Amikor eldördül a startpisztoly a Londonban a 400 méteres síkfutásnál és a 4X400 méteres váltónál a kétszeresen amputált rövidtávfutó, Oscar Pistorius, akit Blade Runnernek is neveznek, a világ legjobb, teljes értékű atlétáival együtt rugaszkodhat neki a távnak. Ez lesz az első alkalom, hogy egy amputált versenyző nem a paraolimpián, hanem magán az olimpiai játékokon vesz részt.

Pistorius a jól ismert Cheetah Flex-Foot szénszálas művégtagokat fogja viselni, amit kifejezetten a sprinthez fejlesztettek ki, miközben tovább folynak a viták, hogy a rugalmas láb előnyt, vagy hátrányt jelent számára a pályán. Az mindenesetre tény, hogy a mód, amivel teste teljesíti a 400 métert, különbözik versenytársaiétól.

Amint a futók kirobbannak a rajtgépről, a szárkapocscsont nélkül élő dél-afrikai születésű sprinter rajtja valószínűleg lassabb lesz ellenfeleinél. Mivel nincs bokája, amit meghajlíthat, nem feszítheti meg a lábát, ezért tart tovább Pistoriusnak az elindulás. Azonban amint az atléták felegyenesednek a művégtagokkal futó sprinter sokkal gyorsabban tudja majd visszapozícionálni a lábait, mint a többiek. Ez az a tényező, ami a viták középpontjában áll.

2008-ban a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) atlétikai testülete megtiltotta Pistoriusnak az ép sportolók elleni versenyt, előnynek minősítve a művégtagokat. Pistorius elutazott a houstoni Rice Egyetemre, hogy tesztekkel bizonyítsa, a lapátszerű Cheetah-k semmilyen előnyt nem jelentenek számára. A kutatás adatainak egy részét felhasználva, amit a Journal of Applied Physiology szaklapban publikáltak, sikerült is elérnie a tiltás feloldását.

Később azonban a vizsgálatban résztvevő tudósok közül ketten is felhívták a figyelmet a visszapozícionálási adatokra, ami szerintük legalább 7 másodpercet eredményez 400 méteren. Peter Weyand és Matt Bundle 2009-ben tette közzé álláspontját ugyanazon szaklapban. Wayand a Southern Methodist Egyetem fiziológusa szerint az adatok nem csupán egy kis előnyről árulkodnak; Pistorius és az egészséges rövidtávfutók közötti összehasonlítás erőteljesen a dél-afrikai irányába billenti a mérleg nyelvét. "A legáltalánosabb feltételezés szerint is 7 másodpercet hozhat a 400 méteres távon. Ő a művégtagok nélkül csak egy átlag alatti főiskolai futó. Tudom, hogy sokan nem ezt akarják hallani" - mondta Weyand, hozzátéve, hogy tiszteli és becsüli Pistoriust, azonban "nincs értelme adatokat gyűjteni, ha azt nem pontosan tesszük közzé".


Hugh Herr, az MIT biomechatronikai csoportjának igazgatója a művégtagokkal elérhető alacsonyabb erőre fókuszál. Bokák nélkül az amputáción átesett személy nem tudja biztosítani a láb feszességét, hogy olyan nagy erőt fejtsen ki a talajra, mint az egészséges futók, a magasabb futássebesség ugyanis a nagyobb talajra ható erőkkel és nem a gyorsabb lábmozdulatokkal érhető el. "Olyan mintha egy rugós matracon futna" - mondta. "A boka fontos ízület az egész láb feszességének modulálásában, és bebizonyították, hogy egy olyan futó, mint Pistorius nem rendelkezik ezzel a lábfeszesség változással"

Herr szerint a visszapozícionálási adat nem elegendő bizonyíték a versenyzéstől való eltiltáshoz. A nemzetközi szabályok szerint az atlétákat engedni kell versenyezni, ha a bizonyítékok nem adnak elegendő okot a kizárásra. Weyand nem vitatja, hogy a boka hiányából adódó hátrányt, azonban ezzel ő maga is számolt egy egyszerű matematikai egyenletben. Sebesség (m/s) = lépéstávolság (m) X lépésfrekvencia (lépés/s). "Ha a boka hiánya befolyásolja a sebességet, akkor annak jelentkeznie kell a lépéstávolságban vagy a lépésfrekvenciában, vagy mindkettőben" - mondta, hozzátéve, hogy a 7 másodpercben benne van a boka hiányából adódó fél másodperces hátrány is.


Nehéz elvonatkoztatni az érzelmi tényezőket a tudományos tényektől. Még maga Weyand sem biztos abban, hogyan kellene felhasználnia az adatokat a szabályzó testületeknek. Pistorius helyzete azért is kapott annyi figyelmet, mert körülményei egyediek. A veleszületett betegségéből adódó kétoldali amputáció nem gyakori, olyan pedig alig akad, aki mindkét lába elvesztése után a futást választaná versenysportnak, ezért is nehéz összehasonlítani bárkivel. A Pistoriusnál felfedezett előny azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem lenne szabad versenybe szállnia, hangsúlyozza Weyand. "Nem a mi tisztünk a szabályalkotás" - mondta. "Ezek nehéz döntések és a sport szellemiségétől függnek. Örülök, hogy nem én járok ebben a cipőben"

Készíthetők olyan lábak, amik egyenlő esélyeket biztosítanak? A szakértők szerint nem lehetetlen. "Eleget tudunk a futás mechanikájáról, hogy számszerűsítsük. Könnyen nehezíthetünk rajta például... és ahogy folytatjuk a tulajdonságok finomítását egészen közel kerülhetünk hozzá" - nyilatkozott Weyand az egyenlő esélyek megteremtéséről.

Pistorius művégtagjai nem sokat változtak 1997-es bemutatkozásuk óta. A kifejezetten sprinthez tervezett szerkezet egy fix pozíciót tart, ami nagyon megnehezíti az állást, de még az egyszerű járást is. "Hiányzik a sarok rész, mivel a sprintereknél a lábfejre helyeződik a terhelés" - magyarázta Richard Hirons a Cheetah-t készítő Ossur klinikai specialistája. "Egy láb körvonalait követi, ami azonban lefelé mutat, mintha lábujjhegyen állnánk"


Ebben futni nem kis fájdalmat okoz azon a ponton, ahol a művégtag találkozik a láb megmaradt részével, a mindennapok során Pistorius is egy jóval praktikusabb, sarokkal is ellátott szénszálas lábat visel mgefelelő kozmetikai borítással. A jövő pótlástana lecsökkentheti a különbséget a két megoldás között. "Egy sprint során több szakaszt is figyelembe kell venni: a startgép adta elrugaszkodási pontot, ahonnan guggolásból indul a versenyző majd meredeken előre dőlve elkezdi a gyorsulást" - taglalta Hirons. "Az emberi anatómia normál működése egy dolog, a futás közbeni viselkedése azonban egy másik történet. A jelenlegi művégtagokat a feladatra kell szabni, a jövőben a különböző finomításokkal már születhetnek kompromisszumos megoldások"