Utazás

Tegnap jöttem Toroniból (ugyanolyan távolság, mint Sarti, csak Sithonia másik felén).
Egyelõre csak röviden:



Lefelé:
Indulás 07.12, csütörtök, 21.30
Érkezés 07.13, péntek, 11.30
Teljes idõ 14 óra

Hazafelé:
Indulás 07.25, szerda, 10.00
Érkezés 07.26, szerda, 24.00
Teljes idõ 14 óra

Szerencsém volt, és az idõtervezés is jó volt, hogy majdnem tiszta idõt futottam.

Határkon maximum 10 perc várakozás (mind a 6x)

Általában betartottam a sebességi korlátokat, csak az autópályákon mentem átlagosan 140-nel. Megvártam, míg utólér egy nem helyi lakos, és 200-300 méterrel lemaradva (még látótávolság) követtem, hogy õ fusson bele a rendõrökbe.

Szerbia autópályadíj: 5+5+13+3=26 euro (így még olcsóbb, mint dínárban)
Kiszámoltam itthon, szereztem fém 1 és 2 eurósokat.

Macedónia autópályadíj: 50+60 dénár, középsõ szakaszon nem kell, mert csak a visszafelé oldal mûködik.
4 eurót határon (bal oldalt) átváltani 240 dénárra.

Belgrádban nem láttam ablakmosókat (igaz, hogy kb. hajnali 4 órakor és este 6 óra volt).

Macedóniában, a határ után volt néhány koldus, ezért nem a pénzváltó postánál áltam meg, hanem kb. 200 méterrel késõbb, ahol egy kamionparkoló volt és visszasétáltam. odáig nem jöttek el.

MioMap gyönyörûen navigált, csak nem tud áttervezni a Szerb-Macedón határon, ezért két részletben kellett tervezni.

Neos Marmarasban csütörtökönként nagy piac van, Nikitiben kicsit kisebb péntekenként. Érdemes megnézni, ruhák, gyümölcsök, zöldségek stb. vannak néhány száz méter hosszban.

251 volt az euró

Régen látott mértékben gyengült a forint ma, miután az amerikai jelzálogpiaccal kapcsolatos aggodalmak újabb zuhanást idéztek elõ a világ részvénypiacain, a befektetõk pedig szabadultak a kockázatos eszközöktõl.



A délelõtt folyamán elsõsorban a török lírát és a lengyel zlotyt ütötték az invesztorok, majd a szlovák és a cseh korona és a forint is lejtõre került. Az euró jegyzése a szerdai 247 forint körüli szintrõl 251 fölé emelkedett, a jegyzést a 251,20 forintos erõs ellenállás fogta meg - mondta el Geszti Pál, az ING devizakereskedõje. A dollár is erõsödött, a zöldhasú 182,60 forinton állt négykor, a szerda esti 180,50 forinttal szemben.

máshol is elindult felfelé az euro ára?





ma akartam venni erre 248 helyett 251 a helyi IBUSZ-nál

Toló

A képen középen van a homokos nagy strand. A képen felül, ahol sok a hajó, van a kavicsos kis strand. Legalul, ami már nem közvetlenül Tolo, az út mellett van az öböl, az a sziklás Assini part. A nagystrandtól a sziklás kb. 15 perc gyalog, a kavicsos kábé 20-25. A kavocsis felé a parton is végig lehet kacsázni, a szikláshoz meg át is lehet úszni. Kocsival egy perc.

Alternatíva a nyaraláshoz



Megjelenés dátuma: 2007. június 27. 08:30.00
Szerzõ: Gyõrffy Árpád


A magyar autós turisták kedvelt nyári úti céljai között továbbra is Horvátország áll az élen. Sokan szinte úgy indulnak el, mintha csak Balatonfüredre vagy Keszthelyre ugranának le egy hétvégére.



Ha azonban az Adria fizikai közelsége mellett mérlegre tesszük a barátinak éppen nem mondható étel- és italárakat, vagy a kis távolság ellenére is horribilis - 7 ezertõl több mint 13 ezer forintig terjedõ - autópályadíjat, könnyen arra jutunk, hogy lehet más választásunk is. Hisz akár messzebb lévõ tenger mellett is találunk kellemes helyet majdnem ugyanennyiért.

Az egyik ilyen lehetõség Görögország északi része, azon belül is a Thesszalonikitõl délre, délkeletre elterülõ változatos domborzatú, tagoltságú Halkidiki-félsziget. A viszonylagos közelségen túl mellette szólhat az is, hogy kis távolságokon belül egymástól nagyon különbözõ vidékeket, lehetõségeket találunk.

Kezdjük talán a legfontosabb kérdéssel, a megközelítéssel. A Szerbián, Macedónián át vezetõ 1100 kilométeres út nem olcsó, hisz oda-vissza összesen mintegy 16 ezer forintba kerül az autópályadíj, ehhez jön a 40 ezer forintos üzemanyagköltség - 260 forintos átlagos benzinárral számolva - és a hazai matrica ára, így összesen közel 60 ezer forint az út. Mielõtt autóba ülnénk, gondolni kell arra is, hogy az 1100 kilométeres úton legalább néhány órát aludni is kell, ha nincsenek megfelelõ váltott sofõrök.

Arról se feledkezzünk meg, hogy a júliusi hétvégéken lassíthatja a lejutást a Németországból szabadságra menõ török vendégmunkások inváziója. Ezt persze kivédhetjük azzal, hogy hét közben utazunk. Hiszen eltérõen Horvátországtól, a görög szállásadók nem ragaszkodnak annyira a heti fix váltáshoz, s akár héttel nem osztható számú napra is örömmel fogadnak vendéget, ha éppen van hely náluk.

A Halkidiki régió déli részét alkotó három földnyelv - Kassandra, Sithonia, Athos - mindegyike mélyen benyúlik az Égei-tengerbe. A három közül Kassandra az, ami inkább hasonlít a hangos, bulizós tengerparti üdülésrõl alkotott képünkhöz. Fõleg a földnyelv északi részében több olyan település található, ahol a nyári szezonban mindennap hajnalig tart az élet. A strandjainak többsége homokos medrû, ahogy a középsõ földnyelvet alkotó Sithonián is. Bár itt is találunk élettel teli helyeket, ez a vidék inkább való a csendes pihenésre, ahogy a keleti földnyelv, Athos északi részére is ez jellemzõ.

Ha valaki igazán arra vágyik, hogy a világ zajától teljesen elvonuljon, annak az Athos déli részén álló kolostorbirodalmat kell választani. Az Ouranopolistól délre fekvõ vidék lassan egy évezred óta gyakorlatilag önálló egyházi államként mûködik, amelynek függetlenségét még a török hódítók is tiszteletben tartották. Ma is csak afféle vízummal lehet egy néhány napos túra erejéig a területére lépni. Az engedélyt a férfiaknak Thesszalonikiben kell igényelni hetekkel korábban. Nõnemû lények erre a területre nem léphetnek. Arra persze mindenkinek lehetõsége van, hogy sétahajóval legalább a tengerrõl megcsodálja a középkori kolostorokat, s ha máshol nem, a határváros kikötõi tavernáiban találkozzon az átutazó szerzetesekkel.

A kellemes strandok, hangulatos szórakozóhelyek mellett Halkidikin sok érdekes kirándulási lehetõség kínálkozik. A régió központja, Thesszaloniki magyar viszonylat- ban is nyüzsgõ nagyvárosnak számít, ahol a hatalmas autós és gyalogos forgalom a nyári éjszakákon ugyanúgy árad, mint napközben. Aki szereti az ókori emlékeket, itt kedvére válogathat. Olyntos, Akanthos, Afytos, Potidea vagy Arisztotelész városa, Stagira, ahol a nagy gondolkodó felfedezéseit, felismeréseit egy gyönyörû környezetben kialakított parkkal mutatják be. A félsziget egyik különlegessége a petralonai cseppkõbarlang, ahol egy 750 ezer évvel ezelõtti elõember maradványait találták meg. Persze, a mai látogatót inkább a gyönyörû cseppkõcsipkék és -oszlopok látványa nyûgözi le.

Végül ne hagyjuk ki a nyaralás másik fontos kellékét, a gasztronómiát se. Halkidiki éttermeiben, kocsmáiban, büféiben különösen gazdag választékát találjuk a vidék ételeinek, mert jó földrajzi elhelyezkedésének köszönhetõen különbözõ népek étkezési szokásai ötvözõdtek egybe.

Mikor elindultunk folyton ezt a topikot olvastam és mindenhol a LIDL-rõl, mint kedvezõ árakkal bíró marketrõl írtatok.Mi találtunk egy - szerintünk- sokkal jobbat, a LIDL-tõl kb. 1 km-re. CHAMPION Nr.1 a neve, ha Tolo felöl megyünk Naplion felé, akkor a nagy kanyar után kb. 1 km- bal oldalon található - , még a Naplion várostábla elõtt. Mindenkinek ajánlom, hasonlít a Corara, vagy nagyobb hipermarketekre.üdv.

ÖMV kutak:
1. Belgrád
2. Belgrád + kb. 50 km
3. Belgrád + kb. 180 km innen már ki lehet bírni.

Visszafelé még nincs meg a Nis-hez közelebbi ÖMV kút! Nis után (kb. 30 km) egy Lukoil (ez nagyon tré), az elsõ kulturált hely Nis + kb. 70 km, vagy a MOL kút Nis + kb. 100 km

Mi Magyarországról a tompai átkelõn mentünk, sem a magyar sem a szerb oldalon nem volt számottevõ a várakozás. Én Kiskunhalason lakom, ez Tompától kb 30-40 kmre van és sok szerb vendégmunkás jár át a városon, emiatt kicsit félve róttam az elsõ kilométereket Szerbia útjain, de késõbb nagyon kellemesen csalódtam. Nem volt eszeveszett dudálás, villogás is csak Belgrádban volt néha. Szerbiában volt az elsõ tankolásunk, itt kicsit megilletõdve álltam a kút elõtt, ugyanis 95-ös benzinbõl 2 fajta van: MB 95 és BMB 95 és ezeke árban megegyeznek. A különbség, hogy a BMB az ólmozatlan, tehát szerintem a többségnek ez kell az autójába. Az autópályadíjak nagyjából megfeleltek a leírásnak, ha jól emlékszem 10 dínárral mentek talán feljebb. Éjszaka mentünk, rendõrrel nem nagyon találkoztunk és a forgalom sem volt nagy, rendesen lehetett haladni. Az autópályát odafelé nagy ütemben építik, ezért összeszûkítik a forgalmat, így ott csak 80-nal lehet menni, de visszafelé már végig jó az út. Az autópálya után a hegyi szerpentin nekem sötétben kicsit húzós volt, emiatt nem éppen kedveltek, mert én inkább biztonságosan 60-70-nel mentem, de visszafelé világosban már láttam, hogy ahol 80-as tábla van azokat a kanyarokat be lehet venni 80-nal, viszont ahol 60-as van ott nem csak a rendõr miatt éri meg lassítani! Azt fontosnak tartom, hogy állítólag a szerbeknél napközben nem szabad világítani (ismerõst büntettek már meg emiatt), néztem az autókat és tényleg egyik sem világított, csak azután kapcsolták fel a lámpáikat, amikor már kezdett rendesen sötétedni. A szerb-macedón határon ismét nem volt túl nagy gond, a macedón résznél vártunk fél órát, mert a határõrök gondosan bescanneltek minden okmányt. Pénzt a határon váltottam, nem pénzváltónál, csak megkérdeztem valakit, hogy vált-e, azt mondta igen és normális árfolyamban váltottam €10t. Macedóniában még szintén sötétben mentünk, rendõrt csak messze láttunk elvétve. Ami a leírástól különbözött az az, hogy oda és vissza is nem 3-szor, hanem csak 2-szer fizettünk. A második kapu nem mûködött, nem volt benne senki. A macedón-görög határ macedón oldalán újabb lelkes scannelés, de max 20-30 perc várakozás után már a görög határ felé igyekeztünk és itt ért minket a ledöbbenés, a sor majdnem a macedón határig ért. Ottani idõ szerint reggel hatra, a váltásra értünk oda és egyetlen sáv engedte volna az autókat. Akik megpróbáltak befurakodni azokat egy határõr a sor végére zavarta. Amikor látták, hogy a helyzet kezd kilátástalan lenni nyitottak egy EU sávot, itt belekukkantottak az útlevélbe és uccuneki. Itt kb egy-másfél órát vártunk. A határ után csak a Thessaloniki táblát kell követni, elõször mindig görög, majd arab betûkkel vannak kiírva a dolgok. Thessalonikiben jött a vicces rész, ugyanis az útjelzõ táblák zömét belepték különbözõ bokrok, ezért természetesen csak késõn lehet õket észrevenni, emiatt mi is túlzúgtunk a lehajtón, de sikerült visszamenni. Ha Thessalonikiben vagytok, akkor a Halkidiki táblát kell figyelni és követni. A görögöknél is azt figyeltem meg, hogy napközben nem világítanak! Ja, és arra figyeljetek, hogy a lámpáknál nincsen sárga, a piros után rögtön zöld jön! Kb ennyit az odaútról.


1-2 dolog, amit érdemes tudni, hamár ott vagy. Ne számíts arra, hogy elmész Görögországba és ott majd sok idegen ajkúval talákozol. Komolyan mondom szerintem Sarti már egy magyar kolónia. Kedvenc story, ami megesett velem, hogy érdeklõdtem egy utazási irodában egy túra felõl angolul. A hölgy elmondta, elkezdtem fordítani szüleimnek, mire õ: "Elmondhattam volna magyarul is". Ha már utazási iroda: mindenképpen a Sithon travelt ajánlom több okból: bemész, meghallják, hogy magyar vagy máris eléd ugrik egy magyar idegenvezetõ és segít megszervezni a kívánt túrát. Mi a Blue Lagoonon vettünk részt, személy szerint nagyon élveztem. Reggel indultünk, megtöltöttünk 2 hajót, csak magyarok. Elõször a narancspartnál álttunk meg egy 20 perces nyíltvizi fürdésre, itt lehetett pl a hajóról a vízbe ugrálni. Útközben delfinekkel találkoztunk, mint a filmekben, ugráltak a hajó orra elõtt. Fantasztikus élmény volt! Ezek után Diaporos szigetéhez mentünk, itt egy pár órás fürdés volt és lehetett gyûjteni a tengeri sünt a vacsorához. A sziget után visszafele úton egy kis lakatlan öbölben kötöttünk ki, itt közösen megcsináltuk a görög salátát, közben megsütötték a suvlakit, ettünk fürödtünk, ittunk ilyesmi. A vacsora után került sor a zsákmányolt tengeri sünök elfogyasztására, persze erre nem mindenki vállalkozott. Én személy szerint megkóstoltam, úgy vélem ilyen helyen kell az ilyeneket kipróbálni. Hazafelé a hajón buli volt, fogyott a meleg bor meg a meleg ouzo és ment a közös táncolás. Ezzel a túrával kapcsolatban azt tanácsolom, hogy vigyetek magatokkal 1-2 szendvicset és hûtött innivalót, mert bár lehet kapni a hajón, de ott €1,5 egy doboz kóla…

Sarti beach-csel szemben lehet néhány kiálló sziklát találni, Mi kitaláltuk, hogy beúszunk oda búvárkodni. Na itt követtük el a hibát, szerencsénkre egy honfitárs épp arra jetskizett és tájékoztatott minket a görög szabályokról. Amíg egy matracon vagy gumicsónakban vagytok addig akár az Athosig is el lehet úszni, de amint felkerül egy búvárszemüveg és egy pipa kötelesek vagytok egy piros bójával jelölni hogy itt búvárkodás folyik, különben komoly bírság (€1.000) lehet a vége és a vízi rendõrök rendszeresen járõröznek. A másik ilyen a horgászat. Mint kiderül horgászni tilos, csak úgy lehet, ha kiváltasz egy €25 engedélyt. Ha ez nincs és elkapnak újabb komoly büntetés.

