1129
Neumann János, Nikola Tesla, Albert Einstein
  • palack
    #166
    Persze hogy nincs! De ezt a jelenséget tudósok neves tudományos folyóiratban képesek voltak quantum-teleportációnak nevezni!
  • Inquisitor
    #165
    Persze elírtam ... :)
    Na kérem szépen, a kísérletet az Egyesült Államok Szabványügyi és Technológiai Intézetében végezték, valamikor az 1990-es évek elején.
    (Boulder, Colorado)
    A kísérletben valamilyen elektromos csapdában tartottak jó pár Berillium iont.
    Rövid rádióhullám-impulzusokkal energiát adnak át nekik rövid ideig, mint ha mikrosütővel melegítenéd. :)
    Az impulzus időtartama 256 ezred másodperc, ennyi idő alatt az összes ion energiaszintje az "1-es" szintről átáll a "2-es" szintre.
    Ha 256 ezredmásodperc elteltével "ránéznek" az ionokra, akkor 100%-uk a "2-es" szinten lesz. Ha benéznek félidőben (128 ezred másodperc), akkor hirtelen eldöl, hogy az ionok közül melyik az az 50%, aki már a "2-es" szinten van.

    A "megfigyelést" úgy oldották meg, hogy a mérési időpontban egy lézernyalább (gondolom hajszál pontosan belőve hullámhosz, energia, időtartam, stb.) energiát ad át az ionoknak olyan módon, hogy CSAK az "1-es" szinten lévők veszik fel azt. Ezek után azok "3-as" energiaszintre kerülnek, de 1 milliomod másodperc alatt vissza is esnek '1-es" szintre, és ugye a feles kilövik fotonok formájában. A megszámlált fotonok mutatják meg, hogy hány ion van még az '1-es" szinten.

    Na most jön a bonyolítás. Ha 4x néznek be, pontosan szétosztva az időtartamot 4 felé, akkor a 256 ezred másodperc elteltével minden valószínüség ELLENÉRE kb. 66%-a lesz csak "2-es" szinten az ionoknak. Ha pedig 64x végzik el a mérést (4 ezred másodpercenként), akkor már csak néhány ezreléke lesz "2-es" szinten!
  • Csupáncsak
    #164
    palack!
    Te miről beszélsz? Hallottál már az elektromágneses hullámok terjedéséről? Mindkettőtökhöz az adótól jutott el az információ ugyanannyi idő alatt, mivel ugyanolyan távolságra vagytok tőle. A két rádiós között semmiféle információárámlás sincs.
  • Inquisitor
    #163
    Hazamegyek megnézem, de azt hiszem 256 milliárdod másodperc volt az, ahol elvileg 100% volt a valószínüsége az energiaszintugrásnak az atomokban, de még nem történt meg az átálás. Lézerrel figyelték az atomok energiaszintjét ...
  • Dzsini
    #162
    ez így még érdekesebb... azt leírták, hogy mivel tudták biztosítani a folyamatos megfigyelést? (bár az is kérdés, hogy akkor egy megfigyelés mekkora időtartamig "engedélyezett" megfigyelésként...)
  • palack
    #161
    A quantun-teleportáció érdekel? Az egy rossz értelmezés eredménye. Ugyanis a helyesebb(?) megfogalmazás a quantum-telepátia. (A szegény tudósok sajnos(?) nem jártasak a parapszichológiában :-)). Teleportációnál ugyanis arról van szó hogy valamilyen ANYAG "a" pontból "b"-be kerül 0 idő alatt. Itt nem erről van szó. Itt az INFORMÁCIÓ kerül "a" pontból "b" pontba 0 idő alatt, és ez is csak látszólag. Ilyen "quantum-teleportáció" részesei vagyunk egyébként mindannyian minden nap minden pillanatban. Elég ha mindketten bekapcsoljuk a rádiónkat a rádióadótól azonos távolságban, de más irányban. Mondjuk egy Bp-i adót én Szolnokon hallgatok, te meg Győrben (kb. egyforma távolságra vannak). Ekkor a nálad megjelenő információ nálam is megjelenik ugyanabban a pillanatban. Gyakorlatilag 0 idő alatt jutott el a nálad levő információ hozzám, és viszont. Ezek a gagyi tudósok pontosan ezt reprodukálták, csak valami quantum-maszlaggal megfűszerezve. Csakhogy ezt jobb helyeken még telepátiának sem nevezik, ugyanis ahhoz az kellene, hogy erre az információra én vagy te hatással legyen. Ez viszont nem teljesül. Tehát nem történik HASZNOS információ továbbítás. Ha már hasznos lenne (mondjuk betelefonálnék a rádióba) akkor a 0 időkritérium nem teljesülne.
    Én csak azon csodálkoztam, hogy ezt tudományos folyóiratokban közölték le, és nem az Ufómagazinban :-)))
  • Inquisitor
    #160
    "így ha valamit 2 egymás utáni pillanatban megfigyelsz (lásd folyamatosan nézed, csak hát mondjuk az időt is kvantáljuk és nem kontinuum) akkor az 2 megfigyelés és más-más kvantumállapotokba rögzül a világ ..."

