Mi az élet értelme
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
#3042
Csakhogy azoknak maga a halál megváltás, nem valamelyik "oldala". <#vigyor4>
In Lak\'ech Ala K\'in
#3041
Igaz!
Az élet sokak számára elviselhetetlen / rákos stb betegek/, akiknél remény sincs, azoknak a halál lehet "jó" is.
Az élet sokak számára elviselhetetlen / rákos stb betegek/, akiknél remény sincs, azoknak a halál lehet "jó" is.
Walk the Talk.
#3040
mittomén lehet jó oldalát is nézni ha nagyon akarod, azért mondtam. Pl egy igazi hívõnek nem is olyan nagy probléma! Most miért akadsz meg ezen? 😊
A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n
#3039
Attól függ, te mit szeretnél.
Szerinted én szeretek szenvedni?
Aki azt állította, hogy a lét minden formája szenvedés, az szeretett szenvedni?
Szerinted én szeretek szenvedni?
Aki azt állította, hogy a lét minden formája szenvedés, az szeretett szenvedni?
Punk tudósok bebizonyították, hogy létezik 4. akkord.
#3038
Csak nem befolyásolni akarod a gondolataim ezekkel a provokativ hozzászólásokkal? <#nevetes1>
Tudod, én az a tipus vagyok aki a próblémáira megoldásokat keres és nem az amelyik csendben szenved miattuk, elkönyvelve, hogy a világon minden csupa szenvedés. Veled ellentétben én nem vagyok mazohista.
A hobbijaimat (vagy nevezem inkább kisvasútnak, úgyis leragadtál mellette <#nevetes1>) viszont kikapcsolódásként ûzöm, lazításként, nempedig általuk fordítok hátat a gondjaimnak.
Tudod, én az a tipus vagyok aki a próblémáira megoldásokat keres és nem az amelyik csendben szenved miattuk, elkönyvelve, hogy a világon minden csupa szenvedés. Veled ellentétben én nem vagyok mazohista.
A hobbijaimat (vagy nevezem inkább kisvasútnak, úgyis leragadtál mellette <#nevetes1>) viszont kikapcsolódásként ûzöm, lazításként, nempedig általuk fordítok hátat a gondjaimnak.
In Lak\'ech Ala K\'in
#3037
Semmi gond ezzel az érzéssel, majd elõveszed valamelyik hobbid, ami elmulasztja.
A "belövöm magam" dologgal csak érzékeltetni szerettem volna, hogy attól, hogy vannak módszereid arra, hogy megszûntesd a rossz kedved még nem jelenti automatikusan, hogy te irányítod a gondolataid.
A módszer simán lehet egy válasz az adott ingerre, és ilyen formában a gondolatok inkább kényszerítõ erõvel bírnak, mint hogy azokon a személy uralkodna.
Az másik topicból vett idézethez hozzátartozik az is, hogy mibõl fakad.
Abból, hogy belátta, hogy a világ minden dolga szenvedésteli, múlandó, és éntelen, ezért nem vesz menedéket a játékvasútban, a kellemetlen gondolatok elutasításában, felszámolásában, vagy megváltoztatásában.
A "belövöm magam" dologgal csak érzékeltetni szerettem volna, hogy attól, hogy vannak módszereid arra, hogy megszûntesd a rossz kedved még nem jelenti automatikusan, hogy te irányítod a gondolataid.
A módszer simán lehet egy válasz az adott ingerre, és ilyen formában a gondolatok inkább kényszerítõ erõvel bírnak, mint hogy azokon a személy uralkodna.
Az másik topicból vett idézethez hozzátartozik az is, hogy mibõl fakad.
Abból, hogy belátta, hogy a világ minden dolga szenvedésteli, múlandó, és éntelen, ezért nem vesz menedéket a játékvasútban, a kellemetlen gondolatok elutasításában, felszámolásában, vagy megváltoztatásában.
Punk tudósok bebizonyították, hogy létezik 4. akkord.
#3036
Rossz oldalára? Lennének neki oldalai? <#fejvakaras>
In Lak\'ech Ala K\'in
#3035
hamis gondolat hogy a halál rossz oldalára is gondolok? mint mondtam, ha az evvel a baj hogy miért gondolok rá, akkor részben a sorssal is bajod van, vagy a körülményekkel amik miatt így alakult, és csak a másik részt van bajod velem, mivel a körülményeket, történéseket nem csak én határozom meg. Persze én is egy körülmény vagyok, vagyis tudok változtatni, de az eddigi megtapasztalt és a mostani körülményeknek is úgymond beleszólásuk van abba hogy én mit fogok gondolni.
