Kvantumfizika

"A mikrorendszerekrõl nemcsak azt nem mondhatjuk meg egyértelmûen, hogy MAKROszkópikus értelemben micsodák, hanem rendszerint azt sem, hogy bizonyos KF mennyiségeknek milyen értékével rendelkeznek. Térjünk vissza az elõzõ Wheeler-féle kísérlethez, és tegyük fel a kérdést: hol van a fény akkor, amikor már elhagyta a féligáteresztõ tükröt, de a két fél-sugár találkozási pontját még nem érte el? Konkrétabban: egy ágban van-e a kettõ közül vagy mindkettõben? Mint az imént láttuk, ez akkor "derül ki", amikor a detektorokat betesszük vagy nem tesszük be: ha betesszük, a fény csak egy ágban lesz, ha nem, mindkettõben. Mégpedig szó szerint: hogy a fény egy vagy két ágban van, az attól a választásunktól függ, hogy a detektorokat betesszük-e. Sõt, mindez már akkor ettõl függ (a tükör és a detektorok helye között), amikor még nem is választottunk! Ez megint nyilvánvaló abszurdum. Ha pedig a fény, a detektorok helye felé közeledve, tetszés szerint "ugrálhat" egy ág és mindkét ág között akár pillanatonként, ahogy a detektorokat ki-be rakosgatjuk, akkor van-e értelme egyáltalán arról beszélni, hogy van valahol? Láthatóan ugyanaz a helyzet, mint amikor az imént azt latolgattuk, hogy a fény "valóságosan" részecske vagy hullám. Amikor a detektorokkal megmérjük klasszikus-fizikai módon értelmezett helyét, vagyis amikor olyan KF helyzetbe hozzuk, hogy legyen helye, akkor van neki. Ez olyankor van, amikor részecskeként viselkedik, és ötven-ötven százalék eséllyel valamelyik ágban kapjuk el. Nem mondhatjuk azonban ekkor sem, hogy már az elkapás elõtt is abban az ágban haladt, vagy egyáltalán hogy egy ágban haladt! Hiszen az elkapás utolsó pillanatáig megtehettük volna, hogy a detektorokat kivesszük, és akkor ugyanezzel a logikával azt kellett volna mondanunk, hogy mindkét ágban haladt egyszerre. Csak azt mondhatjuk, hogy ott volt az illetõ ágban, amikor elkaptuk. Nincs értelme azt kérdezni, hogy a foton "hol van", amikor épp nem hozzuk a helymérésre alkalmas KF szituációba. Ez igaz általánosan is: a mikrorendszernek önmagában nincsenek klasszikus-fizikai jellemzõ mennyiségei, mint pl. helye az iménti példában. Csak KF helyzetekben megnyilvánuló KF mennyiségei vannak. Ezeket úgy szoktuk hívni, hogy "mért mennyiségek", vagy "megfigyelt mennyiségek", vagy egyszerûen "megfigyelések". Ilyen értelemben mondja Wheeler, a rá jellemzõ aforisztikus tömörséggel, hogy "Semmilyen mikrofizikai jelenség nem jelenség addig, amíg nem figyelik meg." Ez az elv felületesen mint valamiféle szubjektivizmus kifejezése is felfogható volna, és a népszerû ismeretterjesztõ írók némelyike (Wheeler nagy mérgére) úgy is fogta fel; pedig a "megfigyelik" itt mindössze azt jelenti, hogy a rendszer KF mennyiségek meghatározására alkalmas KF helyzetbe kerül. Wheeler egy konferencián külön elõadást szánt megfigyelés-fogalmának tisztázására a következõ címmel: "Az elemi kvantum-jelenségek megfigyelésében nem a tudat, hanem a megfigyelõ dolog és a megfigyelt dolog közötti különbségtétel a döntõ." Már a cím elég ijesztõ, pedig aztán az elõadás függelékeként még külön dörgedelmek is jöttek olyan "áltudósok" ellen, akik (többek között) a kvantumfizikát filozófiai misztifikációra használják fel."

Wheeler késleltetett-választásos kísérlete

Ekkora fságot. bruhaha

Egészsugár-érzékelõ már nem is jó?

