Mi az élet értelme

Az élet értelme egyszerûbb mint azt sokan gondolják.
En két értelmet/vagy megfogalmazást tartok számon
1. Nincs értelme
2. A boldogság

Az elsõ a motivációinkat veszi figyelembe. Miért tesszük amit teszünk.
A biológiai törvényeink miatt. Nekünk is ugyanaz van megírva mint bármely legtöbb élõlénynek. Tartsd fent fajodat/saját életedet. Ez is egy értelmes célnak foglamazható, de én azért mondom erre hogy Nem értelmes, mert ha ilyet mondasz te bárkinek megmondja hülye vagy, én nem ezért élek, hanem inkább a 2.-es pontért. Azért hogy boldog legyek. Es ezzel legtöbben egyet értünk, és ráadásul összefügg az 1-es ponttal. Ne mondd hogy nem jöttél rá hogyan. Nem ezért szexelsz hogy fentartsd a fajodat, hanem elsõsorban azért mert jó. Ugy alakultak ki a dolgok a biológiában hogy az érzelmek a minél jobbani létfentartást szorgalmazzák

hmm? Mik a tények?

Na ja... nem a tények zavarják meg az embert, hanem a tényekrõl alkotott vélemények 😉

Márpedig az ember nem biztos hogy pont aszerint asszociál a világ dolgairól ahogy azok összefüggnek.

ok 😊 akkor meg egy egyértelmû mondatról beszélünk 😊

a létnek nincs célja... mi célja lehetne egy lehullo falevélnek... vagy egy felhonek vagy annak hogy van élet... célt te adsz magadnak... ezt meg ezt akarom stb, ide meg oda akarok menni, egy falevélnek nincs célja, nem akar menni sehova, hagyja magát sodorni...nem ragaszkodik semmihez...

aham... Goth érti..

a cél az öntudat terméke, az értelem a gondolkozásé.

én még mindig azt mondom, hogy nem szinonímák =)

õ a lét, létezés céljáról beszélt, amit gondolom az értelem szó egyfajta szinonímájaként lehet érteni 😊

A célod te határozod meg, mint sajátod; célja van annak, aminek tudata. Az értelmet is te határozod meg, de az a te egyénedre vetülõ tudatosság, egyéb dolgokról alkotott. Aminek nincsen célja, értelme lehet. Saját szemszögedbõl, mert értelem csak úgy létezik, hozzárendelten. Ugyanígy, ha valaminek (szerinted, vagy bizonyos felállított szempontok, elvek szerint) értelme nincs, attól még lehet célja, tehát ezek mûködnek egymástól függetlenül. Attól, mert az embernek (mint egyénnek, nem mint fogalomnak) szerintem nincsen értelme (hogyan is lehetne az embernek értelme?) attól még céllal rendelkezik.

nézzük csak.. ha esetleg nincs értelme, akkor van célja? A kettõ szó persze természetesen nem teljesen ugyanazt jelenti 😊

cél = értelem?

második mondat: ?

Mármint minek a létezésének nincs célja?

A levegõnek nyomja papírmasni?

mint élet 😊
a létnek nincs célja, csak az embernek, az elmének.....a létezésnek nincs célja...ezért szép 😉

Az élet, mint kifejezés, vagy mi?

az élet céltalan....

Épp Goth témázott ezen, hogy minden relatív, és sorba hozta a példákat, mi minden konvencionális. Ha a lét jelenségeire elismerhetõ, hogy konvencionálisak, akkor a halálra miért nem?

Meg eszembejutott megint a borzalmas felismerés (ez most mondjuk mindenkinek szólhat):
Te sem érezted a halált, ezt a szörnyû dolgot, igaz? Születésed elõtt nem érezted annak a komoly jelentõségét hogy halott voltál, mert semmit nem érzel akkor. Nem érzed most sem a nagy ûrt amit eddig nem éreztél életed elõtt, mert meg sem születtél, és ami még várni fog terád, ez olyan kissé borzalmas, nem?(már amikor ez eszembejut😊 A születés elõtti halálon persze a nemlétet értem.
Szóval nem tudsz ellenkezni, meg semmit se tehetsz, csak meghalsz. és kész- Na most megpróbáltam a lehetõ legpesszimistábban leírni a halál szörnyûségét 😊

😞

Az élet értelme mellett meg lehetne vitatni hogy mi az emberiség jövõje, ill. mi a célja az emberiségnek? Folyamatosan fejlõdni, bolygókat meghódítani, stb., de aztán? Fejleszteni, fejleszteni, és majd meglátjuk? 😊 És megint ott van a kérdés, hogy túlélünk -e. Amíg lehet. Mert a halál törvényszerû, de az élet viszont nem az! Még ha olyan jók is lennénk, hogy a végtelenségbe tûnne az ember jelenléte, útja az idõben, akkor is ott a halál lehetõsége, hogy el fog -e fogyni minden amit használunk. Meg persze a halál (azaz a nemlét) mindig is volt, és lesz, az élettel viszont más a helyzet...

