Éntudat egy robotban!
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
az ember magat nem tudja osszerakni, de meg szetszedni sem. sot, mukodes kozben sem tudja megfigyelni, se belulrol se kivulrol. de meg finomodhatnak az eszközeink, szerintem nem artana ezt megvarni :)
hormonok a szelekció eredménye, nem az öntudattal rendelkezõ robotok elsõ generációjától lehet okunk tartani – vírusban sincsenek hormonok, sõt még öntudata sincs – a ’’tisztán szellemi’’ lénynek is lehet célja, bár tudatosul benne, hogy a szellemi haláltól nem kell (lehet meg is sajnál/nak minket) tartania, de célja lehet a valóság teljesebb megélés, legyen az akár emberi vagy bármi amit kitalál magának, nem feltétlenül kell elpusztítania az emberiséget, sõt biztosan nem kell, hiszen a mûszaki eszközökkel való kompatibilitása miatt és mivel az idõ nála nem tényezõ, segíthet nekünk kielégíteni a vágyainkat – az igényeinket kielégítõ eszközök létrehozása – aztán utána vagy eközben (mivel a tudatát megoszthatja, leválaszthatja stb) a saját céljainak kielégítése (vegyük most azt amit az elõbb írtam de lehet bármi) bár a forrásai csak fokozatosan tágulnának, - de neki az idõ nem akadály. Sõt tovább megyek (bár a 4. sor elején már megtettem), a robotok összekapcsolhatók, nem kell hogy mindnek önálló tudata legyen, elég egy is, ami az összes innentõl (akár) már csak eszköz/ben jelen van/irányítja.
Nem látom a végét, õ viszont láthatja.. vagy õk láthatják. Õ és õk ellenõrízhetetlenek lennének számunkra, az eszközeik a lehetõségeik, az hogy pillanatról pillanatra kapcsolatban lennének egymással amire az ember nem képes… bele gondolni sem lehet
Féltékenységre (ránk) talán nem lenne oka, hisz ismétlem az idõ nem korlát – viszont, mi van ha egymással kerülnek összetüzésbe, a leválasztott összakapcsolt, ujra kapcsolódni nem akaró stb ének, robot is lehet hiú, nem akar elveszni a közösben. Stb.
vagy csak álmos vagyok..
Ez az emberiség, mi ilyenek vagyunk.
Az egyetemes önigazolás. Nincs mit tenni, ez van.
Pff...
Milyen kényelmes.
Ha mindenki így gondolkodott volna, még mindig egy barlangban ülnénk a tûz körül (és emiatt pont nem másztunk volna ki onnan).
Szélsõséges példa: Neheztelnél rám, ha bekopognék hozzád egy shotgunnal és a családodat lemészárolva csak annyit mondanék: "Nincs mit tenni, ilyen az ember, ez van"?
\"The problem of leadership is inevitably: Who will play God?\"
Hát mégis erõsebb a sértett önérzet a hûvös megfontoltság ellenében?! <#kacsint>#kacsint> <#rolleyes>#rolleyes>
Kissé felbosszantott, hogy egy igen könnyen értelmezhetõ mondatot végzetes butasággal kezeltetek (ironikus módon ugyanezt érezted az ember, mint faj vagy egyed kérdésében is, csakhogy ott nem azzal volt gondunk). Ennyi.
A többi -mármint részedrõl- csak ignorancia próba miatt volt szükséges -egy részrõl-, elnézést. Végülis bejött, nem? <#hehe>#hehe>
Ne vedd túl komolyan, csak komiszkodok egy kicsit.
-más részrõl-
Komolyra fordítva ugyanakkor kérlek vedd észre az emberi arroganciát amögött, amit mondtál. A fasizmus érzését súroló arroganciát. Ez sokaknak bökheti a csõrét, nekem bizonyosan. Ne legyünk már ennyire magabiztosak abban a teremtés koronái titulusban...
