Az Amerikai Haditengerészet 2018-ra rendszerbe állítaná a X-47 jelölésű drónt. Csak széljegyzetnek tűnik, hogy a légi utántöltés képességével, pedig ez drasztikus változásokat jelent.

Lassan már két évtizede hallani egyre hangosabban azt a vélekedést, hogy az ember vezette vadászgépek és harci repülőgépek kora hamarosan lejár. A jövő a pilóta nélküli repülőgépeké, amelyek számtalan előnnyel rendelkeznek. Először is, mivel nincs pilóta a fedélzeten, a számára szükséges eszközök (légkondicionáló rendszer, katapultülés, műszerfal, stb.) is megspórolhatóak, ezek helyett több üzemanyagot vihet.


A legutóbbi befutó: a Boeing elképzelése a 6. generációs vadászgépről, a vásárló igényei szerint pilóta vezette (felül) vagy pilóta nélküli (alul) változatban
Másodszor egy drón akár rendkívül hosszú ideig tartó repüléseket is végezhet, mivel a pilóta alapvető biológiai szükségleteket nem kell figyelembe venni. Egy hagyományos vadászgép esetén 4-6, de legfeljebb 10 óra körül lehet egy-egy bevetés hossza, míg már a jelenlegi robotrepülőgépeknél sem ritka, hogy akár 24 órát is képesek a levegőben tölteni. Harmadszor pedig a pilóta nélküli gép lelövése vagy kényszerleszállása esetén nem kell a pilóta miatt aggódni, illetve mentőküldetést szervezni.


A fantáziarajzokon jól néz egy lelőtt vadászgép pilótájának kimentése, de a valóságban a legstresszesebb katonai műveletek közé tartozik
A pilóta nélküli eszközök fejlődése öles lépésekkel halad. A korai, csak felderítésre képes típusok után már ott tartunk, hogy lézeres rávezetésű légibombával és / vagy rakétával felfegyverzett harci drónok is általánosan használtak a különböző konfliktusokban - legutóbb Líbiában hallhattunk róluk.


Egy Reaper drón bevetésre indul. Érdemes megfigyelni a gépet: nem csak a sikeres bevetéseket jelölik, hanem a gép pilótáját (felirat az orron), ahogy a hagyományos bombázógépeken szokás... - klikk a nagyobb képért
A következő lépés a teljes értékű harci drónok megjelenése, amelyek már nagy sebességet képesek elérni, és komolyabb fegyverterheléssel rendelkeznek. Eredetileg még a Northrop a saját szakállára kezdte el az X-47A Pegasus programot, amelynek feladata még csak az információgyűjtés lett volna, a kis méretű gép viszont végül a Boeing X-45-ösével küzdött meg a következő körben, ami után az Amerikai Haditengerészet a Pegasus nagyobb testvérére, az X-47B programra adott megrendelést. Az X-47B már több, mint 20 tonnás maximális felszállótömeggel rendelkezik, és több, mint 3200 kilométeres hatótávolsággal.


Az X-47B - klikk a nagyobb képért
A Haditengerészet az X-47B utódját 2018-ra már szeretné rendszerben látni repülőgép-hordozói fedélzetén. Feladatköre felderítés és csapásmérés, vagyis az ellenséges szárazföldi és tengeri célpontjainak elpusztítása. Gyakorlatilag egy könnyű bombázógépről beszélhetünk, amelynek nincs személyzete. A gép az F-35C Lightning II. lopakodó repülőgép-hordozó fedélzeti vadászgép mellett jelenne meg, az F-35C ugyanis várhatóan körülbelül szintén ekkora állna hadrendbe.


Ahogy sokan aposztrofálják az utolsó ember vezette vadászgép az F-35 Lightning II. hordozófedélzeti, 'C' variánsa- klikk a nagyobb képért
Az F-35C elsődleges dolga a légifölény kivívása és annak fenntartása lehet, tehát a légtér megtisztítása az ellenséges vadászrepülőgépektől. Noha többfeladatú gép, ha a Pegasus rendszerbe áll, akkor feltehetően az ő dolga lesz a csapásmérés, amíg a Lightning-ok biztosítják őket. Az még kicsit odébb van, hogy a légiharcot is drónok vívják meg, de nem vitás, hogy ez a korszak is el fog jönni.


