9993
-
juzosch #268 A kényelmes leszálláshoz kell az a 4km. Hogy ne szaladjon le a legkisebb probléma miatt. Azért a 2,5km-esen megállni már necces. -
#267
Sztem keress rá, arra hogy shuttle abort runway. Nem építettek, hanem meglévőket használnak(30 db), ha valami gond van kiürítik ezeket a kifutókat, és érkezhet rá űrsikló.
De azért bekopizom leírom ide ezeket:
1 KSC KSC 33 4600
2 EDWARDS AFB EDW 22 4600
3 BEN GUERIR BEN 36 4183
4 BERMUDA BDA 30 2810
5 HONOLULU HNL 08 3500
6 BANJUL BYD 14 3600
7 CHERRY POINT NKT 32 2738
8 LAJES LAJ 33 3922
9 ZARAGOZA ZZA 12 3720
10 DIEGO GARCIA JDG 13 3660
11 NORTHRUP NOR 05 4600
12 OTIS ANGB FMH 32 3506
13 ST JOHNS INT’L YYT 29 2591
14 ANDERSEN AFB GUA 06 3218
15 HAO ATOLL HAO 12 3076
16 ASCENSION HAW 14 2896
17 WAKE ISLAND WAK 28 3005
18 BEJA BEJ 01 3420
19 MATAVERI EIP 10 3046
20 KING KHALID KKI 15 3896
21 MORON AB MRN 20 3598
22 AMBERLEY AMB 15 3050
23 AMILCAR CABRAL AML 10 2966
24 RIO GALLEGOS AWG 25 3400
25 SHANNON INN 06 2896
26 DARWIN DDN 11 3325
27 ELMENDORF EDF 24 2896
28 ISTRES FMI 33 3750
29 YOKOTA AB JTY 00 3354
30 ROBERTS FIELD ROB 22 3049
A bázisnév utáni 2. szám a kifutópálya hosszúsága. Ezek a kifutók már az űrsiklóprogram eleje óta használhatóak, ha gond van. Mint látod ezek amúgy katonai légibázisokként, vagy civil repülőtérként üzemelnek. És mint itt látszik, nem kell 4 km-es kifutó egy űrsiklóhoz, simán megáll rövidebb távon (ezért van a fékezőernyő), lehet is látni leszállós videon, hogy mégcsak nem a kifutó kezdetén ér le, de már a közepén nagyon lassan gurul. -
juzosch #266 Nem is tudtam, hogy van magyar shuttle-pilóta:D
Egyébként lehet, hogy akarni kell, de nem akarnak. Főleg hogy ez is tökéletesen működik. -
#265
Tudod, hogy milyen hosszú leszálópálya kell az űrsiklónak? Kb. 4 km. Nem sok ilyen van a Földön és még azt is számításba kell venni, hogy a kérdéses időpontban SEMMI se szállhat le és fel ott. Csak az űrsiklóért építeni 30 ilyen repteret nem túl gazdaságos... -
#264
Kicsi az esélye, hogy nem betervezett dolognál nem repülne el a 30 használható leszálló hely közelében. Ha már 750km-en belül repülne el mellette, azt már az egyirányú bedöntéssel be lehetne kanyarodni. Egy betervezett leszállásnál meg értelem szerűen a megfelelő irányba menne.
Gyakorlatban pedig a számítógépet kéne átprogramozni, hogy máshogy lépjen a légkörbe, vagy manuális/félig manuális irányítás (bár ezt nem valószínű hogy bevállallnák. Szóval nem járna nagyobb kockázattal, csak egy kicsit akarni kell, és nem ragaszkodni a régihez, bár ez a CEV-et látva már alap hozzáállás a NASA-nál. -
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#263
Egyébként nem kell semmi mást csinálni csak vizszintesben tartani a gépet/felemellni az orrát/bedönteni, amikor a légkörbe ér igény szerint, minden magától történik, nem fog az űrben maradni, mert már lassult a légkörben, hanem visszaesik.
és
bár így már tuti túlrepülnek cape canaveralon, de pont ilyen helyzetre lennének jók a világ minden részén használható abort runway-ek.
Pontosan erről beszélek, itt nem egyszerűen arról van szó, hogy egy másik visszatérési pontot (ie.: olyan pályapozició, amelyről az adott célterület, leszállópálya elérhető) kell keresni, de a légkörről "visszapattanás" miatt az űrhajó olyan pályára kerül, ahonnan adott esetben csak komolyabb manőverekkel érhet a kedvező pozició. Az szükségrepterek sem érhetőek el minden visszatérési pályáról, illetve komoly légköri manővereket igényelne elérésük.
