Cifka Miklós
Napelemes tengerészgyalogosok
Afganisztánban az amerikai tengerészgyalogosok napelemekkel és víztisztítókkal fegyverkeznek fel, nagyon is átgondolt stratégiai indokból.
Afganisztán Sangin régiójában az amerikai tengerészgyalogság 5. ezredének 3. zászlóalja (az amerikai katonai szlengben 3/5) előretolt bázisai, illetve járőrbázisai az egyik legelszigeteltebb támaszpontok közé tartoznak. Ezek közül három most egy különleges programban vesz részt. A tengerészgyalogság (egyik) legújabb technikai fejlesztéseit tesztelik itt, amelyek alapjaiban változtatják meg a jövő katonai arculatát.
Ám nem egy új tüzérségi eszközről, kézifegyverről vagy harcjárműről van szó. Ezen bázisok energiaellátását egy a civil piacon is elérhető ReGenerator fantázianevű napelemes rendszerrel biztosítják, aminek a "Raptor" becenevet adták. Ezek kompakt egységbe szerelt napelemtáblákat, akkumulátorcsomagokat és feszültség átalakítókat takarnak, amelyek egyenként 1129 kg-ot nyomnak, és folyamatos, napi 24 órás terhelés esetén egyenként 300 Wattos elektromos teljesítményt tudnak biztosítani.
A 3/5 India századának katonái pózolnak a napelemekkel
Az ezen bázisokról induló katonák az egy hétig tartó járőrözés alatt elektromos berendezéseik akkumulátorait egy hajlékony, összehajtogatható napelemmel, a SPACES-el (Solar Portable Alternative Communication Energy System ~ hapenergiát használó hordozható kommunikációs rendszer) töltik újra. Ez a megoldás mintegy 45 kg-mal kisebb terhet jelent a szakasznak - ennyit nyomnak a rádiókhoz normális esetben magukkal cipelt tartalék akkumulátorok.
Egy SPACES felkészítése a rádiók telepeinek feltöltéséhez
Nem csak energiaforrás terén történt változás, de a fogyasztók is a lehető legenergiatakarékosabbak közül lettek kiválogatva. Így amíg a bázis 17 számítógépének és 15 fényforrásának táplálásához korábban átlag napi 75 liter gázolajat kellett elégetnie egy dízelgenerátornak, most már csak kisegítő áramforrásnak használják ezeket a ReGeneratorok mellé, emiatt a napi üzemanyag igény 10 literre csökkent.
Egy tengerészgyalogos vízszivattyút üzemel be Afganisztánban, a Nolay előretolt támaszponton
Ám nem csak az energiáról van szó, szintén fontos logisztikai kérdés a vízutánpótlás. Mivel a katonák számára nem fogyaszthatónak minősítették a helyi vízforrásokat, az azokból nyert víz csak tisztálkodásra és mosásra használható. A fogyasztásra használt víz palackozva érkezik, és ahogy egy katona megjegyezte, minden egyes gázolajat szállító tartályautóra négy - öt olyan kamion jut, amelyik palackozott vizet szállít. A 3/5 egy új víztisztító egységet is kipróbál, amely remélhetőleg megfelelő tisztaságú vizet tud előállítani, egyben pedig kellően hatékony is. A bázison lévő berendezés mindössze 350 Wattot igényel működés közben.
ReGenerator tesztelés alatt 2010-ben, Marokkóban
Első látásra nevetségesnek tűnik a dolog, hiszen a hadseregek nem a takarékoskodásról és a környezetvédelemről híresek, akkor mi ez a fene nagy környezettudatosság? A kulcs a megtakarított napi 65 liter üzemanyag, és a hozzávetőleg 450 literrel kisebb vízigény. Afganisztán ezen régiójába minden egyes gallon (vagyis 3,785 liter) üzemanyag eljuttatása 400 dollárba kerül, vagyis literenként mintegy 20’000 forintba. Az amerikai tengerészgyalogság - amely a legkisebb amerikai fegyveres katonai erő (a hadsereg, légierő és haditengerészet mellett, amúgy az utóbbival közös az irányítása) - pedig naponta 200 000 gallon (cirka 757 000 liter) üzemanyagot használ el csak Afganisztánban. Ez bizony rengeteg üzemanyag, ami sok pénzt emészt fel és komoly logisztikai feladatot jelent, tehát ha a megújuló energiaforrásokkal jelentős megtakarításokat lehet elérni, akkor érdemes azon elgondolkozni.
