Cifka Miklós
Technicalok és más improvizált harcjárművek
A technical egy pick-up teherautó valamilyen platóra szerelt fegyverrel - kevéssé közismert, de igen érdekes ága a harcjárműveknek.
A különféle fegyveres konfliktusokban mindig komoly hírverést kapnak a médiában a bevetett csúcstechnikás eszközök. Ez valahol érthető is, hiszen meg kell mutatni az adófizető polgároknak, hogy mire mentek el a fegyveres erőkre szánt pénzek. A téma pedig hálás, hiszen tényleg lenyűgözőek az impozáns vadászgépek, a fenséges hadihajók, félelmetes harckocsik. Azonban arról már kevesebb szó esik, hogy a valóban tűzvonalba került, kevésbé tehetős katonák miként igyekeznek a másik fél fölé kerekedni. Itt jönnek képbe az angolban technicalként emlegetett improvizált harcjárművek. Itt az a példa, ami eme cikk apropóját adta:
Az alábbi videókon líbiai szabadságharcosok (felkelők/lázadók; nézőpont kérdése) a szovjet/orosz helikoptereken és vadászgépeken használt UB rakétakonténereket erősítenek a kisteherautók platójára, amelyek egyenként 16 vagy 32 darab 55 mm-es irányítatlan rakétát tudnak indítani. Az még a laikus szemnek is hamar feltűnhet, hogy célzással, ne adj isten röppálya-számítással nem vesződnek sokat - "arra vannak Juszuf, fordulj még egy kicsi - jó, hadd menjen" szinten űzik a dolgot.
Komoly harcértéke így használva nem nagyon van, eltalálni vele falu méretűnél kisebb célt aligha lehet, tehát leginkább lélektani hadviselésre alkalmas - annak persze nem is rossz. Ennél komolyabb tüzérségi eszközeik nem nagyon vannak a felkelőknek, és valószínűleg egy reptérről sikerült a rakétakonténereket, illetve a hozzájuk tartozó rakétákat beszerezni. A repülőgépekhez - még ha bevethetőek is - nincs pilóta és/vagy műszaki személyzet. A többi már csak némi lakatos munka, és még az indításhoz használt elektromos kábeleket kell kisilabizálni.
Az improvizált harcjárművek a XX. század első éveibe, a páncélautóig vezethetőek vissza. Néha nehéz meghúzni, hogy mi minősül improvizált harcjárműnek, és mi inkább kis szériás különleges feladatú jármű, de igazából előbbinek lehet tekinteni azt is, ha egy harckocsira a torony helyére felszerelnek egy vontatott ágyútarackot - tehát nem egy szigorúan körbehatárolható dologról beszélünk.
Egy technical hátrasiklás nélküli ágyúval, Szomáliából
Az elképzelés alapjában véve pofonegyszerű: fogjunk egy rendelkezésre álló - általában civil - járművet, rakjunk rá egy a kezünk ügyébe eső, általában nagyobb, állványról használatos fegyvert, és házasítsuk össze a kettőt. Az eredmény, hogy az addig nehezen mozgatható fegyverből egy mozgékony harcjárművet alkottunk. Természetesen ez közel sem ér fel egy dedikáltan ilyen célra épített járműhöz, ellenben magas harcértéket képvisel, ha az ellenfél csak könnyű kézifegyverekkel bír. Az pedig nem is kérdéses, hogy ilyeneket elsősorban a szükséghelyzet termel ki magából. Jellemzően - ám korántsem kizárólag - a gerillák és felkelők használják őket.
Motor Car War - nem klasszikus technical, de igazából az első
A páncélautó története majdnem egyidős a gépkocsiéval. A búr-háború idején rendelték meg az első ilyet, de csak a háború után, 1902-ben készült el a Motor War Car nevű páncélozott, géppuskával felfegyverzett jármű. Ez után egyre többen láttak fantáziát az ilyenekben, és a meglévő gépjárműveket az I. Világháború alatt nem egyszer alakították át fegyverhordozó járműnek a harctér közelében, ha nem volt megfelelő és elegendő páncélautó.
