2214
-
#1334
Szerb dinár!
Jó hír az OTP-nél lehet dínárt váltani (nem kell szórakozni a határon, 3,17)
-
#1333
Sarti nagyon hangulatos, érdemes a környékén is
körbenézni (kishajózás a Sithonia félszigetnél, Thessaloniki, Athoszi
hajókirándulás, esetleg a Meteorák). Toloból meg a klasszikus részeket
lehetne megnézni (Athén, Mükéné, Korinthosz, Delphoi). Esetleg
átugorhatnátok Zakynthoszra.
Amit én az utasaimnak szoktam mondani, mindig olyat keressenek, ami
abszolut görög és hagyományos. étterem, szuper market, bármi.
Csapvizzel nem érdemes próbálkozni. Inkább palackozottat venni. Ami
szerintem jó, az az Avra vagy a Vikos, de mindenhol mást palackoznak.
Halételek közül érdemes kipróbálni a nyelvhalat (glossza) vagy a
kardhalat (xifiasz), illetve a kishalakat (gavrosz, szardella) ezekben
nem nagyon van szálka. Aztán van tintahal (kalamári), polip (ohtapodi),
homár (asztakosz), kagyló (midia), rák (garides). Illetve amit a görögök
nagyon jó halnak tartanak a tsipoura és a bakalaos.
-
#1332
A LEGKEDVELTEBB GÖRÖG ÉTELEK:
Előételek (mezedesz):
· keftedákia = kis húsgombócok, fasírtok
· dolmadakia = szőlőlevélbe csomagolt fűszeres rízs és darált hús
· tiropita = feta sajttal töltött pita
· szpanakopita = spenótos pita
· feta szaganaki = rántott sajt
· feta psiti = sült sajt
Saláták (szalatesz):
· horiátiki (görög saláta) = vegyes zöldség saláta feta sajttal, olajbogyóval, oregánóval, és olivaolajjal leöntve
· tzatziki = joghurtos, foghagymás uborkasaláta
· domatosalata = paradicsomsaláta
· melitzanosalata = padlizsánsaláta
· taramosalata = halikrasaláta
Főételek:
· sztifado = vadaspörkölt foghagymával
· szuvlaki = rablóhús nyárson (sertés, csirke)
· gyros / gyros pitában
· brizola = sült karaj
· bifteki = sült hamburgerhús
· muszaka = rakott padlizsán (darált hús, paradicsom, hagyma, sajt, besamelmártás)
· papucáki = mint a muszaka, de itt a töltelék a félbevágott padlizsánban van benne
· jemiszto kotópulo = töltött csirke
· szkordosztumbi = fokhagymás – paradicsomos padlizsán
· jemisztesz = fűszeres rízzsel töltött paradicsom, paprika
· paszticio = rakott makaróni (darált hús, paradicsom, hagyma, besamel mártás)
· szutzukakia = kis kolbászkák
· arni = bárány
· kotópulo = csirke
Halételek és tenger gyümölcsei (thalassiná):
· asztakósz = homár
· garidesz = rák
· kalamári = tintahal
· ohtapódi = polip
· midia = kagyló
· barbúni = vörös márna
· glossza = nyelvhal
· xifiasz = kardhal
· gavrosz, atherina = kis néhány cm-es sült halak
Édességek (gliká):
· paszteli = szezámmagból, cukorral és mézzel
· mandoláto = tojásfehérjéből, pirított mandulából, mézből és cukorból készül.
· galaktoboureko = töltött vaníliás, leveles tésztalapok,
· kadaifi = dióval töltött, sziruppal leöntött rolád
· baklava = mandulás, diós rétestészta
· pagoto = fagylalt
Italok (potá):
· neró = víz
· kraszí = bor (ászpro = fehér, kókkino = vörös, xirósz = száraz, glikósz = édes)
· bíra = sör (Mythos, Alfa)
· ouzo = ánizslikőr
· raki, cipuro = törkölypálinka (főleg Kréta)
· portokalada = narancslé
· kafes = kávé
· frape = jegeskávé (me gála = tejjel, me záhari = cukorral, horís gála = tej nélkül, horís záhari = cukor nélkül)
-
#1331
Autópálya díjak
http://www.alon.hu/index.php/article/articleview/5228/1/14 -
#1330
Két hét Toloban
Gyimesi László 2004.11.23. 15:18
Az idén nyáron két hetet töltöttünk Görögországnak egy – a magyar turisták, illetve utazási irodák nagy része által – méltatlanul és indokolatlanul mellõzött részén, a Peloponnészosz-félszigeten (A félsziget a Korinthoszi csatorna 1893-as megnyitását követõen tulajdonképpen szigetnek tekinthetõ, az elnevezés nyilván hagyománytiszteletbõl maradt meg).
Az nem volt kétséges, hogy autóval utazunk, a szállást, azaz az ellátás nélküli apartmant azonban a Dias-Zeus utazási irodán keresztül foglaltuk le. Biztosítást kötöttünk, beszereztük azt a bizonyos E111-es igazolást, az autóhoz kötelezõ felelõsségbiztosítást igazoló zöld kártyát, valamint vontatókötelet, és tûzoltó készüléket is tettünk a csomagtartóba. A várhatóan kb. 1700 km-es útra való tekintettel, úgy terveztük, hogy útközben valahol (már görög területen) eltöltünk egy éjszakát.
Június 13-án este 9 körül, esõben indultunk, és 11 körül léptük át Tompánál a 179. kilométernél a magyar-szerb határt. A határon pénzt váltottunk, 1 euroért 71 dinárt kaptunk. Mivel úgy terveztük, hogy nem megyünk végig autópályán, hanem csak kb. 170 kilométert, mindössze 10 euroért vettünk dinárt. A tankolást Szerbiában és Bulgáriában bankkártyával oldottuk meg, ezért erre a célra nem kellett helyi valuta.
Az elsõ szerbiai városban, Szabadkán megkerestük az ÖMV-kutat (melyekkel Bulgáriát is bõségesen ellátták), megtankoltunk, és irány az éjszaka. A 95-ös benzin Szerbiában 55,5 és 58,2 dinár közötti, ami 210 forint alatt van.
Miután sikeresen leküzdöttem egy kekeckedõ szerb rendõrt (azért akart megbüntetni 1500 dinárra, mintegy 5300 forintra, mert az egyik faluba véletlenül távolsági fényszóróval mentem be), a térképen autóútnak jelölt E75-ön mentem tovább, a Srboban/Feketics-i lejáratig. Itt eredetileg is le akartam menni, de ha nem így lett volna, akkor sem mehettem volna tovább, mert útépítés miatt le volt zárva az autóút Újvidék felé vezetõ része. Innen Becsej, Zrenjanin és Pancsevo következett, áthaladtam a smederevoi Duna-hidon, és ennél a városnál csatlakoztam a Belgrád-Nis autópályára. Az autópálya kapujánál megkaptam a kis jegyet, aminek alapján a pálya elhagyása elõtt megállapítják, hogy mennyit is kell fizetnem. (Az elõzetes itthoni információk alapján tudtam, hogy ez az összeg 600 dinár lesz, ami kb. 11,7 Ft./km-nek felel meg. Autópálya-díj fizetése céljából mindenképpen dinárt kell váltani, mert euroval történõ fizetés esetén 20% átváltási illetéket számítanak fel.) Kb. 50 kilométer megtétele után az un. lapovoi ÖMV-kútnál megtankoltam. Jó 100 kilométert még a pályán mentünk, majd újabb 120 km –t követõen a szerb-bolgár határra értünk. Ekkor a 753. kilométernél voltunk, az óra reggel fél 9-et mutatott. Meglepõen hamar megtörtént mindkét határátlépés, a bolgárok a kocsim forgalmijára, a zöld kártyára és az én jogsimra voltak kíváncsiak, a szépséghiba csak a bolgár oldalon muszájból fizetett összesen 7 euro volt. A Szófiáig tartó kb. 60 kilométeres utat követõen a körgyûrûnek csúfolt kátyurengetegen araszolgatva, követve a táblákat, elértem a lekanyarodás helyére, de itt kiderült, hogy az utat építés miatt lezárták. Emiatt a terelõutat jelzõ táblákat követve csak óriási kerülõvel tudtam a görög határ felé vezetõ utat elérni. Közben az egyik szófiai ÖMV-kútnál megtankoltam (a benzin ára itt 1,46 euro, 190 Ft. alatt van), és teleraktam a 10 literes tartalék kannámat is.
992 kilométernél, helyi idõ szerint háromnegyed 2 körül értünk a bolgár-görög határra, Kulataba. A határátlépés itt is gyorsan lezajlott, majd irány a szállás, a Thessalonikitól mintegy 40 kilométerre délre levõ Methoni. Thessaloniki után leróttunk egy 1,4 euros autópálya-díjat, majd az 1155. kilométernél délután 4 óra körül meg is érkeztünk Methoniba, az Agiannis Motelbe, ahol már elõzetesen lekötöttek részünkre egy szobát 25 euroért. A motelt elég bonyolult volt megtalálni, de számos útépítést és útelterelést leküzdve végülis sikerült.
Másnap reggel 8-kor indultunk tovább, szép, napos idõben. Egy darabig a tengerparton kanyargott az út, majd egy idõre elhagyta azt. Számomra teljesen rendszertelenül, olyan helyen is, ahol nyoma sem volt autópályának, idõnként fizetõ kapuk bukkantak fel, ahol esetenként többnyire 1,4 euro volt a fizetési kötelezettség. Igaz, hogy néhány helyen, ahol éppen útépítés folyt, a kapuk (vagy azok helye) elõtt általában egy „FREE PASS” tábla jelezte, hogy itt nem kell fizetni. Az autópályán a thivai lejáratig mentünk, ahonnan a rövidebb úton látszólag gyorsabban célhoz érhetünk, és a megteendõ utat is lerövidíthetjük (legalábbis ezt hittük). Ez az E962-es számú út valóban rövidebb volt, és egy dimbes-dombos vidéken át vezetett. A baj az volt, hogy úgy tûnt, mintha az ország összes kamionja, dömperje, stb. itt adott volna randevút egymásnak. Lépésben lehetett haladni, a beláthatatlan kanyarok miatt elõzésrõl szó sem lehetett, és ráadásul az említett autók a legnagyobb jóindulattal sem sorolhatók a környezetvédelmi szempontokat figyelembe vevõ jármûvek közé. (Toloban az idegenvezetõ elmondta, hogy az üdülõket szállító buszok is ezen az úton közlekednek, hogy kikerüljék az Athén körüli forgalmi dugókat.) Nagynehezen keresztülvergõdtünk ezen a szakaszon is, és kb. 60 kilométerrel Korinthos elõtt visszatértünk az autópályára. Jóformán észre sem vettük, mikor haladtunk át a Korinthoszi csatorna felett, majd következett az utolsó kapu, ahol 1,5 euro volt a tarifa (ezen a szakaszon 25 Ft. felett volt az 1 kilométerre esõ autópálya-díj). A fizetés után pár kilométerrel letértünk a pályáról, majd Nafplio érintésével délután fél 4 körül, 1713 kilométernél meg is érkeztünk Toloba, a Babis apartmanházhoz.
A telepített idegenvezetõ nem volt ugyan ott, de hagyott egy levelet, amiben üdvözölt minket, leírta, hol találjuk a szobánkat és kellemes üdülést kívánt. Nagyon jólesett ez a gesztus. Azt hittük, hogy busszal érkezõk már a délelõtti órákban megérkeztek, de mint késõbb kiderült, különféle késések és átszállások miatt csak éjfél elõtt értek oda.
Pár szó Toloról. Ez az üdülõfalu az Argoliszi öböl partján, Nafplio városától 12 km-re van, déli irányban. Tulajdonképpen egy hegyoldalon és a mellette 100-150 méternyi tengerparton terül el. Tolo közlekedése különösen érdekes, mi több, veszélyes. Egyetlen hosszanti utcája van, aminek felületét az autósokon kívül a gyalogosok is használják, ugyanis járda egyszerûen nem létezik. Ezt az utcát hivatalosan egyirányúsították, az ellenkezõ irányú forgalom a szomszédos domboldalon, 10-15%-os emelkedõn halad. A gyakorlat azonban úgy néz ki, hogy a motorosok többsége, és az autósok egy része a menetiránnyal szemben is közlekedik, komoly balesetveszélyt okozva ezzel. Úgy látszik, ez elfogadott dolog errefelé, mert pl. közvetlenül a tengerpartra is csak a „BEHAJTANI TILOS!” tábla mellett lehet autóval lemenni. Az is tény, hogy az alatt a két hét alatt, amíg ott voltam, nem láttam balesetet.
Ezen a keskeny részen van továbbá 2-3 szálloda, üzlet, vagy apartmanház, melyek közül az utolsónak a lépcsõjét dagály esetén a tenger mossa. Ennek persze van egy nagy elõnye, közel van a víz. Elsõsorban a domboldalon több magasabb kategóriájú szálló is van, saját medencével. Számomra a saját medence nem túl csábító, mert uszodát otthon is találok, ezért nem kell a tengerpartra utazni.
A tengerpartot a kikötõ mellett (ahol a mi is laktunk) rendszeresen tisztán tartották, a víz kristálytiszta volt. A vízi jármûvek között voltak 1–2 személyes motoros halászbárkák, de nagyobb hajók is. Külön „csatorna” volt számukra kijelölve, ezért máshol nyugodtan lehetett strandolni, úszkálni. A tengerfenék aprókavicsos, tehát tornacipõ sem szükséges. Ezzel szemben, ahogy megyünk a partszakasz déli része felé, mintha fokozatosan egy más világba kerülnénk. A tengerfenék egyre kavicsosabb, a víz és a part pedig egyre koszosabb. Tolotól nem messze néhány kisebb sziget van a tengerben, az egyikre még egy kis kápolnát is építettek, ahol idõnként esküvõket tartanak. Ezek a szigetek nagyon festõivé teszik a toloi öblöt.
Véleményem szerint elsõsorban a szûk elhelyezés miatt Tolo elég zajos település. Az állandóan rohangáló, idegesítõ hangú kismotorok nemigen teszik lehetõvé a nyugodt pihenést. Ha valaki éjjel aludni akar, hát, voltam már csendesebb helyen is Görögországban.
Az utakról, közlekedésrõl néhány szót.
A magyar szakaszon, az 5-ös és az 54-es és 53-as utak minõsége jónak mondható. Ahogy távolodunk a magyar határtól az utak minõsége változó, olyanannyira, hogy pl. a Belgrád-Nis autópálya sok kilométeren keresztül inkább hasonlít egy magyarországi sokadrangú útra, mint egy autópályára, aminek használatáért fizetni is kell. Nis után, egészen Szófiáig szintén változó a minõség, de gyakoribbak a nehezen járható szakaszok, elsõsorban az alagutak. A szófiai körgyûrû és a kivezetõ utak minõsége minõsíthetetlen. Szófia után kb. 20 kilométerrel kezdõdnek az útépítési munkák, majd ezek végeztével a görög határ felé közeledve egyre jobb az út. Görögországban az utak minõsége a miénkhez hasonló, és ez vonatkozik a hegyi utakra is. Ami a három országban egységesen rossz minõségû, az a hidak és az utak illesztése. Míg nálunk a legtöbb helyen jóformán észre sem lehet venni, ha hídra hajtok, a görögöknél ilyen esetben különösen vigyázni kell, mert a nagy szintkülönbség mellett még 5-10 centis hézag is van az út és a híd között. Szintén a görögöknél jellemzõ, hogy az általam látott számtalan vasúti átjárónál a sorompón kívül szinte mindegyik elõtt STOP-tábla van. Ezt a táblát nemcsak a keresztezõ vonat miatt ajánlatos figyelembe venni, hanem azért is, mert az átjárók csapnivaló állapota miatt a futómû megkímélése céljából amúgyis csak nagyon lassan szabad rajtuk áthajtani.