Másrészt összesûrítve mondtam mit tapasztaltam eddig a halálról való gondolkozásaimkor.Nyugalom, nem mindennap van halálfélelmem. És akár ösztönzõ is tud lenni a gondolat: "Egyszer élünk csak, és bizony nem akkor kezdõdik el az igazi életem, amikor nagyobb leszek, elkezdek dolgozni, veszek egy kocsit stb. most folyik le minden, ebben a pillanatban, most kell élvezni az életet"
Vagy esetleg ösztönöz hogy valami értékeset csináljak az életben, ne hagyjak ki lehetõségeket, satöbbi.
Másrészt összesûrítve mondtam mit tapasztaltam eddig a halálról való gondolkozásaimkor.Nyugalom, nem mindennap van halálfélelmem. És akár ösztönzõ is tud lenni a gondolat: "Egyszer élünk csak, és bizony nem akkor kezdõdik el az igazi életem, amikor nagyobb leszek, elkezdek dolgozni, veszek egy kocsit stb. most folyik le minden, ebben a pillanatban, most kell élvezni az életet"
Vagy esetleg ösztönöz hogy valami értékeset csináljak az életben, ne hagyjak ki lehetõségeket, satöbbi.
A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n
#3034
persze a jövõvel azért kicsit más a helyzet. én most csak a múlt mozdíthatatlanságára kívántam felhívni a figyelmet
A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n
#3033
aham.. az érdekes
A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n
#3032
nos.. talán csak úgy jött az hogy belegondoltam.. 😊
A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n
#3031
Valahogy van egy olyan érzésem, hogy te nem vitázol, hanem sokkal inkább kötekedsz velem.
Ne tedd, mert nagyon nem tudom értékelni!
Hogy jött ide a "belövöm magam" dolog? Nem igazán értem.
Körülnéztem a "Butha dharma" általad megnyitott topikban és valahol ezt olvastam:
"Mikor a felhõk minden oldalról összezárulnak és a világ elsötétedett, hogyan lehetne a napfény ragyogó és tiszta? A napfény nem semmisült meg, csupán befedték és eltakarták a felhõk."
"Ha nem hozol létre hamis gondolatokat, csendes tisztaságban ülsz, a nagy nirvána napja önmagától ragyogó és tiszta."
Ezen Aquir-nak el kellene gondolkodnia...
Ne tedd, mert nagyon nem tudom értékelni!
Hogy jött ide a "belövöm magam" dolog? Nem igazán értem.
Körülnéztem a "Butha dharma" általad megnyitott topikban és valahol ezt olvastam:
"Mikor a felhõk minden oldalról összezárulnak és a világ elsötétedett, hogyan lehetne a napfény ragyogó és tiszta? A napfény nem semmisült meg, csupán befedték és eltakarták a felhõk."
"Ha nem hozol létre hamis gondolatokat, csendes tisztaságban ülsz, a nagy nirvána napja önmagától ragyogó és tiszta."
Ezen Aquir-nak el kellene gondolkodnia...
In Lak\'ech Ala K\'in
#3030
én nem csak a sötét felhõkre gondoltam, és a "benyomom a játékvasutat, vagy belövöm magam" ingerekre adott válasz nem ér.
Punk tudósok bebizonyították, hogy létezik 4. akkord.
#3029
Embere válogatja.
Engem nem kisértenek kósza, kellemetlen gondolatok, de ha mégis meg esik, a búfelejtõ hobbiimmal kezdek foglalkozni, és egy-kettõ odébbállnak a "sötét felhõk".
<#vigyor2>
Engem nem kisértenek kósza, kellemetlen gondolatok, de ha mégis meg esik, a búfelejtõ hobbiimmal kezdek foglalkozni, és egy-kettõ odébbállnak a "sötét felhõk".
<#vigyor2>
In Lak\'ech Ala K\'in
#3028
"Azt nem, viszont a gondolataidat te irányítod."
-Hozzátenném, hogy még azoknak is csak nagyon kis részét.