Az első harcban is használt improvizált harcjármű
Az egyik első ilyen, feljegyzett, és valóban improvizált járművet mégsem a frontvonalakon vetették be, hanem a brit fennhatóság 1916-ban Dublinban. Mivel a dublini felkelésben mindkét oldal lőfegyverekkel harcolt, hogy valahogy némi védelmet biztosítsanak, teherautókat foglaltak le. Ezek vezetőfülkéjéhez vonatoknál használt acéllemezeket erősítettek, a platóra pedig vasúti gőzmozdonyok füstszekrényét rögzítettek. A bent lévő katonák füstszekrényeken lévő nyílásokon keresztül tudtak kifelé lőni, és hogy az ír felkelőket megtévesszék, festékkel rengeteg ál-nyílást pingáltak. A feljegyzések három ilyen teherautóról tesznek említést, amelyeket a felkelés véres leverése után szétszereltek, és visszaszolgáltatták őket eredeti tulajdonosuknak.
Armadillo Mk.1, talán nem meglepő, hogy mozgó géppuskafészeknek tartották
A II. világháborúban, 1940-ben Angliában újabb improvizált járművek tűntek fel, miután Franciaország eleste után hiányában voltak páncélautónknak és harckocsiknak. Leginkább a német ejtőernyősöktől tartottak, amelyek a hátország fontos reptereit és stratégiai pontjait béníthatják meg a német partraszállás előtt. A repterek és kiemelt helyek védelmére ezért civil teherautókat alakítottak át.
Az Armadillo esetében a hűtő és a sofőr kapott acéllemezből némi védelmet, de mivel az acél stratégiai fontosságú anyag volt, ezért a platóra fadeszkákból készült kettős falú "kád" került, a két fal közé pedig sódert töltöttek, ez állította volna meg az ellenség lövedékeit. A "kádban" helyet foglaló katonák puskáik mellett egy sínen körbe mozgatható Bren géppuskát is kaptak a tűzerő növeléséhez, de egyes esetekben az I. világháborúból származó, elavult 37 mm-es gyorstüzelő ágyúval is készültek.
Bison, a betonnal védett harcjármű. Rendhagyó ötlet, meg kell hagyni
Az acélhiány miatt egy másik hasonló verzió is született, a Bison. Ennél a teherautóra betonból készült felépítményt húztak. A hatalmas tömeg persze elég kártékonyan hatott a mozgékonyságra, ám alapvetően amúgy is egyfajta mozgó géppuskafészeknek készültek. A feltételezett ellenség a várakozások szerint csak könnyű kézi fegyverekkel rendelkezhetett, ezek ellen pedig a fa és sóder, illetve a sima beton is bőven megteszi.
Tank NI, Szovjetunió, 1941
A szovjet fronton nem sokkal később a gyorsan előretörő német erőkkel szemben próbált valamit kiállítani az Odesszai traktorgyár. Mezőgazdasági lánctalpasaikra némi páncélzatot eszkábáltak, a tetejükre pedig olyan harckocsitorony került, ami éppen kéznél volt (jellemzően T-26-osé). Ha pedig nem volt, hát akkor acéllemezekből készítettek egy merev (nem forgatható) felépítményt, amiben elhelyeztek valamilyen páncéltörő ágyút.
Az új-zélandi "csináld magad" mentalitás terméke
Az új-zélandiak a közeledő japán fenyegetésre próbáltak hasonlóképpen felkészülni, de nekik még ennyi hátterük sem volt. Soha nem építettek előtte harckocsit, ezért egy Bob Semple nevezetű illető nekiállt hasonló módon lánctalpas mezőgazdasági traktorra építeni egy harcjárművet, mindenféle tervrajz vagy komolyabb előzetes ismeretanyag nélkül. Szerencséjükre végül ezt a járművet nem kellett élesben kipróbálniuk.
Maximális tűzerő, minimális védelem - ideális üss-és-fuss harcjármű az SAS-nek
A II. világháborúban a leghíresebb efféle járművek az Észak-Afrikában a brit különleges alakulatok által használt terepjárók lettek. Ezek kevés védelmet nyújtottak, de a motorházhoz, illetve a platóra rögzített géppuskaállványokkal együtt kellően nagy tűzerővel rendelkeztek. Némelyikre összesen 5 géppuskát szereltek a gyalogság és a nem páncélozott járművek ellen. Az első sikeres bevetésükkor, 1941 novemberében mindössze két Jeep-el 61 repülőgépet pusztítottak el.