    Oké, csak pont ott van egy kísérlet, amiben pont azért nem omlik össze a valószínüségi hullám, mert figyelnek. Magyarán egy párezer atomos rendszerbe energiát vittek be, de mivel figyelték, nem tudott "felforrni" ... na itt dobta be az agyam a törülközőt. Tehát itt pont a megfigyelések miatt "nem történik semmi" :)
  • Dzsini
    #159
    ez teljesen oké, mivel kvantumszinten nincsenek kötött állapotok, és a megfigyelés ténye "zárja le" a valószínűségeket, így ha valamit 2 egymás utáni pillanatban megfigyelsz (lásd folyamatosan nézed, csak hát mondjuk az időt is kvantáljuk és nem kontinuum) akkor az 2 megfigyelés és más-más kvantumállapotokba rögzül a világ - számunkra, akik nem érzékelik a 2 pillanat közti kihagyást (ahogy a moziban is az állóképeket mozgásnak látjuk) változásnak észleljük a valószínűségek ilyen játékát...

    nagyon kemény megközelítése a világnak, kizárt, hogy valaki így tudna gondolkodni, és így észlelni a világot tudatosan... ez nagyon vad.
  • Inquisitor
    #158
    "Ha a kvantummechanika állításának megfelelően a világ valóban csak azért létezik, mert megfigyeljük, akkor annak is igaznak kell lennie, hogy a világ csak azért változik, mert nem tudjuk folyamatosan figyelni."
    Lefontam a halyam a szöveg elött és után ismertetett kísérleti eredményektől. Segíthene valaki értelmezni, mielött megborulok agyilag.
  • Arvind
    #157
    Azt gondolom, hogy a japánok, kínaiak, stb leginkább angolul publikálnak, ugyanis a tudomány nyelve jelenleg leginkább ez.
  • Inquisitor
    #156
    Na igen, de ennyi erővel japánul se ártana tudni, mert ha jól megnézzük, a legtöbb kísérletet (amit mások USA-ban, Indiában, Kínában vagy máshol kitalálnak) nekik áll módjukban elvégezni s publikálni.

    Nincs valami komolyabb anyag, részletes leírással, akár angolul is, az ausztrál lézer-teleportációs kísérlet mikéntjéről, és eredményeiről?
    (Meg az azóta történt dolgokról?)
  • Dzsini
    #155
    sajnos ahoz, hogy az ilyesmi tudományban az ember valamennyire naprakész lehessen kötelező az angol/német nyelv magas szintű ismerete.

    plusz bejárni az egyetemi könyvtárakba, mert ott olvasható jónéhány olyan folyóirat amira az adott egyetem előfizet. meg az internet se rossz forrás, csak itt már nagyon figyelni kell, hogy mekkora baromságokat olvas el az ember.