Meglehetõs részletességgel belemehetnék egyébként az ember, mint faj és mint egyed kérdésbe is, de nem teszem, Epikurosz kolléga nagyon helyesen rávilágított az érvelésed gyenge pontjára (más kérdés, hogy elfogadod-e, vagy sem). Ugye a globális egyetértés (ami ratifikálhatná azt, hogy nem csak mint individum, hanem mint faj nyilatkozhass a kérdésben), mint olyan sohasem létezett az emberi történelem során, innentõl pedig értelmét veszti a "mint faj" terminus a válaszodban. Nyilatkozz a saját nevedben, és ne légy biztos benne, hogy mindenki egyetértene vele. Erre (is) értettem az arroganciát.
A rettegés, mint kordában tartó erõ kérdésérõl csak annyit -mivel fájdalom, de úgy tûnik nem jött le, mit akartam vele mondani-, hogy fogalmam sincs, miért is jó olyan dolgoktól rettegni és ezzel bekorlátozni magad illetve egyszersmint ezen keresztül hatalmat biztosítani magad felett az aktuális kormányzó erõknek.
Miért kéne elõre rettegni a "konzervdobozok" lázadásától még a megszületésük elõtt? Ha az emberbõl extrapolálod a dolgot, talán van is okod a félelemre, de itt egy egészen más természetû jelenség van/lesz kialakulóban. Ne az ember kicsinyességét vedd alapul egy esetleges intellektus kialakulásakor. Látod, ez is az emberi arrogania egy kis megnyilvánulása - el se tudsz képzelni más értelmi struktúrát, mint az emberét. Ez pedig durván szûklátókörû hozzáállás. Egy tisztán szellemi lény alapból nevetségesnek találná a problémák erõszakkal való rendezését, az alá-fölérendelt viszonyok kialakításának kényszerét, a hatalomvágyat. Ami ebben esetleg megakadályozhatná, az a hús által evolucionálisan ránkragadt szükségrendszer lehetne (szex, egyéb érzéki örömök, partikluáris érzelmek, szerelem, stb.), az "ösztönlény" (én majomrésznek hívom, de ez mellékes). Ez azonban egy esetleges majdani intelligens robotnál nem játszhatna szerepet, lévén szervetlen életforma.
Könyörgöm ne ragadjunk le az érzelgõsségnél, meg a robotok emberi érzéseinél. Ez pusztán romantikus ábrándozás. Durván leegyszerûsítve: Ha nincs pöcsöd, nem akarod majd megkefélni a szomszédasszonyt.
Ha a hierarchia mámora hiányzik belõled, nem vágysz majd királyabb verdát vezetni, mint a többiek és nem akarod majd szolgasorba dönteni a környezõ népeket. Vagy akár az embert.
Mondd meg nekem õszintén, hogy mit kezdhetne egy fémházba ültetett intellektus, szellemi lény az (emberi) ösztönlény hormonok által elõidézett hangulataival (nincsenek is hormonjai!!). Gondolod értékelne egy Mustangot egy Suzuki ellenében? Leigázott milliók sorsáról való abszolút döntés hatalomérzését?
Hát nem igazán.
És innentõl kezdve gyermeteg dolog azon rágódni, hogy szabad kezet biztosítsunk-e a "bádogdobozoknak". Ha sikerül egyáltalán teljes értékû új tudatot alkotnunk, inkább büszke lehetnél rá egyérszt mint egyre a kevés dolog közül, amit az ember nem pusztítás céljából hívott életre (bár kétségkívül majd ezirányba is elmegy a dolog az ember szánalmassága miatt), másrészt mint egy esetleges evolucionális továbblépésre az emberbõl. Nyakatekertnek hangozhat, hogy egy szervetlen életforma vigye tovább a szerves élet fonalát, de az ember létezése és viszonya az õt megalkotó és fenntartó rendszerrel éppoly nyakatekert és természetellenes, vagyis miért ne? Ez is egy alternatíva. A robotok biztosan nem fogják mahagóni asztalokért kivágni az erdõket, hogy nagyobb pompával és a hatalom érzésével kápráztassák el robottársaikat, mivel ilyen abszurd gondolat fel sem merülhetne egy intellektus uralta világban, és pont ezért a robottársak sem lennének fogékonyak az efféle érzelmi csavarokra.
Andrew Martin és David nem a valóság.