A dán ellenállás improvizált páncélautója
A háború végefelé a német megszállás alatt élők is nekiálltak improvizálni. Az egyik legismertebb ilyen eszközt vasúti fémipari munkások kovácsolták össze Dániában. Egy teherautó kapott páncélozást, a szélvédő- és oldalüvegeket lecserélték acéllemezekre, illetve került hátra egy szegecseléssel összeállított felépítmény. A páncélzaton lőréseket alakítottak ki, és egy magasított megfigyelőállás került leghátra.
Egyiptomi T-34-es, ráapplikált D-30-as, 122mm-es ágyútarackkal
A II. világháború után egy kicsit alábbhagyott a rögtönzött harcjárművek népszerűsége. Az ekkoriban jellemző fegyveres konfliktusok vagy túlságosan is nagyhatalmi játszóterek voltak (pl. koreai, vietnami háborúk), vagy éppen a felek inkább nagyipari szinten űzték az improvizációt. Utóbbira példa az arab-izraeli konfliktus, ahol az egyiptomiak és a szírek elavult T-34-es harckocsi alvázakra építettek 100 mm-es páncéltörő ágyúkat és 122 mm-es ágyútarackokat, az izraeliek pedig Sherman és Centurion harckocsikat alakítottak át a legkülönfélébb feladatokra. (Izrael egyébként a mai napig élen jár abban, hogy zsákmányolt és elavult harckocsikból páncélozott szállító járműveket, illetve utász-járműveket faragjanak.)
Izraeli Sherman alvázra épített L-33, egy 155mm-es önjáró ágyútarack
A klasszikusan ismert technicalok a Szahara nyugati felében kezdték meg virágzásukat. A Sahrawni Népi Felszabadítási Hadsereg Algériától kapott, házilag felfegyverzett Land Roverekkel harcolt Mauritánia és Marokkó ellen. Igazán ismertté és "népszerűvé" mégis a líbiai-csádi háborúban váltak. A líbiai hadsereg jól felszerelt egységei kerültek szembe a csádi harcosokkal. A Csádi Nemzeti Fegyveres Erők Toyota Hilux pick-upjai álltak szemben ezzel az erővel.
A meglepetés az volt, hogy gyors hadmozdulataikkal, és a nehéz járművek ellen is hatékony francia eredetű MILAN páncéltörő rakétákkal bizony eléggé csúnyán alázták a papíron sokkal esélyesebb líbiai erőket. A csádiak merészségét jól jellemzi az, hogy kitapasztalták, amennyiben nagyon gyorsan (mintegy 100 kilométer per órás sebességgel) hajtanak át a líbiaiak által telepített harckocsiaknákon, akkor azok gyújtószerkezete nem lép működésbe.
Csádi Land Rover alapú technical
Afganisztánban a mudzsahedinek szintén jó hasznát vették a Toyota Hiluxoknak. Azokra géppuskákat, hátrasiklás nélküli ágyúkat, a fenti líbiai példához hasonlóan irányítatlan rakétablokkokat, sőt, 23mm-es gépágyúkat szereltek, és alkalmazták őket változó sikerrel. A líbiai-csádi eset persze korántsem törvényszerű: a 2003-as, Irak elleni szövetséges invázióban is alkalmaztak technicalokat Szaddam erői, ám a modern éjjellátókkal és jó minőségű optikákkal felszerelt amerikai és angol harcjárművek ellen nem sok esélyük volt.
Afganisztán, valamikor 1980 után, 2011 előtt...