Peshawar mellett megtámadott, égő NATO tartályautó, amely Afganisztánba szállított volna üzemanyagot
Különösen Afganisztánban, ahol a koalíciós erők legsebezhetőbb pontja pont az utánpótlás, elsősorban az üzemanyag-ellátás. Az egyetlen működőképes megoldás az, hogy Pakisztánban olajtankerekről kamionokba fejtik az üzemanyagot, majd felutaztatják Afganisztánba, oda, ahol szükség van rá. Az út pedig akár 2000 km hosszú is lehet, a felkelők pedig jól tudják, hogy a konvojok milyen fontosak a koalíció számára. Így aztán az útvonalak mellett improvizált robbanó eszközöket helyeznek el, vagy távolról veszik tűz alá a kamionokat. A koalíciós erők katonái ezektől a támadásoktól félnek a legjobban, emiatt a 3/5 katonái is örülnek annak, hogy kevesebb konvojt kell szervezni a bázisok ellátására.
Az üzemanyag-fogyasztás csökkentése tehát nem csak pénzügyi és logisztikai, hanem stratégiai érdek is egy hosszan elnyúló utánpótlási vonal esetén. A vízutánpótlás ugyanez a kategória: a hegyek között található előretolt járőrbázisokat például csak levegőből, repülőgépekről ejtőernyővel ledobva, vagy helikopterek által odaszállított módon lehet ellátni. Mindkettő költséges és erőforrásigényes, jelenleg pedig az ilyen utánpótlás jórészét az ivóvíz adja.
Pakisztáni-afgán határon várakozó, NATO-utánpótlást szállító tartálykocsik
A tengerészgyalogság számára azért is üdvös a megújuló energia használata, mert egy másik célt is segíthet elérni, ez pedig a tömegcsökkentés. A tengerészgyalogság maga "közepes" erő, a "könnyű" különleges erők - mint a haditengerészet SEAL vagy a tengerészgyalogság Force Recon egységei -, illetve a "nehéz" amerikai hadsereg között. Fontos hogy gyorsan, könnyen tudjanak fel- vagy adott esetben levonulni egy harctéren. Azonban minél több és nehezebb dolgot kell magukkal cipelni annál nehezebb és körülményesebb a gyors mozgás. Márpedig az üzemanyag is ezek közé a dolgok közé tartozik. (Az iraki hadműveletnél az utánpótlás 2/3-át az üzemanyag tette ki!)
A kevesebb üzemanyag tehát egyben kisebb logisztikai terhet és kevesebb szállítójárművet is jelent. Nagy előrelépés ez, mivel az elmúlt két évtizedben egyre több és több számítógép, rádióelektronikai eszköz, és más energiafogyasztó jelent meg (egy példa: 2001-ben egy zászlóalj 175 db rádióval rendelkezett, 2010-ben már 1220-al), amelyek táplálása, utántöltése egyre több és több üzemanyagot igényelt. Ezt a folyamatot elégelte meg James Amos tábornok, a tengerészgyalogság legfőbb tisztje, és szabta meg az új fejlesztési irányt, amely a minél könnyebb, minél inkább önellátóbb, és lehetőleg egyszerűbb megoldásokat keres a hasonló problémákra.
James Amos tábornok
A terve az, hogy 2020-ra a kiépített bázisok legalább fele már ne igényeljen üzemanyagot, legyen szó egy nagyobb központi bázisról, vagy egy olyan járőrbázisról, mint amilyennél a technológiát most élesben tesztelik a 3/5-ösök bőrnyakúi. A program végső formájában, 2025-re pedig a partraszálló erőket felvonultató hadműveletekben fosszilis üzemanyagot kizárólag a járművek égethetnek, a bázisok és kiszolgáló rendszerek energiaellátását alternatív módon, elsősorban megújuló energiaforrásokra támaszkodva biztosítják majd.
Természetesen a fosszilis üzemanyag-függéstől a járművek terén is nagyobb előrelépést várnak, ám e téren sokkal lassabb a fejlődés, mivel továbbra sincs olyan kész, a polgári piacon is elérhető, olcsó, kellően kiforrott és hatékony megoldás, mint például a ReGenerator napelemes rendszer az energiaellátás terén.