Visszafelé fontos, ha Macedónia felé jöttök Gevgelija lesz kiírva, mint határátkelõ, hanem Evzonoi (vagy néhol Evzoni). Ez a görög-macedón ellentét miatt van. Így ha Macedónián keresztül jöttök haza, akkor Thessalonikiben az Evzonoi, Ring Road vagy Athén táblákat kell követni. Nekünk itt is sikerült kicsit kavarni, de megoldottuk. A határokon nem volt semmi különleges, semmi vámvizsgálat. Sajnos az elmúlt heti szárazságok miatt az út olyan volt, mintha egy háború súlytotta övezeten jöttünk volna, mindenhol füstfelhõk gomolyogtak és sok helyen láttunk erdõtüzet is, Ezt leszámítva rendesen lehetett haladni, a forgalom is kicsi volt és rendõr sem nagyon volt. Szerbiában 150-160-nal tudtam szinte végig jönni az autópályán. A végén szeretném a nagy fájdalmamat elmesélni. Átjöttünk az összes határon mindenféle fennakadás és kutakodás nélkül, de a magyar átkelõnél természetesen átkutatták az autót. A hölgy kezdõ volt, épp betanították, így nagyon lelkesen minden arrébdobált, feszegette az autó üregeit stb. Ez még nem is lett volna gond, hanem: elsõ nap búvárkodtam egy hatalmas kagylót. Olyan tenyérni nagy volt és dupla! Mint amilyet a boltban lehet kapni. Nagy becsben is volt, de a vámos hölgy olyan nemodafigyeléssel rámolt össze-vissza, hogy egy mozdulattal darabokra törte a határ betonján. És bocsánat vagy valami helyett egy jót röhögött a másik vámossal. Nem volt pénzügyi értéke a kagylónak, de eszmei számomra annál inkább. Legalább egy bocsánat vagy valami. Ez a része nagyon fájt. A rettegett horvátok, macedónok, szerbek, görögök nem csináltak ilyet és erre az utolsó 40 km kell ennek megesni? Nem vagyok ideges fajta, de ott az idegroham kerülgetett. Nem sokon múlott, hogy kiszálljak a kocsiból és kiosszam. Csak akkor én jártam volna rosszabbul. De tényleg rosszul esett.

Most érkeztünk haza Toloból, ezért csak néhány szó a legfontosabbakról. Késõbb részletesen is írok.

- Macedónia autópályadíjak: tökéletesen mûködik az, hogy a kapunál a hapsi kezébe nyomsz 1 (egy) Eurot és intesz, hogy nem kéred a papírt. Oda-vissza mûködött mindkét helyen. (A középsõ szakaszért nem kell fizetni, mert építik)

- Hazafelé a görög határ után 100 méterrel (még a macik elõtt) van egy JÓL ELLÁTOTT vámmentes bolt!!! Mindent meg lehet venni, amire szükség lehet. Italok, édességek, apróbb ajándékok, stb. Ezen kívül ruházat is van. Most REPLAY akció folyik, minden 50% OFF.
Példa:
1 üveg MAKEDONOKOSZ bor (nagyon finom) üdülõhelyeken 4,5 Euro, városokban 4,00 Euro, itt pedig 3,00 Euro
1 üveg OUZO városban 4-6 Euro, itt ugyan az a márka 2-4 Euro
Cigi: 1 doboz PallMall görögországban 1,8 Euro (már ez is olcsóbb mint itthon), itt 1,5 Euro

Ha nem akartok rizikózni, már odafelé is be lehet ugrani és felmérni a terepet.

FIGYELEM!!!! Az itt vásárolt termékek nem számítanak EU-s beszerzésnek, ezért érvényes rá a szokásos vámkorlátozás! 1 fõ= 1 karton cigi, 1 üveg égetett szesz, stb. A vámosoknak jogában áll megkérdezni, hogy milyen elvámolni való akad a poggyászban. Tõlünk is megkérdezték, be is néztek a csomagtartóba, de nem kekeckedtek!

- Szerb/Maci rendõrök: egyenes, nyílt szakaszokon nem voltak, inkább a keresztezõdéseknél, hidak alatt bújtak meg. Ahol sebességkorlátozás van, sokkal jobban figyeljetek! Ezen kívül nagyon szeretnek még az alagutak kijáratánál is leskelõdni!

- Engem sem oda, sem vissza nem csíptek meg, pedig jöttem rendesen. Thesszaloniki - Budapest déli indulással, 9 óra 30 perc (idõeltolódás nélküli teljes menetidõ) határokkal (GR-MK=10 perc, MK-SCD 20 perc, SCD-H 25 perc), tankolásokkal (2 x 15 perc), természeti szükségletek kielégítésére szolgáló pihenõkkel (2 x 30 perc).

- Görögországban ne nagyon mondogasd pld., hogy Macedón/Görög határ, mert Õk azt a területet nemes egyszerûséggel Szkopjének nevezik. Szerintük Macedónia Görögországban van.

- A görög autópályákon az elméleti sebességhatár 120 km/h, a gyakorlati pedig a csillagos ég. Engem a szerény 170 körüli utazósebességemnél még rendszeresen letoltak a belsõ sávból.

- Lehúzódással mindenki segíti az elõzni szándékozókat, így alig-alig kell átlépni a kettõs záróvonalat.

- A 95-ös benzin Shell kútnál faluban 0,95 Euro, autópályán 1,1 Euro körül mozgott.

- Az összes görög autópályaszakasz 2 Euro, de az Athént elkerülõ 2,70. Megéri, mert több órát lehet vele spórolni.


Toloról:

- Sikerült nagyon kellemes apartmant kifognunk. Igaz, nem a városban, de nekünk ez volt a jobb, mert nyugis csendes hely volt. Innen kocsival jártunk le a partokra (kb. 2-3 perc). Nem tévedés, partok:
1. a legismertebb a homokos rész: ez nekünk kicsit zsufi volt.
2. sziklás rész: nagyon jol lehetett búvárkodni
3. kavicsos rész: ezt szerettük legjobban, mert óriási hely volt, kristály tiszta és a közeli kempingbõl naponta kétszer jártak ki szemetet szedni.

- Az apartmant naponta takarították, elvitték a szemetet, törölközõket cseréltek, 2 naponta cserlték az ágynemût.

- Toloban az apartmanunkban bele lehetett dobni a WC-papírt a WC-be.

- A medencét ragyogóan tisztén tartották.

- A városban sem volt parkolási gondunk, mert az apartman a Minoa, King Minos és Apollon Hotelekhez tartozott, ezért bármelyik szálloda parkolójába beállhattunk.

- Ha átmentünk a városból a legközelebbi falucskába (4 km), 30-40%-al olcsóbban tudtunk vacsorázni és óriási adagokat kaptunk.

- Aki szervezetten megy, annak is érdemes kocsit bérelnie, hiszen már napi 30 Euroért megteheti és oda megy ahová akar.

A diákra visszatérve: érdemes beszerezni egy akár lejárt diákot, mert a 8-10-12 euros belépõket így nem kell kifizetni, eus országok diákjainak ugyanis ingyenes a belépés a legtöbb helyre. Nem nézik a fényképet, a lejáratot, igazából csak fel kell mutatni, el sem veszik. (Sajnos mi nem vittünk... de aki vitt, így nagyon sokat spórolt.)

a szerb határnál a pénzváltó vasárnap is éjjel-nappal van nyitva?


Mármint gondolom a magyar-szerb határra gondolsz. Igen, általában éjjel-nappal nyitva vannak, nem lesz gond. De én ma már nem váltanék pénzt: az autópálya kapuknál ki van írva euroban is az ár, a MOL és OMW kutaknál tudsz kártyával is fizetni.
MOL kút: barátunk MOL dolgozó, a benzinért MOL-os kártyával fizetett. A dolgozók majdnem a nyakába ugrottak annyira megörültek neki. Természetesen a kártyát elfogadták, de jól megforgatták, mert õk még nem láttak ilyet. Ez mondjuk a Belgrád közeli kútnál volt haza felé jövet. A határ közeli kútnál magyarul is beszéltek és ott már nem számított ez annyira újdonságnak.

420-400-1050-240 dinár volt a fizetnivaló, a macedónoknál pedig valóban nem kell fizetni a 80 denáros szakaszon sem oda, sem visszafelé.

Akkor összegezném, mit sikerült leszûrnöm (kicsit kaotikusnak tûnik )

Szóval Szerbiában 4 szakaszon kell fizetni 420-400-1050-240 dínárt, ami 2.110 dínár összesen, oda-vissza 4.220.

1 dínár 3,1-3,4 HUF között mozog. Ez a legrosszabb árfolyammal számolva cirka 14.400 forint - ami Szerbiát illeti. A macedon 10 EUR most (még) nincs, mivel építik az utat. A görög meg már "fakultatív"...

"Kifelé szerbiában sorban a kapuk: 430, 430, 1130, 270, dínár


Macedoniába két kapu van, az elsõnél mi 3 eurot az utolsónál 2 eurot fizettünk. Monduk nem értem miért így volt, mert dénárban az lesõ az olcsóbb mint a másik. 50-60 dénárt kérnek. "



Aktuális üzemanyagárak Szerbiában: http://www.amss.org.yu/html/korisne_info/cene_goriva.html
Az aktuális díjak a szerb autóklub oldalán:http://www.amss.org.yu/html/korisne_info/putarine.html
Szerb autópálya: http://www.dzp.co.yu/index.php?lang=en
Szerbia autóstérkép: http://www.dzp.co.yu/pdf/NIPmap.pdf
Aktuális árak (autópálya + benzin)
Szerbiában: http://www.amsj.co.yu/eng/prices.htm
vagy: http://www.camps-serbia.com/en/html/toll_prices.htm
és: http://www.camps-serbia.com/en/html/toll_categories.htm

Macedóniában: http://www.amsm.com.mk/02uslugisoobin07-3.asp


Macedonia, odavissza: 220 dénár / 1 autó

SARTI 1922-ben alapított kis halászfalu, ma kb. 900 állandó lakosa van.A természet érintetlensége, a szikrázó napfény,a kristálytiszta tenger, a balzsamozó levegõ, a helyi lakosok vendégszeretete, ezek azok az egyáltalán nem túlzó tulajdonságok, melyeknek SARTI mai hírnevét köszönheti.
A Chalkidiki-félsziget középsõ "lábán", Sithonia-n található, szemközt a tengerbõl több mint 2000 m-re kiemelkedõ, lenyûgözõ és fenséges Athos-csúccsal. Sok kilométer hosszú homokos tengerpartja, sosem zsúfolt, pihenésre, fürdõzésre, sportolásra egyaránt alkalmas.
SARTI közelében, sõt az egész félszigeten sem gyárak, sem ipari létesítmények, sem végeláthatatlan szállodasorok nincsenek, melyek tönkre tennék a környezetet. Ennek ellenére a faluban minden megtalálható, ami biztosítja a komfortot az Önök részére: autó- és motorkölcsönzés, éttermek, tavernák, üzletek sokasága. Nagyszerû hangulatú diszkók és bárok várják az esténként szórakozni vágyókat.
Mindenkinek csak ajánlani tudom.

Szerbiában az autópálya 5+5+13+3 eur! Makedóniában 5 eur-ha átvált az ember, akkor vígan kijön belõle mert 60+50 dénár kell összesen, természetesen vissza ugyanennyi! 12-14 h alatt meg lehet járni az É-i rész, ha nincs szívás a határokon:-) jó nyaralást mindenkinek!

velem nem lehet :-)

De én csak kötekedni akartam kicsit. .)

jó utat

miért spam?

gyûjtöm össze az utazási infókat
nagyon jó így, hogy egyben megvan

Jól elszpemmelsz itt magadban. 😊
Holnap megyek Németországba. 😊

Következõ napra a kevés sétát igénylõ hidrai hajókirándulás tûnt jó programnak, fel is pattantunk Porto Heliben a Flying Dolphin menetrendszerint közlekedõ szárnyashajójára és 45 perc alatt átrohantunk fehér csíkot kavarva a tintakék tengeren Hidra mesés kikötõjébe (23 euró/fõ oda-vissza). Érkezésünkkor már felsorakozott a fehér ruhába öltözött haditengerészek zenekara és a díszelgõ matrózok csapata, fess tisztekkel és tiszthölgyekkel az élen. A gyönyörû népviseletbe öltözött helyiektõl megtudhattuk, hogy a görög tengerészek ünnepére érkeztünk meg. Rövidesen a kikötõ elõtt horgonyzó rombolóról megérkeztek a vendégek is a mólóra, majd a haditengerészet helikopterérõl koszorúkat dobtak a móló elõtt a tengerbe, hõseikre emlékezve. Rövidesen elvonultak a vendégek, a tengerészek és ünneplõk megtöltötték a sok lelkes turistával együtt a kisváros kávézóinak, éttermeinek teraszait.


Hidra - ünneplõ haditengerészek
Koszorúzás helikopterrõl

Mi a fürdést választottuk ebéd elõtti programul a kikötõ bal oldala melletti szépen kialakított sziklás strandteraszoknál. Ebéd után - a hajó visszaindulásig - nézelõdtünk a kikötõ körüli teraszokat árnyékoló ponyvák alól.
Strandolás és pihenés volt a program a többi napon, de ezek a napok is gyorsan elszálltak és már Athén és a lefoglalt szállodánk várt minket. Reggel indulva (8:30) Epidaurosz volt a cél. Egy óra alatt ott is voltunk 4-5 busznyi és vagy 30 gépkocsira való „válogatott” túristával együtt. A buszok percrõl percre érkeztek, miközben a fesztivál szinpadépítõi kitartóan kalapáltak és fûrészeltek. Csend pillanatokra volt csak, a varázslatos akusztikából csak a zaj és kiabálás jutott nekünk is aznap délelõtt. A varázs, mely kõre ejtett csengõ drachma érme által kelt életre 19 éve, elveszett. Gyermekeink már nem halhatták. Szomorúan indultunk Nafplio felé.
A város megõrizte báját, kedves utcái és hatalmas erõdje szinte semmit nem változott az évek során. A séta után elindultunk elõbb Tirünsz, majd Korinthosz felé. A látóhatáron minden irányban erdõtüzek füstje gomolygott. Az autópályáról a lehajtásra figyelni kell, mert a pályának nincs a csatorna megtekintésére alkalmas parkolója.

Az utazás
Június 08-án 16.00-kor indultunk Budapestrõl, a hazai szakaszokat a péntek délutáni forgalom ellenére gyorsan letudtuk. A síbox miatt 120 körüli tempót tartottam, ahol csak lehetett. Szegeden (18:00) egy rövid kitérõvel feltankoltuk a kocsit és a a kocsi maradék helyeit is üdítõkkel és sörökkel. A magyar - szerb határon (18:40) a magyar ellenõrzés volt a hosszabb, a „szkennelgetés” és adatrögzítés miatt 25 percet töltöttünk a mûködõ 1 uniós kapu elõtt, semmivel sem haladva gyorsabban mint a további 1 nem uniós kapunál ácsorgó - javarészt szabadkai rendszámú - sorstársaink. Ezzel szemben a szerb oldalon 5 percen belül átjutottunk. Pénzt nem váltottunk, mert a díjat ma már - szerencsére - euróban is lehet fizetni, tankolásnál pedig a hitelkártyák is használhatók az ÖMV kutaknál, végig.
Az interneten olvasható figyelmeztetések figyelembevételével, a sebességkorlátokat rigorózusan betartva haladtunk, szerencsésen megúszva 2 „leselkedõ” szerb rendõri posztot és egy heves zivatart. A fõvároshoz közeledve, a „bennszülötteken” felbátorodva, már merészebb tempóban haladhattunk.
Sajnos a fizetõ úton számos helyen van terelés és minõsége is rossz. A jobbára gyakorlatilag 2 sávos szakaszokon a jobbindulatú vezetõk lehúzódással segítik az elõzést, de erre ne számítsunk feltétlenül. A lehúzódást - elmaradása esetén - indexeléssel és fényvillogtatással lehet „kérni”. Belgrádig, a precíz leírásoknak megfelelõen - 2 x 5 eurót kellett fizetnünk. Belgrádon (21.00) kisebb torlódásokkal, de folyamatosan haladva jutottunk át. Belgrádtól már valódi és többnyire kifejezetten jó minõségû autópályán jutottunk el Nisig, 13 eurót fizetve. A tankolásra javasolt ÖMV kutak közül a 2.-nál is félig volt a tartály üzemanyaggal, de a biztonság kedvéért megpróbáltam tankolni (23:00), de a kúton éppen átadás-átvétel volt, ezért nem vártam 20 percet, hanem kis pihenést követõen folytattuk az utunkat. Szerencsére az autópálya további 3 euróért Nis után is folytatódott. Itt meg kell említenem, hogy ez volt az elsõ hely, ahol a pénztáros a lehúzásunkkal próbálkozott mind oda, mid vissza +1 eurós „felárat” követelve tõlünk, sikertelenül.

