Éntudat egy robotban!

az életet nem lehet lemásolni

Igen naiv vagyok, de szerintem. Ha már ennyire elkanyarodtunk a témától.
Deznek igaza van a 178-asban.
Egyébként mond meg légyszi: a hozzászólás melyik részére gondolsz?<#conf><#conf><#conf>

<#papakacsint>Kb. 20 éve még én is hittem ebben. Istenem, milyen szép is fiatalnak lenni...<#wave>

Jaj de jó, hogy kimaradtam ebbõl az egész baromságból. A cikk címe egyszerûen nem más, mint alpári bulváros ferdítés. Lásd:
"Ez az elsõ eset, hogy egy robotban sikerült egy, az éntudatothoz kapcsolódó tevékenységet kialakítani."
No more comment.

Az ember célja a tökéletesség, végsõsoron. Szerintem, túl optimista vagyok, talán.
De most nem errõl van szó, nem tom már ki mondta elõször: "egyetlen ember is megmentheti a világot". Ez úgy mûködik szerintem, mint a kristályosítás, van egy kristály, körülötte meg a többi anyag, ahogy hozzáér, elkezdi kialakítani a kristályrácsot. Embereknél is így van, csak sok a külsõ tényezõ, ami bezavar ebbe. Ergo ez csak akkor mûködik, ha van elég nagy számú ilyen gócpont. Szerintem.

"Ha mindenki így gondolkodna, soha nem lenne semmi változás."

Dehogynem. Kicsiben gondolkozol, ami mûködik 100 emberrel az nem feltétlen mûködik 6 milliárddal. Az emberek nem változni akarnak, hanem rákényszerülnek a változásra.

Történelmi példák bizonyítják hogy a rabszolgatartás, emberáldozás, rasszizmus vagy a nõk/gyerekek haszonállatként kezelése nem akadály egy mûködõ rendszer fenntartásában sõt bizonyos körülmények között még a rendszer stabilitását is erõsíthetik.
Persze ami akkoriban helyes volt annak a nagy része ma már nem az de ettõl még párszáz év múlva lehet hogy megint helyesnek fognak számítani.

Játékelméletrõl sajnos nem tudok sokat 😞 de egy optimálisan mûködõ társadalom mint végsõ cél nem zárja ki a lehetõségét egyébb közbensõ nem optimális de hatékony társadalmi formáknak.

"Az hogy te személy szerint más értékek szerint akarsz élni mint a többség az csak a te életedet változtatja meg de a világot nem."

Ha mindenki így gondolkodna, soha nem lenne semmi változás.

"Mibõl gondolod hogy a te verziód a helyes?"

A történelem alapján.

"Az hogy mi helyes és mi nem erõssen korszak és kultúra függõ."

Nem egészen. Az alapok mindenhol hasonlóak, csak a körítés változik. De érdemes utánnanézni a játékelmélet nevû tudományágnak, mert az épp azzal foglalkozik, hogy tisztán matematikai eszközökkel vezesse le a társadalom optimális mûködéséhez szükséges szabályokat.

"Közben persze minden generáció egy picit változik és lépésenként közelít az eszményi értékekhez..."

Amíg ilyen esetek vannak, addig alaptalanok az álmodozásaid.

Mibõl gondolod hogy a te verziód a helyes?
Az hogy mi helyes és mi nem erõssen korszak és kultúra függõ.

"Az a baj, hogy mindenki arra vár, hogy a többiek kezdjék el"

Nem, páran lehet hogy erre várnak de a többséget eleve nem érdekli az egész, nem várnak semmire hanem csak simán élik az életüket az éppen aktuális játékszabályok szerint.
Közben persze minden generáció egy picit változik és lépésenként közelít az eszményi értékekhez de ez nem az ember szándékossága (vagyis nem tudatos szándékossága) hanem az ember által létrehozott új világhoz (társadalom) való adaptálódás, ez írtja ki lassan de fokozatosan a dzsungel értékeit (az enyém mert erõsebb vagyok, aki nem a törzsünk tagja az ellenség stb) az emberekbõl és cseréli le azokat új értékekre (tolerancia, közös munka a közös célért, együttélés stb)
Pár tízezer éve az ember elõdei a fauna részeként természeti lények voltak, mára inkább társadalmi lénnyé kezdünk válni és nem a természetben élünk hanem a természet mellett de ez az átalakulás még mindig folyamatban van, pár ember ennek a sebességét nem tudja meggyorsítani egy ugrásszerû változáshoz tömegeknek kéne egyszerre mozdulniuk és a változást több generáción át tartaniuk kéne.
Szándék és motiváció híján ezt max egy vallás tudná csak elérni vagy talán még az se.

