Egy 18 éves nőstény, név szerint Ulindi az első bonobó, akinek elkészült a teljes géntérképe. A tudósok remélik, hogy a genomból kinyerhető információk segítenek megmagyarázni azt az éles viselkedésbeli különbséget, ami a bonobók és a csimpánzok között húzódik.

Míg a csimpánzoknál (Pan troglodytes) agresszív hím dominancia uralkodik, addig a bonobóknál (Pan paniscus) a nőstények a dominánsak, és az egész társadalmuk sokkal békésebb képet mutat. A Nature szerdai számában publikált genom az utolsó a jelenleg is élő nagy majom fajok közül, az ember (Homo sapiens), a csimpánz, az orángutánok (Pongo pygmaeus és Pongo abeii)i és a gorillák Gorilla gorilla és Gorilla beringei) szekvenálása után.

Az emberek a csimpánzokkal és a bonobókkal egy közös őstől származnak, ami 6 millió évvel ezelőtt élt Afrikában. Amikor Homo erectus őseink 2-1,5 millió évvel ezelőtt az afrikai szavannákat járták, a csimpánzokat és a bonobókat már a Kongó folyó választotta el egymástól, olyan hatékonyan, hogy a két faj között azóta is csak egészen minimális mértékű kereszteződés mehetett végbe, véli Kay Prüfer, a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézetének bioinformatikusa, a szekvenálás vezetője. A bonobó és a csimpánz genomok összehasonlítása ugyanis kimutatta, hogy a közvetlenül a Kongó partján élő csimpánz populációk semmivel sincsenek közelebbi rokonságban a bonobókkal, mint a jóval távolabb, például az Elefántcsontparton élő társaik. Ez Prüfer szerint azt bizonyítja, hogy a két faj szétválása gyors és végleges volt.

Az elválást követően a bonobók ősei egy teljesen különböző ökológiai világban találhatták magukat. A Kongó északi részén a csimpánzok kénytelenek a gorillákkal osztozni, vagyis jelentős küzdelem zajlik az élelem megszerzéséért. A bonobók földjén, a déli parton azonban nem élnek gorillák, így kisebb a harc, magyarázta Victoria Wobbler, a Harvard Egyetem összehasonlító pszichológusa, aki sokat foglalkozott a bonobókkal, köztük a szekvenált Ulindivel is. A versengés hiányában a bonobók ősei szabadon rendelkezhettek az élelemmel és a megosztás is sokkal egyszerűbb volt. "Amikor az élelem következetesebben elérhető, akkor a csimpánzoknál tapasztalható agresszióra már nincs szükség" - tette hozzá Wobbler.

A bonobók a szexet is olyan hétköznapiként kezelik, mint mi a kézfogást, ennek köszönhetik a "hippi csimpánz" nevet. A szex esetükben többnyire nem a nemzésről szól, ezért azonos nemű egyedek között is kialakulhat, míg a csimpánzok jellemzően a nőstények ivarzásakor közösülnek, természetesen az ellenkező nem képviselőivel. "A vitákat az agresszió helyett, talán a szexszel oldják meg" - mondta Wobbler, hozzátéve, hogy míg a csimpánz csoportokat a hiper-agresszív hímek uralják, addig a bonobó csoportok kevésbé hierarchikusak, vezetőik gyakran a nőstények közül kerülnek ki. A tudósok arra szeretnének elsősorban választ kapni, hogy a kettő közül, melyik jellemezhette a közös, ősi populációt.

Az ember hamarabb, 4,5 millió évvel ezelőtt vált el a közös vonaltól, mint a csimpánzok és a bonobók, ez a korábbi elválás nem is alkotott olyan éles kontrasztot. Nem tudjuk milyen lehetett az ember, a csimpánz és a bonobó közös őse, azonban a három faj genetikai diverzitásának összehasonlításából a kutatást vezető Svente Paabo 45000 fő környékére becsülte ennek az ősi populációnak a számát. Paabo elemzése szerint az ember genomjának több mint 3 százaléka közelebbi rokonságot mutat a csimpánzokkal és bonobókkal, mint a csimpánzok és a bonobók genomjai egymáshoz viszonyítva, ami azt jelzi, hogy őseink esetében egy ideig még fenn állt a kereszteződés a majmokkal. Hasonló eredményt hozott a gorilla genom is, ami ugyancsak az idei évben készült el. Mindez egy igen kusza felmenői viszonyt rajzol ki a majmok és az emberszabásúak között, mindamellett, hogy a modern ember isi legalább két rokon fajjal kereszteződött, a neandervölgyi és a gyenyiszovai emberrel, és úgy tűnik évmilliókkal korábban őseik szintén kereszteződtek a majmokkal.

A csimpánzok és a bonobók közötti genetikai eltérések szerepet játszhatnak a viselkedésbeli eltérésekben, mondta Prüfer. Azonban annak azonosítása, hogy melyik genetikai változás játszik szerepet és hogyan befolyásolja a viselkedést, az időbe telik. Kezdésként Prüfer csapata olyan területeket azonosított a bonobó genomban, ami eltér a csimpánzokétól és a két faj szétválása óta alakulhatott ki. Ezeknek a területeknek a többsége nem tartalmaz géneket, ugyanakkor az a genomikus terület, ami látszólag a leggyorsabban fejlődött a bonobóknál egy mikroRNS-t kódol, ami valószínűleg bizonyos gének aktivitását kontrollálja, ezeket azonban még nem sikerült azonosítani. Prüfert nem lombozzák le az eredmények, egy adott viselkedést ugyanis több száz, akár ezer gén is befolyásolhat, nem pusztán egy, vagy néhány. "Annak az esélye, hogy átváltunk egy kapcsolót és hirtelen bonobókká változunk, gyakorlatilag nulla" - mondta.

A teljesebb képhez további bonobó genomokra lesz szükség, mondta Ajit Varki, a San Diego-i Kalifornia Egyetem biokémikusa. Más bonobók jó eséllyel más közös genomikus területeket osztanak meg az emberekkel, így sok közös gén felett elsiklanánk, ha csupán egy egyed szekvenciájára támaszkodnánk. Varki elmondása szerint a kutatók több tucat további bonobó, csimpánz és gorilla génállományát fogják feltérképezni, hogy kitöltsék a tátongó lyukakat.