyomorult űrhajóst magas kockázattal életben tartunk, várhatóan tucatnyi, de inkább százas nagyságrendben lehetne küldeni a jól felszerelt robotlaborokat. Ne *egy* szondával hasonlítsd össze az emberes űrrepülést, hanem százzal.
Na meg az "ember haszna" az űrrepülésben illúzió. Egy űrhajósnak nagyon minimális beavatkozási lehetősége van. Azt kell használnia, amit kapott, nincs nála gyalupad, hogy helyben rittyentsen valami hi-tech pofás kis megoldást egy problémára. Haszna kimerül a ragasztószalag kreatív használatában.
Persze a küldetés során hasznosnak tűnik, de csak azért, mert nyilván az egész űrhajót rá tervezték - ha gombot kell nyomogatni, nyilván jól jön valaki, akinek van keze, de első körben lehetne gomb helyett áramkör is.
Az emberes repülés reklám, politikai kirakat, amivel az űrhajózásra fordított milliárdokat eladják a választóknak. A holdutazás is az volt - a NASA a végén jött rá, hogy legalább ne pilótákat küldjön, akik fő haszna, hogy fessül mutatnak az amcsi zászló mellett, hanem geológusokat, akik legalább értenek ahhoz, melyik követ hozzák haza.
Ja a Marson hosszú távú kolóniának épp ez a baja, hogy nincs a bolygónak akkora vasmagja, mint a Földnek, így Van-Allen öv sincs. A felszínen rövid idő alatt durva dózisokat szed össze az ember. Talán felszín alatti barlangokban, ki tudja. A Jupiternek meg pl. a közelébe se mehetünk a sugárzás miatt, még az űrszondákat is majdnem kinyírja. Ha űrutazni akarunk, bizony át kell tervezni az emberi testet, máshogy nem fog menni. -
ljerk #69 Igaz, de nem véletlenül írtam hogy "pszichésen" ki fog hatni az űrhajósokra.
„Houston, van egy problémánk.” Apollo-13 (Tom Hanks féle film)
Namost ugyanez félórás szünetekkel - HORROR, legalábbis szerintem.
Nagyon komoly számítógépes adatbázissal az űrhajójukról és az összes tudományos tudásról amivel rendelkezünk, valamint egy felszerelt műszaki műhellyel az űrhajóban persze részben áthidalható lenne a problémák egy része, azonban MINDENRE nem lehet felkészülni előre. -
Epikurosz #68 Az adatátviteli késés nem olyan nagy gond. Működik "buta" robotoknál, akkor "intelligens" embereknél ez kisebb baj lenne. -
#67
A végén említett dologra már volt példa, mert volt sikertelen RORSAT indítás.
* RORSAT launch failure, April 25, 1973. Launch failed and the reactor fell into the Pacific Ocean north of Japan. Radiation was detected by U.S. air sampling airplanes.
* Cosmos 954. The satellite failed to boost into a nuclear-safe storage orbit as planned. Nuclear materials re-entered the Earth's atmosphere on January 24, 1978 and left a trail of radioactive pollution over an estimated 124,000 km² of Canada's Northwest Territories.
* Cosmos 1402. Failed to boost into storage orbit in late 1982. The reactor core was separated from the remainder of the spacecraft and was the last piece of the satellite to return to Earth, landing in the South Atlantic Ocean on February 7, 1983.
* Cosmos 1900. The primary system failed to eject the reactor core into storage orbit, but the backup managed to push it into an orbit 80km (50 miles) below its intended altitude.
-
ljerk #66 A Marsra való utazásnak a sugárzáson, utazási időn, üzemanyagon és életfenntartási (oxigén, élelem, víz) problémákon kivül van egy olyan gondja is ami egészen biztosan ki fog hatni pszichésen is az űrhajósokra a technikai nehézségen kivül. Ez pedig nem más mint a személyzetnek az anyabolygóval való kapcsolattartása. Már a Hold körüli pályán is a távolság miatt 1 másodperc volt egy üzenet leadása és vétele közti különbség azaz egy üzenetváltás azonnali reagálással is 2-3 másodperc volt.