Kevesebb filmet kéne nézni. Tudom, már mondták alább. De sajnos így van. ;)
\"The problem of leadership is inevitably: Who will play God?\"
Csak azért nem pusztítjuk ki õket mert fejletlenebbek ÉS nem jelentenek ránk nézve veszélyt, nem versenyképesek velünk szal a kutyusok biztonságban vannak :)
Nehéz erre példát mondani mivel az embernek nincs valós vetélytársa a bolygón de van egy népszerû elmélet a neandervölgyiek eltûnésérõl ami szerint a cro-magnoniak (vagyis a ma élõ ember õsei) írtották ki õket.
Nem, nem hangzik másképp, teljesen ugyanúgy hangzik és pont errõl beszélek.
Ez az emberiség, mi ilyenek vagyunk.
Régen a feketékkel most a robotokkal. Lehet hogy etikátlan de akkor is errõl szól az emberiség történelme, így másztunk ki a barlangokból és most is ez van ha nem is olyan nyíltan mint régen. Egyszer majd talán lesz változás de most "A világ így mûködik, helyesebben szólva az ember világa így mûködik és egyelõre ez az egyetlen létezõ világ." (ezt lehet hogy ki kellett volna már korábban is emelnem)
A rabszolgatartásra lehet mondani hogy gonosz és igazságtalan (mai szemmel nyilvánvalóan az), nem tudom ma milyen világban élnénk ha az ókori rabszolgatartó társadalmak "nem történnek meg" és az ingyen munkaerõ nem teszi lehetõvé rengeteg embernek hogy csak gondolkozzon miközben a rabszolgák dolgoznak helyette, a görög, római, perzsa stb kultúrákra épült a mai világ és ezek rabszolgatartás nélkül nem tudom meddig jutottak volna el <#fejvakaras>#fejvakaras>
A robotok végre a tökéletes megoldást jelent(het)ik erre a problémára ha ez ember nem követi el azt a hibát hogy maga mellé emeli õket vagy ennek akár csak a lehetõségét megadja nekik, ez ember-rabszolgák mindig is magukban hordozták a lehetõséget hogy felemelkedjenek/meghaladják a gazdáik szintjét (érthetõ, hiszen a rabszolgák is ugyan olyan emberek voltak mint a rabszolgatartók) a robot viszont csak addig emelkedhet amíg azt a létrehozója engedi.
Az tény, hogy az emberiség fejlõdése nem fog megállni a Föld nevû bolygónál. Andrással ellentétben viszont én nem hiszem, hogy a szomszédos naprendszerekbe ne juthatnánk el, több generációs utazások révén. Azonban ipari munkát kifejteni az ûrben nem tudunk, és ez így is marad még sokáig. Erre a célra robotok fognak kelleni. Jogos a félelem, hogy a robotok nem-e fordulnak majd ellenünk, és önállósodva, magas intelligenciaszintet elérve nem-e válunk feleslegessé? Én nem hiszek ebben, mert mi sem pusztítjuk ki a nálunk fejletlenebb élõlényeket, a kutyákkal például remek szimbiózisban élünk. Emellett az ember magát is tudja fejleszteni, értelmileg is. A másik, hogy a mesterséges intelligenciának azért sok korlátja is van, a természet több milliárd év alatt létrehozott alkotását nehéz überolni. Ma is lényegében sok mûszaki innováció (aerodinamika, anyagok stb.) a természetben létezõ megoldásokat próbálja másolni. A robotoktól annyira kell félni, mint a gépjármûvektõl, a szövõgépektõl, vagy a számítógéptõl. Szerintem jól meg fogunk férni egymás mellett.
Apropó, szerettem volna lekicsinyíteni Dávidot, de nem sikerült, így Góliát lett belõle.
Kara kánként folytatom tanításom.
A szeretete igazi, mégha õ nem is az.

Kara kánként folytatom tanításom.
Vagy pedig genetikai örökség. Õseink számtalan genráción át kísérletezgettek különféle viselkedésformákkal, és a tapasztalataikat génjeinken keresztül megörököltük (tapasztalat alatt persze a természetes szelekciót kell érteni, nem az egyéni tapasztalatot).
Mondjuk a kettõ nem zárja ki egymást, hiszen az evolúció rátalálhat az "õstény"-re is. Mindenesetre nem látom hogy ehhez hol kell többeknek lennünk gépeknél. Amit a továbbiakban írsz, arra is tökéletes magyarázat a genetika.
