Hunter
Csillagászati klasszikus a Herschel és a Hubble fotóin
Az európai Herschel űrtávcső lefotózta az égbolt egyik legnépszerűbb objektumát, a Lófej-ködöt és környezetét.
Az egyedi alakú molekuláris gázfelhő az Orion csillagképben helyezkedik el, körülbelül 1300 fényévre a Földtől, egy olyan közegben, ahol jelenleg is aktív csillagformálódás zajlik, ezért is fontos ez a terület a csillagászoknak.
A Herschel mellett a 23. születésnapját ünneplő Hubble is elkészítette saját felvételét a rendkívül látványos felhőszerkezetről. A két űrtávcső együtt minden eddiginél átfogóbb képet ad a tudósoknak a ködben zajló folyamatokról. "Minden méretben és minden hullámhosszon szükség van a felvételekre a csillagászatban, mind a teljes történet, mind az apró részletek megismeréséhez" - nyilatkozott Matt Griffin professzor, a Herschel SPIRE műszerének főfelügyelője.
A Herschel felvétele a felhőkomlexumról, jobb oldalon a Lófej-köd
"Az új Herschel felvételen a Lófej csak egy apró jellegzetességnek tűnik. A valóságban természetesen ez egy nagyon nagy entitás. Ezen a kiváló, átfogó felvételen látható, hogy a köd egy jóval nagyobb, molekuláris felhő-komplexumban helyezkedik el, amit hatalmas anyagmennyiség és rendkívül változatos körülmények jellemeznek" - magyarázta a BBC-nek Griffin professzor, a brit Cardiff Egyetem kutatója.
Hogy legyen némi fogalmunk a méretekről, a Lófej-köd, másik nevén a Barnard 33 magassága közel 5 fényévet tesz ki. A Hubble űrtávcső infravörös közeli tartományban szemlélte a ködöt, míg a Herschel ennél jóval hosszabb hullámhosszokon dolgozott, így láthatóvá tette azt a fényt, ami közvetlenül érkezik a hideg gáz- és porfelhőből, melynek anyaga idővel összeroppan a gravitáció alatt, létrehozva a csillagok újabb és újabb generációit.
A Hubble felvétele a Lófej-ködről
A tudósok különösen a legnagyobb csillagok kialakulását vezérlő mechanizmusokat szeretnék megismerni. Ezek az óriások sokkal nagyobb tömeggel rendelkeznek, mint a Nap, ugyanakkor gyorsan létrejönnek, viszont élettartamuk is rövidebb és erős kölcsönhatásban vannak környezetükkel, hatást gyakorolva a csillagformálódás következő fordulójára.
Az Orion molekuláris felhő-komplexuma egyike a legjobban tanulmányozható és legközelebbi területeknek. "A Herschel felvételein minden számunkra érdekes dolog látható - a szálak, a buborékok, a kavargó anyag, a vöröses anyag, ami még ténylegesen nem kezdte meg a csillagok kialakítását" - taglalta Griffin.
A Hubble új felvétele a 2009-ben felszerelt WFC-3 műszerrel készült az 1990. április 24-én fellőtt ikonikus űrtávcső 23. születésnapja alkalmából. A Hubble a rövidebb hullámhosszaknak köszönhetően finomabb, élesebb részletekre képes, mint a Herschel, megmutatva, hogyan alakítják a poros "csillag bölcsödét" a közeli csillagok ultraibolya ragyogása és csillagszelei.
A Hubble-nek elvileg még jó pár éve van hátra. Sajnos ugyanez már nem mondható el a Herschelről, ami bármikor felmondhatja a szolgálatot, a műszereinek és szenzorjainak hűtését biztosító folyékony hélium ugyanis menthetetlenül elfogyott, így hamarosan a Herschel felmelegszik, megbénítva a műszerarzenált.
Az egyedi alakú molekuláris gázfelhő az Orion csillagképben helyezkedik el, körülbelül 1300 fényévre a Földtől, egy olyan közegben, ahol jelenleg is aktív csillagformálódás zajlik, ezért is fontos ez a terület a csillagászoknak.
A Herschel mellett a 23. születésnapját ünneplő Hubble is elkészítette saját felvételét a rendkívül látványos felhőszerkezetről. A két űrtávcső együtt minden eddiginél átfogóbb képet ad a tudósoknak a ködben zajló folyamatokról. "Minden méretben és minden hullámhosszon szükség van a felvételekre a csillagászatban, mind a teljes történet, mind az apró részletek megismeréséhez" - nyilatkozott Matt Griffin professzor, a Herschel SPIRE műszerének főfelügyelője.
A Herschel felvétele a felhőkomlexumról, jobb oldalon a Lófej-köd
"Az új Herschel felvételen a Lófej csak egy apró jellegzetességnek tűnik. A valóságban természetesen ez egy nagyon nagy entitás. Ezen a kiváló, átfogó felvételen látható, hogy a köd egy jóval nagyobb, molekuláris felhő-komplexumban helyezkedik el, amit hatalmas anyagmennyiség és rendkívül változatos körülmények jellemeznek" - magyarázta a BBC-nek Griffin professzor, a brit Cardiff Egyetem kutatója.
Hogy legyen némi fogalmunk a méretekről, a Lófej-köd, másik nevén a Barnard 33 magassága közel 5 fényévet tesz ki. A Hubble űrtávcső infravörös közeli tartományban szemlélte a ködöt, míg a Herschel ennél jóval hosszabb hullámhosszokon dolgozott, így láthatóvá tette azt a fényt, ami közvetlenül érkezik a hideg gáz- és porfelhőből, melynek anyaga idővel összeroppan a gravitáció alatt, létrehozva a csillagok újabb és újabb generációit.
A Hubble felvétele a Lófej-ködről
A tudósok különösen a legnagyobb csillagok kialakulását vezérlő mechanizmusokat szeretnék megismerni. Ezek az óriások sokkal nagyobb tömeggel rendelkeznek, mint a Nap, ugyanakkor gyorsan létrejönnek, viszont élettartamuk is rövidebb és erős kölcsönhatásban vannak környezetükkel, hatást gyakorolva a csillagformálódás következő fordulójára.
Az Orion molekuláris felhő-komplexuma egyike a legjobban tanulmányozható és legközelebbi területeknek. "A Herschel felvételein minden számunkra érdekes dolog látható - a szálak, a buborékok, a kavargó anyag, a vöröses anyag, ami még ténylegesen nem kezdte meg a csillagok kialakítását" - taglalta Griffin.
Loading...
A Hubble új felvétele a 2009-ben felszerelt WFC-3 műszerrel készült az 1990. április 24-én fellőtt ikonikus űrtávcső 23. születésnapja alkalmából. A Hubble a rövidebb hullámhosszaknak köszönhetően finomabb, élesebb részletekre képes, mint a Herschel, megmutatva, hogyan alakítják a poros "csillag bölcsödét" a közeli csillagok ultraibolya ragyogása és csillagszelei.
A Hubble-nek elvileg még jó pár éve van hátra. Sajnos ugyanez már nem mondható el a Herschelről, ami bármikor felmondhatja a szolgálatot, a műszereinek és szenzorjainak hűtését biztosító folyékony hélium ugyanis menthetetlenül elfogyott, így hamarosan a Herschel felmelegszik, megbénítva a műszerarzenált.