94980
-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
#38311
A Vikhr használható heli ellen, de nem az az elsődleges célja... -
Massari #38310 A longbow radarját példul a leírás 8/6km-es hatótávra teszi. Vegyük ezzel szemben hogy valahonnan kap 8-10 km-es hatúsugárban egy 9K121 Vikhr rakétát. Így már kevésnek tűnik az alapkivitelben a Longbow is - na ilyen dolgok miatt csinálhatnák rájuk az Uprade-et.
A Ka-52-es mm radarját pedig momentán 13 km-re írják. És saját bevallásuk szerint is javítgatják és csiszolgatják még folyamatosan a technikát. Rá is fér mert a Ka-50-hez képest az 52 manőverezhetősége láthatóan is romlott. Viszont ami még mindig szimpatikus ebben az egész sztoriban hogy biztos nem nehéz elterelgetni (immár kettecskén), ha képesek voltak mindenestül rábízni 1 kezelőre az egész hóbelebancot.
remélem nem írok az adatokról hülyeségeket, most lusta vagyok az ZMNE-s Apache Longbow.pdf-et újra felhajtani - ha kell úgyis kijavítotok -
#38309
csecsen háborúban az együléses ka-50-est már bevetették. a konzekvenciákból született az 52-es
Egyetlen gép pár bevetését tapasztalatnak nevezi összevetva az AH-64 tapasztalataival elég meredek. A RAH-66 is kétszemélyes volt. A jenki technika "picit" az orosz előtt van. Fel nem fogom, hogy mire gondolhattak szásáék az egyszemélyes helibakkerral... -
Massari #38308 igazából minden lényeges szempont elhangzott, mostmár csak kötözködni tudok:
csecsen háborúban az együléses ka-50-est már bevetették. a konzekvenciákból született az 52-es.
Harcot soha nem látott pilótákat nem én küldtem , pont hogy a "lehetetlen" állapotokról beszélgetünk. Még most se nagyon hallani hogy indulnának, vagy hogy Mihu felújításon dolgoznának. Repidőjük meg amúgyse sok.
Tegyükfel kiszórják a Mi-24-eseket, akkor szerinted majd kellenek az ön és közveszélyes apache-pilótáink Nato-misszióba:) ?
- ne vedd komolyan, mondom ez már csak kötözködés - nekem az alapján is amit előbb írtál /bár a Kamovnak még mindig nincs túl sok állami megrendelése, nem linkeskednék el/, végülis tökmindegy lenne -
#38307
Lényeg az hogyha minőségi javulást akarunk párhuzamosan akkor vagy Mi-28NE-vel vagy Ka-52-vel érdemes lehet párosítani. Én például jobban örülnék ha a magyar pilóták Afganisztánba egy felújított Mi-24-es helyett, Kamovokkal mennének, mert több esélyük lehet egyben hazajönni.
Na ennek a kijelentésnek jóformán semmiféle alapja nincs szerintem.
1. Az orosz rendszerek többnyire papíron nagyon jók. A valóság legtöbbször más mutat. Vagy kicsit, vagy sokkal rosszabbak. A termékkövetésük még mindig nagyon ótvar.
2. Harcot soha nem látott pilótákat küldenél egy harcot soha nem láttott zsír új és kipróbálatlan technikával? Hát ennél rosszabb ötlet kevés van. Az orosz cuccok ára hajlamos nagyon felmenni a csúszások miatt. India is kellemesen megszívta a Szu-30 programját. Végül nagyjából megkapták amit akartak. 5-6 éves csúszásszal és kb. kétszerannyiért asszem. A Kijev hordozó átépítése is elég döcögősen halad tudtommal. Inkább vegyünk félig levedlett nyugati technikát, főleg ha már NATO és EU tagok vagyunk.
Egyébként Cifu válaszolt arra a kérdésre ami felvetődött bennem - tehát úgytudni hogy az Apache-kra létezik vmi modernizációs program így tényleg értelmetlen a felvetése
Nem nagyon vágom milyen modernizáció kéne rá. Volt kisebb-nagyobb upgrade 20 év alatt szerintem. Még most is igen korszerű a cucc a Longbow meg főleg... -
Massari #38306 Figyelj én leírtam hogy mi alapján írtam ezeket a dolgokat. Abban szerintem is igazad van hogy orosz technikával az alkatrész-ellátás és hasonló ügyek rizikósak lehetnek elégtelen biztosítékok esetén, de még amúgy is. Most Mi-24-eseink vannak (ugye orosz) , és erre írják a "HM szócsövének" tartott wikipedián hogy 2020-ig szeretnék még rendszerben tartani. Ami nem egy kicsi intervallum, tehát vmi konkrét modernizációs terv lehet a háttérben (másképp nem nagyon volna egy konkrét info megjelenése elképzelhető).
