Segitsetek
-
#128
én nem értem már ezt az életet,
engem valaki mért nem kedvelhet,
mért nem mondhatom meg Neki,
hogy nélküle nem tudok élni.
mért nem merek elé állni,
s az érzéseimről beszélni,
mért reszketek, ha rá nézek,
ha Vele vagyok mért rettegek?
mért nem tudom elfeledni,
ha szerelmet nem tudok bevallani,
mért kell rá mosolyognom,
mikor belül zokogom?
Istenem gyűlölök szeretni,
már gyűlölök nélküle létezni,
de mellette sem szeretek lenni,
már nem tudom mit kellene tenni.
ha beszélek Vele remeg hangom,
rajta jár eszem, ha nem látom,
ha rá gondolok zokogom,
gyűlölöm s mégis hiányolom.
már nem tudom mit is tegyek,
mert szerelem mit érzek,
de beszélni Vele nem merek,
s nélküle már nem élhetek.
ohhh Élet, Sors vagy Istenek,
mindegy Titeket hogyan nevezlek,
mért nem segítetek rajtam,
ha nem tudom megoldani magam!
kérlek hallgasatok meg engem,
előtetek térdre ereszkedem,
segítsetek, hogy elfeledjem,
vaga boldogan éljen mellettem!
ha nagy a kérésem,
szólítsátok magatokhoz lelkem,
mert már nem Élet az életem,
magányom már nem élvezem.
hagyjátok e tetet nyugovóra térni,
hagyjátok az emlékeket elveszteni,
hagyjatok már engem nyugodni,
mára már meg szeretnék halni.
belefáradtam a szerelembe,
nagyot csalódtam az életembe,
már fel szeretném adni,
így nem tudok, nem akarok élni.