Hunter
Hatalmas barázdák és sötét csíkok a Vestán
Új képekkel szolgált a NASA Dawn küldetése a Vesta aszteroidáról, változatos, ugyanakkor drámai látványt tárva a tudósok elé.
Az amerikai aszteroida-szonda július 16-án állt pályára a hatalmas űrkőzet körül, ami a második legnagyobb tömegű ismert aszteroida a Naprendszerben. A Vesta új adatokkal bővítheti a bolygóformálódás korai szakaszairól szerzett ismereteinket, mivel az aszteroidáról származó meteoritok arról tanúskodnak, hogy a Vesta a Föld és a többi bolygó előtt alakult ki.
Az 1807-ben felfedezett Vesta megközelítőleg 575 x 455 kilométeres paraméterekkel rendelkezik, felszíne az elméletek szerint bazaltos kőzetből épül fel, ami az egykori protobolygó forró belsejéből törhetett elő kialakulásakor, körülbelül 4,5 milliárd évvel ezelőtt. Kis mérete miatt az aszteroida gyorsan lehűlt, ezáltal nem ment keresztül azokon a felszíni átalakulásokon, amin a nagyobb világok. Ennek köszönhetően a Vesta lehet az egyik legősibb, legérintetlenebb felszínű égitest a Naprendszerben, egy megdermedt pillanatfelvétel a bolygóformálódás kezdeti szakaszainak anyagairól és körülményeiről. A Vesta tanulmányozásával a bolygótudósok a Naprendszer első 5 millió évébe repülhetnek vissza.
A Dawn csapat a NASA hétfői sajtótájékoztatóján mutatta be legfrissebb fotóit, egy meglepően változatos felszínt tárva az érdeklődők elé, melyeken már jól kivehetők az 500 méteres átmérőjű felszíni jegyek is, amik a Vesta átmérőjének ezredrészét sem érik el. A NASA ezúttal azt is elmagyarázta, hogy mik láthatók a felvételeken, illetve közzé tett egy videót, ami a képekből összeállítva az erősen kráterezett északi és jóval simább déli féltekével rendelkező Vesta forgását mutatja be 5200 kilométeres távolságból szemlélve.
Az első ami szembe tűnik, a hatalmas, párhuzamos barázdák az aszteroida egyenlítőjénél. Ezeket feltehetőleg az a nagy erejű becsapódás alakíthatta ki, ami egykor egy óriási, több mint 450 kilométer átmérőjű krátert vájt az aszteroida déli sarkánál. "A barázdák tájolása egy korai nagy becsapódáshoz köthető" - mondta a Dawn vezető tudósa, Chris Russel, a UCLA munkatársa. A becsapódás közel 834.000 köbkilométer törmeléket lökhetett ki az űrbe, aminek egy része a Földre is eljutott.
Jelenleg még nem tudni mi hozta létre a környezettől jelentősen eltérő sötét csíkokat, ez több kráterben is megfigyelhető
Egyes kráterek belsejét ismeretlen eredetű, rendkívül sötét csíkok díszítik. "Semmi ilyesmivel nem találkoztam eddig" - mondta Russel, hozzátéve, hogy ahogy a Dawn egyre kisebb magasságokba közelíti majd meg az aszteroidát, talán magyarázatot találnak a különös jegyek eredetére is. A Dawn jelenleg 3500 kilométeres magasságban kering a Vesta körül, augusztus 11-én azonban 2700 kilométerre közelíti meg az űrkőzetet, megkezdve tudományos megfigyelési munkálatait. A legkisebb aszteroidától számított távolsága 200 kilométer lesz.
A Vesta egyik legérdekesebb felszíni jegye, a "hóember" nevet kapta, ez ugyanis három különböző méretű, egymás mellett elhelyezkedő kráter sorozata az aszteroida északi féltekéjén. "Azért is nagyon érdekesek, mert egészen laposnak tűnnek" - mondta Holger Sierks, a német Max Planck Társaság szakértője, a Dawn kamera csapatának tagja.