Fazekasné Judit: Toroni - Görögország - 2005. augusztus

Tavalyi nyaralásunk a horvátországi Krk városkában nagyon jól sikerült. Ezen felbuzdulva elhatároztuk, hogy ezen a nyáron is tengerpartra megyünk, de ezúttal Görögországba, és mindenképpen több napra (tavaly csak 6 napig voltunk).
Az elõkészületeket eléggé halogattuk, csak júniusban kezdtünk keresgélni. Elõször is el kellett dönteni, hogy hová is menjünk pontosan. Azt tudtuk, hogy autóval megyünk, tehát a távolabbi célpontok és a nehezen megközelíthetõ szigetek kilõve. Ismerõseinktõl érdeklõdtünk, és hamar rájöttünk, hogy Paralia vagy Olympic Beach nekünk túl nyüzsgõ. Többen javasolták Sartit, és a neten is nagyon jókat írnak róla (több magyar honlap is van, sarti.lap.hu), hát akkor jó, legyen Sarti. Kezdõdött a keresgélés, több utazási irodával is felvettük a kapcsolatot, de úgy tûnt, hogy a mi idõpontunkban Sartira kitették a "Megtelt" táblát. Ráadásul 35 000/nap/fõ szállásár alatt nem nagyon kaptunk ajánlatot, ami ugye öttel megszorozva 175 000 Ft egy hétért, ez másképpen számolva 100 €/napot jelent. Joker-apartmanokat ajánlottak többnyire, ahhoz viszont nem nagyon volt kedvünk. Így hát maradt az internet. A lányom egy délután alatt vagy 30 helyre írt levelet, és sokra válaszoltak is. Nekünk legjobban egy Toroniban lévõ apartmanház tetszett, és elkezdtünk levelezni Dimitrával, (aki mint késõbb kiderült az apartmanházat és a boltot üzemeltetõ család egyik tagja), õ 85 €/napért ajánlott apartmant 5 fõ számára, ráadásul annyi napra, amennyire kértük.
Persze minden létezõ infót megpróbáltam felderíteni Toroniról. Néhány magyar utazási iroda is szervez már oda utat, de többet inkább a görög honlapokon találtam. Toroni a Halkidiki-félsziget szitóniai nyúlványán levõ kisebb település, tehát ott van, ahol Sarti, csak a nyugati oldalon.
Azon már meg sem lepõdtem, amikor olvastam, hogy Toroni egy görög istennõ volt. (A nagy bazi görög lagzi óta ugye tudjuk, hogy minden szó görög eredetû, arról nem is beszélve, hogy már az ókori görögök is...) Prométeusznak, a tengerrázó, szigonyos istennek volt egy fia, Próteusz, akit öreg tengeristennek írnak le (ha az istenek örökifjak, õ hogy lehet öreg???...) és az a különlegessége, hogy bármilyen alakot magára tud ölteni: tud tûz lenni, vagy fa, vagy akármi, és tud igazat jósolni, csak épp nem szívesen teszi. Na az õ felesége volt Toroni, a napfény leánya. (Ennek a magyar nyelvû irodalomban nem találtam nyomát, a görögök írnak róla, de õk csak jobban tudják...) Hmmm, nem lehet az rossz hely, ahol a napfény és a tenger istenei éltek!



Az akropolisz maradványai
Azt is megtudtam, hogy Toroni az ókorban a Halkidiki-félsziget legfontosabb települése volt, az egyik nyúlványon akropolisz is épült (romjai ma is megvannak, éjszaka szépen kivilágítva), és a déloszi szövetség egyik polisza volt. (A poligiroszi és a thesszaloniki múzeumokban sok Toroniból származó emlék van. Alternatíva rossz idõ esetére.)
De ez már nagyon rég volt, az ókori Toroni elpusztult, és a település nemrég még egy nagyon pici görög halászfalu volt (még megvannak halászviskók a nagy apartmanházak tõszomszédságában, érdekes kontraszt), de a csendes nyugodt és gyönyörû öböl egyre jobban vonzza a turistákat, szaporodnak itt is a nyaralók, és a 2 kilométeres part lehetõvé teszi, hogy szinte mindegyik közvetlen a tengerparton legyen. Nagyon sok kisgyerekes görög család pihen itt, hiszen aki nyaralt már picúrokkal, az tudja, hogy strandra való lecihelõdés egy külön tortúra, amit itt a tenger közelsége nagyon is megkönnyít.
Toroni nem túlságosan nagy település, de szerintem minden, amire szükség van, az megtalálható ott. Emlékeim szerint kb. 4 supermarketnak nevezett boltocska, + egy nagyobb, éttermek, gyorskajáldák (halas, gyroszos, meleg kajás stb.). Ráadásul nagyon közel Porto Koufo (az én családom gyalog ment át, annyira közel van), ahol szintén van minden. Annyi az elõnye Toroninak, hogy egy hosszú öböl mentén húzódik végig, így szinte minden apartman tengerpartinak számít, nagyon közel van a tengerhez, és nincs nagy zsúfoltság a strandon.


(Hogy könnyebb legyen elképzelni...)
A mi apartmanunk is 10 méterre volt a tengertõl, ráadásul a teraszról gyönyörû volt a kilátás: pálmák és leanderek hátterében a kéklõ tenger, és valahol távol a Teknõs-sziget. De egy kicsit elõre szaladtam, hiszen még el sem indultunk, én meg már a kilátásról fecsegek.

Szóval miután sikerült Dimitrával megegyeznünk az idõpontban, átutaltuk a szállásdíj 30%-át, és kész volt a foglalás. (Az átutalást a helyi bankfiókban intéztük, 3 €-ba került, és rövid idõ után Dimitra visszajelzett, hogy megérkezett a pénz.) Aztán írtam egy listát a bepakolandó dolgokról, és ha valami még eszembe jutott, azzal mindig kiegészítettem. Ez nagyon hasznos volt a tényleges pakoláskor. Ellenõriztük az okmányokat (persze a Pesten tanuló lányom útlevele a pesti lakásban volt, de erre még 3 nappal az út elõtt rájöttünk, volt idõ felmenni érte), kötöttünk utasbiztosítást (szerencsére nem volt rá szükség), kiváltottam a zöld biztosítási kártyát (egy határon sem kérték), beszereztünk egy jó búvárszemüveget és pipát hozzá (nagyon élvezték a lányok, én is kipróbáltam, tényleg klassz, kár, hogy nem vettünk békatalpat is, de azt hittük kezdõ búvárkodóknak nem kell), vettünk jó sok naptejet (elfogyott az utolsó grammig, és jó hogy vittünk, kint nagyon drága). Végül sikerült úgy bepakolni (a lányok ruhaigényeit erõsen korlátoztuk), hogy még 4 zsugor ásványvíz is befért (nagy pakolómester a férjem), ez utóbbi nagyon hasznos volt, mert lent a csapból folyó vízzel még fogat sem tudtunk mosni, annyira sós-kesernyés volt, és csak buborékmentes ásványvizet árultak (6x 1,5 liter 1,6 €😉
Augusztus 5-én 23.13-kor elindultunk Szerencsrõl. Vita volt közöttünk, hogy csalingázzunk-e az Alföldön, vagy menjünk kerülõvel autópályán, végül a férjem "gyõzött", és a pályán mentünk. Pesttõl én vezettem, és már akkor nagyon gyanús volt nekem a sok török kinézetû német rendszámú autó. Csak nem? Felrémlett elõttem Kaposi Ákos néhány sora 12 órás várakozásokról, meg kerülõ utakról, de elhessegettem, annak már júliusban le kellett mennie. Mindenesetre csendben voltam, nem riogattam álmos családomat (1 férj, 3 nagylány: 19, 15, 14 évesek) a gyanúmmal, inkább a vezetésre koncentráltam, annál is inkább, mert a korahajnali idõpont ellenére nagyon nagy volt a forgalom. És persze Kiskunfélegyházánál vége volt az M5-nek. A nagy forgalomban a vezetés eléggé elfárasztott, vissza is adtam a kormányt a páromnak, így az elsõ nagy eltévedést legalább már õ produkálta, amikor asszem Balástyánál eltereltek minket. Na meg én, mert csak akkor vettem elõ a térképet, amikor már vagy egy órája bolyongtunk különbözõ alföldi falvakban, mint Odüsszeusz a tengeren. Pedig már egyszer majdnem látszott "Ithaka", ki volt írva: Szeged-Kiskundorozsma, de mi követtük a kocsisort (miért is ne, a törökök bizti tudják, merre kell menni), és elmentünk Kiskunhalas felé. Elõ a térkép. Végül kiderült, hogy ha Bordány következik, akkor nem jó irányba megyünk.

Bordány következett. Ki a kocsisorból, irány Röszke, kalandozásunk eredménye kb. 1 órás idõveszteség, no de sebaj, még csak most pirkad. Röszkénél egyáltalán nem volt kocsisor (gyanítom ebben az elterelésnek volt némi szerepe). A határátkelés sima: a szerb vámtiszt rámkiáltott : hová?, én elrebegtem egy csendes Görögországot, õ meg csak legyintett, hogy menjünk, no. A határ után pénzt váltottunk, (a magyar vámos tanácsára euróért vettünk dínárt, én nem számoltam utána, de úgy állítólag kedvezõbb) tankoltunk (1 liter 74,10 dínár), irány Belgrád.
Az elsõ két sebességkorlátoznál már rendõrök álltak, német rendszámú autósokat bírságoltak mind a kettõnél. Ez elvette a bátorságunkat a száguldozástól (valljuk meg, egyébként sem vagyunk nagy száguldozók, 5 felnõtt utassal totál megpakolva, nem olyan egyszerû). 9 körül feltûnt Belgrád. Én persze útközben is többször átnéztem Steve leírását, így nehéz lett volna eltévedni. Még mi is megúsztuk. Nem akarom nagyon leszólni, mert aki már látta, úgyis tudja, de Belgrád elég sajátságos kinézetû város. Mintha megállt volna ott az idõ valahol a 70-es években. De mégsem, mert akkor legalább ezek a betonszörnyek újak lennének, most viszont nagyon is látszik rajtuk az eltelt 30 év.
Belgrád után Nisig, az autópályán ismét én vezettem, három alkalommal is több kilométeres útfelújítást kellett elszenvednünk. Fáradtak voltunk, többször is megálltunk, a helyi benzinkutaknál mindenhol fizetni kellett a mosdóhasználatért (30 dínár, vagy 0,5 €/fõ). Belgrád és Nis között 3 OMV-kút van, ha legközelebb erre járunk, csak ezeknél állunk meg, mert ingyenes, kulturált WC, és nagyon finom kávé van. Nis után még egy pici autópályaszerû út van, aztán jön a "java" (A díjakról több írás beszámol, ezért én nem írok adatokat, de felháborítóan sokba kerül szerintem az ár-szolgáltatás viszonyban a szerb utak használata.)
13 óra körül egyszer csak leállt elõttünk a kocsisor, nem nagyon értettük a dolgot, mert épületnek még a nyomát sem láttuk. Némi araszolgatás után egy kanyar következett, és a messzi távolban feltûnõ lámpaoszlopok és épületek határállomás kinézetûnek tûntek. Piszok messze voltak, több kilométernyire, de lassanként azért közeledtünk. Egyetlen vigaszunk, hogy az idõ borús volt, a várakozást legalább nem 60 fokos autóban kellett elviselnünk. Fél négy körül már majdnem elértük a határ szerb oldalán az átkelõpontot, már csak vagy 10 autó állt elõttünk. Ekkor még nem tudtuk, hogy innentõl egy kerek órán át sem a mi oldalunkról, sem szembõl egyetlen kocsi át nem megy a határon. (Ekkor már nem volt mit tenni, nem bírtuk tovább, elmentünk WC-re. Ezt az élményt inkább nem részletezem, de hatásáról elég legyen annyi, hogy a visszafelé vezetõ úton a leggondosabban azt terveztük meg, hogy hol lehet WC-re menni). Fél hatkor jutottunk át Macedóniába, az a reményünk, hogy még világosban pillantjuk meg a tengert, teljesen szertefoszlott. A határ másik oldalán több kilométeres autósor mellett haladtunk el, szegények, õk sem jutottak át egyhamar. A magyar autóknak integettünk, néhányukkal szót is váltottunk, jól esett.
Macedóniában nagyon szép hegyek között kanyarog az út, többségében jól lehet haladni, csak a fizetõkapuknál kellett megállnunk (ott azért voltak kéregetõk), este 8 körül a görög határon voltunk. Akkorra már épp eléggé elegünk volt az útból ahhoz, hogy vegyük a bátorságot, és Kaposi Ákos tanácsának megfelelõen elõremenjünk. 1-2 svájci és német autó után beálltunk, majd néhány magyar is követte példánkat, és szó nélkül átengedtek minket a török sor mellett.
A határ után nem sokkal az út folyamán elõször (és utoljára) megállítottak minket a rendõrök - meglepetésünkre a görög rendõrök. Elkérték az okmányokat, gondosan adminisztráltak, láthatóan a latin betûkkel keményen megbirkóztak (no nekünk sem ment jobban a görög olvasása), kb. negyed óra múlva mehettünk tovább. Már tökmindegy volt, sötétedett. És mi még csak Evzoniban voltunk. Ráadásul ekkor tudatosodott az elsõ fontos otthonfelejtett dolog: nem volt nálunk a térkép. No mindegy, majdcsak boldogulunk az útjelzõk segítségével, ha meg nem, majd veszünk egy benzinkútnál. Én vezetettem, azt mondták, hogy Thesszaloniki kb. 100 km, és hogy nem kell bemenni a városba. Én szépen mentem arra, amerre ki volt írva, hogy Tesszaloniki, és kb. 70 kilométer után azt vettem észre, hogy bent vagyunk a városban. És én pont most mentem el egy Halkikidi balra tábla mellett. Késõn vettem észre, már nem volt idõm sávba sorolni. Csere, papa vezet tovább, majd õ tudja, stb. Megfordult, megkérdezte egy benzinkútnál, megtaláltuk a Ring Roadot, semmi gáz. Egészen egy nagy elágazásig, mert addig szépen mutatta a tábla, hogy Halkidiki, Itt viszont az egyikre Polygiros, a másikra Nea Moudania volt írva. Gõzünk nem volt, merre kell menni. Papának az elõbbi volt ismerõs, mi csajok az utóbbira szavaztunk. Végül egy arra jövõ autóst leintettünk (a 3 sávos autópályán!!!) és õ mondta, hogy Nea Moudania felé menjünk. Hát igen, ha lett volna térképünk, akkor láthattuk volna, hogy tulképpen mindkettõ a Halkidiki felé vezet (ezért nem volt kiírva, hogy Halkidiki) csak Polygiros északabbra, a másik út a tengerpartot követve.
Újabb eltévedésemnek köszönhetõen már 10 óra is elmúlt, mire elhagytuk Thesszalonikit, már majdnem egy teljes napja úton voltunk, és elõttünk még volt vagy 120 km. Így még nehezebb volt elviselni a görögök vezetési stílusát. 180-200 km/h körül száguldva szinte nyomták le egymást az utakról, néha szabályszerûen féltem. Fõleg amikor a kétsávos utat elhagyva a kanyargós hegyi utakhoz érkeztünk. Nikitiben megálltunk egy benzinkútnál, már zárva volt, de srácok beengedtek minket pisilni. (Számomra meglepõ, hogy a boltok éjfélig nyitva vannak, de a benzinkutak hamar zárnak arrafelé, mi Thesszaloniktõl nem tudtunk elcsípni egy nyitva tartót sem.) A benzinkutas srácokkal a saját lányaim legnagyobb meglepetésre oroszul kommunikáltam, én meg nevettem rajtuk, hogy no látjátok, mire jó még öreganyátok tudománya? Még egy nagyon kanyargós hegyi szakasz, és egy óra után nem sokkal, már Toroniban is voltunk. Több, mint 26 óra, csúcs. Negatív csúcs. No, de mindegy, végül is az a lényeg, hogy minden nagyobb baj nélkül megérkeztünk.
Toroniban megkerestük a Castro-apartmanházat, felköltöttük Dimitrát, aki már aggódott értünk, nem értette, miért nem érkeztünk meg idejében. Elfoglaltuk az apartmant, ami elsõ látásra nem különösebben nyerte el tetszésünket. Ráadásul szombat volt, az a görögöknek bulis nap, reggelig énekeltek, hangoskodtak a 3 házzal arrébb lévõ beach-mulatóban. Végül is nagy pozitívum volt, hogy volt hol aludni, nem is tudom, mi lett volna velünk, ha szállásfoglalás nélkül érkezünk meg 26 órás út után.