Az hogy te személy szerint más értékek szerint akarsz élni mint a többség az csak a te életedet változtatja meg de a világot nem.

Oké, akkor konkrétabban fogalmazok:
Ma a rasszizmus-ellenes harc lényegében parazita létformák igazolása és védelme.

"Kérdezz meg 100 szembejövõ embert az utcán hogy szerintük egy robot "lény"-nek számít-e, meglepõdnék ha 10%-nál több egyet értene veled."

Nem arról beszéltem, hogy mit fogunk tenni, hanem hogy mi lenne a helyes. A gyakorlatban többnyire valami komoly katasztrófa kell ahhoz, hogy az emberek helyesen cselekedjenek.

"Elméletileg jól hangzik de gyakorlatilag (egyelõre) esélytelen mivel a látszat ellenére az emberek többnyire nem az eszük alapján döntenek hanem az érzelmeik és egyébb igényeik szerint ergo ez nem reális megoldás a problémára."

Nem állítottam, hogy képes vagyok megoldani a világ minden problémáját. Ezt csak egyénileg lehet megoldani. Akiben felmerül az igény erre, annak nem is nehéz.
Az a baj, hogy mindenki arra vár, hogy a többiek kezdjék el, és nem veszi észre, hogy õ egyedül is megtehetné.

"Tegyük fel, hogy én önfeláldozó vagyok, és ugyanilyen a gyerekem, az unokám, stb. és évszázadokon keresztül a megkeresett értékekbõl mindig félreteszünk valamit, hogy az utódainknak könnyebb legyen az élete."

Nem errõl volt szó. Nem értem, hogy ezt hogy sikerült belekeverni. Én csupán arról beszéltem, hogy a rasszizmus sem elméletben, sem a gyakorlatban nem jó.

Persze, semmit nem tudunk. A történészek, a memoárkutatók stb. ellustultak, csak söröznek és cigiznek, és semmilyen infónk nincs a többszáz évvel ezelõtt élt elõdeinkrõl. Emellett, a nagypapák és nagymamik sem meséltek semmit.

"Rettenetesen egyszerû. NE kövessük el ugyanazt a hibát."

Ez ugyan az mintha azt írnád hogy "NE haljunk meg hatvan évesen"
Megvalósítható? Persze. Ésszel kell élni és egészségesen (plusz egy kis szerencse se árt) és máris mindenki 90-100 évig él.
Elméletileg jól hangzik de gyakorlatilag (egyelõre) esélytelen mivel a látszat ellenére az emberek többnyire nem az eszük alapján döntenek hanem az érzelmeik és egyébb igényeik szerint ergo ez nem reális megoldás a problémára.

"Sajnos az emberek többségétõl ezt nem lehet elvárni, de úgy gondoltam, hogy itt a fórumon az értelmesebb réteg van jelen."

És itt a lényeg, az emberek többsége az ami meghatározza hogy mi az emberiség nem pedig a kimagasló (vagy átlagon aluli) egyedek, ha ez nem így lenne akkor már a klasszikus görögök óta a tejjel-mézzel folyó kánaánban élnénk.
Egy fecske nem csinál nyarat, sõt sok fecske se csinál. A nyár majd eljön magától és az eljövetelének gyakorlatilag semmi köze ahhoz hogy a fecskék mit akarnak.
Az emberiség fejlõdését nem lehet (ennyire) sürgetni.

"Kitágíthatjuk az értelmezést minden értelmes lényre. A jelenség lényege, és oka ugyanaz minden esetben."

