Segitsetek
-
#124
Szerelem hagyj el engem,
ne aprísd tovább szívem,
mond mért kínzod tovább lelkem,
mért vagy itt mindig velem!
ha itt vagy ezt mért teszed,
felém mért nem nyújtod kezed,
mondd mért mindig vagy ellenem,
mért nem állsz ki mellettem!
mért kell engem kínoznod,
szeressen valaki mért nem hagyod,
mért dolgozól folyton ellenem,
miközben állhatnál mellettem!
egykor hittem Benned,
istenítettem Neved,
a bizalmamba fogadtalak,
egyedül soha nem hagytalak!
elhittem hazug hangod,
csodáltam képmutató arcod,
bíztam a csaló képben mit elém festettél,
megfogtam a kötelet melyet szeggel kivertél!
nem hittem azoknak kik Téged szidtak,
azoknak kik Téged állandóan átkoztak,
nem hittem e bölcs szavaknak,
a segítőkész igaz tanácsoknak!
hittem benned Te csaló Szerelem,
s pokollá tetted az életem,
a hullámok átcsaptak felettem,
Te meg elégetted a lelkem!
tüzes vízbe mártottál,
s még kiúszni sem hagytál,
nézted égő testem fulldoklását,
hallgattad könyörgő lelkem kiáltását!
de Te aljas módon cselbenhagytál,
szerelmes érzést csak nekem adtál,
elvetted tőlem az álmom a hitem,
s megaláztad szerény kis életem!
de egyet adtál nem tagadhatom,
nekem adtad a sötét magányom,
s a bagányban már Te sem lehetsz velem,
már soha nem kínozhatsz többet engem!
szívemen mély sebek tátonganak,
s tudom be soha nem gyógyulnak,
teljes életet már nem élhetek,
hagyj el engem könyörögve kérlek!
ne kínozd tovább lelkem,
hagyd hagy éljem életem,
ne törd tovább testem,
hagyd dobogni vérző szívem!