* * *

Augusztus 7. vasárnap
Nyaralásunk elsõ napja. Reggel 8-kor elsõként ébredtem a családban. Csend volt, és gyönyörûen sütött a nap. Már ez biztató volt, hiszen egész úton borús idõben utaztunk, nem tudhattuk, hogy Toroniban milyen az idõjárás. Kilépve a teraszra elõször pillanthattam meg a korábban már leírt gyönyörû kilátást. Nem rossz. Határozottan nem. Sõt talán az elsõ igazán kellemes. A tenger tényleg olyan közel van, mint azt a neten írták, és a hely valóban nagyon szép. Felébredt a férjem is, fürdõruha, irány a tenger. A tengerpart apró kavicsos, a víz átlátszóan kristálytiszta, nem túl meleg, de néhány perc akklimatizálódás után kellemes. Nagy elõnye, hogy olyan közel van, hogy még törülközõt se kell levinni. Fürdés után reggeli, közben a csajok is felébredtek.


Dimitra boltja
Második kellemes: a házban bolt (vagy ahogy õk nevezik és ejtik s-sel és hosszú ú-val súpermarket) és pékség van. Nem kell kenyérért, tejért és egyebekért messzire menni, akár reggeli közben is át lehet ugrani, ha elfogy a kenyér vagy a tej. (Egy 50 dkg-os kenyér Dimitránál (kiderült, õ van a boltban is) 0,6 €, 1 liter tej 1,3 €, egy 5 dl-es kakaó 0,8 €😉 Az elsõ napi programunk a fürdés volt (teljesen meglepõ, nem?) A csajok felfedezték, hogy 3 házzal arrébb lehet gyroszt kapni. Ettünk is, elvégre Görögországban nyaralunk. Délután lezajlott a vitánk Dimitrával. Mondtuk neki, hogy mi nagyobb szobákra számítottunk, a fürdõszoba és a konyha felszerelése szegényes, és nagyon zavaró, hogy a teraszunkról a szomszéd WC-jére is van rálátás és mindenki bebámul hozzánk. Úgy oldódott meg a dolog, hogy ide Dimitra mamája, (szerintem õ a fõnök a családban) felszerelt nekünk egy paravánt, és ráadásul engedtek 10 €-t a szoba árából. Este 10 körül a szomszédban újraindult a reggelig tartó dínomdánom. A vasárnap is bulis a görögöknél.


Augusztus 8. hétfõ
Reggel elhatároztuk, hogy átugrunk a szomszédos Neos Marmarasba. Ollót akartunk venni, a férjemet nagyon zavarta, hogy nem volt ideje elmenni megnyiratkozni, viszont hajvágó ollót nem vittünk magunkkal. Neos Marmaras 22 km-re van Toronitól, hegyeket átvágva építették meg az összekötõ utat. Nappal az út nagyon szép (éjszaka félelmetes), gyönyörû a kilátás a tengerre. Neos Marmaras hegyre-völgyre épült városka, kikötõjét Porto Carrasnak hívják, a város mellett van Teknõsbéka-sziget. Emlékeink szerint Lidl feliratot is láttunk Marmaras környékén, azt kerestük. Meg is találtuk, de már Nikitiben, ami 20 km-re volt Marmarastól. Nikitiben nyomasztó volt a hõség, jól esett a Lidl-ben a légkondi. Bevásároltunk, vettünk sört 0,4-ért (Toroniban 1,5-1,6 volt egy Heinekken), kólát, gyümülcslevet, jeges teát stb. Jó sokat "spóroltunk". Mindent vettünk, még grillcsirkét is, csak ollót nem. Sebaj, legalább az ebédünk már megvolt. A nap további részében fürödtünk.

Augusztus 9. kedd
Még mindig az olló-projekten dolgozunk, ezúttal Nikitibe indultunk, de csak Marmarasig jutottunk. Bementünk az elsõ útba esõ benzinkúthoz, és ott csekély 8 €-ért vettünk egy használható ollót. Annál is inkább volt kedvünk autózni, mert reggel borús idõre ébredtünk. Mondogattam is, hogy OK, a kedd az stimmel, de nem erre a keddre rendeltem a felhõket, hanem egy hét múlva, amikor indulunk haza. Napocska vette is a jelzést, mert dél körül újra kisütött, és utána végig a nyaralás folyamán teljesítette a feladatát. A lányok egész nap fürödtek, búvárkodtak, nagy kagylógyûjtési akció volt kibontakozóban.
Étkezésünk nem túl változatos, többnyire bõséges reggeli után (van bõven otthonról hozott felvágott, konzerv) gyroszt (egy adag 2 €😉 és sült krumplit (van 1 jurós és 2 jurós) eszünk. A kitchenette nem igazán alkalmas fõzésre. Egy mosogatóból, és egy villanyrezsóból áll, ami ráadásul a gyerekek szobájában van. (Tavaly a horvátoknál teljesen felszerelt konyhánk volt külön étkezõvel.)
A "konyhácska" felszerelése: 1 inoxlábas fedõvel (jó), 1 serpenyõ, 5 lapos tányér, 5 kistányér (leveses tányér nincs, nesze neked zacskós leves!!!), kanál, villa, kés, 2 kávés csésze, 3 teás, 3 vizes pohár (osszátok be!!), egy sajtreszelõ, egy kiskés, egy edénycsöpögtetõ, amit nincs igazán hová tenni, és egy meglehetõsen öreg, de mûködõképes hûtõszekrény. Ennyi. A fürdõben volt egy angol WC (jobb, mint a toppantós!!!), egy zuhanytálca, egy mosdókagyló, és egy olyan pici szekrényke, amibe nem volt érdemes semmit tenni. Amikor a zuhanykabint vagy függönyt hiányoltuk, elég értetlen szemmel nézett ránk Dimitra. Ami pozitívum, hogy a mi ágyunk elég kényelmes volt (fenyõágy matrcaccal), viszont a lányaink nem nagyon örültek az emeletes ágynak. (Tavaly a horvátoknál olyan vacak volt az ágy, hogy a földön aludtunk.) Elõszörre eléggé szegényesnek tûnt, de tiszta volt, és 10 napra megfelelõ. Ami meglepõ, hogy nem volt hõség az apartmanban, nem hiányzott a légkondi. Az apatmanház esti fényekben a jobb oldali alsó részen laktunk mi. A bejárat a terasz felõl volt.


Este elhatároztuk, hogy kipróbálunk egy görög tavernát. Tanácsot kértem Dimitrától, õ a szomszéd kikötõben, Porto Koufoban levõ Hafosz éttermet (nem tudom, jól írom-e latin betûkkel) javasolta, Dimitra odatelefonált, hogy megyünk. A taverna nagyon hangulatos helyen volt, csodálatos kilátással a kikötõre. A bejáratnál ült a mama (ezt is egy görög család üzemelteti), papa a pénztárgépnél, és õ felügyelt mindent, a fiúk (láthatóan testvérek, voltak vagy öten) kiszolgáltak. A legidõsebb egy kicsit beszélt angolul, a fiatalabbak oroszul akartak velünk beszélni. Én fogadásból polipot kértem, a lányoknak halat választottam (behívtak a konyhába, ott kellett kiválasztani). A kiszolgálás és a szerviz profi volt. Tiszta terítõ az asztalra, becsomagolt evõeszköz, törlõkendõ, szívélyes, gyors kiszolgálás. Az étel is finom volt, nem mondom, hogy degeszre ettük magunkat, de nem is ez a cél. Még ajándékédességet is kaptunk. Szóval minden OK volt, egészen addig, amíg ki nem hozták a számlát. 90 €-ra azért nem számítottunk.


Az általam választott halak fogalmam sincs, hogy mifélék voltak, de azt bizti tudom, hogy 30 dkg-osnál nem voltak többek. 15 €-t számoltak fel halanként, azaz 3750 Ft-ot. (A múlt héten egy kg süllõt 1300 Ft-ért vettem.) Egy 2,5 dl-es kólát 1,6 €-ért adtak, a faluban ezért 1,5 literest, a Lidl-ben 2 üveg1,5 literest vettünk ennyiért. No mindegy, igaz, hogy ez majdnem az összes tavernázásra szánt pénzünk volt, de végül is nyaralunk. Juszt se rontja el a kedvünket az az érzés, hogy kissé lenyúltak minket.

Augusztus 10. szerda
A tegnap esti borsos árú vacsora nem vette el a kedvét a család egy részének (férj + 2 nagyobbik lány), és gyalog átmentek Porto Koufoba. Nincs messze, kb. 2 km. Rengeteg fényképet készítettek. Porto Koufo egy csaknem zárt kis öböl, sok hajóval, jachttal.
Én pihentem, olvastam, és spórolásul spagettit fõztem. Az az elhatározás, hogy akkor most egy kicsit takarékoskodunk, addig tartott, amíg meg nem láttam a "súpermarketben" a szõlõt. Magnélküli, mézédes, és a dinnye is nagyon finom volt. Vettünk édességet is. Elég drága ugyan (2,2-2,6 €😉, de jó kis finomságokat lehet kapni. A lányok kedvence a fahéjas tejberizs volt, én egy csokis-meggyes desszertre kaptam rá. Dimitránál is nagyon finom sütiket vettünk (1,6-2,2 €😉. Kerek formában sütötte, pizzaszerûen szeletelte. Volt sós és édes. A sós úgy nézett ki, mint a mi túrós rétesünk, csak épp feta volt benne. Az egyik sütit bugazzának hívták, fahéjas-vaníliás ízesítése volt, a lányok kedvence. Sajnos ma elutaztak eddigi szomszédaink, egy aranyos olasz család, és két idõsebb görög házaspár jött helyükre. Állandóan cigarettáztak a teraszon, akkor is, amikor mi ettünk. És árulkodtak ránk Dimitránál, hogy délután hangosak vagyunk. Pedig biz'Isten, nem is, még zenét sem hallgattunk. Egész nap lenn voltunk a parton, csak 4 körül jöttünk be kajálni. De õk állítólag nem tudtak aludni tõlünk. Nem volt szívélyes a kapcsolatunk.

Augusztus 11. csütörtök
Elhatároztuk, hogy ma nem megyünk sehová. Így is telt a nap. Vettünk 2 napernyõt (4,5 €😉, anélkül nem nagyon lehet kibírni a déli napot. A görögök úgy nyaralnak a tengernél, hogy kiteszik a napernyõt, alá a hûtõtáskát, két alacsony széket, beleülnek és egész nap bámulják a tengert, és cigarettáznak. (Sajnos a part tele volt csikkel, egyéb szemét nem volt, de az rengeteg.) No gondoltam, ezt én is kipróbálom, (kivéve a cigit) és én is vettem egy széket. Estefelé egy kicsit hátradõltem benne, és reccs, a szék kettétört a karfánál. Bámulatosan tapintatos családom persze kinevetett, (pedig még vérzett is a karom), majd finoman utalgattak rá, hogy ha visszaviszem, mondjam azt, hogy a lányom ült benne. Én bevágtam a durcit, mert az igaz, hogy a tavaszi szokásos fogyókúrám nem volt túl sikeres, de azért ez nem volt szép tõlük. Így kissé bûntudatos párom vitte vissza a 15 €-s széket. Alig 20 perces patália után a tulaj adott nekik egy másikat. Mivel csak ez az egy ilyen jellegû bolt volt Toroniban, az ajándékvásárlás rám maradt, (a férjem kijelentette hogy õ ugyan oda többé be nem teszi a lábát) és én is álcáztam magam, mint a Süsü a sárkányban a kémek.

Augusztus 12. péntek


Rábeszéltem a családomat, hogy ma menjünk el a Narancs-partra, mert hétvégén tutira nagy lesz ott a tömeg. (Toroniban kb. 3x annyian voltak a hétvégeken, mint hétköznap.) No nem tudom, mi lehetett ott hétvégén, de már pénteken is rengetegen voltak.
Maga a Narancs-part gyönyörû, sok kép van róla a sartis honlapokon, és tényleg úgy néz ki élõben is. Kivéve a környéke. Rengeteg vadkempingezõ, és elég sok szemét volt, ami azért rontotta az élményt. Maga a tenger nagyon kellemes ott: simogató, hófehér homok, világoskék víz, ami jóval melegebb volt, mint Toroniban. Csak épp nem volt hová lepakolni, és nem is mertük õrizetlenül hagyni a cuccunkat, így nem tudtunk egyszerre fürdeni.
Sarti mellett csak elmentünk, magába a faluba nem mentünk be. Így is látszott, hogy Sarti sokkal nagyobb, mint Toroni. Tényleg nagyon különleges ott, hogy olyan szép a rálátás Mount Athos-ra, meghatározza az egész hely kinézetét, varázsát. Hazatérve fõztem egy kis lencsefõzeléket, hadd egyen kicsi családom egy kis "hazait". Nem lehet náluk sem tejfölt, sem kefírt kapni, ezért joghurtot tettem bele, de mivel az sûrûbb, krémesebb, mint a miénk, így is nagyon finom volt. Csak azt a konzerv-sertéspörköltet tudnám feledni.
Ma kedvenc görög szomszédaink még a szokásosnál is kedvesebbek voltak, és hangosan ordítoztak Dimitrával miattunk. Megmondom õszintén, megfordult a fejemben, hogy megmutatjuk nekik, hogy milyen az, amikor hangos egy család. Mondjuk pl. megnyomjuk a repeat gombot, 32-esre tesszük a hangerõt, aztán hadd menjen a Mennyország tourist. De a Republicot vagy az István, a királyt is biztos nagyon élveznék. Mi is hallgatjuk eleget egsész éjjel reggel 4-ig az õ kedvenceiket. Aztán persze elálltunk ettõl a nagyszerû ötlettõl (zenehallgatásunkat továbbra is csak a kocsira korlátoztuk), már csak Dimitrára meg a sok kisgyerekre való tekintettel is. Õ azt mondta, szerinte sem vagyunk hangosak. Arról pedig, hogy nem tudunk napközben aludni, nem mi tehetünk. Mi ahhoz szoktunk, hogy nappal ébren vagyunk, mert dolgoznunk kell. Javaslom - a nemzetközi konfliktusok megelõzése érdekében - nálunk is tegyék kötelezõvé a délutáni sziesztát 13 és 17 óra között.