A görög utakon haladva soha nem lehet biztos az ember, milyen faluban van (még görög betûkkel sincs mindig feltüntetve), milyen messze van egy adott közeli, vagy távoli településtõl. Több helyen is elõfordult, hogy a tábla szerint egy város pl. 40 km-re van, és 4-5 kilométer megtétele után ugyanennél a városnál ismét 40 km szerepelt.
Úgy látszik, a görög települések névadásakor nem volt nagy fantáziájuk az illetékeseknek. Nagyon sok azonos, vagy közel azonos nevû település van az országban. Ennek tudható be pl. az is, hogy állítólag volt olyan autós turista, aki Tolo helyett a szintén a Peloponnészoszon levõ Tholora ment. A kettõ között több, mint 150 km a távolság. Ebbõl az a tanulság, hogy utazás elõtt célszerû tájékozódni, hogy a célpont az ország melyik részén van.
Normál úton autópálya közelében haladva akaratlanul is könnyen ráfuthatunk az autópályára, mert nagyon sok helyen semmi sem jelzi, hogy az adott út felvisz az autópályára.
Elsõsorban az útépítéseknél, de más helyeken is találkozhatunk sebességkorlátozó táblákkal. Jellemzõ a közlekedési fegyelemre, hogy pl. egy 60 km-es táblánál az egész sor stabil 110-el megy, függetlenül attól, hogy normál útról, vagy autópályáról van-e szó. Egy ilyen kocsisorba bekerülve nekem sem volt más választásom, mint felvenni a közös tempót (nem mintha szívesen döcögnék 60-al).
A tengerparti és a hegyvidéki utakon igen sok parkoló-kilátóhelyet létesítettek az utak mellett, viszont a parkolóhelyet igen kevés helyen jelzi elõre tábla. A parkolók nagy része kanyarban van, emiatt forgalmasabb utakon eltart egy darabig, mire vissza lehet hajtani az útra.
A görögországi lakott településeken, városokban különösen, legfõképpen pedig Athénban az autósok elsõszámú „közellenségei” (legalábbis szerintem a külföldiekéi) a motorosok. Összevissza cikáznak a mozgó és álló autók között, a forgalmi helyzethez képest nagy sebességgel, nagy részük bukósisak nélkül. Többször is elõfordult velem Athénban, hogy belenéztem a tükörbe, motoros sehol, a következõ pillanatban mindkét oldalamon elzúgott egy-egy, de olyan közel, hogy talán csak centikre lehettek tõlem. Az egyik motoros csak úgy tudta a velem való koccanást elkerülni, hogy menet közben rátámaszkodott a motorház-tetõmre és így lökte el magát. A taxisok a nálunk megszokotthoz hasonló erõszakos stílusban vesznek részt a forgalomban (akit nem érint, attól elnézést kérek).
Aki megszokta az átlagos pesti forgalmat, annak forgalmi szempontból nem lehet probléma az athéni csúcsforgalom. A már említett motorosokon és taxisokon kívül a parkolás okozhat némi gondot. Rengeteg kisebb-nagyobb fizetõ parkoló van (egy délelõttre vagy délutánra 4 euro körüli árért), amelyeket foghíjtelkeken alakítottak ki. Ha nem ragaszkodik az ember pont a belvároshoz, normál parkolóhelyet is lehet találni. Egyébként elég költséges dolog lehet szabálytalanul parkolni, mert a rendõrök az ilyen kocsi rendszámtábláját leszerelik. A görög rendszámtáblákat csak két csavar tartja, ami kívülrõl könnyen kicsavarható. Attól tartok, hogy a külföldi kocsikkal ilyet nem tesznek, mert pl. az én rendszámtáblámat kívülrõl csak roncsolással lehet leszedni, ehhez meg azt hiszem egyik ország rendõrének sincs joga. Az más kérdés, hogy más csatornákon keresztül (fõleg az EU-n belül) valószínûleg be tudják hajtani az esedékes büntetést. (Már idehaza olvastam, hogy Thesszalonikiben egy valószínûleg szabálytalanul parkoló magyar autósnak leszerelték a rendszámtábláját, amit csak 65 euro lefizetése és egy nagy csomó macera után kapott vissza.)
A félszigeten az ókor nagyon sok építészeti emléke található, olyanok, amelyek nemzetközi viszonylatban is egyedülállóak. Gondolok itt többek között az ókori olimpiák színhelyére, Mükénére, az Epidavroszi színházra, vagy az ókori Korinthos maradványaira. Az egyik könyvben olvastam, hogy Görögországot járva ne romokat lássunk, hanem megsérült épületek maradványaira tekintsünk. Végigjárva számos emlékhelyet elmondható, hogy nehéz ennek az igénynek eleget tenni. Többnyire csak épületmaradványokat látni, sok helyen csak sejteni lehet, mi lehetett eredetileg az a néhány kõdarab. Ha nem lenne mellette leírás, bizony nem nagyon lehetne kitalálni, hogy minek a maradványai mellett állunk. Ezeken az ásatási területeken néhány ember lézeng, körülöttük pedig szétszórva rengeteg oszlop- és falmaradvány. Az volt az érzésem, hogy Görögország nem tud mit kezdeni múltja tárgyi emlékeivel. Olyan hatalmas mennyiségrõl van szó csak a félszigeten (és akkor még nem is szóltam az ország többi részérõl), hogy egyszerûen nem gyõzik emberrel, és valószínûleg pénzzel sem belátható idõn belül befejezni a restaurálási munkákat. Lehet, hogy a legjobb az lenne, ha hagynának mindent úgy, ahogy van. Az ókori emlékhelyek általában két részbõl állnak. Az egyik az ásatási terület, amit barna színû „Archaelogical site” táblával jelölnek, a másik rész az ásatási területen belül levõ múzeum. Az egyik útikönyv szerint sok leletet Athénba, a központi múzeumokba vittek, a feltalálási helyen csak másolat látható. Kivétel ez alól Olympia, ahol kizárólag eredeti leletek láthatók. Csak valószínûsíthetõ, hogy ebben nagy szerepe volt a település kiemelt nemzetközi jelentõségének. Más országok mûemlékeinél és más turistacélpontjainál a fénykép és videofelvételek készítését csak megfelelõ összeg, pl. 1 euro lefizetése után engedélyezték. A megtekintett mûtárgyak képeit szabadon lehetett rögzíteni, egyedül a vakuhasználatot tiltották. A belépõjegyek 3 és 12 euro közöttiek (nem olcsók), ezek az ásatási területre és a múzeumba egyaránt érvényesek.
Nemcsak a több ezer éves múlt emlékeivel van tele a félsziget, hanem gyönyörû tájakkal is. Elsõsorban a tengerpartok panorámáit élvezhetjük a változatos nyomvonalakon vezetett utakról, de a hegyvidéki tájak is sok szépséget tartogatnak.
Mielõtt a mûemlékekrõl esne szó, meg kell említeni a német Heinrich Schliemann nevét. Az õ nevét elsõsorban a mai Törökország területén fekvõ Trója feltárása tette ismertté. Kevésbé köztudott azonban, hogy a félsziget számos ókori mûemlékét is õ tárta fel. A Trójával kapcsolatos történelmi (de lehet, hogy csak mitológiai) események szorosan kötõdnek a félszigethez. Anélkül, hogy részletezném a többé-kevésbé ismerõs mitológiai históriát, csak megemlítem, hogy pl. a mükénei vár egykor Agamemnon tulajdona volt, Menelaosz az innen kb. 100 km-re levõ Spártában volt király, Párisz királyfi a hagyomány szerint a Spártától délre levõ Lakóniai öböl egyik kis szigetére, a mai Marathoniszire vitte Szép Helénát.
Kb. 25 km-re van Tolotól a félsziget és talán egész Görögország legrégibb mûemlékegyüttese Mükénében. Az un. mükénei világ központja volt, melynek magas szintû kultúrája az idõszámításunk elõtti XVI.-XII. században a Földközi tenger mentén széleskörûen elterjedt. Krétára is ebben az idõszakban terjesztették ki a görögök fennhatóságukat. Az akkori és sokáig a késõbbi korokra jellemzõen a legmagasabb pontján, egy fontos szentély, vagy palota az akropolisz látható. (Ezek közül is a legismertebb az athéni Akropolisz.) Az i.e. XVI.-XIII. században épült fellegvárat – amely egy 300 m magas dombon épült – eredetileg magas, 900 m. hosszú fallal vették körül. a jelenleg is látható falak 10m körüli magasságúak és 2 m körüli szélességûek. A vár területére a híres Oroszlános kapun keresztül mentünk be. A kapu három, egyenként kb. 10-12 tonnás kõtömbbõl áll, melyek között nincs kötõanyag. A váron belül találtak olyan sírokat is, melyek a trójai események elõtt mintegy 300 évvel (i.e. XVI. sz.) élt emberek maradványait rejtették. A vár a korabeli hasonló építmények minden jellemzõjét magán viselte: belsõ udvar, oszlopcsarnok, un. megaron (királyi trónterem), õrszoba, raktárak, mûhelyek, stb.
A közelben megnéztünk egy érdekes objektumot, Atreusz kincsesházát. Ez egy un. álkupolasír, amelyet úgy készítettek, hogy egy természetes dombot kifúrtak, majd kibélelték kõtömbökkel. Így alakult ki egy 14 m átmérõjû, 13 m belmagasságú kúpos építmény. A temetés után az egészet lezárták. Valószínûleg az idõk során kifosztották, mert a régészek semmit sem találtak benne.
Elhagyva Mükénét, a szemközti hegyre tekintve mintha egy fekvõ alakot látnánk, a sisakját, homlokát, szemét, orrát és a hasát:
A hagyomány szerint ez Agamemnon, aki még holtában is õrzi egykori várát.
A félsziget túlsó felén fekvõ Olympiát az athéni olimpia miatt manapság a szokásosnál több turista keresi fel. Ez a hely már ötezer évvel ezelõtt is lakott volt. Itt, a Kronosz (Zeusz apja) hegy lábánál állt Gaia (A Földanya, Kronosz anyja) szentélye, amely a legõsibb ókori szentély volt. Több, Zeusszal kapcsolatos monda színhelye ez a vidék. A sportversenyek a hagyomány szerint öt krétai testvér vetélkedésével kezdõdtek, a gyõztes jutalma a vadolajfa levelébõl készített koszorú volt. Állítólag a testvérek egyike, Héraklész adta a versenyeknek az olimpia nevet és határozta el, hogy ettõl kezdve négyévenként rendezzék azokat meg. Késõbb Zeusz tiszteletére is rendeztek versenyt Olympiában. Az elsõ versenyeket i.e. 776-ban rendezték (az írásos feljegyzések szerint), és ez az év lett a görög idõszámítás kezdete is. I.e. 728-ig csak egyetlen szám volt, a stadionfutás. (1 stadion=192,27m.) Ezeken a versenyeken csak férfiak vehettek részt. Kezdetben csak atlétikai számok szerepeltek a programban, a többi sportágra (atlétika, küzdõsportok) késõbb került sor. Ezzel egyidejûleg a résztvevõk száma is növekedett, Olympia már kicsinek bizonyult, ezért a versenyek egy részét Nemeában, Isztmoszban és Delfiben rendezték. Az olimpiák négyévente ismétlõdtek, a hódító rómaiak továbbvitték a görög hagyományokat. 393-ban Nagy Teodoziusz császár betiltotta a pogány vallásokat, a Zeusz szentélyt és a környezõ épületeket leromboltatta, ezen kívül a természeti csapások is „rátettek egy lapáttal”. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy megszakadt az olimpiai játékok négyéves ciklusa.
A 18. század végétõl elsõsorban német és francia régészek próbálták megtalálni az ókori olimpiák helyszínét. Az õk és utódaik munkájának eredménye az ásatási területen és a közeli múzeumban látható.
Az olimpiai játékok felújítására 1894-ben tett javaslatot Pierre de Couberten francia báró. Kezdeményezésére rendezték meg 1896-ban Athénben az elsõ újkori olimpiai játékokat. A báró tiszteletére emlékoszlopot emeltek, melynek talapzatában végakaratának megfelelõen a szívét helyezték el.
A 2004. évi, 28. olimpia házigazdája 108 év után ismét Athén.
A Toloból Tripolin keresztül Olympiába vezetõ kb. 200 km-es út nagyon szép, túlnyomóan hegyes vidéken vezet. Említésre méltó a Lagadia nevû falu, melynek házait egy meredek domboldalra építették. Az út felõl úgy látszik, mintha egymás tetejére épültek volna a házak. Az út két oldalán megszámlálhatatlan méhkaptár, de lakói szerencsére nem hagyták el a kaptárak környékét.
Az olympiai ásatási területen valamikor – mai kifejezéssel élve – az olimpiai falu volt, fürdõkkel, szállásokkal, éttermekkel, edzõtermekkel, szentélyekkel. Volt itt szálloda az elõkelõ vendégeknek, valamint tanácskozó- és eredményhirdetõ terem. Mindezeken kívül itt volt a híres ókori szobrász, Pheidiász mûhelye is, és az i.e. 7. században épült Héra-templom, amely Európa legrégibb ismert templomépülete. E templom maradványai elõtt gyújtják meg négyévente a Nap fényét egy homorú tükörrel fókuszálva az olimpiai lángot. Bár egyes épületrészek meglepõen jó állapotban vannak, a többségükön sajnos meglátszik az eltelt idõ és az egyéb körülmények hatása. Az épületek mellett van a stadion, ahol a versenyeket ténylegesen lebonyolították.
Nem messze az ásatásoktól épült fel az olympiai múzeum. A látnivalók részletezése természetesen nem fér bele egy ilyen leírás keretei közé. Az ásatások során elõkerült használati tárgyak, szobortöredékek, stb. rendezetten láthatók itt. A görög múzeumokra jellemzõen a töredékeket úgy mutatják be, hogy látni lehet, hogy nézett ki valójában az adott tárgy. Szintén jellemzõ a múzeumokra az aprólékos munkával készült makettek kiállítása, amelyek azt mutatják, hogy milyen lehetett fénykorában az idõ vasfoga által „megrágott” épület. -
#1329
Athén kb. 150 km-re van Tolotól. Az út (autópályán, és/vagy normál országúton) mindenképpen a Korintoszi csatorna valamelyik hídján keresztül vezet. Már az ókorban is rájöttek arra, hogy ha átvágják a szárazföld és a félsziget közötti mintegy 6 km hosszú földnyelvet, jelentõsen lerövidíthetik az Itália és Athén közötti hajóutat. Az építkezést Nero idejében kezdték el, és egy 3 km-es szakasszal el is készültek. Hosszú szünet után, csak a 19. század végén kezdtek újra hozzá a magyar származású Türr István kezdeményezésére. A megnyitásra 1893-ban került sor. A csatorna szélessége (a vízszintnél 21-24 méter) és a vízmélység (8-10 méter) miatt csak a kisebb hajók haladhatnak itt át, pontosabban vontatják át azokat. A csatorna a hidakról fantasztikus látványt nyújt, emiatt a képeslapok egyik kedvenc témája.
A csatorna déli oldalán láthatók az ókori Korinthos maradványai. A többezer éve lakott terület fénykorát az i.e 8-6 században élte, amikor mint gazdag városállam több gyarmata is volt. Az egykori város épületeibõl az agóra (fõtér), az Apolló templom, a római színház (odeon) és a fürdõk maradtak meg a leginkább.
Szintén a déli oldalon van Iszthmia, ahol az olimpiákat követõ második években rendeztek sportversenyeket. Itt választották meg i.e. 336-ban Nagy Sándort a perszák ellen készülõ hadsereg fõvezérévé.