A gyakorlati megvalósításról van szó, nem szimulátorról. Jelenleg az STS számára az általad említett visszatérési manőver az elfogadhatónál jóval nagyobb a kockázattal járna. -
#262
"A visszatérési pálya változtatására nem tudom egyébként, hogy egyáltalán voltak-e tervek."
Nem kell semmi terv, csak egy egy mfd ami legalább kiszámolja a balliszikus röppályát valós időben, ha a légkör hatásait is beleszámolja az mégjobb. Aztán a pilótának kikapcsolni az autopilótát, visszább venni a dőlésből, máris pillanatok alatt átmegy a -70 m/s-es függőleges sebesség + amennyit akarnak-ba, és az emelkedési sebességgel szabályozhatják azt is hogy meddig pattanjon vissza, és hogy érkezzen vissza a röppályás mfd-t szerint, és bár így már tuti túlrepülnek cape canaveralon, de pont ilyen helyzetre lennének jók a világ minden részén használható abort runway-ek. -
#261
"Hajtóművet (STS esetén az OMS) akkor kellene használni, ha a légkör felső rétegéről "visszapattansz" az űrbe. Ekkor ugye ismét a megfelelő visszatérési pozicizó eléréséhez az RCS hajtóművek már kevesek."
Egyáltalán nem kell használni ilyenkor sem az OMS hajtóművet, csak akkor ha az légkörben elcsesznek valamit rosszul lépnek ki a légkörből, és ebből következően rosszul esnének vissza. Egyébként nem kell semmi mást csinálni csak vizszintesben tartani a gépet/felemellni az orrát/bedönteni, amikor a légkörbe ér igény szerint, minden magától történik, nem fog az űrben maradni, mert már lassult a légkörben, hanem visszaesik.
Igazából nem is értem hogy mire gondolsz a "visszatérési pozíció"-nál. -
#260
És semmi hajtóművet nem kell használni, csak az RCS-s, hogy megfelelő helyzetben álljon az űrrepülő.
Hajtóművet (STS esetén az OMS) akkor kellene használni, ha a légkör felső rétegéről "visszapattansz" az űrbe. Ekkor ugye ismét a megfelelő visszatérési pozicizó eléréséhez az RCS hajtóművek már kevesek.
Ráadásul a mostani számítógépek kicsit pontosabban ki tudják számolni a pályát mint a 70-es években, több paraméter figyelembevételével, de a 90-es évekhez képest is sokkal jobbak.
Per pillanat ha az űrsikló 30km-es közelében villámcsapás van, máris három azonnali bizottsági ülést tartanak, plusz felébresztik az elnököt, hogy most mi legyen. Ilyen körülmények között egy eféle komoly beavatkozást nem fognak az űrsikló működésében eszközölni. A visszatérési pálya változtatására nem tudom egyébként, hogy egyáltalán voltak-e tervek. Az elmúlt évtizedekben az STS rendszer feljavítására kismillió különféle terv született a folyékony hajtóanyagú gyorsítórakétától a fémes hővédő pajzs alkalmazásáig a jelenlegi karbon és szilicium alapú hővédő téglák lecserélésére.
És a mostani megoldást sem mondanám biztosan működőnek, max ha azt vesszük, hogy az a biztos hogy valahogy beérnek a légkörbe, de sztem nem valahogy kéne, hanem épségben :)
Eddig egyetlen egyszer sem történt a visszatérésből magából kifolyólag katasztrófa az űrsikló (legyen amerikai vagy szovjet) esetében. A Columbia esetében a felszálláskor sérült meg a bal oldali belépőél hővédelme. Egy ilyen sérülésnél teljesen mindegy milyen szögben érsz be a légkörbe. Ha nem a lyukon beáramló hőtől pusztul el a gép, akkor a sűrűbb légrétegekbe érve majd a levegő maga tépi szét a szárnyat a nagy repülési sebesség miatt.
Amúgy egyik általam említett megoldásnál sem kéne lassabban haladnia az űrjárműnek, mindegyiknél a 7,6 km/s kezdősebesség van.
