2214
-
#1374
![]()
-
#1373
![]()
-
harmatl #1372 Sziasztok!
Találtam egy jó játékot ahol szállást nyerhetsz.
Játék -
#1371
A határokon csak euroról váltanak, 1EUR=80 szerb dínár, 10 EUR=600 macedón dénár. Mi 100 €-t váltottunk a szerbeknél 400-400-1050-240 a maradékot eltankoltuk, Macedónia: 10 €-t váltottunk, 50 és 60 dénár a két kapu, itt is eltankoltuk viszafelé a maradékot (nem centiztük ki a váltást az esetleges rendőri dolgok miatt), de Szerbiában hivatalosan is ki van írva euróban is minden kapunál, ami szinte egy az egyben annyi, mint dínárban, tehát rajtatok múlik. Viszont találkoztunk magyar társakkal, akik a macedon oldalon egy másik bódéban váltottak, ők csak 550-et kaptak!!!!
Rendőrök:
Hát Macedóniában talán egyet, ha láttam...
Szerbiában rendeteget, sok helyen mérnek és járőröznek is, sok mindenkit meg is állítottak, engem viszot egyszer sem...
Jó tanács és az egyik FŐ ÉSZREVÉTELEM:Millió honfitársunk húzott el mellettem, akár 120-140-el is!!! Ne csodálkozzon és szidkolózzon senki a rendőrökre! Én mint írtam tök egyedül vezettem le is és vissza is. Fáradt is voltam, meleg is volt, hosszú is volt, de mindig be tudtam tartani a sebességhatárokat és így is 12 óra alatt megjártam Thesszaloniki-Röszkét 2 nagy, 3 kisebb pihenővel + Duty free shoppozás 3/4 óra és a Röszekei határ MAGYAR KAPUJÁNÁL 1 óra töszörgéssel. Másik két határ max 15-20 perc volt... oda is és vissza is. Bár kifele kikaptuk Röszkénél a török invázió kezdetét
A Szerbeknél arra kell nagyon vigyázni, hogy a lehajtóknál (felüljáróknál) mindenhol lekorlátoz és ott mindig mérnek szinte!!!
Szóval, ha a sebességet betartjátok - és ezt más is írta a fórumba - nem valószínű, hogy gondok lesznek a rendőrökkel!
Ami viszont érdekes volt, ahogy Thesszáliában mentünk a Meteorákhoz, rengeteg görög rendör mért sebességet!!! Vagy 5 helyen is!!!
Koldusok:
A macedon határnál és a kapuknál is próbálkoztak... ajtó lereteszel, ablak felteker! Én így oldottam meg, illetve még csak rájuk sem néztem. Mögöttünk egy más országbeli megszívta!!! Valamit adott egynek, aztán vagy - nem túlzok - vagy 15-en csüngtek a kocsin és behajoltak az ablakon. Le kellett állnia, nem tudott megmozdulni sem!
Erdőtüzek:
A görög tévében egyik nap a Peloponiszoszt mutatták, 5 helyen volt iszonyat tűz! 3 héttel ezelőtt állítólag az Akropoliszt sem nyitották ki a tüzek miatt. Mi szerencsére csak a nyomokat láttuk ahogy kicsit átmentünk Korintosznál. Viszont hazafele Szerbiábban több helyen égett az út menti bozótos és néhol az erdők közepéből látszottak füstök... Szóval aktuális a téma, de erre nem lehet alapozni, hisz kiszámíthatatlan.
-
#1370
![]()
-
#1369
![]()
-
#1368
A görögországi árakkal kapcsolatban annyit, hogy a helyzet olyan mint nálunk: ha bemész egy kis üzletbe a "soron" akkor ott akár kétszeresét is fizetheted egy nagyobb üzlet áraihoz képest. Thessalonikiban az autópálya mellet van egy Carfour hiper, ott találtunk hazai árakat. A tengerparton persze minden egy kicsit drágább. Attól is függ ki mivel megy, repülővel lehetetlen bespájzolni, busszal is elég kényelmetlen lenne a kajáskoffert cipelni. Mi egyszer voltunk Korfunk repcsivel, kaját nem vittünk, utána Chalkidikin autóval. Akkor némi kaját meg innivalót vittünk, de kb olyan áron meg is vehettük volna a hiperben. Tehát szerintem szakadjunk el a jó magyar szokástól, hogy csak a gyomrunkra gondolunk. Ne éljünk konzerven görögben, mikor igen jó helyi specialitások vannak. Mindenkinek ajánlom felfedezni a helyi pékségeket, reggelire kihagyhatatlan. Pár EUR, és megvan a reggeli. Mi ebédelni nem szoktunk, a vacsi meg egy tavernában. 10-20 EUR átlagos fogyasztással lehet számolni per fő, de ha valaki megelégszik egy girossal, 3-5 EUR közt megússza. Fagyi 1EUR per gombóc.
Piacok is vannak, zöldség gyümölcs kapható, bár kissé drágább mint itthon, egy hungarian paprikáskruplit végső esetben össze lehet hajítani az apartmanban. Mindent összevetve azt állítom, a Balatonhoz képest max 10-20%-kal drágább az élet, de minden helyfüggő, na és persze kinek milyen igényei vannak.
-
#1367
GÖRÖGORSZÁG: Előjelző táblák vannak bár azok minden esetben görög betűs változatban. Mi sokra nem mentün velük. A második tábla latin feliratos, és akkor az már aktuális is. Ez autópályán, és gyorsforgalmi úton tud zavaró lenni. Aki Halkidikire megy az Thessaloniki előtt csakis a HALKIDIKI feliratot kövesse, mert egyébként begubancolódik a két- három elkerülő szakaszba. AZ oda tartó gyorsforgalminak számozása nincs. A gyorsforgalmi végén pedig a félszigetnek azt a félszigetét amelyikre menni kíván, vagyis KASSANDRA vagy SITHONIA. Ezek jelezve vannak.
-
#1366
![]()
-
#1365
![]()
-
#1364
![]()
-
#1363
Tegnap jöttem Toroniból (ugyanolyan távolság, mint Sarti, csak Sithonia másik felén).
Egyelőre csak röviden:
Lefelé:
Indulás 07.12, csütörtök, 21.30
Érkezés 07.13, péntek, 11.30
Teljes idő 14 óra
Hazafelé:
Indulás 07.25, szerda, 10.00
Érkezés 07.26, szerda, 24.00
Teljes idő 14 óra
Szerencsém volt, és az időtervezés is jó volt, hogy majdnem tiszta időt futottam.
Határkon maximum 10 perc várakozás (mind a 6x)
Általában betartottam a sebességi korlátokat, csak az autópályákon mentem átlagosan 140-nel. Megvártam, míg utólér egy nem helyi lakos, és 200-300 méterrel lemaradva (még látótávolság) követtem, hogy ő fusson bele a rendőrökbe.
Szerbia autópályadíj: 5+5+13+3=26 euro (így még olcsóbb, mint dínárban)
Kiszámoltam itthon, szereztem fém 1 és 2 eurósokat.
Macedónia autópályadíj: 50+60 dénár, középső szakaszon nem kell, mert csak a visszafelé oldal működik.
4 eurót határon (bal oldalt) átváltani 240 dénárra.
Belgrádban nem láttam ablakmosókat (igaz, hogy kb. hajnali 4 órakor és este 6 óra volt).
Macedóniában, a határ után volt néhány koldus, ezért nem a pénzváltó postánál áltam meg, hanem kb. 200 méterrel később, ahol egy kamionparkoló volt és visszasétáltam. odáig nem jöttek el.
MioMap gyönyörűen navigált, csak nem tud áttervezni a Szerb-Macedón határon, ezért két részletben kellett tervezni.
Neos Marmarasban csütörtökönként nagy piac van, Nikitiben kicsit kisebb péntekenként. Érdemes megnézni, ruhák, gyümölcsök, zöldségek stb. vannak néhány száz méter hosszban.
-
#1362
251 volt az euró
Régen látott mértékben gyengült a forint ma, miután az amerikai jelzálogpiaccal kapcsolatos aggodalmak újabb zuhanást idéztek elő a világ részvénypiacain, a befektetők pedig szabadultak a kockázatos eszközöktől.
A délelőtt folyamán elsősorban a török lírát és a lengyel zlotyt ütötték az invesztorok, majd a szlovák és a cseh korona és a forint is lejtőre került. Az euró jegyzése a szerdai 247 forint körüli szintről 251 fölé emelkedett, a jegyzést a 251,20 forintos erős ellenállás fogta meg - mondta el Geszti Pál, az ING devizakereskedője. A dollár is erősödött, a zöldhasú 182,60 forinton állt négykor, a szerda esti 180,50 forinttal szemben.
-
#1361
máshol is elindult felfelé az euro ára?
ma akartam venni erre 248 helyett 251 a helyi IBUSZ-nál
-
#1360
Toló
A képen középen van a homokos nagy strand. A képen felül, ahol sok a hajó, van a kavicsos kis strand. Legalul, ami már nem közvetlenül Tolo, az út mellett van az öböl, az a sziklás Assini part. A nagystrandtól a sziklás kb. 15 perc gyalog, a kavicsos kábé 20-25. A kavocsis felé a parton is végig lehet kacsázni, a szikláshoz meg át is lehet úszni. Kocsival egy perc.
![]()
-
#1359
-
#1358
Alternatíva a nyaraláshoz
Megjelenés dátuma: 2007. június 27. 08:30.00
Szerző: Győrffy Árpád
A magyar autós turisták kedvelt nyári úti céljai között továbbra is Horvátország áll az élen. Sokan szinte úgy indulnak el, mintha csak Balatonfüredre vagy Keszthelyre ugranának le egy hétvégére.
