Hunter
Mind a vallás, mind az ateizmus irracionális
Miért vannak hívők és miért vannak ateisták, teszi fel a kérdést Dr. Jonathan Lanman, az Oxford Egyetem antropológusa.
Bár a tudósok évszázadok óta tanulmányozzák az ateizmust, valójában nem sokat tudunk róla. Sokszor hallhattuk, milyen hatása van a vallásnak az elmére, az emberi értékekre, ugyanakkor arról alig esik szó, hogy ugyanezek a dolgok hogyan formálódnak a vallás hiányában.
Körülbelül egy évvel ezelőtt fogalmazta meg dr. Lois Lee, a Cambridge Egyetem szociológusa és Stephen Bullivant, az Oxford Egyetem pszichológia professzora a "felvilágosultsági feltevést", ellentmondva annak az elvnek, hogy minél tanultabb egy egyén, annál kevésbé vallásos. Számos szociológiai és pszichológiai tanulmány von párhuzamot az ateizmus és a magasabb iskolázottság között, sőt egyes tanulmányok határozottan az intelligencia szintekhez kapcsolták az ateizmust.
A 18. századtól a 20. századdal bezáróan egy-egy társadalom világiasodása egyértelműen ipari, műszaki és tudományos fejlődésével arányosnak tűnt. Az elmúlt években a kép azonban egyre homályosabbá vált. Az Egyesült Államok a példátlan mértékű műszaki és tudományos fejlődés ellenére is meglepő lendületet vett az elmúlt évszázadban a vallásosság terén, miközben ugyanez a trend egyre élesebben körvonalazódik más országoknál is, ilyen például Dél-Korea és India. Ennél is érdekesebb, hogy az utóbbi években az oktatás és az ateizmus közötti párhuzam egyre jelentéktelenebbé válik, sőt bizonyos esetekben fordított arányosságot mutat. Nagy-Britanniában a vallástagadók nagyobb százaléka rendelkezik alacsonyabb képzettséggel a magukat vallásosnak tartóknál. A két kutató munkájából az is kiviláglik, hogy bár évezredek óta velünk él, mégis nagyon keveset tudunk magáról a vallásról.
Ezzel Lanman professzort is egyetért, sőt szerinte a vallás eredete sokkal rejtélyesebb, mint azt a felvilágosultsági feltevés tartja. Az oktatás és a vallásosság kapcsolatáról szóló tanulmányok mellett számos bizonyíték utal az öntudatlan előítéletek gondolkodásunkra gyakorolt hatására, melyek az emberi elmét jóval irracionálisabbnak mutatják, mint azt legtöbbünk szeretné. A vallás vagy az ateizmus magyarázata nem arról szól, hogy mi siklik félre az amúgy racionális, logikus döntéseket hozó elmékben, sokkal inkább arról, hogyan befolyásolják a különböző környezetek az egyetemes kognitív mechanizmusokat.
De mit is magyarázunk pontosan? Lanman az Egyesült Királyságon túl, az Egyesült Államokban és a skandináv országokban is kutatta az ateizmust, mely során egy igen sokszínű "ateizmus" tárult elé, Isten tagadásától a természetfeletti tényezők elutasításán át, a vallásokkal szembeni morális elhatárolódásig, amiből arra a következtetésre jutott, hogy túl kell lépni magán az "ateizmus" kifejezésen és elsősorban a gondolati és viselkedési sémákra kell koncentrálnia. Kutatásai kapcsán két jelenség is megragadta. Az első a természetfeletti tényezőket elutasító emberek magas száma. Ez egyrészt a vallásos hit egységessége, másrészt az olyan kognitív tudósok munkái miatt is érdekes, mint Pascal Boyer és Jesse Bering, melyek szerint a hiteket az egész emberiségre jellemző kognitív mechanizmusok támasztják alá. Ezek között ugyanúgy megtaláljuk a minket irányító láthatatlan erők utáni tudatos kutatást, mint a mindig figyelő természetfeletti erők tudatalatti feltételezését.
A második jelenség a vallásos hittel és értékekkel szemben tanúsított morális ellenállás. Sokak számára a vallás nem pusztán egy figyelmen kívül hagyandó rossz, de morálisan is ártalmas, amit ellenezni kell. Ez a jelenség nem csak a vallást és a közösségi életet jelenleg övező kétségek miatt érdekes, de felveti a kérdést: hogyan keletkezhetnek az emberi megérzésekből és a szociokulturális környezetekből morális bírálatok?