Az autópályán jó tempóban egy félóra alatt Athén közelébe értünk, miközben kétoldalt az olimpiai elõkészületeket láttuk alagút- és vasútépítés formájában. Az autópálya fokozatosan városi fõútvonalba ment át, kisebb-nagyobb dugókkal és rengeteg motorral. Az Akropolisz egyre közelebbrõl látszott, ideje volt parkolóhelyet keresni. Nem akartam fizetõ parkolóba menni, de szabálytalan helyre sem. Az IKA (a görög társadalombiztosító) épülete mellett sikerült is helyet találnom (mintha ügyfél lennék), viszonylag közel az Akropoliszhoz. Az idõ rövidsége miatt a városban az Akropoliszon kívül csak a parlament elõtti õrségváltást akartuk megnézni.
A legtöbb görög városnak volt akropolisza, ugyanis ezzel a névvel illették a város legmagasabb pontján felépült szentély- vagy palotaegyüttest. Mind közül a leghíresebb az athéni Akropolisz, amely nemcsak Athén, hanem az egész ország jelképeként a város közepén, egy több, mint 150 m. magas, lapos sziklán helyezkedik el. Legismertebb épülete a Parthenon, amit sokak tudatában (tévesen) az Akropolisszal azonos. Eredetileg templomnak épült, Athéné tiszteletére, i.e 447 és i.e. 438 között. A Parthenonon kívül az Akropoliszt számos egykori színház, szentély és oltár maradványai alkotják. Az Athénrõl szóló útikönyvek kimerítõ részletességgel foglalkoznak az Akropoliszt alkotó épületek történetével, a látnivalók leírásával. Ezt most mellõzném, annál is inkább, mert ezen a néhány oldalon nem útikönyvet szándékoztam írni, hanem elsõsorban a saját tapasztalataimról és élményekrõl.
Ezért csak egy olyan athéni nevezetességet említek még, amihez hasonló világviszonylatban is viszonylag kevés van. Ez pedig a Syndagma téren, a parlament épülete elõtti õrségváltás. Nemcsak maga a ceremónia érdekes, hanem az õrök ruhája sem mindennapi. Jellegzetessége a pomponos papucs, a vastag gyapjúharisnya, a többrétegû szoknyácska és a lófarkas sapka. Ehhez hasonló népviseletet hordtak a 19. században Peloponnészoszon. A díszõrség szokását uralkodása idején a bajor Otto vezette be. A váltás minden egész órában, a helycsere félóránként történik, az év minden napján. Érdekes koreográfiája van az õrségváltásnak. Azt mondják, hogy a görögöktõl kissé távol állnak ezek a lassú mozdulatok, de nyilván a hagyománytisztelet és az idegenforgalom „érvei” erõsebbek voltak. Mellékelek az õrségváltás egy jellegzetes momentumáról készült képet.
Nemea Tolotól északra, kb. 60 km-re van. Az útikönyvek nem nagyon foglalkoznak vele, pedig itt is felfedezhetünk olyan érdekességeket, amik máshol nem látható. Az egyik nevezetessége ennek a helynek a Zeusz-szentély, melybõl mára már csak az oszlopok maradtak meg. Említésre méltó még egy fürdõ maradványa is. Ebben megtalálható volt minden olyan helyiség, ami egy mai fürdõnek is tartozéka az öltözõktõl a zuhanyozókig. Mint korábban már szó volt róla, itt is rendeztek olimpiai versenyeket. Az ásatási területtõl 2-300 méterre terül el az egykori stadion. A helyi múzeumban egyebek mellett érdekes filmet láttunk arról, hogyan mûködött a futók korabeli rajtgépe. Érdekes „kiállítási tárgy” egy többezer évvel ezelõtt élt, és 70-80 éves korában meghalt nõ csontváza, akirõl az utókor orvosai megállapították, hogy csontritkulásban szenvedett.
Tolotól mindössze 12 km-re van Nafplio városa. A város határában egy tábla hirdeti, hogy ez a város volt a görög állam elsõ fõvárosa. Félreértések elkerülése végett ez azt jelenti, hogy a szabadságharc után 1829 és 1834 között volt az új görög állam fõvárosa. Feltehetõen azért érdemelte ki ezt a címet, mert már a kora középkortól jelentõs szerepet játszott a görög történelemben, többek között, mint püspöki székhely. A bajor Otto 1834-ben, mikor az ország királya lett, Athént választotta fõvárosnak. Nafplio egy szép és tiszta kisváros, ami emellett még nagyon szép természeti környezettel is rendelkezik. A keskeny óvárosi utcácskák egy kicsit Szentendrét idézik. A város szélén láthatók a mükénei várral nagyjából egy idõben épült Tirünsz maradványai. Közeledve a városhoz, messzirõl látszik egy domb, tetején egy erõdítménnyel. Ez a Palamidi domb, mely a nevét az ókor híres feltalálójáról. Palamédészrõl kapta. A ma látható fellegvárat egy frank erõd alapjaira a velenceiek építették fel. Autóval egészen a várkapuig fel lehet menni. A kaputól a váron belül többfelé is el lehet sétálgatni, de aki erre szánja magát, sok lépcsõ megmászására készüljön fel. Mindenért kárpótol azonban az a csodálatos panoráma, ami a látogató elé tárul a vár majd minden pontjáról. Attól függ, merre nézünk, hol a tengert, hol a nyüzsgõ várost láthatjuk madártávlatból.
Epidavrosz Tolotól keletre, kb.25-30 km-re van. A városka egyik nevezetessége az Aszklépiosz szentély (melybõl ma már nem sok látszik), ami mint ilyen, az ókori görög orvoslás egyik központja volt. Aszklépiosz szent állata a kígyó volt, amelynek képe botra tekerõdõ változatban manapság is megtalálható minden gyógyszertárban, illetve a mentõautók oldalán. Modern kifejezéssel élve a gyógyítás logojának is lehet nevezni ezt a szimbólumot. Az Aszklépiosz tiszteletére rendezett ünnepségek céljára épült a híres kör alakú színház, mely egyrészt arról nevezetes, hogy talán világviszonylatban a legrégibb a ma is mûködõ szabadtéri színházak közül, másrészt arról, hogy az akusztikája különlegesen jó.
Az ókori emlékek bejárásán kívül a környék egyéb érdekességeket is kínál. Itt most röviden a Barbecue-party nevû programról írnék néhány szót. Az Eros nevû kis motoros bárkán indultunk egy nemzetközi társasággal az öböl nyugati partja felé. Az út elsõ állomása egy elhagyott kis öböl volt, ahol egy kis fürdõzést is be lehetett iktatni. Menet közben jellegzetes görög zene szólt, közben a hajóskapitány felesége csodálatos angol kiejtéssel mondta el a kirándulás programját. Jó egyórás utat követõen érkeztünk meg az öbölbe, ami éppen akkor nem volt néptelen, mert egy úriember napozását zavartuk meg. Érdekes volt látni, hogy köt ki a hajó, milyen összeszokott volt a legénység (aminek egyik tagja jóval 60 év felett volt). A hajósok a kikötési mûveletbe valószínûleg belekalkulálták, hogy a turisták nem nagyestélyiben és szmokingban vesznek részt a kiránduláson, mert eleve úgy kötöttek ki, hogy a partra csak kb. 40 centis vízbe gázolva lehetett kimenni. A víz egy kicsit hidegebb volt, mint Toloban, de a tisztaságra itt sem lehetett panasz. Szokatlan volt, hogy egy hajóból lehetett beugrani a tengerbe. A tengerfenék homokos volt, talán emiatt nem láttam semmilyen halat, vagy más vízi élõlényt a víz alá tekintve. Kiúszkáltuk magunkat, majd indulás tovább. Közben nagyon finom, hideg dinnyeszeletekkel kínáltak. Az idõ kezdett rosszabbra fordulni, a szél és a hullámzás megerõsödött, ennek következtében a hajóút is változatosabbá vált. A hajó beúszott egy öbölbe, kikötött, és mi meglepetéssel vettük észre, hogy a Toloval szembeni „kétpúpú” sziget túloldalán vagyunk, egy kis szigeten. Idõegyeztetés után elindultunk a sziget teteje felé, ahol egy régi (nem ókori, annál fiatalabb) kolostor maradványai voltak. Egy kis kapaszkodás után felértünk a tetõre, ahonnan a környék panorámájában gyönyörködhettünk, sõt még Tolo magasabban fekvõ részeit is láthattuk. Közben a magasból láttuk, hogy a hajón és környékén nagy a sürgés-forgás: a hajón sült a rablóhús, kinn a parton meg az étkezés elõkészületeit végezték. Mire leértünk, már várt a tálca a hússal (szuflaki), a görögsalátával (tzatziki), krumplival és 1-1 pohár vörös vagy fehérborral, melynek poharát aztán többször is utána kellett tölteni. Ott a parton, a köveken ülve fogyasztottuk el az igazán finom ételt, miközben félszemmel arra figyeltünk, nehogy az idõközben jócskán feltámadt szél elfújjon mindent a tálcáról és mellõlünk a kövekrõl. A hajósok nem voltak ilyen szerencsések, mert a kikötött hajó elszabadult, és csak nagynehezen tudták ismét a parthoz rögzíteni. A szél mellett esni is kezdett. Érdekes (és számomra nagyon szimpatikus) módon senki sem kezdett idegeskedni a körülmények miatt, a hangulat igazán nagyon jó volt, és ez egészen biztosan nem az elfogyasztott bormennyiség hatása miatt volt. Bár még majdnem egy óra volt a hivatalos visszaindulásig, az idõjárás miatt pakolni kellett. A személyzet a vendégek hathatós segítségével összecsomagolt és felvitt a hajóra mindent. Mi még egy búcsúpillantást vetettünk egy, a szigeten lakó, dinnyehéjat majszoló nyuszira, felszálltunk a hajóra és irány Tolo. Útközben – bár még hullámzott rendesen – az idõ egyre jobb lett, az esõ elállt. Mielõtt kikötöttünk volna, megkerültük a Toloi öbölben levõ kis szigetet.
Június 29-én letelt a két hét, így reggel 7 körül elindultunk hazafelé. Visszafelé Korinthosig normál úton mentünk, majd innen kezdve az autópályán. Nem a korábban említett E962 úton, hanem végig az autópályán, ami Athén külvárosán keresztül halad. Szerencsére nem volt különösebb fennakadás, úgyhogy 640 km megtétele és összességében 10,4 euro autópályadíj megfizetése után fél 3 körül Thessalonikibe értünk, illetve csak áthaladtunk a város szélén. Megállás csak a határon volt 4 órakor. A várt 7 euros bolgár sarc helyett „csak” ötöt kellett fizetni, ami miatt persze nem reklamáltam. 45 perces procedura után mentünk tovább Szófia irányába. Az idõjárás egyre rosszabb lett, és egy Kresna nevû falunál kitört az égiháború. A közelben és távolban villámok cikáztak, eleredt az esõ is. Szófiához közeledve az idõ kitisztult, csak az 50 és 60 kilométeres táblákra kellett figyelni. Különösen Blagoevgrad környékét szállták meg sebességmérõ készülékeikkel a rendõrök. A szembejövõ autósok villogással jelezték a „veszélyt”. Egy helyi autós nem volt eléggé figyelmes, õt ki is emelték a sorból, miután vagy 80-al megelõzött. Az eredeti terveink szerint útközben a Szófia melletti Szimona panzióban töltünk egy éjszakát. Este 8 körül értünk Szófiába, 930 kilométernél. Nem éreztem magamat fáradtnak, ezért úgy döntöttem, hogy indulok tovább hazafelé. Egy órával késõbb 984 kilométernél a bolgár-szerb határon, Kalotinánál voltunk. Itt a szerb oldalon vagy 1 órát kellett sorba állni, mert rengeteg szerb autó volt elõttünk. Míg ezeket az autókat a határõrök és a vámosok végigkopogtatták, az üléseket kiszedték (õk tudják, mit kerestek), nekem csak egy pillantást vetettek a csomagtartóba és mehettem tovább. A határ szerb oldalán dinárt kellett vennem az autópályadíj kifizetésére. Több helyen is volt erre mód, de vigyázat, mert a szerb vámos által javasolt helyen 10-15% illetéket akartak számolni. Az árfolyam 71,6 dinár/euro volt, amit a határnál levõ banknál meg is kaptam. Én 20 euroért vettem dinárt, ez az odaútról maradt 110 dinárral együtt elegendõ az autópályadíjakra, a maradékot meg majd eltankolom Szabadkán. A határtól Nisig általában elviselhetõ minõségû volt az út, de az alagutak útfelülete olyan útéhoz volt hasonlatos, amelyet elõzõleg végigbombáztak. Egyik-másik alagútban szinte nappali fény volt, ami nagyon jó akkor, ha kinn is világos van. Éjszaka azonban vigyázni kell a hirtelen fényváltozás miatt. Az autópálya kezdetét este 11 körül értem el. Itt egy benzinkút parkolójában megálltunk egy kis étkezésre, ekkor észrevettem, hogy a bal hátsó gumi laposabb, mint a többi. Megvizsgálva kiderült, hogy egy szeget szedtem össze valahol útközben, de hála a tömlõnélküli guminak, nem eresztett le robbanásszerûen. Mindenképpen ki kellett cserélni, így nem volt mit tenni, kénytelen voltam kipakolni a teljes csomagtartót, hogy hozzáférjek a pótkerékhez. Kerékcsere után indulás tovább, erre kiderült, hogy nem világít az egyik izzó. Gyors izzócsere, indulás tovább, míg 1231 km-nél, a 790 dinár autópályadíj kifizetése után helyi idõ szerint éjjel 2-kor Belgrádba értünk. Megkerestük az Újvidék felé vezetõ kb. 70 kilométeres utat, ami egy darabig autópálya volt, utána autóútba ment át, végül itt normálnak számító, de magyar szemmel rossz minõségû út lett belõle. Mindezért 300 dinárt (kb. 1100 Ft.) kellett fizetni, ami akkor enyhén szólva tisztességtelen dolognak tûnt. Ezt múlta alul az Újvidék-Szabadka közötti kb. 100 kilométeres út útdíja, ami szintén 300 dinár volt. (Nem akarom minõsíteni azt, hogy egy kimondottan rossz minõségû útért és egy normál minõségû útért ennyit követelnek (egyáltalán pénzt kérnek érte), de az én fogalmaim szerint ez a lopás kategóriájába tartozik). Érdekes, hogy ugyanezért az útszakaszért odafelé menet nem kellett fizetni, nem is volt bódé. Lehet, hogy a tudatlanságom áldozata voltam?
Szabadkán eltankoltam a maradék dinárokat, majd Tompánál reggel negyed 6-kor az 1538. kilométernél percek alatt átléptük a határt. Már éledezett az ország, emiatt lassabban tudtunk haladni, ennek ellenére az egyhuzamban levezetett 1718, összességében 4573 megtett kilométer után reggel 8-kor hazaérkeztünk.
Gyimesi László
-
#1328
Néhány fontos link aki még nem ismerné:
http://www.viamichelin.com -> útvoanltervező
http://www.map24.de -> útvonaltervező
http://www.dzp.co.yu/index.php?lang=en -> szerb autópálya (friss infók , pályadíjak)
http://www.egnatia.gr/flash/en/project_en.html -> görög autópálya információ
http://www.kulugyminiszterium.hu/kum/hu/bal/Konzuli_informaciok/Utazas_kulfoldre/Fontos+utaz%C3%A1si+tan%C3%A1csok/fontos_utazasi_tanacsok_orsz.aspx?d=Aktu%c3%a1lis&c=85&z=Eur%c3%b3pa -> macedoniáról információ
http://weather.yahoo.com/regional/GRXX.html -> időjárás előrejelzés
http://www.xe.com/ -> aktuális árfolyamok
http://www.utikalauz.hu/gorogorszag/index.html -> kötelezően ajánlott olvasni aki Görögországba megy! -
#1327
Hello P -
erdei1989 #1326 hello!! -
#1325
a Szabadka-Belgrád autópályán(ami inkább autóút)ki lehet kerülni a fizetőkapukat
1. Szabadka-Novi Sad: Sirig és Novi Sad között van a fizetőkapu,terhát nem sokkal NJovi Sad előtt: SWirig felé le kell menni az autópályáról,s a régi 5-ösön kell menni Novi Sad-ig.