Ha azonban az Adria fizikai közelsége mellett mérlegre tesszük a barátinak éppen nem mondható étel- és italárakat, vagy a kis távolság ellenére is horribilis - 7 ezertől több mint 13 ezer forintig terjedő - autópályadíjat, könnyen arra jutunk, hogy lehet más választásunk is. Hisz akár messzebb lévő tenger mellett is találunk kellemes helyet majdnem ugyanennyiért.
Az egyik ilyen lehetőség Görögország északi része, azon belül is a Thesszalonikitől délre, délkeletre elterülő változatos domborzatú, tagoltságú Halkidiki-félsziget. A viszonylagos közelségen túl mellette szólhat az is, hogy kis távolságokon belül egymástól nagyon különböző vidékeket, lehetőségeket találunk.
Kezdjük talán a legfontosabb kérdéssel, a megközelítéssel. A Szerbián, Macedónián át vezető 1100 kilométeres út nem olcsó, hisz oda-vissza összesen mintegy 16 ezer forintba kerül az autópályadíj, ehhez jön a 40 ezer forintos üzemanyagköltség - 260 forintos átlagos benzinárral számolva - és a hazai matrica ára, így összesen közel 60 ezer forint az út. Mielőtt autóba ülnénk, gondolni kell arra is, hogy az 1100 kilométeres úton legalább néhány órát aludni is kell, ha nincsenek megfelelő váltott sofőrök.
Arról se feledkezzünk meg, hogy a júliusi hétvégéken lassíthatja a lejutást a Németországból szabadságra menő török vendégmunkások inváziója. Ezt persze kivédhetjük azzal, hogy hét közben utazunk. Hiszen eltérően Horvátországtól, a görög szállásadók nem ragaszkodnak annyira a heti fix váltáshoz, s akár héttel nem osztható számú napra is örömmel fogadnak vendéget, ha éppen van hely náluk.
A Halkidiki régió déli részét alkotó három földnyelv - Kassandra, Sithonia, Athos - mindegyike mélyen benyúlik az Égei-tengerbe. A három közül Kassandra az, ami inkább hasonlít a hangos, bulizós tengerparti üdülésről alkotott képünkhöz. Főleg a földnyelv északi részében több olyan település található, ahol a nyári szezonban mindennap hajnalig tart az élet. A strandjainak többsége homokos medrű, ahogy a középső földnyelvet alkotó Sithonián is. Bár itt is találunk élettel teli helyeket, ez a vidék inkább való a csendes pihenésre, ahogy a keleti földnyelv, Athos északi részére is ez jellemző.
Ha valaki igazán arra vágyik, hogy a világ zajától teljesen elvonuljon, annak az Athos déli részén álló kolostorbirodalmat kell választani. Az Ouranopolistól délre fekvő vidék lassan egy évezred óta gyakorlatilag önálló egyházi államként működik, amelynek függetlenségét még a török hódítók is tiszteletben tartották. Ma is csak afféle vízummal lehet egy néhány napos túra erejéig a területére lépni. Az engedélyt a férfiaknak Thesszalonikiben kell igényelni hetekkel korábban. Nőnemű lények erre a területre nem léphetnek. Arra persze mindenkinek lehetősége van, hogy sétahajóval legalább a tengerről megcsodálja a középkori kolostorokat, s ha máshol nem, a határváros kikötői tavernáiban találkozzon az átutazó szerzetesekkel.
A kellemes strandok, hangulatos szórakozóhelyek mellett Halkidikin sok érdekes kirándulási lehetőség kínálkozik. A régió központja, Thesszaloniki magyar viszonylat- ban is nyüzsgő nagyvárosnak számít, ahol a hatalmas autós és gyalogos forgalom a nyári éjszakákon ugyanúgy árad, mint napközben. Aki szereti az ókori emlékeket, itt kedvére válogathat. Olyntos, Akanthos, Afytos, Potidea vagy Arisztotelész városa, Stagira, ahol a nagy gondolkodó felfedezéseit, felismeréseit egy gyönyörű környezetben kialakított parkkal mutatják be. A félsziget egyik különlegessége a petralonai cseppkőbarlang, ahol egy 750 ezer évvel ezelőtti előember maradványait találták meg. Persze, a mai látogatót inkább a gyönyörű cseppkőcsipkék és -oszlopok látványa nyűgözi le.
Végül ne hagyjuk ki a nyaralás másik fontos kellékét, a gasztronómiát se. Halkidiki éttermeiben, kocsmáiban, büféiben különösen gazdag választékát találjuk a vidék ételeinek, mert jó földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően különböző népek étkezési szokásai ötvöződtek egybe.
-
#1357
Mikor elindultunk folyton ezt a topikot olvastam és mindenhol a LIDL-ről, mint kedvező árakkal bíró marketről írtatok.Mi találtunk egy - szerintünk- sokkal jobbat, a LIDL-től kb. 1 km-re. CHAMPION Nr.1 a neve, ha Tolo felöl megyünk Naplion felé, akkor a nagy kanyar után kb. 1 km- bal oldalon található - , még a Naplion várostábla előtt. Mindenkinek ajánlom, hasonlít a Corara, vagy nagyobb hipermarketekre.üdv.
-
#1356
ÖMV kutak:
1. Belgrád
2. Belgrád + kb. 50 km
3. Belgrád + kb. 180 km innen már ki lehet bírni.
Visszafelé még nincs meg a Nis-hez közelebbi ÖMV kút! Nis után (kb. 30 km) egy Lukoil (ez nagyon tré), az első kulturált hely Nis + kb. 70 km, vagy a MOL kút Nis + kb. 100 km -
#1355
Mi Magyarországról a tompai átkelőn mentünk, sem a magyar sem a szerb oldalon nem volt számottevő a várakozás. Én Kiskunhalason lakom, ez Tompától kb 30-40 kmre van és sok szerb vendégmunkás jár át a városon, emiatt kicsit félve róttam az első kilométereket Szerbia útjain, de később nagyon kellemesen csalódtam. Nem volt eszeveszett dudálás, villogás is csak Belgrádban volt néha. Szerbiában volt az első tankolásunk, itt kicsit megilletődve álltam a kút előtt, ugyanis 95-ös benzinből 2 fajta van: MB 95 és BMB 95 és ezeke árban megegyeznek. A különbség, hogy a BMB az ólmozatlan, tehát szerintem a többségnek ez kell az autójába. Az autópályadíjak nagyjából megfeleltek a leírásnak, ha jól emlékszem 10 dínárral mentek talán feljebb. Éjszaka mentünk, rendőrrel nem nagyon találkoztunk és a forgalom sem volt nagy, rendesen lehetett haladni. Az autópályát odafelé nagy ütemben építik, ezért összeszűkítik a forgalmat, így ott csak 80-nal lehet menni, de visszafelé már végig jó az út. Az autópálya után a hegyi szerpentin nekem sötétben kicsit húzós volt, emiatt nem éppen kedveltek, mert én inkább biztonságosan 60-70-nel mentem, de visszafelé világosban már láttam, hogy ahol 80-as tábla van azokat a kanyarokat be lehet venni 80-nal, viszont ahol 60-as van ott nem csak a rendőr miatt éri meg lassítani! Azt fontosnak tartom, hogy állítólag a szerbeknél napközben nem szabad világítani (ismerőst büntettek már meg emiatt), néztem az autókat és tényleg egyik sem világított, csak azután kapcsolták fel a lámpáikat, amikor már kezdett rendesen sötétedni. A szerb-macedón határon ismét nem volt túl nagy gond, a macedón résznél vártunk fél órát, mert a határőrök gondosan bescanneltek minden okmányt. Pénzt a határon váltottam, nem pénzváltónál, csak megkérdeztem valakit, hogy vált-e, azt mondta igen és normális árfolyamban váltottam €10t. Macedóniában még szintén sötétben mentünk, rendőrt csak messze láttunk elvétve. Ami a leírástól különbözött az az, hogy oda és vissza is nem 3-szor, hanem csak 2-szer fizettünk. A második kapu nem működött, nem volt benne senki. A macedón-görög határ macedón oldalán újabb lelkes scannelés, de max 20-30 perc várakozás után már a görög határ felé igyekeztünk és itt ért minket a ledöbbenés, a sor majdnem a macedón határig ért. Ottani idő szerint reggel hatra, a váltásra értünk oda és egyetlen sáv engedte volna az autókat. Akik megpróbáltak befurakodni azokat egy határőr a sor végére zavarta. Amikor látták, hogy a helyzet kezd kilátástalan lenni nyitottak egy EU sávot, itt belekukkantottak az útlevélbe és uccuneki. Itt kb egy-másfél órát vártunk. A határ után csak a Thessaloniki táblát kell követni, először mindig görög, majd arab betűkkel vannak kiírva a dolgok. Thessalonikiben jött a vicces rész, ugyanis az útjelző táblák zömét belepték különböző bokrok, ezért természetesen csak későn lehet őket észrevenni, emiatt mi is túlzúgtunk a lehajtón, de sikerült visszamenni. Ha Thessalonikiben vagytok, akkor a Halkidiki táblát kell figyelni és követni. A görögöknél is azt figyeltem meg, hogy napközben nem világítanak! Ja, és arra figyeljetek, hogy a lámpáknál nincsen sárga, a piros után rögtön zöld jön! Kb ennyit az odaútról.