Kicsit még visszatérünk a legnagyobb japán autógyár terepjárójára, ez ugyanis szinte szinonimája lett az afganisztáni és a különféle afrikai gerilláknál a minőségnek. Egy beszámoló szerint például az afganisztáni felkelők némelyikén Kanada szimbólumát, a juharfalevelet ábrázoló tetoválást találtak. Nem a felkelők lettek valamelyik kanadai sportág rajongói, hanem régen, még a szovjet megszállás idejekor Kanadából származó, és juharfalevéllel díszített Hilux terepjárókat kaptak támogatásként. Ezek megbízhatósága és tűrőképessége olyan jó volt korábbi terepjáróikhoz képest, hogy a juharfaleveles Hiluxok, és ezáltal maga a juharfalevél a minőség jelképei lettek Afganisztán egyes régióiban.
Toyota Hilux, hétköznapi használatra születve
Tény, hogy a legtöbb harmadik világbeli országokban a fegyveresek által használt terepjárók zömmel bizony Toyota feliratúak. Ami a gerillák számára kézifegyvereknél az AK-47 (és klónjai), az a terepjáróknál a Hilux. Aligha ilyesmi reklámról álmodoztak a Toyota marketingesei, és bár hangoztatni aligha fogják - vajon hogy hangzana egy ilyen: "Toyota terepjárók: a gerillaharcosok választása!" -, ám valószínűleg azért bánni éppenséggel nem bánják. Van legalább olyan jó ajánlólevél, mint amikor a neves Top Gear TV műsorban nyúztak egy Hiluxot, és állapították meg, hogy hihetetlenül strapabíró egy jószág. (Az epizód angolul itt tekinthető meg: első rész, második rész, harmadik rész)
A délszláv háború során a boszniai szerb erők használtak rengeteg improvizált harcjárművet. A vaslemezekkel "védett" és géppuskával felfegyverzett traktortól kezdve a teherautók platójára erősített rakétakonténerekig minden előfordult.
Vicclapokon látni ezt a képet, pedig véresen komoly...
Egy másik dél-szláv háborút megjárt traktor
Egy M-60 páncélozott szállítójárműre épített UB blokk
A technical kifejezés egyébként Szomáliából ered, az ENSZ és más nem állami szervek ugyanis a 1991-93 közötti Szomáliai jelenlétnél a biztonságuk érdekében "technical assistance" (~technikai segítők) néven alkalmaztak biztonsági cégeket, ők pedig felfegyverzett pick-upokat használtak, ellesve a helyiektől a megoldást. Az ilyen járművek népszerűsége pedig nem csak a szegényes lehetőségekkel rendelkező felkelők, gerillák, szabadságharcosok között magas.
Iraki civil biztonsági szolgálat konvojkísérő 'harcjárműve'
Az olyan helyzetekben, mint a koalíciós iraki jelenlét vagy az afganisztáni ENSZ misszió az utánpótlást szállító konvojok biztosítása állandó probléma. A jelenlévő katonai erőnek nagy logisztikai kihívás, hiszen az effektív munkát, feladatot végrehajtó erőforrásoktól kell elvonni a konvojkísérő járműveket és katonákat. Ezért sokszor biztonsági cégek (magyarul: zsoldosok) végzik ezt a feladatot. Mivel náluk a költséghatékonyság fontos, és mivel jellemzően katonai járművekhez nem férnek hozzá (vagy legalábbis érdekes helyzeteket teremthet) ezért ők is általánosan használnak improvizált járműveket.
Improvizált 'Gun Truck' a vietnámi háború idejéből...
... és Irakban, 2004 körül
Billencsessel is megvalósítható, ha szükséges
Persze a katonákat sem kell félteni. Bizonyos esetekben egyszerűen nincs megfelelő jármű biztosítva a konvojkísérethez, és ilyenkor néhányszor - a saját biztonságuk megóvása érdekében - a rendelkezésre álló anyagokhoz és hegesztőpisztolyhoz nyúlnak, még ha az eredmény nem is fogja az adott hadseregről kialakult képet erősíteni. Szintén alkalmaznak ilyen járműveket a mai napig a különleges erők. Egyfelől nem olyan feltűnőek, mint egy katonai jármű, másfelől sokszor egyszerűen ők sem találnak erre a feladatra jobb és hatékonyabb, nem utolsó sorban pedig a költségekbe beleférő járművet. Márpedig az életük a tét...