Shadow RST-V ígéretes, de talán sose áll rendszerbe
Érdekes mellékzönge maga a megoldáskeresés is. A tengerészgyalogság még 1997-ben kezdte meg a Shadow RST-V (Reconnaissance Surveillance Targeting Vehicle ~ Felderítő és Célmegfigyelő Jármű) programot, amely egy hibrid, alacsony felderíthetőségű, könnyű jármű. Ez egy 2,5 literes dízelmotorral hajtott, 110 kW-os generátorral, egy méretes litium-ion akkumulátorcsomaggal és a négy kerékagyban elhelyezett 50-50 kW-os elektromotorokkal oldja meg a meghajtást.
Jó gyorsulást tesz lehetővé (nulláról 97 km/h sebességet 12 másodperc alatt ér el) és magas végsebességet (112 km/h) nyújt. Csak akkumulátorokról táplálva 32 kilométert tud megtenni, és a 95 literes üzemanyag-tartályával 600 km-nél is nagyobb hatótávval bír (50 km/h sebességgel műúton 756 kilométert tehet meg). Vagyis a fogyasztása csak valamivel több, mint a fele a most használt HMMWV terepjáróknak.
Iveco SUPERAV 8x8, az egyik MPC pályázó
A baj csak annyi, hogy a tengerészgyalogság kevés figyelmet fordít a Shadowra mostanság. Az elsődleges célja, hogy a jelenlegi HMMWV flottát kiváltsa, a túlélőképességet szem előtt tartva. Ehhez pedig elsősorban a Maxxpro MRAP páncélozott terepjárókat; egy MPC (Marine Personnel Carrier ~ tengerészgyalogos személyszállító) név alatt futó, a fegyverpiacon már elérhető, létező páncélozott szállító harcjárművet (mint az Iveco-BAe SuperAV 8x8 vagy a Lockheed-Patria AMV); illetve az idén januárban megszüntetett EFV (Expeditionary Fighting Vehicle ~ expediciós harcjármű) program utódját, az ACV (Amphibious Combat Vehicle ~ úszó harcjármű) szánják.
Az MRAP és az MPC hagyományos meghajtású lesz, az ACV még a jövő zenéje, ám feltehetően az is marad, lévén ilyen méretű harcjármű sorozatban eddig nem készült alternatív hajtással, márpedig a költségcsökkentő tényezők miatt valószínűleg kerülni fogják a drága és időigényes új technológiákat. Vagyis a legfőbb üzemanyag-fogyasztók terén nem várható áttörés az elkövetkező évtizedben sem.
Afganisztán Sangin régiójában az amerikai tengerészgyalogság 5. ezredének 3. zászlóalja (az amerikai katonai szlengben 3/5) előretolt bázisai, illetve járőrbázisai az egyik legelszigeteltebb támaszpontok közé tartoznak. Ezek közül három most egy különleges programban vesz részt. A tengerészgyalogság (egyik) legújabb technikai fejlesztéseit tesztelik itt, amelyek alapjaiban változtatják meg a jövő katonai arculatát.
Ám nem egy új tüzérségi eszközről, kézifegyverről vagy harcjárműről van szó. Ezen bázisok energiaellátását egy a civil piacon is elérhető ReGenerator fantázianevű napelemes rendszerrel biztosítják, aminek a "Raptor" becenevet adták. Ezek kompakt egységbe szerelt napelemtáblákat, akkumulátorcsomagokat és feszültség átalakítókat takarnak, amelyek egyenként 1129 kg-ot nyomnak, és folyamatos, napi 24 órás terhelés esetén egyenként 300 Wattos elektromos teljesítményt tudnak biztosítani.
A 3/5 India századának katonái pózolnak a napelemekkel
Az ezen bázisokról induló katonák az egy hétig tartó járőrözés alatt elektromos berendezéseik akkumulátorait egy hajlékony, összehajtogatható napelemmel, a SPACES-el (Solar Portable Alternative Communication Energy System ~ hapenergiát használó hordozható kommunikációs rendszer) töltik újra. Ez a megoldás mintegy 45 kg-mal kisebb terhet jelent a szakasznak - ennyit nyomnak a rádiókhoz normális esetben magukkal cipelt tartalék akkumulátorok.
Egy SPACES felkészítése a rádiók telepeinek feltöltéséhez
Nem csak energiaforrás terén történt változás, de a fogyasztók is a lehető legenergiatakarékosabbak közül lettek kiválogatva. Így amíg a bázis 17 számítógépének és 15 fényforrásának táplálásához korábban átlag napi 75 liter gázolajat kellett elégetnie egy dízelgenerátornak, most már csak kisegítő áramforrásnak használják ezeket a ReGeneratorok mellé, emiatt a napi üzemanyag igény 10 literre csökkent.