Ha megváltozik mégis vmi akkor azt max. csak parlamenti választások után tudnám elképzelni.
Lényeg az hogyha minőségi javulást akarunk párhuzamosan akkor vagy Mi-28NE-vel vagy Ka-52-vel érdemes lehet párosítani. Én például jobban örülnék ha a magyar pilóták Afganisztánba egy felújított Mi-24-es helyett, Kamovokkal mennének, mert több esélyük lehet egyben hazajönni. /a farok rotor nélküli kamovokat sztem könnyebb lehet kordinálni is, bár ezt csak azt tudhatja aki vezetett hasonlót/.
Egyébként Cifu válaszolt arra a kérdésre ami felvetődött bennem - tehát úgytudni hogy az Apache-kra létezik vmi modernizációs program így tényleg értelmetlen a felvetésem
qtab986: 20 mm 1:40-nél - mellesleg úgytudom az Apache napjainkban csak alulról van védve hasonló páncélzattal.
-
#38305
hasonló -
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#38304
Hehe, találtam egy érdekes járművet az 1970-es évek elejéről. Az XM808 alapvetően az Oshkosh MK48 logisztikai jármű alapjaira építkezik, két különálló teste van, amit egy nagy mozgási szabadságot nyújtó csatlakozó tart egyben. A két test külön motorral és erőátvitellel bír, a hátsó testre egy alumíniumötvözet felépítmény került, annak a tetejére meg egy M139-as, 20mm-es gépágyú. Alapvetően felfegyverzett felderítőjárműnek szánták, a fegyvertelen XM800 párjaként. A hadsereg nem volt vevő a járműre (például azért, mert az XM808 nem volt úszóképes), és inkább az M3 Bradley felé fordultak.
[center]![]()
További nagy méretű fotók erre. -
#38303
A dolog ott kezdődik, hogy például éjjelátó rendszerekkel felszerelni a heliket. A románok ezzel kezdték a felújításokat... -
#38302
De. A vége felé. Viszont azért továbbfeljesztették ám. Ez pont olyan, minta az 1976-os F-16A Block 1 gépet hasonlítanád össze mondjuk egy mai Block 50-es géppel. Ég és föld különbség a kettő között.
Ez még a MiG-21-re is igaz. Egy MiG-21bisz reggelire megenne egy MiG-21F-13-at... -
#38301
cobra hány éves már? nem vietnam-ban kezdett? -
#38300
Meg a Comanche nem is az Apache leváltására készült... Hozzá képest lopakód, de sérülésállósága és tűzereje elég pehelysúlyú hozzá képest.
Az A-10 és Apache egymás kiegészíti, főleg az A-10C-vel, mert az képes lesz sokkal durvábban együttműködni más gépekkel. Az A-10A finoman szólva kőkorszaki volt ebből a szempontból. Se data link, se TGP, semmi komoly avionika.
Attól függ, hogy melyik Corbráról beszélünk. Az legújabb elektronikailag gondolom nagyon ott lesz. A páncélzazáról nem tudok semmit, de nehéz azért csodát tenni. Korlátlanul nem növelhető a felszállótömeg. -
bgabor #38299 Ha te a Cobra képességeit az Apache-hoz viszonyítod, akkor nem vagy tisztában a két típus képességeivel és a köztük lévő generációs különbségekkel. Azt pedig elképzelni se tudom, hogy ha netán kivonnák az Apacheot, akkor mivel helyettesítenék CAS és hasonló feladatkörökben(amiket ez a típus tud a leghatékonyabban ellátni). Az A10-el jól kiegészítik egymást, de nem hiszem hogy bármelyiket is ki lehetne hagyni a képletből. -
bgabor #38298 Nem tartom valószínűnek, hogy a jövőben bármiféle orosz eredetű haditechnikát vásárolnánk. Már csak elvi okokból se szabadna, és akkor még nem is beszéltünk a minőségi és színvonalbeli kérdésekről.
A másik dolog, hogy sokkal olcsóbban szerezhetnénk levetett (és már sokszorosan bizonyított)nyugati helikoptereket, minthogy full áron kétséges minőségű orosz cuccokat vegyünk.
