Hunter

Újabb támadás a Hold-elmélet ellen

Új kérdések merültek fel a Hold születésével kapcsolatban, miután egy tanulmány gyakorlatilag azonosnak találta a Föld és a Hold felszíni mintáit.

A Nature Geoscience szaklapban megjelent kutatás ellentmond annak az elméletnek, ami szerint a Hold egy Mars-méretű objektum, a Theia becsapódása után alakult ki 4,5 milliárd évvel ezelőtt. Akkoriban mind a Föld, mind a Theia még részben olvadt állapotban volt, a két égitest ütközésével a Theia magja belesüllyedt a Föld magjába, míg a könnyebb törmelék kilökődött az űrbe, hogy összeállva létrehozza a Holdat. Új tanulmányukban Junjun Zhang, a Chicago Egyetem kutatója és kollégái a holdbéli és a földi minták titán izotópjainak arányait hasonlították össze, és azt észlelték, hogy ez az arány szinte hajszálpontosan (4 PPM eltéréssel) megegyezik.

Ez megingatja a fent felvázolt elméletet, a Mars-méretű látogatónak az eddigi kutatások alapján izotópjaiban különböznie kellene, a mérések azonban azt sugallják, hogy a Hold teljes egészében a Föld anyagából áll, ezt esetleg egy ütközés utáni heves keveredés magyarázhatná. Zhang szerint a hasonlóság nem magyarázható azzal, hogy mindkét égitest a Naprendszer egyazon területén alakult ki, mivel a meteoritminták is jókora különbségeket mutatnak a titán izotópok arányában, ezért valószínűsítik, hogy az izotópok a Földről származnak, sem mint egy másik bolygóról.

Dr. Brad Carter az ausztrál Dél-Queenslandi Egyetem bolygótudósa szerint bár valószínűtlen, hogy két bolygó hasonló kémiai összetétellel rendelkezzen, nem lehetetlen. "A tanulmány állítása ellenére egy, a Földhöz nagyon közel kialakuló bolygó rendelkezhet hasonló összetétellel, ami hasonló izotóparányokat eredményez" - mondta Carter. "Az is lehetséges, hogy a Theia főként jégből épült fel, a Kuiper-öv szülötte volt a külső-Naprendszerből. Ez megmagyarázná a becsapódás energiáját, ugyanakkor a jég elpárolgásával a kilökődött anyagok közül csak a földi alkothatja a Holdat"

Zhang csapatának van egy másik magyarázata, ami az akkor még protobolygónak minősülő Föld forgási sebességén alapul. Véleményük szerint a fiatal bolygó sokkal gyorsabban foroghatott, mint eddig gondolták, így nagyobb fokú keveredést tehetett lehetővé. Carter nem ért egyet, egy ilyen mérvű keveredéshez szükséges sebesség ugyanis a lelassulással kapcsolatban is számos kérdést vetne fel, bár erre Zhangék egy gravitációs rezonanciahatással vágtak vissza a Föld, a Hold és a Nap között, ami biztosíthatta a forgási sebesség lelassulásához szükséges erőket. A problémák ellenére Carter úgy véli, Zhang és csapatának tanulmánya rávilágít arra, hogy a jelenlegi elmélet felülvizsgálatra szorul.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • NEXUS6 #229
    Csak hozzátenném, hogy majd az összes ma még élő, vagy márt elhalálozott Holdat megjárt amcsi űrhajós, valami nagyon UFO-konteo-ezos nyilatkozatokat tett már 1-2X.