Augusztus 13. szombat, 14. vasárnap
Nem vagyunk megelégedve barnulásunk gyorsaságával. Ezért elhatároztuk, hogy ezentúl semmi autócskázás, semmi kirándulgatás, irány a tengerpart, süssön a napocska, vesszen a 25 faktoros naptej, egyébként minek hoztunk teljes leégést ápoló arzenált (Aloe Vera first, Panthenol spray, Antivakarin!! és egyéb Nívea napozás utánik). Ennek ellenére egy-két napkiütéses folttal megúsztuk. Az is csak azért jött ki a lányomon, mert azt hitte, napernyõ alatt ülhet büntetlenül naptej nélkül. Nem ülhet, még ennyi nap után sem. Nem szidtam érte, mert 2 napja nekem sem volt annyi eszem, hogy a lábfejemet is lekenjem. Úgy leégett, hogy utána napokig zokniban napoztam-fürödtem. Egyébként én is elkezdtem "búvárkodni". (Végre beteltek annyira a lányok az egésszel, hogy már nekem is ideadják egy kicsit a szemüveget.) Nálam ez annyit jelent, hogy szemüvegben és pipával úszom a vízfelszínen. De így is klasszul látszik a tengerfenék, és sokkal könnyebb így úszni is. Sajnos itt azért túl sok látnivaló nem akadt, néhány apróbb halacska, 1-2 pici kagyló és sok-sok kavics. A medúzákat nem hiányoltam.

Augusztus 15. hétfõ

Ez nem képeslap. A lányom fotója a toroni naplementérõl. Ugye gyönyörû?!
Az utolsó napunk a tengerparton. Eredetileg úgy volt, hogy 2 nappal tovább maradunk, de úgy döntöttünk (nem a nyaralás miatt, otthoni dolgok késztettek rá), hogy kedd hajnalban hazaindulunk. Délelõtt még fürödtünk egy nagyot, délután pakolgattunk, este elbúcsúztam Dimitrától. Valahogy én tudtam vele legjobban szót érteni, talán azért, mert hasonló szinten beszélünk angolul, talán azért, mert szimpatizáltunk egymással. Nagyon aranyos volt, örült, hogy a rossz indítás után végül is nagyon jól éreztük magunkat. Este az utolsó naplementét a tengerparton néztük végig, fürödtünk is, aztán hamar lefeküdtünk aludni. Éjfél tájban felébredtünk (nem volt nehéz, a szomszédban a buli épp tetõfokára hágott), és úgy gondoltuk, már elég pihentek vagyunk az induláshoz. Ahhoz képest, hogy idefelé alvás nélkül indultunk el, mindenképp jobban voltunk.

Augusztus 16. kedd
Hajnal fél kettõkor elindultunk Toroniból. Tudtam, hogy hazafelé mindig könnyebb az út (ez már régi tapasztalat), és valóban így is volt. A tengerparti kanyargóst hamar legyûrtük, Nea Moudaniától pedig a 2 sávos út gyorsított. Azért egy aprócska eltévedést itt is produkáltunk: visszafelé Polygiros felé akartunk menni, de egy elágazással hamarabb kanyarodtunk, (már volt térképünk, de nagyon vacak) és egy Omylia nevû kisvárosban kötöttünk ki. Ott útbaigazítottak minket, visszatértünk az eredeti útra, és lemondtunk a Polygiros felé való elkanyarodásról. Jól tettük, Nea Moudaniától nagyon jó volt az út. Nem is lett volna semmi baj, ha a Thesszalonikit elkerölõ úton nem történt volna elõttünk egy csúnya baleset. Visszafordítottak minket, (szembe kellett menni a forgalommal!!!), és egy közel esõ letérésnél el kellett hagyni a Ring Road-ot. Az elkerülõ melletti szervízúton néhány méterre mentünk el a baleset helyszínétõl, a mentõsök még akkor küzdöttek néhány emberért. Akármennyire igyekeztünk nem odanézni, így is többet láttunk a kelleténél. Eddig is ijesztõ volt számomra a görögök vezetési stílusa, ez még jobban betette a kiskaput. Azért is nagyon megijedtünk, mert el kellett hagynunk az elkerülõt, te jó ég, hogy fogunk átverekedni Thesszalonikin!! Szerencsére néhány helyi autós ismerte az utat, és viszonylag hamar visszakeveredtünk az elkerülõre. Innen nagyon sima volt az utunk, szerencsére semmi említésre méltó nem történt.

Hazafelé írtam az adatokat:
01.30 - indulás Toroniból
05.00 - Evzoninál átléptük a görög-makedón határt 178 km
06.48 - átjutottunk a makedón-szerb határon 434 km (Hurrá!!!)
09.00 - elértük Nist 598 km
11.30 - elhagytuk Belgrádot 836 km
13.54 - MAGYARORSZÁGON VAGYUNK!!!! 1032 km-t megtettünk 12 óra 24 perc alatt!! Igaz, mindössze háromszor álltunk meg a határokon kívül, akkor sem sok idõre.
14.40 - Kis pihenés után elhagytuk Szegedet.
16.25 - Budapesten vagyunk. Toroni-Budapest 1211 km.
Itt egy kicsit meg kellett állnunk, 17.40-kor indultunk tovább, és 19.20-kor voltunk Miskolcon, 19.46-kor Szerencsen. Az út háztól házig 1453 km volt, amit odafelé 25, visszafelé 18 és fél óra alatt tettünk meg. Mondtam én, hogy a hazaút mindig könnyebb.

És hogy miért éreztem késztetést, hogy mindezt leírjam? Amint botladozásainkból látható, nem vagyunk valami profi utazók, tehát semmiképp nem szándékoztam "észt osztani". Sõt inkább arra gondoltam, hogy mivel én is sok hasznos információt nyertem a különbözõ leírásokból, talán lesznek okosak, akik a mi kárunkból tanulnak. Mi összességében nagyon jó benyomásokkal, kellemes emlékekkel gazdagodva tértünk haza, és azzal az érzéssel, hogy jövõre - ha lesz rá lehetõségünk - újra megyünk. Akár Toroniba is. Vagy Krk-re. Vagy bárhová. Mindegy, csak menjünk!!!
Én szívem szerint már most indulnék.....

Szerb dinár!



Jó hír az OTP-nél lehet dínárt váltani (nem kell szórakozni a határon, 3,17)

Sarti nagyon hangulatos, érdemes a környékén is
körbenézni (kishajózás a Sithonia félszigetnél, Thessaloniki, Athoszi
hajókirándulás, esetleg a Meteorák). Toloból meg a klasszikus részeket
lehetne megnézni (Athén, Mükéné, Korinthosz, Delphoi). Esetleg
átugorhatnátok Zakynthoszra.

Amit én az utasaimnak szoktam mondani, mindig olyat keressenek, ami
abszolut görög és hagyományos. étterem, szuper market, bármi.
Csapvizzel nem érdemes próbálkozni. Inkább palackozottat venni. Ami
szerintem jó, az az Avra vagy a Vikos, de mindenhol mást palackoznak.
Halételek közül érdemes kipróbálni a nyelvhalat (glossza) vagy a
kardhalat (xifiasz), illetve a kishalakat (gavrosz, szardella) ezekben
nem nagyon van szálka. Aztán van tintahal (kalamári), polip (ohtapodi),
homár (asztakosz), kagyló (midia), rák (garides). Illetve amit a görögök
nagyon jó halnak tartanak a tsipoura és a bakalaos.

A LEGKEDVELTEBB GÖRÖG ÉTELEK:


Elõételek (mezedesz):
· keftedákia = kis húsgombócok, fasírtok
· dolmadakia = szõlõlevélbe csomagolt fûszeres rízs és darált hús
· tiropita = feta sajttal töltött pita
· szpanakopita = spenótos pita
· feta szaganaki = rántott sajt
· feta psiti = sült sajt

Saláták (szalatesz):
· horiátiki (görög saláta) = vegyes zöldség saláta feta sajttal, olajbogyóval, oregánóval, és olivaolajjal leöntve
· tzatziki = joghurtos, foghagymás uborkasaláta
· domatosalata = paradicsomsaláta
· melitzanosalata = padlizsánsaláta
· taramosalata = halikrasaláta

Fõételek:
· sztifado = vadaspörkölt foghagymával
· szuvlaki = rablóhús nyárson (sertés, csirke)
· gyros / gyros pitában
· brizola = sült karaj
· bifteki = sült hamburgerhús
· muszaka = rakott padlizsán (darált hús, paradicsom, hagyma, sajt, besamelmártás)
· papucáki = mint a muszaka, de itt a töltelék a félbevágott padlizsánban van benne
· jemiszto kotópulo = töltött csirke
· szkordosztumbi = fokhagymás – paradicsomos padlizsán
· jemisztesz = fûszeres rízzsel töltött paradicsom, paprika
· paszticio = rakott makaróni (darált hús, paradicsom, hagyma, besamel mártás)
· szutzukakia = kis kolbászkák
· arni = bárány
· kotópulo = csirke

Halételek és tenger gyümölcsei (thalassiná):
· asztakósz = homár
· garidesz = rák
· kalamári = tintahal
· ohtapódi = polip
· midia = kagyló
· barbúni = vörös márna
· glossza = nyelvhal
· xifiasz = kardhal
· gavrosz, atherina = kis néhány cm-es sült halak

Édességek (gliká):
· paszteli = szezámmagból, cukorral és mézzel
· mandoláto = tojásfehérjébõl, pirított mandulából, mézbõl és cukorból készül.
· galaktoboureko = töltött vaníliás, leveles tésztalapok,
· kadaifi = dióval töltött, sziruppal leöntött rolád
· baklava = mandulás, diós rétestészta
· pagoto = fagylalt

Italok (potá):
· neró = víz
· kraszí = bor (ászpro = fehér, kókkino = vörös, xirósz = száraz, glikósz = édes)
· bíra = sör (Mythos, Alfa)
· ouzo = ánizslikõr
· raki, cipuro = törkölypálinka (fõleg Kréta)
· portokalada = narancslé
· kafes = kávé
· frape = jegeskávé (me gála = tejjel, me záhari = cukorral, horís gála = tej nélkül, horís záhari = cukor nélkül)

Autópálya díjak

http://www.alon.hu/index.php/article/articleview/5228/1/14

Két hét Toloban
Gyimesi László 2004.11.23. 15:18

Az idén nyáron két hetet töltöttünk Görögországnak egy – a magyar turisták, illetve utazási irodák nagy része által – méltatlanul és indokolatlanul mellõzött részén, a Peloponnészosz-félszigeten (A félsziget a Korinthoszi csatorna 1893-as megnyitását követõen tulajdonképpen szigetnek tekinthetõ, az elnevezés nyilván hagyománytiszteletbõl maradt meg).



Az nem volt kétséges, hogy autóval utazunk, a szállást, azaz az ellátás nélküli apartmant azonban a Dias-Zeus utazási irodán keresztül foglaltuk le. Biztosítást kötöttünk, beszereztük azt a bizonyos E111-es igazolást, az autóhoz kötelezõ felelõsségbiztosítást igazoló zöld kártyát, valamint vontatókötelet, és tûzoltó készüléket is tettünk a csomagtartóba. A várhatóan kb. 1700 km-es útra való tekintettel, úgy terveztük, hogy útközben valahol (már görög területen) eltöltünk egy éjszakát.

Június 13-án este 9 körül, esõben indultunk, és 11 körül léptük át Tompánál a 179. kilométernél a magyar-szerb határt. A határon pénzt váltottunk, 1 euroért 71 dinárt kaptunk. Mivel úgy terveztük, hogy nem megyünk végig autópályán, hanem csak kb. 170 kilométert, mindössze 10 euroért vettünk dinárt. A tankolást Szerbiában és Bulgáriában bankkártyával oldottuk meg, ezért erre a célra nem kellett helyi valuta.

Az elsõ szerbiai városban, Szabadkán megkerestük az ÖMV-kutat (melyekkel Bulgáriát is bõségesen ellátták), megtankoltunk, és irány az éjszaka. A 95-ös benzin Szerbiában 55,5 és 58,2 dinár közötti, ami 210 forint alatt van.

Miután sikeresen leküzdöttem egy kekeckedõ szerb rendõrt (azért akart megbüntetni 1500 dinárra, mintegy 5300 forintra, mert az egyik faluba véletlenül távolsági fényszóróval mentem be), a térképen autóútnak jelölt E75-ön mentem tovább, a Srboban/Feketics-i lejáratig. Itt eredetileg is le akartam menni, de ha nem így lett volna, akkor sem mehettem volna tovább, mert útépítés miatt le volt zárva az autóút Újvidék felé vezetõ része. Innen Becsej, Zrenjanin és Pancsevo következett, áthaladtam a smederevoi Duna-hidon, és ennél a városnál csatlakoztam a Belgrád-Nis autópályára. Az autópálya kapujánál megkaptam a kis jegyet, aminek alapján a pálya elhagyása elõtt megállapítják, hogy mennyit is kell fizetnem. (Az elõzetes itthoni információk alapján tudtam, hogy ez az összeg 600 dinár lesz, ami kb. 11,7 Ft./km-nek felel meg. Autópálya-díj fizetése céljából mindenképpen dinárt kell váltani, mert euroval történõ fizetés esetén 20% átváltási illetéket számítanak fel.) Kb. 50 kilométer megtétele után az un. lapovoi ÖMV-kútnál megtankoltam. Jó 100 kilométert még a pályán mentünk, majd újabb 120 km –t követõen a szerb-bolgár határra értünk. Ekkor a 753. kilométernél voltunk, az óra reggel fél 9-et mutatott. Meglepõen hamar megtörtént mindkét határátlépés, a bolgárok a kocsim forgalmijára, a zöld kártyára és az én jogsimra voltak kíváncsiak, a szépséghiba csak a bolgár oldalon muszájból fizetett összesen 7 euro volt. A Szófiáig tartó kb. 60 kilométeres utat követõen a körgyûrûnek csúfolt kátyurengetegen araszolgatva, követve a táblákat, elértem a lekanyarodás helyére, de itt kiderült, hogy az utat építés miatt lezárták. Emiatt a terelõutat jelzõ táblákat követve csak óriási kerülõvel tudtam a görög határ felé vezetõ utat elérni. Közben az egyik szófiai ÖMV-kútnál megtankoltam (a benzin ára itt 1,46 euro, 190 Ft. alatt van), és teleraktam a 10 literes tartalék kannámat is.

992 kilométernél, helyi idõ szerint háromnegyed 2 körül értünk a bolgár-görög határra, Kulataba. A határátlépés itt is gyorsan lezajlott, majd irány a szállás, a Thessalonikitól mintegy 40 kilométerre délre levõ Methoni. Thessaloniki után leróttunk egy 1,4 euros autópálya-díjat, majd az 1155. kilométernél délután 4 óra körül meg is érkeztünk Methoniba, az Agiannis Motelbe, ahol már elõzetesen lekötöttek részünkre egy szobát 25 euroért. A motelt elég bonyolult volt megtalálni, de számos útépítést és útelterelést leküzdve végülis sikerült.