    a fordítások azért készülnek el lassan, mert egyrészt sok idő lefordítani, másrészt 1-2 hónap alatt elavulttá válik az adott tudásanyag, és emiatt felesleges a magyar kiadással vesződni. de ez így van minden haladó tudományban...
  • Inquisitor
    #154
    Hmmm. Most nem tudom megnézni az összes jó könyvemet, mert jórészét kölcsönkérte a barátnőm ... tőle meg az ő barátnője :)
    Hát nem baj, ha van a közelben egy darab A. Einstien - A relativítás Elmélete c. könyv. Azért fontos, mert sokat hivatkoznak az összes könyvben arra, hogy mi minden derült ki azóta :)
    Aztán mondjuk valami lightossal érdemes kezdeni, így is éppen elege fogsz rajtuk agyalni.
    Javasolt könyvek:
    John Gribbin - Schrödinger macskája (Nagyjából a kezdetektől 1981-ig kis áttekintés olvasmányos formában)
    John Gribbin - Schrödinger kiscicái és a valóság keresése (Ez egy kis ismétlés, meg a fejlemények 1980-1995 között)

    Majd utánanézek a többinek is. Ja jó drágágák (kb. 3.000/db), ha nincs pénzed, próbáld meg valami jobb könyvtárból kivenni őket.
  • tomcat1
    #153
    Szia én is szeretnék elindulni azon az úton amin te már gondolom régóta haladsz, tudsz tanácsot adni hogy hol kezdjem, előre köszi.Ja és nem tudod, létezik-e még aA harmadik szem magazin?
  • Inquisitor
    #152
    Kezdek elkeseredni. Miért van az, hogy a témában emészthető könyveket 8-10 év késéssel fordítják le magyarra?
    Most tudtam csak meg, hogy a Koppenhágai értelmezést, és azt az állítást, hogy nem lehet egy részecske hullám és tulajdonságát megfigyelni, megbukott egy 1992-es Japán kísérletben, amit indiaiak dolgoztak ki. Sőt. A Kvantum(vákuum)fluktuácót avagy habzást, alias virtuális részecskék létét is bizonyították a kísérlet bonyolításával. Ez 13 éve volt!
    Erre fel itt höbörög valaki állandóan a fórumon, hogy kvantumfizikát senki se tudja igazolni, meg nincsenek valódi csak gondolatkísérletek.

    Na megyek vissza olvasni, meg felfejlődni.
  • Dzsini
    #151
    szerintem a gond ott kezdődik, hogy teljesen zárt rendszert kívülről nem tudsz megfigyelni - hiszen azzal máris megváltoztatod az állapotát - így nem tudod, hogy anyag van-e benne, vagy energia. a gravitációról nem is beszélve :)

    szegény gravitáció pedig még mindig egy érdekes dolog, egyelőre nem sikerült az elektrogyenge erővel összepasszintani, és különbenis olyan rettentően kicsi, hogy egy-egy atom "gravitonsugárzását" (ha van ilyen) nem tudod mérni, így elbontásakor nem tudod, hogy megszűnt-e.

    a másik gond meg az, hogy a gravitáció - például az általános relativitás szerint - a téridő görbültsége, és azt az anyag okozza - vagyis ha nincs anyag, akkor nincs görbe téridő, és a labda egyenesen gurul, nem "vonzza" az ott levő dolog.
    megint más kérdés, hogy lehet, hogy ha sikerülne annyi energiát összesűríteni egy pontba, amennyi mondjuk néhány protonban van (E=mc^2), annak lenne-e ott téridőt görbítő hatása... és azt észlelnénk-e, hiszen a G a távolság négyzetével csökken, így eléggé érzékelhetetlen minden egyéb (elektrogyenge) erőhöz képest...

    én meg szerintem elég sok hülyeséget összehordtam itt, aminek semmi köze a témához - majd szétszeditek. de grats, tényle nagyon jó kérdés :)
  • asd2100
    #150
    Arvind: Az anyag = energia, amit sok féle szubatomi részecske alkot, amik nagy energiával rendelkeznek. Egy zárt rendszer pedig ugye teljesen el van zárva minden
    "külső" hatástól, tehát ami benne van az egy állandó érték. Ezzel viszont csak számolni lehet, de a valóságban nem megvalósítható. Gravitációval pedig ugye minden nyugalmi tömeggel rendelkező "akármi" rendelkezik, tehát képes gravitonokat
    "gerjeszteni". Szóval a te "zárt" rendszeredben lévő energiádat is ugyan erre képes részecskék alkotják.

