MTI
Elaggott az amerikai haderő arzenálja
Elaggott az amerikai haderő arzenálja, az amortizálódott hadfelszerelés felújítására több tízmilliárd dollárt kellene fordítani, írta a The Wall Street Journal.
Az amerikai légierő repülőgép-állományának életkora a legmagasabb azóta, hogy az 1947-ben önálló fegyvernemként megalakult, állítja a CSBA, a Pentagonhoz közel álló, stratégiai és költségvetési kérdésekkel foglalkozó intézet. Az F-15-ös harci gépek, amelyek a légiflotta mintegy felét alkotják, átlagosan 25 évesek. A hadászati bombázók 34, a légi újratöltő gépek pedig 47 évesek. Az amortizáció miatt az amerikai haditengerészetnek ma kevesebb hadihajója van, mint amennyije 2001. szeptember 11-én volt: a flotta kötelékébe akkor 316 jármű tartozott, ma már csak 284. A legrégebbi nukleáris meghajtású repülőgép-hordozót, az Enterprise-t 1961-ben avatták fel; a fedélzetén azóta mintegy negyedmillió matróz és tiszt szolgált. Az Enterprise-t a tervek szerint 2013-ban vonják ki a szolgálatból.
Leon Panetta védelmi miniszter az augusztus 3-án a Pentagonban elmondott beszédében rámutatott, hogy a 80-as évek haderőfejlesztése idején beszerzett járművek tervezett élettartamuk végéhez közelednek, s hogy fel kell frissíteni az egy évtizede tartó használat által megviselt eszközállományt is. Egyedül a hadsereg a hadszíntérről visszaszállított szárazföldi és légi szállító járműveinek rendbetétele 20-25 milliárd dollárba fog kerülni, a tengerészgyalogságnak pedig további 12 milliárdra van szüksége a helyreállításhoz és a modernizáláshoz.
A felújítás kényszere egy olyan időszakban érett be a haderőnél, amikor az a döntés született, hogy a Pentagon költségvetését az elkövetkező évtizedben 350 milliárd dollárral csökkentik. Amennyiben a kongresszus költségvetési szuperbizottságának az év végéig nem sikerül tételesen megállapodnia arról, hogy a következő 10 év során a büdzsé mely tételeit csökkentsék drasztikusan, akkor automatikusan életbe lép egy 1200 milliárd dolláros megszorítás, amelynek a fele a haderőt fogja érinteni. Washington közben aggodalommal figyeli, hogy Peking a radarok számára láthatatlan repülőgépeket és korszerű hadászati eszközöket fejlesztetett ki. Noha a kínai katonai büdzsé még mindig 91,5 milliárd dollár, szemben a 700 milliárdos amerikaival, ám a Pentagon attól tart, hogy Amerika egyes területeken elveszítheti a műszaki fölényét.
A tíz évvel ezelőtti terrortámadások nyomán az amerikai katonai megrendelések elsősorban az Afganisztánban és Irakban szükséges hadfelszerelésre - a drónokra, a robbantásnak ellenálló járművekre és a katonák védőeszközeire - összpontosítottak, a hidegháborúból örökölt hardver felújításának rovására. Az amerikai haderő nagyrészt még ma is a Reagan-korszakban hadrendbe állított fegyverekre támaszkodik. Az Abrams tankok 1980-ban kezdték meg a szolgálatot, a Bradley gyalogsági harcjárművek pedig egy évvel később. Az szovjet hajóvadász harci repülők ellen kifejlesztett, irányítható rakétákkal felszerelt Aegis cirkálók első példányai 1983-ban futottak ki a tengerre.
Az amerikai katonai költségvetés hadfelszerelésekre költött része - a vietnámi háborút követő csökkenés után - a reagani időkben 170 milliárd dollár körül tetőzött. A Szovjetunió széthullása után, a 90-es évek közepére a Pentagon büdzséje 55 milliárdon érte el a mélypontot. A hadbeszerzés 2001-ben indult újból növekedésnek, hogy 2008-ra elérje a 174 milliárd dolláros szintet, ám ennek oroszlánrészét új rendszerek fejlesztésére költötték. A The Wall Street Journal szerint a Pentagon az elmúlt 10 év során 46 milliárd dollárt költött olyan, következő generációs harci eszközökre, amelyek végül nem jutottak el a gyártási fázisba. A Crusader önjáró tarack kifejlesztése 2,2 milliárdot, a Comanche lopakodó felderítő helikopterre 7,9 milliárdot, a Future Combat Systems nevű harctéri járműegyüttesre pedig 18 milliárdot.
A Fenntartható Védelem Munkacsoport nevű testület Barney Frank demokratapárti és Ron Paul republikánus képviselő által is jóváhagyott, júniusban közzétett jelentése szerint egyébként az amerikai nemzetbiztonságot az sem ásná alá, ha a katonai költségvetést 10 év alatt 1000 milliárd dollárral csökkentenék. A szerzők szerint ehhez elsősorban a külföldi katonai bázisok és a hadihajók számának jelentős csökkentésére, valamint a pazarló fejlesztési projektek lezárására lenne szükség.