1-2 dolog, amit érdemes tudni, hamár ott vagy. Ne számíts arra, hogy elmész Görögországba és ott majd sok idegen ajkúval talákozol. Komolyan mondom szerintem Sarti már egy magyar kolónia. Kedvenc story, ami megesett velem, hogy érdeklődtem egy utazási irodában egy túra felől angolul. A hölgy elmondta, elkezdtem fordítani szüleimnek, mire ő: "Elmondhattam volna magyarul is". Ha már utazási iroda: mindenképpen a Sithon travelt ajánlom több okból: bemész, meghallják, hogy magyar vagy máris eléd ugrik egy magyar idegenvezető és segít megszervezni a kívánt túrát. Mi a Blue Lagoonon vettünk részt, személy szerint nagyon élveztem. Reggel indultünk, megtöltöttünk 2 hajót, csak magyarok. Először a narancspartnál álttunk meg egy 20 perces nyíltvizi fürdésre, itt lehetett pl a hajóról a vízbe ugrálni. Útközben delfinekkel találkoztunk, mint a filmekben, ugráltak a hajó orra előtt. Fantasztikus élmény volt! Ezek után Diaporos szigetéhez mentünk, itt egy pár órás fürdés volt és lehetett gyűjteni a tengeri sünt a vacsorához. A sziget után visszafele úton egy kis lakatlan öbölben kötöttünk ki, itt közösen megcsináltuk a görög salátát, közben megsütötték a suvlakit, ettünk fürödtünk, ittunk ilyesmi. A vacsora után került sor a zsákmányolt tengeri sünök elfogyasztására, persze erre nem mindenki vállalkozott. Én személy szerint megkóstoltam, úgy vélem ilyen helyen kell az ilyeneket kipróbálni. Hazafelé a hajón buli volt, fogyott a meleg bor meg a meleg ouzo és ment a közös táncolás. Ezzel a túrával kapcsolatban azt tanácsolom, hogy vigyetek magatokkal 1-2 szendvicset és hűtött innivalót, mert bár lehet kapni a hajón, de ott €1,5 egy doboz kóla…
Sarti beach-csel szemben lehet néhány kiálló sziklát találni, Mi kitaláltuk, hogy beúszunk oda búvárkodni. Na itt követtük el a hibát, szerencsénkre egy honfitárs épp arra jetskizett és tájékoztatott minket a görög szabályokról. Amíg egy matracon vagy gumicsónakban vagytok addig akár az Athosig is el lehet úszni, de amint felkerül egy búvárszemüveg és egy pipa kötelesek vagytok egy piros bójával jelölni hogy itt búvárkodás folyik, különben komoly bírság (€1.000) lehet a vége és a vízi rendőrök rendszeresen járőröznek. A másik ilyen a horgászat. Mint kiderül horgászni tilos, csak úgy lehet, ha kiváltasz egy €25 engedélyt. Ha ez nincs és elkapnak újabb komoly büntetés.
Visszafelé fontos, ha Macedónia felé jöttök Gevgelija lesz kiírva, mint határátkelő, hanem Evzonoi (vagy néhol Evzoni). Ez a görög-macedón ellentét miatt van. Így ha Macedónián keresztül jöttök haza, akkor Thessalonikiben az Evzonoi, Ring Road vagy Athén táblákat kell követni. Nekünk itt is sikerült kicsit kavarni, de megoldottuk. A határokon nem volt semmi különleges, semmi vámvizsgálat. Sajnos az elmúlt heti szárazságok miatt az út olyan volt, mintha egy háború súlytotta övezeten jöttünk volna, mindenhol füstfelhők gomolyogtak és sok helyen láttunk erdőtüzet is, Ezt leszámítva rendesen lehetett haladni, a forgalom is kicsi volt és rendőr sem nagyon volt. Szerbiában 150-160-nal tudtam szinte végig jönni az autópályán. A végén szeretném a nagy fájdalmamat elmesélni. Átjöttünk az összes határon mindenféle fennakadás és kutakodás nélkül, de a magyar átkelőnél természetesen átkutatták az autót. A hölgy kezdő volt, épp betanították, így nagyon lelkesen minden arrébdobált, feszegette az autó üregeit stb. Ez még nem is lett volna gond, hanem: első nap búvárkodtam egy hatalmas kagylót. Olyan tenyérni nagy volt és dupla! Mint amilyet a boltban lehet kapni. Nagy becsben is volt, de a vámos hölgy olyan nemodafigyeléssel rámolt össze-vissza, hogy egy mozdulattal darabokra törte a határ betonján. És bocsánat vagy valami helyett egy jót röhögött a másik vámossal. Nem volt pénzügyi értéke a kagylónak, de eszmei számomra annál inkább. Legalább egy bocsánat vagy valami. Ez a része nagyon fájt. A rettegett horvátok, macedónok, szerbek, görögök nem csináltak ilyet és erre az utolsó 40 km kell ennek megesni? Nem vagyok ideges fajta, de ott az idegroham kerülgetett. Nem sokon múlott, hogy kiszálljak a kocsiból és kiosszam. Csak akkor én jártam volna rosszabbul. De tényleg rosszul esett.
-
#1354
Most érkeztünk haza Toloból, ezért csak néhány szó a legfontosabbakról. Később részletesen is írok.
- Macedónia autópályadíjak: tökéletesen működik az, hogy a kapunál a hapsi kezébe nyomsz 1 (egy) Eurot és intesz, hogy nem kéred a papírt. Oda-vissza működött mindkét helyen. (A középső szakaszért nem kell fizetni, mert építik)
- Hazafelé a görög határ után 100 méterrel (még a macik előtt) van egy JÓL ELLÁTOTT vámmentes bolt!!! Mindent meg lehet venni, amire szükség lehet. Italok, édességek, apróbb ajándékok, stb. Ezen kívül ruházat is van. Most REPLAY akció folyik, minden 50% OFF.
Példa:
1 üveg MAKEDONOKOSZ bor (nagyon finom) üdülőhelyeken 4,5 Euro, városokban 4,00 Euro, itt pedig 3,00 Euro
1 üveg OUZO városban 4-6 Euro, itt ugyan az a márka 2-4 Euro
Cigi: 1 doboz PallMall görögországban 1,8 Euro (már ez is olcsóbb mint itthon), itt 1,5 Euro
Ha nem akartok rizikózni, már odafelé is be lehet ugrani és felmérni a terepet.
FIGYELEM!!!! Az itt vásárolt termékek nem számítanak EU-s beszerzésnek, ezért érvényes rá a szokásos vámkorlátozás! 1 fő= 1 karton cigi, 1 üveg égetett szesz, stb. A vámosoknak jogában áll megkérdezni, hogy milyen elvámolni való akad a poggyászban. Tőlünk is megkérdezték, be is néztek a csomagtartóba, de nem kekeckedtek!
- Szerb/Maci rendőrök: egyenes, nyílt szakaszokon nem voltak, inkább a kereszteződéseknél, hidak alatt bújtak meg. Ahol sebességkorlátozás van, sokkal jobban figyeljetek! Ezen kívül nagyon szeretnek még az alagutak kijáratánál is leskelődni!
- Engem sem oda, sem vissza nem csíptek meg, pedig jöttem rendesen. Thesszaloniki - Budapest déli indulással, 9 óra 30 perc (időeltolódás nélküli teljes menetidő) határokkal (GR-MK=10 perc, MK-SCD 20 perc, SCD-H 25 perc), tankolásokkal (2 x 15 perc), természeti szükségletek kielégítésére szolgáló pihenőkkel (2 x 30 perc).
- Görögországban ne nagyon mondogasd pld., hogy Macedón/Görög határ, mert Ők azt a területet nemes egyszerűséggel Szkopjének nevezik. Szerintük Macedónia Görögországban van.
- A görög autópályákon az elméleti sebességhatár 120 km/h, a gyakorlati pedig a csillagos ég. Engem a szerény 170 körüli utazósebességemnél még rendszeresen letoltak a belső sávból.
- Lehúzódással mindenki segíti az előzni szándékozókat, így alig-alig kell átlépni a kettős záróvonalat.
- A 95-ös benzin Shell kútnál faluban 0,95 Euro, autópályán 1,1 Euro körül mozgott.
- Az összes görög autópályaszakasz 2 Euro, de az Athént elkerülő 2,70. Megéri, mert több órát lehet vele spórolni.
Toloról:
- Sikerült nagyon kellemes apartmant kifognunk. Igaz, nem a városban, de nekünk ez volt a jobb, mert nyugis csendes hely volt. Innen kocsival jártunk le a partokra (kb. 2-3 perc). Nem tévedés, partok:
1. a legismertebb a homokos rész: ez nekünk kicsit zsufi volt.
2. sziklás rész: nagyon jol lehetett búvárkodni
3. kavicsos rész: ezt szerettük legjobban, mert óriási hely volt, kristály tiszta és a közeli kempingből naponta kétszer jártak ki szemetet szedni.
- Az apartmant naponta takarították, elvitték a szemetet, törölközőket cseréltek, 2 naponta cserlték az ágyneműt.
- Toloban az apartmanunkban bele lehetett dobni a WC-papírt a WC-be.
- A medencét ragyogóan tisztén tartották.
- A városban sem volt parkolási gondunk, mert az apartman a Minoa, King Minos és Apollon Hotelekhez tartozott, ezért bármelyik szálloda parkolójába beállhattunk.
- Ha átmentünk a városból a legközelebbi falucskába (4 km), 30-40%-al olcsóbban tudtunk vacsorázni és óriási adagokat kaptunk.