Megtehetnénk, de nem fogjuk.
Kérdezz meg 100 szembejövõ embert az utcán hogy szerintük egy robot "lény"-nek számít-e, meglepõdnék ha 10%-nál több egyet értene veled.
Az emberek többsége szerint élõlény az ember/állat/növény, minden más nem az.

Kiváncsi vagyok, ha végeznének egy felmérést, hány ember válaszolná azt, hogy szívesen megnézne egy szaftos kis gladátorshowt a pénteki meló után. (esetleg egy kis keresztény-kivégzést)<#vomit>

Én csak olvasom itt a sok Okos hozzászólást, és csak ámulok.
Honnan tudhatná ma bárki is, hogy milyen volt az emberek kapcsolatai a hétköznapokban többszáz éve?
Van aki ilyen volt a többiekkel, van aki olyan.
Biztos volt a sötét középkorban is sok boldog és kiegyensúlyozott emberke. Még manapság is sokan nem ítélik el a háború minden formáját, sõt vannak akik még önmagát a háborút sem ellenzik. {(afrika, terrorist, usa, stb.)}
(Franciaországban nem a kevert együttélés volt a forrongás alapja, hanem az etnikai diszkrimináció keltette szociális különbség)

András, te egy idealista vagy, mert egyrészt túl fiatal vagy, másrészt olyan világban élsz, amelyben nem találkozol az élet minden, húsbavágó problémájával. Mondok egy nagyon rövid példát: a természet egyik kemény törvénye a szelekció. Ez sok téren megnyilvánul és még a vallások is elfogadják. Tegyük fel, hogy én önfeláldozó vagyok, és ugyanilyen a gyerekem, az unokám, stb. és évszázadokon keresztül a megkeresett értékekbõl mindig félreteszünk valamit, hogy az utódainknak könnyebb legyen az élete. Mi vagyunk a hangyák. És egyszercsak, forradalmi helyzetben jönnek a tücskök, és azt mondják, hogy márpedig nekik emberi joguk, hogy ugyanúgy részesüljenek a javakból, mint mi, és részesedést kérnek belõlük, vagy ha nem kapnak, akkor rombolnak. Nos, ha ezt elolvasod figyelmesen, néhányszor, akkor rá fogsz jönni sok mindenre. Az érvelésem nem vonatkozik a törvénytelenül szerzett vagyonokra, ez egyértelmû, azokat "meg lehet osztani".

Az mondjuk igaz, hogy genetikailag nem fejlõdött az ember, csak a kultúrálisan.

"Az emberiség az elmult 2000 évben tudatszintjében semmit sem fejlõdött, és semmivel sem áll magasabban egy mai ember mint egy korabeli római vagy görög átlagpolgár."

Elfelejted, hogy közben volt a "sötét középkor". A Római Birodalom bukása minden területen nagy visszaesést jelentett. Szerintem minimum visszaküzdöttük magunkat a görög/római kultúra szintjére (csak a nyugati világra gondolok, a többieket nem is érintette az egész dolog). De sok tekintetben fejlõdtük is, pl. az életet ma sokkal értékesebbnek tekintjük, mint akkor, és legalább elvben elítéljük a háború minden formáját.

""És nem kéne esetleg változtatni ezen? Muszály elkövetni ugyanazokat a hibákat újra és újra?"
Esetleg van valami mûködõ(!) ötleted?"

Rettenetesen egyszerû. NE kövessük el ugyanazt a hibát. Aki tisztában van azzal, hogy mi a rasszizmus, és elég intelligens, az képes magán is észrevenni a tüneteket, és egyszerûen felülbírálhatja az érzéseit.
Sajnos az emberek többségétõl ezt nem lehet elvárni, de úgy gondoltam, hogy itt a fórumon az értelmesebb réteg van jelen.

"Rasszizmus meg nem tudom hogy jön ide hiszen a jelenség szigorúan emberekrõl szól és semmi köze a robotokhoz."

Kitágíthatjuk az értelmezést minden értelmes lényre. A jelenség lényege, és oka ugyanaz minden esetben.