Másnap reggel 8-kor indultunk tovább, szép, napos idõben. Egy darabig a tengerparton kanyargott az út, majd egy idõre elhagyta azt. Számomra teljesen rendszertelenül, olyan helyen is, ahol nyoma sem volt autópályának, idõnként fizetõ kapuk bukkantak fel, ahol esetenként többnyire 1,4 euro volt a fizetési kötelezettség. Igaz, hogy néhány helyen, ahol éppen útépítés folyt, a kapuk (vagy azok helye) elõtt általában egy „FREE PASS” tábla jelezte, hogy itt nem kell fizetni. Az autópályán a thivai lejáratig mentünk, ahonnan a rövidebb úton látszólag gyorsabban célhoz érhetünk, és a megteendõ utat is lerövidíthetjük (legalábbis ezt hittük). Ez az E962-es számú út valóban rövidebb volt, és egy dimbes-dombos vidéken át vezetett. A baj az volt, hogy úgy tûnt, mintha az ország összes kamionja, dömperje, stb. itt adott volna randevút egymásnak. Lépésben lehetett haladni, a beláthatatlan kanyarok miatt elõzésrõl szó sem lehetett, és ráadásul az említett autók a legnagyobb jóindulattal sem sorolhatók a környezetvédelmi szempontokat figyelembe vevõ jármûvek közé. (Toloban az idegenvezetõ elmondta, hogy az üdülõket szállító buszok is ezen az úton közlekednek, hogy kikerüljék az Athén körüli forgalmi dugókat.) Nagynehezen keresztülvergõdtünk ezen a szakaszon is, és kb. 60 kilométerrel Korinthos elõtt visszatértünk az autópályára. Jóformán észre sem vettük, mikor haladtunk át a Korinthoszi csatorna felett, majd következett az utolsó kapu, ahol 1,5 euro volt a tarifa (ezen a szakaszon 25 Ft. felett volt az 1 kilométerre esõ autópálya-díj). A fizetés után pár kilométerrel letértünk a pályáról, majd Nafplio érintésével délután fél 4 körül, 1713 kilométernél meg is érkeztünk Toloba, a Babis apartmanházhoz.

A telepített idegenvezetõ nem volt ugyan ott, de hagyott egy levelet, amiben üdvözölt minket, leírta, hol találjuk a szobánkat és kellemes üdülést kívánt. Nagyon jólesett ez a gesztus. Azt hittük, hogy busszal érkezõk már a délelõtti órákban megérkeztek, de mint késõbb kiderült, különféle késések és átszállások miatt csak éjfél elõtt értek oda.

Pár szó Toloról. Ez az üdülõfalu az Argoliszi öböl partján, Nafplio városától 12 km-re van, déli irányban. Tulajdonképpen egy hegyoldalon és a mellette 100-150 méternyi tengerparton terül el. Tolo közlekedése különösen érdekes, mi több, veszélyes. Egyetlen hosszanti utcája van, aminek felületét az autósokon kívül a gyalogosok is használják, ugyanis járda egyszerûen nem létezik. Ezt az utcát hivatalosan egyirányúsították, az ellenkezõ irányú forgalom a szomszédos domboldalon, 10-15%-os emelkedõn halad. A gyakorlat azonban úgy néz ki, hogy a motorosok többsége, és az autósok egy része a menetiránnyal szemben is közlekedik, komoly balesetveszélyt okozva ezzel. Úgy látszik, ez elfogadott dolog errefelé, mert pl. közvetlenül a tengerpartra is csak a „BEHAJTANI TILOS!” tábla mellett lehet autóval lemenni. Az is tény, hogy az alatt a két hét alatt, amíg ott voltam, nem láttam balesetet.
Ezen a keskeny részen van továbbá 2-3 szálloda, üzlet, vagy apartmanház, melyek közül az utolsónak a lépcsõjét dagály esetén a tenger mossa. Ennek persze van egy nagy elõnye, közel van a víz. Elsõsorban a domboldalon több magasabb kategóriájú szálló is van, saját medencével. Számomra a saját medence nem túl csábító, mert uszodát otthon is találok, ezért nem kell a tengerpartra utazni.
A tengerpartot a kikötõ mellett (ahol a mi is laktunk) rendszeresen tisztán tartották, a víz kristálytiszta volt. A vízi jármûvek között voltak 1–2 személyes motoros halászbárkák, de nagyobb hajók is. Külön „csatorna” volt számukra kijelölve, ezért máshol nyugodtan lehetett strandolni, úszkálni. A tengerfenék aprókavicsos, tehát tornacipõ sem szükséges. Ezzel szemben, ahogy megyünk a partszakasz déli része felé, mintha fokozatosan egy más világba kerülnénk. A tengerfenék egyre kavicsosabb, a víz és a part pedig egyre koszosabb. Tolotól nem messze néhány kisebb sziget van a tengerben, az egyikre még egy kis kápolnát is építettek, ahol idõnként esküvõket tartanak. Ezek a szigetek nagyon festõivé teszik a toloi öblöt.
Véleményem szerint elsõsorban a szûk elhelyezés miatt Tolo elég zajos település. Az állandóan rohangáló, idegesítõ hangú kismotorok nemigen teszik lehetõvé a nyugodt pihenést. Ha valaki éjjel aludni akar, hát, voltam már csendesebb helyen is Görögországban.

Az utakról, közlekedésrõl néhány szót.
A magyar szakaszon, az 5-ös és az 54-es és 53-as utak minõsége jónak mondható. Ahogy távolodunk a magyar határtól az utak minõsége változó, olyanannyira, hogy pl. a Belgrád-Nis autópálya sok kilométeren keresztül inkább hasonlít egy magyarországi sokadrangú útra, mint egy autópályára, aminek használatáért fizetni is kell. Nis után, egészen Szófiáig szintén változó a minõség, de gyakoribbak a nehezen járható szakaszok, elsõsorban az alagutak. A szófiai körgyûrû és a kivezetõ utak minõsége minõsíthetetlen. Szófia után kb. 20 kilométerrel kezdõdnek az útépítési munkák, majd ezek végeztével a görög határ felé közeledve egyre jobb az út. Görögországban az utak minõsége a miénkhez hasonló, és ez vonatkozik a hegyi utakra is. Ami a három országban egységesen rossz minõségû, az a hidak és az utak illesztése. Míg nálunk a legtöbb helyen jóformán észre sem lehet venni, ha hídra hajtok, a görögöknél ilyen esetben különösen vigyázni kell, mert a nagy szintkülönbség mellett még 5-10 centis hézag is van az út és a híd között. Szintén a görögöknél jellemzõ, hogy az általam látott számtalan vasúti átjárónál a sorompón kívül szinte mindegyik elõtt STOP-tábla van. Ezt a táblát nemcsak a keresztezõ vonat miatt ajánlatos figyelembe venni, hanem azért is, mert az átjárók csapnivaló állapota miatt a futómû megkímélése céljából amúgyis csak nagyon lassan szabad rajtuk áthajtani.
A görög utakon haladva soha nem lehet biztos az ember, milyen faluban van (még görög betûkkel sincs mindig feltüntetve), milyen messze van egy adott közeli, vagy távoli településtõl. Több helyen is elõfordult, hogy a tábla szerint egy város pl. 40 km-re van, és 4-5 kilométer megtétele után ugyanennél a városnál ismét 40 km szerepelt.
Úgy látszik, a görög települések névadásakor nem volt nagy fantáziájuk az illetékeseknek. Nagyon sok azonos, vagy közel azonos nevû település van az országban. Ennek tudható be pl. az is, hogy állítólag volt olyan autós turista, aki Tolo helyett a szintén a Peloponnészoszon levõ Tholora ment. A kettõ között több, mint 150 km a távolság. Ebbõl az a tanulság, hogy utazás elõtt célszerû tájékozódni, hogy a célpont az ország melyik részén van.
Normál úton autópálya közelében haladva akaratlanul is könnyen ráfuthatunk az autópályára, mert nagyon sok helyen semmi sem jelzi, hogy az adott út felvisz az autópályára.
Elsõsorban az útépítéseknél, de más helyeken is találkozhatunk sebességkorlátozó táblákkal. Jellemzõ a közlekedési fegyelemre, hogy pl. egy 60 km-es táblánál az egész sor stabil 110-el megy, függetlenül attól, hogy normál útról, vagy autópályáról van-e szó. Egy ilyen kocsisorba bekerülve nekem sem volt más választásom, mint felvenni a közös tempót (nem mintha szívesen döcögnék 60-al).
A tengerparti és a hegyvidéki utakon igen sok parkoló-kilátóhelyet létesítettek az utak mellett, viszont a parkolóhelyet igen kevés helyen jelzi elõre tábla. A parkolók nagy része kanyarban van, emiatt forgalmasabb utakon eltart egy darabig, mire vissza lehet hajtani az útra.
A görögországi lakott településeken, városokban különösen, legfõképpen pedig Athénban az autósok elsõszámú „közellenségei” (legalábbis szerintem a külföldiekéi) a motorosok. Összevissza cikáznak a mozgó és álló autók között, a forgalmi helyzethez képest nagy sebességgel, nagy részük bukósisak nélkül. Többször is elõfordult velem Athénban, hogy belenéztem a tükörbe, motoros sehol, a következõ pillanatban mindkét oldalamon elzúgott egy-egy, de olyan közel, hogy talán csak centikre lehettek tõlem. Az egyik motoros csak úgy tudta a velem való koccanást elkerülni, hogy menet közben rátámaszkodott a motorház-tetõmre és így lökte el magát. A taxisok a nálunk megszokotthoz hasonló erõszakos stílusban vesznek részt a forgalomban (akit nem érint, attól elnézést kérek).
Aki megszokta az átlagos pesti forgalmat, annak forgalmi szempontból nem lehet probléma az athéni csúcsforgalom. A már említett motorosokon és taxisokon kívül a parkolás okozhat némi gondot. Rengeteg kisebb-nagyobb fizetõ parkoló van (egy délelõttre vagy délutánra 4 euro körüli árért), amelyeket foghíjtelkeken alakítottak ki. Ha nem ragaszkodik az ember pont a belvároshoz, normál parkolóhelyet is lehet találni. Egyébként elég költséges dolog lehet szabálytalanul parkolni, mert a rendõrök az ilyen kocsi rendszámtábláját leszerelik. A görög rendszámtáblákat csak két csavar tartja, ami kívülrõl könnyen kicsavarható. Attól tartok, hogy a külföldi kocsikkal ilyet nem tesznek, mert pl. az én rendszámtáblámat kívülrõl csak roncsolással lehet leszedni, ehhez meg azt hiszem egyik ország rendõrének sincs joga. Az más kérdés, hogy más csatornákon keresztül (fõleg az EU-n belül) valószínûleg be tudják hajtani az esedékes büntetést. (Már idehaza olvastam, hogy Thesszalonikiben egy valószínûleg szabálytalanul parkoló magyar autósnak leszerelték a rendszámtábláját, amit csak 65 euro lefizetése és egy nagy csomó macera után kapott vissza.)

A félszigeten az ókor nagyon sok építészeti emléke található, olyanok, amelyek nemzetközi viszonylatban is egyedülállóak. Gondolok itt többek között az ókori olimpiák színhelyére, Mükénére, az Epidavroszi színházra, vagy az ókori Korinthos maradványaira. Az egyik könyvben olvastam, hogy Görögországot járva ne romokat lássunk, hanem megsérült épületek maradványaira tekintsünk. Végigjárva számos emlékhelyet elmondható, hogy nehéz ennek az igénynek eleget tenni. Többnyire csak épületmaradványokat látni, sok helyen csak sejteni lehet, mi lehetett eredetileg az a néhány kõdarab. Ha nem lenne mellette leírás, bizony nem nagyon lehetne kitalálni, hogy minek a maradványai mellett állunk. Ezeken az ásatási területeken néhány ember lézeng, körülöttük pedig szétszórva rengeteg oszlop- és falmaradvány. Az volt az érzésem, hogy Görögország nem tud mit kezdeni múltja tárgyi emlékeivel. Olyan hatalmas mennyiségrõl van szó csak a félszigeten (és akkor még nem is szóltam az ország többi részérõl), hogy egyszerûen nem gyõzik emberrel, és valószínûleg pénzzel sem belátható idõn belül befejezni a restaurálási munkákat. Lehet, hogy a legjobb az lenne, ha hagynának mindent úgy, ahogy van. Az ókori emlékhelyek általában két részbõl állnak. Az egyik az ásatási terület, amit barna színû „Archaelogical site” táblával jelölnek, a másik rész az ásatási területen belül levõ múzeum. Az egyik útikönyv szerint sok leletet Athénba, a központi múzeumokba vittek, a feltalálási helyen csak másolat látható. Kivétel ez alól Olympia, ahol kizárólag eredeti leletek láthatók. Csak valószínûsíthetõ, hogy ebben nagy szerepe volt a település kiemelt nemzetközi jelentõségének. Más országok mûemlékeinél és más turistacélpontjainál a fénykép és videofelvételek készítését csak megfelelõ összeg, pl. 1 euro lefizetése után engedélyezték. A megtekintett mûtárgyak képeit szabadon lehetett rögzíteni, egyedül a vakuhasználatot tiltották. A belépõjegyek 3 és 12 euro közöttiek (nem olcsók), ezek az ásatási területre és a múzeumba egyaránt érvényesek.
Nemcsak a több ezer éves múlt emlékeivel van tele a félsziget, hanem gyönyörû tájakkal is. Elsõsorban a tengerpartok panorámáit élvezhetjük a változatos nyomvonalakon vezetett utakról, de a hegyvidéki tájak is sok szépséget tartogatnak.

Mielõtt a mûemlékekrõl esne szó, meg kell említeni a német Heinrich Schliemann nevét. Az õ nevét elsõsorban a mai Törökország területén fekvõ Trója feltárása tette ismertté. Kevésbé köztudott azonban, hogy a félsziget számos ókori mûemlékét is õ tárta fel. A Trójával kapcsolatos történelmi (de lehet, hogy csak mitológiai) események szorosan kötõdnek a félszigethez. Anélkül, hogy részletezném a többé-kevésbé ismerõs mitológiai históriát, csak megemlítem, hogy pl. a mükénei vár egykor Agamemnon tulajdona volt, Menelaosz az innen kb. 100 km-re levõ Spártában volt király, Párisz királyfi a hagyomány szerint a Spártától délre levõ Lakóniai öböl egyik kis szigetére, a mai Marathoniszire vitte Szép Helénát.

Kb. 25 km-re van Tolotól a félsziget és talán egész Görögország legrégibb mûemlékegyüttese Mükénében. Az un. mükénei világ központja volt, melynek magas szintû kultúrája az idõszámításunk elõtti XVI.-XII. században a Földközi tenger mentén széleskörûen elterjedt. Krétára is ebben az idõszakban terjesztették ki a görögök fennhatóságukat. Az akkori és sokáig a késõbbi korokra jellemzõen a legmagasabb pontján, egy fontos szentély, vagy palota az akropolisz látható. (Ezek közül is a legismertebb az athéni Akropolisz.) Az i.e. XVI.-XIII. században épült fellegvárat – amely egy 300 m magas dombon épült – eredetileg magas, 900 m. hosszú fallal vették körül. a jelenleg is látható falak 10m körüli magasságúak és 2 m körüli szélességûek. A vár területére a híres Oroszlános kapun keresztül mentünk be. A kapu három, egyenként kb. 10-12 tonnás kõtömbbõl áll, melyek között nincs kötõanyag. A váron belül találtak olyan sírokat is, melyek a trójai események elõtt mintegy 300 évvel (i.e. XVI. sz.) élt emberek maradványait rejtették. A vár a korabeli hasonló építmények minden jellemzõjét magán viselte: belsõ udvar, oszlopcsarnok, un. megaron (királyi trónterem), õrszoba, raktárak, mûhelyek, stb.
A közelben megnéztünk egy érdekes objektumot, Atreusz kincsesházát. Ez egy un. álkupolasír, amelyet úgy készítettek, hogy egy természetes dombot kifúrtak, majd kibélelték kõtömbökkel. Így alakult ki egy 14 m átmérõjû, 13 m belmagasságú kúpos építmény. A temetés után az egészet lezárták. Valószínûleg az idõk során kifosztották, mert a régészek semmit sem találtak benne.

Elhagyva Mükénét, a szemközti hegyre tekintve mintha egy fekvõ alakot látnánk, a sisakját, homlokát, szemét, orrát és a hasát:

A hagyomány szerint ez Agamemnon, aki még holtában is õrzi egykori várát.

