Hunter
A Virgin Galactic-kal szövetkeznek az aszteroida bányászok
A milliárdosokkal megtámogatott Planetary Resources, ami áprilisban jelentette be ambiciózus űrbányászati terveit, az űrturizmusra fókuszáló Virgin Galactic-kal próbál szövetkezni.
Az új egyesülés a feltörekvő kereskedelmi űrrepülési iparág önfenntartóvá válásának egyik első jele, melynek alapja a LauncherOne, egy költséghatékony műhold szállító rakéta, amit Richard Branson, a Virgin alapítója harangozott be július 11-én a brit Farnborough Nemzetközi Légibemutatón.
Az új-mexikói Las Cruces-ben működő Virgin Galactic a legtöbb ember számára a fizető turisták a világűr pereméig való eljuttatásának terveiről ismert. A utasokat szállító SpaceShipTwo rakétát a WhiteKnightTwo hordozó-repülőgép fogja 7 kilométeres magasságba emelni, ahonnan a rakéta hajtású űrrepülő önerőből kapaszkodik 100 kilométeres magasságba, ötpercnyi súlytalanságot és egyedi látványt nyújtva az utasoknak. A légi "kilövés" előnye, hogy a rakétának nem kell átpréselnie magát a légkör legűrűbb rétegein, ami rendkívül üzemanyag hatékonnyá teszi a kilövést.
A LauncherOne ugyanezt az alapelvet alkalmazná, rakterében műholdakat juttatva ki a légkörből. A Virgin tervei szerint 2016-tól állna szolgálatba, amit egy az egyben fel lehetne csatolni a WhiteKnightTwo kettős géptörzse közé, a SpaceShipTwo helyére. Branson szerint a kisebb, legfeljebb 225 kilogramm tömegű műholdak pályára állítására alkalmas rendszerrel megközelítőleg 10 millió dollárba kerülne egy kilövés, ami fele-ötöde a hagyományos műhold kilövési költségeknek.
Az alacsony költség azonnal megtetszett a seattle-i Planetary Resources-nek, ami Branson bejelentését követően ugyancsak bejelentést tett a két cég közötti partnerszerződésről, melynek keretében évente 10 műholdat juttatnának fel, ezek egyenként mindössze 50 kilogrammot nyomnak. A kis műholdak alkotják azt a korábban már az SG.hu-n is ismertetett rendszert, amivel a Planetary Resources felderítené az 50 és 500 méter közötti átmérővel rendelkező aszteroidákat, melyek reflektivitásából következtetni tudnak ásványkincseikre.
Eric Anderson, az aszteroida kitermelő cég társalapítója csábítóbbnak tartja a Virgin megoldását az ugyancsak légi kilövésű rakétákat kínáló virginiai Orbital Sciences Corporation megoldásánál, ami jóval nagyobb, akár 1500 kilogramm súlyú műholdak felbocsátását is lehetővé teszi - természetesen jóval magasabb költségekkel. "Ezek nagyobb rakéták és tízszer annyiba kerülnek, mint ami a Virgin terveiben szerepel" - mondta Anderson.
A Planetary Resources azonban másfél-két éven belül szeretné elkezdeni műholdjai feljuttatását, ezért kénytelenek lehetnek mindezt a Virgin nélkül elindítani, csak később váltva a brit-amerikai vállalkozásra. "Ha a Virgin nem áll készen, akkor is elkezdjük a fellövéseket" - tette hozzá Anderson. Az aszteroida-vadász műholdak csupán a Planetary Resources terveinek első lépcsőfokát jelentik. Amikor a műholdak azonosítják a kitermelésre alkalmasnak tűnő űrsziklákat a felderítő űreszközök egy másik flottája közelről is szemügyre veszi a potenciális munkaterületeket. A harmadik lépcsőt egy még kifejlesztésre váró űrhajó jelenti, ami magát a jövesztést, a bányászatot oldja meg. Anderson szerint műholdas hálózatuk kettős szerepkört tölt majd be, a cég érdekein kívül az egész emberiségét szolgálhatja egyfajta korai figyelmeztető rendszerként a bolygónkra veszélyt jelentő aszteroidák felderítésével.
Alan Stern, a NASA űrtudományi programjának egykori vezetője, a Hold bányászatát célul tűző kezdeményezés, a Moon Express vezető tudósa elismerően szólt a kereskedelmi űrvállalkozások együttműködéséről. "Ez a kereskedelmi űrgazdaság egyre érettebbé válásának jele, olyan megállapodásokkal, amik immár jövedelmezőek. Rendkívül ígéretes" - értékelte a bejelentéseket
. Nem a Planetary Resources az egyetlen cég, ami szemet vetett a Virgin LauncherOne megoldására. Ide tartozik az amerikai GeoOptics és SkyBox, sőt a jó nevű brit Surrey Satellite Technology is azt tervezi, hogy alkalmassá teszi CubeSat mikroműholdjait a Virgin rendszerével történő kilövésre.