"Önmagában az, hogy rasszizmus, vagy diszkriminácó-ellenesség üres frázisok, nem mondanak semmit.
Az elkülönülésre szükség lehet, és ez természetes igény."

Alapvetõen félreértettél. Nem az elkülönülésrõl van szó, hanem arról a felfogásról, hogy aki nem olyan, mint mi, az szükségszerûen alacsonyabbrendû, és nem illetik meg azok a jogok, amik minket. Ennek nincs köze ahhoz, hogy együtt élünk, vagy külön.

"A jogvédõk szerint ez úgy megoldható, hogy a problémás elemeket szétszórjuk, hogy ne legyenek egy kupacban. Sajnos a dolog nem mûködik, mert ezek az elemek a környezetváltozással nem vedlik le régi szokásaikat, inkább az új, polgáribb környezetüket is rombolják."

Ezzel is vitatkozom kell. Az eddigi tapasztalatok alapján épp az elkülönülés okoz katasztrófát. A szegénynegyedek, gettók nem hogy nem oldják meg a problémákat, de megsokszorozzák azokat. Ugyanígy a kisebbségek elkülönülése is problémákhoz vezet.

Nem értünk egyet. Érdekes, hogy ugyanezt mondta nekem - mikor is? - 1997-ben egy pszichológus. Akkor sem értettem vele egyet, most sem. Van fejlõdés, de nem mindenkinél. (Csak a kiválasztottaknál.)

Az emberiség az elmult 2000 évben tudatszintjében semmit sem fejlõdött, és semmivel sem áll magasabban egy mai ember mint egy korabeli római vagy görög átlagpolgár. Sõt ahhoz képest lesüllyedt. Hiába van mobiltelefonja és sétál a világürben, emberi kapcsolataiban, éberségi fokában barbár maradt.

muszály ==>> helyesen: muszáj!

"Az emberiség még a gyerekkorát éli"

Túl általános kijelentés.
Az emberiségen belül vannak fejlettebb és fejletlenebb államok. Az államokon belül is vannak roppant fejlett (intellektuálisan, erkölcsileg) egyének, és analfabéta, bûnözõ egyedek. Az elõbbiek nem várhatnak az utóbbiakra, hogy felzárkózzanak, mert ez talán sohanapján fog bekövetkezni.
A szelekció meg azért nem müxik, mert manapság, ha egy II. csoportba tartozó egyént el is kapnak, a börtönben jó dolga van, és utána folytatja tovább. Halálbüntetés meg nincs, mert ciki.

"És nem kéne esetleg változtatni ezen? Muszály elkövetni ugyanazokat a hibákat újra és újra?"

Esetleg van valami mûködõ(!) ötleted?
Az emberiség még a gyerekkorát éli, alig pár ezer éves a civilizációnk, nem dönthetjük el hogy holnaptól "felnõtt" faj leszünk mert ez nem így mûködik. Majd idõvel felnövünk (és addig még jó sok hibát el fogunk követni) de ezt nem lehet sürgetni lásd: kommunizmus, jó rendszer lehetne csak a jelenleg élõ emberek még közel sem alkalmasok a megvalósítására.

Rasszizmus meg nem tudom hogy jön ide hiszen a jelenség szigorúan emberekrõl szól és semmi köze a robotokhoz.

No, hagyom még az irracionalitást, és maradok a szorosan vett témánál.

Az emberi kapcsolatoknak az a varázsa, hogy egy idõ után összeszoknak az emberek, kiismerik egymást, és tudják, hogy a másiktól mire lehet számítani. Ez persze így nagyon unalmassá tenné a kapcsolatot, és az emberek ösztönösen (?) visznek egy kis kanyart az életükbe. A jó párkapcsolatokban ezek a kanyarok finoman vannak adagolva, és épp amikor lankad az érdeklõdés, adnak egy kis löketet a hormonoknak.
Namármost, a tantusz most esett le, hogy váratlan reakciókat a robotok is tudnának produkálni, mert ugye ott van a véletlenszám-generálás, hogy primitíven fejezzem ki magam, és az unalmat meg lehet törni olyankor és úgy, ahogy azt a másik nem várná. Az más kérdés, hogy ezeket a "véletleneket" kell tudni jól kiválasztani és idõzíteni, és súlyozni. Ha a robot véletlenül kést nyomna az ember torkához, unalomûzõként, az nem lenne vicces. Hoppá! Viccelni tudni, na az már igazi emberi vonás. Nehezebb képlet talán még a szeretetnél is.