Egyetlenegy üzenetváltás a Mars és a Föld közt 15-40 perc idő függően a két bolygónak a Nap körüli pályán elfoglalt poziciójától. Egy egyszerű hiba esetén amikor egymás mellett van a két fél, 5-6 kérdés felelet után meglehet a megoldás és 1-2 perc alatt lezajlik a hiba elhárítása, ugyanez a marsi expediciónál 2-4 óra !
Caro: az a baj hogy elképzeltem egy ilyen 1 km-es kábelt az űrben: öööööö :)
Jobb volna ha a reaktor menne elöl :), belegondolva egy teleszkópszerű viszonylag hajlékony (mint az összecsukható esernyőnyél) intelligens rúd lenne a megoldás, mivel két fizikailag független különböző sebességű, irányú tömeg közt kéne tartani a kapcsolatot (100%-osan soha nem lehetnek teljesen ugyanazon a pályán). Esetleg rúd helyett olyan megoldás amivel most kisérleteznek, hogy a földkörüli pályán keringő napkollektorok energiáját lesugározzák a földre.
A nukleáris reaktorok földkörüli pályán való léte pedig logikusan van tiltva, egyrészt gondoljunk az űrszemétre, ki akar egy még sugárzó atomreaktorral találkozni mondjuk 100 év múlva, másrészt senki nem akarja hogy rápottyanjon ha visszatér a földre. Esetleg a félkész reaktort hold körüli pályára lehetne vinni, ott müködőképessé tenni és indítani. -
Archenemy #65 Jó de hát én abból indultam ki, hogy nem lesz se mágnespajzs, se egyéb ilyesmi, csak a hagyományos páncéllemezes/ólmos, szóval "súlyos" megoldás. Sugárvédelem ugye mindenképp kell gondolom, tehát ebben az esetben tök mindegy, hogy az csak az űrbeli természetes sugárzástól véd, vagy még a meghajtásból eredőből is.
Én eredetileg erre írtam, amit írtam:
"majdan Marsra induló űrhajók erősebb pajzzsal való ellátása nem feltétlenül jelent megoldást (...) . A súlytöbblet túl nehézzé tenné az űrhajót, hogy a jelenlegi technikákkal az űrbe juttassák."
Tehát ha jól értelmezem, azért nem jó a "nehézpáncélos" űrhajó, mert mai technikával nem lehet az űrbe juttatni. De kisebb darabokat ugye lehet. Namost ha a páncél rész csak a bolygók közötti űrben lesz használva, akkor még azt is el tudom képzelni, hogy nem baj, ha azt nem a földön, tökéletes körülmények közt rakják össze, hanem az űrben hekkelik rá valahogy a hajóra a páncélt, elvégre nem kell a kilövéssel és a leszállással kapcsolatos terheléseket elviselnie, csak (a kilövéshez képest) szerintem sokkal enyhébb gyorsulásokat/lassulásokat. Persze ez csak egy ötlet, nem hiszem, hogy a NASA-nál ne gondoltak volna rá, lehet, hogy egyszerűen túl sci-fi még, vagy van sokkal egyszerűbb mód is. -
Caro #64 Nukleáris meghajtás esetén természetesen az is. Arra nem lenne pénz, hogy óriási betontömböket juttassunk fel, amivel megvalósítjuk a sugárvédelmet, sokkal egyszerűbb távol helyezni a reaktort az űrhajósoktól. -
Archenemy #63 Őőő én azt hittem, hogy nem az esetleges meghajtásból származó sugárzás az, ami problémás, hanem az űrben natúr módon lévő sugárzás. -
Caro #62 Az űrben az a jó, hogy nem szükséges, hogy a reaktor/meghajtás és a lakórész közel legyenek.
Az is elég, ha a reaktort egy kábbellel vontatja a lakórész, lehet tőle 1 km-re, vagy távolabb is, csak az áramot kell odavinni. Ezzel meg lehet spórolni a teljes sugárvédelmet, egyszerűen négyzetesen gyengül a távolsággal.