-
#1355
Mi Magyarországról a tompai átkelőn mentünk, sem a magyar sem a szerb oldalon nem volt számottevő a várakozás. Én Kiskunhalason lakom, ez Tompától kb 30-40 kmre van és sok szerb vendégmunkás jár át a városon, emiatt kicsit félve róttam az első kilométereket Szerbia útjain, de később nagyon kellemesen csalódtam. Nem volt eszeveszett dudálás, villogás is csak Belgrádban volt néha. Szerbiában volt az első tankolásunk, itt kicsit megilletődve álltam a kút előtt, ugyanis 95-ös benzinből 2 fajta van: MB 95 és BMB 95 és ezeke árban megegyeznek. A különbség, hogy a BMB az ólmozatlan, tehát szerintem a többségnek ez kell az autójába. Az autópályadíjak nagyjából megfeleltek a leírásnak, ha jól emlékszem 10 dínárral mentek talán feljebb. Éjszaka mentünk, rendőrrel nem nagyon találkoztunk és a forgalom sem volt nagy, rendesen lehetett haladni. Az autópályát odafelé nagy ütemben építik, ezért összeszűkítik a forgalmat, így ott csak 80-nal lehet menni, de visszafelé már végig jó az út. Az autópálya után a hegyi szerpentin nekem sötétben kicsit húzós volt, emiatt nem éppen kedveltek, mert én inkább biztonságosan 60-70-nel mentem, de visszafelé világosban már láttam, hogy ahol 80-as tábla van azokat a kanyarokat be lehet venni 80-nal, viszont ahol 60-as van ott nem csak a rendőr miatt éri meg lassítani! Azt fontosnak tartom, hogy állítólag a szerbeknél napközben nem szabad világítani (ismerőst büntettek már meg emiatt), néztem az autókat és tényleg egyik sem világított, csak azután kapcsolták fel a lámpáikat, amikor már kezdett rendesen sötétedni. A szerb-macedón határon ismét nem volt túl nagy gond, a macedón résznél vártunk fél órát, mert a határőrök gondosan bescanneltek minden okmányt. Pénzt a határon váltottam, nem pénzváltónál, csak megkérdeztem valakit, hogy vált-e, azt mondta igen és normális árfolyamban váltottam €10t. Macedóniában még szintén sötétben mentünk, rendőrt csak messze láttunk elvétve. Ami a leírástól különbözött az az, hogy oda és vissza is nem 3-szor, hanem csak 2-szer fizettünk. A második kapu nem működött, nem volt benne senki. A macedón-görög határ macedón oldalán újabb lelkes scannelés, de max 20-30 perc várakozás után már a görög határ felé igyekeztünk és itt ért minket a ledöbbenés, a sor majdnem a macedón határig ért. Ottani idő szerint reggel hatra, a váltásra értünk oda és egyetlen sáv engedte volna az autókat. Akik megpróbáltak befurakodni azokat egy határőr a sor végére zavarta. Amikor látták, hogy a helyzet kezd kilátástalan lenni nyitottak egy EU sávot, itt belekukkantottak az útlevélbe és uccuneki. Itt kb egy-másfél órát vártunk. A határ után csak a Thessaloniki táblát kell követni, először mindig görög, majd arab betűkkel vannak kiírva a dolgok. Thessalonikiben jött a vicces rész, ugyanis az útjelző táblák zömét belepték különböző bokrok, ezért természetesen csak későn lehet őket észrevenni, emiatt mi is túlzúgtunk a lehajtón, de sikerült visszamenni. Ha Thessalonikiben vagytok, akkor a Halkidiki táblát kell figyelni és követni. A görögöknél is azt figyeltem meg, hogy napközben nem világítanak! Ja, és arra figyeljetek, hogy a lámpáknál nincsen sárga, a piros után rögtön zöld jön! Kb ennyit az odaútról.