Ott rögtön vissza lehet hajtani az autópályára,majd : 2. Novi Sad-Belgrád: a köv. fizetőkapu előtt, Inðijánál lemenni,majd Nova Pazova-nál visszatérni! -
#1324
Erősödhet a forint
2007. július 11. 08:06 | Forrás: MTI nyomtat | elküld
Kereskedők szerint a forint szerdán is erősödhet, ha a reggel megjelenő, júniusi tizenkét havi inflációs adat megfelel a májusihoz képest változatlan, 8,5 százalékos előrejelzéseknek, mert a piac kiárazza hamaros kamatcsökkentés lehetőségét.
A keddi, csekély visszaesés után a következő ellenállási pontnak 244,00-243,50/euró ígérkezik. Most a legbizakodóbb várakozások legföljebb augusztusi enyhítésre szólnak, írta a Dow Jones hírügynökség szerda reggel.
A forint szerda reggel 2,01 százalékkal erősebb volt az euróval szemben a londoni bankközi piacon, mint az év végén. Kedd reggel 2,38 százalékkal erősebb, hétfő reggel 2,18 százalékkal erősebb, péntek reggel 1,65 százalékkal erősebb, csütörtök reggel 2,29 százalékkal erősebb, múlt szerda reggel 1,95 százalékkal erősebb volt az év véginél.
A szlovák korona szerda reggel 3,22 százalékkal erősebb (kedd reggel 3,18 százalékkal erősebb), a cseh korona 4,02 százalékkal gyengébb (kedd 4,11 reggel százalékkal gyengébb), a lengyel zloty 1,80 százalékkal erősebb (kedd reggel 1,70 százalékkal erősebb) volt az euróval szemben az év végi értékénél.
A londoni bankközi piacon a forint szerda reggel 246,37-67/euró volt, 0,03 százalékkal gyengébb a kora hajnalinál, 2,01 százalékkal erősebb az év véginél. Kedd este 246,60/euró volt vételi oldalon, kedd reggel 245,45-89/euró, hétfő este 245,30/euró, hétfő reggel 245,94-246,17/euró, péntek este 245,90/euró, péntek reggel 247,29-59/euró, csütörtök este 246,36/euró, csütörtök reggel 245,66-96/euró, múlt szerda este 245,90/euró, múlt szerda reggel 246,52-82/euró.
Tavaly október elején 275/euró közelében járt, 8,65 százalékkal gyengébben a 2005 véginél. -
#1323
A szerbeknél pár kapunál lehet hivatalosan euroval fizetni, és a nyugta is euros akkor.
A Macedonok minden szinten mesterkedők :-) A határnál mindenképpen dinárt váltsatok, mert az 50 dínáros (kb 1 euro) kapunál is 5 eurot kérnek :-S Persze ha van dinár akkor sima ügy. Mi kb 6-8 háznyira voltunk a templomtól. A második héten vettem észre, hogy szoktak harangozni ott is.... akkor sem túl korán. Mi kb napi 20 eurot költöttünk kajára. Italt csak otthon ittunk :-) -
#1322
Minden környékbeli valuta mozgásával ellentétes pályán tartózkodik a forint, azzal együtt, hogy mind a tegnapi zárás, mind a mai nyitás 245,20 forinton érte az eurót, inkább erősödést sugallnak a mozgások, mint gyengülést. A jegyzés alja 244,90 forint volt. A forgalom elmarad az átlagostól, s nagy változás nem is várható. Kereskedői várakozások szerint a 245-ös szint megtartja az árfolyamot, amennyiben mégsem, úgy 243,50 forintig süllyedhet az árfolyam. -
#1321
Vásárolni talán csak nagyobb tétel esetén (víz, dobozos sör) érdemes a Lidl-be menni, a busz gyakran jár, az árát nem tudom (kocsival voltunk), egyébként kár az időért.(Ellent kell mondjak vojandinak, mert a Lidl nem félúton, hanem bent van Napflioban bőven a helységnévtábla után a bal oldalon!) Toloban sok szupermarket van, köztük nagy is, ahol szinte minden van viszonylag elfogadható áron. De azt a várost – Napflio – feltétlenül érdemes megnézni, talán úgy, hogy későn délután (amikor Toloban már nem az igazi fürödni) és estig maradva.
Toloban a főutca közepe táján találsz egy utazási irodát, ahol a kirakatban is magyar szövegek vannak, itt érdeklődhetsz a fakultatív programokról. Általában 30-32 Euró az áruk + belépőjegyek. Jó lenne megnézni: Athén (+ Korinthoszi csatorna), Epidavrosz (színház), Mykene, valamint hajóval Spetses-Hydra-Poros (de ezt az irodától nem messze lévő hajózási társaságnál befizetve; nincs minden nap ez az út!), és még sorolhatnám, de akkor mi marad Tolora; az egy hét ezekre is kevés. Én talán Napflion kívül még Athént (belépők + 12 Euró) és a hajóutat választanám… -
#1320
Útban a szállás felé
![]()
-
#1319
A magyar diákigazolványt elfogadják, ha van rajta érvényesités (bélyeg)mindegy milyen suli. A gyerekek 18 éves korig szintén belépő díj nélkültudnak bemenni a múzeumokba, de jegyet az útlevél bemutatásával kell nekik is kérni.
A fakultatívok ára átlak 25euró/fő, kéthete ha két buszosra fizettél be akkor 45 volt ez nem tartalmazza a belépők árárt. Athén + 12 euró, a többire nem emlékszem,de olyan 6-8 euró körül volt. -
#1318
most találtam magyarul egy nagyon jó oldalt amin SZERBIÁRÓL friss (naprakész) infokat lehet megnézni autópályadijjak az oldal szerint 430, 430,1130,260 az üzemanyagár 95-ös van 2 féle 83,1 és 85,1 dínár de akit érint annak rajta van a disel sőt az autógáz ára is! AZ OLDAL CÍME: evia.homestead.com itt van az oldal jobb oldalán egy alcím alatt szerbautópálya dijjak. -
#1317
MOST AKCIÓSAN !!! -
#1316
Görögország
© 2007 Színes magyar turistafilm, játékidő: kb. 60 perc
Görögország az európai kultúra bölcsője, a mitológia és az ókor emlékeinek tárháza.
A Chalkidiki-félszigeten meglátogathatjuk Thesszaloniki ősi városát, Katerini és Paralia fürdőhelyeit, és hajóról megnézhetjük a misztikus kolostorköztársaságot; Athoszt. A legendás Olimposz hegy szomszédságában ellátogathatunk az „istenek szikláihoz”, az égbenyúló sziklákra épült Meteora kolostorokhoz.
Athén legismertebb építménye a város fölé magasodó Akropolisz, melyet a Parthenon aranysárga oszlopai koszorúznak meg. Az Agora az ókori Athén piactere volt, míg a Plaka egy mai, élettel teli keleti bazár. A főváros környékén kirándulhatunk a Korinthoszi csatornához, és az Attikai Riviéra üdülőhelyeire.
Pireusz kikötőjéből hajóval juthatunk el az Égei-tengeri és a Jón szigetekre.
A szigetvilág rómaiakról és bizánciakról mesél, meg kalózokról és lovagokról.
Az olajfaligetek és illatozó narancsfák között fehér falú házacskák, kupolás templomok és napsütötte romok bújnak meg. Az aranyhomokos öblökben kéklik a tenger, és a tavernák teraszán jólesnek a görög konyha utánozhatatlan ízei…
Chalkidiki:
Thesszaloniki
Sztavrosz
Szarti
Athosz
Nea Fokea
Olimposz-hegy
Tempi-völgy
Katerini
Paralia
Meteora
Athén
Attikai Riviéra
Szunion
Pireusz
Korinthosz
Szigetek:
Korfu
Kréta
Rodosz
Kos
Patmosz
Mikonosz
Délosz
Naxosz
Párosz
Tinosz
Szantorini
http://www.utifilm.hu/filmek/Gorogorszag.html -
#1315
A gyrosról
A görög konyha remeke a Gyros. A függőlegesen forgó nyársra rátűzött hússzeletek egész nap forognak és egy nagy karddal szelik le belőle mindig azt a réteget, amely már szép pirosra sült. A hasábburgonya alakú húscsíkoknak a négy közül az egyik oldala ropogós, a másik három pedig puha. Nyelvi összefüggés: a görög gyro, gyros forgást jelent. A hasonló égövi, de teljesen más alapokon nyugvó kultúrájú török konyha "döner kebab"-nak nevezi. Az olasz nyelvben girare jelenti ugyanezt. Mindenesetre a világban a "gyros" név terjedet el.
Az eredeti gyros birkahússzeletekből készült - és kétségkívül ez volt az eredeti - , manapság azonban, főleg Nyugat-Európában sertés, borjú, illetve pulykahúsból készítik. Megváltozott a hőforrás is. Eredetileg a forgó hús mellett egy vaskosárban faszénparázs volt, melyet felülről pótoltak, alul pedig salakoltak. Manapság már a gázfűtésű, illetve elektromos fűtésű gyros sütűk vannak divatban. A hajdani kard szerepét is átvette már az elektromos fűrészkés, mellyel erőkifejtés nélkül lehet lenyesni a megsült rétegeket. Szóval, mindent összefoglalva:
A gyros nagyon megváltozott (főleg hátrányára), de azért nagyszerű étel.
A legnagyobb probléma, hogy a klasszikus Gyros otthon nehezen készíthető el.Volt ugyan egy NDK csúcstermék az "AKA Elektrik" - tól, amelyben otthon lehetett egy kb. egy kilós gyros - töltetet sütni - ez egy háztartási méretű forgónyárs volt - de a rendszerváltás során az ilyen olcsó szocialista termékek (mint a hasonlóan endéká 390 forintos mini grill is) eltűntek.
A megrögzött gyrosimádónak most három választási lehetősége van, hogy otthon készítsenek gyrost:
1. A serpenyős gyros
2. A grillsütőben készült gyros
3. A forgónyársas grillsütőben készült gyros -
#1314
Horvátból haza: három perc egy ezres (bővített)
Augusztusig még súlyos ezresekkel nőhet a telefonszámla egy jól sikerült horvátországi nyaralás után, függetlenül attól, hogy melyik mobiltelefon-társaság hálózatát veszi igénybe az előfizető hazatelefonáláskor.
A NAPI Gazdaság cikke
A magyarországi mobiltelefon-szolgáltatók – nyilvánvalóan versenypolitikai okokból – egyelőre titkolják, hogy mikor állnak elő az olcsóbb (a brüsszeli vágás után feleannyiba kerülő) uniós roamingtarifáikkal. Így aztán a magyarok által leginkább kedvelt horvátországi, olaszországi vagy görögországi nyaralásra készülők egy ideig még borsos árat fizethetnek azért, ha felhívják itthon maradt családtagjaikat.
Az összehasonlításba bevett országok a magyar szolgáltatóknál általában a legolcsóbb díjzónába esnek, így az ügyfélnek nem kell különösebben utánajárnia a nyaralás előtt, hogy melyik hálózat lenne számára a leggazdaságosabb. Gyakorlatilag annak sincs különösebb jelentősége, hogy a három szolgáltató közül melyiknél fizet elő az ügyfél vagy melyiknek a pre-paid (előre fizetett kártyás) szolgáltatását veszi igénybe, az árak között ugyanis nincs nagy eltérés. A T-Mobile számlás előfizetői például percenként 252 forintért telefonálhatnak haza mindhárom országból, a Pannon előfizetői pedig percenként 270 forintot kénytelenek kiadni egy-egy hazai hívásért. (A Pannonnál az egész világon mindössze három díjzóna érvényes, amelyeken belül szolgáltatótól függetlenül azonosak az árak.) A Vodafone négy zónába sorolja az országokat, itt az általunk vizsgált háromból csak Horvátország tartozik az első áras kategóriába, ahol a percdíj 259,90–309,90 forint között van (attól függően, hogy a preferált vagy a nem preferált szolgáltatót veszik-e igénybe az ügyfelek). Görögország és Olaszország a második díjzónába esik, ahonnan 279,90–339,90 forintért hívhatják föl az itthon maradt családtagokat. (A Vodafone-nak viszont létezik egy olyan szolgáltatása, a Vodafone Passport, amelynek előfizetői a hazai percdíjakon beszélhetnek az otthoniakkal, persze a kapcsolási díjon felül.)
Az előfizetéses roamingpercdíjak tehát 252–339 forint között mozognak, s könnyen előfordulhat, hogy ezeken az árakon egy-egy beszélgetésért akár 3000 forintot is kifizethet valaki, legalábbis még egy ideig. Ha ugyanis a mobiltávközlési cégek életbe léptetik (várhatóan augusztus elején) az új tarifáikat, előfizetőik ennek a feléből is megúszhatják a hazatelefonálást, az uniós rendelet szerint a roaming percdíja nem haladhatja meg a 147 forintot – jövőre várhatóan 129 forintra csökken. Az említett országokból Magyarországra történő telefonálásnál annak sincs különösebb jelentősége, hogy számlás vagy kártyás ügyfél-e az illető, az árak ugyanis e téren sem nagyon különböznek. A Pannonnál például teljesen azonosak, a T-Mobile-nál és a Vodafone-nál pedig nagyjából hasonlók.
Az is előfordul, hogy külföldön beszélgetésbe elegyedik valaki az őt hívóval, s megfeledkezik arról, hogy ott ennek is ára van, mégpedig ma még nem az unió által megfogalmazott legfeljebb 75 forint, hanem ennél esetenként jóval magasabb. Az említett három országban a T-Mobile ügyfelének (függetlenül attól, hogy előfizetős vagy kártyás) percenként 102 forintjába kerül a hívásfogadás, a Pannonnál pedig 115 forintba, míg a Vodafone-nál 94,8 forint a percdíj (a Vodafone Vitamax-nál a hívásfogadás díja 110–150 forint között van).
Kolozsi Pál
-
#1313
Hová megyünk nyaralni? Görögország tarol az úti célok között
Görögország a legkeresettebb desztináció az idén nyaralni induló magyarok körében, de – az utazási irodák tapasztalatai szerint – Bulgária is felkapottá vált.
Vannak olyan irodák, amelyek már 40–60 százalékkal meghaladták a tavalyi év hasonló időszakában mért foglalási eredményüket. A charterjáratok indítása egyértelműen felfelé húzza a forgalmat. A pénzváltók szerint még nem indult el a roham, mindenesetre olyan országok valutáiból is alaposan feltöltik a készleteket, ahol nem euróval kell fizetni. Ezek javarészt európai helyek, de aki egzotikusabb kalandra vágyik, jobban teszi, ha előbb ránéz a Külügyminisztérium honlapján a biztonsági okokból kockázatos országok listájára. Itt egyébként előkelő helyen állnak az afrikai államok.
-
#1312
Tájékoztató az E 111-es nyomtatvánnyal kapcsolatos tudnivalókról
Magyarország Európai Uniós csatlakozásával mi magyarok is jogosultak lettünk az EU tagállamaiban sürgősségi egészségügyi ellátás igénybevételére, amennyiben turistaként baleset ér bennünket. Az ellátás igénybevételéhez szükséges biztosítási jogviszony igazolására szolgál az un. E-111-es nyomtatvány. Az E-Hírlevélben a nyomtatvánnyal kapcsolatos gyakorlati tudnivalókkal kívánjuk megismertetni munkatársainkat.
