Hunter

Csillagászati klasszikus a Herschel és a Hubble fotóin

Az európai Herschel űrtávcső lefotózta az égbolt egyik legnépszerűbb objektumát, a Lófej-ködöt és környezetét.

Az egyedi alakú molekuláris gázfelhő az Orion csillagképben helyezkedik el, körülbelül 1300 fényévre a Földtől, egy olyan közegben, ahol jelenleg is aktív csillagformálódás zajlik, ezért is fontos ez a terület a csillagászoknak.

A Herschel mellett a 23. születésnapját ünneplő Hubble is elkészítette saját felvételét a rendkívül látványos felhőszerkezetről. A két űrtávcső együtt minden eddiginél átfogóbb képet ad a tudósoknak a ködben zajló folyamatokról. "Minden méretben és minden hullámhosszon szükség van a felvételekre a csillagászatban, mind a teljes történet, mind az apró részletek megismeréséhez" - nyilatkozott Matt Griffin professzor, a Herschel SPIRE műszerének főfelügyelője.


A Herschel felvétele a felhőkomlexumról, jobb oldalon a Lófej-köd

"Az új Herschel felvételen a Lófej csak egy apró jellegzetességnek tűnik. A valóságban természetesen ez egy nagyon nagy entitás. Ezen a kiváló, átfogó felvételen látható, hogy a köd egy jóval nagyobb, molekuláris felhő-komplexumban helyezkedik el, amit hatalmas anyagmennyiség és rendkívül változatos körülmények jellemeznek" - magyarázta a BBC-nek Griffin professzor, a brit Cardiff Egyetem kutatója.

Hogy legyen némi fogalmunk a méretekről, a Lófej-köd, másik nevén a Barnard 33 magassága közel 5 fényévet tesz ki. A Hubble űrtávcső infravörös közeli tartományban szemlélte a ködöt, míg a Herschel ennél jóval hosszabb hullámhosszokon dolgozott, így láthatóvá tette azt a fényt, ami közvetlenül érkezik a hideg gáz- és porfelhőből, melynek anyaga idővel összeroppan a gravitáció alatt, létrehozva a csillagok újabb és újabb generációit.


A Hubble felvétele a Lófej-ködről

A tudósok különösen a legnagyobb csillagok kialakulását vezérlő mechanizmusokat szeretnék megismerni. Ezek az óriások sokkal nagyobb tömeggel rendelkeznek, mint a Nap, ugyanakkor gyorsan létrejönnek, viszont élettartamuk is rövidebb és erős kölcsönhatásban vannak környezetükkel, hatást gyakorolva a csillagformálódás következő fordulójára.

Az Orion molekuláris felhő-komplexuma egyike a legjobban tanulmányozható és legközelebbi területeknek. "A Herschel felvételein minden számunkra érdekes dolog látható - a szálak, a buborékok, a kavargó anyag, a vöröses anyag, ami még ténylegesen nem kezdte meg a csillagok kialakítását" - taglalta Griffin.

Loading...

A Hubble új felvétele a 2009-ben felszerelt WFC-3 műszerrel készült az 1990. április 24-én fellőtt ikonikus űrtávcső 23. születésnapja alkalmából. A Hubble a rövidebb hullámhosszaknak köszönhetően finomabb, élesebb részletekre képes, mint a Herschel, megmutatva, hogyan alakítják a poros "csillag bölcsödét" a közeli csillagok ultraibolya ragyogása és csillagszelei.

A Hubble-nek elvileg még jó pár éve van hátra. Sajnos ugyanez már nem mondható el a Herschelről, ami bármikor felmondhatja a szolgálatot, a műszereinek és szenzorjainak hűtését biztosító folyékony hélium ugyanis menthetetlenül elfogyott, így hamarosan a Herschel felmelegszik, megbénítva a műszerarzenált.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Vol Jin #25
    Hogyne lenne adható válasz. Csak a válaszadónak csillagásznak kell lennie. Az világos, hogy nagy léptékben ritka, de a csillagkezdemények közelében van-e estleg egy pármillió kilométeres körzetben kézzelfogható atmoszféra, amit folyamatosan lenyel egy óriásbolygó méretű leendő csillag magja, vagy szinplán potyognak bele az atomok egy kicsit sűrűbb közegből, mint a mi naprendszerünk bolygóközi vákuuma? Tehát a kérdés, hogy egy csillagkezdemény légköre pár száz vagy pár millió kilométeres, és mekkora benne a nyomás?
  • szomferi #24
    na ez az amatőr kép kéne nekem vagy 30MP felbontásban, menne a falamra :D
  • teddybear #23
    Valami ilyesmi kéne hozzá!
  • Zombee #22
    Akkor felejtős, 20-25 centis távcsőre aligha lesz mostanában pénzem :)
    Mindig ez tart vissza, hogy komolyabb távcső, amivel nem csak a Holdat látom, nagyon drága.
  • bunny #21
    Naszóval, szabadszemmel ilyent nem látsz, mert ezeknél az expozíciós idő meglehetősen hosszú. Erre a szem ugye nem képes :) Mellesleg épp minap nézelődtünk nem alap (cuccal, a saturnus hófehér volt. Viszont saját szemeddel látni egy bolygót ami körül gyűrű van ... még ha piciben, és fehérben akkor is lelégzetelállító élmény.
  • torreadorz #20
    Én 15 centi átmérőjüvel csinálok ilyen képeket.
  • Irasidus #19
    Sorry, nem formáztam meg a képletet, itt egy jó cikk kiindulásnak. link
  • teddybear #18
    Nézd, az elfogadott nézet szerint a csillagködökben nem egyenletesen oszlik el az anyag. Van benne gáz és porfelhő, meteorit, aszteroida, bolygókezdemény, még születő, vagy valódi csillag is. Viszont a legtöbb köd térfogata csak köbfényévvel mérhető, és a tömeg/térfogat aránya igen kicsi. A ilyen ködök számított, vagy becsült átlagsűrűsége alatta van a földi ipari vákuuménak, és nem több, mit a Naprendszer átlagsűrűsége.
  • teddybear #17
    Kell hozzá egy kis fantázia, szó se róla. Kissé vastag annak a "lónak" az orra...
  • teddybear #16
    Ha olyan helyen laksz, ahol kicsi a fényszennyeződés(pl. a Mátra) akkor olyan 20-25 centi átmérőjű tükrös távcsővel már tudsz ilyen képeket csinálni.
    Persze tudni kell, hogy hova érdemes nézni, azaz kell némi szakirodalom is, meg háttérkutatás is.