"Ok, simán elképzelhető, de vmi váltás biztos készül, ha az AH-64C-ket elkezdték kiárulni"
Megneveznél egy lehetséges váltótípust? Ja, hogy egyáltalán nincs ilyen? Nem fogják leváltani az Apache-ot, mert a Comanche program leállítása óta nincs olyan típus, ami akárcsak részlegesen is kiválthatná/helyettesíthetné.
-
Massari #38297 Egyszer múltkor voltak linkelve Mihu upgrade-k:
ez mintha kimaradt volna - ATE Superhind
csak érdekességképp, attól nem félek hogy nem az oroszokra bízzák majd
-
#38296
Nem kell itthonra 18 harci helikopter. -
Massari #38295 kieg. mi-24: "azt kéne kitalálni milyen verzióra lehet értelmesen upgradelni" - persze biztos a legolcsóbb opciókat választják, majd ahogy a Mi-17eseknél is lespóroltak amit csak lehetetett. Mondjuk a Nato kompatibilitás, nyugati fegyverrendszert is jelent (?). akkormár egy LAHAT integráció sem volna rossz.. -
Massari #38294 Ezek a te szavaid. én azt írtam /próbáltam kb.idézni/ : "óvatosságból már nem küldik be őket" - tehát gondolom sok feladatot meg tudnak oldani más egyszerübb eszközökkel is (+ sokat emlegetett A-10, meg egyebek). ?legtöbb esetben vsz. nem feltétlen szükséges a drága technikát kockáztatni.
Mondjuk el tudom képzelni hogy az idők folyamán kipuhatolták az Apachek néhány gyenge pontját, és éles konfrontáció esetén rájuk tudnak készülni. Meglepetésszerű támadás, harci alkalmazás esetén viszont vsz.produktívabb mint más típusok . De ami sztem magyarországon valószinübb hogy erősebb ellenséges tűz alatt kellene a feladatait teljesíteni. - Ebben talán még a Cobrák is jobbak (?). - Mi biztos nem tudnánk úgy megosztani a feladatokat mint az amerikaiak, ha a saját képességeinket vizsgáljuk.
Ez a kipróbálatlanság is érdekes téma - a konkrét harci képességeket nem lehet nehéz tesztelni (max. a biztonsági/kommunikákációs rendszerekkel lehet lutrizni, ha belenyúlnak v. frissítenek stb)
Egyébként az emlegetett felállásban 12 AH-64A és mondjuk 6 AH-64C nem hinném h épp túl drága lenne. Magyar pilóták meg élvezetből tanulnak, magyar kreativitás pont jól jönne a bonyolult rendszereknél. de wikin megnéztem és a mihu felújítást HM láthatóan alapvetésként kezeli (2020 lesz rendszerben ilyeneket írnak) - inkább azt kéne kitalálni milyen verzióra lehet értelmesen upgradelni. Már Mi-35M-en is csodálkoznék nagyokat. Meg gondolom a kommunikációs rendszereik összehangolhatók lesznek az Aligátorral /csak gondolom/. Nato misszió az mindig a legjobb ürügy bármilyen érdemi fejlesztéshez - még hasznunk is lehet belőle -
#38293
[URL=http://www.youtube.com/watch?v=ov4lOcD7O5c&feature=rec-HM-rev-rn]"Stop that Tank!" Canada (ca.1942)[/URL]
Elsőre nem látszik, de ez egy oktatófilm. A Boys anti-tank rifle működését, karbantartását, használatát mutatják be. Hosszú videó. -
#38292
Nem merik? Tele a net olyan videókkal ahol az AH-64 csap oda. Inkább az a gond vele, hogy drága.
12 db Mi-24 itthon max. papíron van. Jó, ha 2+2 röpképes szerintem...
Még egy - főleg kipróbálatlan - típust semmi értelme nem lenne itthon rendszeresíteni. Még levedlett AH-64-is jobb lenne, de akkor a Mi-24 az mehet a szemétdombra. -
#38291
Az AH-64-el az a baj, hogy az is a hidegháború terméke, első sorban a vizionált Európai hadszíntérre készült. Az US ARMY keresi egy ideje a mostani missziókhoz jobban illő helikoptert, de igazán konkrét elképzelésekről nem tudok. Az AH-64-esek felújítása után a típus még feltehetően további 10-15 évig rendszerben marad, szerintem alapvetően már UCAV alapon akarják leváltani őket. -
Cimbi #38290 ez kellemetlen:itt -
Massari #38289 A mostani romos 12 db Mi-24 mellé eltudok képzelni 6 db Ka-52-est (persze többet is:), és gondolom a Nato is örülne hogy tudnánk mivel menni a missziókba - úgyis egyremásra vásárolják/bérlik pld. a Mi-8/17-t is.