A Vesta hóembere
A felszín színének és fényességének váltakozásai az összetételben jelentkező eltérésekre utalnak, azt azonban még nem tudni milyen ásványok alkotják az aszteroidát. "A különböző területeken meglepően nagyok a különbségek" - mondta Enrico Flamini, a Dawn spektrométerét biztosító Olasz Űrügynökség tudósa. A Dawn gamma sugarú és neutron detektora segít majd a felszín összetételének jellemzésében, míg egy rádiójeles műszer az űrszonda sebességében bekövetkezett parányi változások mérésével az aszteroida gravitációs mezejét és belső szerkezetét térképezi fel.
A szonda 2012 júliusában int búcsút a Vestának és folytatja útját végcélja, a Naprendszer legnagyobb aszteroidája, a Ceres felé, amit két és fél év alatt ér el. A két távoli célpont elérését egy ion hajtómű teszi lehetővé, ami a hagyományos rakétákkal ellentétben elektromos vagy mágneses mezőket alkalmaz a töltött részecskék nagy sebességre történő gyorsításához, amik előre tolják az űrjárművet. Bár maga a tolóerő rendkívül alacsony,idővel fokozatosan felépülve hatalmas sebességek érhetők el vele. "Az ion meghajtásban rejlő hatalmas lehetőségeket használjuk ki, amiről én először egy Star Trek epizódban hallottam" - tette hozzá Marc Rayman, a Dawn főmérnöke, a NASA Sugárhajtómű Laboratóriumának munkatársa.
Sokan nem tudják, de a Vesta szokatlanul fényes égitest, ezért akár szabad szemmel is megfigyelhető az éjszakai égbolton, amire a héten különösen jó alkalom nyílik. Augusztus 5-én lesz a legkisebb távolságban a Földtől, viszonylag kevés csillag társaságában.
A Vesta augusztus 5-i elhelyezkedése a Bak csillagképben
Az aszteroidát a Bak csillagképben kell keresni, lehetőleg egy olyan helyről, mai távol esik a városi fényektől, és egy binokulár sem árt a biztonság kedvéért, amivel éjszaka 1 órakor érdemes kémlelni a déli égboltot a fenti égtérkép alapján, amin a csillagok magnitúdóját jelölik a számok. Minél kisebb az érték, annál erősebb az adott csillag fénye, a Vesta a maga 5,6-os értékével a szabad szemmel már nehezebben észlelhető kategóriába esik, de mivel nincs körülötte fényes csillag, így kiemelkedik a sötét területen.
Az amerikai aszteroida-szonda július 16-án állt pályára a hatalmas űrkőzet körül, ami a második legnagyobb tömegű ismert aszteroida a Naprendszerben. A Vesta új adatokkal bővítheti a bolygóformálódás korai szakaszairól szerzett ismereteinket, mivel az aszteroidáról származó meteoritok arról tanúskodnak, hogy a Vesta a Föld és a többi bolygó előtt alakult ki.
Az 1807-ben felfedezett Vesta megközelítőleg 575 x 455 kilométeres paraméterekkel rendelkezik, felszíne az elméletek szerint bazaltos kőzetből épül fel, ami az egykori protobolygó forró belsejéből törhetett elő kialakulásakor, körülbelül 4,5 milliárd évvel ezelőtt. Kis mérete miatt az aszteroida gyorsan lehűlt, ezáltal nem ment keresztül azokon a felszíni átalakulásokon, amin a nagyobb világok. Ennek köszönhetően a Vesta lehet az egyik legősibb, legérintetlenebb felszínű égitest a Naprendszerben, egy megdermedt pillanatfelvétel a bolygóformálódás kezdeti szakaszainak anyagairól és körülményeiről. A Vesta tanulmányozásával a bolygótudósok a Naprendszer első 5 millió évébe repülhetnek vissza.
A Dawn csapat a NASA hétfői sajtótájékoztatóján mutatta be legfrissebb fotóit, egy meglepően változatos felszínt tárva az érdeklődők elé, melyeken már jól kivehetők az 500 méteres átmérőjű felszíni jegyek is, amik a Vesta átmérőjének ezredrészét sem érik el. A NASA ezúttal azt is elmagyarázta, hogy mik láthatók a felvételeken, illetve közzé tett egy videót, ami a képekből összeállítva az erősen kráterezett északi és jóval simább déli féltekével rendelkező Vesta forgását mutatja be 5200 kilométeres távolságból szemlélve.
