Craig Venter miután segített megfejteni az emberi genomot, majd megalkotta az első mesterséges sejtet és átfésülte a tengereket új genomtípusok után kutatva, most a Mars bolygót vette célba.

A héten egy New York-i konferencián egy génállomány szekvenáló robotegység terveit vázolta fel, ami a Marson kutatna az idegen élet után, a helyszínen elemezve ki genetikai felépítését. Nem ő az első, aki szeretné ezt megvalósítani, a kérdés azonban továbbra is az, vajon mennyi esélye van egy ilyen küldetésnek?

Venter elmondása szerint olyan gépezetet akar a vörös bolygóra küldeni, ami önműködően átfésüli a talajt, elszigetelve a bennük fellelhető mikrobákat, majd szekvenálja DNS-üket és a digitalizált eredményeket visszasugározza a Földre. Az adatokból Venter laboratóriuma elkészítheti a marsi genom szintetikus változatát, amivel a Földön újraalkotható a marsi élet - anélkül, hogy meg kelljen küzdeni a minta eljuttatásával bolygónkra.

Venter az elmúlt években a tengereket kutatta DNS-ek után, több érdekes eredménnyel. Jelenleg az ott már bizonyítotthoz hasonló technológiát tesztelnek a kaliforniai Mojave-sivatag egy Mars-szerű területén. A legközelebbi Marsra szállást a 2016-ban induló NASA InSight küldetése valósíthatja meg. Venter szerint jók az esélyei, hogy életet talál. "Lesznek ott DNS életformák" - mondta a konferencián.

A NASA 1976-os Viking küldetése hivatalos eredményei szerint semmilyen bizonyíték nincs hogy valaha is létezett volna élet a Marson, ezt azonban egyre többen vitatják. Annak ellenére, hogy a Mars felszíne sivár és terméketlen, a Föld mélyében tett meglepő felfedezések szerint léteznek életformák, amik képesek megélni a Nap energiájától függetlenül, ebből pedig sokan arra következtetnek, hogy a Mars sziklás mélységei is rejthetnek életet. Venter is a felszín alatt keresné a DNS-eket. "Az élet felfedezésére egészen addig várnunk kell, amíg nem tudunk lefúrni a felszín alá" - mondta. A Földön 3,6 kilométere mélységben is jelen van az élet.

A Curiosity marsjáró által vizsgált ősi folyómeder amúgy is izgalomba tartja az asztrobiológusokat. A robot eredményei szerint a múltban létezett élhető környezet a bolygón, ugyanakkor a folyó több milliárd évvel ezelőtt száradt ki, ami a szakértők szerint túl hosszú idő ahhoz, hogy ebből az időszakból DNS maradhasson fenn. A legújabb kutatások szerint 1,5 millió év alatt bomlik el egy DNS az organizmus halála után, a Marson azonban ez az idő rövidebb, vagy akár hosszabb is lehet.

Morten Allentoft, a dániai Koppenhága Egyetem munkatársa, a fentebb említett kutatás vezetője kiemelte, hogy a marsi körülmények nagyban különböznek a földitől, ami elsősorban a Mars felszínét érő erős sugárzásnak köszönhető. Ez önmagában természetesen jelentősen lerövidítené a DNS bomlását, a hideg és száraz környezet azonban akár meg is hosszabbíthatja a DNS-ek túlélési idejét.

A dán csapat megállapította, hogy a DNS bomlása felgyorsul víz és oxigén jelenlétében, ezekben azonban a Mars felszíne egyáltalán nem bővelkedik, ami jó előjel lehet Venter számára. "Ez azonban tényleg csak spekuláció" - igyekezett csillapítani a lelkesedést Allentoft, aki szerint tovább rontja az esélyeket, hogy a jelenlegi feltevések szerint a marsi élet csupán mikrobai szinten létezhetett. "Az a marsi DNS, ami nem kemény szövetekben, hanem kis sejtekben létezett, aligha konzerválódhatott. Egy olyan védelmet nyújtó közeg, mint a csont, vagy a fog nélkül a DNS sokkal gyorsabban bomlik"

Azt sem szabad elfelejteni, hogy a marsi élet nem feltétlenül a földi DNS-alaprajzon, hanem valami egészen más rendszeren alapult, vagy éppen alapul.