-Hozzátenném, hogy még azoknak is csak nagyon kis részét.
Punk tudósok bebizonyították, hogy létezik 4. akkord.
#3027
"...senki sem tudja az eddig leélt életét megváltoztatni."
Azt nem, viszont a gondolataidat te irányítod.
Amire figyelsz az a világod! (ezt a kijelentést a "Csillagok háborúja"-bol kölcsönöztem, de igaznak találom) Ha folyamatosan sötét gondolatokat forgatsz a fejedben, elöbb-utóbb megkeseríted a saját életed.
Azt nem, viszont a gondolataidat te irányítod.
Amire figyelsz az a világod! (ezt a kijelentést a "Csillagok háborúja"-bol kölcsönöztem, de igaznak találom) Ha folyamatosan sötét gondolatokat forgatsz a fejedben, elöbb-utóbb megkeseríted a saját életed.
In Lak\'ech Ala K\'in
#3026
WoW. Az egen. És még igaz is. Û Ezen én is elgondolkodtam(pár hónapig) de szar ez mán hogy az emberek úgy csinálnak mintha nem tudnák hogy egyszer véget ér... De nekem is sikerült "eldugnom" ha nem is teljesen. kifejlõdött egy érdekes szokásom. Néha úgy élem át a doolgokat mintha ez a 10 perc lenne az én vagy a világ uccsó 10 perce. 14 évesen...érdekes...
#3025
Az élet egy játék. A szabályokat a természet adta. Azon kívül mindenki maga dönti el, hogy szeretne játszani.
spam. sry
#3024
És olyankor, mikor valódi halálfélelmed volt, te gondoltál bele, vagy csak úgy jött?
Ennek van egy durvább változata, úgy hívják, hogy félelem a tébolytól.
Ennek van egy durvább változata, úgy hívják, hogy félelem a tébolytól.
Punk tudósok bebizonyították, hogy létezik 4. akkord.
#3023
nekem eszembe jut hogy a halált senki sem kerülheti el, nem is egyszer. én és a körülmények (amik kezdettõl befolyásoltak minket az élet folyamán) azok, amik meghatározták hogy így elgondolkodjak ezeken a dolgokon.
Nekem is vannak tökjó vagy rosszabb napjaim, perceim, és általában idõközönként eszembe jut néha az elmúlás gondolata. De volt már olyan pillanat, rosszabb körülmények esetén, amikor nem csak gondolkodtam, hanem egyenesen belegondoltam, és olyan valódi halálfélelmem volt, hogy elég rendesen menekülési kényszer lett úrrá rajtam, hogy nem akarok majd meghalni és a legrosszabb, hogy nem volt hova menekülni... az egyik legrosszabb pánikérzés, amit természetesen mindig elfed az agyam mert szerencsére ugye sokszor nincsenek meg azok a rosszabb körülmények amik együttesen kiváltják ezt bennünk. Végülis ha más ember lennék máshol akkor mást gondolnék. Mindig amiatt vagyunk olyanok amilyenek, mert mi a magunk helyét így foglaljuk el a világban ahogy most van. Tehet errõl valaki? Ha más dolgokkal találkoztam volna eddig... de ez mindig csak a "volna" esete, senki sem tudja az eddig leélt életét megváltoztatni. Végül is ezek a dolgok is hozzájárultak ahhoz hogy másként is lássam a világot, mint ha nem találkoztam volna velük.
Nekem is vannak tökjó vagy rosszabb napjaim, perceim, és általában idõközönként eszembe jut néha az elmúlás gondolata. De volt már olyan pillanat, rosszabb körülmények esetén, amikor nem csak gondolkodtam, hanem egyenesen belegondoltam, és olyan valódi halálfélelmem volt, hogy elég rendesen menekülési kényszer lett úrrá rajtam, hogy nem akarok majd meghalni és a legrosszabb, hogy nem volt hova menekülni... az egyik legrosszabb pánikérzés, amit természetesen mindig elfed az agyam mert szerencsére ugye sokszor nincsenek meg azok a rosszabb körülmények amik együttesen kiváltják ezt bennünk. Végülis ha más ember lennék máshol akkor mást gondolnék. Mindig amiatt vagyunk olyanok amilyenek, mert mi a magunk helyét így foglaljuk el a világban ahogy most van. Tehet errõl valaki? Ha más dolgokkal találkoztam volna eddig... de ez mindig csak a "volna" esete, senki sem tudja az eddig leélt életét megváltoztatni. Végül is ezek a dolgok is hozzájárultak ahhoz hogy másként is lássam a világot, mint ha nem találkoztam volna velük.