Beszerzés helye : a kérelmező lakóhelye szerint illetékes Megyei Egészségbiztosítási Pénztár állítja ki, térítésmentesen. A nyomtatvány postai úton is igényelhető, ebben az esetben - fénymásolatban - csatolni kell a kiállításához szükséges dokumentumokat. (Ebben az esetben az ügyintézés ideje legfeljebb 30 nap.)
Kiállításhoz szükséges dokumentumok :
O Személyazonosságot igazoló okmány,
O TAJ számot igazoló okmány,
O A jogosultságot bizonyító okmányok, az ügyintézés gyorsítása érdekében.
ezen belül a biztosítási jogcímet az alábbi dokumentumok igazolják :
- kereső tevékenységet végzők esetében : munkáltatói igazolás, tagsági jogviszonyt igazoló cégigazolás, stb.,
- nyugdíjasok esetében : nyugdíjas igazolvány, vagy nyugdíjmegállapító határozat, illetőleg bármely más dokumentum, amiből kétséget kizáróan megállapítható, hogy az illető nyugdíjban részesül,
- tanulók esetében : az iskola által kiadott hallgatói jogviszony-igazolás, iskolalátogatási igazolás
- kiskorú magyar állampolgár esetében : a személyes adatokat és a magyarországi lakóhelyet igazoló dokumentum,
- eltartott közeli hozzátartozó esetében : eltartói nyilatkozat.
Érvényességi idő : 90 nap, kezdete az ügyfél által megjelölt kezdőnap, ennek hiányában a nyomtatvány kiállításának napja. Két alkalommal – egyenként – 90 napos időtartammal hosszabbítható. A hosszabbítás az ügyfél kérelmére, az eredeti nyomtatvány bemutatásával és a jogosultság vizsgálatával történik.
Általános tudnivaló :
A turistákra is vonatkozik az egyenlő bánásmód elve. Ez azt is jelenti, hogy amennyiben az adott tagállam biztosítottai az ellátásért olyan önrészt kötelesek fizetni , amelyet a biztosítójuk nem térít vissza, akkor ezt a magyar jogosult is köteles megfizetni, s az összeget az OEP nem téríti meg. Szinte minden tagállamban kell kisebb-nagyobb önrészre számítani, ezek mértéke eltérő, 5-20 Eu. (pl. orvosi vizit, kórházban töltött napok, mentő, stb.).
Egyes tagállamokban (Belgium, Finnország, Franciaország és Luxemburg) pedig az összes költséget a betegnek kell megelőlegeznie és a tagállam biztosítója téríti ezt vissza.
További fontos tudnivaló, hogy a szolgáltatásokat csak az adott országokban az egészségbiztosítás illetékes szerveivel szerződésben lévő szolgáltatótól lehet az egyenlő elbánás elvének megfelelően – tb-támogatással – igénybe venni. A szerződés nélküli magánszolgáltató által nyújtott ellátás költségeit a beteg saját maga fizeti. Ez utóbbi esetben az E-111-es nyomtatvánnyal utólag sincsen lehetőség a költségek megtéríttetésére.
Mit kell tennünk, ha nem volt nyomtatványunk:
A nyomtatvány nélkül igénybevett ellátásokért a beteg a külföldi szolgáltató által megállapított és kiszámlázott összeget saját maga fizeti.
Amennyiben a betegnek nem volt nyomtatványa és az ellátás költségeit saját terhére kellett, hogy igénybe vegye, a kezeléskor kiállított eredeti számlákat és a kiegyenlítésre vonatkozó igazolást a lakóhelye szerint illetékes magyar megyei egészségbiztosítási pénztárnak kell benyújtania. A pénztár megkeresi a kisegítő teherviselőt, és a külföldi biztosítótól kapott információ alapján azt az összeget fizeti ki, amennyibe az ellátás a nyomtatvány használatával került volna. Az így megtérített és a ténylegesen kiszámlázott, kifizetett összegek közötti költségkülönbözetet, az ellátást igénybevevő saját maga köteles vállalni, ezt az OEP nem térítheti meg.
Érintett országok : Írország, Nagy-Britannia, Finnország, Svédország, Észtország, Dánia, Lettország, Litvánia, Hollandia, Lengyelország, Belgium, Luxemburg, Németország, Csehország, Franciaország, Ausztria, Spanyolország, Szlovénia, Szlovákia, Olaszország, Görögország, Málta, Ciprus(görög terület), Portugália,
továbbá : az EU-n kívüli : Izland, Liechtenstein, Norvégia.
-
#1311
Milyen orvosi ellátás jár?
Az E-111 kizárólag sürgősségi betegellátásra használható és csak korlátozott számú egész-ségügyi intézményben. Sürgősségi ellátásnak az számít, ha az ellátás késedelme életet, testi épséget veszélyeztetne. Nem számít tehát ide a korábban is fennálló betegség külföldi kezeltetése, a fogászati kezelés, az utókezelés!
Az E-111 nyomtatványt csak azok az intézmények fogadják el az EU-ban, amelyeknek szer-ződésük van a helyi társadalombiztosítással (zömmel állami kórházak). Gyakran előfordul, hogy a mentős vagy a magánklinika nem fogadja el a nyomtatványt, és a teljes költséget kéri készpénzben. Utólag a magyar OEP csak a magyarországi tarifák szerint térít (ami legtöbb-ször messze elmarad a tényleges külföldi költségektől).
Minden ingyenes?
Nem. Az EU alapelve, hogy az állampolgárai minden országban ugyanolyan elbánásban ré-szesüljenek társadalombiztosítási szempontból, mint az adott ország polgárai. Valamennyi országban önrész fizetendő a legtöbb orvosi kezelésért, a gyógyszerekért (receptdíj formájá-ban). Sok helyen külön díjat számítanak fel a kórházi ellátásáért, gyógyszerekért. Ezt az E-111 birtokosának is külön ki kell fizetnie, és ezt a magyar TB (OEP) sem téríti meg neki! Az önrész mértéke általában 20%, de országonként és ellátásonként változó. Gondoljunk bele: egy egyszerű térdszalag-kezelés ára ma kb. 1400 Euro, ennek 20 %-át, azaz 280 Eurot (kb. 72.000 Forintot) saját zsebből kell fizetni még az E-111 megléte esetén is!
Az önrészt még akkor is meg kell fizetni zsebből, ha az adott ellátás vagy gyógyszer itthon ingyenes lenne.
Nem terjed ki az E-111 alapján nyújtott ellátás az alábbiakra sem:
- a sérült vagy beteg mentésére (például autóbalesetnél a roncsból való kivágásra, szállítására), a sérült jármű és utasainak elszállítására,
- a legközelebbi megfelelő színvonalú egészségügyi intézmény és orvos kiválasztására, kirendelésére, a magyar és külföldi orvos közötti konzultáció költségeire,
- általános segítségnyújtásra a külföldön bajbajutott számára (tehát aki E-111 alapon kerül kórházba, annak jól kell beszélnie a helyi nyelvet, mert tolmácsot nem kap az orvosokkal és nővérekkel folytatott beszélgetéseihez; érdemes elgondolkodni azon, hogy pld. Franciaországban még perfekt angol nyelvtudással sem biztos, hogy szót lehet érteni a személyzettel, amelyik bizony csak franciául tud),
- a beteg hazaszállítására: tehát a sürgősségi ellátás után a betegnek magának kell megszerveznie és fizetnie a hazajutását, ami törött lábbal és csomagokkal, esetleg nyelvtudás hiányában nem is olyan egyszerű dolog,
- a beteg és hozzátartozói közti kapcsolatfelvétel (telefonálás) költségeire, a beteglátogatás költségeire,
- semmiféle poggyászkárra, sérülésre.
Mi van akkor ha nincs E-111 a betegnél?
Akkor bizony minden költséget a betegnek kell saját magának fizetnie. Utólag nem állítható ki E-111 nyomtatvány. A külföldön kifizetett számláknak a magyar OEP hosszas utánjárás után csak egy részét téríti meg.
TB-kártya használható?
Nem. Viszont arról már döntött az EU, hogy bevezetnek egy egységes egészségügyi kártyát a legtöbb országban, ami alól azonban Magyarország felmentést kapott 2006-ig. Addig tehát a magyar biztosított csak az E-111 alapján vehet igénybe sürgősségi ellátást az EU-ban
Miért érdemes a csatlakozás után is utasbiztosítást kötni?
Azért, mert az utasbiztosítás rengeteg olyan szolgáltatást nyújt, amire az E-111 nem terjed ki.
Konkrétan:
1. Fedezi a teljes ellátási költséget, az önrészt is. A beteget nem terheli váratlan költség.
2. Az utasbiztosítás megköthető minden magyar állampolgárra, akár van társadalombiztosítása, akár nincs.
3. Az utasbiztosítás költségvállaló nyilatkozatát minden egészségügyi intézmény (tehát állami kórház és magánklinika is) elfogadja, ezért a beteget/sérültet a legközelebbi, magas színvonalon dolgozó eü. intézményben fogják szakszerűen ellátni.
4. Az utasbiztosítás fedezi a sérült hazaszállítását. Nem fordulhat elő, hogy valakit a kórház elé kitesznek begipszelt lábbal és két mankóval, csomagostul, hogy szervezze meg és fizesse a hazajutását.
5. Az utasbiztosítás teljeskörű, 24-órás, magyarnyelvű asszisztencia-szolgáltatást nyújt: megszervezi a bajbajutott személy mentését, orvosi ellátását, kapcsolatot tart az orvossal, kórházzal, konzíliumot biztosít, tolmácsol, értesíti a hozzátartozókat, szükség esetén pénzsegélyt továbbít, lehetővé teszi a tartósan kórházban fekvő sérült rokoni látogatását, segítséget nyújt sérült személygépkocsi hazahozatalához, stb. Az EU bármely országában van is rá szükség, az asszisztencia-szolgálat a helyi szokásokat és nyelvet ismerve tud hathatósan segíteni.
6. Az utasbiztosítás tartalmaz olyan elemeket, amire nagy szüksége lehet minden utazónak, de amire nem terjed ki az állami egészségügyi ellátás:
- poggyászbiztosítás (útipoggyász vagy útiokmány ellopása vagy sérülése esetére),
- halál vagy rokkantság esetén egyösszegű térítés,
- baleset miatti kórházi ellátás idejére napidíj,
- csonttörés esetén egyösszegű térítés,
- poggyász késedelmes megérkezése esetén kártérítés,
- jogvédelmi biztosítás (óvadék és ügyvédi költségek kifizetése),
- felelősségbiztosítás, harmadik személynek okozott kár esetén.
-
#1310
![]()
-
#1309
E-111 Európai Egészségbiztosítási Kárya
a külföldi TB ellátáshoz
2004. május 1-jétől az egészségbiztosítással összefüggésben megváltozott az utasbiztosítás rendszere is. Ezután ha egy turista egy másik EU-tagországban tartózkodva betegszik meg vagy szenved balesetet, egészségügyi ellátását az a tagállam nyújtja, amelynek területén éppen tartózkodik, mégpedig a saját állampolgáraival azonos feltételek mellett.
Az ellátás költségeit pedig az az egészségbiztosító fizeti, amelynél az illető személy megkötötte biztosítását, így nem szükséges megelőlegezni a költségeket. Számos tagországban a hazai biztosítottaknak sem teljesen ingyenes az ellátás, ugyanis néhány országban az egészségbiztosító csak a költségek 80 százalékát finanszírozza. Tehát ezzel a módosítással nem az ingyenes ellátást garantálják, hanem azt, hogy a magyar állampolgárokat minden országban az adott ország állampolgáraival megegyező jogok illessék meg, legalábbis az állami intézményekben.
Ahhoz, hogy ez működni tudjon, a biztosítottnak rendelkeznie kell egy E 111-esnek nevezett kártyával, melynek kiváltását az Országos Egészségbiztosítási Pénztár megyei igazgatóságain lehet megtenni.
A kártya annak igazolására szolgál, hogy a biztosító előzetesen vállalja a felmerülő költségek fedezetét. Az okmányt általában egy évre adják ki, de a kártyán szerepel a pontos lejárati idő.
Az E-111 nyomtatvány kiváltásához szükséges:
Felnőttek esetében
személyazonossági igazolvány
lakcímkártya
TAJ-kártya
munkaviszonyt, illetve hallgatói vagy nyugdíjas jogviszonyt igazoló dokumentum
Gyermekek esetében:
születési anyakönyvi kivonat
személyi igazolvány vagy személyi adatlap
Fontos!
Amennyiben nem személy szerint az igénylő kéri a nyomtatvány kiállítását, akkor meghatalmazás is szükséges, géppel írt meghatalmazás esetén két tanú aláírásával!
Ha a balesetet szenvedett vagy megbetegedett személy nem rendelkezik az E 111 nyomtatvánnyal, az ellátásáért a helyszínen kell fizetnie, és csak hazatérése után igényelheti vissza a költségek egy részét. Akkor sem a teljes költséget fogja visszakapni, csupán azt a részt, melyet a biztosítójának akkor kellett volna kifizetnie, ha nyomtatványt használnak az ellátás igénybevételekor.
-
#1308
Biztosítás
Az egyezmény nemcsak Görögországra, hanem az EU-s országokra vonatkozik, ha kiváltod az OEP-nél az E111-kártyát, ehhez munkáltatói igazolás és egy kis sorbanállás stb. szükséges. Viszont az adott orszában érvényes önrészre nem terjed ki, és az álaluk megjelölt egészségügyi intézményben érvényes csak. Tehát ha bajba kerülsz és legközelebb csak egy kis magánrendelő található akkor csak akkor érvényes ha életveszélyben vagy és életmentő beavatkozásra van szükség, minden más esetben a megjelölt rendelőbe kell valahogy eljutnod. Az utasbiztosításnál ilyen gond nincs és ha ellopják a csomagodat vagy megsérül akkor is megtéríti a károdat, ha van rendőrségi jegyzőkönyved.
Nekem most az Uniqua standardot hozza ki legolcsóbban, 15 napra 2 gyerek+2 felnőtt összesen: 9750,- Ft
-
#1307
üzemanyag árak
http://www.amzs.si/?podrocje=18 -
#1306
![]()
-
#1305
![]()
-
#1304
Lakatos Attila: Sarti - Görögország - 2006. július 1-14.
Tömör útibeszámoló sok új információval, részletes útvonaltáblázattal, Sarti és Sithonia félszigeti tudnivalókkal
Most voltam először Görögországban. Számomra az utazástervezés abból állt, hogy az írás végén olvasható táblázatot összeállítottam az Internetről összeszedett információk (főleg Szekeres István, Kaposi Ákos, Fazekasné Judit írása alapján, ezúton is köszönöm nekik a hasznos adatokat és tanácsokat) alapján, majd utazás közben feleségemmel pontosítottuk, kiegészítettük.