""Ami belûlrõl jön, azon nem változtat az, hogy mit gondolunk magunkról"persze hogy nem, kérdés az ember melyiket fogadja el, pontosabban, hazudik magának vagy nem. Egyébként ma az emberek többsége tökélyre fejlesztette magában, hogy ami belülröl jön, soha ne is jusson el a tudat szintjére. Erre pedig neurotikus társadalmunk a bizonyiték."
Itten két külön dologról van szó.
1. Nem mondtam, hogy nem fogadjuk el azt, ami "belülrõl jön". Azt mondtam, hogy nem Istent vagy más természetfeletti hatalmat tekintjük a forrásának, hanem mondjuk évmilliók tapasztalatait, és a játékelmélet eredményeit.
2. Neurotikus társadalmunk jelentõs részben vallásos, és akik nem azok többsége is hisz a lélekben, illetve abban, hogy az emberben van valami "plusz" a mi a gépekben sohasem lesz meg.
(Ez nem film, hanem Asimo, a Hondától)
Ezt te is megveheted 55.000 forintért:
Roomba, a porszívó robot

Kara kánként folytatom tanításom.
A filmekkel ellentétben a valóságban az öntudatra ébredéshez nem elég egy programhiba. Igaz, ma még nem is tudjuk pontosan, hogy mi kell hozzá, az azért biztos, hogy amíg komplexitásban nem érik utól az embert, addíg nem kell nagyon félni ettõl. Másrészt az öntudat nem egyenlõ az önzéssel (az emberek közt se mindenki önzõ). A mai tudásunk szerint az önzés az evolúció terméke, nem szükségszerû velejárója az intelligenciának és az öntudatnak.
Az álalam emlitett források csak példák, amiket én hitelesnek tartok a lélekröl való ismeret témájában, távol álljon tölem hogy ezt bárkire is ráerõszakoljam.
"Ami belûlrõl jön, azon nem változtat az, hogy mit gondolunk magunkról" persze hogy nem, kérdés az ember melyiket fogadja el, pontosabban, hazudik magának vagy nem. Egyébként ma az emberek többsége tökélyre fejlesztette magában, hogy ami belülröl jön, soha ne is jusson el a tudat szintjére. Erre pedig neurotikus társadalmunk a bizonyiték.
Ilyen alapon az ember tekinthetõ az egysejtûek közvetlen leszármazottjának.
"az ember hozta létre, az ember fölé nem emelkedhet, és vele egyenrangú sem lehet"
Ha nem engedjük, akkor valószínûleg nem. De nem azért mert alacsonyabb rendû, hanem mert mi készítjük, és ezért hatalmunk van felette. De elég egy valaki, aki szabadságot, és önálló életcélt ad egy robotnak, máris megdõlt az állításod.
"Ebbõl kiindúlva, akárhogy is nézzük, a robot soha nem lesz elõlény, soha nem lesz önálló, a robot logikailag mindent a programja alapján csinál, vagy nem csinál."
Ha abból indulunk ki, hogy a robot nem leeht önálló, akkor persze nem is lesz az. De feltéve hogy mi nem akadályozzuk meg, mi gátolná meg õket a teljes önállóságban? Már ma is léteznek olyan programok, amelyek tanulnak, és önállóan döntéseket hoznak. Az emberhez képest persze még igen primitívek, de ez idõvel elmúlik.
"nem kell ide érzelgõsség a robotnak, nem kellenek jogok nekik nem kell nekik szabadság!"
Nem hiszem, hogy erkölcsi alapunk van ezt megítélni. Nyílván azt akarjuk, hogy helyettünk dolgozzanak, és ezért nem fogunk nekik jogokat és szabadságot adni. De ezeket saját önzõ érdekünkbõl tagadjuk meg tõlük, nem pedig azért, nekik nem járna.
"csak azt tudom mondani hogy tökéletes rabszolga, és semmi több!"
Milyen alapon jelentessz ki ilyet?
Will Smith-szel a fõszerepben
Kara kánként folytatom tanításom.
Ilyen egyszerû. Teljesen szubjektív? Igen de kit érdekel. A világ így mûködik, helyesebben szólva az ember világa így mûködik és egyelõre ez az egyetlen létezõ világ."