A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n
#3022
ennyire? Mégis mennyire?
Punk tudósok bebizonyították, hogy létezik 4. akkord.
#3021
Ez igy igaz, de nem jellemzõ, hogy valakit /fõleg fiatalon/, ennyire foglalkoztasson a gondolata.
In Lak\'ech Ala K\'in
#3020
A halál mindenkihez közel van, akárhány éves.
Punk tudósok bebizonyították, hogy létezik 4. akkord.
#3019
Jusson eszedbe, hogy a halált senki sem kerüli el. Lényegében természetes dolog, kár nyugtalankodni miatta. Élj a mának, élj kedved szerint és hagyd a sötét gondolatokat, mert fel emésztenek.
Azért kiváncsi volnék, miért foglalkoztat téged ennyire a halál gondolata ebben a korban?
Azért kiváncsi volnék, miért foglalkoztat téged ennyire a halál gondolata ebben a korban?
In Lak\'ech Ala K\'in
#3018
Az emberiségrõl: egyetértek. És bár kihalhat önmaga miatt az emberiség a pusztításai/egymással való ellenségeskedései miatt ha nincs korlátozás, az állatok nagy része akkor is túlélné (a rovarok biztos). Csak addig is "kicsit" megváltoztatná a Földet, meg kihalásra ítélne sok fajt, ami nem épp jóságos cselekedet. De azért valószínûleg máshogy lesz.
"Ha igy van, miért adatott meg a tanulásra, fejlõdésre való képesség?"
Ha az állatoktól indulunk ki, az evolúcióban azért van ugye a fejlõdés hogy biztosítsa a túlélést. Egy adott, rég fragmentálódott populáció esetében egyik csoport így, a másik úgy alkalmazkodhat, és az éli túl, aki jól alkalmazkodik, illetve akinek szerencséje van. Pl a ritka fajok lehetnek olyanok akik ki fognak halni, mert annyira más életkörülményeket igényelnek, de olyanok is, akik csak a megfelelõ alkalomra várnak, hogy elszaporodjanak.. De akárki éli túl, annak volt sikeresebb a fejlõdése, akármilyen fejlõdést beleértve. A tanulásra való képesség is mindenképpen beletartozik ebbe. A fenti kérdésedet ilyen módon is meg lehet válaszolni.
Igen, nekem is voltak olyan pillanataim amikor bizony hasonlót éreztem. Csak ott van a másik oldal gondolata, ami eléggé nyugtalanító
"Ha igy van, miért adatott meg a tanulásra, fejlõdésre való képesség?"
Ha az állatoktól indulunk ki, az evolúcióban azért van ugye a fejlõdés hogy biztosítsa a túlélést. Egy adott, rég fragmentálódott populáció esetében egyik csoport így, a másik úgy alkalmazkodhat, és az éli túl, aki jól alkalmazkodik, illetve akinek szerencséje van. Pl a ritka fajok lehetnek olyanok akik ki fognak halni, mert annyira más életkörülményeket igényelnek, de olyanok is, akik csak a megfelelõ alkalomra várnak, hogy elszaporodjanak.. De akárki éli túl, annak volt sikeresebb a fejlõdése, akármilyen fejlõdést beleértve. A tanulásra való képesség is mindenképpen beletartozik ebbe. A fenti kérdésedet ilyen módon is meg lehet válaszolni.
Igen, nekem is voltak olyan pillanataim amikor bizony hasonlót éreztem. Csak ott van a másik oldal gondolata, ami eléggé nyugtalanító
A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n
#3017
válaszom ez, én írtam régebben 😛
A Semmi
Félek.
Még mindig.
Mert mit érzek majd
ha elragad a halál?
A semmit
Õt érzem. Közeleg.