Az amerikai légierő repülőgép-állományának életkora a legmagasabb azóta, hogy az 1947-ben önálló fegyvernemként megalakult, állítja a CSBA, a Pentagonhoz közel álló, stratégiai és költségvetési kérdésekkel foglalkozó intézet. Az F-15-ös harci gépek, amelyek a légiflotta mintegy felét alkotják, átlagosan 25 évesek. A hadászati bombázók 34, a légi újratöltő gépek pedig 47 évesek. Az amortizáció miatt az amerikai haditengerészetnek ma kevesebb hadihajója van, mint amennyije 2001. szeptember 11-én volt: a flotta kötelékébe akkor 316 jármű tartozott, ma már csak 284. A legrégebbi nukleáris meghajtású repülőgép-hordozót, az Enterprise-t 1961-ben avatták fel; a fedélzetén azóta mintegy negyedmillió matróz és tiszt szolgált. Az Enterprise-t a tervek szerint 2013-ban vonják ki a szolgálatból.
Leon Panetta védelmi miniszter az augusztus 3-án a Pentagonban elmondott beszédében rámutatott, hogy a 80-as évek haderőfejlesztése idején beszerzett járművek tervezett élettartamuk végéhez közelednek, s hogy fel kell frissíteni az egy évtizede tartó használat által megviselt eszközállományt is. Egyedül a hadsereg a hadszíntérről visszaszállított szárazföldi és légi szállító járműveinek rendbetétele 20-25 milliárd dollárba fog kerülni, a tengerészgyalogságnak pedig további 12 milliárdra van szüksége a helyreállításhoz és a modernizáláshoz.
A felújítás kényszere egy olyan időszakban érett be a haderőnél, amikor az a döntés született, hogy a Pentagon költségvetését az elkövetkező évtizedben 350 milliárd dollárral csökkentik. Amennyiben a kongresszus költségvetési szuperbizottságának az év végéig nem sikerül tételesen megállapodnia arról, hogy a következő 10 év során a büdzsé mely tételeit csökkentsék drasztikusan, akkor automatikusan életbe lép egy 1200 milliárd dolláros megszorítás, amelynek a fele a haderőt fogja érinteni. Washington közben aggodalommal figyeli, hogy Peking a radarok számára láthatatlan repülőgépeket és korszerű hadászati eszközöket fejlesztetett ki. Noha a kínai katonai büdzsé még mindig 91,5 milliárd dollár, szemben a 700 milliárdos amerikaival, ám a Pentagon attól tart, hogy Amerika egyes területeken elveszítheti a műszaki fölényét.
A tíz évvel ezelőtti terrortámadások nyomán az amerikai katonai megrendelések elsősorban az Afganisztánban és Irakban szükséges hadfelszerelésre - a drónokra, a robbantásnak ellenálló járművekre és a katonák védőeszközeire - összpontosítottak, a hidegháborúból örökölt hardver felújításának rovására. Az amerikai haderő nagyrészt még ma is a Reagan-korszakban hadrendbe állított fegyverekre támaszkodik. Az Abrams tankok 1980-ban kezdték meg a szolgálatot, a Bradley gyalogsági harcjárművek pedig egy évvel később. Az szovjet hajóvadász harci repülők ellen kifejlesztett, irányítható rakétákkal felszerelt Aegis cirkálók első példányai 1983-ban futottak ki a tengerre.
Az amerikai katonai költségvetés hadfelszerelésekre költött része - a vietnámi háborút követő csökkenés után - a reagani időkben 170 milliárd dollár körül tetőzött. A Szovjetunió széthullása után, a 90-es évek közepére a Pentagon büdzséje 55 milliárdon érte el a mélypontot. A hadbeszerzés 2001-ben indult újból növekedésnek, hogy 2008-ra elérje a 174 milliárd dolláros szintet, ám ennek oroszlánrészét új rendszerek fejlesztésére költötték. A The Wall Street Journal szerint a Pentagon az elmúlt 10 év során 46 milliárd dollárt költött olyan, következő generációs harci eszközökre, amelyek végül nem jutottak el a gyártási fázisba. A Crusader önjáró tarack kifejlesztése 2,2 milliárdot, a Comanche lopakodó felderítő helikopterre 7,9 milliárdot, a Future Combat Systems nevű harctéri járműegyüttesre pedig 18 milliárdot.
A Fenntartható Védelem Munkacsoport nevű testület Barney Frank demokratapárti és Ron Paul republikánus képviselő által is jóváhagyott, júniusban közzétett jelentése szerint egyébként az amerikai nemzetbiztonságot az sem ásná alá, ha a katonai költségvetést 10 év alatt 1000 milliárd dollárral csökkentenék. A szerzők szerint ehhez elsősorban a külföldi katonai bázisok és a hadihajók számának jelentős csökkentésére, valamint a pazarló fejlesztési projektek lezárására lenne szükség.