Nem hiszem, hogy rá kéne ezt kenni a körülményekre. Minden ember szabad akaratából tarthat vagy nem tarthat egyesúlyt az életében. Annyiban igazad van, hogy manapság ez nehezebb, mint korábban, de ennek ellenére kivitelezhetõ.

Egyensuly és mérték, pont ez amiben ma hiányt szenvedünk.

Egyébként szerintem a kulcs a szélsõség. Ha valaki szélsõségesen kiszámítható egy párkapcsoltban, az ugyanúgy megöli az egész hangulatát, mintha szélsõségesen...szélsõséges lenne... 😊)
A kulcs az egyensúly...mint mindenben.

Kezd olyan érzésem támadni egyébként, hogy megint durván a robotok felhasználhatósága felé ment el a dolog. Ez egy bizonyos pontig logikus is, de ha már a "mesterséges/új (ahogy tetszik) szellemi lény" fogalmát körvonalazzuk, nem hiszem, hogy a kicsinyes kihasználás lenne a legmegfelelõbb irányvonal.
Én itt megpróbáltam egy új evolúciós lépés lehetõségét vázolni, erre tessék...már a háziállatok szerepkörébe kényszerített robotokról fecsegek...ejj! 😊
Legyenek az "automaták" az ember kiszolgálói, élete megkönnyítõi.
A robot, mint szellemi lény, intellektus, egész más tészta.

Ez igaz, ugyanakkor nem hiszem, hogy robotokat kéne használni emberi társak helyett. De ha már egyszer valaki pótlékra szorul, akkor ott az intelligens robot, aki intelligenciájánál fogva tökéletesen ki tudja majd számítani, mire is van szüksége az õt pótléknak (jobb esetben) tekintõnek.
Ha valódi érzelmekre vágysz, kiszámíthatatlanságra, emberségre, akkor azt nem egy robotban kell keresni. Se most, se soha. Egy kutya/macska/leguán/rozsomák nem nyújt 100%-os emberi érzést, csupán pótlék. Erre is használják õket manapság. Nem árt ezzel tisztában lenni.

"Egy elsöprõen intelligens lény sokkal hûebben tudna érzelmeket szintetizálni, mint egy valódi emberi lény, ráadásul nem befolyásolná az aktuális hangulata, vagyis örök szeretetet tudna nyújtani - feltétel nélkül. Ehhez nem kellenek hormonok."

Na, igen, csak épp ezért unalmasabb is lenne. Bár, szó se róla, a legtöbb emberi párkapcsolat nem azért megy szét, mert a partner kiszámítható, hanem mert váratlan dolgokat produkál, olyanokat, amelyeket a mézeshetek alatt ki se néztünk volna belõle. Persze, ha valahol nagy a szerelem, akkor a kis próbatételek még szorosabbá kovácsolják össze.
Amúgy töprengtem az irracionalitás szerepén is az emberi evolúcióban, majd este leírom.

Egy hús-vér örömlánynak sincs szüksége érzelmekre, hogy kiszolgálja a kuncsaftokat...
Egy bébiszitternek sincs szüksége arra, hogy szeresse a csemetéket.
A szõke cica + S mergás kopter kombinációhoz se elengedhetetlen a lángoló szerelem, mégis mûködik.
Továbbra is azt mondom, hogy az érzelmek csupán zavaró tényezõk lennének egy tiszta intellektus számára.
Egy elsöprõen intelligens lény sokkal hûebben tudna érzelmeket szintetizálni, mint egy valódi emberi lény, ráadásul nem befolyásolná az aktuális hangulata, vagyis örök szeretetet tudna nyújtani - feltétel nélkül. Ehhez nem kellenek hormonok.
Kevesebb film...