Ezt a mondatot nem teljesen értem. Hol írtam olyat, hogy a kettőnek köze lenne egymáshoz? -
#259
Tudom milyen a légkörbe visszatérés, sokat olvastam róla, űrsikló küldetés dokumentációkat is, orbiterben is csináltam, sok különböző űrjárművel is, köztük Space Shuttle-vel is (nem az alap hozzáadottal, hanem a reális addonnal) méghozzá manuális irányítással, persze számítógép infoi segítségével :) (nem könnyű). Kacsázni is többféleképpen lehet, nem kell sokszáz km-re kirepülni, hogy aztán 70 fokos szögben zuhanjon vissza a légkörbe. Én olyan 60-110 km közötti kacsázásra gondoltam (legalábbis kezdetben, aztán egyre lejjebb), és szerintem tökéletesen irányítható lenne az egész, mert miközben a légkörbe ér nagyon szépen lehet szabályozni, a szárnyak helyzetével, hogy hogyan, mennyire pattanjon vissza. És semmi hajtóművet nem kell használni, csak az RCS-s, hogy megfelelő helyzetben álljon az űrrepülő. Ráadásul a mostani számítógépek kicsit pontosabban ki tudják számolni a pályát mint a 70-es években, több paraméter figyelembevételével, de a 90-es évekhez képest is sokkal jobbak. És a mostani megoldást sem mondanám biztosan működőnek, max ha azt vesszük, hogy az a biztos hogy valahogy beérnek a légkörbe, de sztem nem valahogy kéne, hanem épségben :)
Amúgy egyik általam említett megoldásnál sem kéne lassabban haladnia az űrjárműnek, mindegyiknél a 7,6 km/s kezdősebesség van. -
#258
A légkörbe való visszatérés nem olyan egyszerű, hogy egy picit lassítják az űrhajó sebességét, majd a többit elvégzi a légkör. Ha túl lapos szögben éri el az űrrepülőgép a légkört, akkor a szárnyak felületén minimális felhajtóerő keletkezik, de ha a kelleténél több, akkor nem fékezőhatása lesz, hanem ahhoz ez is elég, hogy "felpattanjon" róla. Ez az a fajta vizen kacsázó kő, amit mindenképpen szeretnének elkerülni, hiszen az űrsikló visszatérése így sokkal kevésbé kontrolálható lesz (a sebességvesztés miatt mindenképpen vissza fog érkezni a légkörbe, csak éppen lehet, hogy egy-két teljes Föld-et való megkerülés után). Lévén ugye az űrsikló üzemanyagkészlete erősen korlátozott, nem elfogadható, hogy vagy sikerül, vagy nem megoldást választanak.
Az űrsikló tervezési időszakában, az 1970-es években is már ismerték a lapos szög előnyeit, de nem mertek kockáztatni (nem volt ugye ezzel kapcsolatban igazán tapasztalatuk), és egy meredekebb beérkezést választottak. Lehet, hogy erősebb hővédelmi megoldásokat követel, de inkább egy biztosan működő megoldás mellett döntenek, mégha bizonyos hátrányokkal is járhat. Ha a "kacsázós" megoldást választják, akkor talán előnyösebb a Columbia szintű tragédiák megelőzése szempontjából, de előfordulahatna az, hogy az űrbe "visszapattan" az űrhajó, és így a visszatérése már nem kontrolálható rendesen (üzemanyaghiány).
Az 1990-es években tervezett Venture Star esetén a mérnökök már úgy vélték, hogy elegendő tudással és tapasztalattal rendelkeznek a probléma megoldására, így ennél már laposabb szöget állapítottak a visszatérésre, vagyis könnyebb és egyszerűbb hővédelem is elég lehetett volna neki.
Az általad említett kacsázós megoldásnál a légi jármű (hiszen az űrbe nem jut fel) sokkal kisebb sebességgel halad, és a kacsázás ahhoz kell, hogy bizonyos távolságra érhessenek el (a leszálló ágban a jármű sebességet ér el, majd egy bizonyos pontnál felrántják a gépet, és a nyert sebességet magasságba fordítják, mikor a sebességvesztés már elég komoly, ismét süllyedés jön, és így tovább, természetes a légellenállás miatt a parabolák egyre alacsonyabbak és alacsonyabbak lesznek). -
#257
Nem tudja valaki, hogy miért erőltetik ezt a durva légkörbe lépést az űrsiklóknál? Mármint hogy végülis kb 3000 km-es távon lassítanak le a légkörben 7,6 km/secről 0-ra? Egy sima űrkabinnál megérteném, mert nincsenek szárnyai, nem igazán lehet irányítani, de egy szárnyas űrhajónál miért kell ez? Akár egy körön keresztül is lassíthatnának a felső légkörben, úgy hogy alig forrósodik fel az űrhajó :\ így a columbiát is megmenthették volna talán, ha előre tudták volna hogy gond van akkor biztosan, de ha pár percel a szétesés előtt tudják meg(nemtudom mennyivel a szétszakadás előtt tudták meg hogy szét van esve a hővédő pajzson egy darab) akkor is.