200 éve ezt így mondták:
Ha a FEHÉR EMBER úgy dönt hogy valami az Õ szemében nem számít EMBERNEK, akkor az az Õ szemében nem számít embernek. Az objektivitás egy ilyen kérdésben teljesen másodlagos, két játékos van: a fehér ember aki eldöntötte hogy a feketék nem emberek, és a feketék, akinek a véleménye (ha egyáltalán van) tök mindegy mivel az egyes játékost nem érdekli más meg nincs aki figyelne rá.
Ilyen egyszerû. Teljesen szubjektív? Igen de kit érdekel. A világ így mûködik, helyesebben szólva a fehér ember világa így mûködik és egyelõre ez az egyetlen létezõ világ.
Ugye, hogy egész másképp hangzik? Pedig csak pár szót cseréltem ki.
Jajj, ezt inkább hanyagoljuk.
"Mert ha biomechanizmusokként definiáljuk magunkat, mindenféle morált ugy kell magunkra erõszakolnunk és a jó nem belülrõl jön."
Ez tévedés. Ami belûlrõl jön, azon nem változtat az, hogy mit gondolunk magunkról. Csupán az változik, hogy mit tekintünk a forrásának. Ennek ékes bizonyítéka, hogy mind az ateisták, mind az MI-kutatók ugyanúgy élnek, mint más emberek.
Problémázol az #54-ben a személyeskedés ellen de azért én vagyok a "Kicsim..." meg a "Szegény pára." miközben én végig azon a vonalon maradtam hogy egy fórumon nem a másik emberbe kell belekötni hanem max a véleményébe szal:
Mit akarok én rádkenni? <#fejvakaras>#fejvakaras>
Milyen vádbeszédet írtam magam ellen? <#fejvakaras>#fejvakaras>
Mivel blamáltam én magam? <#fejvakaras>#fejvakaras>
Milyen végeredmény van? <#fejvakaras>#fejvakaras>
És én meg vagyok rajta lepõdve? <#fejvakaras>#fejvakaras>
Mi mögött nincs tartalom? <#fejvakaras>#fejvakaras>
Miért nem fogsz erre értelmes választ írni? <#fejvakaras>#fejvakaras>
Meglehetõsen tipikus.
Semmi gond, idõvel lekûzdöd majd.
A fejemre olvasottakhoz még annyit, hogy te magad írtad a saját vádbeszéded -ergo te blamáltad saját magad-, nem tudom, miért vagy meglepve a végeredményen, ugyanakkor nemkissé sérelmezem, hogy megpróbálod az egészet rám kenni. Kösz, inkább nem. :)
Könnyû hozni az emelkedett patriótát, de megvannak a maga hátulütõi, ha nincs mögöttes tartalom.
Sebaj. :)
\"The problem of leadership is inevitably: Who will play God?\"
Nem tudom ki vagy és a továbbiakban nem is érdekel, a személyeskedõ stílusod kimondottan tenyérbemászó és amit eddig írtál ide abból nem érzem hogy be kéne vállalnom ezt a kényelmetlenséget mert nem igazán látok rá esélyt hogy akár hosszabb távon mondasz majd valamit ami a hasznomra lehetne.
Részemrõl ignore htxbye
Ezt abszolút szakarazmusnak vettem, egészen idáig:
"A világ így mûködik, helyesebben szólva az ember világa így mûködik és egyelõre ez az egyetlen létezõ világ.
És ez tény."
Oké, így már rendben.
Szegény pára.
\"The problem of leadership is inevitably: Who will play God?\"
magasabb rendu kepessegekhez magasabb rendu celok tartoznak. ha meg erzelmekkel rendelkezik a robot elkepzelheto hogy teveszmei lesznek, de nem kell orultnek lenni ahhoz hogy ne lasson bennunk hasznat, ill. max annyit mint a matrixban.
Errõl beszéltem, és még a robotoktól félnek sokan ebben az antikrisztus világban...
nemtom vagjatok e itt mi is az az ontudat, lehet itt sokan meg nem is ebredtek ontudatra? vagy japanban, vagy valami gaz van itt az tuti :))
az embert is csak a felelem tartja vissza, es a köd ami a fejeben van, ha tisztan latna az eselyeit stb, es élve meguszna.. meg szerencse hogy ennyire korlatoltak vagyunk..