Tudja vki mi a részsugár érzékelõje?

THX!!

Nem hinném, hogy már megtalálták. Akkor mindenhol olvasni lehetne róla.

ezek a fránya http kódok..😊

Nemrég olvastam hogy 2005-ben fog elkészülni, de pontosabban nem tudtam, a neve nemhiában Szupra Vezetõ SzuperCsürlõ <u>2005</u>...szal pontosabban nem tudtam, ezért kérdeztem rá, hátha még tudja valaki, de nem sok a jelentkezõ...

Már kész a SzuperCsürlõ? Nem is tudtam.

Ember, hát itt komoly dolgokról van szó! 😛P
Habár a nevedbõl itélve gondoltam h valamilvel értelmesebb a hozzászólás...
meson-> mezon(ami egy hadron(erõs kölcsönhatásban részt vesz))(kvark-antikvark)

Elvesztetted?

Nemtudjátok, hogy megvan-e a Higgs bozon??
Mármint már elkezték a kisérleteket a Szupra Vezetõ SzuperCsürlõben nem?

Mindenkinek ajánlom:
"Leon Lederman : Az isteni a-tom"-ot....naon király a book,csak azoknak akik értik unalmas egy pöppet, de minden kezdõnek ajánlaom...gondolok itt a lentiekre ott ne:III
.................III
.................III
................IIIII
.................III
..................I
😉

Tesla rlz!

Hol találhatnék magyar nyelvû infót a negatív energiáról és antigravitációról?

Rémhírességek: Albert Einstein 😉

google.com

Üdvözletem!
Egyik barátom nagyon érdeklõdik a téma iránt, tudnátok adni címeket, ahonnan magyar nyelvû irományokhoz férek hozzá e-book formájában?
Fõleg Albert Einstein könyvei érdekelnék az úriembert. Elõre is nagyon köszönöm!

Szeretném a hozzáértõk szegítségét kérni, mert kicsit sem vagyok otthon a témában.
Tudnátok nekem olyan (szak)irodalmat mondani, amivel kicsit könyebben tisztába kerülhetnék a SEM, TEM, LA-ICP-MS és a hasonló elven mûködõ nagymûszerek mûködési elvével?
Tudom, hogy nem kimondottan a témába vág, de örülnék ha tudnátok segíteni.<#help>
Köszi.

<#taps>

Pár könyvet olvastam, és szeretném ha ajánlanátok más könyveket, olyanokat, amik jók az alapozáshoz. Egyenlõre jobb ha magyar nyelvûeket, de jöhet angol nyelvû könyv cím is ...
Eddig ezek voltak:

John Gribbin - Schrödinger macskája - Kvantumfizika és Valóság
(Jó kis könyv, de picit túlhaladott már, a könyv szerint pl. tök lehetetlenek azok a kísérletek, amit pl. az ausztrálok csináltak "quantum teleportáció" ürügyén.)

Leonard Mlodinow - Euklidész Ablaka - A geometria története a párhuzamosoktól a hipertérig
Kellemes olvasmányos könyv, ami az alapvetõ geometriai problémáktól (hogyan számolják ki egy pl. kör alakú telekre az adót amit fizetni kell a fáraónak) eljut szépen a kvantumfizika, káoszelmélet és a húrelmélet viszonylag friss elméletéig.

James Glaick - Káosz
Ez csak azért, mert jó kis olvasmány a "káosz" matematikának csúfolt tudomány kialakulásáról, némi keresztbe utalgatásokkal a mátrix, s-mátrix, húr, szuperhúr, stb. elméletek kialakulására.

Albert Einstein - A Relativitás Elmélete
A rend kedvéért 😊

??? - Az Elegáns Univerzum

Hát kb. ezek, nem feltétlen ebben a sorendben.

"Röviden azt mondanám, hogy a részecske csak egy kvantuma annak a térnek, ami áthalad a két résen. Nem maga a részecske megy át, és emiatt nem is csak az egyiken. A foton csak az energialeadás helyén létezik. Ameddig nem ad le az EM-tér energiát addig nincs értelme fotonról beszélni."

"Az egyik pohár víz olyan mint a másik. Ki tudná megmondani, hogy valójában a megérkezõ foton már nem is ugyan az, mint amelyik elindult, ..."

