A karácsonyi égbolt az idén káprázatos látványt ígér, tele ragyogó csillagokkal egy valóságos égi karácsonyfát kapunk.

Elsődlegesen a csillagformáló területek a hivatalos csillagképektől eltérően kialakított csoportosulásai, az úgynevezett aszterizmusok érdemelnek említést. Ezek a szabad szemmel is jól látható alakzatoktól a parányinak tűnő csillaghalmazokig minden részén megtalálhatók az égboltnak az év minden szakában. A legnagyobbak és legismertebbek a Nagy Medvében található Göncölszekér és a decemberi égbolt egyik legjellegzetesebb alakzata, a Pegazus nagy négyszöge, melynek bal felső csillagából indul ki az Androméda csillagkép három csillagból álló íve.


A Hattyú csillagkép hat legfényesebb csillaga formálja az Északi Kereszt elnevezésű aszterizmust, melynek csúcsát a fényes Deneb díszíti, a látványt pedig a kereszt alján ékeskedő Albereo teszi teljessé. A harmadik magnitúdójú narancsszínű, és az ötödik magnitúdójú kék csillag jól látható akár egy kis teljesítményű távcsővel is. Bár az Északi Keresztet általában a nyárral kötik össze, észlelése az orientációja miatt decemberben a legtökéletesebb, este 8 óra 30 perc körül jelenik meg az északnyugati horizont felett igazi karácsonyi díszt alkotva, érdekessége, hogy húsvétkor a hajnali égbolton, keleten tűnik fel.

Térjünk azonban vissza a karácsonyi estékhez. Ha 8 óra után tovább kémleljük az égboltot, délkelet felé megpillanthatjuk a téli esték talán legszebb csillagképét, az Oriont, a mondabeli harcost, amit négy fényes csillag határoz meg, köztük három másikkal, melyek az Orion övét alkotják. ,A fényes csillagok közül kettő, a Betelgeuse és a Bellatrix Orion vállait, a Saiph és a Rigel a térdeit jelölik, ezek között húzódik meg az öv. Városon kívül az öv alatt egy ködös foltot lehet látni, ez az Orion-köd.

A híres francia csillagász Nicolas Camille Flammarion (1842-1925) az övet alkotó három csillagra a "három királyokként" utalt. A kárácsony szellemiségét követve - egy kicsit kelet felé haladva - a következő égi díszünk az amúgy halvány Rák csillagképben megtalálható Praesepe (jászol) nyílthalmaz. Maga a Rák gyakorlatilag az égbolt egy üres területe, az Ikrek csillagai és az Oroszlán csillagkép között, leginkább azért tekintik csillagképnek, mivel valaminek lennie kell az Ikrek és az Oroszlán között az állatövben. A Rák közepén található két csillag, az Északi és a Déli szamár (Asellus Borealis és Asellus Australis), melyek a jászol két szélénél "állnak".

A gyakorlatlan szem számára a jászol csak egy zavaros folt, egy jó binokulárral, vagy kisebb teljesítményű távcsővel azonban kibontakozik a szépsége, megmutatva azt a több tucat csillagot, amit magába foglal. Galilei 1610-ben a mai szemmel már igen gyengécskének mondható távcsövével több, mint 40 kis csillagot számlált.

Ha korán kelők, vagy nagyon későn fekvők vagyunk, akkor napkelte előtt egy órával kelet-délkeleti irányban megpillanthatjuk Flammarion egy másik kedvencét, a "pásztorok csillagát", a Vénusz bolygót, ami a bibliai "keleti csillagnak" felel meg. "Reggel keleten ragyog, olyan káprázatosan, mellyel minden csillagot elhomályosít" - írta. A Vénusz némi csalódást okozhat azonban azok számára, akiket karácsonyra egy csillagász távcsővel leptek meg, ők ugyanis csak egy vakító fénykorongot fognak látni, van azonban számukra is két szemet gyönyörködtető égi célpontunk.


Az egyik a Jupiter, ami napnyugat után nem sokkal tűnik fel a kelet-északkeleti horizonton. A gázóriás felhősávjaival és négy nagy holdjával kiváló alany a teleszkóppal rendelkezők számára, a karácsonyi estéken az első negyedben járó Hold fölött észlelhető. A másik célpontunk a Szaturnusz lehet, ami a héten a kelet-délkeleti horizonton tűnik fel hajnali 3 óra körül. Egy harmincszoros nagyítású távcsővel már megpillanthatók a bolygó híres gyűrűi is, melyekre most 19 fokos szögben látunk rá.

Jó nézelődést és nagyon boldog karácsonyt kívánunk!