Ha meghalok, mivel érzem õt majd?
semmivel
Ez az érzés megfogott, és nem ereszt el
Fojtogat, megrémiszt, felriaszt, eltévedsz
ha a legszörnyûbb dologra a semmibõl ráébredsz
mire az élõ csak rálelhet,
és utána megdermed,
és mert tagadja mi fáj, eldugja - a lelke mélyén -
a legszörnyûbb titkot - mely egyben tény - egy lyukba,
És csak bízhat benne
hogy jó mélyre tette
Mert ha egyszer erõt nyer és felülkerekedik
Ott minden életkedv örökre elveszik
legrosszabb esetben...
Az utolsó kenetben
minden benne van
Ami az életed veheti
Minden benne van
Minden ami Semmi.
A Semmi
Félek.
Még mindig.
Mert mit érzek majd
ha elragad a halál?
A semmit
Õt érzem. Közeleg.
Ha meghalok, mivel érzem õt majd?
semmivel
Ez az érzés megfogott, és nem ereszt el
Fojtogat, megrémiszt, felriaszt, eltévedsz
ha a legszörnyûbb dologra a semmibõl ráébredsz
mire az élõ csak rálelhet,
és utána megdermed,
és mert tagadja mi fáj, eldugja - a lelke mélyén -
a legszörnyûbb titkot - mely egyben tény - egy lyukba,
És csak bízhat benne
hogy jó mélyre tette
Mert ha egyszer erõt nyer és felülkerekedik
Ott minden életkedv örökre elveszik
legrosszabb esetben...
Az utolsó kenetben
minden benne van
Ami az életed veheti
Minden benne van
Minden ami Semmi.
A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n
#3016
Amint mondtam, nem tartom az életet rendkivülinek. Az emberi tudatot viszont annál inkább, de azt nem tudom eldönteni, hogy ez "áldás" ránk és a környezetünkre nézve, vagy inkább "átok". Valaki irta korábban, hogy milyen "rossz" lehet az állatoknak. Nos, azt nem tudom, hogy jó vagy rossz-e nekik, tény, hogy mióta öntudatra ébredt az ember, egyre rosszabb nekik. Minden élõlény képes harmoniában élni a természettel, kivétel az ember, amely az "értelméböl" kifolyólag szinte csak rombolásra képes. Az, hogy mi mindent tett az ember, milyen fejlõdésen ment keresztül ne tévesszen meg senkit. A kérdés az, minek a rovására tettük ezt? A választ könnyen megtaláljuk ha körülnézünk. Légkörünk szennyezett, vizeink szennyezettek, állatvilágunk pusztul, fajok tünnek el végérvényesen és folytathatnám még. Nemsokára egymást faljuk fel élelem hiányában, már igy is mûanyagot eszünk. Nos, "értelmünk" áldás, vagy átok?
Viszont az értelem szülhet szép dolgkat is, de valahogy nehezebb ezen az úton haladni. Én úgy gondolom, hogy életünk, tudatunk arra adatott, hogy lemérettessék miként használjuk fel eszközeinket, és képesek vagyunk-e tanulni hibáinkbol? Sokan azt mondják: mindent ki kell próbálni, hisz csak egyszer élünk! A kijelentés elsõ felével egyetértek abban az esetben, ha a tettünk, tevékenységünk nem más, mások róvására történik, viszont a második felét nem tartom valószinünek. Ha igy van, miért adatott meg a tanulásra, fejlõdésre való képesség? Hogy aztán elmúlásunk pillanatában a semmibe vesszen? Nem hinném.
Na de kissé elkalandoztam a kérdésedtöl.
Mig kölyök voltam én sem hittem, és most sem vagyok kifelyezetten hivõ. Viszont idõvel történtek velem olyan dolgok melyeket nem lehetett figyelmen kivül hagyni. Volt már balesetem mely következtében simán ott hagyhattam volna a fogam, ehelyett felálltam és elsétáltam, miközben olyan boldog voltam, mint még soha. Talán az adrenalintol, mondanák mások, és talán igazuk is volna, de volt valami más is. Nem volt halálfélelmem, valahogy nem féltettem a testi épségem és nem pörgött le elöttem életem mozija sem, pedig a balesetböl kifolyólag /repültem kb. 7-8 métert egy autón keresztül/ lett volna idõm megnézni. <#nevetes1> Ehelyett csupa jelentéktelen, sõt humoros dolog jutott eszembe repülés közben.