A félsziget túlsó felén fekvõ Olympiát az athéni olimpia miatt manapság a szokásosnál több turista keresi fel. Ez a hely már ötezer évvel ezelõtt is lakott volt. Itt, a Kronosz (Zeusz apja) hegy lábánál állt Gaia (A Földanya, Kronosz anyja) szentélye, amely a legõsibb ókori szentély volt. Több, Zeusszal kapcsolatos monda színhelye ez a vidék. A sportversenyek a hagyomány szerint öt krétai testvér vetélkedésével kezdõdtek, a gyõztes jutalma a vadolajfa levelébõl készített koszorú volt. Állítólag a testvérek egyike, Héraklész adta a versenyeknek az olimpia nevet és határozta el, hogy ettõl kezdve négyévenként rendezzék azokat meg. Késõbb Zeusz tiszteletére is rendeztek versenyt Olympiában. Az elsõ versenyeket i.e. 776-ban rendezték (az írásos feljegyzések szerint), és ez az év lett a görög idõszámítás kezdete is. I.e. 728-ig csak egyetlen szám volt, a stadionfutás. (1 stadion=192,27m.) Ezeken a versenyeken csak férfiak vehettek részt. Kezdetben csak atlétikai számok szerepeltek a programban, a többi sportágra (atlétika, küzdõsportok) késõbb került sor. Ezzel egyidejûleg a résztvevõk száma is növekedett, Olympia már kicsinek bizonyult, ezért a versenyek egy részét Nemeában, Isztmoszban és Delfiben rendezték. Az olimpiák négyévente ismétlõdtek, a hódító rómaiak továbbvitték a görög hagyományokat. 393-ban Nagy Teodoziusz császár betiltotta a pogány vallásokat, a Zeusz szentélyt és a környezõ épületeket leromboltatta, ezen kívül a természeti csapások is „rátettek egy lapáttal”. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy megszakadt az olimpiai játékok négyéves ciklusa.
A 18. század végétõl elsõsorban német és francia régészek próbálták megtalálni az ókori olimpiák helyszínét. Az õk és utódaik munkájának eredménye az ásatási területen és a közeli múzeumban látható.
Az olimpiai játékok felújítására 1894-ben tett javaslatot Pierre de Couberten francia báró. Kezdeményezésére rendezték meg 1896-ban Athénben az elsõ újkori olimpiai játékokat. A báró tiszteletére emlékoszlopot emeltek, melynek talapzatában végakaratának megfelelõen a szívét helyezték el.

A 2004. évi, 28. olimpia házigazdája 108 év után ismét Athén.
A Toloból Tripolin keresztül Olympiába vezetõ kb. 200 km-es út nagyon szép, túlnyomóan hegyes vidéken vezet. Említésre méltó a Lagadia nevû falu, melynek házait egy meredek domboldalra építették. Az út felõl úgy látszik, mintha egymás tetejére épültek volna a házak. Az út két oldalán megszámlálhatatlan méhkaptár, de lakói szerencsére nem hagyták el a kaptárak környékét.
Az olympiai ásatási területen valamikor – mai kifejezéssel élve – az olimpiai falu volt, fürdõkkel, szállásokkal, éttermekkel, edzõtermekkel, szentélyekkel. Volt itt szálloda az elõkelõ vendégeknek, valamint tanácskozó- és eredményhirdetõ terem. Mindezeken kívül itt volt a híres ókori szobrász, Pheidiász mûhelye is, és az i.e. 7. században épült Héra-templom, amely Európa legrégibb ismert templomépülete. E templom maradványai elõtt gyújtják meg négyévente a Nap fényét egy homorú tükörrel fókuszálva az olimpiai lángot. Bár egyes épületrészek meglepõen jó állapotban vannak, a többségükön sajnos meglátszik az eltelt idõ és az egyéb körülmények hatása. Az épületek mellett van a stadion, ahol a versenyeket ténylegesen lebonyolították.
Nem messze az ásatásoktól épült fel az olympiai múzeum. A látnivalók részletezése természetesen nem fér bele egy ilyen leírás keretei közé. Az ásatások során elõkerült használati tárgyak, szobortöredékek, stb. rendezetten láthatók itt. A görög múzeumokra jellemzõen a töredékeket úgy mutatják be, hogy látni lehet, hogy nézett ki valójában az adott tárgy. Szintén jellemzõ a múzeumokra az aprólékos munkával készült makettek kiállítása, amelyek azt mutatják, hogy milyen lehetett fénykorában az idõ vasfoga által „megrágott” épület.

Athén kb. 150 km-re van Tolotól. Az út (autópályán, és/vagy normál országúton) mindenképpen a Korintoszi csatorna valamelyik hídján keresztül vezet. Már az ókorban is rájöttek arra, hogy ha átvágják a szárazföld és a félsziget közötti mintegy 6 km hosszú földnyelvet, jelentõsen lerövidíthetik az Itália és Athén közötti hajóutat. Az építkezést Nero idejében kezdték el, és egy 3 km-es szakasszal el is készültek. Hosszú szünet után, csak a 19. század végén kezdtek újra hozzá a magyar származású Türr István kezdeményezésére. A megnyitásra 1893-ban került sor. A csatorna szélessége (a vízszintnél 21-24 méter) és a vízmélység (8-10 méter) miatt csak a kisebb hajók haladhatnak itt át, pontosabban vontatják át azokat. A csatorna a hidakról fantasztikus látványt nyújt, emiatt a képeslapok egyik kedvenc témája.

A csatorna déli oldalán láthatók az ókori Korinthos maradványai. A többezer éve lakott terület fénykorát az i.e 8-6 században élte, amikor mint gazdag városállam több gyarmata is volt. Az egykori város épületeibõl az agóra (fõtér), az Apolló templom, a római színház (odeon) és a fürdõk maradtak meg a leginkább.
Szintén a déli oldalon van Iszthmia, ahol az olimpiákat követõ második években rendeztek sportversenyeket. Itt választották meg i.e. 336-ban Nagy Sándort a perszák ellen készülõ hadsereg fõvezérévé.
Az autópályán jó tempóban egy félóra alatt Athén közelébe értünk, miközben kétoldalt az olimpiai elõkészületeket láttuk alagút- és vasútépítés formájában. Az autópálya fokozatosan városi fõútvonalba ment át, kisebb-nagyobb dugókkal és rengeteg motorral. Az Akropolisz egyre közelebbrõl látszott, ideje volt parkolóhelyet keresni. Nem akartam fizetõ parkolóba menni, de szabálytalan helyre sem. Az IKA (a görög társadalombiztosító) épülete mellett sikerült is helyet találnom (mintha ügyfél lennék), viszonylag közel az Akropoliszhoz. Az idõ rövidsége miatt a városban az Akropoliszon kívül csak a parlament elõtti õrségváltást akartuk megnézni.
A legtöbb görög városnak volt akropolisza, ugyanis ezzel a névvel illették a város legmagasabb pontján felépült szentély- vagy palotaegyüttest. Mind közül a leghíresebb az athéni Akropolisz, amely nemcsak Athén, hanem az egész ország jelképeként a város közepén, egy több, mint 150 m. magas, lapos sziklán helyezkedik el. Legismertebb épülete a Parthenon, amit sokak tudatában (tévesen) az Akropolisszal azonos. Eredetileg templomnak épült, Athéné tiszteletére, i.e 447 és i.e. 438 között. A Parthenonon kívül az Akropoliszt számos egykori színház, szentély és oltár maradványai alkotják. Az Athénrõl szóló útikönyvek kimerítõ részletességgel foglalkoznak az Akropoliszt alkotó épületek történetével, a látnivalók leírásával. Ezt most mellõzném, annál is inkább, mert ezen a néhány oldalon nem útikönyvet szándékoztam írni, hanem elsõsorban a saját tapasztalataimról és élményekrõl.
Ezért csak egy olyan athéni nevezetességet említek még, amihez hasonló világviszonylatban is viszonylag kevés van. Ez pedig a Syndagma téren, a parlament épülete elõtti õrségváltás. Nemcsak maga a ceremónia érdekes, hanem az õrök ruhája sem mindennapi. Jellegzetessége a pomponos papucs, a vastag gyapjúharisnya, a többrétegû szoknyácska és a lófarkas sapka. Ehhez hasonló népviseletet hordtak a 19. században Peloponnészoszon. A díszõrség szokását uralkodása idején a bajor Otto vezette be. A váltás minden egész órában, a helycsere félóránként történik, az év minden napján. Érdekes koreográfiája van az õrségváltásnak. Azt mondják, hogy a görögöktõl kissé távol állnak ezek a lassú mozdulatok, de nyilván a hagyománytisztelet és az idegenforgalom „érvei” erõsebbek voltak. Mellékelek az õrségváltás egy jellegzetes momentumáról készült képet.



Nemea Tolotól északra, kb. 60 km-re van. Az útikönyvek nem nagyon foglalkoznak vele, pedig itt is felfedezhetünk olyan érdekességeket, amik máshol nem látható. Az egyik nevezetessége ennek a helynek a Zeusz-szentély, melybõl mára már csak az oszlopok maradtak meg. Említésre méltó még egy fürdõ maradványa is. Ebben megtalálható volt minden olyan helyiség, ami egy mai fürdõnek is tartozéka az öltözõktõl a zuhanyozókig. Mint korábban már szó volt róla, itt is rendeztek olimpiai versenyeket. Az ásatási területtõl 2-300 méterre terül el az egykori stadion. A helyi múzeumban egyebek mellett érdekes filmet láttunk arról, hogyan mûködött a futók korabeli rajtgépe. Érdekes „kiállítási tárgy” egy többezer évvel ezelõtt élt, és 70-80 éves korában meghalt nõ csontváza, akirõl az utókor orvosai megállapították, hogy csontritkulásban szenvedett.

Tolotól mindössze 12 km-re van Nafplio városa. A város határában egy tábla hirdeti, hogy ez a város volt a görög állam elsõ fõvárosa. Félreértések elkerülése végett ez azt jelenti, hogy a szabadságharc után 1829 és 1834 között volt az új görög állam fõvárosa. Feltehetõen azért érdemelte ki ezt a címet, mert már a kora középkortól jelentõs szerepet játszott a görög történelemben, többek között, mint püspöki székhely. A bajor Otto 1834-ben, mikor az ország királya lett, Athént választotta fõvárosnak. Nafplio egy szép és tiszta kisváros, ami emellett még nagyon szép természeti környezettel is rendelkezik. A keskeny óvárosi utcácskák egy kicsit Szentendrét idézik. A város szélén láthatók a mükénei várral nagyjából egy idõben épült Tirünsz maradványai. Közeledve a városhoz, messzirõl látszik egy domb, tetején egy erõdítménnyel. Ez a Palamidi domb, mely a nevét az ókor híres feltalálójáról. Palamédészrõl kapta. A ma látható fellegvárat egy frank erõd alapjaira a velenceiek építették fel. Autóval egészen a várkapuig fel lehet menni. A kaputól a váron belül többfelé is el lehet sétálgatni, de aki erre szánja magát, sok lépcsõ megmászására készüljön fel. Mindenért kárpótol azonban az a csodálatos panoráma, ami a látogató elé tárul a vár majd minden pontjáról. Attól függ, merre nézünk, hol a tengert, hol a nyüzsgõ várost láthatjuk madártávlatból.

Epidavrosz Tolotól keletre, kb.25-30 km-re van. A városka egyik nevezetessége az Aszklépiosz szentély (melybõl ma már nem sok látszik), ami mint ilyen, az ókori görög orvoslás egyik központja volt. Aszklépiosz szent állata a kígyó volt, amelynek képe botra tekerõdõ változatban manapság is megtalálható minden gyógyszertárban, illetve a mentõautók oldalán. Modern kifejezéssel élve a gyógyítás logojának is lehet nevezni ezt a szimbólumot. Az Aszklépiosz tiszteletére rendezett ünnepségek céljára épült a híres kör alakú színház, mely egyrészt arról nevezetes, hogy talán világviszonylatban a legrégibb a ma is mûködõ szabadtéri színházak közül, másrészt arról, hogy az akusztikája különlegesen jó.

Az ókori emlékek bejárásán kívül a környék egyéb érdekességeket is kínál. Itt most röviden a Barbecue-party nevû programról írnék néhány szót. Az Eros nevû kis motoros bárkán indultunk egy nemzetközi társasággal az öböl nyugati partja felé. Az út elsõ állomása egy elhagyott kis öböl volt, ahol egy kis fürdõzést is be lehetett iktatni. Menet közben jellegzetes görög zene szólt, közben a hajóskapitány felesége csodálatos angol kiejtéssel mondta el a kirándulás programját. Jó egyórás utat követõen érkeztünk meg az öbölbe, ami éppen akkor nem volt néptelen, mert egy úriember napozását zavartuk meg. Érdekes volt látni, hogy köt ki a hajó, milyen összeszokott volt a legénység (aminek egyik tagja jóval 60 év felett volt). A hajósok a kikötési mûveletbe valószínûleg belekalkulálták, hogy a turisták nem nagyestélyiben és szmokingban vesznek részt a kiránduláson, mert eleve úgy kötöttek ki, hogy a partra csak kb. 40 centis vízbe gázolva lehetett kimenni. A víz egy kicsit hidegebb volt, mint Toloban, de a tisztaságra itt sem lehetett panasz. Szokatlan volt, hogy egy hajóból lehetett beugrani a tengerbe. A tengerfenék homokos volt, talán emiatt nem láttam semmilyen halat, vagy más vízi élõlényt a víz alá tekintve. Kiúszkáltuk magunkat, majd indulás tovább. Közben nagyon finom, hideg dinnyeszeletekkel kínáltak. Az idõ kezdett rosszabbra fordulni, a szél és a hullámzás megerõsödött, ennek következtében a hajóút is változatosabbá vált. A hajó beúszott egy öbölbe, kikötött, és mi meglepetéssel vettük észre, hogy a Toloval szembeni „kétpúpú” sziget túloldalán vagyunk, egy kis szigeten. Idõegyeztetés után elindultunk a sziget teteje felé, ahol egy régi (nem ókori, annál fiatalabb) kolostor maradványai voltak. Egy kis kapaszkodás után felértünk a tetõre, ahonnan a környék panorámájában gyönyörködhettünk, sõt még Tolo magasabban fekvõ részeit is láthattuk. Közben a magasból láttuk, hogy a hajón és környékén nagy a sürgés-forgás: a hajón sült a rablóhús, kinn a parton meg az étkezés elõkészületeit végezték. Mire leértünk, már várt a tálca a hússal (szuflaki), a görögsalátával (tzatziki), krumplival és 1-1 pohár vörös vagy fehérborral, melynek poharát aztán többször is utána kellett tölteni. Ott a parton, a köveken ülve fogyasztottuk el az igazán finom ételt, miközben félszemmel arra figyeltünk, nehogy az idõközben jócskán feltámadt szél elfújjon mindent a tálcáról és mellõlünk a kövekrõl. A hajósok nem voltak ilyen szerencsések, mert a kikötött hajó elszabadult, és csak nagynehezen tudták ismét a parthoz rögzíteni. A szél mellett esni is kezdett. Érdekes (és számomra nagyon szimpatikus) módon senki sem kezdett idegeskedni a körülmények miatt, a hangulat igazán nagyon jó volt, és ez egészen biztosan nem az elfogyasztott bormennyiség hatása miatt volt. Bár még majdnem egy óra volt a hivatalos visszaindulásig, az idõjárás miatt pakolni kellett. A személyzet a vendégek hathatós segítségével összecsomagolt és felvitt a hajóra mindent. Mi még egy búcsúpillantást vetettünk egy, a szigeten lakó, dinnyehéjat majszoló nyuszira, felszálltunk a hajóra és irány Tolo. Útközben – bár még hullámzott rendesen – az idõ egyre jobb lett, az esõ elállt. Mielõtt kikötöttünk volna, megkerültük a Toloi öbölben levõ kis szigetet.