1-2 dolog, amit érdemes tudni, hamár ott vagy. Ne számíts arra, hogy elmész Görögországba és ott majd sok idegen ajkúval talákozol. Komolyan mondom szerintem Sarti már egy magyar kolónia. Kedvenc story, ami megesett velem, hogy érdeklődtem egy utazási irodában egy túra felől angolul. A hölgy elmondta, elkezdtem fordítani szüleimnek, mire ő: "Elmondhattam volna magyarul is". Ha már utazási iroda: mindenképpen a Sithon travelt ajánlom több okból: bemész, meghallják, hogy magyar vagy máris eléd ugrik egy magyar idegenvezető és segít megszervezni a kívánt túrát. Mi a Blue Lagoonon vettünk részt, személy szerint nagyon élveztem. Reggel indultünk, megtöltöttünk 2 hajót, csak magyarok. Először a narancspartnál álttunk meg egy 20 perces nyíltvizi fürdésre, itt lehetett pl a hajóról a vízbe ugrálni. Útközben delfinekkel találkoztunk, mint a filmekben, ugráltak a hajó orra előtt. Fantasztikus élmény volt! Ezek után Diaporos szigetéhez mentünk, itt egy pár órás fürdés volt és lehetett gyűjteni a tengeri sünt a vacsorához. A sziget után visszafele úton egy kis lakatlan öbölben kötöttünk ki, itt közösen megcsináltuk a görög salátát, közben megsütötték a suvlakit, ettünk fürödtünk, ittunk ilyesmi. A vacsora után került sor a zsákmányolt tengeri sünök elfogyasztására, persze erre nem mindenki vállalkozott. Én személy szerint megkóstoltam, úgy vélem ilyen helyen kell az ilyeneket kipróbálni. Hazafelé a hajón buli volt, fogyott a meleg bor meg a meleg ouzo és ment a közös táncolás. Ezzel a túrával kapcsolatban azt tanácsolom, hogy vigyetek magatokkal 1-2 szendvicset és hűtött innivalót, mert bár lehet kapni a hajón, de ott €1,5 egy doboz kóla…
Sarti beach-csel szemben lehet néhány kiálló sziklát találni, Mi kitaláltuk, hogy beúszunk oda búvárkodni. Na itt követtük el a hibát, szerencsénkre egy honfitárs épp arra jetskizett és tájékoztatott minket a görög szabályokról. Amíg egy matracon vagy gumicsónakban vagytok addig akár az Athosig is el lehet úszni, de amint felkerül egy búvárszemüveg és egy pipa kötelesek vagytok egy piros bójával jelölni hogy itt búvárkodás folyik, különben komoly bírság (€1.000) lehet a vége és a vízi rendőrök rendszeresen járőröznek. A másik ilyen a horgászat. Mint kiderül horgászni tilos, csak úgy lehet, ha kiváltasz egy €25 engedélyt. Ha ez nincs és elkapnak újabb komoly büntetés.
Visszafelé fontos, ha Macedónia felé jöttök Gevgelija lesz kiírva, mint határátkelő, hanem Evzonoi (vagy néhol Evzoni). Ez a görög-macedón ellentét miatt van. Így ha Macedónián keresztül jöttök haza, akkor Thessalonikiben az Evzonoi, Ring Road vagy Athén táblákat kell követni. Nekünk itt is sikerült kicsit kavarni, de megoldottuk. A határokon nem volt semmi különleges, semmi vámvizsgálat. Sajnos az elmúlt heti szárazságok miatt az út olyan volt, mintha egy háború súlytotta övezeten jöttünk volna, mindenhol füstfelhők gomolyogtak és sok helyen láttunk erdőtüzet is, Ezt leszámítva rendesen lehetett haladni, a forgalom is kicsi volt és rendőr sem nagyon volt. Szerbiában 150-160-nal tudtam szinte végig jönni az autópályán. A végén szeretném a nagy fájdalmamat elmesélni. Átjöttünk az összes határon mindenféle fennakadás és kutakodás nélkül, de a magyar átkelőnél természetesen átkutatták az autót. A hölgy kezdő volt, épp betanították, így nagyon lelkesen minden arrébdobált, feszegette az autó üregeit stb. Ez még nem is lett volna gond, hanem: első nap búvárkodtam egy hatalmas kagylót. Olyan tenyérni nagy volt és dupla! Mint amilyet a boltban lehet kapni. Nagy becsben is volt, de a vámos hölgy olyan nemodafigyeléssel rámolt össze-vissza, hogy egy mozdulattal darabokra törte a határ betonján. És bocsánat vagy valami helyett egy jót röhögött a másik vámossal. Nem volt pénzügyi értéke a kagylónak, de eszmei számomra annál inkább. Legalább egy bocsánat vagy valami. Ez a része nagyon fájt. A rettegett horvátok, macedónok, szerbek, görögök nem csináltak ilyet és erre az utolsó 40 km kell ennek megesni? Nem vagyok ideges fajta, de ott az idegroham kerülgetett. Nem sokon múlott, hogy kiszálljak a kocsiból és kiosszam. Csak akkor én jártam volna rosszabbul. De tényleg rosszul esett.