És volna még miröl irjak, de más alkalomra hagyom, mert már igy is jó hosszúra sikeredett ez a hsz. <#vigyor4>
Viszont az értelem szülhet szép dolgkat is, de valahogy nehezebb ezen az úton haladni. Én úgy gondolom, hogy életünk, tudatunk arra adatott, hogy lemérettessék miként használjuk fel eszközeinket, és képesek vagyunk-e tanulni hibáinkbol? Sokan azt mondják: mindent ki kell próbálni, hisz csak egyszer élünk! A kijelentés elsõ felével egyetértek abban az esetben, ha a tettünk, tevékenységünk nem más, mások róvására történik, viszont a második felét nem tartom valószinünek. Ha igy van, miért adatott meg a tanulásra, fejlõdésre való képesség? Hogy aztán elmúlásunk pillanatában a semmibe vesszen? Nem hinném.
Na de kissé elkalandoztam a kérdésedtöl.
Mig kölyök voltam én sem hittem, és most sem vagyok kifelyezetten hivõ. Viszont idõvel történtek velem olyan dolgok melyeket nem lehetett figyelmen kivül hagyni. Volt már balesetem mely következtében simán ott hagyhattam volna a fogam, ehelyett felálltam és elsétáltam, miközben olyan boldog voltam, mint még soha. Talán az adrenalintol, mondanák mások, és talán igazuk is volna, de volt valami más is. Nem volt halálfélelmem, valahogy nem féltettem a testi épségem és nem pörgött le elöttem életem mozija sem, pedig a balesetböl kifolyólag /repültem kb. 7-8 métert egy autón keresztül/ lett volna idõm megnézni. <#nevetes1> Ehelyett csupa jelentéktelen, sõt humoros dolog jutott eszembe repülés közben.
És volna még miröl irjak, de más alkalomra hagyom, mert már igy is jó hosszúra sikeredett ez a hsz. <#vigyor4>
In Lak\'ech Ala K\'in
#3015
Én csak kíváncsíságból néztem ide, és itt filozofálnok olyanokat, hogy csak na. ok, most elolvastam egyet kettõt, hátha megértem hogy hopgy lehet errõl filozofálni, de nem igazán. Csak egy apró kérdés, hátha segít eben. "félitek e a halált?"(bocs ezt most válaszként írtam de nem az.)
#3014
És már kezdettõl úgy hitted hogy a lélek nem hal meg? Mikortól bizonyosodott meg igazán számodra amit leírtál? Én nem tudom eldönteni sajnos hogy van e Isten vagy nincs, ez hit kérdése. Nem vagyok ateista, de néha azt gondolom hogy lehet hogy csak úgy vagyunk a Földön mióta az élet kialakult, és akkor lehet hogy csak az ember hisz sokféle vallásban különbözõ istenekben, és a világ csak anyagi. Néha úgy érzem sokkal jobb lenne biztosan hinni az egyikben. csak sajnos én nem tudok. És ezt nem én döntöttem el egyszercsak, hanem ez így van...
A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n
#3013
Csakhogy az életet én nem tekintem anomáliának, és rendkívülinek sem, hanem a természet részének. Ugyanúgy mint a szervetlen anyag képzõdést.
"Az általunk ismert élet, vélhetõleg nem teljes kõr"
Nem, itt egy emberi életröl beszéltem.
Én hiszem azt, sõt, biztos vagyok benne, hogy a lélek nem hal meg, nem tünik el, és lehetségesnek tartom, hogy valamikor talán még visszatér a "földi létbe". Viszont, ha igy van, szerintem ez nem történik meg a "halál" után azonnal, hanem, mielött "feltámadna", egyéb, általunk ismeretlen állapoton, esetleg állapotokon megy keresztül, melyek szintén a ciklus részei.
"Az általunk ismert élet, vélhetõleg nem teljes kõr"
Nem, itt egy emberi életröl beszéltem.
Én hiszem azt, sõt, biztos vagyok benne, hogy a lélek nem hal meg, nem tünik el, és lehetségesnek tartom, hogy valamikor talán még visszatér a "földi létbe". Viszont, ha igy van, szerintem ez nem történik meg a "halál" után azonnal, hanem, mielött "feltámadna", egyéb, általunk ismeretlen állapoton, esetleg állapotokon megy keresztül, melyek szintén a ciklus részei.