Szóval akkor az a lényeg, hogy a megfigyelés esetén összeomlik az esemény "hullámfügvénye?" (nem kiröhögni a tudatlan embert!), egész pontosan a megfigyelt részecske/hullám/akármihez tartozó hullámfügvény, és ezért a megfigyelés "téridején" virtuálisból lesz "valóságos"?
(Érti valaki mit akartam kérdezni?) <#lama>

"odáig csak egy valószínûségi eloszlásként közlekedik a fény, és egyenlõ valószínûséggel mérhetjük bárhova a beesését. (a kilövés pillanatában, és egészen a falhoz érkezés elõttig a hullámtermészet létezik, hiszen nem méred / nem használod a részecsketermészetet -> nyitva hagyod a valószínûségi teret)
ugyanígy a kettõs rés után (ha meghagytuk hullámalakban) a fényérzékeny felszínen szintén kikényszerítjük a részecskealakot, hiszen elnyeljük egy fotopapíron/ccd-n, akármin - és ott már az interferáló hullám valószínûségei alapján esik valahova az 1-1 foton ..."

Nnnna, nekem eddig a problémát az okozta, amikor a kétréses kísérlet közben véletlenszerüen megváltozik a kísérlet által megfigyelendõ tulajdonság, de már a foton (vagy más) kibocsátása után ... így már értem, hogy nem számít 😊

Szemléletesé teszi a foton-teret a fürdõkád-hasonlat. Vegyünk egy kádat tele vizzel. Ez az EM-tér. Ebbe tudunk egy-egy pohár vizet beletölteni, vagy kivenni belõle, de mindig csak egy egész pohárral. Ez a pohár víz a foton.
Bárhol beletölthetünk egy fotont, és 'ugyan azt' a fotont bárhol ki is vehetjük belõle. Az egyik pohár víz olyan mint a másik. Ki tudná megmondani, hogy valójában a megérkezõ foton már nem is ugyan az, mint amelyik elindult, ha nincs olyan tulajdonságuk, ami alapján meg lehetne õket különböztetni.

..."addig nincs értelme fotonról beszélni"

mint valami pontszerû dologról.

" a kérdés az, hogy honnan tudja az akár egyetlen részecske (amirõl ugye feltesszük, hogy egy résen ment át) azt, hogy nyitva van-e a másik rés."

Röviden azt mondanám, hogy a részecske csak egy kvantuma annak a térnek, ami áthalad a két résen. Nem maga a részecske megy át, és emiatt nem is csak az egyiken. A foton csak az energialeadás helyén létezik. Ameddig nem ad le az EM-tér energiát addig nincs értelme fotonról beszélni.

Egy másik értelmezés szerint a foton az összes lehetséges útvonalat bejárja. Mondjuk úgy, hogy klónozza magát, de igazából egyik klónja se teljesértékû. Ha az egyik klón 'realizálódik' vagyis elnyelõdik, akkor a vákuumban energia-hiány keletkezik, amit késõbb a többi másolat törleszt. A foton elnyelõdése nem is pillanatszerû, hanem bizonyos idõ alatt megy végbe.
De a legtisztább az, ha a fotont egy kiterjedt valaminek képzeljük el. Igy nem merül fel az a probléma, hogy a szétterjedõ energia hogy fog egy helyre koncentrálódni. Ugyan ez vonatkozik a két ellentétes irányba szétsugárzódott fotonoknál. Ezek egy kvantumrendszert alkotnak, nem kezelhetõek külön-külön.

A kvantumfizikában bozon- fermion terek vannak, és ezek kvantumai, a részecskék. Pl a Higgs-tér kvantuma a Higgs-bozon, a gravitációs térnek a graviton, EM-térnek a foton, stb.

idõ-tér-tömeg összefüggés? 😊 ha jó az idõ a tömeg lemegy a térre 😊

Már semmi, ok. Csak a "tér" kavart össze. Nekem hullám. 😊

Mi ezzel a probléma?

elektromágneses sugárzás, csak más a hullámhossz...

