ljerk#66
A Marsra való utazásnak a sugárzáson, utazási időn, üzemanyagon és életfenntartási (oxigén, élelem, víz) problémákon kivül van egy olyan gondja is ami egészen biztosan ki fog hatni pszichésen is az űrhajósokra a technikai nehézségen kivül. Ez pedig nem más mint a személyzetnek az anyabolygóval való kapcsolattartása. Már a Hold körüli pályán is a távolság miatt 1 másodperc volt egy üzenet leadása és vétele közti különbség azaz egy üzenetváltás azonnali reagálással is 2-3 másodperc volt.
Egyetlenegy üzenetváltás a Mars és a Föld közt 15-40 perc idő függően a két bolygónak a Nap körüli pályán elfoglalt poziciójától. Egy egyszerű hiba esetén amikor egymás mellett van a két fél, 5-6 kérdés felelet után meglehet a megoldás és 1-2 perc alatt lezajlik a hiba elhárítása, ugyanez a marsi expediciónál 2-4 óra !
Caro: az a baj hogy elképzeltem egy ilyen 1 km-es kábelt az űrben: öööööö :)
Jobb volna ha a reaktor menne elöl :), belegondolva egy teleszkópszerű viszonylag hajlékony (mint az összecsukható esernyőnyél) intelligens rúd lenne a megoldás, mivel két fizikailag független különböző sebességű, irányú tömeg közt kéne tartani a kapcsolatot (100%-osan soha nem lehetnek teljesen ugyanazon a pályán). Esetleg rúd helyett olyan megoldás amivel most kisérleteznek, hogy a földkörüli pályán keringő napkollektorok energiáját lesugározzák a földre.
A nukleáris reaktorok földkörüli pályán való léte pedig logikusan van tiltva, egyrészt gondoljunk az űrszemétre, ki akar egy még sugárzó atomreaktorral találkozni mondjuk 100 év múlva, másrészt senki nem akarja hogy rápottyanjon ha visszatér a földre. Esetleg a félkész reaktort hold körüli pályára lehetne vinni, ott müködőképessé tenni és indítani.