Hat hónappal a három leolvadást előidéző katasztrófa után még mindig zajlanak a japán atomerőmű stabilizálására irányuló erőfeszítések, a reaktorok hűtővize forráspont körül mozog, a szivárgást sem sikerült teljesen megszüntetni, a szétszóródott törmelékek csak robotokkal közelíthetők meg.

Március 11-én 9-es erősségű földrengés rázta meg a japán Szendaj partvidéket, elvágva a közeli Fukusima Daiicsi atomerőmű rendszereinek energiaellátását. Az ezt követő órákban és napokban az erőmű hat reaktorából három olvadt le, robbanások és tűzesetek egész sorát indítva el. A Nature utána nézett, hogy hat hónap elteltével milyen előrelépések történtek az erőmű stabilizálásában, és milyen feladatok várnak még az ott dolgozókra.

Jelenleg minden nap 2500-3000 munkás tartózkodik a területen, többségük a robbanásokban szétszóródott radioaktív törmelékek eltakarításán dolgozik, mások a radioaktív víz szennyezés-mentesítését biztosító rendszerek helyreállításán és működtetésén fáradoznak. Ugyancsak jelentős munkaerő igyekszik szarkofágot emelni az 1. reaktor fölé, hogy meggátolják a leolvadás okozta szennyeződések terjedését. Hasonló burkot kaphat a 2. és 3. reaktor, melyek szintén leolvadtak.

A reaktorok még mindig nem minősíthetők teljes egészben stabilnak, a helyzet azonban sokkal jobb, mint március közepén. A földrengés után a három működő reaktor automatikusan leállt, fűtőanyagukban azonban folytatódott a bomlás és továbbra is hőt termeltek. A vészhelyzeti hűtést biztosító rendszer leállt és a balesetet követő első órákban a fűtőanyag annyira felforrósodott, hogy először az izzó fém és a hűtővíz érintkezésekor hidrogén fejlődött, ami a hidegebb környezetbe jutva durranógáz robbanást okozott. A hőmérséklet további emelkedése a reaktormag leolvadásához vezetett.

Míg március végén az 1. reaktorban a hőmérséklet átlépte a 400 Celsius fokot, ma már csak 90 fok körül mozog és a másik két reaktor is hasonló értékeket mutat, bár ezekben még mindig forráspont környékén van a víz, ezért a munkásoknak folyamatosan újra kell tölteniük. A várakozások szerint az idei év végére csökkenhet le tartósan 100 Celsius alá a reaktorok hőmérséklete. Ez lesz az a pont, amitől stabilizáltnak nyilváníthatók az egységek, mivel már nem lesz szükség az aktív hűtésre.


A legnagyobb veszélyt jelenleg a robbanásokban szétszóródott törmelék jelenti. Egyes területeken a radioaktív hulladék még mindig olyan forró, hogy percek alatt elpusztít bárkit, aki a közelébe merészkedik, ezért ezeket csak távirányítású szerkezetekkel tudják összeszedni. Emellett továbbra is szivárog a radioaktív víz az erőműből, bár a tisztító és visszapumpáló rendszer már készen áll a probléma kezelésére. A radioaktív cézium-137 izotópnak köszönhetően az erőmű környezetében is jelentős szennyezés-mentesítési feladatok várnak a helyi hatóságokra, melyek már dolgoznak a környezeti károk mérséklésén.

A katasztrófa társadalmi hatásairól még ma sem lehet egyértelmű képet adni. A legújabb adatok szerint az erőmű környékén három tartósan lezárt zónát kell létrehozni, hasonlóan Csernobilhoz. A politikai következmények is még csak most bontakoznak ki, augusztus végén lemondott Naoto Kan, a helyzet kezeléséért sokat kritizált miniszterelnök.

Ami a jövőt illeti, az erőmű üzemeltetőjének továbbra is a hűtés megoldása és a lehető legtöbb szennyeződés feltakarítása a rövid távú feladata, hosszabb távra tekintve azonban elengedhetetlen lesz az uránium eltávolítása a reaktormagokból, ami a partvidéken fokozott környezeti és egészségi kockázatot jelent. Ez példátlan kihívásnak ígérkezik, a reaktorok belsejében a radioaktív üzemanyag elvileg teljesen megolvadt, ami részben vagy teljes egészében kiszivároghatott a rozsdamentes acélból készült reaktortartályokból a reaktor alatt található betonaknába. A sugárzás évtizedeken át pusztító maradhat, ezért a munkásoknak ki kell dolgozniuk egy módszert, amivel a távolból végezhetik el az üzemanyag feltakarítását és eltávolítását.

A reaktorok közelében uralkodó sugárzási szintek alapján évekbe telhet, hogy az emberek saját szemükkel győződjenek meg, mi történt odabent.