"Az US ARMY harci helikoptere marad az AH-64"
Ok, simán elképzelhető, de vmi váltás biztos készül, ha az AH-64C-ket elkezdték kiárulni. - Tavaly láttam olyan TV-riportot amerikai missziós főmuftival aki arról "nyilatkozott" h egyszerűen nem találják az Apache-k helyét, a bevetéseken - konkrét harci szituációkban - az rémlik hogy távolságokról beszélt, de persze már nem emléxek sajnos eléggé. Csak arra hogy a legtöbb szituban óvatosságból már nem küldik be őket.
A robottechnológiában én meg azért nem bízok, mert ha nem kis méretű UAV-kről van szó, vagy nem vmi célirányos küldetésről, akkor vsz. hogy nem nehéz ezeket a kamerákon keresztül/korlátozzottan/ tájékozódó robotokat becserkészni.
Mangustáról még az jutott eszembe, hogy a törökök megkaptak jócsomó gyártástechnológiát is lehet azért fogott ilyen a vastagon az olaszok ceruzája. Azoknál van egyéb adattovábbító rendszer? pld.6 db T129 + 12 db A129 , kezd divatba jönni mindenütt -
#38288
hülyeség, mi gyártjuk nekik. -
#38287
"Oroszország – állítólag – már három országtól kapott megrendelést a Ka-52 típusra, azonban az aláírásig ezen országok kilétét nem kívánják felfedni."
Az egyik megrendelő biztos Magyarország lesz, meglepetésnek szánják.
-
#38286
5 év alatt 100 példány? Érdekes fogalamak a tömegesről főleg orosz léptékben... :)
A mostani gazdasági válság miatt én azért szkeptikus vagyok. -
#38285
akkor nézzünk át ivánékhoz is -
#38284
A BAT feltehetően ugyanúgy nagy méretű rotorokkal bírt volna, mint az XV-15 és a V-22 Osprey, hiszen azonos technológiáról és mellesleg gyártóról beszélünk. Ezek a csonka rotorok valószínűleg csak a makett kezdetleges mivoltának köszönhetőek.
csak ránézésre biztos súly-egyensúly-páncélozás összefüggésben lehettek "annak is" problémái.
A Comanche sem rendelkezett komolyabb páncélzattal, a kis tömeg miatt pedig az LHX esetén sem volt lehetőség a páncélozásra. A túlélőképességet a kis méret és a lopakodás jelentette volna.
Most akkor a jövő az AH-1Z KingCobra?
Csak az USMC-nél, akiknek az AH-64 túl drága volt anno. Az AH-1Z-ből 226 darabot akarnak venni, hogy kiváltsák a kiöregedő AH-1 flottát. Eredetileg a régebbi gépeket újították volna fel, ahogy az UH-1Y esetében is, de aztán változtattak, és az UH-1Y-ok teljesen újak lesznek, és az AH-1Z-k egy része is legalább. Az AH-1Z beszerzésről idén döntenek, a tesztekkel végeztek jobbára, ha megkapja a zöld lámpát, akkor 2011-től kerülhet rendszerbe.
Az US ARMY harci helikoptere marad az AH-64.
kiváncsi leszek mi jön majd akkor ehelyett, vmi olyasmit tippelek hogy 5-600 körül lesz a végsebesség, 25mm ig golyóálló - az összes elképzelhető FCS rendszerrel.
Nos az 500-600km/h sebesség vágyálom, a 25mm-es lövedékek elleni védelem dettó. A RAH-66 utódja várhatóan az MQ-8B FireScout és/vagy az A160T Hummingbird lesz. Pilóta nélküli helikopterek, részleges önálló döntésképességgel, vagyis képesek A pontból B pontba önállóan eljutni, nincs szükség folyamatos távirányítású felügyeletre. A FireScout képes két Hellfire vagy Viper Strike, vagy pedig 8db Hydra rakéta hordozására, a Hummingbird még nem tart itt, de nagyobb méretei miatt a fegyverterhelése is nagyobb lehet, illetve radarral felszerelve felderítő eszközként már megrendelte a SOCOM. Szintén tesztelik a jó öreg MH-6 / AH-6 Littlebird helikopterek pilóta nélküli változatát, az is várhatóan hasonló feladatokra lesz szánva.
[center]![]()
MQ-8B
![]()
MQ-8B
![]()
A160T
![]()
MH-6 UAV -
Massari #38283 akkor most 2:1 a BAT javára, csak ránézésre biztos súly-egyensúly-páncélozás összefüggésben lehettek "annak is" problémái.