Amikor Németországba utaztunk nem féltünk ennyire, mert akkor egy tapasztalt családdal utaztunk, illetve nem a sötét Balkánonkellett keresztül menni. A német úthoz nem is készítettünk megállási, tankolási tervet, mert arra felé minden benzinkút és pihenőhely tiszta, megbízható és kultúrált (és VAN!), mindenhol Euróval lehet fizetni és nem akarnak becsapni. (A Balkánról szóló sommás megállapításokat csak azért nem töröltem, mert mint később kiderül, a szerző tapasztalatai alapján sem állják meg a helyüket általánosításként - a szerkesztő)
A görög utazásról összességében
Alaptalanok voltak félelmeim, amelyek az internetről olvasottak alapján ébredtek bennem, viszont jogosnak találtam azt, hogy ébernek kell lenni a megállásoknál és a szigorú, következetes közlekedési szabályok betartásánál. A rendőrök nem (annyira) korruptak, az ablakmosók, kéregetők nem durvák (de vannak, és elfogadják az adományokat), ablakmosók nem karcolják meg a kocsit és nem törik le az ablaktörlőt, és nem koszos ragacsos löttyel mosnak, a határőrök, vámosok nem korruptak és nem kötekedők. Az utak minősége nem rossz, sőt egészen megfelelő, semmi kátyú, semmi hirtelen kanyar, lehetett bátran menni. A közlekedési morál nem agresszív, de határozott, és mindhárom érintett országban letojják magasról a záróvonalat és egyéb útra festett jelzéseket, elválasztó vonalakat, a rutinos sofőrök annyi sávot használnak, amennyi kocsi elfér egymás mellett. És ezt betartatják mindenkivel, kultúráltan rád villantanak hátulról és finoman dudálnak is (de ha megnézed az arcukat, nem mérgesek), hogy húzódj le a jobbszélre, mert ott neked van hely (igaz, hogy jobbról esetleg bejövő sáv közeledik), főleg a leálló sávban kell közlekedni az amatőr autósoknak. Tehát a leállósávot leállásra nem szabad használni, mert akkor akadályozod a forgalmat, esetleg beléd rohannak. Ha szemből előznének, akkor is jeleznek villantással, hogy húzódj le a jobbszélre, mert látják, hogy neked van ott még hely. Én annyira besza.i voltam, hogy még hazafelé úton is csak nehezen mertem így előzgetni, nem mertem megbízni, abban, hogy tényleg lehúzódnak majd, mert az Magyarországon nem lenne elvárható.
Ez a morál nem változott meg sötétben és zuhogó esőben sem, ez viszont már tényleg nem tetszett.
Szerbiában és Macedóniában alig volt forgalom, biztos a drága pályadíj miatt.
Az utazás azért tartott odafelé 21.5 óráig, visszafelé 19.5 óráig (ami Német viszonylatban csak 13 óra lett volna), mert sok a fizető kapu, sok a határ, meg illik pihenni 2-szer 1-1 órát ennyi utazás alatt, sok a sebességkorlátozás, amit tényleg be kellett tartani, mert a látható rendőrség ellenőrizte és torolta. Nem is lehet rájuk haragudni, még a helyiek is 40-el (na jó: 50-el) mentek a 40-es táblánál (és nem 100-al), bár ilyen rend csináló rendőrsége lenne Magyarországnak. És 80-as, 60-as táblák olyankor voltak, ha valamilyen zavaró szituációk voltak, pl: útépítés, útelágazás, híd…
A határátkelőkön (6 darab) átlag 10 percet időztünk, a fizetőkapuknál pedig 3-4 percet.
Nincs fertőtlenítési díj, semmi extra költség, csak a fizetőkapuk vannak.
Szerbia
A határon nem tudtunk forintért dínárt venni, a forintra lerázó arckifejezést mutattak (Magyaro.-n lehetett volna forintért venni dínárt, de rosszul váltották). Az euró viszont erősnek bizonyult (1 euró=85.4 dínár). Borzalmas állapotban lévő a szerb oldal, a duty free shopok is szétverve, üresen tátongnak. A parkolóban, ahol pénzváltás miatt álltunk meg, magyarul beszélő (színes szinkroniált:) cigány fiatalok mostak volna ablakot igény esetén, közben rugdosták egymást és káromkodtak.
Fél autópálya kezdődött vagy 40 km után, de lehet, hogy hamarabb (a másik felét most építik Újvidéktől Mo. felé haladva), itt átlag 70-el lehetett haladni, a fent említett feltételekkel.
A hidak alatt rendőrök megbújva, de inkább csak magukra koncentráltak, hogy teljen a munkaidő. Autópálya van Újvidéktől a Macedón határtól vissza 150 km-ig (mert ott már hegyek vannak), a pályán nagyon jól lehetett haladni, bár sajnos egész hosszan átmegy Belgrádon, és ott lassabb menet van.
Szerbia végén már csak sima autóút van, és sokszor kell 60-al menni. Szép, látványos vidék, sok veszélyes szakasz, hál az égnek már nincsenek leálló sávok, így nem őrjöng senki. Takolni, WC-zni csak az OMV-nél ajánlott, mert más kutak nem tűntek európainak, és csak rossz állapotú kocsik (rossz kinézetű sofőreikkel) fordultak oda. WC ingyen van, a kiszolgálók kedvesek, kultúrált minden. Kávéhoz egy pohár vizet és kis csokit is adnak.
Szerbia végén, munkaidő végén 2 rendőr megállított unalmában, és karattyolt kevert szerb-angolsággal valami liniaról-vonalról, vonalátlépésről, ami nem volt igaz, látszott, hogy zsebre menne a játék, de engem elengedtek, nem mondom meg miért.
Macedónia
Szinte végig autópálya, jó minőségben (talán Eu pénzből épült), forgalom semmi nem volt. Majd az országuk végén itt is veszélyes hegyes-alagutas szakasz kezdődött, ahol csak sima 2 sávos út volt. Sziklaomlás táblák jelezték, amit szemmel is észleltünk: néha sok lezúdult kőtörmelék volt az útszélén, és meglazultnak látszó egész nagy kőtömbök is ijesztgettek bennünket. Volt olyan rész, hogy homorú módon ránk hajolt a sziklafal, az ilyeneknél volt védő drótháló is. Amúgy semmi említésre méltó dolog nem történt vissza felé sem.
Görögország
A Thessalonikit tartalmazó régiót szintén Makedóniának hívják, azt hallottuk, hogy haragszanak is a macedónokra valamiért, ezt abban véltük felfedezni, hogy hazafelé jövet az útirány jelző táblákon egyszer sem volt Macedóniára utalás, vagy Szkopjéra, vagy a határra, hanem csak a saját Evzoni nevű határ-településüket írták ki.
Többször is elbizonytalanodtunk az oda és visszautazás során is, a nem egyértelmű és kevés tábla miatt (mondjuk az éjszaka meg a nagy vihar - pedig állítólag Görögben sosem esik, nemhogy VIHAR!? - tompította az érzékszerveket), sajnos ezt még ilyen konkrétan nem írták az internetes társak.
Pl. odafelé utolsó pillanatban volt egy pici tábla: Halkidiki balra, persze hogy túlszaladtam, de visszafordultam, majd a Tesszaloniki körgyűrű végét hiába kerestem, ugyanis simán beletorkolott a megfelelő kivezető útba. Aztán Nea Moudania felé vettem az irányt és addig végig jó 2 pályás autóút volt. Aztán azt sem írta senki, hogy Nikiti és Sarti között iszonyatos hegyek vannak, kanyargós úttal, alatta a tenger, és közben az udvarias görögök éjfélkor is 100-al rohannak.
Aztán szerencsésen megérkeztünk Sartiba éjfél után negyed órával, körbekocsikaztuk, és kerestünk egy jó kocsiban alvós helyet a Beach-en. Keveset szundikáltunk a kocsiban, majd kerestünk egy Bakery-t (pékséget), ezek Görög idő szerint reggel 6-kor nyitnak, ott volt sok friss kenyér, zsömle szerű finomság, valamint tejtermékek is. Vettünk reggelire valót, majd az egyik kegyhely melletti parton (a kis kikötőnél) megettük. Itt is szép fotókat lehetett csinálni. Délelőtt 10-kor nyitott az utazási iroda, ahol sok magyar munkatárs dolgozik, ők elmagyarázták (el is kísértek volna), hol keressük az Apartmanunkat, és ott majd a takarítónő ha végzett, beenged. Úgy is lett (beköltöztünk fél 11-kor, nem kellett délután 2-ig várni). Az apartman alapvetően OK volt, csak büdös volt a fürdőszobában (ahol a WC is van), és a fürdőszoba ajtó alja már kirohadt a sok, zuhanyból kicsapódó víztől (mert görögben a zuhanytálca nem divat, hadd folyjék a víz, ahova tud, terv szerint a lefolyóba kellett volna). A szobával, konyhával és terasszal abszolute minden rendben volt, még színvonalasabb volt, mint vártuk.
Figyelmeztetések (és dicséretek)
Vizet nem szabad inni (csak boltit, ott sötétkék kupakos a sima víz [6x1.5 liter=1.3 euró], zöld az ásványvíz), WC papírt nem szabad a kagylóba dobni, mert sok a dugulás (viszont elég sok szippantós kocsit láttunk, biztos nincs is csatornarendszer, csak szennyvíz aknák, a kukás kocsi is minden nap járt, összeszedte az éttermi sorokról, majd az apartmanok gyűjtőiből a szemetet).
Viszont nem is szomjas az ember, és nem is izzad, nem jár WC-re annyit.
Görög idő szerint 12-15 óra között nagyon perzsel a nap és a káros sugarai nem javasoltak, amúgy is szieszta időszak van a klasszikus görög településeken, Sartiban viszont nem zárt be senki tán soha, pl. reggelire is lehetett volna gyros-t enni, ami nem baj; a szieszta alatt is üzemeltek a Supermarket nevű "mindenes" kis boltok. Volt bennük élelmiszer, strandfelszerelés, képeslap, suvenír.
Süncipő nem kell, ha a Sarti óvárosi parton ill. Sarti-beachon marad az ember. Az előbbi rész sajnos nagyon hirtelen mélyül (gyerekek miatt nem volt OK, magam miatt viszont szuper volt), nyugodt időben is erősen hullámzik és nagyobb szemű sóderből álló a partja. Gyakorlatilag nem látszik nedvesség a víz és a part találkozásánál, olyan hamar benyeli a part.
A 800 m-re lévő beach viszont minden szempontból szuper, mert lassan mélyül, gyengébbek a hullámok, és finom homokos part. Itt már lehetett építeni vízzel körülvett várakat, piramisokat is. Mindig fúj egy kicsit a szél, és ez jólesik, nincs izzadás, volt amikor nagyon fújt, akkor le kellett feküdni parton.
Praktikus ötlet, hogy minden apartman bejárta előtt van udvari csap, zuhanyzó és szabadon megmoshatja mindenki a homokos lábát, gumimatracát, mielőtt bedzsuvázna a házba.
Az is érdekes volt, hogy minden apartman házban benne van kívülről a kulcsa, és egész nyáron benne is marad (nem zárja rád senki kívülről a lépcsőházat), csak a belső lakórészedet kell bezárnod, bár az is fölösleges óvintézkedés. Sok valaki (ezek a lazák természetesen csak a görögök lehetnek), mikor beszaladt egy boltba, vagy frappézni (ára sajnos 2 euró), slusszkulcsot is benne hagyta a kocsijában.
Kirándulásaink
Marmaras
Sartitól délre (kb. 50 km-re) lévő kisváros. Hegyes-völgyes vidéken vezet az út, az út szélén csak szikla, gyér fű és sok szép leander, néha csúnya bádog kecsketelepek tarkítják a képet. Reméltük, hogy Marmarasban az árak méltányosabbak lesznek, de sajnos ez nem lett igaz (az egész félszigetre sem). Hangulatos kis város, kikötővel, kis éttermekkel, fagyizóval. Itt már volt olyan bankautomata, ami szerette a Maestro kártyámat (mert a Sartiban lévő nem ismerte), próbaképp ki is vettünk 100 eurót, állítólag közép árfolyamon adja ki a pénzt, de ezt még nem tudom megerősíteni.
Irtó meredek lejtők vannak Marmarasban, kb. 45 (mértanilag) fokosnak tűnnek, kocsival nem is nagyon mertem használni csak az enyhébb utakat, ott is 1-es fokozatban bírta csak a hegymenetet.
Vásárolgattunk, fagyiztunk, jó fényképeket lehetett itt is csinálni. De itt sem volt hipermarket (nem is volt sehol, csak Nikiti-ben).
Nikiti
Nikiti felé haladva megálltunk egy pár beach-en szétnézni, fotózni.
Nikiti-be érve rögtön jobbra lesz a Lidl, ahol majdnem ugyanazokat árulják, mint Mo-n, de drágábban. Az üdítők dupla annyiba, a szalámik 1,5-szer annyiba kerülnek, mint itthon. A ruha, gyümölcs és alkohol ugyanannyi.
A Lidl-el szemben lévő oldalon kb. 300 m-re van egy másik hipermarket, de az tényleg drága, viszont van benne minden.
Athos kolostorok
Befizettünk egy hajót kirándulásra (felnőtt ár: 28, gyerek ár: 14 euró), kulturált, légkondis busszal visznek el Ormos Panagias kikötőbe, onnan átvisz a hajó az Athos hegy lábához, majd felfelé halad Ouranoupoli kikötőig és közben további kolostorokat lehet látni, fényképezni. Kb. 50-100 m-re közelíti meg a partot, kikötnie nem szabad, mert az Athos köztársaság egy külön állam, az utasoknak engedélyt kellene beszerezni hosszas procedúrával a belépéshez. Nők még úgy sem szállhatnak partra. Kolostoronként kb. 40 szerzetes él, de vannak 1 személyes remete-lakok is a sziklába vájva, izgalmas világ. Ouranoupoliban megebédeltünk, vásárolgattunk. Majd ismét vissza a hajóra, onnan Ormos Panagias, majd busszal Sartiba. Közben végig beszélt a magyar és szlovák idegenvezető, sok érdekes dolgot tudtunk meg.
Érdemes elmenni erre a kirándulásra, de lehet menni szervezett Thesszaloniki városnézésre, csúszdaparkba, kalózhajóval egy lakatlanszigetre, vagy egy jó hosszúra nyújtott napon egészen a Meteórákig visz a busz (ez utóbbinak a felnőtt ára kb 35 euró).
Narancspart
Sartitól északra 6 km-el jobbra egy szép fürdőhely lenne, ha nem lenne annyi sok alternatív (nudista) és "rendes" (fürdőruhás, de szemetelő) fürdőző. Csináltunk szép fényképeket, de olyan sokan voltak, hogy kényelmetlenül éreztük magunkat, kicsit azért fürödtünk, labdáztunk is a vízben, hogy érezzük a hely auráját. Sok fehér szikla, különleges látvány.
Sykia
Ez egy kis tipikus, nem tengerparti görög falu 6 km-re délnek Sartitól. Hót nyugis öregek ülnek a kávézók teraszán, mert itt is sok kávézó, kis étterem van. Először nem tudtuk kinek, mert ide már csak a nagyon kíváncsi turista jár, de rájöttünk, hogy a görögök nem szeretnek otthon ücsörögni magukban, és nem is a házuk előtt beszélgetnek a szomszédok, hanem beülnek ezekbe a III. osztályú-szerű, de hangulatos kis kocsmákba, korra és nemre tekintet nélkül.
Jut eszembe is volt egy diszkont árúház-szerű kis modern, légkondis bolt, hasonló árakkal, mint a Nikiti-s drágábbik bolt.
Éttermek Sartiban
Relax
Ez egy nagyon jó pizzázó. Közvetlen a parton is vannak asztalai a szabad ég alatt. 2 magyar pincér csaj szolgál ki, és van TV is, amelyben a magyar RTL-KLUB csatorna fut. Pizza akció: 2-őt fizet, 3-at kap. Ugyanez spagettire is. Csinálnak rántott sajtot és rántott szeletet is, ezekhez is jár bonuszba görög saláta vagy gyümölcs saláta. Az árak tűrhetők, pizza: 6 euró.
Sajnos sok nagyszájú magyar is tartózkodik benn, akik azt hiszik külföldön a magyar bunkóság jópofaságnak számít. (Ott poénkodtak, hogy rántott csirke és pulykamell-et kértek, de összekeverték, hogy melyik kié legyen, majd megkérdezték harsányan, hogy: - de melyik a marha? - Mindnyájan azok - súgta a lányom)
Nepaida
Ide jártunk halasat enni, ez az étterem is nagyon tetszett. Halfilé körettel: 5 euró. 450 grammos egész hal roston, citromosan, körettel 10 euró (ez viszont már olyan finom volt, hogy ölni lehetett érte).
Ovelix-fast food
Nagyon eredeti görög ízű gyors étkezde. Borravalót egyszer sem fogadtak el. Gyros tál: 3,5 euró. Csirke tál: 3,5 euró. És egy-egy ilyen tál 2 személynek doszt elég volt.