Ez alapján be lehet kapcsolódni oda hogy ez esetben (is) mi is lenne/lehet az élet értelme? Már mint lenne -e akármilyen más értelme az életnek a halállal való (még a legjobb esetben is) végtelen harcon kívül? Mert ez így ugye hogy nem annyira szívderítõ.

Csak próbálok összegezni dolgokat

Ha nincs értelme az életnek akkor azért mert:
-nincs oka, vagy véletlen a kialakulása

Ha van értelme, akkor azért mert:
-nemtudom 😄

Hát abban az értelemben, ahogy itt legtöbben ezeket a kifejezéseket használják - nem sok. 😊

Amúgy szerintem van különbség, mert ezek nem szinonimák.

Hát most hülyét fogok mondani: azért élek, hogy a végére pontot tehessen valaki.
Ya és a kettõ között történnek jó és rossz dolgok.😊)

és mi a különbség a kettõ között?
Mert ha jól értelmezem a cél fogalmát, azt csak tudatos lény birtokolhatja, maga az élet nem.

Az életnek nem értelme van, célja.

Inkább okból. 😊 Pl. mert összefekszenek a leendõ szülei.
De akár célból is... 😄

Annak nincs értelme megkérdezni, hogy van-e értelme. Pesze hogy van! Mindenki születik valamiért, nem?

Egész biztos nem tudattartam. 😊

akkor nirvana sincs, meg megvilagosodás sincs, még nem tapasztaltam egyiket se 😊

Azért, mert a hit és a tárgya csak egy tudattartam.
Másrészt ha van, nem kell benne hinni, fõleg amég nem tapasztalja valaki, mert ez csak elképzeléshez való ragaszkodáshoz vezet, és ugye az meg nem fedi egészen azt, "ahogy a dolgok vannak".

lehet másképp nevezik, de ugyanaz az elv....

???
ezt honnan veszed?
hogy lenne meg nélkule?
ez kb olyan mintha azt mondanád egy keresztény meg van a menyország nélkul 😊

Nem kell benne hinni. Ezt lehetne mondani az éntelenségre is, hogy csak hit, de épp az által látható be, hogy figyeljük, hogy csak keletkezõ elmúló tudattartam. Valamivel könnyebben megfogható gondolatilag, mint a reinkarnáció, és szükséges is a megértése hozzá.
Egy buddhista tökéletesen megvan anélkül, hogy hinne a reinkarnációban.

Bár nem vagyok budhista, szerintem a keleti vallások talán jobban megközelítik a valóságot. De a reinkarnáció is csak egy valakik által egykor "kitalált" tézis, mint a Bibliai túlvilág.

Többek között ezek a képzetek mozgatják a lényeket a létforgatagban.

látszat szenvedés, látszat boldogság, látszat bûn... 😊

az én képét kell etüntetni, az mindig más, minden életedben, a lélek állando, egy...minden egy