Egy tengerészgyalogos vízszivattyút üzemel be Afganisztánban, a Nolay előretolt támaszponton
Ám nem csak az energiáról van szó, szintén fontos logisztikai kérdés a vízutánpótlás. Mivel a katonák számára nem fogyaszthatónak minősítették a helyi vízforrásokat, az azokból nyert víz csak tisztálkodásra és mosásra használható. A fogyasztásra használt víz palackozva érkezik, és ahogy egy katona megjegyezte, minden egyes gázolajat szállító tartályautóra négy - öt olyan kamion jut, amelyik palackozott vizet szállít. A 3/5 egy új víztisztító egységet is kipróbál, amely remélhetőleg megfelelő tisztaságú vizet tud előállítani, egyben pedig kellően hatékony is. A bázison lévő berendezés mindössze 350 Wattot igényel működés közben.
ReGenerator tesztelés alatt 2010-ben, Marokkóban
Első látásra nevetségesnek tűnik a dolog, hiszen a hadseregek nem a takarékoskodásról és a környezetvédelemről híresek, akkor mi ez a fene nagy környezettudatosság? A kulcs a megtakarított napi 65 liter üzemanyag, és a hozzávetőleg 450 literrel kisebb vízigény. Afganisztán ezen régiójába minden egyes gallon (vagyis 3,785 liter) üzemanyag eljuttatása 400 dollárba kerül, vagyis literenként mintegy 20’000 forintba. Az amerikai tengerészgyalogság - amely a legkisebb amerikai fegyveres katonai erő (a hadsereg, légierő és haditengerészet mellett, amúgy az utóbbival közös az irányítása) - pedig naponta 200 000 gallon (cirka 757 000 liter) üzemanyagot használ el csak Afganisztánban. Ez bizony rengeteg üzemanyag, ami sok pénzt emészt fel és komoly logisztikai feladatot jelent, tehát ha a megújuló energiaforrásokkal jelentős megtakarításokat lehet elérni, akkor érdemes azon elgondolkozni.
Peshawar mellett megtámadott, égő NATO tartályautó, amely Afganisztánba szállított volna üzemanyagot
Különösen Afganisztánban, ahol a koalíciós erők legsebezhetőbb pontja pont az utánpótlás, elsősorban az üzemanyag-ellátás. Az egyetlen működőképes megoldás az, hogy Pakisztánban olajtankerekről kamionokba fejtik az üzemanyagot, majd felutaztatják Afganisztánba, oda, ahol szükség van rá. Az út pedig akár 2000 km hosszú is lehet, a felkelők pedig jól tudják, hogy a konvojok milyen fontosak a koalíció számára. Így aztán az útvonalak mellett improvizált robbanó eszközöket helyeznek el, vagy távolról veszik tűz alá a kamionokat. A koalíciós erők katonái ezektől a támadásoktól félnek a legjobban, emiatt a 3/5 katonái is örülnek annak, hogy kevesebb konvojt kell szervezni a bázisok ellátására.
Az üzemanyag-fogyasztás csökkentése tehát nem csak pénzügyi és logisztikai, hanem stratégiai érdek is egy hosszan elnyúló utánpótlási vonal esetén. A vízutánpótlás ugyanez a kategória: a hegyek között található előretolt járőrbázisokat például csak levegőből, repülőgépekről ejtőernyővel ledobva, vagy helikopterek által odaszállított módon lehet ellátni. Mindkettő költséges és erőforrásigényes, jelenleg pedig az ilyen utánpótlás jórészét az ivóvíz adja.
Pakisztáni-afgán határon várakozó, NATO-utánpótlást szállító tartálykocsik
A tengerészgyalogság számára azért is üdvös a megújuló energia használata, mert egy másik célt is segíthet elérni, ez pedig a tömegcsökkentés. A tengerészgyalogság maga "közepes" erő, a "könnyű" különleges erők - mint a haditengerészet SEAL vagy a tengerészgyalogság Force Recon egységei -, illetve a "nehéz" amerikai hadsereg között. Fontos hogy gyorsan, könnyen tudjanak fel- vagy adott esetben levonulni egy harctéren. Azonban minél több és nehezebb dolgot kell magukkal cipelni annál nehezebb és körülményesebb a gyors mozgás. Márpedig az üzemanyag is ezek közé a dolgok közé tartozik. (Az iraki hadműveletnél az utánpótlás 2/3-át az üzemanyag tette ki!)