Gyros pitában: 2 euró. 0,33-as Coca-cola: 1 euró.
-
#1303
Kiegészíteném Nagykopi hozzászólását. :o) Szóval. A jugó-bulgár határig nem volt gond, addig simán ment minden. A zöldkártya nem Kopi slendriánsága miatt hiányzott: indulás előtt pár nappal az egyik ismerősünk említette, hogy kell, mire én felhívtam az Autóklubot, a nemzetközi zöldkártya beszerezhetőségének helyéről illedelmesen érdeklődve. Ők nagyon kedvesen (teljsen naprakészen, gondoltam én kis naív) azt mondták, hogy ááá, nem kell semmi ilyen, induljunk csak neki bátran. Hálás köszönet az infó ért a kellemesen búgó hangú díszpancser bácsinak. :o) Szóval a bulgár nyanya elvette a paszportokat és elküldött minket zöldkártyát vadászni. A bankban a hölgyemény először nem értette, hogy miért nem pénzt akarunk váltani és durcásan bevonult az irodába. A mellette levő üvegkalitkában egy bácsi franciául próbált beszélni hozzánk, de sajnos csak annyit tudtunk kihámozni a dologból, hogy valahol arra (hevesen mutogatott) van egy másik bank. Elindultunk a sötétben, de csak egy duty free shopot találtunk, ahol az eladó hölgy nagyon aranyos volt, odatelefonált az előbbi bankos csajnak, hogy segítsen nekünk. Mi elindultunk vissza, hogy de jó, lesz zöldkártya. Nem lett. A paszportos nyanyától megpróbáltuk visszaszerezni az iratokat, mondván, hogy akkor visszaevickélnénk Jugóba és beszereznénk ott a zöldkártyát, de nem adta. Csak karattyolt rendületlenül bulgárul - angolul, németül és egyéb emberi nyelven nem volt hajlandó érteni. Szerezzünk náluk grínkárdot. Jó. Elballagtunk hát a vámig. Ott egy nagyon kedves, segítőkész fiatalemberrel hozott össze minket a sors, valamennyire beszélt angolul. Odajött velünk a paszportos kápóasszonyhoz tolmácsolni, de a nő továbbra sem engedett. Bement a bankba is, ahol azt mondták, hétfőn lesz megint zöldkártya. Na ott kezdett ökölbe szorulni a talpam. Emberünk elküldött hát minket a Sipka névre hallgató ofiszhoz zöldkártyáért (persze tök sötétben botorkáltunk, iratok nélkül a határon), de ez is zárva volt. Vissza a kedves fiatalember kuszlikjához, Esztike kiborul, elmondja, hogy szerinte a kápónéni direkt nem akar semmilyen nyelven érteni. A vámos fiatalember kedvesen végihallgat, megnyugtat, pihi szuszi, lesz kártya. Én közben már azt fontolgattam, hogy ha még x ideig helybentopi van, akkor hívom a magyar követséget, mert nem tartóztathatnak fel, legalább Jugóba vissza kell engedniük. Beülünk hát a kocsiba. Más nem lévén mellettem, veszekedést kezdeményezek életem értelmével. Hiszti hegyek.
Hét előtt pár perccel a kápóasszony kopog az ablakon, menjünk vele, van kártya. Lopva körülnézek, keresem a kandikamerát, de ezúttal egy addig sötét (és ezért észrevétlen) bódéhoz vezet, amiben egy manus ül, már vesz is elő egy tömböt és kedvesen mosolyogva kéri a 10 Eurót (jugó Dínár nem kell neki!!!). Pénz átad, papír megkap, vissza a paszportokért. Győzelem. Megyünk a vámhoz. A fiatal csóka kedvesen üdvözöl, örül, hogy van zöldkártyánk, jó utat kíván. Pár méterre újabb bódé vár, mosolygós asszonyság néz be az autóba és mondja, hogy akkor négy Euró lesz, ugyanis ránézésre kicsattanunk az egészségtől. Nincs mit tenni. Újabb pár méterre egy másik dobozból már nyújtja is felénk a kezét egy pasi. Úthasználati díj , 2 Euró. 16 Euróval könnyebben, de nagyon boldogan elhagyjuk a határt. Az utakat Kopi már leírta(szomorúan megállapítjuk, hogy leginkább kátyúdj volt az a 2 Euró), a rendőröket is. Jó tanács: érdemes alkudozni velük, mert ha nem sikerül megegyezni a papír nélküli megoldásban, nem helyben kell fizetni, hanem a határon: ugyanis bepecsételik az útlevélbe a bírság összegét és amíg az nincs kifizetve, nem lehet elhagyni az országot.
A görög határ óriási megkönnyebbülést jelentett: amikor a belépésnél elhangzott a "Welcome to Greece" mondat, tudtuk, hogy minden OK. A határvadász "Hajrá Ferencváros" felkiáltásánál piszkált a kisördög belül, hogy megtanítom neki a "Lujzaváros ééééjjááóóóóóó"-t, de nem akartam, hogy a következő ellenőrzött magyarnak elsüsse, aki esetleg nem veszi a viccet. Főleg az után nem, hogy a srác elkezdett Sartiról áradozni, és megjegyezte, hogy a magyar lányok még mindig nagyon szépek. (Pirulásikon.) :o)
Az utolsó pár kilométer volt a legnehezebb, amikor már látni lehetett a tengert, érezni a sós levegőt. Aztán megérkezünk. A Papus-ház tulaja, az öreg Dimitri régi barátként üdvözöl minket, a szemközti taverna teraszára is átintegetünk, beköszönünk az öreg Ferenc Jóska-bajuszos Jorgosznak és a lányának. Becuccolunk az apartmanba, kilépünk a teraszra, veszünk egy nagy levegőt: itthon vagyunk.
-
#1302
Délután 4re bepakoltunk a gépsárkányba, termosz feltöltve KVval, hűtőtáskában 1.5 napi hidegélelem , ital, fél tank benzin (mindenhol olcsóbb mint nálunk) stb.. 17.00ra ki is értem Budapestről (aki ismeri a pesti forgalmat nem csodálkozik ezen)Szép sétaautózós ütemben 90-100al vezettem, az M5 végéig semmi változatosság nem volt..A régi 5ösön Szegedig ment a gyűlölködés rendesen, Rózsa Sándor leszármazottai eszeveszett tempóban cikáztak mindenféle 4kerekű alkalmatosságaikon :D Szegeden is a péntek esti csúcs fogadott , de minden nehézség nélkül átevickéltem rajta. A Röszkei határátkelő elött a "Zebra" nevű objektumban váltottunk pénzt, mivel értesüléseink szerint (ami helytállónak is bizonyult) dinárral jó fizetni mindenhol Jugóknál 14000 dinár oda-vissza elég az utdijakra plusz a tankolásra,fagyira vizre KVra. Átlépés után (cca 1 óra) azonnal van lehetőség tankolni a határátkelő jugó oldalán, amit én kihagytam. az út következő 100Km-es szakaszán autóval alig találkoztam (kb20.30 körül volt az idő)Egy 30 Km es terelés után megláttam azt a nagy kutat ahol a buszok is megállnak első szerbiai pihenőjükre, nagy hely meg ismertem is, igy itt már tankoltunk + az EÜ dolgokat is elintéztük (qlturált nyugati tipusu WC) a kút után elértem az első fizetőkaput ahol 370 dinár utpénzt kértek. Én állat magyarul szólaltam meg, amit többet nem tettem meg szerbiában ,inkább ékes német tudásomat kamatoztattam amitől mindenki szivélyes lett :D Közben szépen eleredt az eső, ami éjszakai vezetésnél külön áldás, kb annyit láttam az útból mintha egy üveg Tzipurró után lettem volna :D Az út minősége kicsit avétos (kamionok által kitaposott), de a pesti útviszonyokhoz szokott stilusom elégséges volt a biztonságos közlekedéshez.. feltűnt a következő fizetőkapu , ahol ujra 370 dinárra gomboltak le, aztán szép lassan beértem Belgrád szép városába. (A szúzkezúeknek kicsit bővitek a leiráson.. Belgrádba beérve először egy derékszögű jobboshoz érsz, utána nyilegyenesen 1-2 lámpa, és lehet sasolni a "Nis" felé lekanyarodást. Ha ezen túljutsz , már nyilegyenes az út.. Nagyon jól ki van táblázva , nem kell félni tőle.)Belgrádból kiérve azonnal a fizetőkapuhoz jutsz (ez az utolsó lefelé) ahol immáron 940 dinár a taksa.. a fizetőkapuknál mindenhol rendőrök posztolnak, itt én is belekerültem a szórásba. 1 nagybajszú öreg rendőr kérte a papirokat.Mint irtam németül beszéltem, amit ugyan nem beszélt a rendőrbácsi, viszont megértette :D A magyar utleveleket meglátva mosolygott eggyet, megkérdezte hogy "Magyarszki?" Igenlő válaszomra visszaadta a papirokat, és további jó utat kivánt.. Nis elött kb 70Km re a következő szokásos buszstop helyen (egy ÖMV kút) álltam meg tankolni stb. Itt 2 magyar busszal futottam össze, sofőrjeik igen készségesen elláttak tanácsokkal bulgáriáról aminek hasznát is vettem. Valamint felajánlották hogy konvojozzak át velük görögig, akkor biztos minden OK lesz.. 1 darabig vártam rájuk, de inkább továbbhaladtam , gondolva ha vmi gondom van ugyis eljönnek mellettem , és segitenek.. Nis-nél tértem le a pályáról Pirot-Dimitrovgrad-Sofia irányba. A lehajtó kapunál szintén rendőr állt, jelzett, lassitottam , de meglátta a magyar rendszámot, erre továbbintett (sztem központilag ki volt adva nekik hogy ne bazgassák a magyarokat, mert ugyis elég éles volt akkortájt a helyzet) A pályáról leérve kezdődött a kanossza Kopinak.. :D Mit mondjak , olyan volt az út mint a mogyoróscsoki , de odafigyeléssel nyugodtan lehet közlekedni. Néhol keskeny , néhol kacskaringós úton elértük Pirotot, ahonnan már kicsit normálisabb de mindenképp egyenesebb úton jutottunk Dimitrovgrádig. A Bulgár határ elött pár Km-el tankoltam "zur alle fälle" mert a Bulgárokon jobb megállás nélkül áthajtani (a tankolásra senki ne adja itt a fejét)Beértünk a határátkelőre, ahol a Jugók mint eddig is , roppant szivélyesek, kedvesek voltak.Magyar idő szerint 03.30kor a Bulgár oldalon az útlevélkezelő hölgy elkért minden papirt , majd a "Greencard?" kérdésre a Mo zöldkártyát lobogtattam, mire kiderült hogy nem arrol van szó, hanem egy nemzetközi biztositásról, ami az én slendriénségom miatt nem volt birtokunkban.. Az útleveleket nem adták vissza , mondták hogy várjunk amig előkerül az akinél igy utőlag beszerezhető ez a passzus.. ebből kialakult egy kissebbfajta vita , de mivelhogy nem akartam a bolgár hatóságok vendégszeretetével megismerkedni, inkább vártunk.. Közben óraállitás(+1 óra), majd 2.5 óra mulva előkerült a tag aki 12Euért(szigorúan csak Euért) kiállitotta a papirt. eztán a hölgy mosolyogva visszaadta a papirokat, és tovább hajthattam. Ekkor délEu idő szerint reggel 7óra volt. Azéé a köv pihenőhelynél meg kellett álnunk , mert hivott a természet szava :D Egy autósétterem fizetőWCje lett álmaink netovábbja, pedig pottyantós rendszerű volt, viszont roppant tixta.. A reggeli nyüzsire el is értük Szofiát.(A város elején tehermentesitő utra kanyarodsz jobbra, majd a villamossines kereszteződésnél ismét jobbra Kulata irányába) A magyar buszsofőrök tanácsára semmi mást nem néztem mint a Kulata irányába terelő táblákat, ez be is vált. Szofiában az utak minősége mindenhol megegyezik a budapesti Kerepesi vagy Szentendrei utak lexarabb szakaszaival.. És ird és mond, 2 lámpás kereszteződéssel találkoztam :D Szofia után egy terelés következett, ami már az Eu által felujitott tranzitútra ért ki. De hiába örültem a felujitott út jó minőségének, ugy féltik ezt a szakaszt hogymindenhol 40-60as korlátozás van. Blagovgrad körül bele is futottam egy traffipaxba, 2 fiatal redör srác vigyorogva tört angol-német-bolgár halandzsanyelven előadta hogy ez biza 78 volt a 60ba , és ennek hivatalosan 50Eu az ára.. mire én megkérdeztem hogy nem hivatalosan mennyi, szemrebbenés nélkül rávágta a srác hogy 20. meg is egyeztünk.A fizetés után még megsúgták hogy 15 majd 20Km re is van 1-1 műszer, figyeljek oda.. Ezután már baki nélkül elértük a Kulata-Promachonas határátkelőt.
Görögök oldalán állt elöttünk 3 BG-s kocsi, és a történéseket látva barátosném előreballagott a papirokkal. Délben "Welcome to Greece" köszönéssel széles mosollyal üdvözölték is a vámosok, 2 perc mulva már Serres felé robogtunk.A határtól kb 10Km-re mélységi határellenőrzés volt, a határvadász srác "Budapest?" kérdésére amint elkezdtünk bólogatni, Ő tökéletes tisztasággal skandálta hogy "Hajrá Ferencváros" :D már csak 1-2 kérdés hangzott el hova van a menés, Sarti hallatán áradozni kezdett, majd mondta hogy akkor nem is tart fel, siessünk pihenni, meg jó utat :D Serres elött pár kilométerrel van a kanyarodás Tesszaloniki felé, ahol már más dolgod nincs csak nyomni a gézt , hallgatni a buzukit a rádióban.. :D Thessalonikiben is csak 1 kereszteződést kell figyelni onnan megint egyenes az út (A városba beérve balkéz felől a Shell!!! kutat kell figyelni, ott kell lekanyarni a külső sávba, majd a felüljáró alatt balra az Athén-Halkidiki körgyűrűn) Nea Moudaniaig egyenes az út. Aztán a Nikiti felé vezető út következik.. Nikitiben már a Sarti felé vezető útra kanyarodhatunk, ahol már másra nem kell koncentrálni, csak a szerpentinre , és a gyönyörű átható kék tengerpartra.. Sartitól kb 10 Km-re hivtuk fel az idegenvezetőt , hogy lassan érkezünk, igy 15 perc mulva már a Papus háznál üdvözölt bennünk 14.30kor.. A Dimitrovgrádi tankolásból még maradt annyi hogy Marmarasra egyszer nyugodtan átmehettünk.
Végül egy-két általános jótanács: A sebességhatárokat mindenhol be kell tartani , mert egymásba ér a pélója a rendőröknek Röszkétől Moudaniaig. A kocsi kötelező tartozékai legyenek meg. 3szög , Eü csomag , pótkerék , emelő. A Tűzoltókészülék a legfontosabb ,arra harapnak a balkánon a yardok! Ajánlatos még desztvizet, olajat, vontatókötelet, bikakábelt is bekésziteni.
Aki még nem volt kocsival hosszabb távon , az valahova útközbe iktasson be egy alvást is(Dimitrovgrád környékét ajánlom Jugó oldalon) mert nem mindenki tud levezetni 1200Kmet egy seggel.. Aki elöször megy Görögnek kocsival , megnyugtatom hogy minden kereszteződés jól táblázott , ha az ember kicsit figyel lehetetlen eltévedni! Ha sikerül a kocsit megtölteni (4fő) a busznál sokkal olcsóbban, gyorsabban lehet leérni. Bonuszként meg ott állsz meg , és akkor amikor akarsz , akkor gyujtassz rá mikor akarsz..