    Remélem kielégítő választ kaptál az amúgy érdekes és fura kérdésedre.:)
  • Arvind
    #149
    Ha egy zárt teljesen zárt rendszerben van adott tömegű anyagon és azt átalakítom energiává, akkor megszűnik a gravitációja?
  • Dzsini
    #148
    mostanában publikált Hawking meg az egyik prof.társa egy elméletet, ami a szuperhúrokra épül, és a fény (fotonok) terjedését sem tartja állandó, fix sebességnek, de a fénysebesség mint 300.000km/s továbbra is maximum határ - csak a fény nem terjed akkora tempóval (merthogy eszerint a fotonnak is van nyugalmi tömege, az végtelenre növekedne)
  • tomcat1
    #147
    Nekem ezt nagyon nehéz elképzeni, 4 dimenzió
    tudod a kezem mindig határt szab és nem tudom elképzelni :)
  • lifegood
    #146
    A relativitásban is van ami abszolut, minden rendszerben ua. Ez a négydimenziós távolság.
  • Crokin
    #145
    Akkor mondj légyszi egy ilyen rendszert, érdekelne.
  • Dzsini
    #144
    az Einstein-féle rendszer szerint nem... vannak olyan rendszerek, ahol még az is az.
  • Crokin
    #143
    Nem igaz, mert a fénysebesség az nem relatív.
  • tomcat1
    #142
    áh tudod, minden relatív !
  • lifegood
    #141
    Nem viszitek túlzásba a fórumozást az biztos.
  • lifegood
    #140
    Van két fotonunk, amelyek összefonódott állapotban vannak. Ellenkező irányba távolodnak a keletkezzési helyüktől. Ha az egyiket elkapjuk, és megmérjük a merre áll a spinje, akkor biztosak lehetünk abban, hogy ha a másikat valahol messze elkapják, annak a spinje pont ellentétés lesz.
    Nem a spinéje, a spinje. Ez fontos.
    Ezzel aztán lehet titkosítani, mint állat. Ejtünk egy méréssorozatot sok egymásután érkező fotonon, majd feljegyezzük a spinállásokat.Ezzel kódolunk valamit,csak ezután csak az tudja dekódolni, aki a másik oldalon vette a fotonok párjait.
  • Dzsini
    #139
    " Kvantum teleportációnak nevezték el egyébként a jelenséget és nincs semmi vice versa benne. Egy foton (bár azóta lehet, hogy proton is, végül is nincs jelentõsége) kvantum állapotát vitték át egy másik részecskére. Ekkor azt tapasztalták, hogy a távoli részecske kvantum állapota valóban megváltozott, méghozzá pont arra, mint ami a közeli részecskéé volt. Ekkor azonban azt tapasztalták, hogy a forrásul szolgáló (közeli) részecske ismét határozatlan állapotba került, a Heisenberg féle hat. rel-nek megfelelõen. Egyébként a részecske ebben az esetben teljesen határozottá vált volna, ami ellentmondást okozna. Az állapotát azonban ismét meg kellett határozni. Ez egy szép példa, amikor is egy régi elmélet egy újabb tapasztalat szerint is igaznak bizonyult."

    forrás - van még pár hozzászólás

    a topic meg megindul majd hétközben, a tudományban akkor szokott jobban menni, akkor majd meg lesz minden vitatva.
  • tomcat1
    #138
    látom alszik a topic...
  • tomcat1
    #137
    ezt magyarázza el nekem valaki :
    hogy van az hogy teleportáció?
    mer hogy tudom hogy több helyen is megcsinálták, állitólag már atomokkal is?
    persze egyszer olvastam róla de az legalább 3 éve volt.. thank's.
  • citromlikor
    #136
    Ha valaki ezt érti elmagyarázhatná egyszerűen.

