Segitsetek
-
#275
Hazudtam
Sokat beszélgettünk, mindig jól el voltunk,
Egymásnak mindent őszintén elmondunk,
Együtt sírtunk s hangosan nevettünk,
S ha láttuk egymást jobb lett a kedvünk.
De egyszer a szemedbe néztem,
Valamit mondtál de nem értettem,
Nem értettem mert nem figyeltem,
Mert akkor egy dologra ráébredtem.
Csak néztelek, s gyönyörködtem,
Minden szavam elfeledtem,
Némán csak legeltettem szemem,
Mert tudtam rám talált a Szerelem.
Emlékszem rákérdeztél mi van velem,
De elmondani nem mertem, nem merem,
Féltem s félek ha megtudod,
Elvesztem a Barátságod.
Szemedbe néztem s hazudtam,
Nem mondtam el fájdalmam,
Csak mondtam a szavakat,
Melyek igazat nem mondtak.
Később már nem is beszéltünk,
Egymás társaságát nem kerestük,
A szavak mik elhangoztak,
A fejünkbe zakatolnak.
Te nem érted miért mondtam,
Én meg már hiába bántam,
Barátságodat mára már elvesztettem,
S ezt a hazugságnak köszönhetem.