Június 29-én letelt a két hét, így reggel 7 körül elindultunk hazafelé. Visszafelé Korinthosig normál úton mentünk, majd innen kezdve az autópályán. Nem a korábban említett E962 úton, hanem végig az autópályán, ami Athén külvárosán keresztül halad. Szerencsére nem volt különösebb fennakadás, úgyhogy 640 km megtétele és összességében 10,4 euro autópályadíj megfizetése után fél 3 körül Thessalonikibe értünk, illetve csak áthaladtunk a város szélén. Megállás csak a határon volt 4 órakor. A várt 7 euros bolgár sarc helyett „csak” ötöt kellett fizetni, ami miatt persze nem reklamáltam. 45 perces procedura után mentünk tovább Szófia irányába. Az idõjárás egyre rosszabb lett, és egy Kresna nevû falunál kitört az égiháború. A közelben és távolban villámok cikáztak, eleredt az esõ is. Szófiához közeledve az idõ kitisztult, csak az 50 és 60 kilométeres táblákra kellett figyelni. Különösen Blagoevgrad környékét szállták meg sebességmérõ készülékeikkel a rendõrök. A szembejövõ autósok villogással jelezték a „veszélyt”. Egy helyi autós nem volt eléggé figyelmes, õt ki is emelték a sorból, miután vagy 80-al megelõzött. Az eredeti terveink szerint útközben a Szófia melletti Szimona panzióban töltünk egy éjszakát. Este 8 körül értünk Szófiába, 930 kilométernél. Nem éreztem magamat fáradtnak, ezért úgy döntöttem, hogy indulok tovább hazafelé. Egy órával késõbb 984 kilométernél a bolgár-szerb határon, Kalotinánál voltunk. Itt a szerb oldalon vagy 1 órát kellett sorba állni, mert rengeteg szerb autó volt elõttünk. Míg ezeket az autókat a határõrök és a vámosok végigkopogtatták, az üléseket kiszedték (õk tudják, mit kerestek), nekem csak egy pillantást vetettek a csomagtartóba és mehettem tovább. A határ szerb oldalán dinárt kellett vennem az autópályadíj kifizetésére. Több helyen is volt erre mód, de vigyázat, mert a szerb vámos által javasolt helyen 10-15% illetéket akartak számolni. Az árfolyam 71,6 dinár/euro volt, amit a határnál levõ banknál meg is kaptam. Én 20 euroért vettem dinárt, ez az odaútról maradt 110 dinárral együtt elegendõ az autópályadíjakra, a maradékot meg majd eltankolom Szabadkán. A határtól Nisig általában elviselhetõ minõségû volt az út, de az alagutak útfelülete olyan útéhoz volt hasonlatos, amelyet elõzõleg végigbombáztak. Egyik-másik alagútban szinte nappali fény volt, ami nagyon jó akkor, ha kinn is világos van. Éjszaka azonban vigyázni kell a hirtelen fényváltozás miatt. Az autópálya kezdetét este 11 körül értem el. Itt egy benzinkút parkolójában megálltunk egy kis étkezésre, ekkor észrevettem, hogy a bal hátsó gumi laposabb, mint a többi. Megvizsgálva kiderült, hogy egy szeget szedtem össze valahol útközben, de hála a tömlõnélküli guminak, nem eresztett le robbanásszerûen. Mindenképpen ki kellett cserélni, így nem volt mit tenni, kénytelen voltam kipakolni a teljes csomagtartót, hogy hozzáférjek a pótkerékhez. Kerékcsere után indulás tovább, erre kiderült, hogy nem világít az egyik izzó. Gyors izzócsere, indulás tovább, míg 1231 km-nél, a 790 dinár autópályadíj kifizetése után helyi idõ szerint éjjel 2-kor Belgrádba értünk. Megkerestük az Újvidék felé vezetõ kb. 70 kilométeres utat, ami egy darabig autópálya volt, utána autóútba ment át, végül itt normálnak számító, de magyar szemmel rossz minõségû út lett belõle. Mindezért 300 dinárt (kb. 1100 Ft.) kellett fizetni, ami akkor enyhén szólva tisztességtelen dolognak tûnt. Ezt múlta alul az Újvidék-Szabadka közötti kb. 100 kilométeres út útdíja, ami szintén 300 dinár volt. (Nem akarom minõsíteni azt, hogy egy kimondottan rossz minõségû útért és egy normál minõségû útért ennyit követelnek (egyáltalán pénzt kérnek érte), de az én fogalmaim szerint ez a lopás kategóriájába tartozik). Érdekes, hogy ugyanezért az útszakaszért odafelé menet nem kellett fizetni, nem is volt bódé. Lehet, hogy a tudatlanságom áldozata voltam?
Szabadkán eltankoltam a maradék dinárokat, majd Tompánál reggel negyed 6-kor az 1538. kilométernél percek alatt átléptük a határt. Már éledezett az ország, emiatt lassabban tudtunk haladni, ennek ellenére az egyhuzamban levezetett 1718, összességében 4573 megtett kilométer után reggel 8-kor hazaérkeztünk.

Gyimesi László

Néhány fontos link aki még nem ismerné:

http://www.viamichelin.com -> útvoanltervezõ
http://www.map24.de -> útvonaltervezõ

http://www.dzp.co.yu/index.php?lang=en -> szerb autópálya (friss infók , pályadíjak)
http://www.egnatia.gr/flash/en/project_en.html -> görög autópálya információ

http://www.kulugyminiszterium.hu/kum/hu/bal/Konzuli_informaciok/Utazas_kulfoldre/Fontos+utaz%C3%A1si+tan%C3%A1csok/fontos_utazasi_tanacsok_orsz.aspx?d=Aktu%c3%a1lis&c=85&z=Eur%c3%b3pa -> macedoniáról információ

http://weather.yahoo.com/regional/GRXX.html -> idõjárás elõrejelzés

http://www.xe.com/ -> aktuális árfolyamok

http://www.utikalauz.hu/gorogorszag/index.html -> kötelezõen ajánlott olvasni aki Görögországba megy!

Hello P

hello!!

a Szabadka-Belgrád autópályán(ami inkább autóút)ki lehet kerülni a fizetõkapukat

1. Szabadka-Novi Sad: Sirig és Novi Sad között van a fizetõkapu,terhát nem sokkal NJovi Sad elõtt: SWirig felé le kell menni az autópályáról,s a régi 5-ösön kell menni Novi Sad-ig.
Ott rögtön vissza lehet hajtani az autópályára,majd : 2. Novi Sad-Belgrád: a köv. fizetõkapu elõtt, Inðijánál lemenni,majd Nova Pazova-nál visszatérni!

Erõsödhet a forint
2007. július 11. 08:06 | Forrás: MTI nyomtat | elküld

Kereskedõk szerint a forint szerdán is erõsödhet, ha a reggel megjelenõ, júniusi tizenkét havi inflációs adat megfelel a májusihoz képest változatlan, 8,5 százalékos elõrejelzéseknek, mert a piac kiárazza hamaros kamatcsökkentés lehetõségét.


A keddi, csekély visszaesés után a következõ ellenállási pontnak 244,00-243,50/euró ígérkezik. Most a legbizakodóbb várakozások legföljebb augusztusi enyhítésre szólnak, írta a Dow Jones hírügynökség szerda reggel.

A forint szerda reggel 2,01 százalékkal erõsebb volt az euróval szemben a londoni bankközi piacon, mint az év végén. Kedd reggel 2,38 százalékkal erõsebb, hétfõ reggel 2,18 százalékkal erõsebb, péntek reggel 1,65 százalékkal erõsebb, csütörtök reggel 2,29 százalékkal erõsebb, múlt szerda reggel 1,95 százalékkal erõsebb volt az év véginél.

A szlovák korona szerda reggel 3,22 százalékkal erõsebb (kedd reggel 3,18 százalékkal erõsebb), a cseh korona 4,02 százalékkal gyengébb (kedd 4,11 reggel százalékkal gyengébb), a lengyel zloty 1,80 százalékkal erõsebb (kedd reggel 1,70 százalékkal erõsebb) volt az euróval szemben az év végi értékénél.

A londoni bankközi piacon a forint szerda reggel 246,37-67/euró volt, 0,03 százalékkal gyengébb a kora hajnalinál, 2,01 százalékkal erõsebb az év véginél. Kedd este 246,60/euró volt vételi oldalon, kedd reggel 245,45-89/euró, hétfõ este 245,30/euró, hétfõ reggel 245,94-246,17/euró, péntek este 245,90/euró, péntek reggel 247,29-59/euró, csütörtök este 246,36/euró, csütörtök reggel 245,66-96/euró, múlt szerda este 245,90/euró, múlt szerda reggel 246,52-82/euró.

Tavaly október elején 275/euró közelében járt, 8,65 százalékkal gyengébben a 2005 véginél.

A szerbeknél pár kapunál lehet hivatalosan euroval fizetni, és a nyugta is euros akkor.
A Macedonok minden szinten mesterkedõk :-) A határnál mindenképpen dinárt váltsatok, mert az 50 dínáros (kb 1 euro) kapunál is 5 eurot kérnek :-S Persze ha van dinár akkor sima ügy. Mi kb 6-8 háznyira voltunk a templomtól. A második héten vettem észre, hogy szoktak harangozni ott is.... akkor sem túl korán. Mi kb napi 20 eurot költöttünk kajára. Italt csak otthon ittunk :-)

Minden környékbeli valuta mozgásával ellentétes pályán tartózkodik a forint, azzal együtt, hogy mind a tegnapi zárás, mind a mai nyitás 245,20 forinton érte az eurót, inkább erõsödést sugallnak a mozgások, mint gyengülést. A jegyzés alja 244,90 forint volt. A forgalom elmarad az átlagostól, s nagy változás nem is várható. Kereskedõi várakozások szerint a 245-ös szint megtartja az árfolyamot, amennyiben mégsem, úgy 243,50 forintig süllyedhet az árfolyam.

Vásárolni talán csak nagyobb tétel esetén (víz, dobozos sör) érdemes a Lidl-be menni, a busz gyakran jár, az árát nem tudom (kocsival voltunk), egyébként kár az idõért.(Ellent kell mondjak vojandinak, mert a Lidl nem félúton, hanem bent van Napflioban bõven a helységnévtábla után a bal oldalon!) Toloban sok szupermarket van, köztük nagy is, ahol szinte minden van viszonylag elfogadható áron. De azt a várost – Napflio – feltétlenül érdemes megnézni, talán úgy, hogy késõn délután (amikor Toloban már nem az igazi fürödni) és estig maradva.

Toloban a fõutca közepe táján találsz egy utazási irodát, ahol a kirakatban is magyar szövegek vannak, itt érdeklõdhetsz a fakultatív programokról. Általában 30-32 Euró az áruk + belépõjegyek. Jó lenne megnézni: Athén (+ Korinthoszi csatorna), Epidavrosz (színház), Mykene, valamint hajóval Spetses-Hydra-Poros (de ezt az irodától nem messze lévõ hajózási társaságnál befizetve; nincs minden nap ez az út!), és még sorolhatnám, de akkor mi marad Tolora; az egy hét ezekre is kevés. Én talán Napflion kívül még Athént (belépõk + 12 Euró) és a hajóutat választanám…

Útban a szállás felé

A magyar diákigazolványt elfogadják, ha van rajta érvényesités (bélyeg)mindegy milyen suli. A gyerekek 18 éves korig szintén belépõ díj nélkültudnak bemenni a múzeumokba, de jegyet az útlevél bemutatásával kell nekik is kérni.
A fakultatívok ára átlak 25euró/fõ, kéthete ha két buszosra fizettél be akkor 45 volt ez nem tartalmazza a belépõk árárt. Athén + 12 euró, a többire nem emlékszem,de olyan 6-8 euró körül volt.

most találtam magyarul egy nagyon jó oldalt amin SZERBIÁRÓL friss (naprakész) infokat lehet megnézni autópályadijjak az oldal szerint 430, 430,1130,260 az üzemanyagár 95-ös van 2 féle 83,1 és 85,1 dínár de akit érint annak rajta van a disel sõt az autógáz ára is! AZ OLDAL CÍME: evia.homestead.com itt van az oldal jobb oldalán egy alcím alatt szerbautópálya dijjak.

MOST AKCIÓSAN !!!

Görögország
© 2007 Színes magyar turistafilm, játékidõ: kb. 60 perc


Görögország az európai kultúra bölcsôje, a mitológia és az ókor emlékeinek tárháza.
A Chalkidiki-félszigeten meglátogathatjuk Thesszaloniki õsi városát, Katerini és Paralia fürdõhelyeit, és hajóról megnézhetjük a misztikus kolostorköztársaságot; Athoszt. A legendás Olimposz hegy szomszédságában ellátogathatunk az „istenek szikláihoz”, az égbenyúló sziklákra épült Meteora kolostorokhoz.
Athén legismertebb építménye a város fölé magasodó Akropolisz, melyet a Parthenon aranysárga oszlopai koszorúznak meg. Az Agora az ókori Athén piactere volt, míg a Plaka egy mai, élettel teli keleti bazár. A fõváros környékén kirándulhatunk a Korinthoszi csatornához, és az Attikai Riviéra üdülôhelyeire.
Pireusz kikötõjébõl hajóval juthatunk el az Égei-tengeri és a Jón szigetekre.
A szigetvilág rómaiakról és bizánciakról mesél, meg kalózokról és lovagokról.
Az olajfaligetek és illatozó narancsfák között fehér falú házacskák, kupolás templomok és napsütötte romok bújnak meg. Az aranyhomokos öblökben kéklik a tenger, és a tavernák teraszán jólesnek a görög konyha utánozhatatlan ízei…

Chalkidiki:
Thesszaloniki
Sztavrosz
Szarti
Athosz
Nea Fokea
Olimposz-hegy
Tempi-völgy
Katerini
Paralia
Meteora
Athén
Attikai Riviéra
Szunion
Pireusz
Korinthosz
Szigetek:
Korfu
Kréta
Rodosz
Kos
Patmosz
Mikonosz
Délosz
Naxosz
Párosz
Tinosz
Szantorini

http://www.utifilm.hu/filmek/Gorogorszag.html

A gyrosról

A görög konyha remeke a Gyros. A függõlegesen forgó nyársra rátûzött hússzeletek egész nap forognak és egy nagy karddal szelik le belõle mindig azt a réteget, amely már szép pirosra sült. A hasábburgonya alakú húscsíkoknak a négy közül az egyik oldala ropogós, a másik három pedig puha. Nyelvi összefüggés: a görög gyro, gyros forgást jelent. A hasonló égövi, de teljesen más alapokon nyugvó kultúrájú török konyha "döner kebab"-nak nevezi. Az olasz nyelvben girare jelenti ugyanezt. Mindenesetre a világban a "gyros" név terjedet el.

Az eredeti gyros birkahússzeletekbõl készült - és kétségkívül ez volt az eredeti - , manapság azonban, fõleg Nyugat-Európában sertés, borjú, illetve pulykahúsból készítik. Megváltozott a hõforrás is. Eredetileg a forgó hús mellett egy vaskosárban faszénparázs volt, melyet felülrõl pótoltak, alul pedig salakoltak. Manapság már a gázfûtésû, illetve elektromos fûtésû gyros sütûk vannak divatban. A hajdani kard szerepét is átvette már az elektromos fûrészkés, mellyel erõkifejtés nélkül lehet lenyesni a megsült rétegeket. Szóval, mindent összefoglalva:
A gyros nagyon megváltozott (fõleg hátrányára), de azért nagyszerû étel.
A legnagyobb probléma, hogy a klasszikus Gyros otthon nehezen készíthetõ el.Volt ugyan egy NDK csúcstermék az "AKA Elektrik" - tól, amelyben otthon lehetett egy kb. egy kilós gyros - töltetet sütni - ez egy háztartási méretû forgónyárs volt - de a rendszerváltás során az ilyen olcsó szocialista termékek (mint a hasonlóan endéká 390 forintos mini grill is) eltûntek.

A megrögzött gyrosimádónak most három választási lehetõsége van, hogy otthon készítsenek gyrost:

1. A serpenyõs gyros
2. A grillsütõben készült gyros
3. A forgónyársas grillsütõben készült gyros