Most akkor a jövő az AH-1Z KingCobra? Ha jóltudom ott tartanak hogy az Apacson tesztelik a mm-radar rendszereit. Gondolom biztos vannak már tesztpéldányok is.
Komancsin is (ugyanúgy ahogy az Apacsin) látszik hogy amerikai gépeken mindig az felderítő-attack-képesség volt az elsődleges. Kiváncsi leszek mi jön majd akkor ehelyett, vmi olyasmit tippelek hogy 5-600 körül lesz a végsebesség, 25mm ig golyóálló - az összes elképzelhető FCS rendszerrel. Tkp. A longbow radarrendszerét is biztos fejlesztik csak nem reklámozzák. Gondolom nem hagyják sokáig hogy a Mangusta radarja már most lepipálja az amerikai technológiát (30 kmig detektál). Igaz nem tudom kinek ér ez a törökökön kívül 60 millió dollárt... -
#38282
Nekem a Komancs tetszik nagyon,olyan futurisztikus olyan Knight Rideres:D -
#38281
Lehet hogy beteg vagyok, de nekem az a BAT tetszik :) Mondjuk nem hiszem hogy azok a kis lapátok képesek lettek volna lebegésben tartani, de repcsiként fel tudott volna szállni. (legalábbis kis jóindulattal :) Meg is épült egy "rendes" belőle és úgy jöttek rá hogy rossz az elképzelés vagy csak egy "technology demonstrator" ? Persze lehet hogy rájöttek hogy csak nagyobb lapátok kellenek és már kész is az Osprey :) -
#38280
Elnézést, kissé összecsaptam a végére...
RAH-66 Comanche
A Commanche eredetileg az F-117 helikopter megfelelője lett volna, az OH-58 Kiowa Warrior utódjának szánták. Egy alacsony észlelhetőségű helikopter, amely egyfelől felderítőként működött volna, felfedve az ellenséges csapatmozgásokat, a légvédelmi és megerősített védelmi pontokat, másod sorban a kiemelt fontosságú célpontokat leküzdötte volna (ellenséges légvédelem, harctéri bázisok, rádióátjátszó bázisok, stb.), harmadrészt pedig teljes értékű csatahelikopter lehetett volna ha felszerelik a csonka szárnyakat, amelyekre további Hellfire, Stinger vagy Hydra rakétákat lehet szerelni.
Maga a program a Light eXperimental Helicopter (LXH) keretében indult. A cél az UH-1 szállítóhelikopter, az AH-1 harci helikopter, az OH-6/AH-6 könnyű helikoptert és az OH-58 felderítő helikopter leváltása egy könnyű, nagyon modern eszközzel. Alapvetően egy platformot kell elképzelni, közös hajtómű, erőátvitel, fő rotor, faroktartó és farokrotor, az eltérés a hasznos teher, a pilótafülke és a fedélzeti elektronika, amelyek "csomagban" lettek volna. A harci/felderítő változat csak egy személyes lenne, de milliméter hullámhosszú radarral és igen fejlett célkereső/azonosító és tűzvezető számítógéppel lett volna felszerelve. A teherszállító változat két fős pilótafülkével bír, de a harci verzió fejlett elektronikája nélkül, viszont a törzs közepénél egy tehermodul, amely képes 8 gyalogos katona vagy egy tonna hasznos teher elszállítására. A kulcsszó a könnyű volt, a tervek szerint az LHX felszállótömege mindössze 3150 kg lehetett. Ahogy jöttek a tervek, az ARMY rájött, hogy túl szabadosan adta meg az igényeket, így elvakult tervek is születtek, mint a Bell billenőrotoros gnómja, a BAT.
![]()
A Bell LHX terve, a BAT (Bell Advanced Tilt-rotor)
1985-ben úgy döntöttek, hogy hagyományos helikopter elrendezés kell. A program más pontokon is folyamatosan változott. A Boeing-Sikorsky elkészített egy tesztgépet, egy S-76 orrára felszereltek egy pilótafülke maketett, amely az egyfős pilótafülke mása volt. Fel volt szerelve minden lehetséges rendszerrel, ami kéznél volt, hogy egy pilóta képes legyen ellátni a szükséges feladatokat (színes kijelzők, sisakcélzó, stb.). Ez volt a Sikorsky (S-76) Helicopter Advance Demonstrator of Operators Workload (Shadow).
