-
#1335
Ez nem képeslap. A lányom fotója a toroni naplementéről. Ugye gyönyörű?!
Az utolsó napunk a tengerparton. Eredetileg úgy volt, hogy 2 nappal tovább maradunk, de úgy döntöttünk (nem a nyaralás miatt, otthoni dolgok késztettek rá), hogy kedd hajnalban hazaindulunk. Délelőtt még fürödtünk egy nagyot, délután pakolgattunk, este elbúcsúztam Dimitrától. Valahogy én tudtam vele legjobban szót érteni, talán azért, mert hasonló szinten beszélünk angolul, talán azért, mert szimpatizáltunk egymással. Nagyon aranyos volt, örült, hogy a rossz indítás után végül is nagyon jól éreztük magunkat. Este az utolsó naplementét a tengerparton néztük végig, fürödtünk is, aztán hamar lefeküdtünk aludni. Éjfél tájban felébredtünk (nem volt nehéz, a szomszédban a buli épp tetőfokára hágott), és úgy gondoltuk, már elég pihentek vagyunk az induláshoz. Ahhoz képest, hogy idefelé alvás nélkül indultunk el, mindenképp jobban voltunk.
Augusztus 16. kedd
Hajnal fél kettőkor elindultunk Toroniból. Tudtam, hogy hazafelé mindig könnyebb az út (ez már régi tapasztalat), és valóban így is volt. A tengerparti kanyargóst hamar legyűrtük, Nea Moudaniától pedig a 2 sávos út gyorsított. Azért egy aprócska eltévedést itt is produkáltunk: visszafelé Polygiros felé akartunk menni, de egy elágazással hamarabb kanyarodtunk, (már volt térképünk, de nagyon vacak) és egy Omylia nevű kisvárosban kötöttünk ki. Ott útbaigazítottak minket, visszatértünk az eredeti útra, és lemondtunk a Polygiros felé való elkanyarodásról. Jól tettük, Nea Moudaniától nagyon jó volt az út. Nem is lett volna semmi baj, ha a Thesszalonikit elkerölő úton nem történt volna előttünk egy csúnya baleset. Visszafordítottak minket, (szembe kellett menni a forgalommal!!!), és egy közel eső letérésnél el kellett hagyni a Ring Road-ot. Az elkerülő melletti szervízúton néhány méterre mentünk el a baleset helyszínétől, a mentősök még akkor küzdöttek néhány emberért. Akármennyire igyekeztünk nem odanézni, így is többet láttunk a kelleténél. Eddig is ijesztő volt számomra a görögök vezetési stílusa, ez még jobban betette a kiskaput. Azért is nagyon megijedtünk, mert el kellett hagynunk az elkerülőt, te jó ég, hogy fogunk átverekedni Thesszalonikin!! Szerencsére néhány helyi autós ismerte az utat, és viszonylag hamar visszakeveredtünk az elkerülőre. Innen nagyon sima volt az utunk, szerencsére semmi említésre méltó nem történt.
Hazafelé írtam az adatokat:
01.30 - indulás Toroniból
05.00 - Evzoninál átléptük a görög-makedón határt 178 km
06.48 - átjutottunk a makedón-szerb határon 434 km (Hurrá!!!)
09.00 - elértük Nist 598 km
11.30 - elhagytuk Belgrádot 836 km
13.54 - MAGYARORSZÁGON VAGYUNK!!!! 1032 km-t megtettünk 12 óra 24 perc alatt!! Igaz, mindössze háromszor álltunk meg a határokon kívül, akkor sem sok időre.
14.40 - Kis pihenés után elhagytuk Szegedet.
16.25 - Budapesten vagyunk. Toroni-Budapest 1211 km.
Itt egy kicsit meg kellett állnunk, 17.40-kor indultunk tovább, és 19.20-kor voltunk Miskolcon, 19.46-kor Szerencsen. Az út háztól házig 1453 km volt, amit odafelé 25, visszafelé 18 és fél óra alatt tettünk meg. Mondtam én, hogy a hazaút mindig könnyebb.
És hogy miért éreztem késztetést, hogy mindezt leírjam? Amint botladozásainkból látható, nem vagyunk valami profi utazók, tehát semmiképp nem szándékoztam "észt osztani". Sőt inkább arra gondoltam, hogy mivel én is sok hasznos információt nyertem a különböző leírásokból, talán lesznek okosak, akik a mi kárunkból tanulnak. Mi összességében nagyon jó benyomásokkal, kellemes emlékekkel gazdagodva tértünk haza, és azzal az érzéssel, hogy jövőre - ha lesz rá lehetőségünk - újra megyünk. Akár Toroniba is. Vagy Krk-re. Vagy bárhová. Mindegy, csak menjünk!!!
Én szívem szerint már most indulnék.....