Na látod ez egy jó kérdés. Hogy lehetséges reinkarnáció, ha nincs egy lélek, ami újraszületik. Az én képe miatt van újraszületés, és a halmazok állnak újra össze. Úgy képzelhetõ el, mint egy nagy áramlat, ami ugyan nem állandó, de okságnak megfelelõen összeállnak, és megszûnnek benne a dolgok.
Múltkor írtak egy szemléletes példát:
Ha kis korodban megvágod a kezed, akkor a heg öreg korodig is ottmaradhat, pedig azt senki nem kétli, hogy a szövetben már többször is kicserélõdött minden sejt.
A reinkarnáció megértéséhez szerintem elég megfigyelni, hogy minden pillanatban hogyan viszonyulunk a világhoz.
De sejtésem szerint ugyanaz gátolja a buddhista értelemben vett reinkarnáció megértését, ami az éntelenség megértését, ha valaki megérti az egyiket, akkor a másik is érthetõvé válik.
-------------
Kis toldalék, nem a kérdéshez kapcsolódik, inkább a szomszéd topicban elkövetett hozzászólásokhoz, mert szeretnék kicsit közelíteni hozzád, úgy látom az eddigi párbeszédünk nem hasznos senkinek, és csak eltávolít:
A boddhiszattvák is újraszületnek, pedig megvilágosodottak, de nem léphetnek be a nirvanaba, amég akár egy lény is segítségre szorul.
Attól, hogy tiszában vannak a dolgok éntelenségével (ahogy Te mondanád a dolgok relatív voltával), még beszélhetnek egyes szám elsõ személyben, és használja a megkülönböztetõ gondolkodást, ha az a lények javát szolgálja. Ha Buddha talált volna valami állandót, nem világosodik meg, ha jónak tartotta volna a szenvedést, akkor nem kezdi el keresni a megoldást rá.
Buddha beszédeiben olvastam egyszer, hogy nagyon lehordott valakit, aki azzal a kéréssel ált elõ, hogy majd õ vezeti a gyülekezetet.
Volt egy idõ, amikor én is mindenre a dolgok relatív voltát hoztam föl, ha megláttam, hogy valaki jóról, meg rosszról ír, ma belátom, hogy elég lett volna megvizsgálni, hogy mit tartok jónak és rossznak. Abszolut, és relatív is a megkülönböztetéshez tartozik, úgy, ahogy a jó és a rossz.
Hogy lehet valaminek relatív volta, ha nincs abszolut volta?
A jó és rossz konkretizálódhat a megkülönböztetõ gondolkodásban, ha relatív jellegükrõl beszélünk.
A jó és rossz konkretizálódhat a megkülönböztetõ gondolkodásban, ha abszolut jellegükrõl beszélünk.

"Lanká ura, egy egységben szintén kisarjad, majd elkülönül a törzs, a hajtás, a bütyök, a levél, a rügy, a virág, a gyümölcs és az ág. Ahogyan mindezen külsõ tárgy a tárgyak különbözõségébõl sarjad, ugyanígy áll a helyzet a belsõ dolgokkal is. A nemtudásból fejlõdnek a szkandhák, a dhátuk, az ájatanák és az õket kísérõ dolgok, amelyek a három világból erednek, ahol a látszat szerint mi boldogsággal, alakkal, beszéddel és viselkedéssel rendelkezünk, és ezt mind külön megkülönböztetjük. A vidzsnyána egysége a tényleges világ fejlõdésével egybehangzóan fogható meg, így a tárgyak kívülrõl, belülrõl és középrõl szemlélendõek, el kell távolodnunk tõlük, és a szennyezõdésektõl megtisztítva látjuk jó vagy rossz voltukat. Lanká ura, nem csupán a dolgok általános állapotának a különbözõsége ilyen, de ugyanilyen sokféle a jógik által elért belsõ megvalósítás, amikor õk az általuk folytatott gyakorlat útján haladnak. Vajon lenne-e még különbség a dharma és adharma között, ha mi nem részletekben látnánk a megkülönböztetésbe beleágyazott világot. Bizony, nem lenne.
"Lanká ura, a dharma és az adharma különbözõsége a megkülönböztetésbõl ered. Lanká ura, mik azok a dharmák? Azok, amelyeket mi azon különbségek alapján különböztetünk meg, amelyekhez a filozófusok, srávakák, pratyekabuddhák és a tudatlan emberek ragaszkodnak. Õk azt állítják, hogy a dharmáktól függ a minõség, az okok hozzák létre a lényegiséget - ezeket az eszméket el kell hagyni. Az ilyesmit ne tekintsd valóságnak, mivel azok csak jelenségek (laksana). Azoktól erednek, akik a saját tudatuk által megjelenített dolgok valós lényéhez (dharmatá) ragaszkodnak. Az olyan dolgok, mint korsó stb. a tudatlanok által kigondolt megkülönböztetések termékei, nem léteznek, a lényegiségük nem elérhetõ. A dolgoknak ebbõl a nézõpontból való látását úgy kell tekinteni, mint azok elhagyását.
"Mi az adharma? Lanká ura, a dharmák nem elérhetõk, mint önmaguk, azok nem a megkülönböztetésbõl eredõ jelenségek, az okságnak fölötte vannak, és nincs bennük semmi olyan kettõsség, amely a valóságra és a nem-valóságra utalna. Úgy kell tekinteni, mint a dharmák elhagyását. Mit jelent a dharmák elérhetetlensége? Azt jelenti, hogy olyan, mint a nyúl, vagy a szamár, a teve vagy a ló szarva, mint a meddõ asszony gyermeke. Azok a dharmák, amelyeknek a természete elérhetetlen; nincs valóságos gondolati tartalmuk, mivel csupán jelenségek. A köznapi beszédben akkor beszélünk róluk, ha érzékelünk valamit, de nincsenek hozzátapadva az olyan dolgokhoz, mint a korsó stb. A nemvalóságuk is elhagyandó, miután az értelem (vidzsnyána) által fölfoghatatlan, és így a megkülönböztetés dolgai (bháva) is elhagyandók. Lanká ura, a kérdésed, amely dharmák és adharmák elhagyásának módjára vonatkozott, így megválaszoltatott."