Az első jelenséget Lanman "non-teizmusként" írja le, míg a másodikat erős ateizmusként. A dánok többsége non-teista, csupán néhányuk erős ateista. Bár a kettő között fontos különbséget tennünk, ez csupán az első lépés a gondolati és viselkedési sémák magyarázatában. A következő lépcsőfok az eloszlásban jelen levő sémák felismerése. Egyes területeken nem csupán több non-teistát és erős ateistát találunk, de a megoszlásuk is - főként nyugaton - fordított a skandináv területeken tapasztalhatóval szemben. A non-teisták aránya Dániában és Svédországban a legmagasabb, míg az erős ateista nézet, vagy tevékenység minimális. AZ USA-ban nagyon alacsony a non-teizmus, jelentős viszont az erős ateisták száma.
Miért? Lanman szerint erre egyetlen szóval lehet válaszolni: a félelem miatt. "Úgy vélem a non-teizmus és az erős ateizmus szintjeiben tapasztalható eloszlás a félelem stimuláló hatásaival magyarázható" - írja Lanman. "Vegyük először a non-teizmust. Pippa Norris és Ronald Inglehart "A szent és a világi" című művének köszönhetően megalapozott bizonyítékaink vannak, hogy a magas egzisztenciális biztonsággal rendelkező nemzeteket, ahol az egyén élete, jóléte és társadalmi helyzete biztosított, kevésbé hatja át a vallásos hit és viselkedés. Ugyanakkor jó okunk van ennek a sémának az általános magyarázatát kétségbe vonni, mely szerint a vallás megnyugvást biztosít és az embert próbáló időkben egyre meggyőzőbbé válik"
Embertanilag a bizonytalan egzisztenciájú társadalmak a megnyugtatónak nem nevezhető természetfeletti erőkben hisznek. Ezzel szemben a legtöbb megnyugvást jelentő vallási elvek, mint a New Age spiritualizmus, vagy a pokol nélküli kereszténység a jómódú nyugati országokban virágzik. Pszichológiailag igen nehéz bizonyítani, hogy elménk hinni fog valamiben csak azért, mert az megnyugvással tölt el. Hogyan magyarázható tehát az egzisztenciális biztonság és a non-teizmus közötti kapcsolat? A "megnyugvás" elmélet helyett a bizonyítékok inkább egy "félelem és tett" elméletet támasztanak alá.
A pszichológia és az antropológia bőséges bizonyítékokkal szolgál arra vonatkozóan, hogy félelemben megnő az elkötelezettségünk a csoporton belüli ideológiákkal szemben, legyenek azok vallásosak, vagy sem. A félelem növeli a vallási csoportokban való részvétel motivációját is. Például sok környezetben a vallás jelenti a társadalmi biztonság egyetlen lehetőségét. Az is bizonyított hogy a félelmek felerősítik a babonás viselkedést. Az itt felsoroltak mind tettek, nem csupán a vallásos hitről tanúskodó szavak.
Mennyire fontosak ezek a tettek a teizmus létrehozásában? Számos tudós, köztük Lanman és Joseph Henrich, a kanadai Brit Kolumbia Egyetem kutatója szerint az emberek egészen addig hisznek mások állításaiban, míg azokat tettekkel alátámasztva látják. Nem elég csupán beszélni a hitről, azt cselekedetekkel is hangsúlyozni kell. Ennek az a következménye, hogy ha a szülők, vagy környezetünk hisznek ugyan a természetfelettiben, ezt azonban nem mutatják ki a hitük gyakorlásával, önfeláldozással, érzelmeik kimutatásával, akkor gyermekeik szkeptikusak lesznek ezekkel a hiedelmekkel szemben, társadalmuk pedig kevésbé válik vallásossá. Ez történt Skandináviában a 20. században, ahol a kormányok kiterjedt jóléti politikát gyakoroltak az etnikailag homogén lakosságra. A csökkenő gazdasági és társadalmi kockázat kevesebb vallásos cselekedetet eredményezett, és mindössze egy generációnyi idő elegendő volt a teizmus szintjeinek visszaeséséhez. Az USA ezzel szemben viszonylag gyenge társadalmi jóléti politikát foganatosított egy jóval megosztottabb társadalmon, melynek következtében jóval kisebb volt a vallásosság csökkenése.
Ne feledkezzünk meg az erős ateizmusról sem. Míg a társadalmi és gazdasági kockázatok hiánya non-teizmust generál, Lanman szerint egy adott társadalmi vízióra gyakorolt magas kockázati szintek erős ateizmust gerjesztenek, ami nem egy csoporton belüli ideológia hiányát jelenti, hanem a modern világiasodás védekezését.