Iráni Land Roverek ZsU-23-2 gépágyúkkal
Amerikai különleges alakulat technicallal Afganisztánban
A különféle fegyveres konfliktusokban mindig komoly hírverést kapnak a médiában a bevetett csúcstechnikás eszközök. Ez valahol érthető is, hiszen meg kell mutatni az adófizető polgároknak, hogy mire mentek el a fegyveres erőkre szánt pénzek. A téma pedig hálás, hiszen tényleg lenyűgözőek az impozáns vadászgépek, a fenséges hadihajók, félelmetes harckocsik. Azonban arról már kevesebb szó esik, hogy a valóban tűzvonalba került, kevésbé tehetős katonák miként igyekeznek a másik fél fölé kerekedni. Itt jönnek képbe az angolban technicalként emlegetett improvizált harcjárművek. Itt az a példa, ami eme cikk apropóját adta:
Az alábbi videókon líbiai szabadságharcosok (felkelők/lázadók; nézőpont kérdése) a szovjet/orosz helikoptereken és vadászgépeken használt UB rakétakonténereket erősítenek a kisteherautók platójára, amelyek egyenként 16 vagy 32 darab 55 mm-es irányítatlan rakétát tudnak indítani. Az még a laikus szemnek is hamar feltűnhet, hogy célzással, ne adj isten röppálya-számítással nem vesződnek sokat - "arra vannak Juszuf, fordulj még egy kicsi - jó, hadd menjen" szinten űzik a dolgot.
Komoly harcértéke így használva nem nagyon van, eltalálni vele falu méretűnél kisebb célt aligha lehet, tehát leginkább lélektani hadviselésre alkalmas - annak persze nem is rossz. Ennél komolyabb tüzérségi eszközeik nem nagyon vannak a felkelőknek, és valószínűleg egy reptérről sikerült a rakétakonténereket, illetve a hozzájuk tartozó rakétákat beszerezni. A repülőgépekhez - még ha bevethetőek is - nincs pilóta és/vagy műszaki személyzet. A többi már csak némi lakatos munka, és még az indításhoz használt elektromos kábeleket kell kisilabizálni.
Az improvizált harcjárművek a XX. század első éveibe, a páncélautóig vezethetőek vissza. Néha nehéz meghúzni, hogy mi minősül improvizált harcjárműnek, és mi inkább kis szériás különleges feladatú jármű, de igazából előbbinek lehet tekinteni azt is, ha egy harckocsira a torony helyére felszerelnek egy vontatott ágyútarackot - tehát nem egy szigorúan körbehatárolható dologról beszélünk.
Egy technical hátrasiklás nélküli ágyúval, Szomáliából
Az elképzelés alapjában véve pofonegyszerű: fogjunk egy rendelkezésre álló - általában civil - járművet, rakjunk rá egy a kezünk ügyébe eső, általában nagyobb, állványról használatos fegyvert, és házasítsuk össze a kettőt. Az eredmény, hogy az addig nehezen mozgatható fegyverből egy mozgékony harcjárművet alkottunk. Természetesen ez közel sem ér fel egy dedikáltan ilyen célra épített járműhöz, ellenben magas harcértéket képvisel, ha az ellenfél csak könnyű kézifegyverekkel bír. Az pedig nem is kérdéses, hogy ilyeneket elsősorban a szükséghelyzet termel ki magából. Jellemzően - ám korántsem kizárólag - a gerillák és felkelők használják őket.
Motor Car War - nem klasszikus technical, de igazából az első
A páncélautó története majdnem egyidős a gépkocsiéval. A búr-háború idején rendelték meg az első ilyet, de csak a háború után, 1902-ben készült el a Motor War Car nevű páncélozott, géppuskával felfegyverzett jármű. Ez után egyre többen láttak fantáziát az ilyenekben, és a meglévő gépjárműveket az I. Világháború alatt nem egyszer alakították át fegyverhordozó járműnek a harctér közelében, ha nem volt megfelelő és elegendő páncélautó.
