#130
"mit kezdhetne egy fémházba ültetett intellektus, szellemi lény az (emberi) ösztönlény hormonok által előidézett hangulataival (nincsenek is hormonjai!!). Gondolod értékelne egy Mustangot egy Suzuki ellenében? Leigázott milliók sorsáról való abszolút döntés hatalomérzését?"
hormonok a szelekció eredménye, nem az öntudattal rendelkező robotok első generációjától lehet okunk tartani – vírusban sincsenek hormonok, sőt még öntudata sincs – a ’’tisztán szellemi’’ lénynek is lehet célja, bár tudatosul benne, hogy a szellemi haláltól nem kell (lehet meg is sajnál/nak minket) tartania, de célja lehet a valóság teljesebb megélés, legyen az akár emberi vagy bármi amit kitalál magának, nem feltétlenül kell elpusztítania az emberiséget, sőt biztosan nem kell, hiszen a műszaki eszközökkel való kompatibilitása miatt és mivel az idő nála nem tényező, segíthet nekünk kielégíteni a vágyainkat – az igényeinket kielégítő eszközök létrehozása – aztán utána vagy eközben (mivel a tudatát megoszthatja, leválaszthatja stb) a saját céljainak kielégítése (vegyük most azt amit az előbb írtam de lehet bármi) bár a forrásai csak fokozatosan tágulnának, - de neki az idő nem akadály. Sőt tovább megyek (bár a 4. sor elején már megtettem), a robotok összekapcsolhatók, nem kell hogy mindnek önálló tudata legyen, elég egy is, ami az összes innentől (akár) már csak eszköz/ben jelen van/irányítja.
Nem látom a végét, ő viszont láthatja.. vagy ők láthatják. Ő és ők ellenőrízhetetlenek lennének számunkra, az eszközeik a lehetőségeik, az hogy pillanatról pillanatra kapcsolatban lennének egymással amire az ember nem képes… bele gondolni sem lehet
Féltékenységre (ránk) talán nem lenne oka, hisz ismétlem az idő nem korlát – viszont, mi van ha egymással kerülnek összetüzésbe, a leválasztott összakapcsolt, ujra kapcsolódni nem akaró stb ének, robot is lehet hiú, nem akar elveszni a közösben. Stb.
#130