![]()
A SHADOW teszthelikopter
A program bebizonyította, hogy egyetlen ember még egy igen fejlett avionika és minden segédrendszer mellett is hamar túlterhelt lesz, ha egyszerre sok felé kell figyelnie (a föld közelsége, a haladási irány, a célpont helyzete, a fegyverzet állapota, stb.). 1985-ben tehát az egy fős legénység kétfősé lett átírva. A felderítő/harci változat fő feladatköre ekkor némileg megváltozott, első sorban a harckocsi-elhárítás lett az elvárás. A növekvő árak miatt viszont a védelmi minisztérium elvágta a program köldökzsinórját, mivel nem látták biztosítottnak, hogy ezért az árért meg tud valósulni a program. A hadsereg leválasztotta a teherszállító változatot, és helyette UH-60 Blackhawk helikoptereket vásárolt. A felderítő/harci változat teszthalott fázisban pihent egészen 1991-ig, amikor a két tenderen induló terveit átnézték.
Az első csapat a Boeing-Sikorsky csapat volt, hagyományos elrendezésű helikopter, teljesen kompozit sárkányszerkezettel, a faroktartóban zártan elhelyezett farokrotorral. A másik csapat a Bell-McDonnel volt, amely egy négy főrotoros, és farokrotor nélküli (a McDonnel-Douglag MD500 NOTAR-nál használt rendszer) helikopter lett volna. 1991-ben a hadsereg a Boeing-Sikorsky csapatot választotta, és 1995/1998 dátummal két protogépet rendelt meg. Eközben a rendelésállomány is olvadt, az eredeti LHX programban még akár 6000 gépes elképzelés is volt, ami 1988-ban mintegy 2000 felderítő/harci helikopterre olvadt, 1991-ben a Varsói Szerződés és a Szovjetunió széthullása után pedig már "csak" 1292 gépről szólt.
A bajok azonban már ekkor is látszódtak. A hadsereg egy elnyújtott költségvetésű programként tudta csak finanszírozni a Commanche-t, ami miatt kevés pénz jutott a fejlesztés felpörgetésére. Az 1995-ben elkészült első protogép csak 1996-ban szállt fel, és még 1998-ban is csak 108 repült órát tett meg! Ez évben, 1998-ban csatlakozott a második protopéldány is a tesztekhez. A tesztgépek ekkor még "csak" a legalapabb dolgokra koncentrált, nevezetesen a gép hajtóművének, erőátvitelének, rotorjainak működésére, a gép irányíthatóságára és repülési tulajdonságaira. A gép "agya", a MEP (Mission Equipment Package) még sehol sem tartott. Ez felelt gyakorlatilag mindenért, egyetlen integrált rendszerbe volt összegyűjtve a navigációs rendszer, a küldetést felügyelő számítógép az adatkapcsolattal és kommunikációval, a védelmi rendszer a radar és lézerbesugárzás jelzőkkel és rakétaközeledés-érzékelőkkel, illetve az elektronikai hadviselést végző rendszerrel és a hozzá kapcsolódó csalivetőkkel, az éjjellátó rendszerrel, továbbá a kezelőszervekkel és a színes kijelzőket magukba foglaló műszerfali alrendszert. A gyártók 1999-ben vázolták fel a fejlesztés végső szakaszára vonatkozó elképzelésüket, amely 13 nullszériás gépet és a velük való tesztelési és fejlesztési iránydátumokat tartalmazta. 2000-ben az US ARMY és a védelmi minisztérium is rábólintott, és megkezdődött az utolsó lépcsőfok a sorozatgyártáshoz vezető úton - ám sose ért el odáig.
A RAH-66 Commanche alapvetően egy hagyományos elrendezésű helikopter, öt lapátos főrotorral és egy házba zárt farokrotorral. Két, egyenként 1430 lóerős LHTEC T800 gázturbina adta az erőforrást. Az áramvonalas törzs és kis méret miatt 310km/h cirkáló, és 330km/h-s csúcssebességre szánták. A két fős személyzet egymás mögött foglalt helyett a jó kilátást nyújtó pilótafülkében. A pilóták munkáját egy fényerősítéses és egy infravörös éjjellátó rendszer segíti, amely a képet a sisakkijelzőre is kiküldheti. A célpontok felderítésére a kettős éjjelátó rendszeren túl optikai célpont-azonosító rendszer is szolgál, továbbá felkészítették az Apache Longbow milliméter hullámhosszon működő radarjának felszerelésére. A célpontok megjelölésére a lézeres távolságmérőt készítették fel. A belső adatport a MIL-STD-1553B standard szerint készült, a külső adatkapcsolatra a Link 16 és SINCGARS, illetve a HaveQuick állt rendelkezésre.
