Hunter
Kiszabadították a sziklák közül a Costa Concordiát
Az olaszországi Giglio partjainak azúrkék vizében az oldalára dőlve feküdt több mint 18 hónapon át a Costa Concordia, a 2012. januári hajókatasztrófa mementójaként pihenve. A hajó azonban újra mozgásba lendült, a hajózás történetének legdrágább mentőakciójának köszönhetően.
A roncs felegyenesítésére, újra úsztathatóvá tételére és elvontatására szőtt ambiciózus terv kritikus szakaszába lépett, a hajó készen áll, hogy visszabillentsék az oldaláról. Az óceánjáró azonban példátlan kihívást támaszt a mentést végzők számára, mivel egy meredek lejtő szélén billeg, méghozzá igen bizonytalan szögben, emellett a mérnökök még soha nem próbáltak ekkora hajót megemelni, ilyen közel a szárazföldhöz. Az előkészületek során a csapat már belefúrt a vízalatti lankába, hogy megfelelő talapzatot alakítsanak ki a hajó számára, amin egyenesbe állítva megpihenhet, meggátolva a mélybe süllyedését.
A nagy mutatványnak, a hajó egyenesbe állításának munkálatai már hétfőn megkezdődtek. Ehhez az úgynevezett parbuckling technikát alkalmazzák, ami egy gigantikus, számítógép által kontrollált, hatalmas fémláncokat, kábeleket, csigákat és ellensúlyokat alkalmazó emelőrendszert használ. A hajótestet sikerült elemelni a szikláktól és áthúzni a vízalatti állványzatra. Hétfő estig 20-21 fokkal sikerült elforgatni a Costa Concordiát, ami annyit jelent, hogy még további 44-45 fok szükséges, hogy újra egyenesbe álljon a hajó. A mérnökök reményei szerint azonban amint elérik a 24 fokot, a hajó a gravitáció, valamint az oldalára erősített, vízzel feltöltött hatalmas fémdobozok hatására elkezdi önmagát felegyenesíteni. A munkálatok éjszaka is folytak, tudósított a BBC.
Az olasz hatóságok jelentése szerint az időjárás jelenleg elég kedvező, ennek ellenére máris háromórás csúszásról számoltak be egy éjszakai vihar miatt. Az égi "áldás" miatt nem futhatott ki az a hajó, aminek a távirányítású vezérlőterméből a mérnökök levezényelnék a 114.000 tonnás, nagyjából három futballpálya hosszú, a Titanic súlya kétszeresével büszkélkedő Concordia sekély vízből történő elmozdítását. A parbuckling-gal rendkívül lassan emelik meg a hajót, nehogy további sérüléseket okozzanak a több mint 18 hónapja szerencsétlenül járt óriáson. A mentőcsapat reményei szerint egy darabban marad a hajó, a felállítás után kezdődhet ugyanis a sérülések felmérése és a vontatáshoz szükséges fém lebegtető övek felerősítése, ami biztosítja a hajóroncs számára a megfelelő felhajtóerőt, mielőtt elindítják utolsó útjára, a szétszerelés felé.
A helyszínen nem kerülhet minderre sor, mivel az veszélyeztetné a Toszkán Szigetvilág Nemzeti Park ökorendszerét, melynek Giglio szigete is része. Sajnos meg van a kockázata annak is, hogy ha valami balul sül el, akkor mérgező anyagok juthatnak a vízbe, illetve a rothadó, rozsdásodó roncsba beszorult, szennyeződött víz is visszafolyhat a tengerbe. A mentés eddig 600 millió eurót emésztett fel, és még koránt sincs vége, a szakértők további jelentős költségekkel számolnak. Mindent összevetve azonban a mentőcsapatnak nincs sok ideje a 290 méter hosszú hajó elmozdítására, az olasz nyár gyorsan múlik, így a technikai kihívások mellett az időjárás lesz a legnagyobb ellenfelük.
A roncs felegyenesítésére, újra úsztathatóvá tételére és elvontatására szőtt ambiciózus terv kritikus szakaszába lépett, a hajó készen áll, hogy visszabillentsék az oldaláról. Az óceánjáró azonban példátlan kihívást támaszt a mentést végzők számára, mivel egy meredek lejtő szélén billeg, méghozzá igen bizonytalan szögben, emellett a mérnökök még soha nem próbáltak ekkora hajót megemelni, ilyen közel a szárazföldhöz. Az előkészületek során a csapat már belefúrt a vízalatti lankába, hogy megfelelő talapzatot alakítsanak ki a hajó számára, amin egyenesbe állítva megpihenhet, meggátolva a mélybe süllyedését.
A nagy mutatványnak, a hajó egyenesbe állításának munkálatai már hétfőn megkezdődtek. Ehhez az úgynevezett parbuckling technikát alkalmazzák, ami egy gigantikus, számítógép által kontrollált, hatalmas fémláncokat, kábeleket, csigákat és ellensúlyokat alkalmazó emelőrendszert használ. A hajótestet sikerült elemelni a szikláktól és áthúzni a vízalatti állványzatra. Hétfő estig 20-21 fokkal sikerült elforgatni a Costa Concordiát, ami annyit jelent, hogy még további 44-45 fok szükséges, hogy újra egyenesbe álljon a hajó. A mérnökök reményei szerint azonban amint elérik a 24 fokot, a hajó a gravitáció, valamint az oldalára erősített, vízzel feltöltött hatalmas fémdobozok hatására elkezdi önmagát felegyenesíteni. A munkálatok éjszaka is folytak, tudósított a BBC.
Az olasz hatóságok jelentése szerint az időjárás jelenleg elég kedvező, ennek ellenére máris háromórás csúszásról számoltak be egy éjszakai vihar miatt. Az égi "áldás" miatt nem futhatott ki az a hajó, aminek a távirányítású vezérlőterméből a mérnökök levezényelnék a 114.000 tonnás, nagyjából három futballpálya hosszú, a Titanic súlya kétszeresével büszkélkedő Concordia sekély vízből történő elmozdítását. A parbuckling-gal rendkívül lassan emelik meg a hajót, nehogy további sérüléseket okozzanak a több mint 18 hónapja szerencsétlenül járt óriáson. A mentőcsapat reményei szerint egy darabban marad a hajó, a felállítás után kezdődhet ugyanis a sérülések felmérése és a vontatáshoz szükséges fém lebegtető övek felerősítése, ami biztosítja a hajóroncs számára a megfelelő felhajtóerőt, mielőtt elindítják utolsó útjára, a szétszerelés felé.
A helyszínen nem kerülhet minderre sor, mivel az veszélyeztetné a Toszkán Szigetvilág Nemzeti Park ökorendszerét, melynek Giglio szigete is része. Sajnos meg van a kockázata annak is, hogy ha valami balul sül el, akkor mérgező anyagok juthatnak a vízbe, illetve a rothadó, rozsdásodó roncsba beszorult, szennyeződött víz is visszafolyhat a tengerbe. A mentés eddig 600 millió eurót emésztett fel, és még koránt sincs vége, a szakértők további jelentős költségekkel számolnak. Mindent összevetve azonban a mentőcsapatnak nincs sok ideje a 290 méter hosszú hajó elmozdítására, az olasz nyár gyorsan múlik, így a technikai kihívások mellett az időjárás lesz a legnagyobb ellenfelük.