A fényt elektromágnese térként?! <#ijedt>

A probléma legegyszerûbb feloldása ez: ameddig halad a fény, addig elektromágneses térként kezeljük, amikor elnyelõdik, akkor pontszerû fotonként.

Egy kvantumnyi fény hullámtermészetû?
A kvantumosság az energia elnyelõdésére vonatkozik. Nem sok köze van a hullámokhoz.

A részecskéknek azért van valószínûségi leírásuk, mert nagyon sok megfigyelõhöz képest mozognak.
Pl a kétréses kisérlet ernyõjének atomjaiban rengeteg elektron mozog mindenféle irányba.
Ezekre ha felírjuk a közeledõ pontszerû foton téridõ pozicióját, akkor a Lorentz transzformációk miatt egy idõben és térben elkenõdött
folt lesz a pontból.

köszi, bukmarkoltam 😊

ha érdekel a dolog, van egy elég hosszú, de viszonylag könnyen emészhetõ írás:

Vassy Zoltán - Schrödinger macskája és más történetek

valószínûleg már csak a határozatlansági elv miatt sem lehet megmondani, melyiken ment át...

én a miértet nem értem még mindig...
honnan tudja a foton, hogy valószínûségként kell viselkednie, vagy részecskeként? miért érvényes a határozatlansági elv? bár lehet, hogy ez már metafizika 😊

a #66-ban említett könyvben az is olvasható, hogy elképzelhetõ, a részecske mindkét lyukon átmegy egyszerre, még ha mérjük is. csak éppen a másik eredmény egy párhuzamos univerzumban keletkezik 😊
vagyis ha a részecske kvantumszinten válaszút elé kerül, akkor nem választ, hanem bejárja az összes lehetséges utat, és... és nem tudom... mi csak a legvalószínûbbet tapasztaljuk meg? vagy ahogy aldous huxley (lehet, hogy rosszul írtam) írta: "ez minden világok legjobbika"? <#kerdes><#confused>

bocs ha elmentem tudománytalanba, de ezek a kérdések roppantul érdekelnek és foglalkoztatnak 😊

Balett készült a relativitásból
merthogy idén 100 éves 😊

bocsánat...

"te méred, hogy melyik résen is megy át (vagyis egy detektort teszel az egyikre, letakarod, stb.)"
Itt van az a pont, amit eddig nem értettem. Érdekes, hogy én ezt csupán a kísérleti körülmények megváltoztatásaként fogtam fel, te pedig mérésként. És most hiszem, neked van igazad, meggyõztél.

az "egy kvantumnyi fény" hullámtermészetû mindaddig, amíg - jelen esetben - a mérés pontjáig (a falig) nem ér. ott átmegy a 2 résen hullámként (alapesetben egyenlõ valószínûséggel), és interferál. abban a pillanatban, hogy te méred, hogy melyik résen is megy át (vagyis egy detektort teszel az egyikre, letakarod, stb.) máris csak az egyiken fog áthaladni és részecske lesz. vagyis pontosan a mérés az, ami kikényszeríti a részecskealakot a hullámból, és a mérés pedig jelen esetben a réseken való áthaladás pillanatában történik, vagyis a részecskeforma onnantól "létezik". odáig csak egy valószínûségi eloszlásként közlekedik a fény, és egyenlõ valószínûséggel mérhetjük bárhova a beesését. (a kilövés pillanatában, és egészen a falhoz érkezés elõttig a hullámtermészet létezik, hiszen nem méred / nem használod a részecsketermészetet -> nyitva hagyod a valószínûségi teret)
ugyanígy a kettõs rés után (ha meghagytuk hullámalakban) a fényérzékeny felszínen szintén kikényszerítjük a részecskealakot, hiszen elnyeljük egy fotopapíron/ccd-n, akármin - és ott már az interferáló hullám valószínûségei alapján esik valahova az 1-1 foton - vagyis ahol a folyamatos fotonözön (állandó lámpa) fényesebb csíkot hagy oda nagyobb valószínûséggel esik az egy részecske, ahol halványabb oda kisebb. - elvégzett kísérlet, hogy ugyanolyan beállításokkal független helyeken sokmilliószor elvégezték a kísérleteket 1-1 becsapódó elektromágneses részecskével (nem fotonnal, mert kár bonyolítani), és az 1-1 becsapódások nyomát egymásra rajzolva szépen kirajzolódott az interferenciaminta. ez az egyik legmeggyõzõbb bizonyítéka, hogy amíg nem kényszerítjük ki méréssel a részecskeállapotot, addig a hullámtermészet uralkodik.