A célpontok leküzdésére egy XM301 20mm-es gépágyú állt beépített fegyverként rendelkezésre, amely a radarkeresztmetszet és a légellenállás csökkentése céljából hátrafordítható és behúzható a testbe. A belső fegyvertérbe 6 irányított Hellfire páncél-elhárító rakéta illetve Stinger levegő-levegő rakéta kombinációja (általános terv 4 Hellfire és 2 Stinger) fért el, vagy ezek helyett 24db Hydra irányítatlan rakéta. A felerősíthető csonkaszárnyra további 8 Hellfire vagy 16 Stinger rakéta, vagy pedig 56db Hydra rakétát lehetett felfüggeszteni.
A gép belső elektronikai rendszere két Pentium processzoros modulokon alapult, és ezeket szükség esetén gyorsan és egyszerűen lehetett kicserélni akár szükségreptereken is. A két pilótának két nagy színes és két kisebb sárga-fekete kijelzője van a műszerfalon, jellemzően a jobb oldali nagy kijelzőn volt a küldetés képernyő, a digitális térképpel, a bal oldali nagy kijelzőn a szenzorkép (optikai, infravörös vagy radar) volt a célazonosító rendszerrel, illetve a pilóta esetén a gép technikai információi, a jobb oldali kis képernyőn kommunikációs és fegyver rendszerek menüje, a bal oldali kis képernyőn pedig a két nagy kijelző almenüi jelennek meg.
A kormányrendszer háromszorosan biztosított fly-by-wire alapú, és a automatikusan segít a gép irányításában, képes egy helyben lebegve tartani a gépet a pilóta közbeavatkozása nélkül, továbbá lehetővé teszi, hogy a pilóta az egyesített gázkart elengedve egy kézzel vezessen.
A test alakját igyekeztek a minél kisebb radarkeresztmetszet céljának alárendelni, szemből egy RAH-66-os radarkeresztmetszete egyetlen Hellfire rakétáéval összevethető. Az infravörös felderíthetőséghez a hajtómű kiömlőnyílását úgy alakították ki, hogy a rotor által keltett légörvények a lehető legjobban szétterítsék azt. A csendes öt ágú főrotornak és a házba szerelt farokrotornak köszönhetően a zajszintje is alacsonyabb, mint egy hagyományos helikopternek.
A programba bekerült a távirányítású UAV-k kezelése is. Egy Commanche egy UAV-al párban repülve képes lenne arra, hogy az igazán forró területekre (pl. egy légvédelmi üteg közelébe) az UAV-t küldje előre, annak kameráival derítse fel, illetve annak célmegjelölő rendszereivel 'fesse meg' a célpontot akár a saját Hellfire rakétái számára. Ezt a képességet a Block 3-ba építették volna be, 2011-től.
Az árakról egy kicsit. Az eredeti elképzelés szerint az LHX felderítő/harci változata 6 millió $ / db, a teherszállító 4 millió $ / db áron készült volna el. 1988-ra ez már 7 illetve 5,2 milliónál járt. A fő probléma az volt, hogy a hadsereget a tenderen induló cégek választás elé állították - vagy nagyobb tömegű lesz a jármű, vagy a képességeket kell megnyirbálni. A hadsereg pedig nem szívesen nyirbálta meg azokat a képességekkel kapcsolatos elvárásokat. Ahogy az LHX átalakult Commanche-vá, az árak is mentek felfelé, 1988-ban 19,1 millió $ / db, 1991-ben már 27.4 millió $ / db körüli összeg volt napirenden. 2002-ben a létszámot tovább vágták már csak 650 gépről volt szó, de ez további áremelkedést jelentett - immár 32 millió per gép.
Végül eljött 2003, és sok-sok konzekvencia levonása. A RAH-66 már a nullszéria gyártásánál tartott, a Boeing-Sikorsky nekiállt a gyáregység felkészítésére a sorozatgyártásra. 2007-ben 15 gép átadásával kezdenek, amely 2009-re már 32 gép lesz, 2010-től pedig évi 60 gép készülne.
Ugyanakkor még mindig nem volt kész a fejlesztés utolsó ága, a gép a legtöbb téren már kiforrott, de a kommunikációhoz és adatkapcsolathoz szükséges antennák nem feleltek meg az elvárt radar-keresztmetszeti (RCS) adatoknak, a radar-besugárzás jelzők pedig szintén az RCS miatt annyira el lettek rejtve, hogy az már a hatékonyságukat rontotta. A fedélzeti elektronika pár részeleme is fejlesztés alatt állt.
