Hunter
Felfedezték első aszteroida-kísérőnket
Egy régóta keresett űrkőzet típusra, úgynevezett trójai aszteroidára bukkantak a csillagászok, ami mindig a Föld előtt halad. A Lagrange-pontok körül elhelyezkedő objektumok ideális űrkutatási célpontok lehetnek.
Az első Földhöz tartozó trójai címre kiváló esélyekkel rendelkező 2010 TK7 jelű aszteroida közel 300 méter átmérőjű és jelenleg 80 millió kilométerrel halad a Föld előtt. Az űrkőzetek ezen családjának tagjait elvileg a sokszoros távolság ellenére is könnyebb lehet elérni, mint a Holdat, emellett olyan elemeket tartalmazhatnak, amik a Föld felszínén nagyon ritkák.
Hogy elképzeljük a trójai aszteroidák elhelyezkedését, képzeljük magunk elé egy egyenlő oldalú háromszög két pontjaként a Napot és a Földet. A háromszög harmadik pontja az úgynevezett trójai, vagy közismertebb nevén Lagrange-pont. A Napnak és a Földnek két ilyen közös pontja van, az egyik a Föld előtt haladó L-4, a másik pedig mögötte elhelyezkedő L-5 pont.
Más bolygóknak is vannak a Nappal közös Lagrange-pontjaik, a Jupiter, a Neptunusz és a Mars esetében ezeken a pontokon már találtak is aszteroidákat. A tudósok jó ideje feltételezik, hogy a Föld is rendelkezik ilyen kísérőkkel, ezek azonban bolygónkról nézve főként a nappali égbolton tartózkodnak, ezért a napfény elrejti őket a kutatók kíváncsi szemei elől. Az észleléshez egy infravörös műszer, a WISE (Nagylátószögű Infravörös Felderítő Kutatóműszer) kellett, amit 2009-ben lőttek fel. A felfedezéshez Martin Connors, a kanadai Athabasca Egyetem csillagásza és csapata a WISE aszteroida- és üstökösvadász projektjének, a NEOWISE adatait használta fel. A WISE űrtávcső 2010 januárja és 2011 februárja között a teljes égboltot letapogatta az infravörös tartományban, ami két trójai esélyest hozott a szakemberek számára, ezek egyike az L-4 pontban elhelyezkedő 2010 TK7, amit további megfigyelésekkel sikerült megerősíteni.
A 2010 TK7 egy különös, egészen kaotikus pályát mondhat a magáénak. A trójai aszteroidák általában nem pontosan a Lagrange pontokban keringenek, hanem körülöttük, a 2010 TK7 egy szokatlan ebihal-alakú hurkot ír le. A furcsa pálya a környező égitestek gravitációs vonzásának tudható be. Ezzel együtt is a 2010 TK7 ebihal-pályája szokatlanul nagy, az aszteroida időnként a Napnak a Földdel ellentétes oldalára kerül. "Sokkal érdekesebb a viselkedése, mint azt bárki is gondolta" - Connors, aki a Nature legutóbbi számában publikálta a felfedezéssel kapcsolatos tanulmányát. "Olyan dolgokat csinál, amiket eddig nem tapasztaltunk a trójaiaknál, de pontosan ez az szélsőséges viselkedés, ami elég távolra viszi a Lagrange-ponttól, fedte fel a létezését"
A kutatók kiszámították az elkövetkező 10000 évre az aszteroida pályáját, ami szerint a 2010 TK7 egyszer sem kerül közelebb 20 millió kilométernél a Földhöz, ez a Föld-Hold távolság ötvenszerese. A kaotikus viselkedés és a Lagrange pont körüli hatalmas kilengés arra enged következtetni, hogy az űrkőzet csak átmenetileg rekedt meg jelenlegi helyén. Könnyen lehet, hogy csupán nem régiben zavarta meg valami az eredeti pozícióját, ennek kiderítéséhez a kutatók további számítógépes modelleket futtatnak majd az aszteroida pályájáról.
Egyelőre még nem állnak rendelkezésre színkép információk az aszteroidáról, amiből megállapíthatnák az összetételét. Felépítésük általában hasonló a Földéhez, azonban az aszteroidák kisebb méretük miatt gyorsabban hűltek le, ezért a nehezebb elemeknek az Földdel ellentétben nem volt idejük lesüllyedni a középpontjuk felé. Ennek köszönhetően az űrkőzetek olyan elemekben bővelkedhetnek, amik a Föld felszínén ritkák. "Egy nap talán bányászhatunk rajtuk" - nyilatkozott Connors a SPACE.com-nak.
Sajnos erre a célra a 2010 TK7 nem éppen a legjobb, mivel nem a Föld síkjában halad, ezért rengetek üzemanyagra lenne szükség az eléréséhez. Mindazonáltal, ha sikerül újabb trójai aszteroidákat felfedezni - több jelölt is van - akkor talán találunk egy könnyen megközelíthetőt is közöttük. A felfedezés mindenesetre meghozta a kutatási kedvet, Connors és munkatársai a földközeli objektumok észlelésére kifejlesztett Pan-STARRS távcső és kamera rendszert fogják használni a további kutatásokhoz.