Az új egyesülés a feltörekvő kereskedelmi űrrepülési iparág önfenntartóvá válásának egyik első jele, melynek alapja a LauncherOne, egy költséghatékony műhold szállító rakéta, amit Richard Branson, a Virgin alapítója harangozott be július 11-én a brit Farnborough Nemzetközi Légibemutatón.
Az új-mexikói Las Cruces-ben működő Virgin Galactic a legtöbb ember számára a fizető turisták a világűr pereméig való eljuttatásának terveiről ismert. A utasokat szállító SpaceShipTwo rakétát a WhiteKnightTwo hordozó-repülőgép fogja 7 kilométeres magasságba emelni, ahonnan a rakéta hajtású űrrepülő önerőből kapaszkodik 100 kilométeres magasságba, ötpercnyi súlytalanságot és egyedi látványt nyújtva az utasoknak. A légi "kilövés" előnye, hogy a rakétának nem kell átpréselnie magát a légkör legűrűbb rétegein, ami rendkívül üzemanyag hatékonnyá teszi a kilövést.
A LauncherOne ugyanezt az alapelvet alkalmazná, rakterében műholdakat juttatva ki a légkörből. A Virgin tervei szerint 2016-tól állna szolgálatba, amit egy az egyben fel lehetne csatolni a WhiteKnightTwo kettős géptörzse közé, a SpaceShipTwo helyére. Branson szerint a kisebb, legfeljebb 225 kilogramm tömegű műholdak pályára állítására alkalmas rendszerrel megközelítőleg 10 millió dollárba kerülne egy kilövés, ami fele-ötöde a hagyományos műhold kilövési költségeknek.
Az alacsony költség azonnal megtetszett a seattle-i Planetary Resources-nek, ami Branson bejelentését követően ugyancsak bejelentést tett a két cég közötti partnerszerződésről, melynek keretében évente 10 műholdat juttatnának fel, ezek egyenként mindössze 50 kilogrammot nyomnak. A kis műholdak alkotják azt a korábban már az SG.hu-n is ismertetett rendszert, amivel a Planetary Resources felderítené az 50 és 500 méter közötti átmérővel rendelkező aszteroidákat, melyek reflektivitásából következtetni tudnak ásványkincseikre.
Eric Anderson, az aszteroida kitermelő cég társalapítója csábítóbbnak tartja a Virgin megoldását az ugyancsak légi kilövésű rakétákat kínáló virginiai Orbital Sciences Corporation megoldásánál, ami jóval nagyobb, akár 1500 kilogramm súlyú műholdak felbocsátását is lehetővé teszi - természetesen jóval magasabb költségekkel. "Ezek nagyobb rakéták és tízszer annyiba kerülnek, mint ami a Virgin terveiben szerepel" - mondta Anderson.
A Planetary Resources azonban másfél-két éven belül szeretné elkezdeni műholdjai feljuttatását, ezért kénytelenek lehetnek mindezt a Virgin nélkül elindítani, csak később váltva a brit-amerikai vállalkozásra. "Ha a Virgin nem áll készen, akkor is elkezdjük a fellövéseket" - tette hozzá Anderson. Az aszteroida-vadász műholdak csupán a Planetary Resources terveinek első lépcsőfokát jelentik. Amikor a műholdak azonosítják a kitermelésre alkalmasnak tűnő űrsziklákat a felderítő űreszközök egy másik flottája közelről is szemügyre veszi a potenciális munkaterületeket. A harmadik lépcsőt egy még kifejlesztésre váró űrhajó jelenti, ami magát a jövesztést, a bányászatot oldja meg. Anderson szerint műholdas hálózatuk kettős szerepkört tölt majd be, a cég érdekein kívül az egész emberiségét szolgálhatja egyfajta korai figyelmeztető rendszerként a bolygónkra veszélyt jelentő aszteroidák felderítésével.
Alan Stern, a NASA űrtudományi programjának egykori vezetője, a Hold bányászatát célul tűző kezdeményezés, a Moon Express vezető tudósa elismerően szólt a kereskedelmi űrvállalkozások együttműködéséről. "Ez a kereskedelmi űrgazdaság egyre érettebbé válásának jele, olyan megállapodásokkal, amik immár jövedelmezőek. Rendkívül ígéretes" - értékelte a bejelentéseket
. Nem a Planetary Resources az egyetlen cég, ami szemet vetett a Virgin LauncherOne megoldására. Ide tartozik az amerikai GeoOptics és SkyBox, sőt a jó nevű brit Surrey Satellite Technology is azt tervezi, hogy alkalmassá teszi CubeSat mikroműholdjait a Virgin rendszerével történő kilövésre.