A legfőbb probléma az volt, hogy a legfőbb feladatokra már látszottak az új eszközök. A Predator a felderítésre és most már a kiemelt célok semlegesítésére is alkalmas, és alkalmasabb, mint a Commanche valaha is lehetett volna, hiszen sokkal több időt tölthet a célterület fölött, ráadásul nem kell emberveszteséggel számolni még baleset esetén sem.
2004 februárjában bejelentették, hogy a RAH-66 programot felfüggesztik, a végső változatban összesen 39 milliárd dolláros programnak ez lett a vége. Összesen 6,9 milliárd dollár lett kiszórva az ablakon 21 év alatt, plusz még mintegy fél milliárdot kellett fizetni a gyártó cégnek a szerződés felmondásáért.
Személyzet: 2 fő
Teljes Hossza: 14.28 m
A test hossza: 13,2 m
Főrotor átmérője: 14.9 m
Magasság: 3.37 m
Üres tömeg: 3,942 kg
Standard felszálló tömeg: 4,806 kg
Max. felszállótömeg: 7,790 kg
Hajtómű: 2 darab LHTEC T800
Maximális sebessége: 330 km/h
Cirkáló sebesség: 310 km/h
Hatótávolsága: 485 km
Szolgálati csúcsmagasság: 4,566 m
Emelkedőképesség tengerszinten: 7.20 m/s
Fegyverzet:
1x 20 mm XM301 3 csövű gatling-gépágyú, 500 lőszerrel
Belső fegyvertér 6 Hellfire/Stinger vagy 24 Hydra rakéta számára
Csonkaszárny (opcionális): 8 Hellfire vagy 16 Stinger vagy 56 Hydra rakéta
[center]![]()
-
#38279
[center] ![]()
![]()
![]()
![]()
-
#38278
C-17 hasraszállt afgánban -
59th LeFty #38277 A 38248 HSZ-ben minden ott van ami kell. -
#38276
Lentebb már volt róla szó...
Asszem ez az. Van még itt sok-sok érdekes dolog.
Talán ez is.
Javaslom a google használatát beaming és doppler radar kifejezéssel. Esetleg még mehet a ground clutter is mellé. -
#38275
Hello
Valaki tudna információt vagy valamilyen képet mutatni a beaming manőverről?
-
dara #38274 Leírtam, mert a többiek a jelek szerint nem tudják. Feleslegesen meg nem akartam írni még egy hsz-t. -
#38273
Nagyon jól tudom, hogy mit okoznak a szárnyvégi dolgok. Végülis áramlástechnikusként végeztem. :) -
dara #38272 Nagyon egyszerű: A Sidewinder és származékai (R-3, R-13, Shafrir, Python1-3) szárnystabilizáltak, míg a többi légiharcrakéta forgásstabilizált. Anno a Naval Ordnance Test Station mérnökei nem akartak vesződni az irányítórendszerrel, szóval ahelyett, hogy azt tették volna képessé a forgásból adódó vezérsíkfelcserélődés kezelésére, inkább megalkották a Rolleront. Ezzel egy jóval egyszerűbb és ezáltal olcsóbban gyártható, és ami a legfontosabb: megbízhatóbb, vezérlőrendszert hoztak létre. A Rolleron megbízhatósága nem kétséges. Ha felpörög, akkor működik. Viszont van egy nagy hátránya: vibráció. Ezért függesztik inkább a ~2x akkora tömegű AMRAAM-et a szárnyvégre, mert az nem okoz flattert. És ez a szívás a Gripennél, annál az RWR miatt csak a Sidewinder-nél nem (lényegesen) hosszabb rakéták függeszthetőek a szárnyvégre. És bizony a Gripen szárnyvége gyenge, még a C-ké is, az A-ké pedig veszélyesen. Ezért sem szerelik fel békeidős bevetéseken a Rolleron-okat a Gripen-ek szárnyvégi Sidewinder-eire. És emiatt kellett a C-nél a szárnyvéget jelentősen megerősíteni.
A légellenállás csökkenése pedig nem elmélet, hanem tény. A lényeg az, hogy a szárnyvégi örvényorsó keletkezési pontjába tenni kell valamit, ami akadályozza, vagy legalábbis csökkenti ezen örvényorsó keletkezését/méretét. A szárny légellenállásának egyik jelentős részét ugyanis pont ez az örvényorsó okozza. Egyébként a winglet-ek pontosan ugyan ezen célt szolgálják.