Az első harcban is használt improvizált harcjármű
Az egyik első ilyen, feljegyzett, és valóban improvizált járművet mégsem a frontvonalakon vetették be, hanem a brit fennhatóság 1916-ban Dublinban. Mivel a dublini felkelésben mindkét oldal lőfegyverekkel harcolt, hogy valahogy némi védelmet biztosítsanak, teherautókat foglaltak le. Ezek vezetőfülkéjéhez vonatoknál használt acéllemezeket erősítettek, a platóra pedig vasúti gőzmozdonyok füstszekrényét rögzítettek. A bent lévő katonák füstszekrényeken lévő nyílásokon keresztül tudtak kifelé lőni, és hogy az ír felkelőket megtévesszék, festékkel rengeteg ál-nyílást pingáltak. A feljegyzések három ilyen teherautóról tesznek említést, amelyeket a felkelés véres leverése után szétszereltek, és visszaszolgáltatták őket eredeti tulajdonosuknak.
Armadillo Mk.1, talán nem meglepő, hogy mozgó géppuskafészeknek tartották
A II. világháborúban, 1940-ben Angliában újabb improvizált járművek tűntek fel, miután Franciaország eleste után hiányában voltak páncélautónknak és harckocsiknak. Leginkább a német ejtőernyősöktől tartottak, amelyek a hátország fontos reptereit és stratégiai pontjait béníthatják meg a német partraszállás előtt. A repterek és kiemelt helyek védelmére ezért civil teherautókat alakítottak át.
Az Armadillo esetében a hűtő és a sofőr kapott acéllemezből némi védelmet, de mivel az acél stratégiai fontosságú anyag volt, ezért a platóra fadeszkákból készült kettős falú "kád" került, a két fal közé pedig sódert töltöttek, ez állította volna meg az ellenség lövedékeit. A "kádban" helyet foglaló katonák puskáik mellett egy sínen körbe mozgatható Bren géppuskát is kaptak a tűzerő növeléséhez, de egyes esetekben az I. világháborúból származó, elavult 37 mm-es gyorstüzelő ágyúval is készültek.
Bison, a betonnal védett harcjármű. Rendhagyó ötlet, meg kell hagyni
Az acélhiány miatt egy másik hasonló verzió is született, a Bison. Ennél a teherautóra betonból készült felépítményt húztak. A hatalmas tömeg persze elég kártékonyan hatott a mozgékonyságra, ám alapvetően amúgy is egyfajta mozgó géppuskafészeknek készültek. A feltételezett ellenség a várakozások szerint csak könnyű kézi fegyverekkel rendelkezhetett, ezek ellen pedig a fa és sóder, illetve a sima beton is bőven megteszi.
Tank NI, Szovjetunió, 1941
A szovjet fronton nem sokkal később a gyorsan előretörő német erőkkel szemben próbált valamit kiállítani az Odesszai traktorgyár. Mezőgazdasági lánctalpasaikra némi páncélzatot eszkábáltak, a tetejükre pedig olyan harckocsitorony került, ami éppen kéznél volt (jellemzően T-26-osé). Ha pedig nem volt, hát akkor acéllemezekből készítettek egy merev (nem forgatható) felépítményt, amiben elhelyeztek valamilyen páncéltörő ágyút.
Az új-zélandi "csináld magad" mentalitás terméke
Az új-zélandiak a közeledő japán fenyegetésre próbáltak hasonlóképpen felkészülni, de nekik még ennyi hátterük sem volt. Soha nem építettek előtte harckocsit, ezért egy Bob Semple nevezetű illető nekiállt hasonló módon lánctalpas mezőgazdasági traktorra építeni egy harcjárművet, mindenféle tervrajz vagy komolyabb előzetes ismeretanyag nélkül. Szerencséjükre végül ezt a járművet nem kellett élesben kipróbálniuk.
Maximális tűzerő, minimális védelem - ideális üss-és-fuss harcjármű az SAS-nek
A II. világháborúban a leghíresebb efféle járművek az Észak-Afrikában a brit különleges alakulatok által használt terepjárók lettek. Ezek kevés védelmet nyújtottak, de a motorházhoz, illetve a platóra rögzített géppuskaállványokkal együtt kellően nagy tűzerővel rendelkeztek. Némelyikre összesen 5 géppuskát szereltek a gyalogság és a nem páncélozott járművek ellen. Az első sikeres bevetésükkor, 1941 novemberében mindössze két Jeep-el 61 repülőgépet pusztítottak el.