akkor hogy van az hogy a lámák mindig az elõzõ inkarnácioi? hm... nem értem

Ezt most nem én fogom elmagyarázni. Egyrészt nem érnék a végére belátható idõn belül, másrészt már sokan megtették elõttem.
A lényeges különbség, amit lentebb is írtam, hogy a védikus tanítások egy örökkévaló lelket tanítanak, buddhista tanítások pedig azt, hogy nincs egy állandó lélek.

mi? hogy van másképp mint a védákban?
ezt magyarázd már el légyszi.... 😊

hit nélkul csak filozofálgatsz...

A hit marad a hiszékenyeknek.
Az elérés, és megragadás azoké, akik nem értik a Dharmát.
Minden buddhista ágazat megegyezik abban, hogy a dukkha-aniccsa-anatta hármast tanítja.
Anatta azt jelenti éntelen. Test, tudat, késztetések, érzések és általában minden halmaz éntelen. Nincs bennük olyan, ami maradandó lenne. A tudattartamokban, -mint a hitekben- sincs én, és nincs is, aki ezeket birtokolja.
Buddha nem azért tanította ezt egy olyan kultúrkörben, ahol erõsen hittek abban, hogy van valami lélek mindez mögött -mert síkhülyének nézte volna õket, hanem mert látta, hogy hogyan ragadják meg az emberek a saját képzeteiket.
Buddhizmusban a reinkarnáció kicsit másképp van, mint a Védákban, és nem lélekvándorlást jelent.

"Amíg halmazokat észlelünk,
Mindaddig az énkép is megvan.
Ha fennáll az énkép, új tettet okoz,
Az pedig ismételt születést."

Az állandóságba vetett hit vezet a buddhista tanok teljes félreértéséhez.

"Még egyszer Mahamati, a hatrétû tudatosság rendszerének kialvásáról; a bolondok és az éretlenek a Nihilizmus tanításához menekülnek, és a raktározó tudatosság meg-nem-értése miatt az Örökkévalóság tanításához . Azonban a felszabadulás csak úgy érhetõ el, ha az egyén saját gondolataiban (sva-mati), pontosan ez a megkülönböztetés szûnik meg."

-Egyrészt a forma üresség tanítás értelmezhetõ úgy félre, hogy nincs semmi, mert mindez csak illúzió, másrészt az a tévképzet, hogy az illúzió mögött van még valami.

NA, most elõször 100%ig egyetértek veled :-)

kár hogy a mai kereszténység számárá már közel sem olyan fontos mindez amit leirtál...

A fõ gondunk nekünk, akik már nem vagyunk se keresztények, se buddhisták, se senkik:

...hogy nem tapasztaljuk azt, amin keresztül minden mást tapasztalunk. Tudjuk, hogy hogyan kötjük meg a cipõfûzõnket, de nem tudjuk, hogy hogyan gondolkodunk, emlékezünk vagy beszélünk. Ezért azt sem tudjuk, hogy milyen a kapcsolatunk a világhoz, mi a valóság, mi a világ, mi az ember. Így aztán nem csoda, ha alapvetõ nehézségeink vannak mind a magánéletben, mind az emberiség szintjén. A zen buddhizmus és a korai kereszténység számára ez a helyzet teljesen világos volt. Mindét tanítás a formamentes figyelem megtapasztaltatására törekedett. A zen ezt a velünk született Buddha természet szemléletének nevezi. A kereszténységben ez a Világosság, a belsõ Világosság tapasztalása.
Tudatunk szerkezete az oka, hogy tárgyak világa vesz bennünket körül. Még gondolataink, képzeteink is a figyelem tárgyai.
Azt mondani, hogy nem tapasztaljuk az üres figyelmet, ugyanazt jelenti, mint észrevenni, hogy sohasem válik tudatossá bennünk a gondolkodás jelene, mindig csak a múltja – a gondolatok. Ez észleleteinkre is igaz, ha fogalmilag jelennek meg, akkor már készen vannak, megjelenésük folyamatát nem tapasztaljuk.
Az üres vagy formamentes tudathoz, minden tapasztalat forrásához, nem juthatunk el olyan gondolkodás és olyan fogalmak segítségével, amelyek épp eredetüket takarják el.

ahonnan ezt olloztad, kérdezd meg van e lélek?...
kérdezd meg tõlük lehetséges e a tudatoddal befolyásolni az anyagi világot....

hit nélkül elég nehéz lesz bármit is elérned 😊 sok sikert 😊

nincs lélek? hm...nem beszéltetek még a lélekrõl vmelyik orán? 😄
a végsõ szemlélõ nem egy személy, nem egy forma 😊

a reinkarnácio egyik fontos része a buddhizmusnak, vagy még nem esett le ez a rész?