Az első ami szembe tűnik, a hatalmas, párhuzamos barázdák az aszteroida egyenlítőjénél. Ezeket feltehetőleg az a nagy erejű becsapódás alakíthatta ki, ami egykor egy óriási, több mint 450 kilométer átmérőjű krátert vájt az aszteroida déli sarkánál. "A barázdák tájolása egy korai nagy becsapódáshoz köthető" - mondta a Dawn vezető tudósa, Chris Russel, a UCLA munkatársa. A becsapódás közel 834.000 köbkilométer törmeléket lökhetett ki az űrbe, aminek egy része a Földre is eljutott.
Jelenleg még nem tudni mi hozta létre a környezettől jelentősen eltérő sötét csíkokat, ez több kráterben is megfigyelhető
Egyes kráterek belsejét ismeretlen eredetű, rendkívül sötét csíkok díszítik. "Semmi ilyesmivel nem találkoztam eddig" - mondta Russel, hozzátéve, hogy ahogy a Dawn egyre kisebb magasságokba közelíti majd meg az aszteroidát, talán magyarázatot találnak a különös jegyek eredetére is. A Dawn jelenleg 3500 kilométeres magasságban kering a Vesta körül, augusztus 11-én azonban 2700 kilométerre közelíti meg az űrkőzetet, megkezdve tudományos megfigyelési munkálatait. A legkisebb aszteroidától számított távolsága 200 kilométer lesz.
A Vesta egyik legérdekesebb felszíni jegye, a "hóember" nevet kapta, ez ugyanis három különböző méretű, egymás mellett elhelyezkedő kráter sorozata az aszteroida északi féltekéjén. "Azért is nagyon érdekesek, mert egészen laposnak tűnnek" - mondta Holger Sierks, a német Max Planck Társaság szakértője, a Dawn kamera csapatának tagja.
A Vesta hóembere
A felszín színének és fényességének váltakozásai az összetételben jelentkező eltérésekre utalnak, azt azonban még nem tudni milyen ásványok alkotják az aszteroidát. "A különböző területeken meglepően nagyok a különbségek" - mondta Enrico Flamini, a Dawn spektrométerét biztosító Olasz Űrügynökség tudósa. A Dawn gamma sugarú és neutron detektora segít majd a felszín összetételének jellemzésében, míg egy rádiójeles műszer az űrszonda sebességében bekövetkezett parányi változások mérésével az aszteroida gravitációs mezejét és belső szerkezetét térképezi fel.
A szonda 2012 júliusában int búcsút a Vestának és folytatja útját végcélja, a Naprendszer legnagyobb aszteroidája, a Ceres felé, amit két és fél év alatt ér el. A két távoli célpont elérését egy ion hajtómű teszi lehetővé, ami a hagyományos rakétákkal ellentétben elektromos vagy mágneses mezőket alkalmaz a töltött részecskék nagy sebességre történő gyorsításához, amik előre tolják az űrjárművet. Bár maga a tolóerő rendkívül alacsony,idővel fokozatosan felépülve hatalmas sebességek érhetők el vele. "Az ion meghajtásban rejlő hatalmas lehetőségeket használjuk ki, amiről én először egy Star Trek epizódban hallottam" - tette hozzá Marc Rayman, a Dawn főmérnöke, a NASA Sugárhajtómű Laboratóriumának munkatársa.
Sokan nem tudják, de a Vesta szokatlanul fényes égitest, ezért akár szabad szemmel is megfigyelhető az éjszakai égbolton, amire a héten különösen jó alkalom nyílik. Augusztus 5-én lesz a legkisebb távolságban a Földtől, viszonylag kevés csillag társaságában.
A Vesta augusztus 5-i elhelyezkedése a Bak csillagképben
Az aszteroidát a Bak csillagképben kell keresni, lehetőleg egy olyan helyről, mai távol esik a városi fényektől, és egy binokulár sem árt a biztonság kedvéért, amivel éjszaka 1 órakor érdemes kémlelni a déli égboltot a fenti égtérkép alapján, amin a csillagok magnitúdóját jelölik a számok. Minél kisebb az érték, annál erősebb az adott csillag fénye, a Vesta a maga 5,6-os értékével a szabad szemmel már nehezebben észlelhető kategóriába esik, de mivel nincs körülötte fényes csillag, így kiemelkedik a sötét területen.
barom, nem téglalap, téglatest 