In Lak\'ech Ala K\'in
#3012
ha az életre gondoltál akkor a ciklusod csak akkor ciklus, ha egyáltalán van élet. A halál mint szervetlenné válás mindenképpen bekövetkezik ha létrejön az élet. Ha meg nem, akkor meg csak szervetlen világ van, így is úgyis a szervetlen világ lesz az alapvetõ, ami körbeveszi az életet, és nem fordítva, és kötelezõ, hogy az élet is visszatérjen oda, ez törvényszerû. szerintem.
"Az általunk ismert élet, vélhetõleg nem teljes kõr" A teljes kör alatt azt érted hogy ha kihal mondjuk a Földön az élet akkor újra lérejönne valahol máshol, vagyis ez is folyamatos változásban lenne?
"Az általunk ismert élet, vélhetõleg nem teljes kõr" A teljes kör alatt azt érted hogy ha kihal mondjuk a Földön az élet akkor újra lérejönne valahol máshol, vagyis ez is folyamatos változásban lenne?
A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n
#3011
A világon minden körforgásban van, minden ciklikusan ismétlõdik, kivétel nélkül. Igy nincs kezdet és nincs vég, legfeljebb a tudatlanok képzeletében. És mivel minden körforgásban van, a vég tulajdonképpen egy új kezdetet jelent. Egy újabb ciklus kezdetét. És innen máris következik, hogy az élet is törvényszerü. Halál nincs élet nélkül, és még nem hallottam róla, hogy élet lett volna halál nélkül. Ha a halál, elmúlás törvényszerü, akkor az életnek, a megújulásnak is annak kell lennie, mert egyik sincs meg a másik nélkül.
Jól mondod: egy rövid átmenet. De ha valahova méssz, törvényszerüen valahonnan jössz is egyben. Az általunk ismert élet, vélhetõleg nem teljes kõr, és egyáltalán nem biztos, hogy az általunk ismert elmúlás után azonnal ismétlõdik a folyamat. Ki tudja, hogy az "élet" a kör hányad részét teszi ki és mi, milyen formában követi azt...
Jól mondod: egy rövid átmenet. De ha valahova méssz, törvényszerüen valahonnan jössz is egyben. Az általunk ismert élet, vélhetõleg nem teljes kõr, és egyáltalán nem biztos, hogy az általunk ismert elmúlás után azonnal ismétlõdik a folyamat. Ki tudja, hogy az "élet" a kör hányad részét teszi ki és mi, milyen formában követi azt...
In Lak\'ech Ala K\'in
#3010
Én nem láttam, hol sántítana.
Punk tudósok bebizonyították, hogy létezik 4. akkord.
#3009
fejtsd ki. végül minden szervetlenné válik, úgyhogy az élet csak rövid átmenet =)
A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n
#3008
Amúgy; szép estét mindenkinek!
In Lak\'ech Ala K\'in
#3007
"Kissé" sántít az elmélet. <#vigyor4> Át kéne gondolni még egyszer...
In Lak\'ech Ala K\'in
#3006
Nem statisztikai értelemben gondoltam az állandóságot, hanem a lét, és nemlét rögzített felfogását értettem alatta.
Punk tudósok bebizonyították, hogy létezik 4. akkord.
#3005
A halál nem állandó, de a szervetlen anyag, a szervetlen világ állandóbb mint az élet, mindenhol jelen van, õ nem függ tõlünk, az élet viszont majd újra visszatér a szervetlen formához, mert minden élõlény lebomlik. Kis pontok vagyunk 😊
A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n
#3004
szerintem nincs. de ettõl függetlenül egész jó, nem?
#3003
lehet hogy mégis van értelme az életnek? az enyimnek mostmár van 😄 1 lány személyében,más már nem is kell CSAK Õ... 😊
#3002
Én is valami olyasmibõl kiindulva írtam amit írtam, hogy az élet bizonytalan, de ha az életre nincs szüksége az univerzumnak, a halálra sem. A halál sem nemlét, nem állandó, nem semmi.
Punk tudósok bebizonyították, hogy létezik 4. akkord.
#3001
az igaz hogy a megfogalmazásom egyáltalán nem pontos 😊
én azon gondolkodtam el hogy az élet (az egy darab élõlény élete, vagyis bármilyen ilyen élet) mindenképpen csak idõleges. Ha valaki megszületik, az meg is hal, és akkor végleg megszûnik élõlénynek lenni. Mármint akkor olyan tehetetlenek tûnünk ebbõl a szemszögbõl, nem?