- Aki szervezetten megy, annak is érdemes kocsit bérelnie, hiszen már napi 30 Euroért megteheti és oda megy ahová akar.
-
#1353
A diákra visszatérve: érdemes beszerezni egy akár lejárt diákot, mert a 8-10-12 euros belépőket így nem kell kifizetni, eus országok diákjainak ugyanis ingyenes a belépés a legtöbb helyre. Nem nézik a fényképet, a lejáratot, igazából csak fel kell mutatni, el sem veszik. (Sajnos mi nem vittünk... de aki vitt, így nagyon sokat spórolt.)
-
#1352
a szerb határnál a pénzváltó vasárnap is éjjel-nappal van nyitva?
Mármint gondolom a magyar-szerb határra gondolsz. Igen, általában éjjel-nappal nyitva vannak, nem lesz gond. De én ma már nem váltanék pénzt: az autópálya kapuknál ki van írva euroban is az ár, a MOL és OMW kutaknál tudsz kártyával is fizetni.
MOL kút: barátunk MOL dolgozó, a benzinért MOL-os kártyával fizetett. A dolgozók majdnem a nyakába ugrottak annyira megörültek neki. Természetesen a kártyát elfogadták, de jól megforgatták, mert ők még nem láttak ilyet. Ez mondjuk a Belgrád közeli kútnál volt haza felé jövet. A határ közeli kútnál magyarul is beszéltek és ott már nem számított ez annyira újdonságnak.
-
#1351
420-400-1050-240 dinár volt a fizetnivaló, a macedónoknál pedig valóban nem kell fizetni a 80 denáros szakaszon sem oda, sem visszafelé.
Akkor összegezném, mit sikerült leszűrnöm (kicsit kaotikusnak tűnik )
Szóval Szerbiában 4 szakaszon kell fizetni 420-400-1050-240 dínárt, ami 2.110 dínár összesen, oda-vissza 4.220.
1 dínár 3,1-3,4 HUF között mozog. Ez a legrosszabb árfolyammal számolva cirka 14.400 forint - ami Szerbiát illeti. A macedon 10 EUR most (még) nincs, mivel építik az utat. A görög meg már "fakultatív"... -
#1350
"Kifelé szerbiában sorban a kapuk: 430, 430, 1130, 270, dínár
Macedoniába két kapu van, az elsőnél mi 3 eurot az utolsónál 2 eurot fizettünk. Monduk nem értem miért így volt, mert dénárban az leső az olcsóbb mint a másik. 50-60 dénárt kérnek. "
Aktuális üzemanyagárak Szerbiában: http://www.amss.org.yu/html/korisne_info/cene_goriva.html
Az aktuális díjak a szerb autóklub oldalán:http://www.amss.org.yu/html/korisne_info/putarine.html
Szerb autópálya: http://www.dzp.co.yu/index.php?lang=en
Szerbia autóstérkép: http://www.dzp.co.yu/pdf/NIPmap.pdf
Aktuális árak (autópálya + benzin)
Szerbiában: http://www.amsj.co.yu/eng/prices.htm
vagy: http://www.camps-serbia.com/en/html/toll_prices.htm
és: http://www.camps-serbia.com/en/html/toll_categories.htm
Macedóniában: http://www.amsm.com.mk/02uslugisoobin07-3.asp
Macedonia, odavissza: 220 dénár / 1 autó
-
#1349
![]()
-
#1348
![]()
-
#1347
![]()
-
#1346
SARTI 1922-ben alapított kis halászfalu, ma kb. 900 állandó lakosa van.A természet érintetlensége, a szikrázó napfény,a kristálytiszta tenger, a balzsamozó levegő, a helyi lakosok vendégszeretete, ezek azok az egyáltalán nem túlzó tulajdonságok, melyeknek SARTI mai hírnevét köszönheti.
A Chalkidiki-félsziget középső "lábán", Sithonia-n található, szemközt a tengerből több mint 2000 m-re kiemelkedő, lenyűgöző és fenséges Athos-csúccsal. Sok kilométer hosszú homokos tengerpartja, sosem zsúfolt, pihenésre, fürdőzésre, sportolásra egyaránt alkalmas.
SARTI közelében, sőt az egész félszigeten sem gyárak, sem ipari létesítmények, sem végeláthatatlan szállodasorok nincsenek, melyek tönkre tennék a környezetet. Ennek ellenére a faluban minden megtalálható, ami biztosítja a komfortot az Önök részére: autó- és motorkölcsönzés, éttermek, tavernák, üzletek sokasága. Nagyszerű hangulatú diszkók és bárok várják az esténként szórakozni vágyókat.
Mindenkinek csak ajánlani tudom. -
#1345
Szerbiában az autópálya 5+5+13+3 eur! Makedóniában 5 eur-ha átvált az ember, akkor vígan kijön belőle mert 60+50 dénár kell összesen, természetesen vissza ugyanennyi! 12-14 h alatt meg lehet járni az É-i rész, ha nincs szívás a határokon:-) jó nyaralást mindenkinek!
-
#1344
velem nem lehet :-) -
#1343
De én csak kötekedni akartam kicsit. .) -
#1342
jó utat -
#1341
miért spam?
gyűjtöm össze az utazási infókat
nagyon jó így, hogy egyben megvan -
#1340
Jól elszpemmelsz itt magadban. :)
Holnap megyek Németországba. :) -
#1339
Következő napra a kevés sétát igénylő hidrai hajókirándulás tűnt jó programnak, fel is pattantunk Porto Heliben a Flying Dolphin menetrendszerint közlekedő szárnyashajójára és 45 perc alatt átrohantunk fehér csíkot kavarva a tintakék tengeren Hidra mesés kikötőjébe (23 euró/fő oda-vissza). Érkezésünkkor már felsorakozott a fehér ruhába öltözött haditengerészek zenekara és a díszelgő matrózok csapata, fess tisztekkel és tiszthölgyekkel az élen. A gyönyörű népviseletbe öltözött helyiektől megtudhattuk, hogy a görög tengerészek ünnepére érkeztünk meg. Rövidesen a kikötő előtt horgonyzó rombolóról megérkeztek a vendégek is a mólóra, majd a haditengerészet helikopteréről koszorúkat dobtak a móló előtt a tengerbe, hőseikre emlékezve. Rövidesen elvonultak a vendégek, a tengerészek és ünneplők megtöltötték a sok lelkes turistával együtt a kisváros kávézóinak, éttermeinek teraszait.
Hidra - ünneplő haditengerészek
Koszorúzás helikopterről
Mi a fürdést választottuk ebéd előtti programul a kikötő bal oldala melletti szépen kialakított sziklás strandteraszoknál. Ebéd után - a hajó visszaindulásig - nézelődtünk a kikötő körüli teraszokat árnyékoló ponyvák alól.
Strandolás és pihenés volt a program a többi napon, de ezek a napok is gyorsan elszálltak és már Athén és a lefoglalt szállodánk várt minket. Reggel indulva (8:30) Epidaurosz volt a cél. Egy óra alatt ott is voltunk 4-5 busznyi és vagy 30 gépkocsira való „válogatott” túristával együtt. A buszok percről percre érkeztek, miközben a fesztivál szinpadépítői kitartóan kalapáltak és fűrészeltek. Csend pillanatokra volt csak, a varázslatos akusztikából csak a zaj és kiabálás jutott nekünk is aznap délelőtt. A varázs, mely kőre ejtett csengő drachma érme által kelt életre 19 éve, elveszett. Gyermekeink már nem halhatták. Szomorúan indultunk Nafplio felé.
A város megőrizte báját, kedves utcái és hatalmas erődje szinte semmit nem változott az évek során. A séta után elindultunk előbb Tirünsz, majd Korinthosz felé. A látóhatáron minden irányban erdőtüzek füstje gomolygott. Az autópályáról a lehajtásra figyelni kell, mert a pályának nincs a csatorna megtekintésére alkalmas parkolója.
-
#1338
Az utazás
Június 08-án 16.00-kor indultunk Budapestről, a hazai szakaszokat a péntek délutáni forgalom ellenére gyorsan letudtuk. A síbox miatt 120 körüli tempót tartottam, ahol csak lehetett. Szegeden (18:00) egy rövid kitérővel feltankoltuk a kocsit és a a kocsi maradék helyeit is üdítőkkel és sörökkel. A magyar - szerb határon (18:40) a magyar ellenőrzés volt a hosszabb, a „szkennelgetés” és adatrögzítés miatt 25 percet töltöttünk a működő 1 uniós kapu előtt, semmivel sem haladva gyorsabban mint a további 1 nem uniós kapunál ácsorgó - javarészt szabadkai rendszámú - sorstársaink. Ezzel szemben a szerb oldalon 5 percen belül átjutottunk. Pénzt nem váltottunk, mert a díjat ma már - szerencsére - euróban is lehet fizetni, tankolásnál pedig a hitelkártyák is használhatók az ÖMV kutaknál, végig.
Az interneten olvasható figyelmeztetések figyelembevételével, a sebességkorlátokat rigorózusan betartva haladtunk, szerencsésen megúszva 2 „leselkedő” szerb rendőri posztot és egy heves zivatart. A fővároshoz közeledve, a „bennszülötteken” felbátorodva, már merészebb tempóban haladhattunk.