Csak nem hagy nyugton a dolog...
A franciaországi zavargások is azt bizonyítják - legalábbis számomra - hogy hiba az embereket összekutyulni. Sokkal jobb egymás mellett élni, békében, mint egymás hegyén-hátán, egy nagy bográcsban, ahol mindenki elveszíti az egyéniségét, a hagyományait stb.
Kozmopolitizmus, globalizmus - ezeket lehet okosan, kultúráltan is megélni. A liberális megközelítés sajnos teljesen hibás és destruktív. A liberalizmus, pláne annak szélsõséges változata a géntechnológia terén, csakúgy, mint a robotika terén csak rombolást tud hozni. Isten õrizz tõle!

"A rasszizmusnak viszont semmi pozitív hatása nem volt. "

Önmagában az, hogy rasszizmus, vagy diszkriminácó-ellenesség üres frázisok, nem mondanak semmit.
Az elkülönülésre szükség lehet, és ez természetes igény. Például, te, ha elmélyült csillagászati tanulmányokat akarsz folytatni, nem tudod megtenni, ha egy dzsumbujban laksz, ahol mindenki iszik, mindennaposak a verekedések, a családon belüli erõszak stb. A jogvédõk szerint ez úgy megoldható, hogy a problémás elemeket szétszórjuk, hogy ne legyenek egy kupacban. Sajnos a dolog nem mûködik, mert ezek az elemek a környezetváltozással nem vedlik le régi szokásaikat, inkább az új, polgáribb környezetüket is rombolják. Példának hoznám fel a négereket, akik idestova 400 éve élnek együtt fehérekkel Észak-Amerikában, és a '60-as évek óta teljes jogú állampolgárokként, de én nem úgy látom, hogy fejlõdtek volna, kulturálisan. Véleményem szerint az apartheid megbélyegzése majd felszámolása hiba volt, ugyanis utána jött a vízözön. Önmagában a bõrszín persze nem kellene, hogy jelentsen semmit, de a köret az már nagyon is fontos. Önmagában a vallás sem kellene, hogy akadály legyen, ugye? És lám, lám, mégis mekkora szakadékot jelent emberi közösségek között. Elég csak az izraeli példára hivatkozni (figyelem Közép-Európai Egyetemen kiképzett propagandisták!), ahol javában épül a fal.
De, nem ez a téma itt, nem szeretnék politikai irányba nagyon elmenni, bár kétségtelen, hogy egy, robotokat nagymértékben alkalmazó társadalomnál ez a kérdés fel fog tevõdni politikai szempontból is. Egyelõre csak tudományos, esetleg filozófiai és erkölcsi kérdés, de elõbb-utóbb társadalmi kérdés, és mint ilyen politikai probléma lesz ez is.

Az már most elmondható, hogy ez a terület, szemben például a nukleáris energia hasznosításával - amely szintén rejt magában komoly kockázatokat, de hál' Istennek 1945 óta csak egy jelentõsebb gond volt: a csernobili - nem szabályozható olyan szigorúan és teljeskörûen. Miért is? Azért, mert egy okos ürge akár a garázsban is tud nagyokat alkotni, ha rendelkezésére állnak megfelelõ technológiák (mely utóbbiak már persze ellenõrizhetõk egy ideig).

Az én véleményem az, hogy hasonlóan a géntechnológiához, a robotika terén is lesznek nagy viták, jogi szabályozási kísérletek, de mindent lehetetlen szabályozni, úgyhogy az egyetlen remény - nem t'om jogos-e? - az, hogy az emberiség kollektív lelkiismerete is fejlõdik.

Az mindenesetre tény, hogy analógiát állítva fel például a tûzfegyverekkel, azt lehet megállapítani, hogy a technikai eszközök elterjedése és alkalmazása viszonylag kordában tartható. A gond az, hogy a bûnözõk majdnem minden eszközhöz hozzájutnak, és nagyon félek attól, hogy egy-egy olyan vívmány, amelyen tudósok tíz és százezrei dolgoznak nemzedékeken át, rossz kezekbe kerül. Nem kell messze menni, csak egy példa: a gépkocsi feltalálásához, majd a fejlesztéshez, intelligens, szorgos, és végülis erkölcsös tudósok kellettek. Ehhez képest ki tudja ma megengedni magának, hogy legyen egy szuperjó kocsija? Hát, nem épp a tudósok. "A pénz beszél, a kutya ugat." - sajnos.