Grafika arról, ahogy egy X-47-es éppen üzemanyagot vételezne a levegőben
Ami miatt mégis előkerült ez a hír az az, hogy a Northrop arra is kapott 33 millió dollárt, hogy az X-47B a légi utántöltés terén is bizonyítson, vagyis képes legyen automatikusan a tankergépekből üzemanyagot vételezni. Ez pedig földrengésszerű változást hozhat az alkalmazás terén. A légi utántöltés már jó ideje a modern vadászgépektől elvárt alapvető képesség, hiszen nem csak a hatótávolságát növeli meg a gépnek, de egy terület feletti járőrözés időtartamát is drasztikusan kitolhatja.

Csak ugye a pilóták a fent említett módon legfeljebb mintegy 10 órát (de általában azért ennél kevesebb) időt tölthetnek a pilótafülkében, egy drónt viszont így már csak legfeljebb műszaki képességei korlátozzák, tehát semmi akadálya annak, hogy 50 - 100 órát is a levegőben töltsön, vagy több ezer kilométerre lévő célok ellen repüljön. Ez már nem csak a vadászgépek, de a bombázógépeket is lekörözi; a leghosszabb bombázó bevetést 1991-ben B-52H gépek hajtották végre, mikor az Egyesült Államokból indulva Bagdadot bombázták, majd onnan visszatértek. A monstre út 35 órán át tartott.


Itt viszont már ő tankol egy F/A-18E vadászgépet
Nem könnyű ennek az "apróságnak" a jelentőségét érzékeltetni. Jelenleg az Amerikai Haditengerészet standard vadászbombázója az F/A-18E/F. Ennek harci hatósugara a bevetés profiljától függően hozzávetőleg 720-850 km, amit légi utántöltéssel persze ki lehet tolni. Az X-47C - ahogy emlegetik általában a harcra tervezett Pegasus változatot - hatósugara mintegy 1200-1500 km lehet, de légi utántöltéssel ezt effektíve korlátlanul lehet tovább növelni. Vagyis elméletben a hordozó fedélzetéről akár már akkor indulhat a bevetésre, amikor a hordozó éppen hogy kifutott a kikötőből!

A hordozónak nem kell olyan közel mennie a partokhoz, ha mélyen a szárazföld belsejében található területet kell bombáziuk, vagyis biztonságos távolságra maradhat az ellenséges flottától és partvédelmi erőktől, továbbá a tengeralattjáróktól, és sokkal nagyobb területet tud lefedni, ahova úgymond elér a keze.


Fantáziarajz ahogy a két Global Hawk a légi utántöltést végrehajtja. A NASA logó nem tévedés, az ügynökség régóta foglalkozik a drónokkal - klikk a nagyobb képért
Ez a hír csak megfejeli azt a tavaly indult programot, amely a nagy hatótávolságú, szintén a Northrop által gyártott Global Hawk alapján egy robotizált légi utántöltés megoldását keresi. A Global Hawk amúgy 36 órát képes a levegőben tölteni, a hatótávolsága pedig meghaladja a 24 000 kilométert. 900 kilogrammnyi hasznos terhet, - ez esetben felderítő rendszereket, radart és elektrooptikai érzékelőket - tud magával cipelni. A KQ-4 (K a légi tankerek jelölése, a Q pilóta nélküli eszközöké) program azt vetíti előre, hogy a jövőbeni tankerek szintén személyzet nélkül fognak körözni a légtérben, ahol a csapásmérő és/vagy felderítő drónok feltankolhatnak, majd visszatérhetnek a feladatukhoz.


Az X-47B első felszállása februárban


Az X-47B tesztfázisának legutóbbi lépése: a futómű behúzása a levegőben
Jelenleg azonban ott tartunk, hogy az X-47B idén februárban megtette a szűzfelszállását, és elkezdték a hordozó fedélzetéről, katapulttal való indításnak és a hordozófedélzetre való leszállás szárazföldi tesztjeit, hogy várhatóan 2013-ban az USS George Washington fedélzetén mindezt élesben is bizonyíthassa. A légi utántöltés tesztjei ez után következhetnek.