Sajnos a fizető úton számos helyen van terelés és minősége is rossz. A jobbára gyakorlatilag 2 sávos szakaszokon a jobbindulatú vezetők lehúzódással segítik az előzést, de erre ne számítsunk feltétlenül. A lehúzódást - elmaradása esetén - indexeléssel és fényvillogtatással lehet „kérni”. Belgrádig, a precíz leírásoknak megfelelően - 2 x 5 eurót kellett fizetnünk. Belgrádon (21.00) kisebb torlódásokkal, de folyamatosan haladva jutottunk át. Belgrádtól már valódi és többnyire kifejezetten jó minőségű autópályán jutottunk el Nisig, 13 eurót fizetve. A tankolásra javasolt ÖMV kutak közül a 2.-nál is félig volt a tartály üzemanyaggal, de a biztonság kedvéért megpróbáltam tankolni (23:00), de a kúton éppen átadás-átvétel volt, ezért nem vártam 20 percet, hanem kis pihenést követően folytattuk az utunkat. Szerencsére az autópálya további 3 euróért Nis után is folytatódott. Itt meg kell említenem, hogy ez volt az első hely, ahol a pénztáros a lehúzásunkkal próbálkozott mind oda, mid vissza +1 eurós „felárat” követelve tőlünk, sikertelenül.
-
#1337
Fazekasné Judit: Toroni - Görögország - 2005. augusztus
Tavalyi nyaralásunk a horvátországi Krk városkában nagyon jól sikerült. Ezen felbuzdulva elhatároztuk, hogy ezen a nyáron is tengerpartra megyünk, de ezúttal Görögországba, és mindenképpen több napra (tavaly csak 6 napig voltunk).
Az előkészületeket eléggé halogattuk, csak júniusban kezdtünk keresgélni. Először is el kellett dönteni, hogy hová is menjünk pontosan. Azt tudtuk, hogy autóval megyünk, tehát a távolabbi célpontok és a nehezen megközelíthető szigetek kilőve. Ismerőseinktől érdeklődtünk, és hamar rájöttünk, hogy Paralia vagy Olympic Beach nekünk túl nyüzsgő. Többen javasolták Sartit, és a neten is nagyon jókat írnak róla (több magyar honlap is van, sarti.lap.hu), hát akkor jó, legyen Sarti. Kezdődött a keresgélés, több utazási irodával is felvettük a kapcsolatot, de úgy tűnt, hogy a mi időpontunkban Sartira kitették a "Megtelt" táblát. Ráadásul 35 000/nap/fő szállásár alatt nem nagyon kaptunk ajánlatot, ami ugye öttel megszorozva 175 000 Ft egy hétért, ez másképpen számolva 100 €/napot jelent. Joker-apartmanokat ajánlottak többnyire, ahhoz viszont nem nagyon volt kedvünk. Így hát maradt az internet. A lányom egy délután alatt vagy 30 helyre írt levelet, és sokra válaszoltak is. Nekünk legjobban egy Toroniban lévő apartmanház tetszett, és elkezdtünk levelezni Dimitrával, (aki mint később kiderült az apartmanházat és a boltot üzemeltető család egyik tagja), ő 85 €/napért ajánlott apartmant 5 fő számára, ráadásul annyi napra, amennyire kértük.
Persze minden létező infót megpróbáltam felderíteni Toroniról. Néhány magyar utazási iroda is szervez már oda utat, de többet inkább a görög honlapokon találtam. Toroni a Halkidiki-félsziget szitóniai nyúlványán levő kisebb település, tehát ott van, ahol Sarti, csak a nyugati oldalon.
Azon már meg sem lepődtem, amikor olvastam, hogy Toroni egy görög istennő volt. (A nagy bazi görög lagzi óta ugye tudjuk, hogy minden szó görög eredetű, arról nem is beszélve, hogy már az ókori görögök is...) Prométeusznak, a tengerrázó, szigonyos istennek volt egy fia, Próteusz, akit öreg tengeristennek írnak le (ha az istenek örökifjak, ő hogy lehet öreg???...) és az a különlegessége, hogy bármilyen alakot magára tud ölteni: tud tűz lenni, vagy fa, vagy akármi, és tud igazat jósolni, csak épp nem szívesen teszi. Na az ő felesége volt Toroni, a napfény leánya. (Ennek a magyar nyelvű irodalomban nem találtam nyomát, a görögök írnak róla, de ők csak jobban tudják...) Hmmm, nem lehet az rossz hely, ahol a napfény és a tenger istenei éltek!
Az akropolisz maradványai
Azt is megtudtam, hogy Toroni az ókorban a Halkidiki-félsziget legfontosabb települése volt, az egyik nyúlványon akropolisz is épült (romjai ma is megvannak, éjszaka szépen kivilágítva), és a déloszi szövetség egyik polisza volt. (A poligiroszi és a thesszaloniki múzeumokban sok Toroniból származó emlék van. Alternatíva rossz idő esetére.)
De ez már nagyon rég volt, az ókori Toroni elpusztult, és a település nemrég még egy nagyon pici görög halászfalu volt (még megvannak halászviskók a nagy apartmanházak tőszomszédságában, érdekes kontraszt), de a csendes nyugodt és gyönyörű öböl egyre jobban vonzza a turistákat, szaporodnak itt is a nyaralók, és a 2 kilométeres part lehetővé teszi, hogy szinte mindegyik közvetlen a tengerparton legyen. Nagyon sok kisgyerekes görög család pihen itt, hiszen aki nyaralt már picúrokkal, az tudja, hogy strandra való lecihelődés egy külön tortúra, amit itt a tenger közelsége nagyon is megkönnyít.
Toroni nem túlságosan nagy település, de szerintem minden, amire szükség van, az megtalálható ott. Emlékeim szerint kb. 4 supermarketnak nevezett boltocska, + egy nagyobb, éttermek, gyorskajáldák (halas, gyroszos, meleg kajás stb.). Ráadásul nagyon közel Porto Koufo (az én családom gyalog ment át, annyira közel van), ahol szintén van minden. Annyi az előnye Toroninak, hogy egy hosszú öböl mentén húzódik végig, így szinte minden apartman tengerpartinak számít, nagyon közel van a tengerhez, és nincs nagy zsúfoltság a strandon.
(Hogy könnyebb legyen elképzelni...)
A mi apartmanunk is 10 méterre volt a tengertől, ráadásul a teraszról gyönyörű volt a kilátás: pálmák és leanderek hátterében a kéklő tenger, és valahol távol a Teknős-sziget. De egy kicsit előre szaladtam, hiszen még el sem indultunk, én meg már a kilátásról fecsegek.
Szóval miután sikerült Dimitrával megegyeznünk az időpontban, átutaltuk a szállásdíj 30%-át, és kész volt a foglalás. (Az átutalást a helyi bankfiókban intéztük, 3 €-ba került, és rövid idő után Dimitra visszajelzett, hogy megérkezett a pénz.) Aztán írtam egy listát a bepakolandó dolgokról, és ha valami még eszembe jutott, azzal mindig kiegészítettem. Ez nagyon hasznos volt a tényleges pakoláskor. Ellenőriztük az okmányokat (persze a Pesten tanuló lányom útlevele a pesti lakásban volt, de erre még 3 nappal az út előtt rájöttünk, volt idő felmenni érte), kötöttünk utasbiztosítást (szerencsére nem volt rá szükség), kiváltottam a zöld biztosítási kártyát (egy határon sem kérték), beszereztünk egy jó búvárszemüveget és pipát hozzá (nagyon élvezték a lányok, én is kipróbáltam, tényleg klassz, kár, hogy nem vettünk békatalpat is, de azt hittük kezdő búvárkodóknak nem kell), vettünk jó sok naptejet (elfogyott az utolsó grammig, és jó hogy vittünk, kint nagyon drága). Végül sikerült úgy bepakolni (a lányok ruhaigényeit erősen korlátoztuk), hogy még 4 zsugor ásványvíz is befért (nagy pakolómester a férjem), ez utóbbi nagyon hasznos volt, mert lent a csapból folyó vízzel még fogat sem tudtunk mosni, annyira sós-kesernyés volt, és csak buborékmentes ásványvizet árultak (6x 1,5 liter 1,6 €)
Augusztus 5-én 23.13-kor elindultunk Szerencsről. Vita volt közöttünk, hogy csalingázzunk-e az Alföldön, vagy menjünk kerülővel autópályán, végül a férjem "győzött", és a pályán mentünk. Pesttől én vezettem, és már akkor nagyon gyanús volt nekem a sok török kinézetű német rendszámú autó. Csak nem? Felrémlett előttem Kaposi Ákos néhány sora 12 órás várakozásokról, meg kerülő utakról, de elhessegettem, annak már júliusban le kellett mennie. Mindenesetre csendben voltam, nem riogattam álmos családomat (1 férj, 3 nagylány: 19, 15, 14 évesek) a gyanúmmal, inkább a vezetésre koncentráltam, annál is inkább, mert a korahajnali időpont ellenére nagyon nagy volt a forgalom. És persze Kiskunfélegyházánál vége volt az M5-nek. A nagy forgalomban a vezetés eléggé elfárasztott, vissza is adtam a kormányt a páromnak, így az első nagy eltévedést legalább már ő produkálta, amikor asszem Balástyánál eltereltek minket. Na meg én, mert csak akkor vettem elő a térképet, amikor már vagy egy órája bolyongtunk különböző alföldi falvakban, mint Odüsszeusz a tengeren. Pedig már egyszer majdnem látszott "Ithaka", ki volt írva: Szeged-Kiskundorozsma, de mi követtük a kocsisort (miért is ne, a törökök bizti tudják, merre kell menni), és elmentünk Kiskunhalas felé. Elő a térkép. Végül kiderült, hogy ha Bordány következik, akkor nem jó irányba megyünk. -
#1336
Bordány következett. Ki a kocsisorból, irány Röszke, kalandozásunk eredménye kb. 1 órás időveszteség, no de sebaj, még csak most pirkad. Röszkénél egyáltalán nem volt kocsisor (gyanítom ebben az elterelésnek volt némi szerepe). A határátkelés sima: a szerb vámtiszt rámkiáltott : hová?, én elrebegtem egy csendes Görögországot, ő meg csak legyintett, hogy menjünk, no. A határ után pénzt váltottunk, (a magyar vámos tanácsára euróért vettünk dínárt, én nem számoltam utána, de úgy állítólag kedvezőbb) tankoltunk (1 liter 74,10 dínár), irány Belgrád.