Ez most onnan jutott eszembe, hogy még régebben orbiterben egy hibának köszönhetően egy űrsiklóhoz hasonló, de kitalált űrrepülővel, túl korán tértem le a pályáról, és jópár ezer km-el a cél előtt értem volna le, ha nem kezdem el "kacsáztatni" a repcsit a légkörön, miközben szép lassan lassulok, úgy hogy 400 fok főlé sem ment a hővédő burkolat max hőmérséklete, ami normál légkörbe lépésnél 1400-1500 fokra, is felmegy, épp úgy mint az űrsiklónál.
Aztán meg nézegettem légkörbe lépési terveket, amelyeket II. vh-ban német rakétatudósok terveztek, hogy elérjék az usát a fegyvereik, amelyeket később az amcsik tovább fejlesztettek.
Volt egy ilyen hogy decay orbit, amikor olyan 70 km magasságban, majdnem egy teljes körön keresztül(vagy akár több körig is) lassít a rakéta/űrhajó, aztán a skip reentry, a "kacsázós légkörbe lépés" amit leírtam és orbiterben kipróbáltam. Ez a kettő sokkal kisebb terhelést adna egy legkörbe lépő űrhajóra, és kevésbé veszélyes is lenne. Miért használják akkor mégis inkább ezt a közvetlen légkörbe lépést? -
#256
Az eddigi legtávolabbi galaxis
2006. szeptember 14., csütörtök, 14:24
Minden korábbinál távolabbi, az Ősrobbanás után 780 millió évvel létező galaxist azonosítottak a Subaru-teleszkóppal. Az eddigi megfigyelések alapján általánosan elmondható, hogy időben visszafelé haladva csökkenni látszik az azonosított galaxisok gyakorisága.
A kozmológiai modellek alapján az Ősrobbanás után táguló és hűlő Világegyetemben (a kezdeti, rendkívül forró perceket leszámítva) az első néhány százmillió évben sötét volt. Az elsőként létrejött csillagok aztán ioniozálták a közelükben lévő hidrogéngázt, átlátszóvá téve az Univerzumot - ezt nevezzük újra-ionizációs periódusnak.
A távoli és ősi, gerjesztett hidrogéngáz a 121,6 nanométeres hullámhosszon ún. Lyman-alfa sugárzást bocsátott ki. Ezt a sugárzást azóta a Világegyetem tágulása "megnyújtotta". Az így keletkezett hosszabb hullámokat azonban már nehéz észlelni, mivel a Föld légkörében lévő hidroxilgyökök saját kibocsátása elnyomja őket. Szerencsére van néhány olyan "ablak", ahol könnyebb a megfigyelés. Ilyenek a 711, 816 és 921 nanométeres hullámhosszak, amelyek a vöröseltolódást tekintve a 4,8-as, 5,7-es és 6,6-os értéknek felelnek meg - amelyek pedig az Ősrobbanást követően 1,26 és 1,01 milliárd évet, valamint 840 millió évet jelentenek.
A legújabb megfigyelésekhez olyan speciális szűrőt fejlesztettek, amely 973 nanométeres hullámhosszon a 7,0 vöröseltolódású objektumok sugárzását engedi át, így még távolabbra mehetttek vissza az időben. Az NB973 jelű szűrő mellett további előny volt, hogy a legnagyobb távcsövek közül csak a Subaru-teleszkópnál lehetett a detektort közvetlenül a primer fókuszba, a tükör gyújtópontjába tenni. A fókusznyújtás nélkül kapott kép igen nagy látómezőt eredményezett.
A megfigyelés keretében a Coma Berenices (Bereniké Haja) csillagképben készítettek egy 15 órás expozíciós idejű felvételt, amelyen a megörökített leghalványabb objektumok +24,9 magnitúdósak voltak. Az így rögzített, összesen 41 533 objektum közül választották ki a fenti szűrővel a két legtávolabbit.