Az első Földhöz tartozó trójai címre kiváló esélyekkel rendelkező 2010 TK7 jelű aszteroida közel 300 méter átmérőjű és jelenleg 80 millió kilométerrel halad a Föld előtt. Az űrkőzetek ezen családjának tagjait elvileg a sokszoros távolság ellenére is könnyebb lehet elérni, mint a Holdat, emellett olyan elemeket tartalmazhatnak, amik a Föld felszínén nagyon ritkák.
Hogy elképzeljük a trójai aszteroidák elhelyezkedését, képzeljük magunk elé egy egyenlő oldalú háromszög két pontjaként a Napot és a Földet. A háromszög harmadik pontja az úgynevezett trójai, vagy közismertebb nevén Lagrange-pont. A Napnak és a Földnek két ilyen közös pontja van, az egyik a Föld előtt haladó L-4, a másik pedig mögötte elhelyezkedő L-5 pont.
Más bolygóknak is vannak a Nappal közös Lagrange-pontjaik, a Jupiter, a Neptunusz és a Mars esetében ezeken a pontokon már találtak is aszteroidákat. A tudósok jó ideje feltételezik, hogy a Föld is rendelkezik ilyen kísérőkkel, ezek azonban bolygónkról nézve főként a nappali égbolton tartózkodnak, ezért a napfény elrejti őket a kutatók kíváncsi szemei elől. Az észleléshez egy infravörös műszer, a WISE (Nagylátószögű Infravörös Felderítő Kutatóműszer) kellett, amit 2009-ben lőttek fel. A felfedezéshez Martin Connors, a kanadai Athabasca Egyetem csillagásza és csapata a WISE aszteroida- és üstökösvadász projektjének, a NEOWISE adatait használta fel. A WISE űrtávcső 2010 januárja és 2011 februárja között a teljes égboltot letapogatta az infravörös tartományban, ami két trójai esélyest hozott a szakemberek számára, ezek egyike az L-4 pontban elhelyezkedő 2010 TK7, amit további megfigyelésekkel sikerült megerősíteni.
A 2010 TK7 egy különös, egészen kaotikus pályát mondhat a magáénak. A trójai aszteroidák általában nem pontosan a Lagrange pontokban keringenek, hanem körülöttük, a 2010 TK7 egy szokatlan ebihal-alakú hurkot ír le. A furcsa pálya a környező égitestek gravitációs vonzásának tudható be. Ezzel együtt is a 2010 TK7 ebihal-pályája szokatlanul nagy, az aszteroida időnként a Napnak a Földdel ellentétes oldalára kerül. "Sokkal érdekesebb a viselkedése, mint azt bárki is gondolta" - Connors, aki a Nature legutóbbi számában publikálta a felfedezéssel kapcsolatos tanulmányát. "Olyan dolgokat csinál, amiket eddig nem tapasztaltunk a trójaiaknál, de pontosan ez az szélsőséges viselkedés, ami elég távolra viszi a Lagrange-ponttól, fedte fel a létezését"
A kutatók kiszámították az elkövetkező 10000 évre az aszteroida pályáját, ami szerint a 2010 TK7 egyszer sem kerül közelebb 20 millió kilométernél a Földhöz, ez a Föld-Hold távolság ötvenszerese. A kaotikus viselkedés és a Lagrange pont körüli hatalmas kilengés arra enged következtetni, hogy az űrkőzet csak átmenetileg rekedt meg jelenlegi helyén. Könnyen lehet, hogy csupán nem régiben zavarta meg valami az eredeti pozícióját, ennek kiderítéséhez a kutatók további számítógépes modelleket futtatnak majd az aszteroida pályájáról.
Egyelőre még nem állnak rendelkezésre színkép információk az aszteroidáról, amiből megállapíthatnák az összetételét. Felépítésük általában hasonló a Földéhez, azonban az aszteroidák kisebb méretük miatt gyorsabban hűltek le, ezért a nehezebb elemeknek az Földdel ellentétben nem volt idejük lesüllyedni a középpontjuk felé. Ennek köszönhetően az űrkőzetek olyan elemekben bővelkedhetnek, amik a Föld felszínén ritkák. "Egy nap talán bányászhatunk rajtuk" - nyilatkozott Connors a SPACE.com-nak.
Sajnos erre a célra a 2010 TK7 nem éppen a legjobb, mivel nem a Föld síkjában halad, ezért rengetek üzemanyagra lenne szükség az eléréséhez. Mindazonáltal, ha sikerül újabb trójai aszteroidákat felfedezni - több jelölt is van - akkor talán találunk egy könnyen megközelíthetőt is közöttük. A felfedezés mindenesetre meghozta a kutatási kedvet, Connors és munkatársai a földközeli objektumok észlelésére kifejlesztett Pan-STARRS távcső és kamera rendszert fogják használni a további kutatásokhoz.