No, jócskán elkanyarodtam a témától.
Visszamanõverezésként: a robotokról beszélve, szerintem teljesen helytelenül asszociáltál a rasszizmusra, a kettõnek semmi köze egymáshoz.
A robot nem lesz egy új rassz, elkülönülni pedig - legalábbis fizikailag - azért nem tudunk tõle, mert akkor fabatkát sem ér. Két párhuzamos világ lesz, többé-kevésbé érzékelhetõ határvonalakkal.

"Tiszta, hideg, érzelemmentes, logikán alapuló intellektus lesz a roboté. Ezért nem is kell félnünk majd tõle."

Nem feltétlen. Ha a robotok emerekkel akarnak együtt élni, vagy dolgozni, akkor szükségük lehet valamilyen szinten emberi érzelmekre.

"Ez az emberiség, mi ilyenek vagyunk.
Régen a feketékkel most a robotokkal."

És nem kéne esetleg változtatni ezen? Muszály elkövetni ugyanazokat a hibákat újra és újra?

"Lehet hogy etikátlan de akkor is errõl szól az emberiség történelme, így másztunk ki a barlangokból és most is ez van ha nem is olyan nyíltan mint régen."

Szerintem ennek semmi köze ahhoz, hogy imásztunk a barlangból. A rasszizmus sokkal inkább visszafogja a fejlõdést. Ez esetben pl. a robotok képességeit és lehetõségeit korlátozná, amivel saját életszínvonalunk növekedését is visszafognánk.

"A rabszolgatartásra lehet mondani hogy gonosz és igazságtalan"

Nem a rabszolgaságról van szó, hanem a rasszizmusról. A rabszolgaság legalább lehetõvé tette a nagy ókori birodalmak mûködését. A rasszizmusnak viszont semmi pozitív hatása nem volt. Én csupán azt mondom, hogy az hogy a robotok a rabszolgáink lesznek nem a mi felsõbbrendûségünk miatt lesz, és nem is isteni rendeltetés, hanem szimpla önzés. Hogy erkölcsileg kifogásolható-e, azt ma még nem hiszem, hogy eldönthetnénk. Majd meglátjuk, hogy ténylegesen milyen szintet érnek el a gépek.

"Andrással ellentétben viszont én nem hiszem, hogy a szomszédos naprendszerekbe ne juthatnánk el, több generációs utazások révén."

Mikor mondtam én ilyet? Pont az ellenkezõjét állítom. Sõt, még azt is, hogy nem is lesz szükség több generációra az utazáshoz.

És ott nem feltétlenül problémaként jelentkezik, de amitöl ma sokan tartanak, végülis megvalósul, hiszen az önállóságra jutott gép teljesen kikerül az emberi ellenõrzés alól.

Ezek felbukkannak sci-fi müvekben, Asimov nál van ez a legrészletesebben kifejtve talán, az Alapitvány sorozatban,

Hát mert pl. nem mindenki gondolja igy majd, és azt szeretné ha a robot minél jobban hasonlitana az emberre, mondjuk specializálódna, megfelelõ célra, megfelelõ robot, lehet hogy a jövõben sok kiábrándult , esetleg már nem olyan kapós nõ egy érzelmes gépben keresné társát, aki szeretni tud, viszont nem jár el a kocsmába a haverokkal. Ipari, egyéb célra lenne az érzelemmentes, házibarátnak, bébiszitternek meg a szeretni képes hibrid példány, vagy robotkurva szintén a megfelelõ célra . Azt már lehet hogy áramkörökkel nem lehetne megoldani, ezért egy fejlettebb, vagy élõvilágból koppintott megoldás lenne szükséges. Ez ellen elöször tiltakoznának, mint a klónozásnál, majd mondván hogy a tudomány fejlõdését nem lehet megállitani, létrejön ez is.