Ezek közül az IOK-1 jelűről készített spektrum alapján kiderült, hogy vöröseltolódása 6,964. A Világegyetem korát 13,66 milliárd évnek feltételezve a kérdéses objektum az Ősrobbanás után 780 millió évvel létezhetett, kora 12,88 milliárd év. Ez tehát az eddig megfigyelt legtávolabbi galaxis. A hozzá hasonló tulajdonságokkal bíró IOK-2 jelű objektum is ilyen messze lehet, de itt sokkal bizonytalanabban az adatok.
![]()
Pillanatképek a Világegyetem fejlődéséből (NAOJ)
A felmérés tehát egy vagy két ilyen rendkívül messzi galaxist talált. Bár ez kevés a megbízható statisztikai vizsgálatokhoz, a modellek alapján ennél kicsit több, közel hat ilyen objektum kellett volna, hogy megjelenjen a kérdéses felvételen. Az eddigi megfigyelések alapján általánosan elmondható, hogy a korábban vizsgált, az Ősrobbanás utáni 840 millió évhez képest időben visszafelé haladva csökkenni látszik az azonosított galaxisok gyakorisága.
Kereszturi Ákos
-
#255
Összjáték a Plútó holdjai között
2006. szeptember 26., kedd, 8:54
Egy új modell alapján a Plútó Charon nevű holdja eredetileg a mainál sokkal elnyúltabb pályán keringhetett.
A Plútó két új holdjának felfedezése után nem sokkal felmerült, hogy mivel mindhárom égitest azonos pályasíkban és irányban kering, ugyanannak a becsapódásnak az eredményeként születhettek. Bár az eredeti modell számolt azzal a lehetőséggel, hogy a holdak a Plútóval fennálló árapályhatás miatt távolodtak az égitesttől, a ma megfigyelt távoli helyzetüket nem tudja kielégítően magyarázni. Ezzel összefüggésben szintén nehezen magyarázható a két távoli pálya közel kör alakjának kialakulása.
A Plútó körül keringő ma ismert három hold: a Charon, a Nix és a Hydra keringési rezonanciában állnak egymással. Amíg a Charon négyszer kerüli meg a Plútót, a Nix majdnem egyszer teszi azt. Külső társa, a Hydra szintén egy síkban mozog velük, ez pedig hatszor hosszabb idő alatt kerüli meg a Plútót, mint a Charon. A két külső hold egymással 3:2 arányú keringési rezonanciában áll.
William R. Ward és Robin M. Canup (SwRI) dinamikai modellje magyarázatot ad a pályák konfigurációjára. Eszerint a feltételezett becsapódás után a Plútó körüli térségbe kiszórt törmelékből kialakult a Charon, amely akkor még elnyúlt pályán keringett. A törmelék maradéka pedig egy ettől távolabbi gyűrű alakzatban maradt meg. A továbbiakban a rendszer tagjai között fellépő kölcsönös árapályhatás átalakította az égitestek konfigurációját.
Amint a Charon lassan távolodott a Plútótól (hasonlóan ahhoz, ahogy az árapályhatástól a Hold is távolodik a Földtől), a gyűrűben időközben összeállt kisebb holdakat rezonanciapályára fogta be. A kölcsönhatások keretében idővel a Charon pályájának elnyúltsága csökkent, akárcsak a két külső, apró társával fennálló rezonanciahelyzet, így alakult ki végül a mai konfiguráció.
![]()
2004. június 14-én a Hubble-űrteleszkóppal készült felvétel az 555 nanométeres (balra) és a 475 nanométeres hullámhosszon (jobbra). A piros ellipszisek a holdak pályáit, a nyilak a Nix és a Hydra helyzetét jelzik, a centrumban a Plútó van (NASA, JPL, STScI)
A két nemrég felfedzett holdnak utólag korábbi felvételeken is nyomára bukkantak. A Hubble-űrteleszkóp 2002. június 4-i felvételének részletes elemzésével sikerült a Nix és a Hydra képét utólag azonosítani. A két hold azonban nem volt olyan fényes, hogy észrevegyék őket a kép átvizsgálásakor.
Kereszturi Ákos
-
#254
kozmosz topic-ba nézz be plz :) -
#253
Az Atlantis kilövése körüli állapotok végképp aláássák a NASA megbecsülését...