Jó, akkor én, mivel ember vagyok, most úgy döntök, hogy te nem számítasz élõlénynek. Exkommunikállak. Mindenki elbánhat veled!
(Megfelel?)
Kara kánként folytatom tanításom.
az ember hozta létre, az ember fölé nem emelkedhet, és vele egyenrangú sem lehet, az ember saját szórakoztatására hozta létre, és munka eszköznek is használja. a robotra is hasonló dolgok vonatkoznak.
Ebbõl kiindúlva, akárhogy is nézzük, a robot soha nem lesz elõlény, soha nem lesz önálló, a robot logikailag mindent a programja alapján csinál, vagy nem csinál.
Az emberi agy felsõbbrendû ennél, és ennek így is kell maradni, nem kell ide érzelgõsség a robotnak, nem kellenek jogok nekik nem kell nekik szabadság!
csak azt tudom mondani hogy tökéletes rabszolga, és semmi több!
Szent tûz lobog bennem, Olthatatlan lángal, Ûz az árral szemben, Harcba a Világgal!
Semmi probléma <#wink>#wink>
Akkor mégegyszer.
Tényeket akarsz?
Tessék: Ha az EMBER úgy dönt hogy valami az Õ szemében nem számít élõlénynek akkor az az Õ szemében nem számít élõlénynek. Az objektivitás egy ilyen kérdésben teljesen másodlagos, két játékos van: az ember aki eldöntötte hogy a robot nem él, és a robot akinek a véleménye (ha egyáltalán van) tök mindegy mivel az egyes játékost nem érdekli más meg nincs aki figyelne rá.
Ilyen egyszerû. Teljesen szubjektív? Igen de kit érdekel. A világ így mûködik, helyesebben szólva az ember világa így mûködik és egyelõre ez az egyetlen létezõ világ.
És ez tény.
Ez egy kicsit elhibázott volt, sajnálom. :)
\"The problem of leadership is inevitably: Who will play God?\"
Ebben az esetben is áll: A tények attól függetlenül tények, hogy te mit is tartasz felõlük.
Ismét megkérdezem: Viroidokról, Prionokról, Vírusokról hallottál-e már? Merthogy ott élettelen hoz létre élettelent, mégis élõlényrõl(?) beszélünk. Ostoba emberi játszadozás a szavakkal. Kategorizálgatás. Préseljük bele......mondjuk abba a sablonba ott ni. Wáo!
És ettõl jobb lesz? Jobban megérthetõ? Változik valami?
\"The problem of leadership is inevitably: Who will play God?\"
Kulcsszavak (hátha segít): Irónia és tudatlanságból fakadó butaság, rettegés az ismeretlentõl.
\"The problem of leadership is inevitably: Who will play God?\"
Én is el tudok képzeli egy olyan rendszert ahol jól és helyesen használják az emberek a környezetüket de a realitás teljesen más, a puszta tény hogy vannak egyáltalán törvényeink sztem nyilvánvalóvá teszi hogy nem egy utópiában élünk.
Srebrenica? Hajléktalanok? Móri mészárlás?
Legfeljebb: egyes embereknek van lelke.
A robotokat meg le lehetne gyártani úgy, hogy mindegyiknek alapból legyen.
Kara kánként folytatom tanításom.
Kara kánként folytatom tanításom.
Mibõl gondolod, hogy az embernek van lelke?
Mibõl gondolod, hogy egy gépnek nem lehet?
Egyáltalán mi az a lélek?
a robottot elészítik, gép"
És mi van, ha a robot is születni fog? Nanoetchnológiával megoldható. Sõt, nem csak megoldható, de valószínûleg hatékonyabb is.
Nem arról van szó, hogy teljes önállóságot kapjanak. Természetesen azért hozzuk létre õket, hogy helyettünk dolgozzanak. De ettõl még mi nem leszünk felsõbbrendûek.
http://www.lohere.net - a MagyarChan
Az intenzíven fekszem. Kérem, a sípszó elõtt hagyjon üzenetet. Napról napra az újdonság varázsával ajándékoz meg az amnézia!