Új kérdések merültek fel a Hold születésével kapcsolatban, miután egy tanulmány gyakorlatilag azonosnak találta a Föld és a Hold felszíni mintáit.

A Nature Geoscience szaklapban megjelent kutatás ellentmond annak az elméletnek, ami szerint a Hold egy Mars-méretű objektum, a Theia becsapódása után alakult ki 4,5 milliárd évvel ezelőtt. Akkoriban mind a Föld, mind a Theia még részben olvadt állapotban volt, a két égitest ütközésével a Theia magja belesüllyedt a Föld magjába, míg a könnyebb törmelék kilökődött az űrbe, hogy összeállva létrehozza a Holdat. Új tanulmányukban Junjun Zhang, a Chicago Egyetem kutatója és kollégái a holdbéli és a földi minták titán izotópjainak arányait hasonlították össze, és azt észlelték, hogy ez az arány szinte hajszálpontosan (4 PPM eltéréssel) megegyezik.

Ez megingatja a fent felvázolt elméletet, a Mars-méretű látogatónak az eddigi kutatások alapján izotópjaiban különböznie kellene, a mérések azonban azt sugallják, hogy a Hold teljes egészében a Föld anyagából áll, ezt esetleg egy ütközés utáni heves keveredés magyarázhatná. Zhang szerint a hasonlóság nem magyarázható azzal, hogy mindkét égitest a Naprendszer egyazon területén alakult ki, mivel a meteoritminták is jókora különbségeket mutatnak a titán izotópok arányában, ezért valószínűsítik, hogy az izotópok a Földről származnak, sem mint egy másik bolygóról.

Dr. Brad Carter az ausztrál Dél-Queenslandi Egyetem bolygótudósa szerint bár valószínűtlen, hogy két bolygó hasonló kémiai összetétellel rendelkezzen, nem lehetetlen. "A tanulmány állítása ellenére egy, a Földhöz nagyon közel kialakuló bolygó rendelkezhet hasonló összetétellel, ami hasonló izotóparányokat eredményez" - mondta Carter. "Az is lehetséges, hogy a Theia főként jégből épült fel, a Kuiper-öv szülötte volt a külső-Naprendszerből. Ez megmagyarázná a becsapódás energiáját, ugyanakkor a jég elpárolgásával a kilökődött anyagok közül csak a földi alkothatja a Holdat"

Zhang csapatának van egy másik magyarázata, ami az akkor még protobolygónak minősülő Föld forgási sebességén alapul. Véleményük szerint a fiatal bolygó sokkal gyorsabban foroghatott, mint eddig gondolták, így nagyobb fokú keveredést tehetett lehetővé. Carter nem ért egyet, egy ilyen mérvű keveredéshez szükséges sebesség ugyanis a lelassulással kapcsolatban is számos kérdést vetne fel, bár erre Zhangék egy gravitációs rezonanciahatással vágtak vissza a Föld, a Hold és a Nap között, ami biztosíthatta a forgási sebesség lelassulásához szükséges erőket. A problémák ellenére Carter úgy véli, Zhang és csapatának tanulmánya rávilágít arra, hogy a jelenlegi elmélet felülvizsgálatra szorul.