#128
Elcseszted.
Hát mégis erősebb a sértett önérzet a hűvös megfontoltság ellenében?!
Kissé felbosszantott, hogy egy igen könnyen értelmezhető mondatot végzetes butasággal kezeltetek (ironikus módon ugyanezt érezted az ember, mint faj vagy egyed kérdésében is, csakhogy ott nem azzal volt gondunk). Ennyi.
A többi -mármint részedről- csak ignorancia próba miatt volt szükséges -egy részről-, elnézést. Végülis bejött, nem?
Ne vedd túl komolyan, csak komiszkodok egy kicsit.
-más részről-
Komolyra fordítva ugyanakkor kérlek vedd észre az emberi arroganciát amögött, amit mondtál. A fasizmus érzését súroló arroganciát. Ez sokaknak bökheti a csőrét, nekem bizonyosan. Ne legyünk már ennyire magabiztosak abban a teremtés koronái titulusban...
Meglehetős részletességgel belemehetnék egyébként az ember, mint faj és mint egyed kérdésbe is, de nem teszem, Epikurosz kolléga nagyon helyesen rávilágított az érvelésed gyenge pontjára (más kérdés, hogy elfogadod-e, vagy sem). Ugye a globális egyetértés (ami ratifikálhatná azt, hogy nem csak mint individum, hanem mint faj nyilatkozhass a kérdésben), mint olyan sohasem létezett az emberi történelem során, innentől pedig értelmét veszti a "mint faj" terminus a válaszodban. Nyilatkozz a saját nevedben, és ne légy biztos benne, hogy mindenki egyetértene vele. Erre (is) értettem az arroganciát.
A rettegés, mint kordában tartó erő kérdéséről csak annyit -mivel fájdalom, de úgy tűnik nem jött le, mit akartam vele mondani-, hogy fogalmam sincs, miért is jó olyan dolgoktól rettegni és ezzel bekorlátozni magad illetve egyszersmint ezen keresztül hatalmat biztosítani magad felett az aktuális kormányzó erőknek.
Miért kéne előre rettegni a "konzervdobozok" lázadásától még a megszületésük előtt? Ha az emberből extrapolálod a dolgot, talán van is okod a félelemre, de itt egy egészen más természetű jelenség van/lesz kialakulóban. Ne az ember kicsinyességét vedd alapul egy esetleges intellektus kialakulásakor. Látod, ez is az emberi arrogania egy kis megnyilvánulása - el se tudsz képzelni más értelmi struktúrát, mint az emberét. Ez pedig durván szűklátókörű hozzáállás. Egy tisztán szellemi lény alapból nevetségesnek találná a problémák erőszakkal való rendezését, az alá-fölérendelt viszonyok kialakításának kényszerét, a hatalomvágyat. Ami ebben esetleg megakadályozhatná, az a hús által evolucionálisan ránkragadt szükségrendszer lehetne (szex, egyéb érzéki örömök, partikluáris érzelmek, szerelem, stb.), az "ösztönlény" (én majomrésznek hívom, de ez mellékes). Ez azonban egy esetleges majdani intelligens robotnál nem játszhatna szerepet, lévén szervetlen életforma.
Könyörgöm ne ragadjunk le az érzelgősségnél, meg a robotok emberi érzéseinél. Ez pusztán romantikus ábrándozás. Durván leegyszerűsítve: Ha nincs pöcsöd, nem akarod majd megkefélni a szomszédasszonyt.
Ha a hierarchia mámora hiányzik belőled, nem vágysz majd királyabb verdát vezetni, mint a többiek és nem akarod majd szolgasorba dönteni a környező népeket. Vagy akár az embert.
Mondd meg nekem őszintén, hogy mit kezdhetne egy fémházba ültetett intellektus, szellemi lény az (emberi) ösztönlény hormonok által előidézett hangulataival (nincsenek is hormonjai!!). Gondolod értékelne egy Mustangot egy Suzuki ellenében? Leigázott milliók sorsáról való abszolút döntés hatalomérzését? Hát nem igazán.
És innentől kezdve gyermeteg dolog azon rágódni, hogy szabad kezet biztosítsunk-e a "bádogdobozoknak". Ha sikerül egyáltalán teljes értékű új tudatot alkotnunk, inkább büszke lehetnél rá egyérszt mint egyre a kevés dolog közül, amit az ember nem pusztítás céljából hívott életre (bár kétségkívül majd ezirányba is elmegy a dolog az ember szánalmassága miatt), másrészt mint egy esetleges evolucionális továbblépésre az emberből. Nyakatekertnek hangozhat, hogy egy szervetlen életforma vigye tovább a szerves élet fonalát, de az ember létezése és viszonya az őt megalkotó és fenntartó rendszerrel éppoly nyakatekert és természetellenes, vagyis miért ne? Ez is egy alternatíva. A robotok biztosan nem fogják mahagóni asztalokért kivágni az erdőket, hogy nagyobb pompával és a hatalom érzésével kápráztassák el robottársaikat, mivel ilyen abszurd gondolat fel sem merülhetne egy intellektus uralta világban, és pont ezért a robottársak sem lennének fogékonyak az efféle érzelmi csavarokra.
Andrew Martin és David nem a valóság.
Kevesebb filmet kéne nézni. Tudom, már mondták alább. De sajnos így van. ;)
#128