A halál azért szükségszerû, mert mindenképpen bekövetkezik, ha megszületik valaki. Az élet keletkezésére viszont én úgy látom nincs szüksége az univezumnak, ezért írtam azt amit írtam
Ezt te hogy látod?
én azon gondolkodtam el hogy az élet (az egy darab élõlény élete, vagyis bármilyen ilyen élet) mindenképpen csak idõleges. Ha valaki megszületik, az meg is hal, és akkor végleg megszûnik élõlénynek lenni. Mármint akkor olyan tehetetlenek tûnünk ebbõl a szemszögbõl, nem?
A halál azért szükségszerû, mert mindenképpen bekövetkezik, ha megszületik valaki. Az élet keletkezésére viszont én úgy látom nincs szüksége az univezumnak, ezért írtam azt amit írtam
Ezt te hogy látod?
A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n
#3000
Kojiro ergo sum.
#2999
Szerintem csalóka ez a semmi.
Én ilyenkor azon gondolkodom el, hogy minden magam körül mennyire megfoghatatlan, és bizonytalan, hogy már most sincs olyan igazán létezõ, aminek az ellentétjét, vagy hiányát nemlétnek, semminek tudnám hívni.
Ha a dolgok léte ilyen bizonytalan, hát még a nemlétük mennyire az.
Ezen felül ezeket a fogalmakat terheltnek érzem, valahogy úgy, hogy nem fedik le a tapasztalatot, sõt, nem is igazán fedhetnek le tapasztalatot.
Végülis az a véleményem, hogy néha túl evidensnek tartjuk, hogy a halál után jön a "nagy semmi", pedig ezek csak gondolatok.
Én ilyenkor azon gondolkodom el, hogy minden magam körül mennyire megfoghatatlan, és bizonytalan, hogy már most sincs olyan igazán létezõ, aminek az ellentétjét, vagy hiányát nemlétnek, semminek tudnám hívni.
Ha a dolgok léte ilyen bizonytalan, hát még a nemlétük mennyire az.
Ezen felül ezeket a fogalmakat terheltnek érzem, valahogy úgy, hogy nem fedik le a tapasztalatot, sõt, nem is igazán fedhetnek le tapasztalatot.
Végülis az a véleményem, hogy néha túl evidensnek tartjuk, hogy a halál után jön a "nagy semmi", pedig ezek csak gondolatok.
Punk tudósok bebizonyították, hogy létezik 4. akkord.
#2998
Igazad van !
Azomban a Semmi nem egyenlõ a halállal.
Azomban a Semmi nem egyenlõ a halállal.
Walk the Talk.
#2997
úgy értem a nemlét, a halál állapota állandó az univerzumban, törvényszerû hogy egy élõlény idõ múlva a nemlétbe kerüljön (meghal)
Az életnek így nem szükséges léteznie! De a Semmi, az elmúlás mindig is örök és létezik, az életet hozzá se lehet mérni ehhez mert olyan hatalmas
Az életnek így nem szükséges léteznie! De a Semmi, az elmúlás mindig is örök és létezik, az életet hozzá se lehet mérni ehhez mert olyan hatalmas
A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n
#2996
Az élet is törvényszerû, mert nélküle a halál nem létezne.
Walk the Talk.
#2995
felfogás kérdése. A halál törvényszerû, az élet nem az.
A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n
#2994
nincs semmi öröm ebben a világban! rohanunk, rohanunk, és rohanunk. Halálra dolgozzuk magunkat, amíg egyesek a mi (igen, jól hallottátok, A MI) pénzünkbõl élnek meg, ha meg nem elég akkor az öreg tehetetlen néniktõl lopják el, jóesetben úgy verik meg hogy fog belehalni...
#2993
Igen, és ez baj, tudom, hogy sokakban ott van még a gyermeki sóvárgás, az hogy érje valami meglepetés, még ha oly apró is mint egy kedves kis kulcstartó. Rohanó világ igen, sajnos. Pedig pont most kellene egy kicsit lelassulni, megállni és egymásra gondolni, nem magunkra. Arra, hogy túlszárnyaljuk egymást az ajándékok vásárlásával. Ezért is szeretem a könyvutalványt, megvan a maga misztikuma.