Charles Taylor filozófus "Szekuláris kor" című művében leírja a nyugati társadalmak egy új víziójának felbukkanását a protestáns reformáció és a modern államok fejlődésének árnyékában. Ezekre a társadalmakra a polgárok többsége már nem Isten királyságaként, hanem a kölcsönös haszon társadalmaiként tekintenek, amikben racionális elméjüket használják az együttműködésre és életük jobbá tételére. Amikor a vallás ennek az útjába áll azáltal, hogy elutasítja az egyéni szabadságot és élvezetet, kijelentve, hogy az élet célja egy magasabb rendű, transzcendentális dolog, sem mint a földi jólét, a vallások antiszociálissá, sőt erkölcstelenné válnak.
Az erős ateizmus részben megmagyarázható a társadalom ezen szekuláris, azaz világi víziójával, amit kronológiai és geológiai bizonyítékok egyaránt alátámasztanak. Kronológiailag jó példa az USA, ahol a 9/11-re adott reakcióként Sam Harris "A hit vége" című könyvében szembe fordulva a hittel, leírja annak a szövetségnek a végső széthullását, ami egykor a hidegháborúban kovácsolódott össze. George W. Bush újraválasztása után sokan választották az ateista csoportokat, felkarolva Richard Dawkins "Isteni téveszme" című művét, ami darwinista nézőpontból vizsgálja a teremtést, ezen keresztül a vallást, az ateizmust bátran vállalható és helytálló nézőpontként jellemezve. A dánoknál a Mohamed karikatúrákkal kapcsolatos polémiát követően ugyancsak sokan csatlakoztak a Dán Ateista Társasághoz.
A geológiai bizonyítékok Dánia és az Egyesült Államok összehasonlításából tűnnek ki. Az Államokban, ahol sok konzervatív keresztény nem csinál titkot abból, hogy szeretnének a "bibliai" alapelvek szerint kormányozni, több száz ateista szervezetet találunk és emberek ezrei fejezik ki a vallás erkölcstelenségével kapcsolatos nézeteiket. Dániában és Svédországban, ahol nem igazán tartanak a vallási elvek alapján kormányzó politikusoktól, kevesebb ateista szervezetet találunk, ezek sem annyira aktívak, mint az USA-ban.
Lanman úgy véli, bár nézetei minőségi és mennyiségi bizonyítékokon alapulnak, igazolásukhoz további kutatásra van szükség. Egyvalami azonban leszögezhető, hitünk, viselkedésünk és morális érzékenységünk nem csupán objektív okok eredménye. Ahogy a pszichológusok és az antropológusok egy ideje már bizonygatják, megértésükhöz számításba kell vennünk azt a valamit, amit "emberi természetnek" nevezünk, valamint az adott szociokulturális közeget is, amiben az emberek élnek. Ezek mind az ateizmus, mind a vallásosság magyarázatánál igazak.
Bár a tudósok évszázadok óta tanulmányozzák az ateizmust, valójában nem sokat tudunk róla. Sokszor hallhattuk, milyen hatása van a vallásnak az elmére, az emberi értékekre, ugyanakkor arról alig esik szó, hogy ugyanezek a dolgok hogyan formálódnak a vallás hiányában.
Körülbelül egy évvel ezelőtt fogalmazta meg dr. Lois Lee, a Cambridge Egyetem szociológusa és Stephen Bullivant, az Oxford Egyetem pszichológia professzora a "felvilágosultsági feltevést", ellentmondva annak az elvnek, hogy minél tanultabb egy egyén, annál kevésbé vallásos. Számos szociológiai és pszichológiai tanulmány von párhuzamot az ateizmus és a magasabb iskolázottság között, sőt egyes tanulmányok határozottan az intelligencia szintekhez kapcsolták az ateizmust. A 18. századtól a 20. századdal bezáróan egy-egy társadalom világiasodása egyértelműen ipari, műszaki és tudományos fejlődésével arányosnak tűnt. Az elmúlt években a kép azonban egyre homályosabbá vált. Az Egyesült Államok a példátlan mértékű műszaki és tudományos fejlődés ellenére is meglepő lendületet vett az elmúlt évszázadban a vallásosság terén, miközben ugyanez a trend egyre élesebben körvonalazódik más országoknál is, ilyen például Dél-Korea és India. Ennél is érdekesebb, hogy az utóbbi években az oktatás és az ateizmus közötti párhuzam egyre jelentéktelenebbé válik, sőt bizonyos esetekben fordított arányosságot mutat. Nagy-Britanniában a vallástagadók nagyobb százaléka rendelkezik alacsonyabb képzettséggel a magukat vallásosnak tartóknál. A két kutató munkájából az is kiviláglik, hogy bár évezredek óta velünk él, mégis nagyon keveset tudunk magáról a vallásról.
