szerinted?!
-
#3514
A csillagokkal csak valamiféle együttállásra céloztam, én sem hiszek az asztrológiában.
Az meg, hogy ki a zseni -önmagában is kétséges (ha csak nem Einsteinről, vagy Mozartról van szó:)). A kognitív folyamatokat szerintem éppen úgy befolyásolja a környezet, mint a nem környezet. Ehhez sem kell nagy filozófusnak lenni, az ember nem magát eszi meg, amikor bevesz mondjuk egy tudatmódosító szert, vagy ledönt egy kávét, vagy megnéz egy szép festményt, vagy megérinti a karját valaki, vagy egy szép nőt lát, eszik egy jó kaját.
Ha hagyjuk is a madjamakát, akkor is megnézed a szociológiát, vagy bármi emberekkel foglalkozó tudományt, ott is vég nélküli viták folynak arról, hogy milyen körülmények, és mennyiben határozzák meg az embert. Szóval ne hidd, hogy ott nincs ekkora zavar.
Pl.: hogy van-e cigánybűnözés. Én elképzelhetetlennek tartom, hogy bárki, aki kritikus ember, ne érezné ezeknek a dolgoknak a kettősségét.
És akkor Durkheim cimkézéselméletéről nem is beszéltünk.
Ugyanaz a konfliktus, mint a madjamakában. Aki egyszer megérezte, hogy kettősségben él, az soha többé nem fog nyugodni, egyre jobban fog szenvedni, amég meg nem találja a kulcsot. El lehet nyomni, lehet földelni, létrejöhet regresszió, amitől időlegesen visszaáll az egyik véglet szintjére, de mindig szembe találja magát egy olyan problémával, amit azon a szinten képtelen megoldani.
Ezeknek a fényében írom, hogy a madjamaka filozófia nem zavaros, teljesen érthető, viszont borzasztó kellemetlen, az átlag felkészülés nélkül nem képes huzamosabb ideig elviselni a tudatában, mert begolyózik, vagy ha már annyira nem bírja a nyomást -regressziója lesz, visszaesik az egyik végletbe, legyen az a materializmus, vagy a megvilágosodott attitűd.