Az első két sebességkorlátoznál már rendőrök álltak, német rendszámú autósokat bírságoltak mind a kettőnél. Ez elvette a bátorságunkat a száguldozástól (valljuk meg, egyébként sem vagyunk nagy száguldozók, 5 felnőtt utassal totál megpakolva, nem olyan egyszerű). 9 körül feltűnt Belgrád. Én persze útközben is többször átnéztem Steve leírását, így nehéz lett volna eltévedni. Még mi is megúsztuk. Nem akarom nagyon leszólni, mert aki már látta, úgyis tudja, de Belgrád elég sajátságos kinézetű város. Mintha megállt volna ott az idő valahol a 70-es években. De mégsem, mert akkor legalább ezek a betonszörnyek újak lennének, most viszont nagyon is látszik rajtuk az eltelt 30 év.
Belgrád után Nisig, az autópályán ismét én vezettem, három alkalommal is több kilométeres útfelújítást kellett elszenvednünk. Fáradtak voltunk, többször is megálltunk, a helyi benzinkutaknál mindenhol fizetni kellett a mosdóhasználatért (30 dínár, vagy 0,5 €/fő). Belgrád és Nis között 3 OMV-kút van, ha legközelebb erre járunk, csak ezeknél állunk meg, mert ingyenes, kulturált WC, és nagyon finom kávé van. Nis után még egy pici autópályaszerű út van, aztán jön a "java" (A díjakról több írás beszámol, ezért én nem írok adatokat, de felháborítóan sokba kerül szerintem az ár-szolgáltatás viszonyban a szerb utak használata.)
13 óra körül egyszer csak leállt előttünk a kocsisor, nem nagyon értettük a dolgot, mert épületnek még a nyomát sem láttuk. Némi araszolgatás után egy kanyar következett, és a messzi távolban feltűnő lámpaoszlopok és épületek határállomás kinézetűnek tűntek. Piszok messze voltak, több kilométernyire, de lassanként azért közeledtünk. Egyetlen vigaszunk, hogy az idő borús volt, a várakozást legalább nem 60 fokos autóban kellett elviselnünk. Fél négy körül már majdnem elértük a határ szerb oldalán az átkelőpontot, már csak vagy 10 autó állt előttünk. Ekkor még nem tudtuk, hogy innentől egy kerek órán át sem a mi oldalunkról, sem szemből egyetlen kocsi át nem megy a határon. (Ekkor már nem volt mit tenni, nem bírtuk tovább, elmentünk WC-re. Ezt az élményt inkább nem részletezem, de hatásáról elég legyen annyi, hogy a visszafelé vezető úton a leggondosabban azt terveztük meg, hogy hol lehet WC-re menni). Fél hatkor jutottunk át Macedóniába, az a reményünk, hogy még világosban pillantjuk meg a tengert, teljesen szertefoszlott. A határ másik oldalán több kilométeres autósor mellett haladtunk el, szegények, ők sem jutottak át egyhamar. A magyar autóknak integettünk, néhányukkal szót is váltottunk, jól esett.
Macedóniában nagyon szép hegyek között kanyarog az út, többségében jól lehet haladni, csak a fizetőkapuknál kellett megállnunk (ott azért voltak kéregetők), este 8 körül a görög határon voltunk. Akkorra már épp eléggé elegünk volt az útból ahhoz, hogy vegyük a bátorságot, és Kaposi Ákos tanácsának megfelelően előremenjünk. 1-2 svájci és német autó után beálltunk, majd néhány magyar is követte példánkat, és szó nélkül átengedtek minket a török sor mellett.
A határ után nem sokkal az út folyamán először (és utoljára) megállítottak minket a rendőrök - meglepetésünkre a görög rendőrök. Elkérték az okmányokat, gondosan adminisztráltak, láthatóan a latin betűkkel keményen megbirkóztak (no nekünk sem ment jobban a görög olvasása), kb. negyed óra múlva mehettünk tovább. Már tökmindegy volt, sötétedett. És mi még csak Evzoniban voltunk. Ráadásul ekkor tudatosodott az első fontos otthonfelejtett dolog: nem volt nálunk a térkép. No mindegy, majdcsak boldogulunk az útjelzők segítségével, ha meg nem, majd veszünk egy benzinkútnál. Én vezetettem, azt mondták, hogy Thesszaloniki kb. 100 km, és hogy nem kell bemenni a városba. Én szépen mentem arra, amerre ki volt írva, hogy Tesszaloniki, és kb. 70 kilométer után azt vettem észre, hogy bent vagyunk a városban. És én pont most mentem el egy Halkikidi balra tábla mellett. Későn vettem észre, már nem volt időm sávba sorolni. Csere, papa vezet tovább, majd ő tudja, stb. Megfordult, megkérdezte egy benzinkútnál, megtaláltuk a Ring Roadot, semmi gáz. Egészen egy nagy elágazásig, mert addig szépen mutatta a tábla, hogy Halkidiki, Itt viszont az egyikre Polygiros, a másikra Nea Moudania volt írva. Gőzünk nem volt, merre kell menni. Papának az előbbi volt ismerős, mi csajok az utóbbira szavaztunk. Végül egy arra jövő autóst leintettünk (a 3 sávos autópályán!!!) és ő mondta, hogy Nea Moudania felé menjünk. Hát igen, ha lett volna térképünk, akkor láthattuk volna, hogy tulképpen mindkettő a Halkidiki felé vezet (ezért nem volt kiírva, hogy Halkidiki) csak Polygiros északabbra, a másik út a tengerpartot követve.
Újabb eltévedésemnek köszönhetően már 10 óra is elmúlt, mire elhagytuk Thesszalonikit, már majdnem egy teljes napja úton voltunk, és előttünk még volt vagy 120 km. Így még nehezebb volt elviselni a görögök vezetési stílusát. 180-200 km/h körül száguldva szinte nyomták le egymást az utakról, néha szabályszerűen féltem. Főleg amikor a kétsávos utat elhagyva a kanyargós hegyi utakhoz érkeztünk. Nikitiben megálltunk egy benzinkútnál, már zárva volt, de srácok beengedtek minket pisilni. (Számomra meglepő, hogy a boltok éjfélig nyitva vannak, de a benzinkutak hamar zárnak arrafelé, mi Thesszaloniktől nem tudtunk elcsípni egy nyitva tartót sem.) A benzinkutas srácokkal a saját lányaim legnagyobb meglepetésre oroszul kommunikáltam, én meg nevettem rajtuk, hogy no látjátok, mire jó még öreganyátok tudománya? Még egy nagyon kanyargós hegyi szakasz, és egy óra után nem sokkal, már Toroniban is voltunk. Több, mint 26 óra, csúcs. Negatív csúcs. No, de mindegy, végül is az a lényeg, hogy minden nagyobb baj nélkül megérkeztünk.
Toroniban megkerestük a Castro-apartmanházat, felköltöttük Dimitrát, aki már aggódott értünk, nem értette, miért nem érkeztünk meg idejében. Elfoglaltuk az apartmant, ami első látásra nem különösebben nyerte el tetszésünket. Ráadásul szombat volt, az a görögöknek bulis nap, reggelig énekeltek, hangoskodtak a 3 házzal arrébb lévő beach-mulatóban. Végül is nagy pozitívum volt, hogy volt hol aludni, nem is tudom, mi lett volna velünk, ha szállásfoglalás nélkül érkezünk meg 26 órás út után.
* * *
Augusztus 7. vasárnap
Nyaralásunk első napja. Reggel 8-kor elsőként ébredtem a családban. Csend volt, és gyönyörűen sütött a nap. Már ez biztató volt, hiszen egész úton borús időben utaztunk, nem tudhattuk, hogy Toroniban milyen az időjárás. Kilépve a teraszra először pillanthattam meg a korábban már leírt gyönyörű kilátást. Nem rossz. Határozottan nem. Sőt talán az első igazán kellemes. A tenger tényleg olyan közel van, mint azt a neten írták, és a hely valóban nagyon szép. Felébredt a férjem is, fürdőruha, irány a tenger. A tengerpart apró kavicsos, a víz átlátszóan kristálytiszta, nem túl meleg, de néhány perc akklimatizálódás után kellemes. Nagy előnye, hogy olyan közel van, hogy még törülközőt se kell levinni. Fürdés után reggeli, közben a csajok is felébredtek.