    Ha a konteók nem is igazak, de az biztos, hogy aki a Holdon járt, vagy nem az meghüjül!XD

    Pl
  • gforce9 #228
    Persze, lehetséges, minden lehetséges. De jelenleg a bolygókialakulási elmélet legerősebb támogatói is, gyakrabban használják azt a kifejezést hogy: "valószínűleg így alakult ki" mint, hogy azt mondják: "biztosan így alakult ki". Ők is pontosan tudják, hogy az elmélet szép, kerek. Szimulálható. De mivel szinte kizárólag a naprendszerre támaszkodik az elképzelés, így nem lehet azt mondani, hogy biztosan. És azért szerintem az ellenérveket ők is látják, hogy némely körülmény kicsit valahogy kilóg a képből :)
  • Doktor Kotász #227
    Egyáltalán nem biztos, hogy gyakoribb a közeli gázóriás, csak egyenlőre annak a kimutatása a könnyű feladat. Nem lehetséges, hogy azokban a rendszerekben nem bővelkedik az enyag nehezebb elemekkel? Nem tudom, csak kérdezem.
  • mizar1 #226
    Ezt én is így gondolom, de nem erről írtam, így másra válaszoltál.
  • gforce9 #225
    Tudtommal az exobolygóknál gyakoribb a központi csillaghoz közeli gázóriás. Nem igazán hasonlítanak a mi megszokott naprendszerünkre. Általában sokkal elliptikusabbak, sokkal szabálytalanabbak. Az a baj, hogy a jelenlegi bolygófejlődési elmélet még abból a korból fakad, amikor még nem is tudtunk megfigyelni közvetetten sem más csillagok körül keringő bolygókat. Egyetlen példából kiindulva pedig nem hinném, hogy stabil elmélet gyártható. A jelenlegi elmélet úgy van kidolgozva, hogy a szimuláció végén a mi naprendszerünket eredményezze. Nincs stabil, de legalábbis sok naprendszert felőlelő statisztikai adat, hogy megközelítőleg milyen is lehetett a kiindulási állapot.
  • Doktor Kotász #224
    Et egy tárgyi tévedés a részedról. Nem véletlenól vannak a gázóriások a rendszer külsőbb régióiban. A belső övekben a napszél már az elején elfújhatta a könnyebb elemeket, ezért éllnak a belső bolygók nehezebb elemekbők, míg a külső zónákban bolygókká tudtak összeállni. Tehét hiába volt itt is sok hidrogén, aki lemaradt a napba esésről, annak zöméz elfújta a napszél.
  • Doktor Kotász #223
    "Mi a döbbenet?

    Mert azt én is le tudom írni, hogy "Döbbenet%".

    Meg tudok utána fikázni is egyet.
    Gondolom magyarázat helyett egyszerűbb volt. :) "

    Érfekes, hogy úgy csinálsz, mintha a döbbenet szó után nem lett volna ott egy wijipediás link a rakéták működési elvéről, és nem írtam volna, hogy a Newton harmadik törvénye az impulzs (lendület) megmaradás törvényén alapul a rakéták működési elve. Sót, talán még azt is írtam, ha jól emlékszem, hogy a rakéták jóval gyorabban haladnak, mint a belőlük kiáramló gázok.

    Japaszkodj meg, egy rakétából párezer kmph-val áramlik ki a ház, de ennek ellenére, a néhány tízezres sebességre is képesek.
  • mizar1 #222
    a molygók azok természetesen bolygók. :-)
  • mizar1 #221
    Talán valami olyasmit amit én vetettem föl.

    Ugyanis nagyon érdekes, hogy egy összehúzódó gáz és porfelhő legnehezebb elemei kívül maradjanak pusztán azért, hogy molygókká alakulhassanak, a legkönnyebb hidrogén meg jól összehúzódik egy központi helyre.
  • gforce9 #220
    Az időjárás nagyon összetett rendszer. Viselkedésének kiszámítása ugyanolyan bonyolult, ha nem bonyolultabb, mint egy bolygófejlődési szimuláció. Minkettő csak becslés. Hogy melyik mennyire pontos... hát az időjárásnál utólag kiderül. A bolygófejlódés, hogy mennyire pontos becslés, az akkor fog egyértelműen kiderülni, ha majd találunk olyan csilagot amely körül az akkréciós korongban épp ezek a folyamatok zajlanak. Én ebben kissé szkeptikus vagyok :) Szerintem nagyon új megközelítési módokat fogunk találni. :)