Ezzel Lanman professzort is egyetért, sőt szerinte a vallás eredete sokkal rejtélyesebb, mint azt a felvilágosultsági feltevés tartja. Az oktatás és a vallásosság kapcsolatáról szóló tanulmányok mellett számos bizonyíték utal az öntudatlan előítéletek gondolkodásunkra gyakorolt hatására, melyek az emberi elmét jóval irracionálisabbnak mutatják, mint azt legtöbbünk szeretné. A vallás vagy az ateizmus magyarázata nem arról szól, hogy mi siklik félre az amúgy racionális, logikus döntéseket hozó elmékben, sokkal inkább arról, hogyan befolyásolják a különböző környezetek az egyetemes kognitív mechanizmusokat.
 Dr. Jonathan Lanman |
A második jelenség a vallásos hittel és értékekkel szemben tanúsított morális ellenállás. Sokak számára a vallás nem pusztán egy figyelmen kívül hagyandó rossz, de morálisan is ártalmas, amit ellenezni kell. Ez a jelenség nem csak a vallást és a közösségi életet jelenleg övező kétségek miatt érdekes, de felveti a kérdést: hogyan keletkezhetnek az emberi megérzésekből és a szociokulturális környezetekből morális bírálatok?
Az első jelenséget Lanman "non-teizmusként" írja le, míg a másodikat erős ateizmusként. A dánok többsége non-teista, csupán néhányuk erős ateista. Bár a kettő között fontos különbséget tennünk, ez csupán az első lépés a gondolati és viselkedési sémák magyarázatában. A következő lépcsőfok az eloszlásban jelen levő sémák felismerése. Egyes területeken nem csupán több non-teistát és erős ateistát találunk, de a megoszlásuk is - főként nyugaton - fordított a skandináv területeken tapasztalhatóval szemben. A non-teisták aránya Dániában és Svédországban a legmagasabb, míg az erős ateista nézet, vagy tevékenység minimális. AZ USA-ban nagyon alacsony a non-teizmus, jelentős viszont az erős ateisták száma.
Miért? Lanman szerint erre egyetlen szóval lehet válaszolni: a félelem miatt. "Úgy vélem a non-teizmus és az erős ateizmus szintjeiben tapasztalható eloszlás a félelem stimuláló hatásaival magyarázható" - írja Lanman. "Vegyük először a non-teizmust. Pippa Norris és Ronald Inglehart "A szent és a világi" című művének köszönhetően megalapozott bizonyítékaink vannak, hogy a magas egzisztenciális biztonsággal rendelkező nemzeteket, ahol az egyén élete, jóléte és társadalmi helyzete biztosított, kevésbé hatja át a vallásos hit és viselkedés. Ugyanakkor jó okunk van ennek a sémának az általános magyarázatát kétségbe vonni, mely szerint a vallás megnyugvást biztosít és az embert próbáló időkben egyre meggyőzőbbé válik"
Embertanilag a bizonytalan egzisztenciájú társadalmak a megnyugtatónak nem nevezhető természetfeletti erőkben hisznek. Ezzel szemben a legtöbb megnyugvást jelentő vallási elvek, mint a New Age spiritualizmus, vagy a pokol nélküli kereszténység a jómódú nyugati országokban virágzik. Pszichológiailag igen nehéz bizonyítani, hogy elménk hinni fog valamiben csak azért, mert az megnyugvással tölt el. Hogyan magyarázható tehát az egzisztenciális biztonság és a non-teizmus közötti kapcsolat? A "megnyugvás" elmélet helyett a bizonyítékok inkább egy "félelem és tett" elméletet támasztanak alá. A pszichológia és az antropológia bőséges bizonyítékokkal szolgál arra vonatkozóan, hogy félelemben megnő az elkötelezettségünk a csoporton belüli ideológiákkal szemben, legyenek azok vallásosak, vagy sem. A félelem növeli a vallási csoportokban való részvétel motivációját is. Például sok környezetben a vallás jelenti a társadalmi biztonság egyetlen lehetőségét. Az is bizonyított hogy a félelmek felerősítik a babonás viselkedést. Az itt felsoroltak mind tettek, nem csupán a vallásos hitről tanúskodó szavak.
