Berta Sándor
Szimulátor embertömegek mozgására
Különleges programok segítségével a katasztrófavédelmi szakemberek rendszeresen modellezik az emberek mozgását, a módszerre azonban felfigyeltek a terroristák is.
Miként viselkedik egy tömeg tűzeset vagy egy csőtörés esetén egy bevásárlóközpontban? Merre menekülnek az emberek egy ilyen helyzetben? Vannak-e megfelelő menekülőutak vagy a különböző átjárók, lépcsőházak és folyosók túl szűkek és nem képesek sok ember befogadására? Miként történhet az evakuáció? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresik a válaszokat a szakemberek. A számítógépes szimulációk tapasztalatai segíthetnek a várostervezőknek, az építészeknek, a biztonsági erőknek és a vészhelyzetekre mentési terveket kidolgozó katasztrófavédelmi munkatársaknak, hogy elkerülhetőek legyenek a sok áldozattal járó tragédiák.
A dolog fontos a terrorelhárításban is, hiszen a robbantók célja pont a minél nagyobb pánik keltése és az, hogy egy merényletben minél több áldozat legyen. Nem véletlen, hogy a legtöbb terrortámadásra a városokban kerül sor, épületek ellen vagy olyan helyeken, ahol sok ember található. Jó példa erre Irak, ahol gyakran történnek merényletek a piacokon vagy a rendőrség előtt. Szintén egyre gyakrabban fordulnak elő a kettős robbantások, amikor miután felrobbant egy autóba rejtett pokolgép s megérkeznek a mentőcsapatok, újabb bomba robban. A szakemberek ilyen esetekben is a számítógépes programokat hívják segítségül, hiszen lehetetlen egy ilyen helyzet valós modellezése több száz vagy több ezer emberrel.
A rendőrségek figyelmét is felkeltették ezek a szoftverek, hiszen modellezhető velük a katasztrófák utáni pánik és a biztonsági erők gyakorolhatják a tömeg irányítását nemcsak egy vészhelyzet, de egy tüntetés esetén is. Szimulálható, hogy milyen irányokba indulnak el az emberek, miért pont arra mennek, milyen területeken gyülekeznek esetleg, milyenek a reakcióik, mennyire feszültek vagy hogy hol célszerű ellenőrzőpontokat vagy segélyhelyeket létrehozni.
Paul Torrens ilyen szimulátorokat fejleszt. A programban található karaktereket különböző jellemzőkkel (kor, nem stb.) látja el, hogy minél valósághűbbek legyenek. A kutató az összegyűjtött tapasztalatait rendszeresen publikálja. Ez az a terület, ahol találkozik egymással a számítástechnika és a pszichológia. Az általuk kidolgozott viselkedésminták segítségével akár egy közösségi portál élete is jól megfigyelhető, különböző akciók és reakciók szimulálhatók.
Paul Torrens létrehozott egy olyan programot is, amely azt mutatja meg, hogy néhány hangadó hatására miként válhat egy tömeg erőszakossá vagy randalírozók csoportjává.
Sajnos hamarosan Torrens és más szakemberek nemzetbiztonsági okokból nem hozhatják majd nyilvánosságra a megállapításaikat, hiszen túl nagy lenne a kockázat, a rosszfiúk ugyanugy hasznosíthatják ezeket az információkat, mint a rendvédelmi erők.
Miként viselkedik egy tömeg tűzeset vagy egy csőtörés esetén egy bevásárlóközpontban? Merre menekülnek az emberek egy ilyen helyzetben? Vannak-e megfelelő menekülőutak vagy a különböző átjárók, lépcsőházak és folyosók túl szűkek és nem képesek sok ember befogadására? Miként történhet az evakuáció? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresik a válaszokat a szakemberek. A számítógépes szimulációk tapasztalatai segíthetnek a várostervezőknek, az építészeknek, a biztonsági erőknek és a vészhelyzetekre mentési terveket kidolgozó katasztrófavédelmi munkatársaknak, hogy elkerülhetőek legyenek a sok áldozattal járó tragédiák.
A dolog fontos a terrorelhárításban is, hiszen a robbantók célja pont a minél nagyobb pánik keltése és az, hogy egy merényletben minél több áldozat legyen. Nem véletlen, hogy a legtöbb terrortámadásra a városokban kerül sor, épületek ellen vagy olyan helyeken, ahol sok ember található. Jó példa erre Irak, ahol gyakran történnek merényletek a piacokon vagy a rendőrség előtt. Szintén egyre gyakrabban fordulnak elő a kettős robbantások, amikor miután felrobbant egy autóba rejtett pokolgép s megérkeznek a mentőcsapatok, újabb bomba robban. A szakemberek ilyen esetekben is a számítógépes programokat hívják segítségül, hiszen lehetetlen egy ilyen helyzet valós modellezése több száz vagy több ezer emberrel.
A rendőrségek figyelmét is felkeltették ezek a szoftverek, hiszen modellezhető velük a katasztrófák utáni pánik és a biztonsági erők gyakorolhatják a tömeg irányítását nemcsak egy vészhelyzet, de egy tüntetés esetén is. Szimulálható, hogy milyen irányokba indulnak el az emberek, miért pont arra mennek, milyen területeken gyülekeznek esetleg, milyenek a reakcióik, mennyire feszültek vagy hogy hol célszerű ellenőrzőpontokat vagy segélyhelyeket létrehozni.
Paul Torrens ilyen szimulátorokat fejleszt. A programban található karaktereket különböző jellemzőkkel (kor, nem stb.) látja el, hogy minél valósághűbbek legyenek. A kutató az összegyűjtött tapasztalatait rendszeresen publikálja. Ez az a terület, ahol találkozik egymással a számítástechnika és a pszichológia. Az általuk kidolgozott viselkedésminták segítségével akár egy közösségi portál élete is jól megfigyelhető, különböző akciók és reakciók szimulálhatók.
Paul Torrens létrehozott egy olyan programot is, amely azt mutatja meg, hogy néhány hangadó hatására miként válhat egy tömeg erőszakossá vagy randalírozók csoportjává.
Sajnos hamarosan Torrens és más szakemberek nemzetbiztonsági okokból nem hozhatják majd nyilvánosságra a megállapításaikat, hiszen túl nagy lenne a kockázat, a rosszfiúk ugyanugy hasznosíthatják ezeket az információkat, mint a rendvédelmi erők.