Most olvastam egy aranyos párbeszédet:

"-hogy ha teszemazt mégis elfogadom, hogy a világ csakis abból áll, amit megfigyelünk, nem értem, hogy miért nem én irányítom a világot? Hiszen egyetlen olyan akadályt sem észlelek (figyelek meg), ami meggátolná, hogy én írányítsam a világot.



-A vért ki irányítja benned? Nem mondhatjuk sem azt, hogy te, sem azt, hogy nem te. Ez csupán filozófiai probléma.

Viszont ahol a megfigyelõ és megfigyelt nem válik külön, ott nem különböztethetünk meg irányítást sem. Amíg ez nem történik meg, addig a figyelem a megosztott részekre irányul, pl. a megfigyelésen túli világ képzetére, irányítás képzetére stb."

A példában nem látszik, hogy tudnák.
Nem vagyok hívõ, agnoszticista beállítottságú vagyok.
A meditációhoz nem kell hit, én pl. azért meditálok, hogy megismerjem a dolgok természetét.
Ahhoz, hogy valaki a dolgok állandótlanságát lássa, nem kell hit.
A dolgok állandótlanságából következik, hogy nincs lélek, de ha lenne is egy végsõ szemlélõ, az nem irányítana semmit sem, mert nem szubsztancia, ellenben ha az, akkot a tudat tárgyát képezheti, így nem lenne más, mint forma. Egy tudattartam, ami felmerül és eltûnik. Azt persze nem kétlem, hogy az emberek minden pillanatban viszonyulnak valahogyan a világhoz, ennek következménye, hogy lehetnek boldogok, dühösek, nyugodtak, stb. de elég csak megfigyelni, hogy ezekben nincs állandóság.
A tudat nem a dolgoktól független szubsztancia, és érzékelhetetlen dolgok nem merülnek fel a benne.
Van elméleti oktatás, múltkor is volt egy egész jó dharmabeszéd.
A védákról: Számomra nem is volt kérdéses, hogy a hinduk hisznek a lélekben, mint ahogy abban is, hogy Buddha az igaz hinduk félrevezetésére született le.., de számomra a hit nem más, mint egy tudattartam.

õk nagyon is tudjak a ketto lözti kulonbséget, szerintem csak te nem látod ...és még mindig nem értelek hogy hiszel a lélek hatalmában és nem tudod elképzelni hogy irányithatod ezt az álomvilágot, amiben minden csak rajtad mulik hiszen te vagy a megfigyelõ a végsõ szemlélõ, minden azon mulik te hogy éled meg, és akkor a piti kis anyagot ne tudnad irányitani? pfff 😊 Miért jársz meditáciora? mit akarsz vele elérni? mi a célod? Van ott elméleti oktatás is vagy csak ugy ultok?

" A Veda alapvetõ tanítása, hogy a világnak csak elenyészõ csekély része és csak legkülsõ burka látható, érzékelhetõ és anyagi; a hasonlíthatatlanul nagyobbik rész láthatatlan és anyagtalan. A világ sorsa, a történet, az emberi lét, a kozmikus jelenségek oka, eredete és igazi értelme a láthatatlan anyagtalan világban van. Amit érzékeinkkel tapasztalhatunk az a világnak csak nehéz anyagi teste; a test mögött, alatt, e testben, e test körül van az érzékek számára hozzáférhetetlen valóság. Az ember, mielõtt anyagi testet öltött s miután ezt a testet levetette, élt és élni fog, mint láthatatlan lélek. A metafizikai tanítás igazi mondanivalója az, hogy egyetlen valóság van: a lélek; ami nem lélek, az varázslat, maya. Káprázat ez az egész anyagi világ is, keletkezik, elmúlik, változik nyugtalanul, mint az álom. Káprázat a sok szellem, kísértet, démon, mert mindegyik csak a lélek képzeletének szülötte. Káprázat még az istenek serege is. Egyetlen valóság van, egyetlen létezõ: a lélek."