A kevesebb üzemanyag tehát egyben kisebb logisztikai terhet és kevesebb szállítójárművet is jelent. Nagy előrelépés ez, mivel az elmúlt két évtizedben egyre több és több számítógép, rádióelektronikai eszköz, és más energiafogyasztó jelent meg (egy példa: 2001-ben egy zászlóalj 175 db rádióval rendelkezett, 2010-ben már 1220-al), amelyek táplálása, utántöltése egyre több és több üzemanyagot igényelt. Ezt a folyamatot elégelte meg James Amos tábornok, a tengerészgyalogság legfőbb tisztje, és szabta meg az új fejlesztési irányt, amely a minél könnyebb, minél inkább önellátóbb, és lehetőleg egyszerűbb megoldásokat keres a hasonló problémákra.
James Amos tábornok
A terve az, hogy 2020-ra a kiépített bázisok legalább fele már ne igényeljen üzemanyagot, legyen szó egy nagyobb központi bázisról, vagy egy olyan járőrbázisról, mint amilyennél a technológiát most élesben tesztelik a 3/5-ösök bőrnyakúi. A program végső formájában, 2025-re pedig a partraszálló erőket felvonultató hadműveletekben fosszilis üzemanyagot kizárólag a járművek égethetnek, a bázisok és kiszolgáló rendszerek energiaellátását alternatív módon, elsősorban megújuló energiaforrásokra támaszkodva biztosítják majd.
Természetesen a fosszilis üzemanyag-függéstől a járművek terén is nagyobb előrelépést várnak, ám e téren sokkal lassabb a fejlődés, mivel továbbra sincs olyan kész, a polgári piacon is elérhető, olcsó, kellően kiforrott és hatékony megoldás, mint például a ReGenerator napelemes rendszer az energiaellátás terén.
Shadow RST-V ígéretes, de talán sose áll rendszerbe
Érdekes mellékzönge maga a megoldáskeresés is. A tengerészgyalogság még 1997-ben kezdte meg a Shadow RST-V (Reconnaissance Surveillance Targeting Vehicle ~ Felderítő és Célmegfigyelő Jármű) programot, amely egy hibrid, alacsony felderíthetőségű, könnyű jármű. Ez egy 2,5 literes dízelmotorral hajtott, 110 kW-os generátorral, egy méretes litium-ion akkumulátorcsomaggal és a négy kerékagyban elhelyezett 50-50 kW-os elektromotorokkal oldja meg a meghajtást.
Jó gyorsulást tesz lehetővé (nulláról 97 km/h sebességet 12 másodperc alatt ér el) és magas végsebességet (112 km/h) nyújt. Csak akkumulátorokról táplálva 32 kilométert tud megtenni, és a 95 literes üzemanyag-tartályával 600 km-nél is nagyobb hatótávval bír (50 km/h sebességgel műúton 756 kilométert tehet meg). Vagyis a fogyasztása csak valamivel több, mint a fele a most használt HMMWV terepjáróknak.
Iveco SUPERAV 8x8, az egyik MPC pályázó
A baj csak annyi, hogy a tengerészgyalogság kevés figyelmet fordít a Shadowra mostanság. Az elsődleges célja, hogy a jelenlegi HMMWV flottát kiváltsa, a túlélőképességet szem előtt tartva. Ehhez pedig elsősorban a Maxxpro MRAP páncélozott terepjárókat; egy MPC (Marine Personnel Carrier ~ tengerészgyalogos személyszállító) név alatt futó, a fegyverpiacon már elérhető, létező páncélozott szállító harcjárművet (mint az Iveco-BAe SuperAV 8x8 vagy a Lockheed-Patria AMV); illetve az idén januárban megszüntetett EFV (Expeditionary Fighting Vehicle ~ expediciós harcjármű) program utódját, az ACV (Amphibious Combat Vehicle ~ úszó harcjármű) szánják.
Az MRAP és az MPC hagyományos meghajtású lesz, az ACV még a jövő zenéje, ám feltehetően az is marad, lévén ilyen méretű harcjármű sorozatban eddig nem készült alternatív hajtással, márpedig a költségcsökkentő tényezők miatt valószínűleg kerülni fogják a drága és időigényes új technológiákat. Vagyis a legfőbb üzemanyag-fogyasztók terén nem várható áttörés az elkövetkező évtizedben sem.
