Hunter
Kinek a tulajdona egy aszteroida?
Egyre több szó esik az aszteroidák erőforrásainak a kitermeléséről, ennek kapcsán pedig főként a műszaki megvalósítás nehézségeiről cikkeznek, pedig jogi téren is akadnak kihívások.
"Nekünk mint amerikai cégnek egyértelműen jogunk van elmenni egy aszteroidára és hasznosítani az erőforrásait" - nyilatkozott az aszteroidák bányászatát zászlajára tűző Planetary Resources egyik alapítója, Eric Anderson a Discovery News-nak. "Az Egyesült Államok kormányának határozott célja, hogy lehetővé tegye és elősegítse a kereskedelmi és gazdasági tevékenységeket az űrben"
Ez nemzeti nézőpontból teljesen meg is állná a helyét, nemzetközi szempontból azonban nem árt figyelembe venni az ENSZ 1967-es űregyezményét, az Outer Space Treaty-t, a nemzetközi űrtörvény jogi vázát, ami ellentétes az aszteroidák kitermelésével. A 2. cikk kimondja: "A világűrt, beleértve a Holdat és más égitesteket, sem a szuverenitás igényével, sem használat vagy foglalás útján, sem bármilyen más módon egyetlen nemzet sem sajátíthatja ki". Ezt több mint száz ország, köztük az Egyesült Államok is aláírta.
A magántulajdon kérdése az űrben jó ideje téma az emberek körében, különösen az elmúlt évtized óta, a kereskedelmi űrvállalkozások megjelenésével, magyarázta a Bigelow Aerospace jogtanácsosa, Michael Gold. "Az ENSZ egyezmény lényegében megtiltja az űrvagyon magántulajdonát. Az egyezmény szerint nem mehetünk el a Holdra vagy egy aszteroidára és nem tűzhetjük ki rá a zászlónkat, legalábbis mint nemzet nem. A dolgok még zavarosabbá válnak, ha egy cég tulajdonszerzéséről beszélünk, azonban úgy vélem, hogy a legtöbb ügyvéd azt mondaná, hogy a kettő ugyanaz, és legyen az egy cég, vagy egy nemzet, az egyezmény szerint nem minősíthető egy égitest magántulajdonnak" - taglalta Gold, aki azonban úgy véli, hogy az ENSZ egyezmény nem jelent majd akadályt egy Földön kívüli természeti kincsekre kacsintgató cég számára.
"Bármelyik nemzet kivonhatja magát az egyezményből amennyiben erről egy évvel előzetesen értesíti a tagokat, ezért úgy vélem helytelen lenne az olyan fejlesztési erőfeszítések kritizálása vagy visszafogása az egyezmény miatt, mint amit a Planetary Resources is felvázolt, mivel az Egyesült Államok bármikor kivonulhat és többé nem köti az egyezmény" - mondta Gold, aki szerint a műszaki feltételek megteremtése valószínűleg magával fogja vonni az aszteroida bányászat jogi létjogosultságát is. "Meggyőződésem, hogy a végén az adottságok felülírják a törvényeket" - tette hozzá.
A Planetary Resources-nek még évtizedei vannak a jogi kiskapuk kijátszására vagy kialakítására. A Washington állambeli Bellevue székhelyű cég olcsó űrtávcsöveket fejleszt, amiket földkörüli pályára állítva kereskedelmi, oktatási és kutatási jogi személyeknek értékesítene különböző célokra, beleértve a földközeli aszteroidák tanulmányozását. Végül a Planetary Resources egy űrhajót küld a kiválasztott aszteroidához, hogy számba vegye ásványi kincseit és tesztelje a jövesztési technikákat.
"Nekünk mint amerikai cégnek egyértelműen jogunk van elmenni egy aszteroidára és hasznosítani az erőforrásait" - nyilatkozott az aszteroidák bányászatát zászlajára tűző Planetary Resources egyik alapítója, Eric Anderson a Discovery News-nak. "Az Egyesült Államok kormányának határozott célja, hogy lehetővé tegye és elősegítse a kereskedelmi és gazdasági tevékenységeket az űrben"
Ez nemzeti nézőpontból teljesen meg is állná a helyét, nemzetközi szempontból azonban nem árt figyelembe venni az ENSZ 1967-es űregyezményét, az Outer Space Treaty-t, a nemzetközi űrtörvény jogi vázát, ami ellentétes az aszteroidák kitermelésével. A 2. cikk kimondja: "A világűrt, beleértve a Holdat és más égitesteket, sem a szuverenitás igényével, sem használat vagy foglalás útján, sem bármilyen más módon egyetlen nemzet sem sajátíthatja ki". Ezt több mint száz ország, köztük az Egyesült Államok is aláírta.
A magántulajdon kérdése az űrben jó ideje téma az emberek körében, különösen az elmúlt évtized óta, a kereskedelmi űrvállalkozások megjelenésével, magyarázta a Bigelow Aerospace jogtanácsosa, Michael Gold. "Az ENSZ egyezmény lényegében megtiltja az űrvagyon magántulajdonát. Az egyezmény szerint nem mehetünk el a Holdra vagy egy aszteroidára és nem tűzhetjük ki rá a zászlónkat, legalábbis mint nemzet nem. A dolgok még zavarosabbá válnak, ha egy cég tulajdonszerzéséről beszélünk, azonban úgy vélem, hogy a legtöbb ügyvéd azt mondaná, hogy a kettő ugyanaz, és legyen az egy cég, vagy egy nemzet, az egyezmény szerint nem minősíthető egy égitest magántulajdonnak" - taglalta Gold, aki azonban úgy véli, hogy az ENSZ egyezmény nem jelent majd akadályt egy Földön kívüli természeti kincsekre kacsintgató cég számára.
"Bármelyik nemzet kivonhatja magát az egyezményből amennyiben erről egy évvel előzetesen értesíti a tagokat, ezért úgy vélem helytelen lenne az olyan fejlesztési erőfeszítések kritizálása vagy visszafogása az egyezmény miatt, mint amit a Planetary Resources is felvázolt, mivel az Egyesült Államok bármikor kivonulhat és többé nem köti az egyezmény" - mondta Gold, aki szerint a műszaki feltételek megteremtése valószínűleg magával fogja vonni az aszteroida bányászat jogi létjogosultságát is. "Meggyőződésem, hogy a végén az adottságok felülírják a törvényeket" - tette hozzá.
A Planetary Resources-nek még évtizedei vannak a jogi kiskapuk kijátszására vagy kialakítására. A Washington állambeli Bellevue székhelyű cég olcsó űrtávcsöveket fejleszt, amiket földkörüli pályára állítva kereskedelmi, oktatási és kutatási jogi személyeknek értékesítene különböző célokra, beleértve a földközeli aszteroidák tanulmányozását. Végül a Planetary Resources egy űrhajót küld a kiválasztott aszteroidához, hogy számba vegye ásványi kincseit és tesztelje a jövesztési technikákat.