Röviden ennyi az útról.. -
#1301
Mit vigyünk magunkkal?
Hogy mit is vigyünk magunkkal egy nyaralás alkalmával? Ez bizony nehéz kérdés! Függ attól, hogy mivel utazunk, hogy mennyi időre, hogy mik a szokásain, stb, stb. Azonban, saját tapasztalataim alapján, igyekszem néhány hasznos dologgal kiegészíteni az utazók csomaglistáját.
Az első részben olyan hasznos dolgokat sorolok fel, amelyeket a busszal utazóknak ajánlanék a figyelmükbe.
Bizony Sartira busszal igen hosszú és fárasztó az út, a sofőrök pedig csak ritkán és rövid időre állnak meg. A nappali órákat még csak-csak eltöltjük az elsuhanó tájak, épületek nézelődésével, de a sötétedés utáni órákat alvással (már aki tud a buszon aludni), zenehallgatással tölthetjük. Erre az időszakra nem árt, ha viszünk magunkkal egy ún. nyak-párnát. A kis helyigénye miatt célszerű felfújható kivitelt venni. Emellett még az sem árt, ha a külseje nem a bőrt irritáló műanyag, hanem puha, kellemes tapintású, velúr-szerű bevonatos. Ezzel az ún. nyakpárnát magára helyező ember ugyan eléggé ciki látványt nyújt, de még mindig jobb mint ha az alvás közben lebicsakló fejtől fájó, sajgó nyakkal, kiszáradt torokkal ébrednénk. A jól felfújt párna ugyanis megakadályozza, hogy a fejünk természetellenes dőljön, vagy ide-oda billegjen minden kanyarokban.
A 22-26 órás úton bizony le kell mondanunk olyan "luxusról" mint a tisztálkodás! Vannak akik a mosakodás, fogmosás hiányát jobban, és vannak akik kevésbé tudják elviselni! Én sajnos az utóbbiak közé tartozom, ezért mindig rakok a kézi poggyászba egy kisebb tisztaság csomagot.
E csomag egyik legfontosabb kelléke egy hintőpor vagy ahogyan a nejem nevezi, púder. Mivel nyaralni a kánikulai időben megyünk ezért nem csak az amúgy is fárasztó utat kell elviselnünk hanem, az verejték miatti azon érzést, hogy koszosak vagyunk. Csökkentheti ezen kellemetlenséget az, ha a pihenő helyek mosdójában jól bepúderezzük izzadt testrészeinket és néhány másodperc múlva, miután beszívta a nedvességet, dörzsöljük, poroljuk le magunkról. Persze mind ez nem ajánlatos ha sötét vagy fekete ruhában indultunk útnak.
Kis csomagom továbbá tartalmaz még egy kisdoboz fogselymet és egy kis üveg habzó szájvizet, ami a fogaim és a száj higéniátmat hivatott biztosítani.
Ezeken kívül még egy mini szappant, papír zsebkendőt, és egy kis WC papírt teszek az E.Ü. csomagba.
Nem részletezem azokat a dolgokat, amit amúgy is mindenki szokott az útra vinni, minta az útlevelek, pénz, csomag és balesetbiztosítási szelvény, élelmiszer és kb. 3 liter innivaló/fő, aki fázós egy kisebb pléd vagy tréningruha éjszakára egy párszem gyógyszer, pl. hasmenés, fej és fogfájás, illetve gyomorémelygés, szédülés ellen. Hobbi fotós lévén azonban kiemelném, hogy minden tartsa keze ügyében a kameráját, soha nem lehet tudni, lehet, hogy a nyaralás legjobb képét az utazás alatt készítjük el.
A második részben olyan hasznos dolgokat sorolok fel, amelyeket az autóval utazóknak ajánlanék a figyelmükbe.
Az autóval utazóknak sokkal több lehetőségük van arra, hogy csomagjaikból előkotorásszák e szükséges dolgokat. Éppen ezért a teljesség igénye nélkül megemlítenék egy két, szerintem fontos eszközt amit nem árt, ha nem felejtünk otthon. Szerezzünk be könyvesboltból vagy az internetről térképet az út teljes vonaláról. Addig nincs baj amíg a megfelelő úton haladunk, de ha egyszer eltévedtünk igen csak jól jön egy olyan térkép amin rajta vannak a kis falvak is! Vigyünk egy jó polarizált, de minimum UV szűrős napszemüveget. A polarizált lencsés, enyhén zöldített napszemüveg, hosszú távon is óvj szemünket és így kevésbé fáradunk el! Az ördög nem alszik! Ellenőrizzük a g.k. kötelező felszerelését, E.Ü csomag, égőkészlet, háromszög, plussz pótkerék, vontató kötél, összehajtható benzin kanna.
A harmadik részben néhány olyan, a nyaralásunk élvezetét, szebbé, nyugodtabbá tévő dolgot sorolok fel, melyek nem mindenkinek jut eszébe, hogy magával vigyen.
Hogy ki mit visz magával egy nyaralás alkalmával az igen sok mindentől függ, de akad néhány dolog aminek csak akkor érezzük hiányát amikor már Sartin vagyunk. Minden féle sorrend nélkül felsorolok néhányat:
Fehér, nagy kétszemélyes, olcsó lepedő. A fehér vissza veri a fényt ezért a homokra leterített fer lepedő alatt hűvösebb marad a homok illetve a homokba félig beásott söröcskét, üdítőt is tovább hidegen tartja. Mindamellett az olcsó párszáz forintos, ritkább szövésű lepedőről néhány mozgulattal lerázhatunk minden apró homokszemet. A mennyiben kisgyermekünk van, két a parti dűnékről szerzett fa ággal és két befőttes gumival egy "félsátrat" készíthetünk ami megvédi a kicsiket a tűző naptól a déli szunyókálás alatt. Persze a sátor csak szélcsendes időben működik! Ne sajnáljuk még itthon a pénzt egy jobb, nagyobb faktorszámú naptejre!!! Itthon olcsóbb és mire az első nap délutánján megveszed, már késő!!! A Sartira való megérkezés után szinte mindenki önfeledten rohan egy 3-4 órás fürdőzésre a tengerpartra. Na, a legtöbben (Köztük Én is!) ilyenkor égnek le! Később is, az egész napos strandolás igen megviseli bőrünket. A sós tengervíz, a szinte állandó tengeri szellő, a homok és a forrón tűző napfény után nem szégyen este még férfiembernek is testápolóval bekenni a bőrét, első sorban az arcon, különös tekintettel az orrnyergen, a kéz és lábfejeket illetve a hátat. Sarti öblében a finom homokostól, apró sóderesesen át a sziklás fürdőhelyekig mindez megtalálható! Aki a sziklás fürdőhelyeket kedveli, annak érdemes egy ún. fürdő cipőt vinni, mivel a sziklákon megtelepedő algák igen csúszósak. A Blue Lagoon túrán szinte kötelező, mert a "lakatlan szigete" sok tengeri-sün és kagyló is veszélyezteti talpunkat. És végül megemlíteném még, hogy ha robogót, motort bérelünk, akkor mindig zárt cipőbe induljunk útnak. Főleg a hölgyeket intem óvatosságra, papucsban, szandálban motorozni még utasként is rendkívül balesetveszélyes!!!
-
#1300
Csomagoljunk együtt!
Ami nélkül semmi nemmegy:
· útlevél
· biztosítás
· jogosítvány
· autós papírok
· repülőjegy
· busz-, vonat-, hajójegy
· pénz, aprópénz
· hitelkártya, utazási csekk
· szállás visszaigazolás
Az otthonmaradók kedvéért:
· a lakáskulcsot adjuk le a szomszédnál
· hagyjuk meg nyaralási címünket
· a dugókat húzzuk ki a konnektorból
Hogy nyugodtan napra
mehessünk:
· naptej, napolaj
· napozás utáni krém
· napszemüveg
· fejfedő
· fürdőruha
· fürdőlepedő
· pléd
· játékok a strandra
Testápolás:
· fogkefe, fogkrém
· tusfürdő, sampon
· dezodor
· testápoló
· borotva
· fésű, hajszárító
· törölköző
· zsebkendő
Úti patika:
· ragtapasz
· olló
· gyógyszerek
· szúnyogriasztó
Amit mindig otthon
felejtünk:
· útikönyv
· térkép
· zsebszótár
· íróeszköz
· zseblámpa
· ernyő
· varrókészlet
· manikűr készlet
· áramátalakító
· fényképezőgép
· film
· videokamera
-
#1299
Júliusban már olcsóbban telefonálhatunk külföldön
Viviane Reding uniós távközlési biztos most az sms és az mobil internetezés külföldi tarifáit akarja csökkenteni.
Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat
hirdetés
Rekordidő alatt sikerült életbe léptetni a külföldi hívásdíjakkal kapcsolatos uniós szabályozást, írja az Európai Unió hivatalos közleménye, így már idén nyáron sokkal olcsóbban telefonálhatunk haza külföldről, és a hívásfogadásért is kevesebbet kell majd fizetni. Az új szabályozás az Európai Unió mind a 27 tagállamában június 30-án hatályos lesz. Ez nem jelenti, hogy a hónap végétől megjelennek az alacsonyabb tarifák, mert a szolgáltatóknak két hónapjuk van bevezetni az új percdíjakat, így legrosszabb esetben csak augusztus végétől lehet olcsóbban telefonálni. Ugyanakkor a magyar szolgáltatók már jelezték, hogy nem akarnak az utolsó időpontig várni. Mindenesetre szeptembertől a helyi hírközlési hatóságok árgus szemekkel figyelik majd, hogy a mobilszolgáltatók betartják-e a szabályokat.
Mint azt korábban megírtuk, a három magyar mobilszolgáltató most 240-320 forintot számláz ki percenként a külföldről indított hívásokért, az Európai Parlament viszont 140 forintban maximalizálta a tarifát, ami átlagosan 65 százalékos árcsökkentést jelent. Jóval kedvezőbbek lesznek a percdíjak hívásfogadás esetén is. Jelenleg a szolgáltatók 95-135 forintot kérnek egyetlen percért, az új döntés értelmében viszont 70 forint lesz a plafon, ami átlagosan 45 százalékos költségcsökkenést jelent.
Viviane Reding uniós egyelőre nem tekinti befejezettnek a munkát: tovább figyelik az árakat, különösen az sms és a mobil internetezés külföldi tarifáit. A keménykezű távközlési biztos reméli, hogy a mobilszolgáltatók megértették végre, az EU képes cselekedni. A kiadott közleményben egyben üzen is nekik: „Lépjenek most, vigyék le az sms és az adatletöltés roamingdíjait gyorsan, különben arra kényszerülünk, hogy ezen a téren is közbeavatkozzunk.”
-
#1298
Többen kérdezték az árakat Toloban. Túl sokat nem tudok mondani, mert nem vagyok vásárolós, de pl. az ajándékboltokban lehet alkudni. (Vettem egy CD-t, kérdezem, mennyi? Tíz! Tíííííz? Miért, mennyit adsz érte? Nyolcat! A tiéd…) A gyümölcs szinte ugyanannyi volt, mint később Makrigialosban. Nem olcsó, különösen a cseresznye drága (2 € fölött). A naranccsal vigyázat, az olcsó általában pocsék! A dinnye 0,30-0,40 €. Az út szélén árult (termelői) narancs sem mindig jó; érdemes megkóstolni! Élelmiszerügyben (nem apróságokra gondolok) érdemes bemenni Nafplioba a Lidlbe; itt van olcsóbb ásványvíz és 0,5 € alatt dobozos sör is. Az üzemanyag olcsóbb, mint északon, de csak kb. 0,10 €-val. A tavernák árai elég húzósak; egy tál akármi (főétel) 5 € alatt csak kivételes esetben van, de inkább 6-7-9 €, s a hal még drágább (súly szerint). A saláta általában 2,5 €. Egy-két kicsit olcsóbb taverna is van, s nem is rosszabb! A sör (üveges, ülve) min. 2 €, de pl. a 1,5 literes ásványvíz „csak” 1 €. Minden tavernában kaptunk a végén valami „ráadást” a cég ajándékaként, édességet, vagy dinnyét. Magyar étlapot csak egy helyen láttam, de az egy elég drága hely… Egy „gombóc” (adag) fagyi 1 €.
Remélem, tudtam segíteni... -
#1297
http://gorogpanzio.lap.hu/ -
#1296
több helyen is lehet venni telefonkártyát 4 euróért.Sokkal olcsóbb mintha a mobilról telefonlnánk.15 percet lehet vele beszélni.
-
#1295
Útlevélproblémák lehetnek a nyáron
Az elmúlt napokban ugrásszerűen megnőtt az okmányirodákban az útlevélkérelmek száma, sokan csak röviddel az utazás előtt veszik észre, hogy lejárt az úti okmányuk.
Csapataik harcban állnak, és az okmányirodák állják a rohamot, derül ki a Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartási és Választási Hivatal, a könyvhivatal főosztályvezetőjének nyilatkozatából. Pongrácz Tamás elmondta, az "útlevélcsúcsot", mint a korábbi években, most is nyáron érzékelik leginkább. A jelenlegi adatok szerint országosan jóval ezer felett van a beadott útlevélkérelmek száma.
A főosztályvezető azt kérte, hogy mindenki, lehetőleg még a külföldi nyaralás lekötése előtt ellenőrizze családja útlevele érvényességét. Útlevél iránti kérelmet az ország bármelyik okmányirodájában be lehet adni, a lakóhelytől függetlenül. Az okmány kiállításának a határideje 30 nap, de általában már a harmadik hétre elkészülnek az útlevelek.
A 4 év alatti gyerekeknek 2 évre, míg a 18 év alatti fiataloknak 5 évre érvényes fényképes útlevelet adnak. A 18 év felettiek 5, illetve 10 évre érvényes okmány között választhatnak. A kiskorúak útlevele, illetve az eljárási illeték 1 500 forintba, míg a felnőtteknél öt évre érvényes okmány 6 000, míg a tíz évre érvényes 10 000 forintba kerül.
Soronkívüliség bárhol igényelhető
Sürgősségi, tehát soron kívüli esetben az okmányt az irodák öt munkanapon belül állítják ki, ekkor dupla illetéket kell fizetni. Soronkívüliséget bármelyik okmányirodában lehet kérni, eltérően a korábbi gyakorlattól, amikor erre központi irodában nyílt csak lehetőség.
Arra hívta fel a figyelmet, hogy a napokban rengeteg kisgyermekes útlevélkérelem érkezett. Ennek az oka az, hogy a szülők csak a saját okmányuk érvényességét ellenőrzik, míg a gyerekek útlevelét, (amely a négy éven aluliaknál csak két évig érvényes), már nem. Ha korábban egyszerre állították ki az okmányokat, az nem jelenti azt, hogy az érvényességük is egyszerre jár le, figyelmeztetett a főosztályvezető. Kitért arra is, hogy sokan csak a határon veszik észre, hogy lejárt útlevelük érvényessége, így nekik vissza kellett fordulniuk.
Közölte, nem minden esetben szükséges az útlevél kiváltása, mert a magyar állampolgárok személyi igazolvánnyal (14 éves kortól kérhető) is kiutazhatnak az összes európai uniós országba, valamint Norvégiába, Izlandra, Lichtensteinbe, Svájcba vagy Horvátországba. A 14 év alatti gyermekek azonban csak útlevéllel hagyhatják el az országot. A régi "keményfedeles" személyi igazolvány is alkalmas az utazásra a fent említett országokba - tette hozzá.
Aki elvesztette az útlevelét, azt ezt az új okmány kérelmével egy időben is bejelentheti ugyanabban az okmányirodában. Ha az ügyfél hibájából veszett el az okmány, akkor ez dupla illetéket jelent. Ha soron kívül kéri az elveszett okmány pótlását, akkor az illeték háromszoros lesz.