-Julius 31.-én egy vihar miatt kétnapos csúszás, mivel attól félnek, hogy villám csaphat a kilövőállásba.
-Augusztusban két napig rágódnak a pontis kilövési dátumon, az egyik ok a vitára az ET habborítása, a másik pedig egy antennarögzítés. Ez utóbbit végülis megcsinálják az indítóálláson álló űrhajón.
-Augusztus 25.-én villám csap a kilövőállásba, ezért egymás után kétszer 24 órát csúszik a 27.-ére tervezett fellövés. Nem találnak semmiféle hibát.
-Augusztus 28.-án az Ernesto hurrikántól való félelem miatt a kilövőálláson állú űrsiklót visszarendelik a VAB-ba. Egy órát késlekedik a művelet az egyik Kúszó (az a lánctalpas monstrum, ami a kilövőpadra szerelt űrsiklót szállítja a kilövőállás és a VAB között) meghibásodása miatt, mivel útban van a másik, jó Kúszónak.
-A visszaszállítást eddig példátlan módon lefújják akkor, amikor a sikló már félúton van a VAB felé. Az indok mondhatni kacagtató. A Szojuz TMA-9 indítása szeptember 15.-re van tervezve, és a két űrhajó nem csatlakozhat egyszerre az ISS-hez, a NASA megkéri az oroszokat, hogy halassza el a TMA-9 indítását, de ők erre nemet mondanak, mivel így a TMA-9-nek este kellene Földet érnie. A TMA-9 szállítja a 4. űrturistát, Anousheh Ansari-t. Így ha szeptember 8. előtt nem lövik fel az űrsiklót, akkor az indítást el kell halasztani legalább októberig. A NASA a jelek szerint oszt és szoroz, és miután az előrejelzés szerint a hurrikán szeme elkerüli a kilövőállást, és a várhaó szélerősség nem is olyan nagy, ezért a siklót visszaviszik a kilövőállásra. (megj. a szeptember 8.-ai induláshoz is már egy nappal el kell halasztani a TMA-9 indítását)
-Az eredeti fellövést szeptember 6.-ra jelölték ki, de ekkor meghibásodást tapasztalnak az űrsikló három üzemanyagcellája közül az egyikben. Az indítást elhalasztják 8.-ára, és megvizsgálják a hiba esetleges kezelhetőségét.
Per pillanat döntésre várnak, hogy a pénteki indítás lehetséges lesz-e. Ami miatt aggódnak, azok a felhők, amelyek megakadályozzák, hogy a földi kamerák végigkövessék az űrsikló emelkedését, és felvegyék az esetleges lehulló habszivacsokat... -
#252
biztonságos feljuttatásra még mindig nics terv igaz? Atlantis kilövését kb 10 napja tolják, villám, hurrikán stb, egy rakás dolog bezavarhat. -
#251
Az Orion-ból egy fajta lesz... -
#250
Lesz egy pár változata a CEV-nek különböző feladatokra. Sztem egy szárnyas cucc jólenne marsraszálló egységnek, vagy legalább levegőfékezésre, hogy kevesebb üzemanyag kelljen. -
#249
Ez egy ezeréves koncepcióvázlat. Azóta már többször is átdolgozták a terveket. Gyakorlatilag a NASA előírásai nem hagytak igazán komoly mozgásteret, egyszerűen egy kevés újdonsággal rendelkező Apollo 2.0 volt a kérés. Ami újdonság, az például az, hogy napelemekkel lesz felszerelve, és ez a fő energiaforrása (korábban a NASA űrhajói kizárólag üzemanyagcellát használtak).
[center]![]()
![]()
![]()
-
fonak #248 CEV - Lockheed Martin concept:
![]()
Ezek szerint mégsem az Apollo-kinézetű CEV (vagyis már van neve, Orion) lett kiválasztva? Mintha ezt régebben már kész tényként írták volna... Vagy igen, csak a Lockheed gyártja majd? Nem igazán világos nekem... -
_Vegeta_ #247 En urrepulonek nem neveznem. :P -
#246
Inkább az apollo utódja :) -
#245
Utódnak én csak túlzással nevezném. Teljesen más eszköz. -
_Vegeta_ #244 Az UFO videok topikban nem volt nagy visszhangja ugyhogy benyomom ide is. :D
Shocking! US government staff confirm UFOs are real
"Iiiiiiiistenem scifit nezek?? Vigyazat 115percnyi baromsag! En megszenvedtem. :D
Azert jo volna ha. Zero point module. :DDD"
Német [URL=http://disclosure-project.blog.de/]"Fan"[/URL] site. :DDD -
#243
A Lockheed gyárthatja az űrrepülő utódját -
fonak #242 Szerintem elnéztél valamit. -
feketeribizli #241 Jupiter nagyságú kőbolygó van a Nap melleti űrben, 1 milliós egységre, de nem lelem a neten, pedig a hirek rovat hivta fel rá elmémet.