A dán ellenállás improvizált páncélautója
A háború végefelé a német megszállás alatt élők is nekiálltak improvizálni. Az egyik legismertebb ilyen eszközt vasúti fémipari munkások kovácsolták össze Dániában. Egy teherautó kapott páncélozást, a szélvédő- és oldalüvegeket lecserélték acéllemezekre, illetve került hátra egy szegecseléssel összeállított felépítmény. A páncélzaton lőréseket alakítottak ki, és egy magasított megfigyelőállás került leghátra.
Egyiptomi T-34-es, ráapplikált D-30-as, 122mm-es ágyútarackkal
A II. világháború után egy kicsit alábbhagyott a rögtönzött harcjárművek népszerűsége. Az ekkoriban jellemző fegyveres konfliktusok vagy túlságosan is nagyhatalmi játszóterek voltak (pl. koreai, vietnami háborúk), vagy éppen a felek inkább nagyipari szinten űzték az improvizációt. Utóbbira példa az arab-izraeli konfliktus, ahol az egyiptomiak és a szírek elavult T-34-es harckocsi alvázakra építettek 100 mm-es páncéltörő ágyúkat és 122 mm-es ágyútarackokat, az izraeliek pedig Sherman és Centurion harckocsikat alakítottak át a legkülönfélébb feladatokra. (Izrael egyébként a mai napig élen jár abban, hogy zsákmányolt és elavult harckocsikból páncélozott szállító járműveket, illetve utász-járműveket faragjanak.)
Izraeli Sherman alvázra épített L-33, egy 155mm-es önjáró ágyútarack
A klasszikusan ismert technicalok a Szahara nyugati felében kezdték meg virágzásukat. A Sahrawni Népi Felszabadítási Hadsereg Algériától kapott, házilag felfegyverzett Land Roverekkel harcolt Mauritánia és Marokkó ellen. Igazán ismertté és "népszerűvé" mégis a líbiai-csádi háborúban váltak. A líbiai hadsereg jól felszerelt egységei kerültek szembe a csádi harcosokkal. A Csádi Nemzeti Fegyveres Erők Toyota Hilux pick-upjai álltak szemben ezzel az erővel.
A meglepetés az volt, hogy gyors hadmozdulataikkal, és a nehéz járművek ellen is hatékony francia eredetű MILAN páncéltörő rakétákkal bizony eléggé csúnyán alázták a papíron sokkal esélyesebb líbiai erőket. A csádiak merészségét jól jellemzi az, hogy kitapasztalták, amennyiben nagyon gyorsan (mintegy 100 kilométer per órás sebességgel) hajtanak át a líbiaiak által telepített harckocsiaknákon, akkor azok gyújtószerkezete nem lép működésbe.
Csádi Land Rover alapú technical
Afganisztánban a mudzsahedinek szintén jó hasznát vették a Toyota Hiluxoknak. Azokra géppuskákat, hátrasiklás nélküli ágyúkat, a fenti líbiai példához hasonlóan irányítatlan rakétablokkokat, sőt, 23mm-es gépágyúkat szereltek, és alkalmazták őket változó sikerrel. A líbiai-csádi eset persze korántsem törvényszerű: a 2003-as, Irak elleni szövetséges invázióban is alkalmaztak technicalokat Szaddam erői, ám a modern éjjellátókkal és jó minőségű optikákkal felszerelt amerikai és angol harcjárművek ellen nem sok esélyük volt.
Afganisztán, valamikor 1980 után, 2011 előtt...
Kicsit még visszatérünk a legnagyobb japán autógyár terepjárójára, ez ugyanis szinte szinonimája lett az afganisztáni és a különféle afrikai gerilláknál a minőségnek. Egy beszámoló szerint például az afganisztáni felkelők némelyikén Kanada szimbólumát, a juharfalevelet ábrázoló tetoválást találtak. Nem a felkelők lettek valamelyik kanadai sportág rajongói, hanem régen, még a szovjet megszállás idejekor Kanadából származó, és juharfalevéllel díszített Hilux terepjárókat kaptak támogatásként. Ezek megbízhatósága és tűrőképessége olyan jó volt korábbi terepjáróikhoz képest, hogy a juharfaleveles Hiluxok, és ezáltal maga a juharfalevél a minőség jelképei lettek Afganisztán egyes régióiban.
