Minden tiszteletem az eddigi hozzászólóknak és a kutatóknak. De azt gondolom, a lényeget nem érinti a nyelvi kommunikáció. Illetve csak annyiban, amennyiben az is következmény, és nem ok. Ugyanis a „tyúk vagy a tojás” problémát nem oldja meg a nyelv kérdése, mert igaz a megállapíts, ember, gondolkodó ember nyelv nélkül nem képzelhető el, és gondolkodó, kommunikáló ember pedig gondolkodó kommunikáló embertől fejlődik azzá.
Az ember lényege az Ő szellemi szabad személyisége. Ami annyit jelent, hogy az ember „három dimenziós” lény. Nem csupán biológiai-fiziológiai teste van, mint a növényeknek, nem csupán pszichikai érzelmi viselkedése van, mint a magasabb rendű állatoknak, hanem van egy harmadik dimenziója is, értelmes és szabad személy, akit nem irányít meghatározó módon az ösztöne, mert a szó biológiai szoros értelmében, nincs is neki. Vagyis képes az ember a fizikai éhsége ellenére nem enni – értelmesnek tartott cél érdekében (fogyókúra, böjt, szolidaritásból másnak adni stb. -, vagy fájdalmas érzelmi hatások ellenére megbocsátani, segíteni, életét áldozni stb. Mert az értelmes szabad szellemi személy képes másként DÖNTENI. Míg az állatok bizonyos szűk keretek közé szorulnak az ösztöneik által: A gólya sosem fog az eresz alá fészket építeni egy esős nyáron, vagy a fecske e kémény tetejére, mert az tágasabb és jobb a kilátás, „őket” a „beprogramozott” ösztöneik lehatárolják. Míg az ember egyedül SZABAD és FELELŐS SZEMÉLY, ezt jelenti az erkölcsisége. Választhat jó és rossz között, de döntéséért a felelősséget vállalnia kell.
Ha a rövid terjedelem miatt nem lettem volna eléggé érthető, ajánlom olvasásra Viktor E. Frankl írásait, különösen is a „mégis mondj igent az életre!”, vagy az Orvosi lelkigondozás címűeket, mint a legalapvetőbbeket, de valójában bármelyiket.
Az ember tehát lényegileg más, mint az állatok, nem csupán mennyiségileg okosabb stb.
További szép vasárnapot!
M.M.