Igen, a kísérlettel és az eredménnyel tisztában vagyok, "csupán" a miérttel nem. Azt mondod, hogy maga a megfigyelés ténye és módja befolyásolja a kísérlet eredményét. Tökéletesen világos, hogy minél kisebb méreteket vizsgál egy kísérlet, ez annál zavaróbb, és ugye mi kisebb kellene egy elektron- vagy fotonágyú lövedékénél. De!
Legyek az egyetlen kilõtt foton (vagy Planckkal szólva egy kvantumnyi fény). Ha felteszem, hogy részecske vagyok, akkor ugye a kilövés pillanatában eldõl, hogy melyik résen fogok átmenni. De kérem szépen, valahogy szét kellene néznem út közben, hogy van-e a a pályám közelében (a hullámhosszal összemérhetõ távolságon belül) másik rés, vagyis akarjak-e interferrálni, vagy mehetek tovább kényelmesen egyenesen. Tessék észrevenni, hogy nem beszéltünk arról, hogy kísérletben veszek részt, senki sem tudja, hogy van-e másik rés, vagy van-e egyáltalán rés! (Ha hullám vagyok, akkor nincs ilyen gondom, átmegyek a résen és kész, ha majd lesz mivel (mert volt másik rés), akkor interferrálok.)
Ez számomra egyetlen módon magyarázható, és az is elég furcsán hangzik. "Rezegjek" a pályámon haladva, mindig egy olyan gömbön belül maradva, aminek középpontja a pályán haladó részecske lenne, sugara pedig a már említett, hullámhosszal összemérhetõ távolság (fele, de ez most mindegy). Tehát nem csak jobbra-balra-fel-le, hanem elõre-hátra is. Ráadásul végezzem úgy ezt a rezgést, hogy bejárjam az egész térrészt, amit a gömb kimetsz. Ha nem találtam semmit, akkor nyugodtan becsapódhatok az ernyõbe, ha viszont igen, akkor újabb érdekes és hajmeresztõ dolgok következhetnek; valahogy meg kell õriznem ezt az információt az ernyõig... De errõl talán akkor, ha pozitív visszajelzést kapok az elméletemre.

...vagyis a beérkezési helye az interferencia minta szerinti valószínûségek eloszlása szerint alakul.

egy résnél 1 pontot kapsz - hiszen a részecske a forrásból csak 1 egyenes vonalon át megy keresztül (lézersugárnál is)
kettõnél egy szép interferenciamintát (lézersugárnál is), és ha egyetlen "részecskényi" hullám megy át, az is interferál.

Nekem nem ilyen egyértelmû, hogy az egyik rés letakarásával "kikényszerítem" a részecskealakot.
Hullám alaknál is ugyanazt a képet kapom egyetlen nyitva lévõ réssel: a rés képét, a két szélén elmosódva a rés széleinek terítõ hatása miatt.

onnan, hogy amíg nem érdekel, hogy részecske-e (vagyis nem zárod be a rést), addig hullámként viselkedik, és interferál. amint becsukod az egyik rést onnantól kikényszeríted a részecskealakot, és máris az lesz. mindig akként viselkedik, amilyen viselkedést elvársz tõle (amit vizsgálsz).

Rosszul fogalmaztam, a kérdés az, hogy honnan tudja az akár egyetlen részecske (amirõl ugye feltesszük, hogy egy résen ment át) azt, hogy nyitva van-e a másik rés.

mindig elég 1 részecske. az a nem mindegy, hogy 2 vagy 1 rés van - ha kettõ van akkor már interferál, mert nem foglalkozunk a részecsketermészetével, így hullám.

Ez viszont felvet egy újabb kérdést: honnan tudja az egyik részecske, hogy a másik átjutott-e a falon, vagy épp le volt takarva a másik rés. Vagyis hogy kell-e interferrálnia vagy nem. 😊