Toyota Hilux, hétköznapi használatra születve
Tény, hogy a legtöbb harmadik világbeli országokban a fegyveresek által használt terepjárók zömmel bizony Toyota feliratúak. Ami a gerillák számára kézifegyvereknél az AK-47 (és klónjai), az a terepjáróknál a Hilux. Aligha ilyesmi reklámról álmodoztak a Toyota marketingesei, és bár hangoztatni aligha fogják - vajon hogy hangzana egy ilyen: "Toyota terepjárók: a gerillaharcosok választása!" -, ám valószínűleg azért bánni éppenséggel nem bánják. Van legalább olyan jó ajánlólevél, mint amikor a neves Top Gear TV műsorban nyúztak egy Hiluxot, és állapították meg, hogy hihetetlenül strapabíró egy jószág. (Az epizód angolul itt tekinthető meg: első rész, második rész, harmadik rész)
A délszláv háború során a boszniai szerb erők használtak rengeteg improvizált harcjárművet. A vaslemezekkel "védett" és géppuskával felfegyverzett traktortól kezdve a teherautók platójára erősített rakétakonténerekig minden előfordult.
Vicclapokon látni ezt a képet, pedig véresen komoly...
Egy másik dél-szláv háborút megjárt traktor
Egy M-60 páncélozott szállítójárműre épített UB blokk
A technical kifejezés egyébként Szomáliából ered, az ENSZ és más nem állami szervek ugyanis a 1991-93 közötti Szomáliai jelenlétnél a biztonságuk érdekében "technical assistance" (~technikai segítők) néven alkalmaztak biztonsági cégeket, ők pedig felfegyverzett pick-upokat használtak, ellesve a helyiektől a megoldást. Az ilyen járművek népszerűsége pedig nem csak a szegényes lehetőségekkel rendelkező felkelők, gerillák, szabadságharcosok között magas.
Iraki civil biztonsági szolgálat konvojkísérő 'harcjárműve'
Az olyan helyzetekben, mint a koalíciós iraki jelenlét vagy az afganisztáni ENSZ misszió az utánpótlást szállító konvojok biztosítása állandó probléma. A jelenlévő katonai erőnek nagy logisztikai kihívás, hiszen az effektív munkát, feladatot végrehajtó erőforrásoktól kell elvonni a konvojkísérő járműveket és katonákat. Ezért sokszor biztonsági cégek (magyarul: zsoldosok) végzik ezt a feladatot. Mivel náluk a költséghatékonyság fontos, és mivel jellemzően katonai járművekhez nem férnek hozzá (vagy legalábbis érdekes helyzeteket teremthet) ezért ők is általánosan használnak improvizált járműveket.
Improvizált 'Gun Truck' a vietnámi háború idejéből...
... és Irakban, 2004 körül
Billencsessel is megvalósítható, ha szükséges
Persze a katonákat sem kell félteni. Bizonyos esetekben egyszerűen nincs megfelelő jármű biztosítva a konvojkísérethez, és ilyenkor néhányszor - a saját biztonságuk megóvása érdekében - a rendelkezésre álló anyagokhoz és hegesztőpisztolyhoz nyúlnak, még ha az eredmény nem is fogja az adott hadseregről kialakult képet erősíteni. Szintén alkalmaznak ilyen járműveket a mai napig a különleges erők. Egyfelől nem olyan feltűnőek, mint egy katonai jármű, másfelől sokszor egyszerűen ők sem találnak erre a feladatra jobb és hatékonyabb, nem utolsó sorban pedig a költségekbe beleférő járművet. Márpedig az életük a tét...
Iráni Land Roverek ZsU-23-2 gépágyúkkal
Amerikai különleges alakulat technicallal Afganisztánban