Dimitra boltja
Második kellemes: a házban bolt (vagy ahogy ők nevezik és ejtik s-sel és hosszú ú-val súpermarket) és pékség van. Nem kell kenyérért, tejért és egyebekért messzire menni, akár reggeli közben is át lehet ugrani, ha elfogy a kenyér vagy a tej. (Egy 50 dkg-os kenyér Dimitránál (kiderült, ő van a boltban is) 0,6 €, 1 liter tej 1,3 €, egy 5 dl-es kakaó 0,8 €) Az első napi programunk a fürdés volt (teljesen meglepő, nem?) A csajok felfedezték, hogy 3 házzal arrébb lehet gyroszt kapni. Ettünk is, elvégre Görögországban nyaralunk. Délután lezajlott a vitánk Dimitrával. Mondtuk neki, hogy mi nagyobb szobákra számítottunk, a fürdőszoba és a konyha felszerelése szegényes, és nagyon zavaró, hogy a teraszunkról a szomszéd WC-jére is van rálátás és mindenki bebámul hozzánk. Úgy oldódott meg a dolog, hogy ide Dimitra mamája, (szerintem ő a főnök a családban) felszerelt nekünk egy paravánt, és ráadásul engedtek 10 €-t a szoba árából. Este 10 körül a szomszédban újraindult a reggelig tartó dínomdánom. A vasárnap is bulis a görögöknél.
Augusztus 8. hétfő
Reggel elhatároztuk, hogy átugrunk a szomszédos Neos Marmarasba. Ollót akartunk venni, a férjemet nagyon zavarta, hogy nem volt ideje elmenni megnyiratkozni, viszont hajvágó ollót nem vittünk magunkkal. Neos Marmaras 22 km-re van Toronitól, hegyeket átvágva építették meg az összekötő utat. Nappal az út nagyon szép (éjszaka félelmetes), gyönyörű a kilátás a tengerre. Neos Marmaras hegyre-völgyre épült városka, kikötőjét Porto Carrasnak hívják, a város mellett van Teknősbéka-sziget. Emlékeink szerint Lidl feliratot is láttunk Marmaras környékén, azt kerestük. Meg is találtuk, de már Nikitiben, ami 20 km-re volt Marmarastól. Nikitiben nyomasztó volt a hőség, jól esett a Lidl-ben a légkondi. Bevásároltunk, vettünk sört 0,4-ért (Toroniban 1,5-1,6 volt egy Heinekken), kólát, gyümülcslevet, jeges teát stb. Jó sokat "spóroltunk". Mindent vettünk, még grillcsirkét is, csak ollót nem. Sebaj, legalább az ebédünk már megvolt. A nap további részében fürödtünk.
Augusztus 9. kedd
Még mindig az olló-projekten dolgozunk, ezúttal Nikitibe indultunk, de csak Marmarasig jutottunk. Bementünk az első útba eső benzinkúthoz, és ott csekély 8 €-ért vettünk egy használható ollót. Annál is inkább volt kedvünk autózni, mert reggel borús időre ébredtünk. Mondogattam is, hogy OK, a kedd az stimmel, de nem erre a keddre rendeltem a felhőket, hanem egy hét múlva, amikor indulunk haza. Napocska vette is a jelzést, mert dél körül újra kisütött, és utána végig a nyaralás folyamán teljesítette a feladatát. A lányok egész nap fürödtek, búvárkodtak, nagy kagylógyűjtési akció volt kibontakozóban.
Étkezésünk nem túl változatos, többnyire bőséges reggeli után (van bőven otthonról hozott felvágott, konzerv) gyroszt (egy adag 2 €) és sült krumplit (van 1 jurós és 2 jurós) eszünk. A kitchenette nem igazán alkalmas főzésre. Egy mosogatóból, és egy villanyrezsóból áll, ami ráadásul a gyerekek szobájában van. (Tavaly a horvátoknál teljesen felszerelt konyhánk volt külön étkezővel.)
A "konyhácska" felszerelése: 1 inoxlábas fedővel (jó), 1 serpenyő, 5 lapos tányér, 5 kistányér (leveses tányér nincs, nesze neked zacskós leves!!!), kanál, villa, kés, 2 kávés csésze, 3 teás, 3 vizes pohár (osszátok be!!), egy sajtreszelő, egy kiskés, egy edénycsöpögtető, amit nincs igazán hová tenni, és egy meglehetősen öreg, de működőképes hűtőszekrény. Ennyi. A fürdőben volt egy angol WC (jobb, mint a toppantós!!!), egy zuhanytálca, egy mosdókagyló, és egy olyan pici szekrényke, amibe nem volt érdemes semmit tenni. Amikor a zuhanykabint vagy függönyt hiányoltuk, elég értetlen szemmel nézett ránk Dimitra. Ami pozitívum, hogy a mi ágyunk elég kényelmes volt (fenyőágy matrcaccal), viszont a lányaink nem nagyon örültek az emeletes ágynak. (Tavaly a horvátoknál olyan vacak volt az ágy, hogy a földön aludtunk.) Előszörre eléggé szegényesnek tűnt, de tiszta volt, és 10 napra megfelelő. Ami meglepő, hogy nem volt hőség az apartmanban, nem hiányzott a légkondi. Az apatmanház esti fényekben a jobb oldali alsó részen laktunk mi. A bejárat a terasz felől volt.
Este elhatároztuk, hogy kipróbálunk egy görög tavernát. Tanácsot kértem Dimitrától, ő a szomszéd kikötőben, Porto Koufoban levő Hafosz éttermet (nem tudom, jól írom-e latin betűkkel) javasolta, Dimitra odatelefonált, hogy megyünk. A taverna nagyon hangulatos helyen volt, csodálatos kilátással a kikötőre. A bejáratnál ült a mama (ezt is egy görög család üzemelteti), papa a pénztárgépnél, és ő felügyelt mindent, a fiúk (láthatóan testvérek, voltak vagy öten) kiszolgáltak. A legidősebb egy kicsit beszélt angolul, a fiatalabbak oroszul akartak velünk beszélni. Én fogadásból polipot kértem, a lányoknak halat választottam (behívtak a konyhába, ott kellett kiválasztani). A kiszolgálás és a szerviz profi volt. Tiszta terítő az asztalra, becsomagolt evőeszköz, törlőkendő, szívélyes, gyors kiszolgálás. Az étel is finom volt, nem mondom, hogy degeszre ettük magunkat, de nem is ez a cél. Még ajándékédességet is kaptunk. Szóval minden OK volt, egészen addig, amíg ki nem hozták a számlát. 90 €-ra azért nem számítottunk.
Az általam választott halak fogalmam sincs, hogy mifélék voltak, de azt bizti tudom, hogy 30 dkg-osnál nem voltak többek. 15 €-t számoltak fel halanként, azaz 3750 Ft-ot. (A múlt héten egy kg süllőt 1300 Ft-ért vettem.) Egy 2,5 dl-es kólát 1,6 €-ért adtak, a faluban ezért 1,5 literest, a Lidl-ben 2 üveg1,5 literest vettünk ennyiért. No mindegy, igaz, hogy ez majdnem az összes tavernázásra szánt pénzünk volt, de végül is nyaralunk. Juszt se rontja el a kedvünket az az érzés, hogy kissé lenyúltak minket.
Augusztus 10. szerda
A tegnap esti borsos árú vacsora nem vette el a kedvét a család egy részének (férj + 2 nagyobbik lány), és gyalog átmentek Porto Koufoba. Nincs messze, kb. 2 km. Rengeteg fényképet készítettek. Porto Koufo egy csaknem zárt kis öböl, sok hajóval, jachttal.
Én pihentem, olvastam, és spórolásul spagettit főztem. Az az elhatározás, hogy akkor most egy kicsit takarékoskodunk, addig tartott, amíg meg nem láttam a "súpermarketben" a szőlőt. Magnélküli, mézédes, és a dinnye is nagyon finom volt. Vettünk édességet is. Elég drága ugyan (2,2-2,6 €), de jó kis finomságokat lehet kapni. A lányok kedvence a fahéjas tejberizs volt, én egy csokis-meggyes desszertre kaptam rá. Dimitránál is nagyon finom sütiket vettünk (1,6-2,2 €). Kerek formában sütötte, pizzaszerűen szeletelte. Volt sós és édes. A sós úgy nézett ki, mint a mi túrós rétesünk, csak épp feta volt benne. Az egyik sütit bugazzának hívták, fahéjas-vaníliás ízesítése volt, a lányok kedvence. Sajnos ma elutaztak eddigi szomszédaink, egy aranyos olasz család, és két idősebb görög házaspár jött helyükre. Állandóan cigarettáztak a teraszon, akkor is, amikor mi ettünk. És árulkodtak ránk Dimitránál, hogy délután hangosak vagyunk. Pedig biz'Isten, nem is, még zenét sem hallgattunk. Egész nap lenn voltunk a parton, csak 4 körül jöttünk be kajálni. De ők állítólag nem tudtak aludni tőlünk. Nem volt szívélyes a kapcsolatunk.
Augusztus 11. csütörtök
Elhatároztuk, hogy ma nem megyünk sehová. Így is telt a nap. Vettünk 2 napernyőt (4,5 €), anélkül nem nagyon lehet kibírni a déli napot. A görögök úgy nyaralnak a tengernél, hogy kiteszik a napernyőt, alá a hűtőtáskát, két alacsony széket, beleülnek és egész nap bámulják a tengert, és cigarettáznak. (Sajnos a part tele volt csikkel, egyéb szemét nem volt, de az rengeteg.) No gondoltam, ezt én is kipróbálom, (kivéve a cigit) és én is vettem egy széket. Estefelé egy kicsit hátradőltem benne, és reccs, a szék kettétört a karfánál. Bámulatosan tapintatos családom persze kinevetett, (pedig még vérzett is a karom), majd finoman utalgattak rá, hogy ha visszaviszem, mondjam azt, hogy a lányom ült benne. Én bevágtam a durcit, mert az igaz, hogy a tavaszi szokásos fogyókúrám nem volt túl sikeres, de azért ez nem volt szép tőlük. Így kissé bűntudatos párom vitte vissza a 15 €-s széket. Alig 20 perces patália után a tulaj adott nekik egy másikat. Mivel csak ez az egy ilyen jellegű bolt volt Toroniban, az ajándékvásárlás rám maradt, (a férjem kijelentette hogy ő ugyan oda többé be nem teszi a lábát) és én is álcáztam magam, mint a Süsü a sárkányban a kémek.