    "Most gondoljuk meg előre, milyen eredmények lehetségesek akkor, ha mind a két mérési irányt megváltoztatjuk egyszerre, a balt balfelé, a jobbot jobbfelé, egyenként 30 fokkal, természetesen megint az utolsó pillanatban a mérés időpontja előtt. (Lásd az "E" ábrát.) A pluszok és mínuszok, ugye, repülnek a térben az összhangzó sorrendjükkel (arra a helyzetre vonatkoztatva, amikor mindkét mérési tengely függőleges); a baloldali változás miatt a baloldalon megváltozva mérődik belőlük 25%; a jobboldali változás miatt a jobboldalon megváltozva mérődik szintén 25%. Most több eset lehetséges. Ha ne adj Isten ugyanaz a 25% változott meg a két oldalon, akkor minden egyes változást kiegyenlít a párja, és akkor a két sorrend megint egymás pontos tükörképe lesz, akárcsak amikor a két mérési irány párhuzamos volt. Ha teljesen különböző 25% változott meg, akkor a két sorrendben összesen 50% marad egymás tükörképe, a másik 50 százaléknál az egyik oldali pluszhoz a másik oldalon is plusz, illetve mínuszhoz mínusz "változik hozzá". Ha a valóság valahol a két szélső eset között van, akkor a most már nem pontos tükörkép-adatok aránya valahol nulla és 50% között lesz. Ami a lényeg: semmiképp sem lehet több, mint 50%. Ezt a korlátot egyszerűen abból kaptuk, hogy külön-külön a változás 25 - 25 százalék volt, teljesen függetlenül attól, hogy miféle fizikai mennyiségről, miféle mérőberendezésekről és mérési módszerről van szó, és hogy a külön-külön mért 25%-nak mi lehet a konkrét fizikai magyarázata.

    Ez a "kevesebb, mint 50%" a Bell-egyenlőtlenségnek a vázolt helyzetre vonatkozó alakja. Érvényessége, mint a levezetésből (remélem) látható, teljesen általános: önmagában abból a feltételezésből következik, hogy az A mennyiség értékei a mérés előtt is már léteznek (emlékszünk, "repültek a térben"). Teljesüléséhez ezen kívül semmi más logikai feltétel nem kell. És ezért természetesen, ha esetleg a mérés azt adja, hogy a tükörkép-helyzethez képest mégiscsak 50%-nál több adatpár "romlik el", vagyis hogy az egyenlőtlenség a valóságban nem teljesül, annak logikailag nem lehet semmi más oka, mint hogy a fenti feltevésünk nem igaz.

    Nos, kell-e mondanom: a mérések a Bell-egyenlőtlenséget egyértelműen cáfolják. Lehet olyan kísérleti helyzeteket létrehozni, hogy a pluszok és mínuszok közötti tükörkép-viszony az irány variálásával nagyobb mértékben romlik el, mint ahogy azt az egyenlőtlenség megengedné. A pluszok és a mínuszok tehát nincsenek sehogy kódolva a szétrepülő rendszereken, azok bizony (teljes összhangban az öreg Wheeler aforizmájával) csak a mérés pillanatában állnak elő.
    "
  • ffxi
    #135
    Azt én is szeretném tudni :)))

  • citromlikor
    #134
    Mégegy cikk.

    Hraskó Péter A Bell-egyenlőtlenség Korreláció és információáramlás
  • citromlikor
    #133
    Az mi?
  • ffxi
    #132
    Vki a részsugárról???

    Semmi?

  • FtranX
    #131
    ez tényleg jó kis olvasmány
  • citromlikor
    #130
    ez se rossz
    "Ismeretelméleti szempontból a Bell-kísérletek félreértésének gyökere ugyanaz, mint a kvantummechanikával kapcsolatos félreértéseké általában. Az, hogy nem vagyunk hajlandók beismerni az emberi gondolkodás korlátait. Ódzkodunk szembenézni a valódi problémával, a természet leírására szolgáló fogalmaink elégtelenségével, és a kibúvók keresése közben összezavart logikánkkal egyre újabb és újabb álproblémákat teremtünk. A reális alapprobléma jelen esetben, tehát a Bell-egyenlőtlenség szituációjában az, hogy itt kauzálisan nem értelmezhető összefüggéssel állunk szemben."

    A Bell-egyenlőtlenség, avagy a fenéken csípett kauzalitás története
  • citromlikor
    #129
    Nem neked szól, de elolvashatod.
    Az rossz lehet.
  • ffxi
    #128
    Amúgy meg pénteken írok abból a részsugár érzékelőből :((((((

  • ffxi
    #127
    Ez nekem szól?

    Csak azért mer' ha igen akó' elolvasom :))