-
#240
na szóval jól megaszontam, tehát kevergeti a kávét a csészéjében.
Mondjuk az előző tényleg viccesebb volt, csak nem tudtam rájönni, min röhögtél ekkorát. :D ezért visszaolvastam -
#239
:DDDDDDDDdd -
#238
Valaki kevergeti a kávés csészéjét. ;-) -
#237
szerintetek az leheséges hogy ahogyan van több száz/ezer/millió/milliárd bolygó és ugye ezek a bolygók az űrben vannak és ugyanígy vannak ilyen hogyismodjam Űr halmazok(amikben töb milliárd bolygó van) és ezeket is elválasztja valami mint a bolygókat az űr:) elég fura gondolkodás mód de nem lehetetlen hiszen szint semmit nem tudunk a világegyetemről... -
#236
Orbiter STS 121 scenariot néztem(ott az űrsikló kilövő autopilótája 310 km-es legmagasabb pontra van állítva(eredetileg ennyi lett volna), és én úgy kezdtem neki, hogy magasabbra mentem, és saccra nem hittem volna, hogy 2 nap alatt be tudnám érni az iss-t alacsonyabbról, de most megnéztem és tényleg lehet :)
Na szóval én ebből indultam ki, mert ez pontos lett volna, azon a 310 km-en kívül :) -
kamov #235 A NASA Orbital tracking szolgáltatása tegnap egész nap vacakolt, és még most sem tökéletes(a pályasíkok nem jók), ha esetleg azt nézted.
A NASA tv-n már jól van ábrázolva csak el kell kapni egy közvetítést.
A pályaadatok szerint a Discovery még mindig a szükséges alacsonyabb pályán van az ISS mögött. A távolság most már csak kb. 4000 km
Most fogják emelni a pályamagasságot. -
#234
Ja igen, 2 nap lesz (a júlus 2. számoltam indulásnak :\). Amúgy magasabb pályán kell lenniük, mert alacsony pályán sokkal több mint 2 napig tartana míg elérik az űrállomást, mert valamivel kevesebb mint 3/4 "földnyi" távolságban van előttük az ISS, mögöttük viszont csak 1/4-ed földnyi távolságban az ISS. Tehát az űrsiklónak kéne bevárnia az ISS-t, és nem fordítva. -
kamov #233 Kb 2 nap alatt érnek így is az űrállomásra mert most még viszonylag alacsony pályán vannak.
Pár óra kell az űrrepülő kabinjának átrendezéséhez, egy nap kell a hővédő burkolat átvizsgálásához, ezenken felül jópár órát tesznek ki a megközelítési/dokkolási műveletek, közben meg enni és aludni is kell.
Nagyjából így jön ki a két nap. -
#232
Azt viszont nem értem, hogy miért az ISS elé lőtték fel az űrsiklót, mert
1. sokkal több üzemanyag kell, hogy elérje az iss-t
2. 3,5 napig tart a szinkronizáció az űrállomással
De a július elsejei indításnál is jóval mögé lőtték, az akkor nem igényel több üzemanyagot, de viszont az is rohadt lassú út az iss-hez. Úgy is fel tudnák lőni, hogy 2 keringés (~3 óra) alatt elérjék az ISS-t. Vagy akár korábban is de akkor nagyon sietni kell a dolgokkal (OMS égetés a pályára álláshoz, és egy percen belül újabb égetés keringési síkok egyeztetésére(korrekció)). -
Tiberius B #231 Tök jó volt!
Most először láttam "élő"-ben űrsiklókilövést, megfogalmazhatatlan az érzés, ami elfogott!Huh -
#230
Kilőtték. Ez biztos, mert már nincs ott a helyén. Meg láttam is a kilövést. -
#229
T - 1 perc!!