Matematikai valószínûségbecsléssel sokkal jobb eredményt érhetsz el sokkal gyorsabban, mint bármiféle intuitív képességgel (mondom ezt úgy, hogy rühellem a matematikát, de a tények tények). Míg te a jövõn gondolkodsz 10mp-ig, addig a robotagy már egymillió egyéb becslést is elvégzett.
Merni kell mást gondolni, mint ami az orrunk elõtt van.

Honnan veszed, hogy hibridek lesznek? Miért degradálná az ember a tökéletest tökéletlenné?
Az emberi esendõség, hibaszázalék az, ami emberré teszi az embert, ám a mûködése megbízhatatlan, pontatlan. Miért merülne akár csak fel a gondolat, hogy érzelmi szûrõket építsünk a robotokba, ezzel rontva hatékonyságukat?
Ennyi erõvel azt is mondhatnád, hogy lássák el a CPU-kat hormoncsomaggal, mert az úgy sokkal személyesebb...csahogy te lennél elsõként kiakadva, ha nem tudnál a kedvenc játékoddal játszani, mert a procidnak épp rossz napja van és nincs kedve dolgozni...
Szerintem ez nem lenne épp szerncsés húzás.

masreszt, az ember alapvetoen heurisztikus gondolkodasu, ez segit a gyors dontes hozasban (minoseg rovasara), ez az intuicio. ha letrehoznank egy tiszta tudatmezövel rendelkezo "elmét" ami nem ilyen, szinte vegtelen kapacitasra lenne szuksege (kb. olyan lehet mint amikor a keresöbe beirsz egy betut, aztan entert nyomsz, a vegtelensegig tudna keresni, marmint addig amig van rendelkezesre allo info, aztan ezeket a vegtelensegig tudja kombinalni..), ahh, belegondolni is "félelmetes", ez olyan mintha istent akarnank a szolgalatunkba állítani.

de durvan laikus vagyok a temaban, mindegy azert leirtam 😊


vagy a kettö keresztezése, egy heurisztikus gondolkodasu elme, aminek közvetlen hozzáférése van a müveleti egységekhez, ami a zsenik jellemzõje, itt viszont a vannak már személyiségjegyek.

Ez csak technikai probléma, bár nem látok a jövõbe de nagy valószinüségel a jövõ robotjai egyfajta hibridjei lesznek a természetes , emberben is megtalálható élõ szövetnek és a mechanikának, ebben az értelemben semmi akadálya emberszerü müködésüknek nem lesz, endorfinnal egyebekkel.

A -hiúsághoz
-fétékenységhez
-szeretethez
-gyûlölethez
-szerelmhez
-álmossághoz
-jókedvhez
-rosszkedvhez
-szomorúsághoz
-önzéshez
-önzetlenséghez
-hatalomvágyhoz
-megbocsátáshoz
-minden érzelemhez
hormonok/ingerületátvivõk/egyebek kellenek. Egy szervetlen agyban, ahol ezek nem találhatóak meg, nem találhatóak meg a fenti érzelmek sem. Az egyes érzelmek kiváltásáért az agy felelõs, viszont az érzelem kialakulása az agy parancsára aktivált anyagok felszabadulásakor jön csak létre. Vagyis ha megvonnák az endorfint az agyadból és meglátnád életed nagy szerelmét, nem lennél belé szerelmes.

Tiszta, hideg, érzelemmentes, logikán alapuló intellektus lesz a roboté. Ezért nem is kell félnünk majd tõle.
Csak az emberi inkompetencia képes pusztítást és romlást hozni mindenre, amihez hozzáfér.

Hmm.. elõször ezeket a fogalmakat kellene meghatározni:
-öntudat
-énkép
-emlékezet
-intelligencia
A többi (jelen esetben nem fontos vagy kevésbé fontos)
Ezek hogyan mûködnek, ha az agyban léteznek ezek a folyamatok, akkor hogyan, miképp?
Elõször erre kellene választ adnia a term. tudománynoknak ( nem a filozófiának !!! ), aztán ha már tudjuk, mi az, akkor már modellezhetõ, mesterségesen elõállítható.
Amíg ezek a feltételek nem valósulnak meg, csak a kutatás fázisait kísérhetjük figyelemmel..