Mennyire fontosak ezek a tettek a teizmus létrehozásában? Számos tudós, köztük Lanman és Joseph Henrich, a kanadai Brit Kolumbia Egyetem kutatója szerint az emberek egészen addig hisznek mások állításaiban, míg azokat tettekkel alátámasztva látják. Nem elég csupán beszélni a hitről, azt cselekedetekkel is hangsúlyozni kell. Ennek az a következménye, hogy ha a szülők, vagy környezetünk hisznek ugyan a természetfelettiben, ezt azonban nem mutatják ki a hitük gyakorlásával, önfeláldozással, érzelmeik kimutatásával, akkor gyermekeik szkeptikusak lesznek ezekkel a hiedelmekkel szemben, társadalmuk pedig kevésbé válik vallásossá. Ez történt Skandináviában a 20. században, ahol a kormányok kiterjedt jóléti politikát gyakoroltak az etnikailag homogén lakosságra. A csökkenő gazdasági és társadalmi kockázat kevesebb vallásos cselekedetet eredményezett, és mindössze egy generációnyi idő elegendő volt a teizmus szintjeinek visszaeséséhez. Az USA ezzel szemben viszonylag gyenge társadalmi jóléti politikát foganatosított egy jóval megosztottabb társadalmon, melynek következtében jóval kisebb volt a vallásosság csökkenése.
Ne feledkezzünk meg az erős ateizmusról sem. Míg a társadalmi és gazdasági kockázatok hiánya non-teizmust generál, Lanman szerint egy adott társadalmi vízióra gyakorolt magas kockázati szintek erős ateizmust gerjesztenek, ami nem egy csoporton belüli ideológia hiányát jelenti, hanem a modern világiasodás védekezését.
Charles Taylor filozófus "Szekuláris kor" című művében leírja a nyugati társadalmak egy új víziójának felbukkanását a protestáns reformáció és a modern államok fejlődésének árnyékában. Ezekre a társadalmakra a polgárok többsége már nem Isten királyságaként, hanem a kölcsönös haszon társadalmaiként tekintenek, amikben racionális elméjüket használják az együttműködésre és életük jobbá tételére. Amikor a vallás ennek az útjába áll azáltal, hogy elutasítja az egyéni szabadságot és élvezetet, kijelentve, hogy az élet célja egy magasabb rendű, transzcendentális dolog, sem mint a földi jólét, a vallások antiszociálissá, sőt erkölcstelenné válnak.
Az erős ateizmus részben megmagyarázható a társadalom ezen szekuláris, azaz világi víziójával, amit kronológiai és geológiai bizonyítékok egyaránt alátámasztanak. Kronológiailag jó példa az USA, ahol a 9/11-re adott reakcióként Sam Harris "A hit vége" című könyvében szembe fordulva a hittel, leírja annak a szövetségnek a végső széthullását, ami egykor a hidegháborúban kovácsolódott össze. George W. Bush újraválasztása után sokan választották az ateista csoportokat, felkarolva Richard Dawkins "Isteni téveszme" című művét, ami darwinista nézőpontból vizsgálja a teremtést, ezen keresztül a vallást, az ateizmust bátran vállalható és helytálló nézőpontként jellemezve. A dánoknál a Mohamed karikatúrákkal kapcsolatos polémiát követően ugyancsak sokan csatlakoztak a Dán Ateista Társasághoz.A geológiai bizonyítékok Dánia és az Egyesült Államok összehasonlításából tűnnek ki. Az Államokban, ahol sok konzervatív keresztény nem csinál titkot abból, hogy szeretnének a "bibliai" alapelvek szerint kormányozni, több száz ateista szervezetet találunk és emberek ezrei fejezik ki a vallás erkölcstelenségével kapcsolatos nézeteiket. Dániában és Svédországban, ahol nem igazán tartanak a vallási elvek alapján kormányzó politikusoktól, kevesebb ateista szervezetet találunk, ezek sem annyira aktívak, mint az USA-ban.
Lanman úgy véli, bár nézetei minőségi és mennyiségi bizonyítékokon alapulnak, igazolásukhoz további kutatásra van szükség. Egyvalami azonban leszögezhető, hitünk, viselkedésünk és morális érzékenységünk nem csupán objektív okok eredménye. Ahogy a pszichológusok és az antropológusok egy ideje már bizonygatják, megértésükhöz számításba kell vennünk azt a valamit, amit "emberi természetnek" nevezünk, valamint az adott szociokulturális közeget is, amiben az emberek élnek. Ezek mind az ateizmus, mind a vallásosság magyarázatánál igazak.