Augusztus 12. péntek
Rábeszéltem a családomat, hogy ma menjünk el a Narancs-partra, mert hétvégén tutira nagy lesz ott a tömeg. (Toroniban kb. 3x annyian voltak a hétvégeken, mint hétköznap.) No nem tudom, mi lehetett ott hétvégén, de már pénteken is rengetegen voltak.
Maga a Narancs-part gyönyörű, sok kép van róla a sartis honlapokon, és tényleg úgy néz ki élőben is. Kivéve a környéke. Rengeteg vadkempingező, és elég sok szemét volt, ami azért rontotta az élményt. Maga a tenger nagyon kellemes ott: simogató, hófehér homok, világoskék víz, ami jóval melegebb volt, mint Toroniban. Csak épp nem volt hová lepakolni, és nem is mertük őrizetlenül hagyni a cuccunkat, így nem tudtunk egyszerre fürdeni.
Sarti mellett csak elmentünk, magába a faluba nem mentünk be. Így is látszott, hogy Sarti sokkal nagyobb, mint Toroni. Tényleg nagyon különleges ott, hogy olyan szép a rálátás Mount Athos-ra, meghatározza az egész hely kinézetét, varázsát. Hazatérve főztem egy kis lencsefőzeléket, hadd egyen kicsi családom egy kis "hazait". Nem lehet náluk sem tejfölt, sem kefírt kapni, ezért joghurtot tettem bele, de mivel az sűrűbb, krémesebb, mint a miénk, így is nagyon finom volt. Csak azt a konzerv-sertéspörköltet tudnám feledni.
Ma kedvenc görög szomszédaink még a szokásosnál is kedvesebbek voltak, és hangosan ordítoztak Dimitrával miattunk. Megmondom őszintén, megfordult a fejemben, hogy megmutatjuk nekik, hogy milyen az, amikor hangos egy család. Mondjuk pl. megnyomjuk a repeat gombot, 32-esre tesszük a hangerőt, aztán hadd menjen a Mennyország tourist. De a Republicot vagy az István, a királyt is biztos nagyon élveznék. Mi is hallgatjuk eleget egsész éjjel reggel 4-ig az ő kedvenceiket. Aztán persze elálltunk ettől a nagyszerű ötlettől (zenehallgatásunkat továbbra is csak a kocsira korlátoztuk), már csak Dimitrára meg a sok kisgyerekre való tekintettel is. Ő azt mondta, szerinte sem vagyunk hangosak. Arról pedig, hogy nem tudunk napközben aludni, nem mi tehetünk. Mi ahhoz szoktunk, hogy nappal ébren vagyunk, mert dolgoznunk kell. Javaslom - a nemzetközi konfliktusok megelőzése érdekében - nálunk is tegyék kötelezővé a délutáni sziesztát 13 és 17 óra között.
Augusztus 13. szombat, 14. vasárnap
Nem vagyunk megelégedve barnulásunk gyorsaságával. Ezért elhatároztuk, hogy ezentúl semmi autócskázás, semmi kirándulgatás, irány a tengerpart, süssön a napocska, vesszen a 25 faktoros naptej, egyébként minek hoztunk teljes leégést ápoló arzenált (Aloe Vera first, Panthenol spray, Antivakarin!! és egyéb Nívea napozás utánik). Ennek ellenére egy-két napkiütéses folttal megúsztuk. Az is csak azért jött ki a lányomon, mert azt hitte, napernyő alatt ülhet büntetlenül naptej nélkül. Nem ülhet, még ennyi nap után sem. Nem szidtam érte, mert 2 napja nekem sem volt annyi eszem, hogy a lábfejemet is lekenjem. Úgy leégett, hogy utána napokig zokniban napoztam-fürödtem. Egyébként én is elkezdtem "búvárkodni". (Végre beteltek annyira a lányok az egésszel, hogy már nekem is ideadják egy kicsit a szemüveget.) Nálam ez annyit jelent, hogy szemüvegben és pipával úszom a vízfelszínen. De így is klasszul látszik a tengerfenék, és sokkal könnyebb így úszni is. Sajnos itt azért túl sok látnivaló nem akadt, néhány apróbb halacska, 1-2 pici kagyló és sok-sok kavics. A medúzákat nem hiányoltam.
Augusztus 15. hétfő
-
#1335
Ez nem képeslap. A lányom fotója a toroni naplementéről. Ugye gyönyörű?!
Az utolsó napunk a tengerparton. Eredetileg úgy volt, hogy 2 nappal tovább maradunk, de úgy döntöttünk (nem a nyaralás miatt, otthoni dolgok késztettek rá), hogy kedd hajnalban hazaindulunk. Délelőtt még fürödtünk egy nagyot, délután pakolgattunk, este elbúcsúztam Dimitrától. Valahogy én tudtam vele legjobban szót érteni, talán azért, mert hasonló szinten beszélünk angolul, talán azért, mert szimpatizáltunk egymással. Nagyon aranyos volt, örült, hogy a rossz indítás után végül is nagyon jól éreztük magunkat. Este az utolsó naplementét a tengerparton néztük végig, fürödtünk is, aztán hamar lefeküdtünk aludni. Éjfél tájban felébredtünk (nem volt nehéz, a szomszédban a buli épp tetőfokára hágott), és úgy gondoltuk, már elég pihentek vagyunk az induláshoz. Ahhoz képest, hogy idefelé alvás nélkül indultunk el, mindenképp jobban voltunk.
Augusztus 16. kedd
Hajnal fél kettőkor elindultunk Toroniból. Tudtam, hogy hazafelé mindig könnyebb az út (ez már régi tapasztalat), és valóban így is volt. A tengerparti kanyargóst hamar legyűrtük, Nea Moudaniától pedig a 2 sávos út gyorsított. Azért egy aprócska eltévedést itt is produkáltunk: visszafelé Polygiros felé akartunk menni, de egy elágazással hamarabb kanyarodtunk, (már volt térképünk, de nagyon vacak) és egy Omylia nevű kisvárosban kötöttünk ki. Ott útbaigazítottak minket, visszatértünk az eredeti útra, és lemondtunk a Polygiros felé való elkanyarodásról. Jól tettük, Nea Moudaniától nagyon jó volt az út. Nem is lett volna semmi baj, ha a Thesszalonikit elkerölő úton nem történt volna előttünk egy csúnya baleset. Visszafordítottak minket, (szembe kellett menni a forgalommal!!!), és egy közel eső letérésnél el kellett hagyni a Ring Road-ot. Az elkerülő melletti szervízúton néhány méterre mentünk el a baleset helyszínétől, a mentősök még akkor küzdöttek néhány emberért. Akármennyire igyekeztünk nem odanézni, így is többet láttunk a kelleténél. Eddig is ijesztő volt számomra a görögök vezetési stílusa, ez még jobban betette a kiskaput. Azért is nagyon megijedtünk, mert el kellett hagynunk az elkerülőt, te jó ég, hogy fogunk átverekedni Thesszalonikin!! Szerencsére néhány helyi autós ismerte az utat, és viszonylag hamar visszakeveredtünk az elkerülőre. Innen nagyon sima volt az utunk, szerencsére semmi említésre méltó nem történt.
Hazafelé írtam az adatokat:
01.30 - indulás Toroniból
05.00 - Evzoninál átléptük a görög-makedón határt 178 km
06.48 - átjutottunk a makedón-szerb határon 434 km (Hurrá!!!)
09.00 - elértük Nist 598 km
11.30 - elhagytuk Belgrádot 836 km
13.54 - MAGYARORSZÁGON VAGYUNK!!!! 1032 km-t megtettünk 12 óra 24 perc alatt!! Igaz, mindössze háromszor álltunk meg a határokon kívül, akkor sem sok időre.
14.40 - Kis pihenés után elhagytuk Szegedet.
16.25 - Budapesten vagyunk. Toroni-Budapest 1211 km.
Itt egy kicsit meg kellett állnunk, 17.40-kor indultunk tovább, és 19.20-kor voltunk Miskolcon, 19.46-kor Szerencsen. Az út háztól házig 1453 km volt, amit odafelé 25, visszafelé 18 és fél óra alatt tettünk meg. Mondtam én, hogy a hazaút mindig könnyebb.
És hogy miért éreztem késztetést, hogy mindezt leírjam? Amint botladozásainkból látható, nem vagyunk valami profi utazók, tehát semmiképp nem szándékoztam "észt osztani". Sőt inkább arra gondoltam, hogy mivel én is sok hasznos információt nyertem a különböző leírásokból, talán lesznek okosak, akik a mi kárunkból tanulnak. Mi összességében nagyon jó benyomásokkal, kellemes emlékekkel gazdagodva tértünk haza, és azzal az érzéssel, hogy jövőre - ha lesz rá lehetőségünk - újra megyünk. Akár Toroniba is. Vagy Krk-re. Vagy bárhová. Mindegy, csak menjünk!!!
Én szívem szerint már most indulnék.....
